Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

Apróságok a világból Az embernek mindig megvolt az a törekvése, hogy nagyobbat, jobbat, különbet alkosson, többet, jelentősebbet tudjon, és értékesebb, furcsább dolgokra bukkanjon, mint bárki más. Így születtek meg a legnagyobb, legjobb, legkülönb alkotások, ezért bizonygatták sokan, hogy ők birtokában vannak a legtöbb, legjelen­tősebb tudásnak és ezért indultak expedíciók halált megvető bátorsággal messzi, ismeretlen vidékre, hogy aztán büszkén jelenthessék: mi megtaláltuk a legértékesebb, legfurcsább teremtményeit a világnak. Persze nem mindegy, hogy valaki pusztán feltűnési vágyból vagy ön­célú különcködésből igyekszik valamilyen „leg“-gel hírnévre szert tenni — vagy valóban az emberiség fejlődése lebeg a szeme előtt, amikor nehéz feladatra vállalkozik. Nem vélet­len, hogy a történelem éppen azok nevét jegyezte fel a halhatatlanok közé, akik ember­társaik érdekében igyekeztek eljutni a „felső­fokig“, vagy a tudomány tárházát gyarapítot­ták, amikor felkutatták valaminek a szélső határát. Az alábbiakban példákat sorolunk fel minde­gyik fajtából. Nem fűzünk hozzá különösebb értékelést, hiszen az olvasó is el tudja dönteni melyik, milyen kategóriába tartozik, és képet alkot magának erről: hol, ki, mire használta fel erejét, idejét, tudását, hogy eljusson a célhoz: a bűvös „leg“-hez. A világ legidősebb iái terméketlen vidéken, mostoha életkörülmények között élnek. A sziklás Korzikában például, ahol csak a kaktusz és né­hány kórófajta él meg, a sziklák hasadékaiban több, 850 évesnél idősebb Larizio nevű fenyő dacol az idővel és a mostoha életkörülményekkel. A Szahara kellős közepén egy 1750 méter magas szikla tetején, 20 ezer évéstiéi idősebb fenyőt találtak, melyek utolsó hírmondói az egykori gazdag növényövezetnek. A növényvilág legha­talmasabb képviselői a kaliforniai fenyők. Közü­lük a legóriásibb 32 méter magas, koronájának átmérője 31, törzsének átmérője pedig 7 méter. Ez a fenyő 3500 éves. A világ legidősebb növénye pedig szintén Kaliforniában sziklás vidéken él mindössze 10 méter magasra nő meg, e fenyők kora átlag 166 év. A legnagyobb sodní foly ónak a kínai Huang - hot tartják, mert amíg az Amudarja egy köbmé­ter vize 1 kg törmeléket sodor magával, az amerikai Colorado már 10 kg-t visz a tengerbe, de a Huang-ho vizét 30 kg törmelék festi egészen zavarosan sárgává. * A lefyhalálosabb szenvedélye Eric Flemming amerikai mérnöknek volt, aki úgy pihente ki munka utáni fáradalmait, hogy kötelekből, hur­kokból, vízbe vetett zsákból próbált kiszabadulni, miután abba belekötözte magát. Nemrégen gya­korlatképpen hurkot rakott a nyakára és odakö­tötte magát lakása ajtókiszögeléséhez. Közben véletlenül kirúgta maga alól a zsámolyt é§ mie­lőtt még élvezhette volna, hogy hogyan bújik ki a hurokból — megfulladt. * A világ legnagyobb tava, ami már tengernek számít. A szibériai Bajkál tó egyes helyeken 1500 méternél is mélyebb. Hossza 636 km, szélessége 79 km, felszíne pedig 31 500 négyzetkilométer. Még egy világrekordot tart a Bajkál tó: 336 folyó ömlik bele és csak egyetlen folyó, az Angara ered a tóból, szerencsére azonban ez a hatalmas folyó másodpercenként 1960 m3 vizet visz ki a folyó­ból. * Amióta az emberek feltalálták a zárat, arra törekszenek, hogy olyan zárat tervezzenek, me­lyet avatatlan kéz nem tud felnyitni. Ami két évezreden át nem sikerült, azt most egy ismert svéd gyárban megvalósították. Sikerült olyan zárat tervezni, amelyet egyáltalán nem lehet felnyitni. A világnak ez a legbonyolultabb és legbiztosabb zára ellenáll a magas hőmérséklet­nek és még a legkitűnőbb fúrókkal is nehezen fúrható. Az új záron a szokásos, nagy kulcsnyílás helyett egy mikroszkopikus nagyságú nyílás van, melybe a nyitáskor, vagy záráskor egy rendkívül vékony fémszálat húznak be. Ekkor a zár minden forgatás nélkül kinyílik. A zárat nyitó fémszálról azonban nem lehet másolatot készíteni, csak a gyárban, ahol a zár készült. Jellemző a zár biztonságára, hogy két évig tanulmányozták, amely idő alatt 200 ezerszer nyitották ki és zár­ták be. A legpraktikusabb házasságközvetítő hivatalt Piacenza olasz város „haladószellemű“ polgár- mestere létesítette. Ebben a hivatalban csak négynapos próbaházasságot lehet kötni és azután ismét jelentkezni kötelesek a házasfelek, hogy folytatni akarják-e a közös háztartást — amíg az ásó-kapa választja el őket egymástól. * A legerősebb gyomrú ember címét adományoz­ták a svédországi nyköpingi kórház orvosai an­nak a férfinak, akinek gyomrában a következőt találták operáció közben: 1521 tűt, 112 szöget, 43 csavart, 16 függönykarikát, 9 biztosítótűt, 169 különféle fémpénzt és 334 ruhagombot. Az ille­tőt, akit mint elmebeteget gyógyítottak egy kór­házban, hosszú évekig nem kínozta gyomorfáj­dalom, amikor azonban megevett egy száraz, többnapos péksüteményt, olyan rosszul lett, hogy gyomorfekéllyel került műtőasztalra. Egy párizsi fogorvos most készíti a világ eddig ismert legdrágább fogsorát. A fogsor, melyet egy arab sejk számára készít, mintegy félmillió dollár értékű, egyes darabjai színaranyba foglalt drága­kövek. — Mivel főzhetik majd azt a spenótot, ami az ilyen drága fogak közé kerül? * Nemrég virágba szökkent a washingtoni nem­zeti parkban a világ legöregebb — 50 ezer éves — lótuszmagja. A magot Mandzsúriában találta egy régész. A mag korát nem lehet kétségbevon­ni, mert a legkorszerűbb módszerek és az ott talált közetek rétegeződésének alapján állapítot­ták meg a tudósok. Az amerikai szakértők sze­rint remény van arra, hogy a most követett eljárás szerint más „ősköri“ magvakat is ki tud­nak majd csíráztatni. * A „Crveno Sornovo“ szovjet hajógyárban meg­kezdték a világ legnagyobb kompjának építését. A komp a Közép-Ázsiából érkező vonatszerelvé­nyeket szállítja majd a Kaspi-tengeren keresztül. Az óriás komp üzembehelyezésével évente 180 millió rubelt és felmérhetetlenül sok időt taka­rítanak meg. A kompon egyszerre tíz vontató szerelvényt és közel ezer gépkocsit szállíthatnak egyszerre... * A legrégibb manapság is használatos hangszer a hárfa és a furulya 6 ezer éves és Egyiptomból származnak. * Melyik a legnehezebb házimunka? Erre a kér­désre kerestek választ a san-franciscói orvosi egyetem professzorai. A pontos műszerekkel végzett kutatások során megállapítást nyert, hogy a legnehezebb házimunka a vasalás. Sőt, kiderült a megterhelési próbák alkalmával, hogy amíg a kőműves munka közben 4 kalóriát használ fel, addig a háziasszony vasalás és ruha­akasztás közben 5,5 kalóriát fogyaszt. Ennél többet 7,4 kalóriát csak a kaszálás közben hasz­nál fel az ember. * A legnagyobb és legkisebb mértékegységek. A mindennapi életben csupán a millimétertől a kilométerig terjedő egységeket használjuk. A technika és tudomány fejlődése azonban ezen messze túlhaladt és új, nagyobb és kisebb mér­tékek bevezetését tette szükségessé. íme néhány közülük méterre vonatkoztatva. T Tera = 10« (1 00Ó 000 000 000 méter) p piko = 10-11 (0, 000 000 000 OOo méter) * Kétségtelenül a világ legtapintatosabb mozijá­nak tarthatjuk azt az ohiói filmszínházat, ahol nemrégen külön alkalmazottat szerződtettek, akinek az a dolga, hogy az előadás után fél órával tapintatosan figyelmeztesse a szerelmes - párokat, hogy a film végétért. * Svájc viszi el a pálmát abban a vonatkozásban, hogy a gyönyörű kis országban fordul elő a leg­több gyógyszermérgezés. Ennek oka az a hihe­tetlen méretű gyógyszerekkel való manipuláció, melyet a nemzetközi csempészbandák fejtenek ki Svájcban. Hogy mennyire elharapóztak a gyógy­szerekkel való visszaélések, azt bizonyítja néhány alábbi adat: A báseli klinikán az utóbbi tíz évben megtízszereződött, a zürichi poliklinikán meg- húszszorozódott a gyógyszerrrtérgezéssel felvett betegek száma. Az egyik nagyobb vállalat 14 női alkalmazottja közül 12 állandóan fájdalomcsilla­pítót szed ötödik éve, és közben csodálkozik, hogy miért fáj a feje. * A legfurcsább biztosítást nemrégiben egy manchesteri mozitulajdonos kötötte. A szerződés úgy szól, hogy a biztosító társaság 1000 fontot fizet ki annak a látogatónak, aki egy bemutatott vígjáték megtekintésekor halálra kacagja magát. Amióta a mozitulajdonos hirdetéseiben közzétet­te ezt a szerződést, megkétszereződött a nézők száma. Hiába, vannak olyanok, akik nevetve akarnak eljutni a másvilágra. * A világ legelső felhőkarcolója 1883-ban készült el Mineapőlisban. Ez a kísérleti felhőkarcoló 25 emeletes építmény volt és egy szállodatröszt megbízásából készült. Ma a világ legmagasabb épülete. Amerikában van New Yorkban. A 104 emeletes épület, melyet az amerikaiak szeretnek a világ nyolcadik csodájának nevezni, nem egy­szerűen dicsőség-hajhászásból született, hanem a drága telekárak miatt jött létre. Az Empire State Building nevű óriás felhőkarcolót 14 hónap alatt építették 70 ezer tonna acélból, 10 millió téglából egy alig 130 méter hosszú és 60 méter széles telken. Ez a fantasztikus „acéltű“, ahogy a newyorkiak becézik, tulajdonképpen egy üzlet­ház, ahol 20 ezer ember tartózkodik állandóan az épületben és naponta átlag 60 ezer ember fordul meg az emeleteken. A hatalmas tömeget 67 felvonó röpíti a kívánt magasságba. A tetőt közeljövőben helikopter kikötőnek képezik ki, hogy a mindjobban növekvő lift-forgalmat eny­hítsék. * Henri Gross, francia nagyiparos lett a tulaj­donosa a világ legdrágább ágyának. Három és félmillió frankért vásárolta meg a Londonban árubabocsátott ágyat, melynek matracait és pár­náit gombnyomással harminckét különböző hely­zetbe lehet hozni. Az ágyat automatikusan fűtik a tetszés szerinti hőfokra. A milliós értékű ágy magában foglal egy rádiót, telefont, magnetofont, villanyborotvát, televíziós készüléket és egy reggeliző alkalmatosságot. Már csak az a hóbor­tos ember hiányzik hozzá, akinek csak ilyen. ágyban esik jól a hortyogás. Sokféle bizottság működik a világon, köztük néhány felesleges is. A közvélemény egybehang­zó véleménye alapján azonban a legfeleslegesebb bizottságot Warwieshire angol városka városatyái alakították meg annak megállapítására, hogy könnyű vagy nehéz lapáttal megy-e gyorsabban a munka. A bizottság már nyolcadik éve tanul­mányozza ezt a „fontos" kérdést, de mindeddig még döntést nem hozott. A pihentagyú honatyák a kísérletekre eddig 6 ezer fontot költöttek. * Robert Hughes, a világ valószínűleg egyik leg­súlyosabb egyénisége, a napokban bajba került. Az Indiana államban élő fiatalember, akinek de­rékbősége 309 centiméter, fel akarta magát vétetni a helybeli kórházba — kivizsgálásra. De sehogy sem fért be az ajtón. Végül is úgy dön­töttek az orvosok, hogy a beteg maradjon, a spe­ciálison az ö méretére készített autójában, amit külön betegszobának rendeztek be a kórház kertjében. Nehéz versenyben szerezte meg az elsőséget magának Mary E. Davis amerikai háziasszony. Versenyt hirdettek ugyanis Amerikában: ki tud legtovább beszélni egyfolytában a nők közül? A győztes 32 éves asszony nem kevesebb mint 94 óra 35 perc és 5 másodpercig bírta „szusszal“, és így megszerezte magának a legfecsegóbb ame­rikai nő — büszke címét. Íme a példa kedves olvasó; mire képesek az emberek csakhogy észrevegyék őket, hogy vala­mivel feltűnjenek. De reméljük a fentiekből kiderült, hogy sokan vannak olyanok is, akik nemcsak szavakkal, puszta hóbortból akarnak kitűnni, mint „leg-emberek“, hanem tetteikkel, tudásukkal járulnak hozzá, hogy a technika, a tudomány és a művészet újabb eredményekkel, alkotásokkal gyarapodjék. Es valóban ez a leg­fontosabb! PÁLOS MIKLÓS MÖRIOZ ZSJGMOND: Életem legérdekesebb élménye A KISBALTA Sárospatakon történt, kisdiák­koromban. Félénk, csöndes gye­rek voltam, amolyan könyvet bújó kisöreg. Nem vettem részt társaim játékában, de azért lop­va odafüleltem, amikor vidám kirándulásaikról beszélgettek. Irigyeltem a hegyekben, erdők­ben való merész csaiangolásai- kért, de leg főként díszes hegy­mászóbotjaikért, Mindegyiknek volt ilyen botja, maguk szerez­ték. Fiatal, egyenes növésű fe­nyőt vágtak ki, szépen lecson­kolták, felső végét cifrára farag­ták, alól pedig jókora szöget vertek belé. Amikor az ember­magasságú botot kezükbe vették és nekilódultak a hegynek, meg­fájdult a szívem. Hetekig törtem a fejemet, ho­gyan juthatnék ilyen szép bot­hoz. De fiatal fenyő csak a he­gyek tetején nőtt, a ritkuló erdőben, oda pedig csak a „ren­getegen“ keresztül lehetett el­jutni. Abban pedig akkortájt mindig akadt bújkáló, zsandár- kerülő ember. Számos álmatlan éjszaka végre megérlelte bennem a kemény elhatározást: ha addig élek is, de szerzek hegymászó botnak való növendékfenyőt. Egy reggel a hónom alá szorítottam egy könyvet, elcsentem édes­apám kedvenc kis zsindelyvágó baltáját és dobogó szívvel kisur­rantam a házból. Neki az erdő­nek, lesz, ami lesz! Kis félórács­kát ismerős vidéken lopadkod- tam — ide szoktam menekülni olvasmányaimmal és álmaimmal — de azután ott termett előttem a félelmetes erdő. Szívem han­gosan vert, de most már min­degy — előre! Jó órát törtettem fel a hegynek, végre megtalál­tam, amit kerestem. Nagyon ta­karos szép szál fenyófácska előtt álltam, szinte reszkettem, ami­kor hozzávágtam az éles baltács- kával. Könnyen eldőlt, tüstént le is kuporodtam, hogy megtisz­togassam. Izgatottan, kapkodva dolgoztam, csurgóit rólam a ve­ríték, hirtelen megállt a kezem­ben a fényes kis szerszám. Vala­mi zörrent a közeli bokorban! El akartam szaladni, nem tudtam. Két lábam mintha megbénult volna. Csak néztem a bokor felé és borzongva éreztem, hogy va­laki figyelve visszanéz. Azután felfedeztem két vörös kezet, amint résnyire szétnyitja a bok­rot. A következő pillanatban ki­ugrott a bokorból egy magas, horgasorrú ember és rámrivallt. Elfelejtettem a botot, a baltát, a rabló — mert ugyan ki más lehetett? — egyet lépett előre és felkapta mind a kettőt. Bénultan néztem utána, amint kincseim­mel eltűnt a sűrűben. No most mi lesz?! Oda a kis- balta, apám legkedvesebb ács­szerszáma. Legjobb, ha világgá megyek. Zokogva ugrottám fel, vad elszánással rohantam a rabló után, elfulladtam a nagy szala- dásban, kiáltoztam fenyegetőzve, rimánkodva, hiába: az erdő nem felelt. Nem tudom, hogyan ván­szorogtam le a hegyről, de ami­kor a város határába értem, és néhány perccel később meglát­tam házunkat, valami felágasko­dott bennem: tagadni körömsza- kadtig. Összeszorított szájjal léptem át a küszöböt... szent Isten, micsoda felfordulás! Az apám pulykavörös, szitkozódva keresi a baltáját, zavarja, fut­tatja az egész háznépst, anyá­mat, testvéreimet, az ácslegé­nyeket, az inasokat. Szegény édesanyám reszketve bújja a sarkokat, még az ágyakat is fel­forgatja a balta Mán. A legények morcosak, az inasok pirosképüek. A kis szolgálólány borzas, képe maszatos a könnytől. Testvéreim bőgnek, ki a hátát, ki az arcát tapogatja. Letelepszem a kuckó­ba és belemerülök a könyvembe, mialatt körülöttem csak úgy vi­harzik a máskor csendes hajlék. Rajtam senki sem keresi a bal­tát, én mindenki számára a fé­lénk, szelíd gyerek vagyok, aki bizonyosan nem nyúltam hozzá. Erre nem számítottam. Eltökél­tem, hogy tagadok és eltűröm a verést, de hogy mindenki szen­vedjen, csak én nem ...? Tízszer is mély lélegzetet vettem, no most... most megmondom, hogy én voltam. Nem tudtam megszó­lalni. — Gyáva, vagy, gonosz vagy — süvöltőt te bennem vala­mi, — tűröd, hogy ártatlanok szenvedjenek.. . Tűröm, nem tudok megszólalni... Hirtelen kivágódik az ajtó, beront az egyik öcsém és magából kikelve ordítja: — Öcsi belefúlt a Bodrogba! Édesanyám elájul, édesapám felnyújtózik, mint aki el akar vágódni, ugyanakkor bevágtat Öcsi — ikrek voltak és méltat­lankodva hirdeti: — Nem igaz, nem is .fulladtam bele! Az apám neki a két lurkónak, veri, pofozza mind a kettőt, a Bodrogról nem szól, de a bal­tát, az - elveszett kisbolt át keresi rajtuk, mert csak ez a két csi­bész mesterkedhette valahová. Zeng, bömböl az egész ház, csak én ülök a kuckóban, a jó fiú, a gonosz fiú és tűröm, hogy az apám lazsnakolja a két cseme­tét. Később az élet nem egyszer megszorított, hogy szívdobogást kaptam, ilyenkor mindig eszem­be jutott, hogy ezt a nyavalyát akkor szereztem, azon a napon, amelyen nem tudtam kiejteni ezt a két szót: én voltam..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom