Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

Apróságok

a világból

Az embernek mindig megvolt az a törekvése, hogy nagyobbat, jobbat, különbet alkosson, többet, jelentősebbet tudjon, és értékesebb, furcsább dolgokra bukkanjon, mint bárki más.

Így születtek meg a legnagyobb, legjobb, legkülönb alkotások, ezért bizonygatták sokan, hogy ők birtokában vannak a legtöbb, legjelentősebb tudásnak és ezért indultak expedíciók halált megvető bátorsággal messzi, ismeretlen vidékre, hogy aztán büszkén jelenthessék: mi megtaláltuk a legértékesebb, legfurcsább teremtményeit a világnak. Persze nem mindegy, hogy valaki pusztán feltűnési vágyból vagy öncélú különcködésből igyekszik valamilyen „leg“-gel hírnévre szert tenni — vagy valóban az emberiség fejlődése lebeg a szeme előtt, amikor nehéz feladatra vállalkozik. Nem véletlen, hogy a történelem éppen azok nevét jegyezte fel a halhatatlanok közé, akik embertársaik érdekében igyekeztek eljutni a „felsőfokig“, vagy a tudomány tárházát gyarapították, amikor felkutatták valaminek a szélső határát.

Az alábbiakban példákat sorolunk fel mindegyik fajtából. Nem fűzünk hozzá különösebb értékelést, hiszen az olvasó is el tudja dönteni melyik, milyen kategóriába tartozik, és képet alkot magának erről: hol, ki, mire használta fel erejét, idejét, tudását, hogy eljusson a célhoz: a bűvös „leg“-hez.

A világ legidősebb iái terméketlen vidéken, mostoha életkörülmények között élnek. A sziklás Korzikában például, ahol csak a kaktusz és néhány kórófajta él meg, a sziklák hasadékaiban több, 850 évesnél idősebb Larizio nevű fenyő dacol az idővel és a mostoha életkörülményekkel. A Szahara kellős közepén egy 1750 méter magas szikla tetején, 20 ezer évéstiéi idősebb fenyőt találtak, melyek utolsó hírmondói az egykori gazdag növényövezetnek. A növényvilág leghatalmasabb képviselői a kaliforniai fenyők. Közülük a legóriásibb 32 méter magas, koronájának átmérője 31, törzsének átmérője pedig 7 méter. Ez a fenyő 3500 éves. A világ legidősebb növénye pedig szintén Kaliforniában sziklás vidéken él mindössze 10 méter magasra nő meg, e fenyők kora átlag 166 év.

A legnagyobb sodní foly ónak a kínai Huang - hot tartják, mert amíg az Amudarja egy köbméter vize 1 kg törmeléket sodor magával, az amerikai Colorado már 10 kg-t visz a tengerbe, de a Huang-ho vizét 30 kg törmelék festi egészen zavarosan sárgává.

*

A lefyhalálosabb szenvedélye Eric Flemming amerikai mérnöknek volt, aki úgy pihente ki munka utáni fáradalmait, hogy kötelekből, hurkokból, vízbe vetett zsákból próbált kiszabadulni, miután abba belekötözte magát. Nemrégen gyakorlatképpen hurkot rakott a nyakára és odakötötte magát lakása ajtókiszögeléséhez. Közben véletlenül kirúgta maga alól a zsámolyt é§ mielőtt még élvezhette volna, hogy hogyan bújik ki a hurokból — megfulladt.

*

A világ legnagyobb tava, ami már tengernek számít. A szibériai Bajkál tó egyes helyeken 1500 méternél is mélyebb. Hossza 636 km, szélessége 79 km, felszíne pedig 31 500 négyzetkilométer. Még egy világrekordot tart a Bajkál tó: 336 folyó

ömlik bele és csak egyetlen folyó, az Angara ered a tóból, szerencsére azonban ez a hatalmas folyó másodpercenként 1960 m3 vizet visz ki a folyóból.

*

Amióta az emberek feltalálták a zárat, arra törekszenek, hogy olyan zárat tervezzenek, melyet avatatlan kéz nem tud felnyitni. Ami két évezreden át nem sikerült, azt most egy ismert svéd gyárban megvalósították. Sikerült olyan zárat tervezni, amelyet egyáltalán nem lehet felnyitni. A világnak ez a legbonyolultabb és legbiztosabb zára ellenáll a magas hőmérsékletnek és még a legkitűnőbb fúrókkal is nehezen fúrható. Az új záron a szokásos, nagy kulcsnyílás helyett egy mikroszkopikus nagyságú nyílás van, melybe a nyitáskor, vagy záráskor egy rendkívül vékony fémszálat húznak be. Ekkor a zár minden forgatás nélkül kinyílik. A zárat nyitó fémszálról azonban nem lehet másolatot készíteni, csak a gyárban, ahol a zár készült. Jellemző a zár biztonságára, hogy két évig tanulmányozták, amely idő alatt 200 ezerszer nyitották ki és zárták be.

A legpraktikusabb házasságközvetítő hivatalt Piacenza olasz város „haladószellemű“ polgár- mestere létesítette. Ebben a hivatalban csak négynapos próbaházasságot lehet kötni és azután ismét jelentkezni kötelesek a házasfelek, hogy folytatni akarják-e a közös háztartást — amíg az ásó-kapa választja el őket egymástól.

*

A legerősebb gyomrú ember címét adományozták a svédországi nyköpingi kórház orvosai annak a férfinak, akinek gyomrában a következőt találták operáció közben: 1521 tűt, 112 szöget, 43 csavart, 16 függönykarikát, 9 biztosítótűt, 169 különféle fémpénzt és 334 ruhagombot. Az illetőt, akit mint elmebeteget gyógyítottak egy kórházban, hosszú évekig nem kínozta gyomorfájdalom, amikor azonban megevett egy száraz, többnapos péksüteményt, olyan rosszul lett, hogy gyomorfekéllyel került műtőasztalra.

Egy párizsi fogorvos most készíti a világ eddig ismert legdrágább fogsorát. A fogsor, melyet egy arab sejk számára készít, mintegy félmillió dollár értékű, egyes darabjai színaranyba foglalt drágakövek. — Mivel főzhetik majd azt a spenótot, ami az ilyen drága fogak közé kerül?

*

Nemrég virágba szökkent a washingtoni nemzeti parkban a világ legöregebb — 50 ezer éves — lótuszmagja. A magot Mandzsúriában találta egy régész. A mag korát nem lehet kétségbevonni, mert a legkorszerűbb módszerek és az ott talált közetek rétegeződésének alapján állapították meg a tudósok. Az amerikai szakértők szerint remény van arra, hogy a most követett eljárás szerint más „ősköri“ magvakat is ki tudnak majd csíráztatni.

*

A „Crveno Sornovo“ szovjet hajógyárban megkezdték a világ legnagyobb kompjának építését. A komp a Közép-Ázsiából érkező vonatszerelvényeket szállítja majd a Kaspi-tengeren keresztül. Az óriás komp üzembehelyezésével évente 180 millió rubelt és felmérhetetlenül sok időt takarítanak meg. A kompon egyszerre tíz vontató szerelvényt és közel ezer gépkocsit szállíthatnak egyszerre...

*

A legrégibb manapság is használatos hangszer a hárfa és a furulya 6 ezer éves és Egyiptomból származnak.

*

Melyik a legnehezebb házimunka? Erre a kérdésre kerestek választ a san-franciscói orvosi egyetem professzorai. A pontos műszerekkel végzett kutatások során megállapítást nyert, hogy a legnehezebb házimunka a vasalás. Sőt, kiderült a megterhelési próbák alkalmával, hogy amíg a kőműves munka közben 4 kalóriát használ fel, addig a háziasszony vasalás és ruhaakasztás közben 5,5 kalóriát fogyaszt. Ennél többet 7,4 kalóriát csak a kaszálás közben használ fel az ember.

*

A legnagyobb és legkisebb mértékegységek. A mindennapi életben csupán a millimétertől a kilométerig terjedő egységeket használjuk. A technika és tudomány fejlődése azonban ezen messze túlhaladt és új, nagyobb és kisebb mértékek bevezetését tette szükségessé. íme néhány közülük méterre vonatkoztatva.

T Tera = 10« (1 00Ó 000 000 000 méter)

p piko = 10-11 (0, 000 000 000 OOo méter)

*

Kétségtelenül a világ legtapintatosabb mozijának tarthatjuk azt az ohiói filmszínházat, ahol nemrégen külön alkalmazottat szerződtettek, akinek az a dolga, hogy az előadás után fél órával tapintatosan figyelmeztesse a szerelmes - párokat, hogy a film végétért.

*

Svájc viszi el a pálmát abban a vonatkozásban, hogy a gyönyörű kis országban fordul elő a legtöbb gyógyszermérgezés. Ennek oka az a hihetetlen méretű gyógyszerekkel való manipuláció, melyet a nemzetközi csempészbandák fejtenek ki Svájcban. Hogy mennyire elharapóztak a gyógyszerekkel való visszaélések, azt bizonyítja néhány alábbi adat: A báseli klinikán az utóbbi tíz évben megtízszereződött, a zürichi poliklinikán meg- húszszorozódott a gyógyszerrrtérgezéssel felvett betegek száma. Az egyik nagyobb vállalat 14 női alkalmazottja közül 12 állandóan fájdalomcsillapítót szed ötödik éve, és közben csodálkozik, hogy miért fáj a feje.

*

A legfurcsább biztosítást nemrégiben egy manchesteri mozitulajdonos kötötte. A szerződés úgy szól, hogy a biztosító társaság 1000 fontot fizet ki annak a látogatónak, aki egy bemutatott vígjáték megtekintésekor halálra kacagja magát. Amióta a mozitulajdonos hirdetéseiben közzétette ezt a szerződést, megkétszereződött a nézők száma. Hiába, vannak olyanok, akik nevetve akarnak eljutni a másvilágra.

*

A világ legelső felhőkarcolója 1883-ban készült el Mineapőlisban. Ez a kísérleti felhőkarcoló 25 emeletes építmény volt és egy szállodatröszt megbízásából készült. Ma a világ legmagasabb épülete. Amerikában van New Yorkban. A 104 emeletes épület, melyet az amerikaiak szeretnek a világ nyolcadik csodájának nevezni, nem egyszerűen dicsőség-hajhászásból született, hanem a drága telekárak miatt jött létre. Az Empire State Building nevű óriás felhőkarcolót 14 hónap alatt építették 70 ezer tonna acélból, 10 millió téglából egy alig 130 méter hosszú és 60 méter széles telken. Ez a fantasztikus „acéltű“, ahogy a newyorkiak becézik, tulajdonképpen egy üzletház, ahol 20 ezer ember tartózkodik állandóan az épületben és naponta átlag 60 ezer ember fordul meg az emeleteken. A hatalmas tömeget 67 felvonó röpíti a kívánt magasságba. A tetőt közeljövőben helikopter kikötőnek képezik ki, hogy a mindjobban növekvő lift-forgalmat enyhítsék.

*

Henri Gross, francia nagyiparos lett a tulajdonosa a világ legdrágább ágyának. Három és félmillió frankért vásárolta meg a Londonban árubabocsátott ágyat, melynek matracait és párnáit gombnyomással harminckét különböző helyzetbe lehet hozni. Az ágyat automatikusan fűtik a tetszés szerinti hőfokra. A milliós értékű ágy magában foglal egy rádiót, telefont, magnetofont, villanyborotvát, televíziós készüléket és egy reggeliző alkalmatosságot. Már csak az a hóbortos ember hiányzik hozzá, akinek csak ilyen. ágyban esik jól a hortyogás.

Sokféle bizottság működik a világon, köztük

néhány felesleges is. A közvélemény egybehangzó véleménye alapján azonban a legfeleslegesebb bizottságot Warwieshire angol városka városatyái alakították meg annak megállapítására, hogy könnyű vagy nehéz lapáttal megy-e gyorsabban a munka. A bizottság már nyolcadik éve tanulmányozza ezt a „fontos" kérdést, de mindeddig még döntést nem hozott. A pihentagyú honatyák a kísérletekre eddig 6 ezer fontot költöttek.

*

Robert Hughes, a világ valószínűleg egyik legsúlyosabb egyénisége, a napokban bajba került. Az Indiana államban élő fiatalember, akinek derékbősége 309 centiméter, fel akarta magát vétetni a helybeli kórházba — kivizsgálásra. De sehogy sem fért be az ajtón. Végül is úgy döntöttek az orvosok, hogy a beteg maradjon, a speciálison az ö méretére készített autójában, amit külön betegszobának rendeztek be a kórház kertjében.

Nehéz versenyben szerezte meg az elsőséget magának Mary E. Davis amerikai háziasszony. Versenyt hirdettek ugyanis Amerikában: ki tud legtovább beszélni egyfolytában a nők közül? A győztes 32 éves asszony nem kevesebb mint 94 óra 35 perc és 5 másodpercig bírta „szusszal“, és így megszerezte magának a legfecsegóbb amerikai nő — büszke címét.

Íme a példa kedves olvasó; mire képesek az emberek csakhogy észrevegyék őket, hogy valamivel feltűnjenek. De reméljük a fentiekből kiderült, hogy sokan vannak olyanok is, akik nemcsak szavakkal, puszta hóbortból akarnak kitűnni, mint „leg-emberek“, hanem tetteikkel, tudásukkal járulnak hozzá, hogy a technika, a tudomány és a művészet újabb eredményekkel, alkotásokkal gyarapodjék. Es valóban ez a legfontosabb!

PÁLOS MIKLÓS

MÖRIOZ ZSJGMOND:

Életem legérdekesebb élménye

A KISBALTA

Sárospatakon történt, kisdiákkoromban. Félénk, csöndes gyerek voltam, amolyan könyvet bújó kisöreg. Nem vettem részt társaim játékában, de azért lopva odafüleltem, amikor vidám kirándulásaikról beszélgettek. Irigyeltem a hegyekben, erdőkben való merész csaiangolásai- kért, de leg főként díszes hegymászóbotjaikért, Mindegyiknek volt ilyen botja, maguk szerezték. Fiatal, egyenes növésű fenyőt vágtak ki, szépen lecsonkolták, felső végét cifrára faragták, alól pedig jókora szöget vertek belé. Amikor az embermagasságú botot kezükbe vették és nekilódultak a hegynek, megfájdult a szívem.

Hetekig törtem a fejemet, hogyan juthatnék ilyen szép bothoz. De fiatal fenyő csak a hegyek tetején nőtt, a ritkuló erdőben, oda pedig csak a „rengetegen“ keresztül lehetett eljutni. Abban pedig akkortájt mindig akadt bújkáló, zsandár- kerülő ember. Számos álmatlan éjszaka végre megérlelte bennem a kemény elhatározást: ha addig élek is, de szerzek hegymászó botnak való növendékfenyőt. Egy reggel a hónom alá szorítottam egy könyvet, elcsentem édesapám kedvenc kis zsindelyvágó baltáját és dobogó szívvel kisurrantam a házból. Neki az erdőnek, lesz, ami lesz! Kis félórácskát ismerős vidéken lopadkod- tam — ide szoktam menekülni olvasmányaimmal és álmaimmal — de azután ott termett előttem a félelmetes erdő. Szívem hangosan vert, de most már mindegy — előre! Jó órát törtettem fel a hegynek, végre megtaláltam, amit kerestem. Nagyon takaros szép szál fenyófácska előtt álltam, szinte reszkettem, amikor hozzávágtam az éles baltács- kával. Könnyen eldőlt, tüstént le is kuporodtam, hogy megtisztogassam. Izgatottan, kapkodva dolgoztam, csurgóit rólam a veríték, hirtelen megállt a kezemben a fényes kis szerszám. Valami zörrent a közeli bokorban! El akartam szaladni, nem tudtam. Két lábam mintha megbénult volna. Csak néztem a bokor felé és borzongva éreztem, hogy valaki figyelve visszanéz. Azután felfedeztem két vörös kezet, amint résnyire szétnyitja a bokrot. A következő pillanatban kiugrott a bokorból egy magas, horgasorrú ember és rámrivallt. Elfelejtettem a botot, a baltát, a rabló — mert ugyan ki más lehetett? — egyet lépett előre és felkapta mind a kettőt. Bénultan néztem utána, amint kincseimmel eltűnt a sűrűben.

No most mi lesz?! Oda a kis- balta, apám legkedvesebb ácsszerszáma. Legjobb, ha világgá megyek. Zokogva ugrottám fel, vad elszánással rohantam a rabló után, elfulladtam a nagy szala- dásban, kiáltoztam fenyegetőzve, rimánkodva, hiába: az erdő nem felelt. Nem tudom, hogyan vánszorogtam le a hegyről, de amikor a város határába értem, és néhány perccel később megláttam házunkat, valami felágaskodott bennem: tagadni körömsza- kadtig. Összeszorított szájjal léptem át a küszöböt... szent Isten, micsoda felfordulás! Az apám pulykavörös, szitkozódva keresi a baltáját, zavarja, futtatja az egész háznépst, anyámat, testvéreimet, az ácslegényeket, az inasokat. Szegény édesanyám reszketve bújja a sarkokat, még az ágyakat is felforgatja a balta Mán. A legények morcosak, az inasok pirosképüek. A kis szolgálólány borzas, képe maszatos a könnytől. Testvéreim

bőgnek, ki a hátát, ki az arcát tapogatja. Letelepszem a kuckóba és belemerülök a könyvembe, mialatt körülöttem csak úgy viharzik a máskor csendes hajlék. Rajtam senki sem keresi a baltát, én mindenki számára a félénk, szelíd gyerek vagyok, aki bizonyosan nem nyúltam hozzá. Erre nem számítottam. Eltökéltem, hogy tagadok és eltűröm a verést, de hogy mindenki szenvedjen, csak én nem ...? Tízszer is mély lélegzetet vettem, no most... most megmondom, hogy én voltam. Nem tudtam megszólalni. — Gyáva, vagy, gonosz vagy — süvöltőt te bennem valami, — tűröd, hogy ártatlanok szenvedjenek.. . Tűröm, nem tudok megszólalni... Hirtelen kivágódik az ajtó, beront az egyik öcsém és magából kikelve ordítja:

— Öcsi belefúlt a Bodrogba!

Édesanyám elájul, édesapám felnyújtózik, mint aki el akar vágódni, ugyanakkor bevágtat Öcsi — ikrek voltak és méltatlankodva hirdeti:

— Nem igaz, nem is .fulladtam bele!

Az apám neki a két lurkónak, veri, pofozza mind a kettőt, a Bodrogról nem szól, de a baltát, az - elveszett kisbolt át keresi rajtuk, mert csak ez a két csibész mesterkedhette valahová. Zeng, bömböl az egész ház, csak én ülök a kuckóban, a jó fiú, a gonosz fiú és tűröm, hogy az apám lazsnakolja a két csemetét.

Később az élet nem egyszer megszorított, hogy szívdobogást kaptam, ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy ezt a nyavalyát akkor szereztem, azon a napon, amelyen nem tudtam kiejteni ezt a két szót: én voltam..,