Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

Könyvtárszemle Nagyidén ßoldogultak hálja sem éri et minden esetben, méri az adott helyzetekből majd min­dig hiányzik a szatirikus él. Az általában fegyelmezett összjátékban kitűnik Udvar dy Anna Szilviája. Végre kicsenghet tehetsége. Ebben a szerepben önmagára lel: nyugodt játék, tiszta beszéd, kiegyensúlyozott térérzék az erőssége. Mintha va­lamelyik fővárosi színpad ven- dégszereplöje lenne, úgy emelke­dik sokak föle. Udvardy Anna szép kiejtése, hangtani formálá­sa például szolgálhat. Amilyen kifejező Udvardy An­na beszéde, olyan mesterkélt például Holubek László kiejtése. A modor mindenkor műgyakorlat marad, természetellenes és ha­zug, mégha éppen a természe­tességet hazudja is. Mikor Udvardy ajkán élnek a versek, s kellemes Szilviája első perctől belopja magát a néző szívébe, akkor Holubek Alfréd grófja hi­deg és erőltetett marad. Konrád József művészi pályafutásának útján új fordulóponthoz érkezett Richard gróf szerepében. Jelle­méhez illő maszkja külön elisme­rést érdemel. Az ódon kastély könyvtárszo­bájába tartozik még Anna gróf­nő és Barnabás, a hűséges öreg szolga alakja. M. Horváth Hona Annája jellegzetesen olvad bele a történelmi keretbe. Barnabást Koray Ferenc alakítja. Ennek az epizódszerű drámai hősnek alak­ja körül gyűlemlik fel mindaz a forradalmi erő, amely egy adott■ pillanatban tragikusan tör fel! A történeim* személyiségek ellenpólusa első sorban Királ, vezérigazgató családja. Az apa Király Arisztu (Király Dezső könnyed színek kel indítja elfa jult figuráját hogy azután, fő ként a másodii képben, szónál más alakja való ban tragikomi kussá váljék. Palotás Gab riella Királyné szerepében mu tatkozott be, . ha játéka heve ben időnként e is feledkezik ön fegyelmezésé­ről, megérdemli zsáner-szerepéért, hogy határo- z zott állásfoglalással a tehetséges 3 színésznőt lássuk meg benne. Nagy Eszter jól oldja meg ', a modern idők divatos fruskáját ' Adél szerepében. Túláradó moz- f gása pezsgést ad az olykor sta­tikus képeknek, ám mondásait sokszor nem tudja kellő éllel al­kalmazni. Alakja rokonszenves maradhat, de mondatainak éle csípős legyen, főleg akkor, ami­kor az alapjában romlott leány moralizálja a társaságot. [ Turner Zsigmond részeges köl­tője elmélyült, hangszínekben i gazdag, kiejtése erőteljes. Bugár ■ Béla Pétere rokonszenves, ked- i vesen kamaszos. Géza lovag sze­repében Sipess Ernőt láttuk. Alakítása fegyelmezett, s noha pár hónapja van a társulatnál, szépen csengő beszédével máris ■ feltűnést keltett. Szerepelt még . az ismert Várady Béla (Jeromos), Rozsár József (Pofási) és Siposs [ Jenő (nyomozó), aki mint „be- 1 ugró" szereplő a maga megszo­■ kott humorával és ötletességével remek karikatúrát formált. Bizony, nem kis gond a siker elérése, hiszen a jó előadás lét­rejötte megannyi ember, sok-sok tényező egyöntetű együttműkö­dését tételezi jel, s akármelyik­kel legyen baj, a produkció vallja kárát. Fontos tehát az egyetér­tés, az összetartó elvtársiasság, a kellő műveltségű rálátás s a művészetért rajongó állásfogla­lás. Várakozással tekintünk a to­vábbi bemutatók elé, amelyek — reméljük — színpadmüvészetünk egész látóhatárát kibővítik. SZUCHY M. EMIL Peter Z v ön da­rabjának bemutatá­sával a Terület Színház új szint hói hazai magyar szín­játszásunkba. Ez c tény már önmagá­ban is örvendetes, tiszen ezzel tovább \>uül a játékrend és közönségünk is anyanyelvén ismer­heti meg a szlovák drámairoda'om ki­tűnő alkotásait. Csak elismerés illeti a színház vezetősé­gét, hogy éppen ez­zel a müvei nyitot­ta meg idei évadját. Érdekes mű. Bői- cselkedö alakjai a helye^ megoldást keresik. A cselek­mény ezáltal apró társalgó (konverzá- ciós) jelenetekre bomlik; csupa köl­tött, kitalált és jel­képes helyzet. Az erkölcsi fogalmak társadalmi értékét és mértékét három­száz évről vetíti vissza a szerző, és ez a sajátos körül­mény a szereplők tevékenységét is A régmúlt és a ma---------- és éppen ennek a találkozónak párhuzamos ke­zelése adja meg a megoldások sorozatát mind rendezői, mind szerepfelfogási viszonylatban. Noha Martin Holly rendezése 'ütemében lassú, mégis ügyesen mozgatja alak­jait Stefan Bun­ta hatásos, jól biegoldott dísz­letében és sike­resen idézi fel a múltat, vetíti elénk a jelent. Mindössze akkor tér le felfogás­módjának vona­láról, amikor nem találja meg a szerzői ellen- képek egymást ostorozó, szati- rizáló hangne­mét, szereplői­nek határozott jellemrajzát. Zvon színműíró készségének alapja a viszonyok kapcsolata, a helyzetek Összeállítása, s ez az, ami elsősorban magára vonja a néző figyelmét. Holly megelég­szik a vígjátékkal, hangulatos, nevettető játékot igyekszik meg­szólaltatni, bár ezt a törekvését Ünnepély Búcson A CSEMADOK PÁRKÁNYI JÁRÁSI VEZETŐSÉGE múlt vasárnap Búcson járási dal- és téncünnepélyt rendezett. A já­rás helyi csoportjai odaadóian vették ki részüket a szövetke­zetek nyári munkáiból. A Cse- madok leiédi helyi csoportja például 600 brigádórát dolgo­zott le aratásban. A kisújfalu- siak pedig 25 személyből álló brigádcsoportót alakítottak, és ahol szükség volt rájuk, be­kapcsolódtak a nyári munkák­ba. Az aratási és cséplési mun­kákban a Csemadok kicsindi tagjai is ledolgoztak 150 bri­gádórát. A Csemadok tagjai most szorgalmasan készülnek az őszi mezőgazdasági munkák befeje­zésére. Ilyen irányú tevékeny­ségük közben nem feletkeznek meg a kulturális munkáról sem. Ennek bizonyítéka a búcsi já­rási dal- és táncünnepély. Várnay Tibor t NAGYIDA NÉGYEZRES NAGY , FALU a kassai járásban. Könyv­tárában ezerötszáz könyv van, \ Ebből hatvanöt százalék politi- . kai, tizenöt százalék mezőgaz­dasági és húsz százalék szép- . Irodalom. A felsorolás világosan ( mutatja: hol szorít a cipő. Ele­nyészően kevés a szépirodalmi jellegű mű, a regény, a vers, a novella. Ha kezünkbe vesszük a falusi könyvtár jegyzékét, bizony siralmas képet nyerünk. Régi dolog, hogy vidéki lakos­ságunk körében mindmáig Jókai Mőr és Mikszáth Kálmán a leg­kedveltebb. legkeresettebb Írónk, s mégis Nagyidán csupán tíz Jókai és öt Mikszáth könyv gazdagítja a könyvtárt. És hiába keresed a legnagyobb magyar író, Móricz Zsigmond regényeit;. Egyetlen elbeszélés- kötete szerepel huszonhat pél­dányban, holott sokak előtt ismeretes, hogy hét teljes kö­tetben gyűjtötték össze szebb­nél szebb elbeszéléseit. A poros, rendetlen könyvtárban bön­gészve azonban mégiscsak ke­zünkbe kerül egy Móripz-re- gény is, a híres Légy jó mind­halálig. Gyűrött, agyonolvasott példány! A könyvtáros Lóbei Erzsébet száz olvasót tart nyilván. Jő leírni, hogy az olvasók zöme fiatalokból verbuválódik. Tizen­négy évtől huszonnyolc évig kb. ötszázra becsülhető a fiatalság száma. Egy részük helyben a Baromfifeldolgozó üzemben meg az állami gazdaságban, más részük pedig Szepsin, Tor­nán és Kassán dolgozik. A falu határán túl dolgozó fiatalok este mind hazajárnak s így módjukban áll a könyvtárral eleven kapcsolatot fenntartani. Hetente kétszer, kedden és pénteken délután 18—20 óra közt folyik a könyvek kiköl­csönzése és behozása. Szívesen olvassák a szovjet írókat. Gor­kij Anya című regénye és Fagyejev Ifjú gárda-ja nagyon felkapott. Ezeket a könyveket gyakran kikölcsönzik a fiatalok, mondhatnék úgy is, hogy állan­dóan kézen forognak. De ked­velt könyveik közé sorolják Peter Jilemnicky Cukor-ját és Garammenti krónikáját, vala­mint Frantisek HeCko Falu a hegyek között és Vörös bor cí­mű regényét. Az ifjúsági regé­nyék közül még azok szerepel­nek a jegyzékben, amelyek a Fucsík-jelvény megszerzéséhez nélkülözhetetlenek. A könyvtár látogatottságával tehát ,nincs baj, a választékkal azonban igenl Az ezerötszáz könyv nagy része fordítás. Oroszból, csehi­ből, szlovákból és németből. És ez még nem lenne hiba, A baj ott kezdődik, hogy a fordított művek aránytalanul nagy pél­dányszámban vannak jelen egy szélesebb, változatosobb könyv- jegyzék rovására. íme, beszél­jen a példa: Fischer A vész- jel-e tizenöt példányban, Igisev Bányászok-ja tizennyolc pél­dányban és Szvatopluk Gyár- vár-aj húsz példányban. Miért e szembetűnően magas pél­dányszám? Egyszerű a magya­rázat. A kassai járási könyv­tárból, illetve a raktárból azo­kat a könyveket dobták ki falura, amelyek már nem fogy­nak. Abból a helytelen felfo­gásból indulnak ki, hogy a falu­si olvasóknak jó ez is. És szabadulnak feles terheiktől. Ennek a felelőtlen könyvter­jesztésnek aztán az a szomorú következménye, hogy a kedvelt és népszerű könyvekből alig- alig díszeleg a polcokon egy­két darab. A könyvtáros állítá­sa szerint évenként csak egy­szer járnak ki Kassáról ' az illetékesek, de még akkor sem veszik figyelembe az olvasók igényeit. Ők nem érdeklődnek, hanem küldenek. Kapják a je­lentést a raktárból, hogy ebből és ebből a könyvből nagyon sok van s intézkednek. Továbbítják a nem kért csomagokat a falusi könyvtárakba. Talán még telje­sítményi pótlékot is kapnak ilyen irányú buzgóságukért. Nagyidán a politikai művek jó része szlovák nyelvű kiadvá­nyokban van meg, s ez teszi ki a falusi könyvállomány hatvan százalékát, És mi hiányzik teljesen a nagyidai könyvtárból? Szinte hihetetlen, hogy ilyen nagy falu, és a népszerű ismereteket terjesztő füzetekből nincs egyetlen példány sem. Pedig az olvasók érdeklődnek utána, szeretnének megismerkedni a világ dolgaival, a föld keletke­zésével, a vallás történetével, a modern fizikával, az űrhajó­zás problémáival. Nem jelennek meg nálunk ilyen füzetek?,Ezt nem állíthatja senki, aki köny­vesboltjainkban járatos. Miért nem küldik hát legszüksége­sebb rendeltetési helyére. De menjünk tovább! Egy négyez­res faluban rengeteg a gyerek, az éhes fantáziájú kis nebuló, s a falusi könyvtárban még mutatóba sincs meséskönyv. Sokszor megírták már, — el­csépelt közhely — hogy a jó meséskönyv a gyereknek csak olyan nélkülözhetetlen táplálé­ka, mint a kenyér, a víz vagy a levegő. És csodák csodája, Nagyídán egyetlen mesésköny­vet nem találni a falusi könyv­tárban. Még szerencse, hogy az iskolában hozzájuthatnak a gyerekek legkedvesebb köny­veikhez! Amint az eddigiekből kiderül, a nagyidai falusi könyvtár na­gyon foghíjas. Hiányzik belőle a gazdag, változatos szépiroda­lom, a népszerű ismereteket terjesztő füzet és a mesés­könyv. Kulturális forradalmunk kezdeti szakaszában nem me­hetünk el mellette szó nélkül. Hiszen vitathatatlan, hogy a falusi kulturális tevékenység színvonalát vagy színvonalta- lanságát elsősorban a könyvtár határozza meg. Mert tegyük fel így a kérdést: hogyan képzel­hető el ateista propagandánk jól összeválogatott könyvtár nélkül! Hogyan folytathatunk eredményes harcot a babonák ellen ismeretterjesztő könyvek sokasága nélkül? Falusi elő­adóink mire támaszkodjanak munkájukban, ha a hanyagul ellátott könyvtárra nem tá­maszkodhatnak? És mire tá­maszkodjanak a hallgatók? Azok, akikben már elhintették a tudni, megismerni vágyás magvát... ha nincs módjukban olyan könyvtárba benyitni, ahol kiegészíthetik, fejleszthetik előadások alkalmával szerzett ismereteiket a világról! Száz olvasója van a nagyidai könyvtárnak. És az olvasók zöme fiatal. Igen jó jel. Könyv­társzemlénk azonban nyomaté­kosan figyelmeztet valamire. Kulturális forradalmunk kezde­ti szakaszában sürgősen fel kell szerelni könyvtárainkat gondo­san s célszerűen összeváloga­tott könyvekkel. S ez csak egy­féleképpen lehetséges. Ha a járási könyvtárak dolgozói a legjobb szépirodalmi, politi­kai és ismetterjesztö műveket igyekeznek eljuttatni falvaink- bal... Nem pedig azokat, ame­lyek a raktárakban porosodnak, MÄCS JÓZSEF MINDENT IDEJÉBEN r » I w gk i /í ,■/ nasr \j w i i ! e i Tűzvész pusz­tított Rátóton, leégett egy se­reg ház, ól, is­tálló, szénabog­lya, egyszóval a falu lakosai tetemes kárt szenvedtek. Pa- |_1 W naszkodott is **>-' 'ö* mindenki. Egyedül a bíró nem panasz­kodott. Ehelyett föl-alá járkált i tornácon, s erőltette az el- néjét, hogy valami módjára eljen hasonló szerencsétlensé- jek elkerülésének. Másnap hajnalban szilaj dob- szóra riadt fel a falu népe. \ kisbíró verte a dobot a piac­séren. Mikor elegendő ember isődült köréje, hangos szóval meghirdette: „Közhírré tétetik, hogy a falu minden lakosa köteles udvarán sgy derék hordót fölállítani, s azt minden tűzvész előtt három nappal színültig megtöl­teni“. A CSŐRI CSUKA Országjáró útjában Mátyás király egy alkalommal Csórott szállott meg. Kérdezte a foga­dóstól, milyen étellel szolgál­hat. times mulatságok — Csukával — mondta az. Nemsokára megsült a csuka. De alig vetett egy pillantást a tálra, a király mindjárt látta, hogy a máj hiányzik. — Hol a mája? — kérdezte. — Ez csóri csuka — válaszolt a fogadós — az pediglen isme­retes, hogy a csóri csukának nincsen mája. Mátyás király ekkor a háta mögé nyúlt, s elővett egy ma- gyorófa pálcát. — Látod-e — kérdezte — ez palotai pálca. A palotai pálcá­nak pedig száma nincsen. S mivel mindenkor jobb, ha a csukának mája van, mintha a pálca számlálatlanul csattog az emberfia hátsó részén, a csukamáj hamarosan előkerült, s a király jóízűen megette. SZIGORLAT A professzor ránézett a je­löltre, aztán föladta a szigorlati tételt: — Mi volna az első teendője, hogyha hagymázos beteghez hívnák? — Az első teendőm... — dadogott a jelölt izzadva — az első... a legelső teendőm.. — Tessék felelni — szólt rá a vizsgáztató élesen. — Az első teendőm az volna, hogy a professzor urat hjvnám konzultációra. — Kitűnő! — mondta a pro­fesszor. — Több kérdést nem is adok. ■k Helsinki és Stockholm közvetítő állomáson keresztül nemsokára lehetővé válik, hogy a szovjet televíziót bekapcsol­ják az európai hálózatba.-te A holesovici öntödében már elkészült annak a 11 mé­ter magas szovjet katonának a szobra, amely a bratislavai Sla- vinon felállítandó emlékműre kerül. Rendkívül igényes mun­kára van szükség, hiszen a szobor egy 30 méteres pilonra kerül, ahol a szél 130 km-es órasebességet is elér. Az ön­tési munkákban a Hegesztési Kutatóintézet dolgozói is részt vesznek. 1 1 1 I ® rí 1 r. e­i-i a :• a •i s 8 3 1 1 fi Mozaik DeregnyffrSI _ Hogy-hogy nem, azelőtt | néhány esztendővel egy ködös | őszi napon két vagonravaló B mezítelen üvegkorsó és demi- §j zson érkezett ismeretlen ren- f! delteléssel Deregnyö vasútál- | lomására. Rengeteg albán ■] fűzfavesszőt csomagoltak ki ] a vagonból, miközben m B nyurga, cséphadaró kezű ide­g gén férfiember bent a faluban g alaposan körülnézett. Olyan\ jj helyiség után érdeklődött,\ gamely egy kosárfonó üzem-] 3 nek megfelelne. Aztán a volt\ | Lányai kastélynál kötött ki. j 3 A nyurga idegen hamarosan] | berendezkedett a kastélyban.! >1 Az egyik teremben elraktá- j | rozta az üvegneműt, a másik-1 g ban a fűzfavesszőt, a harma- ] 3 dik termet pedig műhelynek] ij szemelte ki. Már csak egy pár 9 törpeszék és néhány tucat ember kellett ahhoz, hogy jj meginduljon a fonómunka. | Toborzása azonban nem sok 3 sikerrel járt. | Helyette mást küldtek ki g a faluba. És az új szervező § többet értett az emberszívek g meghódításához. Munkáját | falukutatás előzte meg. Oda- jj ment, ahol régente a petró- íl leumlámpa citromsárga jé- jj nyével csepüfonalat sodort í sok-sok motollakezü asszony I és leány. A fonalból vászon jj lett, a vászonból kelengye, | s a kelengyéből nyoszolya. Ez 3 volt az életet formáló jövőbe jj nézésük. A többi már törté­it nelem ... A nyoszolyában új jj nemzedék született, igaz, | nagyrésze a világégésben lá- Q tott napvilágot, de az ember­'ll séges élet hajnalcsillaga ki- íj bújt a deregnyői dombhátrólj | fs a fény a megdermedt éle­ti tét élesztgette. jj Ma a fonőüzem törpeszé- kein a hajdani csepűfonó anyák leányai ülnek és biívö- letes üj jóikkal keresztbe-1 kasba fonják be az üvegkor-f sók és demizsonok százait,! g ezreit. f A deregnyői kosárfonóbant 0 a leányok énekelnek és tán-1 jj tolnak. Nem is olyan régen, [ g tikkadt nyári vasárnapokon |pruszlikba, színes szoknyákból i öltöztek és kimentek a fal-jj p vakba dalolni, táncolni. Azjj ‘-aratástól sok sebet kapott t Üemberkezek hirtelen begyó- j jj pyultak. Űj erőre kapott férfit í és asszony, leány és ifjú. Ha nem vagta a rendet a Icom-[ gibájn, vágta az ember. Aztán j | később a cséplőgépekhez sur- n (rántok a daloló lányok ésj pmindjárt jobban szórt a búza. •- jj Fáradhatatlanok és élet-! ^igenlésben megizmosodtak. | jj Ilyen ifjúság kell nekünk! jj jj A csokorból csak egynéhányl j kép, egynéhány név. Az aligE í tizenhétesztendős Kotka Mar- jj j git a deregnyői fonóüzemfj Ikultúrfelelőse, a Csehszlovák jj j Vöröskereszt helyi csoport já- g I nak elnöknője, az oroszt ] nyelvtanfolyam vezetője és i sok más tömegszervezet dol­gozója. Vargócsik Irén, Korka Margit, Vaskó Ilona, Böször­ményi Aranka, Molnár Jolán és többen mások alaposan kiveszik részüket a kultúr- munkából. Csak így tovább deregnyői fiatalok, ébresszétek fel a szendergőket, akik még nem eszméltek rá, hogy szocialista rendszerünk fontos megbíza­tást juttatott számukra a falu dolgozói műveltségének fej- 3 lesztésében. VOLAJ ISTVÁN lEEEEEBSEESSEESEEEESEIi 5 ! Huligán Egy öregasszony elesett az úttesten. Elgáncsolták. Vásott suhancok gyalázták meg. em­berségükből kivetkőzött fiata­lok. Ott történt a Récse felé futó villamosvasút végállomásánál. A matróna nem fakadt sír­va, riadt szemmel csak ennyit kérdezett a körülötte állóktól: — Vajon van-e ezeknek édes­anyjuk ? Ez a kérdés vetődött fel — tréfa mindnyájunkban, akik szemta­núi voltunk az arcpirító eset­nek. — Huligánok, gyalázatos hu­ligánok! — kiabálták a járóke­lők. Gúnykacaj volt a válasz. Egy férfi hozzájuk lépett s megkérdezte: — Nem szégyellik magukat? Fütykoncert volt a felelet. — Annyit mondok, hogy vi­gyázzanak! — emelte fel a hangját a férfi. Az egyik suhanc nagyot rik­kantott: — Fogja be a száját!... — Mert belelépünk! — tol­dotta meg a másik. — Olyan pofont kaptok, hogy megemlegetitek! — sziszegte fogcsikorgatva a férfi. — Szeretnénk látni? — emel­gették öklüket a fiatal aszfalt­betyárok. A körülállók látták, hogy en­nek a fele se tréfa, hiszen ezek képesek a nyílt utcán megverni az embert. Még néhányan oda­léptek s hangjuk keményen csattant: — Takarodjatok! A huligánok a túlerő láttán sarkon fordultak, de még a lá­váiból is visszafenyegettek: — Várj csak, kisapám, még találkozunk! Ügy vonultak tovább kék cowboy nadrágjukban, festett, rikító ingükben, mint a nap hősei. A járókelők megbotránkozva bámultak utánuk. — Kik ezek? Honnan csep­pent ide ez a gajdoló, vihánco­ló, goromba társaság? Hogy kik ezek? A nyugati életforma majmolói, a zugkézen forgó ponyvaregények neveltjei, aszfaltbetyárok, akik öregasz- szonyokat gáncsolnak el a nyílt utcán. — Huligánok! ■ Míg ifjúságunk százezrei ta­nulnak és építenek, akadnak még olyanok is, akik megbot­ránkoztatják a békés embere­ket. Tartsuk szemmel őket, vessük ki a konkolyt a tiszta búzából.-Ds-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom