Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

Szép szóval, elvtársi megértéssel. Tanítás a A GÜXAI szövetkezetben sz ifjúsági kollektívák megszerve­zése terén már komoly tapasz­talatokkal rendelkeznek. Há­rom évvel ezelőtt, amikor a CSISZ-funkcionáriusok azzal a kérelemmel keresték fel a szö­vetkezet vezetőségét, hogy já­ruljanak hozzá az ifjúsági kol­lektívák, munkacsapatok meg­szervezéséhez, a szövetkezet a fiatalok kérésének szívesen eleget tett. Azonban az ifjú­sági kollektívák számára a leg- messzebbfekvő földeket jelöl­ték ki. „Hiszen fiatalok vagy­tok, jó lábatok van, távoleső földeken is dolgozhattok“. így történt, hogy a fiatalok nyolc kilométeres utat tettek meg, míg a munkahelyükre értek. De nem csüggedtek el. Évről évre szép kötelezettségválla­•960 lásokat tettek és azokat mindig A harmadik ötéves tervben a teljesítették. Persze nem min- nyersvas és az építőanyagok den ment úgy, mint a karika­termelésének növekedését, a tsapás. Akadtak olyan ifjúsági gépipar és a kémia fejlődését munkacsapatok is, ahol nagyon magas mutatőszámok jelzik, leromlottak a munkaerkölcsök. Kirándulni megyünk Á debrődi iskolában nemrég egynapos társadalmi munkát szerveztünk. Osztályonként tör­tént a munkabeosztás. A 9-ik osztály pedig vasöntödében dolgozott. Mi, akik az EFSZ földjére mentünk burgonyát szedni, nagyon jól éreztük ma­gunkat, mondhatnánk szórako­zás volt a munka. A mi brigá­dunkat Demeter Ferenc tanár vezette. Többször is dolgoztunk már az EFSZ-ben, amiért az pénzzel segít ki bennünket. A pénzt közös kasszába tettük, aszerint osztjuk el, ki mennyit dolgozott. Amikor elegendő összeg gyűlik össze, kirándulást rendezünk hazánk fővárosába, Prágába. Dunajszky Géza, Hogyan nézzük a televíziói? A vizsgálatok eredményei és a mindennapi tapasztalat sze­rint a televíziós vevőkészüléket úgy kell elhelyezni, hogy a leg­alacsonyabb nézők a képcsövet merőlegesen, a többiek legfel­jebb 10 fok alatt inkább felül­ről lássák. Az is kívánatos, hogy oldalirányban legfeljebb 40 fok legyen a központi látószög. A nézők helyes távolsága a kép­síktól a képmagasság 6-8-szo- rosa, tehát például 26x32 cm-es képcső esetén 1.8 —2.2 méter. Minthogy a készülék működése­kor sok meleg fejlődik, a gép úgy helyezendő el, hogy ne károsítsa a közeli tárgyakat. A teljesség kedvéért megemlítjük azt a közismert megállapítást is, hogy a szem kifáradását csökkenti, ha a helyiség nem teljesen sötét, vagy legalább a készülék mögötti felület gyen­gén megvilágított. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkahelyen kifejtett tevékenység mellett az ifjúságra a legnagyobb nevelöhatást az ifjúsági kollektívák gyakorolják. Ezekben a kollektívák­ban a fiataloknak alkalmuk nyílik arra, hogy vidám, barátsá­gos környezetet teremtsenek, és emeljék szakképzettségüket. Mezőgazdaságokban 219 és a GTÁ-kon 89 ifjúsági kollektíva működik. Az elmúlt évben több ifjúsági kollektíva kiváló eredményeket ért el és nevükkel a nagy nyilvánosság, de különösen a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság megismerkedett. Amikor a CSISZ vezetősége sz okokat kutatta, megállapította, hogy a munkacsapatok elége­detlenek a csoportvezetőkkel. Azt kifogásolták, hogy a cso­portvezetők nem szervezik meg kellőképpen a munkát és nem jegyzik be rendszeresen a mun­kaegységeket. Nem keresik fel a munkahelyeket és ezért több ifjúsági munkacsapat hátra­marad a munkában. A szövet­kezet vezetősége is megtár­gyalta a hiányokat és ennek folytán a munkacsapat vezetői megjavították munkájukat. Az is előfordult, hogy két munkacsapat szétesett a fia­talok másfelé szállingóztak el 3S földeken Dél felé járhatott az idő, amikor a nagymegyeri 11-éves iskola előtt egy szekér állt meg. Néhány perc múlva munkaru­hába öltözött fiúk és lányok jöttek ki az új iskolából, fel­szálltak s máris indultak ki a földekre. Nem tudtam elképzelni, mit jelentett ez a délelőtti kikoesi- zás! Brigádra mennének? Ilyen­kor délben? Vagy talán más elfoglaltságuk lenne ilyenkor? Utánuk indultam. A diákok az újmajori állami birtok földjei felé tartottak. Az állami gazdaság épülete előtt kosarakat szedtek elő s foly­tatták útjukat a kukoricásba. Itt értem őket utói s itt tud­tam meg, hogy nem brigádra vagy kirándulásra indultak, hanem a nagymegyeri tizen­egyéves iskola diákjainak XI. osztálya kinn, a földeken foly­tatja tanítási óráit. — Politechnikai óránk van minden csütörtökön — magya­rázza az osztályelnök. Három óránk szokott lenni egyszerre — folytatja. Ebből egy óra teória, kettő pedig gyakorlati munka. Ma például a kukoricá­ról tanultunk az osztályban. A kukorica különböző fajairól, termesztéséről, felhasználásá­ról s nagy jelentőségéről a me­zőgazdaságban. A teória után kinn a földeken saját szemünk­kel győződünk meg mindarról, amit az órán átvettünk. Ami a kukoricatermelést il­leti, jó helyen jártak a diákok, mert az újmajori állami gazda­ság a kukoricatermelés terén nemcsak hazánkban, hanem külföldön is híres. A kukoricatörés közben sző került másról is, és így meg­tudtam, hogy a tizenegyedike- sek, amíg még szép az idő, kinn dolgoznak a földeken. A télen át pedig az állatok ápolásával, hizlalásával foglalkoznak. — Fejni is fogunk — dicse­kednek a fiúk — és már most nagyot nevetnek rajtuk a lá­nyok. A politechnikai őrákon a diá­kok a praktikus munka mellett megismerkednek a mezőgazda- sági gépekkel is. így például alkalmuk van részletesen átta­nulmányozni a legújabb típusú szovjet kombájnt, amely sok­féle mezőgazdasági munkára alkalmas. A heti három órás politikai nevelés biztosan eléri célját és az idén érettségiző diákok kö­zül bizonyára sokan megszere­tik a mezőgazdasági munkát s az iskola elvégzése után pá­lyájuknak is válasszák.-R­ic Az 1964. évi világkiállítást New Yorkban rendezik meg. Ko­rábban az a hír járta, hogy Bécs magának kívánja fenntar­tani a kiállítás megrendezésé­nek jogát, de a washingtoni osztrák nagykövet közölte, hogy a bécsi világkiállítást csak 1967-ben tartják meg.-fr A legújabb statisztikai ki­mutatás szerint az egymilliónál több lakossal rendelkező váro­sok közül viszonylag Nyugat- Berlinben követnek el a leg­többen öngyilkosságot. A má­sodik helyen Tokió, a harmadik helyen Bécs áll. és más munkahelyre mentek. Négy munkacsapat tagjai azon­ban mégis kitartottak. Ezek a munkacsapatok később a fiata­lok központját képezték. A leg­tehetségesebbeket innen, ebből a központból küldték ki mes­teriskolába. így például 1958- ban hat CSISZ-tagot küldtek mesteriskolába. A szövetkezet agronőmusai védnökséget vál­laltak a munkacsapatok felett. Nemcsak a jó munka jelle­mezte a munkacsapatokat, ha­nem az is, hogy igazi baráti, elvtársi kollektívát alakítottak. A munkaproblémákon kívül gyakran azokat a kérdéseket is megoldották, amelyek a mun­kaidőn kívül a fiatalok szabad idejében és a kulturális élet fellendülése terén merültek fel. Ezekben a kollektívákban szo­kássá vált, hogy a fiatalok a délidő alatt énekeltek, újságot olvastak, gyakran kihozták a földekre a harmonikát is és elszórakoztak. Az év elején a fiatalok azt is elhatározták, hogy versenyt indítanak a Szocialista Munka­brigád címért. Nem maradtak egyedül. A legtöbb ifjúsági kollektíva s fő­leg azok, amelyek a munkahe­lyükön jó eredményt értek el, az utóbbi időben, csatlakoztak ehhez a nagy jelentőségű ver­senyhez. A szencsi járásban is csatlakoztak a fiatalok a moz­galomhoz. Ebben a járásban több mint 40 ifjúsági kollektíva alakult. A legjobbak részt vesz­nek a szocialista munkabrigád címért folytatott versenyben. Emellett nyilvánvaló, hogy a szenei járásban a kollektívák minden igyekezetüket arra összpontosították, hogy a ta­gok emeljék szakképzettségü­ket. A Szocialista Munkabrigád címért folytatott verseny ha­tározott pozitívumot jelent az ifjúsági mozgalomban. Száz és száz fiatal veszi igénybe a ta­nulási lehetőségeket és foly­tatja tanulmányait. AZ UTÓBBI években a csi- fári traktorbrigád különösen sok kezdeményezésbe fogott. A verebélyi GTÄ keretében a terv teljesítésében minden év­ben vezető helyre került. A bri­gádközpontban a traktoristák kellemes légkört teremtettek, kiépítették a központot és kul­túráltabban kezdtek élni, elsők között jelentkeztek a Szocia­lista Munkabrigád címért foly­tatott versenybe és ma a cím büszke hordozói. A brigád gyakran kedélyes összejöveteleket rendez, ame­lyekre a családtagokat is meg­hívják, Jól tudjuk, hogy az ilyen kollektívát nem lehet egyik napról a másikra meg­szervezni, és nap mint nap sok problémát kell szép szóval, elv­társi megértéssel megoldani. A Szocialista Munkabrigádok kol­lektíváiban gyakran különféle problémák várnak megoldásra. Szeretnénk elérni, hogy a tagok ne érezzék magukat elhagyat­va a munkahely és családi prob­lémák megoldása terén. Azt akarjuk elérni, hogy közös le­gyen az öröm és a bánat is. Természetesen ilyen irányba nehéz útmutatást nyújtani, de kétségtelen, hogy a személyes ügyek megoldásánál nagyon so­kat használ egy igazi elvtársi baráti szó és az egész kollektí­va meleg érdeklődése. Az ilyen környezetben bizakodó és öröm­teli légkör alakul ki és ennek óriási nevelőhatása van a fiúk­ra és leányokra. Alojz Buzna AZ 1965. ÉVBEN 1960-hoz viszonyítva legalább így emeljük a munka termelé­kenységét: az iparban 40 százalék­kal, ★ az építészetben 53 szá­zalékkal rk a mezőgazdaságban 50 százalékkal. A termelés növekedését elsősorban a munka terme­lékenységének, főként töké­letesebb technikával és a termelés jobb megszervezé­sével való növelése útján érjük el. A munkatermelé­kenység növelése érdekében tovább kell fejlesztenünk a tipizálást, normalizálást és unifikálást és sokoldalúan él kell mélyíteni a nemzet­közi munkamegosztást. Az üzemek szakosításával és célszerű egyetértésével a szélesebb körű népgazdasági szempont tekintetbe vételé­vel nagyobb fokot kell el­érnünk a termelés ismétlőd- hetőségében és sorozatos- ságában. Ennek alapján emelnünk kell a műszaki színvonalat, különösen fejlesztenünk kell a termelési folyathatok tel­jes gépesítését és automa­tizálását, s új termelési technológiát kell bevezet­nünk. A lehető legjobban ineg kell közelítenünk a tech­nika világszínvonalát. Fej­lesszük a dolgozók kezde­ményezését, érvényesítsük a termelésben a tudomány és a technika legújabb ismere­teit és a lehető leghatéko­nyabban használjuk fel a tf-ruházási eszközöket. Emel­lett valamennyi újonnan épülő üzemnél vegyük te­kintetbe a munkatermelé­kenység világviszonylatban elért legmagasabb színvo­nalát. A fiatalok példaképe LJomlokán feljebb tolta a sáp­* * káját és barátságos mo­sollyal beljebb tessékelt. Amíg beléptem a takarmúnykészítöbe és körülhordoztam tekintetem, vendéglátóm felrehajolva egy ügyes mozdulattal tisztára tö­rülte kezét és úgy nyújtotta jobbját. — Szemka György sertésgon­dozd. Az utolsó szótagot egy kicsit megnyomta. Majd mint aki megszeppen az önérzetes hang­tól, halkabbra fogta a szót. — Elnézést, de még csak most vé­geztem az etetést, így nagy itt a rendetlenség ... Nézegetek jobbra, balra a kis helyiségben, de én bizony úgy látom, hogy minden a legna­gyobb rendben van. Szemka bácsi kitalálja a gondolatom. — Még ki kell seperni, akkor lesz teljes a rend. De előbb talán nézzük meg a kicsikéket... Párbeszéd: A terv és a dolgozó Ha a halott Müller feltá­madna és ezt meglátná, irigy­ségében megütné a guta és újra meghalna. Hogy ki volt Müller? A ga- lántai járás Vágsellye, Duna- szerdahely környékének egyik leggazdagabb földbirtokosa és szeszgyárosa. A Müller-birtok központja Palócon épült, pa­zar kastély volt. Tőle tisztes távolságra a tehénistállók tőszomszédságában húzódtak meg a cselédházak. A cseléd- házak ma már istállók és tőlük valóban tisztes távol­ságra állanak a volt cselédek, ma már szövetkezeti tagok takaros portái. A lakások legtöbbjét kis palotának is nevezhetnénk, mert villany világít bennük, némelyikben már fürdőszoba is van, vagy annak szánt helyiség. A föld új tulajdonosai már nem is gondolnak Müllerre, egészen más események foglalkoztat­ják őket,’főleg a fiatalokat. Mert Palócon sok a fiatal. A szövetkezeti tagság átlagos életkora 35—38 év. Misik Kálmán, Szlamka János, Ryb- nikár János, Szabó Gyula, Vinize István elvtársak jól dolgoznak, sőt nagyon jól. A gondjaikra bízott tehenek­ről, borjakról azt lehet mon­dani, hogy még rajzolni sem lehet szebbeket. A felsó szlo­vákiai származású szövetke­zeti elnök, Hrajnoha elvtárs csak jót tud mondani róluk. Az idén tavasszal eljutott hozzájuk a hír, hogy a szenei járásban az igrami szövetke­zetben kötelezték magukat a fiatalok, hogy szocialista módon fognak dolgozni és élni. Ezt a hírt alaposan megvitatták. Számbavették saját lehetőségeiket és úgy gondolták, hogy ők még nem nőttek olyan magasra. Elha­tározták, az aratásban és az őszi munkák elvégzésében kipróbálják, hogy mire képe­sek. Becsületes munkájuk meg­hozta a várt sikert. Most már bíztak magukban és sürgették a verseny feltételeinek kidol­gozását. Már sok bátor brigád hangját hozta él hozzájuk az újság, ők sem akartak lema­radni a többiek mögött. Ben­nünket egyenesen a szövetke­zeti irodába küldtek, hogy állapítsuk meg, mit ír elő az 1960-as terv. Visszatérve az istállóba élég sok kíváncsi gyűlt kö- rénk, mert híre ment az idő­sebbek között, hogy fiaik va­lami vállalásra készülnek. A körénk gyülekezőkhöz a szövetkezet elnöke kezdett beszélni: — A terv előírja, hogy minden tehéntől 2600 Titer tejet kell fejni. Misik Kálmán, a tehéngon­dozó csoport vezetője meg­toldja száz literrel. Társai arcán látni, hogy nemcsak mi számoltunk az irodában, itt az istállóban is számvetést tartottak, méghozzá lényege­sen merészebbet, mint mi. A terv előírja, hogy száz tehéntől egy évben 85 borjút kell elválasztani. — Mi kilencvenet válasz­tunk el. A hizómarhák napi súly­gyarapodásának terve 80 dkg. — Mi elérjük a napi 92 dkg-ot. Beszél a terv és a dolgozó. S a párbeszéd eredménye több száz liter tej, nagyobb darab hús, vaj és mindez mö­gött a palóci szorgalmas fia­talok állnak. Itt már valóra válik a jelszó: többet, jobbat és olcsóbban. — Ezeket az eredményeket úgy akarjuk elérni, hogy egy szem takarmányt sem pocsé­kolunk el s pontosan betart­juk az egészségügyi intézke­déseket. Szaktudásunk gyara­pítása érdekében elvégezzük a hároméves szövetkezeti is­kolát. Mind a közösségben, mind magánéletünkben pél­dásan fogunk viselkedni. S mindezt aláírják a fiata­lok, csendben, minden zaj nélkül. Az idősebbek talán még teljesen meg sem értik, hogy mi történik itt e pilla­natban. Valami születik a fia­talok révén, azok révén, aki­ket már nem a Müllerek, hanem a szövetkezet, a Hraj- nohák és Borosok, a szövet­kezet kommunistái nevelnek. VADOVICS JÓZSEF — Ez nyolc hetes, de elég felemelni, kereken 23 kiló — mondja Szemka bácsi, a több­szörösen kitüntetett sertésgon­dozó. A sertésólban valóban van mit nézegetni. Ha a zootechnikus Kocsis János egy szót sem szól­na, akkor is megéreznénk, hogy egy kiváló állatgondozóval ál­lunk szemben. Ezt már a tiszta­ság is elárulja. Szemka bácsi tegnap jött haza egy kéthetes iskolázásról, amit a kerület ren­dezett Terebesen anyasertés gondozók részére. — Talán nem is volt az iskola, hiszen mindig vitatkoztunk. Mert hát már én is megpróbáltam egyet-mási, így, ha valaki olyat mondott, amit én másképp csi­nálok, mindjárt szóltam. Tet­szettek az előadások is, de ha elmentünk egy-egy istállóba, a cukorgyári gazdaságba, akkor éreztem jól magam. Itt végig­néztük az etetést és beszélget­tünk a gondozókkal. Ezt neve­zem én igazi t apasztalatcserének. — Annyit vitatkoztam, hogy a búcsúzáson az elvtársak meg­ígérték, hogy a következő cso­porttal eljönnek meglátogatni- Hát csak hadd jöjjenek. Nálunk úgy van minden, ahogyan én mondtam. Lesz mit nézni nékik... alóban olyan szép a kenyheci " szövetkezet sertésállomá­nya, hogy érdemes megnézni. De ez nem is csoda ott, ahol olyan gondozók vannak, mint Szemka bácsi. Hudák Margittal ketten gondoznak ötvenöt anyasertést. Tavaly átlag 14 kismalacot vá­lasztottak el egy. anyától. Az idén Szemka bácsi 16 malac el­választását vállalta, s úgy látszik ezt el is éri. Meg aztán nemcsak a darabszám a fontos, hanem az is, hogy milyen a malac! Mert nem ritkaság, hogy a nyolchete­sek között 20 kilósak is vannak. A tisztaság, a pontos etetés, az állatok szeretete jellemzi legjob­ban az idős gondozót. Már hat éve, hogy anyasertéseket gondoz, azelőtt meg négy évig elnöke volt a szövetkezetnek. De akkor sem telt el egy nap anélkül, hogy ki ne jött volna megnézni az ál­latokat. Szemka bácsi alapító tagja a szövetkezetnek, élharco­sa volt a közös gondolatnak, ma pedig munkájával mutat példát. — Lassan átadjuk helyünket a fiataloknak, hadd folytassák, amit mi elkezdtünk... A búcsúzásnál mégis kicsendül hangjából egy szikrányi keserű­ség: — Azon az iskolán csupa dere- sedö bácsival voltam. Nem tu­dom, mi van ezekkel a fiatalok­kal ... Valahogyan meg kellene nékik magyarázni... Igen, megmagyarázni, hogy * a Szemkó bácsik sem élnek örökké s helyükre fiataloknak kell állni, olyanoknak, akik sze­retik az állatokat. ■■ ■■ .­A kenyheci szövetkezetnek szép jövedelmet biztosít a kavics­bánya is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom