Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-14 / 28. szám
f. R. GREULICH: Valaminek történni kellett Erzsi asszony megnedvesítette mutató- és középujját, óvatosan megérintette a villanyvasaló alját. Hideg volt, pedig már hosz- szabb ideje bekapcsolta. Hirtelen elhatározta magát, hogy elviszi a vasalót a legközelebbi villanyszerelő műhelybe. Futólépéssel belépett a műhelybe, ahol egy asz- szony foglalatoskodott, de rá se pillantott, s csak úgy odvetette, hogy: már lejárt a garancia? Erzsi asszony gondolkodott. Érdekes, már egy fél éve lejárt és a vasalót csak négy héttel ezelőtt vásárolták. Meg is mondta az asszonynak. — No akkor menjen a reklamációs irodába. Igen ám, csakhogy az az iroda egész más városrészben van, messzire esik innen, legalább egy órányira. Lehetetlen, hogy most odamenjek — gondolta magában. A két gyereket, Jancsit és Pétert nem hagyhatom olyan sokáig a játszótéren. Ki tudja nem történik-e velük valami, már olyan régen távol vannak. És különben is ostobaság lenne abban hinni, hogy a vasalót ott rögtön megjavítják. Jaj, de hát mit csináljon, három fehér vasalatlan ing fekszik a ruhakosárban. A színes ingek sehogy se illenek János két öltönyéhez. Ha színházba mennek, szeret rendesen felöltözködni és igaza is van. Erzsi asszony is így szerette legjobban az urát. A betonmunkás napbarnított arca mindig remekül festett a fehér ingben. Hazasietett és főzni kezdett. Kisvártatva gyermeklépéseket hallott az előszobában, ezek arra figyelmeztették, hogy közeledik az ebéd ideje. Két bájos va- dóc rontott be a konyhába, piszkos, kipirult arccal. Enni kértek. Erzsi asszony megmosta a fiúcskákat és eléjük tette a leveses- tányért. Megetette, majd lefektette őket és fáradtan az órára pillantott. Azután eszébe jutott az a barátságos, idősebb villany- szerelő, aki néhány házzal odébb dolgozik, abban a kis javítóműhelyben. Gyors elhatározással oda irányította lépteit. Az idős ember azonnal szétszedte a villanyvasalót. De azután elborult az arca. — Egész jó vasaló, csak egy kicsit újszerű a szerkezete és úgy látszik kiesett belőle egy csavar. Erre fel aztán részletesen elmesélte, hogy már hányszor mennyit futkosott az ilyen csavar után. Erzsi asszony kétségbe volt esve. Most aztán honnan vegye a vasalt inget? Jánosnak nem mondhat el ilyesmit, mert az mindig kineveti és azt mondja, hogy az ilyen kispolgárias lamentálás elhomályosítja az emberek látóképességét. Honnan vegye az erőt, hogy a Szocialista Munkabrigád címért folytatott versenyben helyt álljon és hozzájáruljon a brigád sikeréhez. Az öreg villanyszerelő részvétteljesen ránézett a csinos fiatal asszonyra. — Tudja mit, hagyjon itt egy nzonyos összeget zálogul és én idők egy használt vasalót — nondta. Erzsi asszony örült a pillanat- tyi megoldásnak és a vasalóval lazarohant. Sok gondolat ciká- :ott át az agyán. Hát valóban iispolgáriasság az, ha azt akarta, hogy addig legyen jó a vasaló, amíg nem jár le a garan- Ha? És a javítással miért kell innyit ide-oda futkosni, miért lem megy minden simán? Szótlanul felöltöztette a fiúcs- cákat és elvitte őket a nagyma- nához. Még sohase öltözködött fel Er- :si olyan kelletlenül, mint most. elégedetlenül nézett be a ruha- szekrényébe, felpróbált néhány előbb megpillantsa férje magas alakját, de sehol senki. A toronyóra már elütötte a hatot. Erzsi akkor már tudta, hogy Jánost valami komoly dolog tartja visz- sza. Tudta, hogy csakis a brigáddal összefüggő ügy lehet. Tanácstalan keserűsége hirtelen haraggá változott. Hát ilyen egy példás férj? Igaz, János nem iszik, más nők felé sohasem néz, mindig szívesen segít a ház körül. Valóban mintaférj. De ez a mintaférj, aki szereti a gyermekeit, imádja a feleségét, valamit még többre tart mindennél. A brigádját. Mindig nyugtalanítja a munkaverseny és a legszebb szabad óráit is elrabolta. Hát úgy ez nem mehet tovább. Valaminek történni kell. Erzsinek jól esett, hogy sajnálhatta és tragikus hangulatba ringathatta magát. Nehéz, kemény éjszakája volt. Erzsi meghányta-vetette a dolgokat és egyre jobban érezte, hogy helytelenül cselekedett, marta a lelkiismeret. Türelmetlenül várta a reggelt. Alig hogy kivilágosodott, halkan felkeli, öltözködött, néhány magyarázó szót írt az anyjának, s szinte futva tette meg az utat a villamosig. Menekülni akart gondolataitól, újságot vásáro't. Hirtelen nagyot nézett. Igen, ott az első oldalon nagy betűkkel ott állt a János brigádja. A brigád győzött. Alapos munkabeosztás- | sál egy emberként győzött a brigád. A hírmagyarázó kitért arra is, hogy a brigád új utakon jár , i és megmutatja, hogyan lehet ja- \ vítani a teljesítmény minőségét. Erzsi többször is elolvasta a 1 cikket és gondosan összehajtó- , gáttá az újságot. János még világosabban tudta, hogy a brigád- [ nak mit kell tenni, sokkal vilá- , gosabban, mint ahogy azt a cikk | írója tudta. Milyen nevetséges j, ügy is az elromlott vasaló és a rádió. Lélekszakadva futott fel a lépcsőn. Türelmetlenül csenge- > tett, félt, hogy már nem találja ' otthon Jánost. Az ajtó kinyílt és , a férje fáradt szeme felragyo- ; gott. — János! és a nyakába borult. , Sírt. A férfi kérges keze megsimo- | gáttá az asszony puha haját. | Végre kibontotta magát az öle- | lésből. Könnyek között, nevetve | húzta élő táskájából az újságot | és rámutatott a brigádról szóló | cikkre. És mialatt János átfytot- | ta a cikket, az asszony elmondta | a tegnapi bánatának és kétség- = beesésének okát. — Szégyellem magam — mondta halkan. János kézenfogta. — Gyere már, fő a kávé. Fürgén, mint házasságuk első reggelén megkente vajjal a férfi kenyerét és odanyújtotta a cukrot. — Tudtam, hogy visszajössz. Azt is, hogy még ma reggel. Azután az asszonyra nézett és felállt. A konyhából behozta a tegnapi cédulát és lassan széttépte. S mintegy saját magához, ezt mondta: a te hibád János, újító akarsz lenni. Egyedül akarsz eredményeket elérni, ahelyett hogy az asszonnyal osztanád meg a munkát. (Fordította M. M.j tán harisnyát és cipőt váltott. Ügy akarta Jánost megvárni, mint ahogy színházlátogatás előtt szokta. Frissen, jókedvűen. János ugyanis gyakran emlegette, hogy a színházlátogatásnál mindig a készülődés, az ünnepi külső a legszebb. Erzsi asszony mindent gépiesen végzett, valami keserű érzés szorongatta torkát. A nagy, az igazi élet jó és szép volt, miért is keserítik meg az ilyen apróságok. Tulajdonképpen már el is készült mindennel. Az asztalra hideg vacsorát tett. Ilyenkor János ezt szerette. Öt órára várta haza. Az étkezésnél még elég idő lenne egy kicsit elbeszélgetni, azután majd János egy félórára ledűlhetne, hogy azután kényelmesen kiélvezhesse az öltözködés örömeit. Hétre kényelmesen a színházban lehetnek. Az órára pillantott. Már nemsokára itt lesz. Erzsi még egyszer a tükör elé lépett, megigazította a ruháját, végignézett a harisnyáján, átfésülte a haját. A keserű vonás csak nem akart eltűnni arcáról. Közben már fél hat lett. Kifogások után kutatott. Kinyitotta a rádiót, de az elkezdett kattogni és azután egy hangot se adott ki. János nem jött. Az asszony kinézett az ablakon, hogy minél Hét óra után ezt írta fel egy cédulára: „A vasaló elromlott, a rádiós is, és te megint nem jöttél idejében haza. Nem bírom ezt tovább. Hazamegyek az anyámhoz. Erzsi." Többször is elolvasta, még mindig remélte, hogy János befut. A lépéseit leste, azután határozottan letette ceruzáját. Az utolsó sor alatt feküdt, mint valami kemény vonás. Édesanyja a város szélén egy kis házikóban lakott. Amint meglátta a lánya sápadt arcát, kér- ■, désekkel kezdte ostromolni. Er- , zsi fáradtan legyintett. Anyja ; szótlanul, fejcsóválva megágya- ( zott neki. Margit Jaatinen tizenkilenc éves finn filmszínésznö a „Menican" című filmben nagy feltűnést keltett a Can- nes-i filmfesztiválon. Halhatatlan Petrarca (Francesco Petrarca. Született 1304. július 20-án, meghalt 1374. július 18-án. A középkor egyik legkimagaslóbb szelleme. Költeményei, levelei, vitázó iratai jelzői voltak a humanista irodalomnak. Több mint háromszáz szonettet írt, nagy szerelméhez Laurához. Költészete nagy visszhangra talált a világirodalomban.) Az alábbiakban egy Laurához írt szerelmi versét mutatjuk be olvasóinknak. HA NEM SZERELMET, AKKOR HÁT MIT ÉRZEK? Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? És ha szerelem ez, minő, miféle? Ha jó, miért van oly halálos éle ? Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes? Miért sírok-rívok, önként, ha égek? S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje? Élő halálnak kéjes szenvedése miért ölelsz, ha én egyet nem értek? S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra. Mély tengeren, kormánytalan bolyongok egy gyönge bárkán, összevissza szélben. Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok. hogy nem tudom magam se, jő mi volna; fázom hő nyárban s égek puszta télben. SÁRKÖZI GYÖRGY fordítása Rembrandt a portrék mestere Alig van népszerűbb festő Rembrandtnál. Ha nem is nyílt alkalmunk arra, hogy eredetiben lássuk festményeit, alkotásait, reprodukciók nyomán is csodálatos módon ismerni véljük. Szinte hihetetlen, hogy a fény és árnyék ezer változatában ragyogó mesterművek, kisméretű papirosra nyomva is él- ményszerűen hatnak. A monumentalitás nem a művek külső méreteiből, hanem sajátos belső értékeiből következik. A Rembrandt képreprodukciók a műkereskedelem legkeresettebb darabjai és az eredeti festmények pedig a világ múzeumainak legféltettebb kincseihez tartoznak. Születésnapjának kerek 300ik évfordulójáról három évvel ezelőtt, július 15-én ünnepélyes keretek közt emlékezett meg a kultúrvilág. Irodalmárok, művészettörténet írók állandóan boncolgatják', kutatják Rembrandt művészetének lényegét. A nagy mester a valóságnak nem ezt vagy azt a részét, hanem az egész életet, szépet és rútat egyszerre tekintette át, nélyrelátő szemeivel és csodá- atraméltó tehetséggel alakítot- a át művészi formává. Igazi ■mbereket festett, mindig olya- íokat, akiket alaposan ismert, ís mivel úgy érezte, hogy csak ;aját magát ismerheti igazán, íatvannál is többször festette is rajzolta le saját magát, Fes- ői stílusának fejlődése tanúés rajzolta le saját magát. Festői stílusának fejlődése tanúJÁN RAINIS: •é (Örök csata Nem, még nem végső harc e harc, Takarodó nincs s nincs kudarc. Csábít a harcok útja, hisz Egyszer majd győzelemre visz. S a vereség ezt halld, botor, Szintén a cél felé sodor. S ha harcokon elhull a hős, Beáll helyére más erős. S hol vért csorgattak zsarnokok, Szabadság magja sarjad ott. Nem, még nem végső harc e harc, Takarodó nincs s nincs kudarc. Az ellenség hadunk felé les. Jövő küzdelmek szeme véres. Kovácsold bátorrá magad, Hogy mind megálld a harcokat. — Közel már az ideje annak, Hogy milliók harcba rohannak. Füst úszik a lángon s a véren, És büszke zászlónk leng az élen. sítja, hogy úgy gazdagodott, ahogyan egyénisége vált sokszínűbbé és jelleme mélyült el életének fordulatai közepette. Életrajzát szinte önarcképei nyomán lehetne feleleveníteni. Egész fiatal korából is van önarcképe, erről csupa reménység és frisseség árad. A hollandiai Heydenben született molnár-fiú tehetségének tudatában reményteljesen néz az élet eli- be. Azután következnek szakállas, jobban mondva olyan portréi, amelyeken borotválatlanul ábrázolja saját magát. Életrajzírói ezt azzal magyarázzák, hogy Rembrandt éveken keresztül a legnagyobb nyomor ban élt és még borotválkozásra sem volt pénze. Majd bajuszos képeit sorolnánk fel, ezek az érett férfikorban láttak napvilágot. A nagy mester életében három nő játszott nagy szerepet és a festő minden szerelem elején megnövesztette a bajuszát. Vannak életrajzírói, akik tagadják, hogy Rembrandt ivott mások részeges alaknak le“. Rembrandt sokáig fiatalos maradt, de amikor felesége, Saskia meghalt, akkor mint aggastyán festette le magát. De elérkezett életébe a második, a még szebb asszony: Hendrickje. És a mester elegáns fehérgalléros portrékat fest magáról, sőt vannak képei, ahol főhadvezéri díszt ölt, vastag aranylánc a nyakán, kezében fényes kard, sőt van sisakos képe is. Érdekes, hogy modelljeit sohasem öltöztette díszbe, mindig csak saját magát. Pedig volt az életében olyan időszak is. amikor igen gazdag emberek drága pénzért rendelték meg nála portréjukat, Amikor már túljárt élete deFiatalkori önarckép szobában lakik és újból önportrét készít. Ezen a képen Rembrandt az a művész, aki bukásában a legnagyobb, a legemberibb. Ezért a képéért állítólag hét forintot kapott. Gondoljuk csak el — hiszen a kép valódi értékéért a mester kifizethette adósságát, megmaradhatott volna házában és nem kellett vol- festik na kegyelemkenyérré szorulni. Ha az anyagi gondok, melyek összefüggtek kora társadalmi viszonyaival, nem nyomták volna, akkor Rembrandt az 6 egészséges, szívós természetével magasabb kort is elérhetett volna és még több műremeket hagyott volna az utókorra. Talán nem is lett volna iszákos és ennek következtében nem vízkórságban halt volna meg. A mester csak lelke mélyén érezte, hogy eljön egy kor, amikor tehetség szerint ítélik meg az embert, a művészt nem használják ki, hanem kellőképpen értékelik. Rembrandt egész életében mindig jókedvű volt és mindentől el volt ragadtatva. Csupa csoda volt előtte a világ, csupa szín és forma. Egy enni kérő koldus és Dávid király egyformán lén és mindent tudott, amit egy ember és művész tudhat, akkor aranyveretű pajzsa állig felgombolt, simagallérú érdekelte, sötét ruhában örökíti meg magát és úgy néz ki, mint ahogy Halála előtti héten újból saját magát festette. Örökké Faustot képzeljük el. Amikor nyugtalan arca megnyugodott. Rembrandt feleségével Szaszkiával ezt a képét festette, anyagilag már teljesen tönkrement, házából kiűzték, műértékeit elzálogosították. A műértő közönség akkortájt már megunta és a tanítványai elhagyták. Bútorozott a mindent megértő látás és a mesterien teljesített munka gőgje tükröződik le erről a képéről és ez az egyetlen gőg, amely örökké emberi marad. M. ML
