Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 3. szám

Igazsága eljutott a csillagokig (LENIN HALÁLÁNAK 35. ÉVFORDULÓJÁRA) Nemrégen az UNESCO, az ENSZ kulturális és oktatási szervének egy hivatalos ki­mutatásában láttam, hogy minden idők legelterjedtebb nyomtatott kiadványa Vla­dimír Iljics Lenin müvei. A statisztika nem áll ismét rendelkezésemre, s (gy már pontosan nem tudom, hogy hány számjegyű számról volt sző, de arra emlékszem, hogy Lenin műveinek kia­dott példány száma magasan megelőzte a második legel­terjedtebb könyvet, a bibli­át. .Ez a tény már magában véve is érdekes következ­tetéseket enged levonni a fejlődésre vonatkozólag. Le­nin minden egyes szava harci felhívás az egyszerű emberek számára, földi bol­dogulásukért. A biblia a meg­alkuvás, megnyugvás és a türelem hirdetője, s a sze­gény embereknek minden áldozatukért a „mennyek­ben" Ígér elégtételt. Lenin elsőbbsége kétsé­gen felül bizonyltja, hogy eszméi eljutottak mind az öt világrész legeldugottabb részébe is. Lenin műveit ma egyaránt tanulmányozzák hívei, de ellenségei is. Ugyanakor azonban, amikor híveit még jobban megerő­síti a győzelembe vetett hit­ben és biztonsággal tölti el őket cselekvésükben, ellen­ségeiben borzadást és félel­met kelt. Mert a napnál is világosabban hirdeti a tőkés rendszer törvényszerű pusz­tulását. Munkássága folya­mán Marx és Engels követői közül senkinek sem sikerült nála tökéletesebben, világo­sabban és biztosabban kife­jezni a történelmi fejlődés szükségszerűségét és a tár­sadalom leghaladóbb réte­gének, a proletariátusnak cselekvési irányát. És ha ma. harmincöt évvel halála után is tanítása épp oly ak­tuális, mint életében volt, akkor teljes valójában érez zük a milliószor kimondott igazat, Lenin él. éppúgy, mint Marx és Engels is él­nek, müveikben. Igen szépen fejezi ki ezt a gondolatot Johannes R. Becher, a nem­rég elhúnyt nagy német köl­tő: „Hallgatásod, halott Lenin, nem halott hallgatása. Kommandó és harci parőli: „Világ dolgozó tömegei! Sorakozzatok sűrű sorokba! Előre! Előre, mind!“ Lenin halhatatlansága kö­rül nem kell legendákat al­kotni. Harmincöt éve fek­szik a világ színe előtt a Vörös-téri mauzóleumban, ő nem szállt fel a mennyekbe, de tanításainak eredménye is, hogy az ő általa meg­szervezett első szocialista ország technikai csodája a csillagokig is eljutott. Három évvel ezelőtt vé­gigjártam azokat a helyeket, ahol Lenin a forradalmi na­pokban élt és dolgozott. Lát­tam Szmolnyij-i dolgozószo­báját és a Razliv-i kis kuny­hót, ahonnan a felkelés elő­készületeit vezette. Akár­merre jár az ember Lenin nyomdokain, mindenütt egyéni tulajdonságainak nagyszerűségét érzi. A Szmolnyij-i dolgozószobában minden bútordarabból, az egész berendezésből a sze­rénység, s a külsőségek gyű­lölete árad. S ebben a kör­nyezetben születtek meg a legmerészebb álmok és ma már a sokszor véghezvitt tervek is. Lenin ma is a jövőt jelen­ti, ezt éreztük a legerőseb­ben a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kong­resszusa után, s ezt érezzük ma is, a XXI. kongresszus küszöbén, amikor a Szovjet­unió ismét nagy lépéseket tett a kommunizmus felé. Lenin nagy, de egyszerű ember volt. Kommunista, aki tudásánál fogva tovább látott embertársainál, és élete is példaadóbb volt azoknál. És talán épp ezért, minél közelebb jut az em­beriség a kommunizmushoz, a legemberibb és legigazsá­gosabb társadalmi rendhez, annál közelebb jut Leninhez is. Dr. STRASSER GYÖRGY A hópelyhek szonettje Meglibben patyolat-szoknyájuk, míg az égből a földre szállnak. A csapodár szél fut utánuk, fehér nyomuk találja már csak. Ha csupán egyet érne karja, karcsú derekát átkarolná; nvnd illan, siklik jobbra-balra, s a jeges-szél futóbolonddá válik. Sikolt-rikolt, kiáltoz, kap háztetőhöz, csupasz fához, mi útjába jut tépi-rázza; s a fagyo’s föld ölébe hullva egymást karolja összebújva: a táj, s a tél fehér virága, ZALA JÖZSEF A hegy lábánál A legismertebb albán Író Kő­ié Jakova, eddig már kétszeres államdíjas. Kedvelt színdarab- Iró Besim Levona, Spira Como- ra, Sulejman Pitorka és Vandus Vincori. A Békevilágtanács ajánlatára az idén a következő évfordu­lókról emlékezünk meg: G. F. Händel halálának 200. évfordu­lójáról, R Burns születésének 150., Ch. Darwin születésének 100., A. S Popov születésének Glna Lollobriglda, a kedvelt 100 > s Alejchem születésének olasz filmsztár legújabb 100 évfordulójáról és Euclad fényképe. de Cunháról. Képünkön a gömörhorkal papírgyár CSISZ-szervezetének tánccsoportját láthatjuk. A pici asztalok, a párnázott székek arról beszélnek, hogy ott délutánonként és kora esténként fiatalok sakkoznak, ddmáznak és előadásokat hallgatnak. Most már tudom, hogy Tóth Magda nem­rég fejezte be Mikszáth regé­nyét, a Szent Péter esernyőjét és Ferdinánd László a Móricz- elbeszélés kötete, az Este tűz mellett után Tolsztoj Háború és Béke-jét olvassa. Ezekután még jobban bízom, hogy a könyvespolcokra a ren­delkezésre álló pénzből jó köny­vek kerülnek és a száraz szá­mokra is másképp nézek. Érté­kek azok, melyekhez az utat si­került megismernem és ezt alig­hanem a telefoncsengésnek és annak a kellemes hangnak kö­szönhetem amott a drót túlsó végén. SÁRKÁNY ÄRPÄD IimUSATUHK A franciaországi Bussang-ban egy gyár becsukta kapuját. Hetven alkalmazottjának a kö­vetkező levelet küldte: „Megrendelések hiányában kénytelenek vagyunk leállítani a gyárat. Ezúton adjuk tudtára, hogy három hét múlva, azaz december 9-én érvénybe lép felmondá­sunk. Reméljük, hogy ez nem fogja önt súlyosan érinteni.“ Hogy mennyire súlyosan érintette az alkalmazottakat a felmondás, a képünkön lévő mun­kásnő arcáról is leolvasható, aki a polgármesternek vitte panaszra a felmondó levelet. Nem lehet csodálkozni kétségbeesésén, hiszen, — mint a többi munkások nagy része — harminc évig dolgozott a gyárban és Bussangban semmi más munkalehetőség nincs. „EGY SZOMORÚ LÁNY“ JELIGÉRE Teljesen megértjük, amikor azt Írja, mennyire fájt önnek, hogy a fiű köszöntés nélkül otthagyta. Kedves Olvasónk, ön a fiút azonnal megszerette, míg ő csak szórakozni, barátkozni akar és akart önnel. Nem lehet a fiút okolni semmiért, hisz kéthőnppi udvarlás nem köte­lez semmire. Ne mutassa neki, hogy különösképpen érdekli önt, járjon, beszéljen más fiú­val is. Ha vissza akar térni, akkor visszatér, ellenkező eset­ben ne szomorkodjék és pró­bálja mihamarabb elfelejteni. Ha hosszabb ideig udvarolt volna, akkor mindenesetre megkérdezhette volna, milyen pletyka hidegítette el. Nem követ el nagy hibát, ha alka­lomadtán erről a tulajdonkép­peni okról beszél vele. Munkára nevelés Társadalmunk a munka alap­ján áll és fejlődik Éppen ezért a munkának a nevelés terén nagy jelentősége van és Így döntő hatást gyakorol a gyer­mek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére is. A munkára Is nevelni kell. A gyermeknek meg kell szok­nia, hogy a legkisebbnek látszó feladatot is a legalaposabban végezze el. A szülök nézete a foglalkoz­tatás tekintetében, a munka által való nevelés kérdésében megoszló. Van olyan szülő, aki bottal követeli meg gyermeké­től a munkát, s van olyan, aki „kíméli" gyermekét, s nem is­meri fel kellően, hogy mit je­lent a gyermek munkája egyé­niségének és a közösségnek fejlődése szempontjából. Úgy szoktassuk a gyermeket, hogy felszólítás nélkül végezze el a szükséges munkát. Legyen előtte világos és természetes, hogy élete középpontjában a munka áll, s ehhez igazodik minden: az olvasás, a kirándu­lás, a szórakozás, a sport stb. A körültekintéssel összeállított napirendtől függ, hogy a gyer­mek mennyi időt fordít munká­ra és mennyi ideje marad a szórakozásra. A rendszeres szellemi és tes­ti munkából minden gyermek­nek egyaránt ki kell vennie részét. Sok szülő úgy szokott beszélni: „Az én életem oly nehéz volt, hadd legyen a gye­reké könnyebb!" Ezek a szülők kímélik gyermeküket, a ház körül minden munkát átlaguk végeznek el, és nem gondolják meg, hogy ezzel mennyit árta­nak gyermeküknek, “mert a gyermeknek a fejlődés korában egyrészt játszva kell megszok­nia a munkát, másrészt pedig a szülőnek következetes Irá­nyítással fokozatosan kell a munka iránti szeretetet a gyer­mekben ébren tartani és növel­ni. Az ilyen szülő megfosztja gyermekét a jól végzett munka után érzett örömtől és az ön­bizalomtól. A gyermek — a szülő babusgatása miatt - nem tanul meg önállóan gondolkozni és cselekedni, nincs alkalma fejleszteni akaraterejét, és nem tanulja meg a nehézségek le­küzdését A helytelen felfogás következtében elsorvad a ktfte- lességérzete, bátortalan lesz, s nem fejlődik ki benne a szor­galom és a pontosság. A szülő megfosztja őt a közösségért végzendő alkotó és teremtő munka szépségétől. Mindezek pedig olyan értékes erkölcsi és politikai tulajdonságok, ame­lyek kifejlesztése csak előse­gíthetik a gyermek boldogulá­sát a szocialista társadalomban. Hisz életünket az egymásért végzett munka nélkül el sem képzelhetjük. De nem jár el helyesen az a szülő sem, aki csak a saját érdekeivel és kényelmével tö­rődik. Gyermekét tanulás köz­ben lépten-nyomon boltba kül­dözgeti, s elvárja, hogy a gyer­mek a takarításban, a főzésben és a ház körül is segítsen. Dicséretes dolog, ha a gyermek a család munkájából részét ki­veszi, és nem szolgáltatja ki magát, mint valami idegen, s nem követelőző, de a szülő­nek föltétlenül legyen gondja arra, hogy a segítés következ­tében a gyermeket fejlődésében károsodás ne érje, s hogy házi munkája ne menjen a tanulás rovására. A gyermeket mindig csak a maga erejéhez képest foglalkoztassuk. A szülő gyer­mekét tanítsa meg rendszere­sen dolgozni, de ne kívánja, hogy gyermeke végezzen el he­lyette mindent. A gyermeknek — ha otthoni és iskolai köte­lességét pontosan teljesítette — szórakoznia és pihennie is kell. Ne feledjük el, hogy néme­lyik gyermek munkaideje nem csak „nyolc óra“, s bizony 'jócskán vannak olyanok, akik többet dolgoznak, mint a fel­nőttek, főként, ha a szülő nem tudja és nem akarja megérteni gyermekét. Ez nemcsak az iskolásokra, hanem a mezőgaz­daságban és az iparban dolgo­zókra is vonatkozfk. Itt talán még több az apró munka, de úgy kell Irányítani a foglalkoz­tatást, hogy a gyermeknek bő­ven jussoiWdeje az önművelő­désre, szórakozásra és pihenés­re Is. A fiatalok között a mun­kát úgy kell szétosztani, hogy a művelődési és szórakozási le­hetőségek a mezőgazdaságban marasztalják a fiatalokat. tue dturriunut, u jeicru vöszvru adatokat, a dolgok mélyére, előz­ményeire néztünk. Fel is keltünh az asztal mellől és felkeresői Bodnár Jolánt, a szervezet alel- nőkét és Goldschmied Gizellát, c szakszervezet könyvtárosát, as üzemi klubba mentünk. A z a nagynak éppen nem ** mondható, de annál csino­sabb kultúrhelyiség nyomban ha­tott a képzeletre. Alighogy vala­mit megtudtam a kultúrhelyi- ségben folyó munkáról, a két fiatal elvtársnö máris a holnap­ról beszélt. A vásárlandó köny­vekről, Mikszáth, Jókai és M6- ricz-regényekről, Tolsztoj és Go- goly müveiről, valamint a világ- klasszikusok könyveiről, melyek bizony még elég gyéren sorakoz­nak az egyébként ízlésesen be­rendezett klubhelyiség könyv- szekrényének polcain. Igen, pém van könyvekre, csak meggon­dolnak kell lenni. K etten ültünk a gömörhorkal papírgyár egyik irodahelyi­ségében. Kovács Gyula, a CSISZ üzemi szervezetének elnöke és én. De hogy őszinte legyek, mindjárt az elején be kell val­lanom, hogy mindketten majd­nem a régi hibába estünk. Az általánosságban és talán a száz­szor és ezerszer elcsépelt dolgok ismételgetésére került volna c sor, ha idejében nem cseng a telefon. Mondom, már majdnem a brigádóráknál tartott az elnök amikor kellemes női hang ütötte meg a fülemet. Valami klubhe­lyiségről vagy klubszobáról tett említést a drót túlsó végén Nem tudom pontosan, de ez már magában is elég volt. Ügy érez­tem, hogy nemcsak én, de Ko­vács Gyula barátom is felléleg­zett. De azért okulva az előző­kön, még mindig elég óvatosan tettem fel a kérdést. Milyenek e dolgozó ifjúság szórakozási lehe­tőséget, van-e alkalma művelő­désre, milyenek a kulturális igé­nyei, milyen a fiatalok szakkép­zettsége? Igen, ez a kérdés már másként hatott új ismerősömre és szinte még most is látom arcszíne vál­tozását. Pedig most sem gondol­tam másra, mint akkor, amikor az üzemi fiatalok élete iránt ér­deklődtem. És mégis, most már nem a 104 brigádörával, a száraz taglétszámmal és azzal a meg­szokott mondókával — hogy ta­valy elég gyatrán ment itt min­den, de hogy az új vezetőség már sok mindent kijavított — kezdte, mint az általában ilyen­kor szokás. Igen, feloldódott a rideg légkör, mely bennünket a rosszul értelmezett és talán a rosszul is fogalmazott kérdés A pontosan vezetett könyv- jegyzék az eléggé gyakran la­pozgatott szakkönyvek, a gra- morádió, az Athos-televíziós ké­szülék, a gondozott hangszerek, melyeknek zenéjére nem egyszer táncolnak a fiatalok, mind-mind arról tanúskodnak, hogy az élet szép, dolgozni érdemes, hogy a gömörhorkai EFSZ megsegítése sem volt véletlen és hogy az üzemben az ősz folyamán vég­hezvitt nagytakarítás sem esett nehezére egy fiatalnak sem. után körülvett. Most már ő sem nézte az asztalon fekvő jegyző­könyveket és én is bezártam az előttem levő füzétecskét. Mind­járt a végén kezdte, az eredmé­nyeknél, melyek amúgy sem le­hetnek csak jók vagy rosszak, vagy a legjobb esetben közepe­seié. így azonban megelőzve a szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom