Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-09 / 23. szám

welYZET A külügyminiszterek az utóbbi napokban zárt ajtók mögött tárgyaltak. A nyugati tudósítók tudni vélik, hogy a bizalmas ülésen sor került a Cromiko felszólalásában előterjesztett két szovjet pótjavaslat megvitatására. A svájci sajtó véleménye szerint a nyugati hatalmak ezeket a javaslatokat sem fogják elfogadni. Ugyanekkor azonban nyilvánvaló, hogy a szovjet ja­vaslatokkal szemben semmilyen alternatívát nem terjesztettek elő nyugati részről. Walter Lippmann a New York Herald Tribune-ban elemzi a kialakult helyzetet és rámutat, hogy a külügyminiszterek bizalmas tárgyalásai Genfben igen nehezek, a többi között azért is, mert a nyugatiak még nem tudtak megállapodni abban, hogy mi is az, amibe hajlandók beleegyez­ni. Genfben — írja Lippmann — tulajdonképpen három érte­kezlet folyik egy időben. Az egyik a német kérdésről a nyu­gatiak és Gromiko között, a második értekezlet, amely az atomfegyver kísérletek megszüntetéséről tárgyal, a három atomhatalomra, — a Szovjetunióra, Angliára és az Egyesült Államokra korlátozódik. A harmadik megbeszélést a nyugati szövetségesek tartják egymás között és ez az összes kérdé­sek legnehezebbikével foglalkozik, azzal, vajon elfogadják-e azokat a megállapodásokat, amelyek Berlinnel, Németország­gal, vagy az atomfegyverekkel kapcsolatban lehetségesek. A helyzet az, hogy a nyugatiak összecsaptak egy csomag-tervet, ami azonban teljesen alkalmatlan a megvitatásra. Lippmann a továbbiakban azt is megállapítja, hogy a megegyezést Ade­nauer és de Gaulle magatartása is gátoija. Az ilyen szkeptikus értékelés berljni probléma alapvető kér- mellett vannak olyan megálla- dései, így tehát létrejönnek a pitások is, hogy a közeli napok- bizalmas tanácskozásokon foly- ban előrehaladás várható Genf- tatandó őszinte tárgyalások fel­ben. A DPA tudósítója szerint tételei.“ A francia sajtó egy „a genfi értekezlet nyilvános vitáiban is egyre félreérthetet- lenebbül kikristályosodnak a része is ezt a hangot üti meg. A Figaro kedvezően ítéli meg Gromiko keddi felszólalását. A lap cikkírója úgy véli, hogy a beszéd kapcsán a bizalmas tár­gyalásokon több lehetőség nyí­lik előremenetel re. A Paris Journal hírmagyarázója szerint a csúcsértekezlet megtartása csaknem bizonyos. Ezt a tényt a francia kommentátor a Szov­jetunió sikerének könyveli el. majd annak a véleményének ad kifejezést, hogy ezekután kár továbbhúzni a tárgyalásokat. A Selwyn Lloyd-ügy további hullámokat ver a világsajtóban, a magyarázatok azonban épp­olyan ellentmondóak, mint ko­rábban. Jellemző, hogy a Times nem foglalkozik kommentárban, sem vezércikkben az üggyel, csak ismerteti Macmillan alsó­házi kijelentését, amely sze­rint a miniszterelnök reméli, hogy még jó hosszú ideig együtt A Selwyn Lloyd-ügy arra mu­tat, hogy nincs minden rend­ben. Macmillan táborában. A Washington Post szerint, bár a cáfolat következtében hitelét vesztette a Times híre, a hír világgáröpítése semmivel sem öregbítette a Macmillan-kor- mány tekintélyét vagy a Nyu­gat erejét a genfi tárgyaláso­kon. Árnyak Franciaország felett J “'ey ju ivjcxy tyjui-w- Mit gondolsz, megegyeznek dolgozhat a külügyminiszterrel, azok a bácsik Genfben? A többi angol lap viszont bőven — Ha ránk gondolnak, bizto- kommentálja a kérdést. A Daily san. Herald vezércikke megállapítja: A plakátok figyelmeztetnek Rendkívül érdekes könyv jele­nik meg hamarosan a francia fő­városban „Párizs falain“ címmel. E kötet azoknak a -plakátoknak másolatait gyűjti egybe, amelye­ket a német megszállás idején a nácik ragasztottak ki a házak falára. Egy tisztviselő, Charles Lacretelle, éjnek idején házról- házra lopódzva gyűjtötte össze e plakátokat, a túszok össze sze­dését és a kivégzéseket bejelen­tő hirdetményeket. Reméljük, hogy sok példány­ban jelentetik meg ezt a tanul­ságos kötetet, úgyhogy jut majd mindig belőle arra a tárgyaló asztalra is, amelyhez mostanában oly feltűnő szívélyességgel invi­tálják vezető francia politikusok a nyugatnémet revans képvise­lőit. A francia közélet válsága sokkal mélyebb annál, mint amilyennek tavaly május 13-án és az utána következő napok­ban mutatkozott. De Gaulle tá­bornok „keménykezű“ uralma nemrégen ünnepelte fennállá­sának első évfordulóját és füg­getlenül attól, hogy rendelke­zésére állt minden eszköz a változtatásra, de semmit sem változtatott meg az egy eszten­dő alatt, most maga az elnök is kétségek között vergődik a jövőt illetően. A tavaly június elsején „jöttem, láttam, győz­tem“ jelszóval bevonult „vezér“ imáiba mélyed, a történelmi múltba menekül és azon sopán­kodik: orleansi Johanna, ha él­ne, minden bizonnyal őt igazol­ná. „Feltétlen engedelmessé­get“ és „végrehajtom akarato­mat“ — hangzott még egy éve a Palais Bourbon falai között a híres bemutatkozó beszéd­ben, most pedig a Szűz ünnepén már ezt hallhattuk: „Egyetlen ember nem képviselheti a köz­életet és nem helyettesítheti a demokráciát“. De ki zúzta szét Franciaor­szágban a demokrácia utolsó maradványait is, ki züllesztette a nemzetgyűlést fejbólintó já- nosok gyülekezetévé? Ki szer­kesztette meg az „egyszemélyi alkotmányt“, amely elsöpörte a IV. Köztársaság valóban nehéz­kessé vált és elavult mechaniz­musát, hogy helyébe a „vezér­elvet ültesse? Franciaországra ráborul a fa­siszták vésztjósló árnyéka. A tábornok már nem vezér, csak pillanatnyilag még megtűrt eszköz, az igazi úr, a hadsereg reakciós tisztikarának kezében. Egy ideig még meghagyták a látszatot, míg remélték, hogy az Elysée-palota betartja a me­netrendet és a „pacifikálást“, A francia nép azonban nem engedi el magát. Néhány szel­lemi előkelőség behódolása el­lenére a francia munkásság sztrájkol, szervezkedik, tiltako­zik. Csak néhány napja béní­totta meg egész Párizs közle­kedését a Metro dolgozóinak sztrájkja s ez eléggé félreért­hetetlen figyelmeztetés volt. Minél többen lépnek egységre a munkásosztállyal és a felada­tot nemcsak az „ébrenmaradás- ban“ a lealacsonyodástól való távolmaradásban látják, hanem a szükségszerű harcban is, an­nál hamarább űzik .el a fasiz­mus árnyait Franciaország fe­lől. Az egész Szov­jetunió terüle­tén óriási pla­kátok hirdették a „Francia Film- hét“-et. A „Má- ria-Október“ cí­mű filmnek most tartották Moszkvában az ősbemutatóját. A HERCEG TRÉFÁL... clí'' *•* «»A Elégedetlenség A közeli múltban a brit sajtó több ízben hevesen bírálta az angolellenes amerikai gazdasági intézkedéseket. „A gazdasági kapcsolatokra nem vonatkozik a szövetséges! viszony?“ — Az effajta kérdések még a legeny­hébbek közé tartoztak... A Journal of Commerce című New York-i lap most igyekszik visszaütni az angol sajtónak. „Anglia még a hidegháború megszüntetését is hajlandó hir­detni, ha kereskedelemről van szó!" — dörgi a lap. A továb­biakban a cikk ostorozza az angol-szovjet kereskedelmi megállapodást, amely a napok­ban született meg Moszkvában és amely, mint a Journal of Commerce írja, lehetővé teszi az angolok számára, hogy „ki­használhassák az orosz piac le­hetőségeit“. Mintha az irigység húrjai pendülnének meg a Jour­nal of Commerce lantján ... A brit-szovjet megállapodást a hivatalos Amerika sem fogad­ja valami nagy elragadtatással. Mueller helyettes kereskedelmi miniszter a szenátus egyik bi­zottságában azt mondotta, hogy minisztériuma „elégedetlen“ a szovjet-angol egyezménnyel. Mivel ezt az egyezményt alá­írták, feltehető, hogy az angol és a szovjet fél viszont elége­dett vele... Veszélyes hangok A bonni kormány újból bizonyságot tett politikájának „bé­kés“ szándékai mellett. Oberländer bonni áttelepítésügyi mi­niszter provokatív követeléseket támasztott az áttelepültek szervezetének hannoveri találkozóján. A találkozó kezdemé­nyezői különben Hannover utcáin megrendezték „a német ke­leti vidékek ifjúságának tüntetését“. Gossing, egyik vezetőjük a tüntetés célját így határozta meg: „A gyűlést szándékosan hívtuk össze abban az időben, midőn a világ szeme Genf felé fordul. Most érkezett el a kedvező pillanat, hogy a más álla­mokhoz csatolt német vidékekre bejelentett igényeinket még határozottabban aláhúzzuk. Azok az emberek, akik Nyugaton azt javasolják, mondjunk le a keleti vidékekről, bolondok". A gyűlésen felszólalt Oberländer áttelepítésügyi miniszter is, aki nemcsak a nyugat-lengyel területekre és a csehszlo­vákiai Szudétavidékre jelentette be igényét, de területi kiiga­zításokat követelt Nyugat-Németország javára a luxemburgi határ mentén is. Oberländer és a bonni kormány provokatív lépése, melyet szándékosan akkor hajtottak végre, amikor Genfben a négy nagyhatalom külügyminisztere azon fáradozik, hogy csökkent­se a nemzetközi feszültséget, ismét világosan bizonyítja: Bonn mindent elkövet, hogy megrontsa a nemzetközi légkört. Az angol sajtó savanyúar fogadta az edinburghi her­cegnek, a királynő férjénél legújabb tréfáját. Fülöp her­ceg a napokban megtekintett egy londoni kertészeti kiál- ítást; ebben a „jövő kertjé- xen" egyebek között öntő- césre alkalmas, távolból megindítható szökőkutakat mutattak be a hercegnek Fülöp nagy érdeklődéssé: vizsgálgatta az érdekes be­rendezést, majd megkérdez­te a mellette álló technikus­tól: — Ha én itt megnyomorr a gombot, vizes lesz a kút mellett álló két fényképészt A technikus igennel felelt a fejedelmi kérdésre és a két szerencsétlen fotóst pil­lanatokon belül négy szö- kőkút vize áztatta, őfensége nagyot nevetett. A riporte­rek nem nevettek. ÉRTETT A NŐK NYELVÉN Egy tizenkétemeletes New York-i kórház tetején ön- gyilkosságot készült elkö­vetni egy fiatal lány. Már- már nekikészült a halálthozó ugrásnak, amikor két eme­lettel lejjebb, az ablakon ki­hajolt egy rendőr. Félve, hogy mire feljut a tetőre, a lányt már nem találja ott, a fiatal rendőr más mód­szerhez folyamodott. „Maga olyan szép, hogy nem szabad meghalnia. Csodálatos alakja van, gyönyörű lába, bájos mozdulatai..." — kiáltotta fel a lánynak. A 16 éves ön­gyilkosjelölt nem maradt ér­zéketlen a heves udvarlás iránt és lemondott szándé­káról. Az ifjú rendőrt kitün­tetésben részesítették, ami- étr ilyen nagyszerűen értett a nők lélektanához... MAJOMBESZÉD? Az amerikai Smithson bio­lógiai kutatóintézet igazga­tója, dr. Moynihan feltűnést keltő bejelentést tett: sze­rinte a földön nemcsak az ember rendelkezik a beszéd készségével, hanem a maj­mok is, amelyek tökéletesen megértik egymást. Nemcsak kéz-jelekkel, ha­nem apró és éles hangok egész skálájával társalognak — mondotta a tudós, majd hozzátette: a beszédet a leg­nagyobb tökélyre egy kis délamerikai majomfajta fej­lesztette. TEMETÉS A VILÁGŰRBEN •V Brandt polgármester becsülete Belegázoltak, megszégyenítették • Megrágalmazták azzal, hogy tisztességes üjra Norvégiában tűnik ezután volt • Pedig: náci volt, besúgó, kétkulacsos hírügynök • Különös per Nyu- fel mint újságíró, majd amikor gat-Berlinben a náci csapatok megtámadják Egy érdekes per ért figye­lemreméltó véget Nyugat-Ber- linben: az ítélőtábla másodfo­kon is úgy döntött, hogy a vád­lott „belegázolt a vádló becsü­letébe“ és ezzel büntetendő cselekményt követett el. A vád­lott Fischer volt nyugat-berlini szenátor, a vádló Willy Brandt nyugat-berlini polgármester. A „rágalmak“, amelyek ellen Wil­ly Brandt szociáldemokrata pol­gármester ilyen nagy vehemen­ciával tiltakozik, politikai jelle­gűek. A POLGÁRMESTER TILTAKOZIK Fischer, a Montag’s Echo cí­mű nyugat-berlini bulvárlapban 1Ú57 folyamán több cikket írt, amelyben a szociáldemokrata Willy Brandtró! azt állította, hogy a spanyol polgárháború­ban, a köztársaságiak oldalán, a nemzetközi brigádok köteléké­ben harcolt a Franco-fasizmus és a htileri Németország Con- dor-légiója ellen. Fischer arról is írt, hogy Willy Brandt az „Augustin“ fedőnév alatt mű­ködő antifasiszta ellenállási csoport tagja volt, sőt mint norvég katona részt vett a ná­ci megszállók elleni harcban Fischer egyik cikkében arra is utalt, hogy Willy Brandt, akit valódi néven Karl Herbert Frahmnak hívnak, azért változ­tatta meg nevét, mert részt vett a náci zsarnokság elleni szabotázs-akciókban. Mindez becsületére válnék minden tisztességes embernek, és különösen, ha az illető mun­kásmozgalmi vezető, akkor ta­núságul szolgálhatna töretlen politikai vonalára és jellemszi­lárdságára. Willy Brandt alias ifjúság 4. VI. Kalisch Karl Herbert Frahm azonban a Fischer cikkében foglaltakat „alaptalan“ vádaskodásnak“ és „rágalomnak“ találta, és pert indított Fischer ellen, mert „belegázolt becsületébe.“ A „PRIUSZ" Willy Brandt, aki ma Nyu­gat-Berlin polgármestere és egyike azoknak a politikusok­nak, akiket „a jövő szociálde­mokrata kancellárjaként“ em­legetnek, „rágalomnak“ minősí­tette, hogy valaki azt merészel­te róla állítani, hogy antifa­siszta ellenálló volt. Ügy lát­szik jövendő politikai pályafu­tását egy ilyen „priusz“ veszé­lyeztetné. Vajon nem jellem­ző-e ez a mai nyugatnémet po­litikai légkörre? Brandt ragyogó példákat lát­hat maga előtt. A bonni kabi­netnek nincsen egyetlen olyan tagja sem, aki ne lett volna ak­tív náci, vagy ne úszott volna önként a hitleri barna áradat­tal. Schröder belügyminiszter az SA tagja volt, Strauss had­ügyminiszter Hitlerjugend ve­zető, Lemmer össznémetügyi miniszter Hitler rablóháború­ját ünneplő újságíró, és a név­sort tovább lehetne folytatni. SZABADULÁS A FOGOLYTÁBORBÓL De ki is tulajdonképpen a nyu­gat-berlini polgármester? Brandt — akkor még Frahm — 1933 előtt mint diák írt né­hány cikket a lübecki Volksbote című szociáldemokrata lapba. Amikor a nácik uralomra kerül­tek, megijedt és Norvégiába emigrált. Félelme hamar elpárol­gott és 1936 telén már ismét Berlinben látjuk, egy évvel ké­sőbb pedig Spanyolországban tű­nik fel. Ott együttműködik Eu­gen Scheyer Gestapo-ügynökkel és vele együtt készíti elő a bar- celónai ellenforradalmi felkelést dr. Negrin szociáldemokrata mi­niszterelnök kormánya ellen. Brandt — nyilván a Gestapo megbízásából — a PUOM trockis- ta csoporttal együttműködve akadályozza a Franco ellen har­coló köztársasági csapatok után­pótlását, merényleteket szerve? a köztársaság és a hadsereg ve­zetői ellen, és amikor a catalo- niai szociáldemokrata miniszter- elnök elfogatási parancsot ad ki ellene, akkor nyoma vész. Norvégiát, akkor katona. Foglyul ejtik, 1940 tavaszán a dornei- náci fogolytáborba szállítják, kü­lönböző szolgálatokat tesz a Gestapónak fogolytársai köré­ben, majd még a nyár elején ki­szabadul. E2 olyan kegy, ame­lyet a náci megszállók csak igen hasznos emberek esetében alkal­maztak. Nemsokára egy norvég sajtó­irodában tűnik fel, ezt az ame­rikaiak pénzelik. Brandt számára most „nehéz idők“ kezdődnek. Ki kell elégítenie a Gestapot is, az amerikaiakat is. De a fiatal­ember mindenkit ellát a szüksé­ges híranyaggal, majd amikor már mindenki előtt világos, hogy a hitleri Németország elveszítet­te háborúját, Brandt a CIC ame­rikai kémszolgálat lovára tesz fel mindent és — befut. Leg­alábbis egyelőre... Az itt elmondottakat több de­mokratikus német lap megírta már, de ezek ellen Brandt nem indított pert — becsületsértés miatt. Az ő becsületét csak az sérti, ha antifasiszta harcosnak nézik. Dr. Franz Koenig bécsi kardinális sem hiányozhatott a bécsi úgynevezett „szudéta napokról“. Hogyis hiányozhatott volna, hisz valamikor miséket szolgált a „német fegyverek“ győzel­méért, vagyis az ő szavaival élve, az új rendért Keleten. Koe­nig kardinális azóta elvben nem változott, legfeljebb talán csak annyiban, hogy ma már feljebbvalóit és alantasait nem üdvözli Heil Hitler köszöntéssel. A Magazyn Polski című V lengyel lap írja: A Elhunyt Margaret Wood í MacGrew mérnöknő, aki az X űrhajózás tanulmányozása- 0 nak szentelte életét. Utolsó x kívánságának megfelelően a A hamvait tartalmazó urnát IS x kilométer magasságba kilőt- A ték egy rakétával. Ott — 0 magasan az Atlanti-óceán x felett — a rakéta felrobbant 0 és a tudósnő hamvai szét- x szóródtak. MacGrew asszony fl az első ember, aki „űrteme- ? tésben“ részesült. * PROSTITÚCIÓ, KÄBlTÖSZERÄRUSlTÄS... A Razzia gengszterek ellen 0 Amerikában. x A Neue Züricher Zeitung é washingtoni tudósítója be- x számol arról, hogy a napok- ö ban nagy razziát rendeztek 0 az Egyesült Államokban és A tömegesen tartóztattak le az 0 alvilág ismert alakjait. Azzal a vádolják őket, hogy „össze- 0 esküvést szőttek“ az igaz- x ságszolgáltatás végrehajtá- 0 sának akadályozására. Az 0 igazságügyminisztérium újra j megalakított különleges osz- X tálya több mint egy éve dol- < gozik ezen az ügyön. A le­lj tartóztatottak elleni vád: 5 prostitúció, kábitószer- { csempészés, játékbarlangok ! fenntartása. Ezekből a for- ! rásokból olyan hatalmas jö­vedelmet húztak a gengsz- ) terek, hogy pazar villákban j laktak és fényűző autókon [ kocsikáztak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom