Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-02 / 22. szám

LUDVlK ASKENAZY: A meggyőzés módszeréről Ludvlk ASkenazy cseh író gyermektörténetei közked­veltek nemcsak hazfinkban, hanem megnyerték a kül­földi olvasóközönség tetszését is. Az író kimondja a gyermeklélek Igazságait, nemcsak a gyermeki világra, hanem a felnőttek világára is érvényesen. Az alábbiakban Gyermeketüdjeiből közlünk: IS ezdetben volt a nádpálca és a nadrágszíj. Egyéb funkciójukon kívül mindkettő­nek didaktikus jelentősége is volt. A nadrágszij alkonyát épp ezért nem annyira a nadrág­tartó feltalálása okozta, mint inkább a még nem iskolaköteles gyermekek nevelésében beveze­tett haladó elemek elterjedése. Ma a meggyőzés módszerét alkalmazzuk. Nehéz módszer, de meglepő az eredménye. Egyszer betörtünk egy abla­kot. Jobban mondva nem mi törtük be, - hanem ő, és en­nek a gyermeknek az életében c volt az első ablak. Nem cso­da hát, hogy az üveg csöröm­pölése végzetesen hangzott ud­varunkon. Addig soha nem tör­tünk el semmit, kivéve a kék kávéscsuprot. A cserepek az udvaron he­vertek, a házmesterné mezítláb beléjük lépett. Ez még feszül­tebbé tette a légkört. — Az istenit! — kiabált a házmesterné — még hogy az ember idegen kölykökre vi­gyázzon! De hát ki nevelné őket, mikor mindenütt csupa gyűlés, meg gyűlés ... A beavatkozás elkerülhetet­lenné vált. Mindaddig nyugodt, békés életet éltünk, ami pedig a kék kávésesuprot illeti, az úgyis meg volt repedezve a fülénél. De most közénk lépett - ahogy mondják — maga az élet. — Mi vagy te? — kezdtem az emlékezetes beszélgetést. — Gyerek — felelte. Ebben biztos volt. — No látod, — mondom — én is voltam gyerek... Tudod azt, hogy én is voltam gyerek? — Szép gyerek voltál, apu. vagy csúnya? — Hadd már el, — mondom én — ne bolondozz, ez most nem tartozik ide. Szép gyermek voltam, ha épp tudni akarod ... De hagyjuk most ezt! Beszélni szeretnék veled. Milyen szeren­TITOK esés is vagy te. hogy ma élsz, az új korban, amikor komolyan beszélnek a gyerekekkel. Mert velem ugyan senki sem beszélt; apámnak volt egy szíja ... Felvillanó szemmel kérdi, va­jon katonai derékszíj volt-e. — Nem, — mondom — civil szíj volt. Azért mondom ezt el neked, hogy megértsd: ma már egészen másképp bánnak a gye­rekekkel. Ti ma úgy éltek, mint soha eddig. Mert jni tudjuk, hogy ti vagytok a jövő... De különben, hogy hihetted, hogy én csúnya gyerek voltam? — Én nem hittem, apu, — felelte — nekem tetszel. A# o látod - folytatom céltu* *■ datosan. — így van ez. Mi ma a meggyőzés módszerével nevelünk titeket, de ti ezt nem tudjátok értékelni. Ma a gye­rekeknek jogaik vannak. Látod, mi úgy beszélünk veled, mint egy felnőttel, atyaian, kedve­sen megmagyarázzuk neked a dolgokat... Ne mocorogj már, a kutyafáját! Ülj rendesen, ha veled beszélek! — Igenis — mondta alázato­san. — Na látod - folytatom. — A postás minden reggel eljön, de csak nagyon ritkán látjuk, mert a földszinten levélszekré­nye van a háznak. Senki sem megy a postás elé­be, csak egy bizonyos Krusináné, a harmadik emeletről, ö már jó­val a levélhordó érkezése előtt kiáll a folyosóra és lesi a postát. A postás minden reggel ener­gikusan közli vele: — Nincs semmi... semmi sincs. Krusináné aztán lassan fel­megy a harmadik emeletre. Tö­rékeny, galambösz fejű asszony, ijedten néz körül, mintha men­tegetőzne, amiért a harmadik emeletre megy. Az élet kemé­nyen bánt vele, — egyetlen fia volt, vegyészmérnök, s nem tért vissza Maiithausenböl. Mikor egy évvel a háború be­fejezése után a fiatal Krusina nem jött haza, mind azt taná­csolták az anyjának: — Jelentse be a hatóságnál, hogy a fia nem él. Nyugdijat kap utána. De ö csak nézett ránk ijedt szemével. — Nem, azt nem lehet, — mondta — ilyet én nem teszek ., Ogy látszik, soha nem hitt fia halálában, és még ma is reméli, hogy Krusina József vegyész- mérnök él valahol, ahol postabé­lyegek vannak, csak épp nem tud még leülni egy asztalhoz, hogy írjon. De egyszer biztosan ír majd. Szegény Krusina! A postások cserélődnek. Az egyik postáslány például időköz­ben Randlicébe ment férjhez. De még egyikük sem hozott levelet Krusinánénak. Lehet, hogy mikor a postások átadják egymásnak a szolgálatot, azt mondják: — Igen, aztán Itt van még az a Krusináné — minden reggel érdeklődni fog, nincs-e levele. És jelentőségteljesen egymásra néznek - jelentőségteljesen és beavatotton, olyan tekintettel, amilyet felnőttek vetnek egy­másra gyerekek feje fölött. A liázunkbeli gyerekek nagyon szeretik Krusinánét. Minden ok nélkül, már ahogy ezt gyerekek tenni szokták. Krusináné nem is igen igyekszik kedvükben járni. Néha-néha elbeszélget velük a tejcsarnokban. Többnyire valami egészen egyszerű dolgot mond nekik, mint például: — Ma reggel hallottalak éne­kelni, Bozsena... Kissé révedező mosolya van és minden valószínűség szerint ta­karékoskodik a villannyal — va­csora után csak nagy ritkán ha világos van nála. Szerényen él, tejen és kenyéren. Reggel a gyerekek a folyosón várják Krusinánét, és mikor a postás elmegy, megkérdik: — Ma sem hozott semmit? — Ma sem — mondja Krusi­náné — semmit sem hozott, gyerekek. Mindnyájan elszomorodnak, mintha az a levél valóban meg­érkezhetett volna valahonnan. Egy szép nap odajön hozzám emberke és így szól: — Apu, van egy titkunk, de igazán ám! Senkinek sem szabad tudni róla, neked sem! — Úgyis elárulod nekem — ráztam meg a fejem. — Tudsz is te titkot tartani! — Sose félj! — mondja — én ugyan el nem mondom neked. Ugyanis Bozsenával levelet aka­runk írni, ez a titok. Krusina né­ninek szólna a levél, csakhogy senkinek sem szabad tudni róla! Neked sem... Így árulódott el a titok. És ha én már úgyis tudok ró­la, felolvasom a levelet: íf'Jud'Xá XtatMi tmf, a. rJwA mióncfy faxkltio.e, rfUlm ffmí 2&01 mát*fog­jad. Apó. fem toynsti cö /fí/rLxefc -é&o KtKlrjí, Cin, <kííXsM61 aAxo trrimd.ßA * ^rtg Ez hát az a levél, a rajzok meg a Bozsena müve. Elküldtük, és a postás tegnap igen csodálkozott, miért nem le­si már Krusináné a folyosón. De a gyerekek semmit sem mondtak neki, mert ez titok volt. Mit ettél ma ebédre? Szilvás­gombócot evett. — Szilvásgombőcot, — mon­dom — nézzük csak! És te ezt csak úgy mondod, ilyen fanya­logva, ilyen ímmel-ámmal ? .., Tudod te, mit jelentett nekünk a szilvásgombóc? — Én... — mondja — vagy­is .,. apu,.. — Ne szölj közbe — mon­dom. — Bizony szerencsés vagy. hogy pont öt esztendeje szület­tél. Ha előbb jössz a világra, én mondom neked, másképp bántak volna veled.,. De ma a meggyőzés módszerével neve­lünk téged. Mondd csak, hogy jutott eszedbe, hogy én csúnya gyerek voltam? — Apu - kezdi újra, egészen összetörve. — Mi az, fiam, mit akarsz? — Apukám, — mondja — nem adhatnál ma inkább... egészen kivételesen... egypár pofont nekem? Tudod, ször­nyen sietek — autószerelősdit játszunk az udvaron.,. Hát igen a meggyőzés mód­szerének is megvannak az árny­oldalai. Ezzel is úgy van, mint min­dennel az életben — nem sza­bad túlzásba vinni! Garcia Lorcát ma nemcsak a XX. század spanyol irodalmá­nak, hanem a két világháború közötti nyugat-európai iroda­lom egyik legkiemelkedőbb alakjának tartják. Most, június 4-én töltötte volna be hatva­nadik évét, ha 1936. július 17- én Franco fasiszta csendőrének golyója ki nem oltotta volna életét. Ma bizonyára ott harcolna az író fegyverével a spanyol nép­front oldalán, népe független­ségéért, Spanyolország felsza­badulásáért. Milyen alkotásokkal gazda­gíthatta volna a világirodalmat, ha nem esik a spanyol fasiszták áldozatául. Rövid életében a va­lóság felismerése és művészi kifejezése terén olyan fejlett­ségi fokra jutott, mint csak na­gyon kevesen. Lorca a spanyol irodalomban a népi hagyomá­nyok követője, ahhoz a nemze­dékhez tartozik, mint Juan Ra- máz Jimenez, a költő, Miguel de Unamuno, az író, Jósé Orte- gay Gasset, az író és a spanyol Zolaként emlegetett Vicente Blasco Ibánez. Lorcát a spanyol népkölté­szet tartotta bűvkörében, rend­kívül sokoldalú művész volt, kiválóan festett, rajzolt és nagyszerű zongorista volt. Bár­milyen művészeti pályán moz­gott volna, feltétlenül a költé­szetnél kötött volna ki, drámai müveiben is ott érezné a líri­kust. Lírájának gazdagsága a spanyol világ, a spanyol táj gazdagságát fejezi ki. Versei­ben végigkíséri az a kis dél­spanyol falu, melyben született. Gyakran a népmesék alakjai mozgatják meg képzeletét. Tá­jait narancs- és olajfák, cipru­sok, leanderek szegélyezik. Ezek a tájak forróak, napéget­te levegő hatja át őket. Fe­szültség, szenvedély járja át verseit, drámáit, minden alko­tását. Verseiben a gitáron pen­getett spanj'ol népdalok ritmu­sa él. Természetesen szerelmi líráját jellemzi a legjobban a lángoló szenvedélyes szerelem. Lírája álszemérem nélküli, mint a latin költészet általában. Lor­ca fejlődése mint minden ki­emelkedő művészé, nem alkal­mazkodik sablonokhoz. Egysze­rű kis versekkel kezdte, távol­tartotta magát a különböző iro­dalmi irányoktól. A Cigányro­máncok című kötetével érte el költészetének csúcspontját. Spanyolország társadalmi és politikai helyzete a huszas évek Federico Garda Lorca 1899 - 1936 végén, a fasiszta diktatúra ele­jén nem nyithatott számára távlatot. Néhány évig Ameri­kában élt. Amerikai versei a legélesebb politikai versek, me­lyekben mélységes rokonszen- vet érez az üldözött négerek iránt és a kapitalizmus, a hábo­rú, a klérus és Ku-Klux-Klan ellen harcol. Lorcát mint költőt hazánk­ban kevéssé ismerik, de mint drámaíróval alkalmunk volt megismerkedni. A Bernards Al­ba háza című drámáját nálunk is nagy sikerrel adják. A dráma Kasztíliában játszódik le, fő alakja Bernards Alba, egy gaz­dag özvegy parasztasszony, öt leányát - a legöregebb 39, a legfiatalabb 20 éves - valósá­gos zsarnokságban tartja, el­zárja őket a világtól. Csakis gazdag emberhez akarja leá­nyait férjhez adni. A faluban csak egy gazdag ember van és az 25 éves. Bernards a legöre­gebb lányát jelöli ki a fiatal férfi menyasszonyául. A lányok együtt hímezik a kelengyét, miközben lázadás érlelődik. A két idősebb leány nem lép ki a tettek porondjára, csak belülről gyötrődnek, míg a két fiatalab­bik beleszeret a legidősebb le­ány vőlegényébe. A végső kö­vetkeztetés levonására csak a 20 éves Adele képes. Bernarda Álba nem látja, azaz nem akarja látni, mi tör­ténik zsarnoksága árnyékában. A valóság előtt becsukja a sze­mét, elzárja maga elől mind­azt, ami nem egyezik elképze­léseivel. Mit mond ez a dráma? Azt, hogy a négy lány hogyan sóvárog az igazi élet után, ki akar törni a pénzsóvár, képmu­tatással teli világból, ki akar törni a fennálló rend emberte­len szorítöjáből. Drámáiban Lorca a spanyol- országi viszonyokra világit rá, az embertelen spanyol társada­lomban élő nők tragédiájára és ugyanakkor a spanyol nép tra­gédiájára is. Lorca 1931-ben visszatért ha­zájába, ahol közben kikiáltották a köztársaságot. Utolsó alkotási éveiben sokat érlelődött. Köz­vetlenül meggyilkolása előtt fe­jezte be nagy lírai müvét, a Rejtélyes szerelem szonettjét. Magyarul Toreádor sirató cí­mű kötetben adták ki váloga­tott költeményeit és színmü­veit. M. M. Kulturális hírek © Egy év hosszú költséges munkájával elkészültek Cine- Cittában az olasz filmvárosban a Karthágó lángokban című film díszletei. Felépült egyebek között Moloch temploma, ké­szen vannak a korabeli paloták és megkezdték a nagyszabású történelmi film felvételeit. • ötven nemzet képviselőit hívták meg az augusztus 3-17- ig ■ Szovjetunióban tartandó Nemzetközi Filmfesztiválra. Minden résztvevő nemzet há­rom tagból álló küldöttséggel, egy játékfilmmel és két kis filmmel vehet részt. • Simone Signorét francia színésznőt tüntették ki a Can­nes-! filmfesztiválon a legjobb női főszereplő díjával, Szoba a tetőn című angol film főszere­péért. • Az idén nem rendeznek filmfesztivált Karlovy Vary- ban. Helyette a dolgozók fesz­tiváljának lesz nemzetközi jel­lege. ® Mihail Solohov, a nagy szovjet író nyugat-eurőpai kör­útja során Stockholmban is járt. Ott-tartózkodása alkalmá­val nagy sikerrel mutatták be Embersors című filmjét. • Prága e napokban a nem­zetközi zeneélet központját ké­pezi. A Prágai Tavasz néven rendezett zcneünnepségek ke­retén belül fellépett a moszk­vai rádió és televízió szimfoni­kus zenekara és a bukaresti ál­lami filharmonikus zenekar. Nagy sikert aratott Mirea Ba­sarab, egy alig 30 éves zene­szerző müvének bemutatása. ★ Nyitra környékén archeoló­giái kutatások közben egyedül­álló kerámia-égető kemencékre találtak, melyek az agyagedény formázására vonatkozólag fel­derítő ismeretekkel gazdagít­ják a kutatókat. ★ Az 1981-es évet az orvostu­dományok évének jelentették ki a vezető orvos-tudósok. Ha­sonlóan mint a Geofizikai Év­ben most az orvostudomány te­rén végzett kutatások eredmé­nyeit kívánják a szaktudósok nemzetközi méretben kicserél­ni. ★ Hazánkban átszervezik a mú­zeumokat. A prágai Nemzeti Technikai Múzeumot politech­nikai múzeummá alakítják át. Brnoban felépül a csehszlová­kiai gépipar múzeuma, Ostra- vában pedig bányaipari múzeu­mot rendeznek be. A 12 éves iskola tizedik osz­tálya számára új tankönyveket adnak ki, melyek a gép- és textilipar, valamint az építőipar alapjaival ismertetik meg a ta­nulókat. ★ Az amerikai vámhivatal köz­lése szerint a második világhá­ború befejezése óta 13 000 ere­deti Camille Corot képet (híres francia festő, 1776--1875 között élt) hoztak be az Egyesült Ál­lamokba. Szakkörök szerint a festő csak 450 képet hagyott maga után. ★ A VII. VIT-re tett előkészü­letek keretén belül a brnol fesz­tiválon dől el, hogy ki megy Bécsbe. Eddig 93 festő és 50 grafikus Jelentkezett. ★ Nyugat-Németországből a Schiller jubileumi évre való te­kintettel „Az emberi méltóság a ti kezetekben van" jelige alatt indulnak a küldöttek a bécsi fesztiválra. ★ A Szovjetunió 800 tagból álló fesztiváli küldöttségével ismert nagy művészek, mint Igor Moj- szejev, Galina Ulanova és Aram Hacsaturjan is Bécsbe men­nek. HEINRICH HEINE: A takácsok Heine, (1797 — 1856), egyike a legnagyobb német költőknek, szatirikus és publicista, az abszolutizmus esküdt ellensége. A Takácsok című verse a sziléziai takácsok forradalmából meríti ihletét. Június 4-én emlékezünk meg a németországi proletariátus első tömeges megmozdulásának, a szilé­ziai takácsok felkelésének 115-ik évfordulójáról. Elborult szemeik könnyre nem enyhülnek, Foguk-csikorgatva szövőszéknél ülnek. „Németország, íme, szemfödeled szőjük, Háromszoros átkunk szövetjébe szőjük. Szövünk, szövünk egyre! Átok a bálványra, kihez imádkoztunk, Éhínségben, fagyban akinek áldoztunk! Kitől kértük, vártuk balzsamát sebünknek, S aki bolondított, lóvá tett bennünket. Szövünk, szövünk egyre! Átok a királyra, ki dúsak királya, Kit meg nem lágyított nyomorunk sírása, Ki tőlünk utolsó garasunk elszedte, S cserébe, mint kutyát, lelövet érette! Szövünk, szövünk egyre! Röpül a vetélő, nyög a szövőszékünk, Szövünk szorgalmasan, éj és nap egy nekünk. Öreg Németország, szemfödeled szőjük, Háromszoros átkunk szövetjébe szőjük! Szövünk, szövünk egyre!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom