Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-12 / 19. szám

Lapzártakor már az utolsó előkészületeket tették a hétfőn megnyílt külügyminiszteri értekezletre a tárgyalások városában. A „sajtóház“ már pénteken megnyitotta kapuit a tudósítók előtt, és szombaton, vasárnap már meg is érkezett a hivatalos küldöttségek többsége. Ekkor indult el Moszkvából a Gromiko vezette szovjet delegáció is. A szovjet, küldöttségben helyet kapott a külügyminisztérium több magasállású funkcionáruisa és a német kérdés több szakértője. Az amerikai Associated Press figyelemre méltó híre szerint Herter amerikai külügyminiszter Genfbe menet szombaton megszakította útját a nyugatnémet fővárosban, hogy még utoljára megbeszéléseket folytasson Adenauer kancellárral. Ez az esemény azért érdekes, mert Bonnban tartózkodik Mjphel Debré franci», kormányfő és az új francia-nyugatnémet eszmecserével összefüggésben az a vélemény, hogy a Páyizs-Bonn tengely amúgy is merev vonalát még jobban meg akarják merevíteni.

Az is-figyelemreméltó fejlemény, hogy a külügyminiszteri tanácskozás közeledtével mindinkább valószínűnek tűnik: a mostani genfi eszmecserét követi majd a kormányfői találkozó. Mint ismeretes, a Szovjetunió a csúcsértekezletben látja a nemzetközi kérdések rendezésének legalkalmasabb módját, de ugyanakkor nem becsüli le a hétfőn megkezdődött diplomáciai tárgyalások jelentőségét sem, hiszen, ha Genfben sikerül lerakni a megfelelő alapokat, akkor a kormányfők könnyebben foghatnak hozzá a problémák rendezéséhez.

A csúcsértekezlet számára kedvező jelnek vették Eisenhower múlt heti sajtóértekezleti kijelentéseit, amelyekben nem elég haíározottan ugyan, de lényegében a kormányfői eszmecsere mellett foglalt állást és nem zárkózott el az elől sem, hogy esetleg ő maga találkozzék Hruscsovval. Az elmúlt napokban a, New York Times-ban James Restem a lap igen tájékozott diplomáciai szemleírója azt az értesülést közölte, hogy washingtoni hivatalos körökben mint lehetőséget emlegetik: esetleg Hruscsov nyitná meg június 30-án a New York-ban rendezendő szovjet kiállítást.

Ugyancsak James Reston értesülése enged következtetni arra, hogy a Nyugat komolyabban foglalkozik a csúcstalálkozó gondolatával. Kommentárja szerint Selwyn Lloyd angol és Christian Herter amerikai külügyminiszter legutóbb megvitatta azt a lehetőséget, hogy a kormányfők értekezletét vagy San Franciscóban, vagy pedig egy hajón tartsák meg. Más oldalról a DPA nyugatnémet hír- ügynökség azt jelentette, hogy a nyugati hatalmak nem hivatalos úton érdeklődtek az osztrák kormánynál: helyeselné-e, ha augusztus 5. és 15. között Bécsben rendeznék meg a

csúcstalálkozót. A nyugatnémet hírügynökség úgy tudja, hogy a bécsi -kormány igenlő választ adott és a schönbrunni kastélyt javasolta a találkozó színhelyéül. Később osztrák hivatalos körök cáfolták a hírt azzal, hogy ilyen tervről „nem tudnak“ és az osztrák kormányhoz „ilyen értelmű kérelem eddig 'nem érkezett“.

Ettől eltekintve erősödik a valószínűsége annak, hogy a csúcstalálkozó létrejön. Mindenesetre előzőleg még a külügyminisztereknek kell eredményes munkát végezniük. A szovjet sajtó rámutatott arra, hogy Nyugatról még nem kevés akadályt emelnek a megállapodás útjába. A Szovjetszkaja Rosszija hangoztatta, hogy a nyugatiak párizsi' külügyminiszteri értekezletén elfogadott tervek nem hoztak semmi újat, lényegében megismétlését jelentik az 1955-ben kidolgozott nyugati javaslatoknak.

Habsburg Ottó a „szudetanémet napok“ mögött

Az Ausztriában élő szudeta- németek Wegwarte című hetilapjának legújabb száma hírül adja, hogy a „szudetanémet napok“ keretében a bécsi Hofburg udvarán tartandó nagygyűlésen kívül, amelyen Lodgmann von Aue, a „szudetanémet szövetség“ elnöke és Raab osztrák kancellár mond beszédet, a Simmeringhof szálló termeiben szűkebb körű értekezletet is rendeznek.

Ezen Wagner és Reichenberg neofasiszta főkolomposok kör vetelni fogják, hogy helyezzék újra hatályba Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier Csehszlovákia feldarabolásáról szóló gyászos emlékű müncheni egyezményét.

A Volksstimme németországi jelentés alapján leleplezi, hogy a bécsi „szudetanémet napok| revansszellemtől átitatott programját nemrég Kölnben Habsburg Ottó vezetésével dolgozták ki.

A ktlni tanácskozásra a Habsburg-ivadék meghívta Sírásóidé, grófot, Adenauer tanácsadójaként Ismert bankárt, üzlettársát, Lodgmann van Aue szudetanémet vezetőt, Meer- katz bonni minisztert és Fritz Berget, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnökét. A megbeszélésen, amelyen Habsburg Ottó elnökölt, a „£zu- detavidék“, azaz csehszlovák terület visszaszerzéséről volt szó. Az egyhangúlag hozott határozat szerint a bonni kormánynak minden eszközzel küzdenie kell „az elveszett keleti területek" visszaszerzéséért.

Mindez — hangoztatja a Volksstimme — talán eléggé meggyőzően bizonyítja, hogy a bécsi „szudetanémet“ találkozó távolról sem ártatlan, politika- mentes népünnepély, hanem a revansvágyó erők seregszemléje, Habsburg Ottó fővédnöksége alatt.

EZ IS AMERIKA

Az amerikai Alabama állam Xuskegee városának statisztikai intézete szomorú statisztikát tett közzé. Eszerint az Egyesült Államokban 1882 óta 4733 személy esett áldozatul a iin- cseléseknek. Az intézet adatai szerint a legutolsó lin- cselés 1955. augusztus 28-án a Mississippi állambeli Greenwoodban történt, ahol megvertek, agyonlőttek, majd a folyóba dobtak egy Emmit Till nevű 14 éves néger fiút. A „vád“ az volt a gyerek ellen, hogy „durva megjegyzésekkel“ illetett egy fehér nőt. Gyilkosait a tárgyaláson felmentették.

A Daily Telegraph című angol lap szerint távolról sem az 1955-ös Till-lincse- lés volt az utolsó, Amerikában. A Mississippi állambeli Poplarville város börtönéből két hete hurcolta el álarcosok bandája Mack Parker fiatal négert. Holttestét már megtalálták.

UTÖLAGOS ÉRTESÍTÉS

E napokban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai a KGST megalakulásának tizedik évfordulójáról emlékeznek meg. Térképünk vázlatosan tükrözi az európai szocialista országok sajátos gazdasági arculatának megfelelő nemzetközi munkamegosztás és kooperáció körvonalait. Ez az együttműködés nyújt segítséget az egyes tagállamoknak ahhoz, hogy közös erőfeszítéssel megoldják a nyersanyag- és energiatartalékaik korlátozottságából fakadó nehézségeket és nagyméretű sorozatgyártás bevezetésével fejlesszék az adottságaiknak legjobban megfelelő iparágaikat.

A Szovjetunió általában fűtőanyaggal, nyersanyaggal segíti az európai népi demokráciákat energetikai tartalékaik bővítésében és iparuk szerkezeti összetételének megjavításában. 1965-ig például olyan mértékben növekszik a Magyarországba, az NDK-ba, a Lengyelországba és a Csehszlovákiába irányuló szovjet olajszállítás, hogy öm- lesztéséhez már nélkülözhetetlen a sokezer kilométeren át húzódó távvezeték. (Lásd a rajzon!)

Igen fontos a szocialista országok együttműködése és kölcsönös segítségnyújtás a villamosenergiagazdálkodásban is. rendszereinek összehangolása erndszereinek összehangolása igen gazdaságos és magas hatásfokú, mert az energiában gazdagabb országoknak lehetőséget nyújt a tartalékok kiaknázására, a villamosáramban szűkölködő országokat viszont többletenergiához juttatja. Magyarország pél'dául, amely közismerten az energiaszegény or1T

iu

Olaj

Tervezett, oléjieie/ek- új:vezeték

Elektromos te.vezetek

Tervezett elektromos távvezeték

’es

Kohiszzr Vegyipar

O'éj feldolgozó ipái* CepggSrtJs

Hajógyártás vegyes vállalatok

k o túszát

».‘BUICA’RH : CS - CSEHSTLOI/áKIA.

I rUNGVEL ORSI; Mr MAC VAR ÍRSZ; Re (CMANIA

A KGST európai tagállamainak fontosabb termelési ágai között eddig kialakult kooperáció vázlatos rajza. (A vázlat a gazdasági együttműködés szerkezetét kívánja bemutatni. A szovjet kohó- és gépipart, valamint a Szovjetunió nyersanyaglelőhelyeit — a népi demokratikus országoknak nyújtott gazdasági segítség sok száz forrását — központosítva jelzi és nem tünteti fel a valóságos arányokat.)

szágok csoportjába tartozik, az együttműködés következtében gyorsabban fejlesztheti nagy villamosenergiaigényes alumíniumiparát. A villamosáram kilowattóráinak millióit továbbítják a rajzunkon feltüntetett már működő és például az MDK-t Csehszlovákiával, Csehszlovákiát Magyarországgal, az SJDK-t Lengyelországgal, Lengyelországot Csehszlovákiával Is Romániát Bulgáriával összekötő távvezetékek. Magyarország például egy év alatt majdnem félmilliárd kilowattóra villamosenergiát kapott Csehszlovákiától és az NDK-tól.

Az európai szocialista országok energiarendszerének további összehangolására is kielégítésére rövidesen új nagy magasfeszültségű távvezetékek épülnek. A Szovjetunió észak- nyugati és nyugat-ukrajnai energiahálózatát például ösz- szekapcsolják (mint rajzunk mutatja) Lengyelországéval, a Lengyelország - Csehszlovákia, Csehszlovákia —NDK, valamint NDK —Lengyelország között ugyancsak épülő új távvezetékek — közvetve — Magyaor- szág ipari villamosáram-igé- nyeinek fokozottabb kielégítését is szolgálják.

Az európai népi demokratikus országok nyersvas-terme- lésének fejlesztése döntő mértékben a Szovjetunió vasércszállítmányain alapul. Sok más iparág eredményes munkájához szükséges legfontosabb nyersanyagfajták nagyobb része ugyancsak a Szovjetunióból származik. A technikailag elsőrendű szovjet gépek is döntő jelentőségűek az európai népi demokráciák népgazdaságának további fellendülése és technikai rekonstrukciója szempontA világsajtót a második világháború befejezése óta sok esetben járták be olyan hírek, amelyek a háború idején a malájföldi, borneói, újgui- neai dzsungelekbe menekült japfe katonák Robinson-éle- téróí' számoltak be. Nyugat- Iriánban a hegyekben a háború után 14 évvel még mindig 400 japán katona tartózkodik, akik nem tudják, hogy véget ért a háború. A japán megszálló csapatok volt pa- racsnokának aláírásával most röplapokat akarnak eljuttatni a volt japán katonákhoz, amelyben felszólítják őket: jöjjenek ki a dzsungelekböl. * 500

jából. Ugyanakkor a népi demokratikus országokból —:

egyebek között Magyarországról is — a Szovjetunióba irányuló gépszállítások megteremtik ezekben az országokban a gépipar gyors fejlődése fokozatos szakosításának előfeltételeit, mert állandóan fejlődő felvevőképességű piacokat biztosítanak számára.

Természetesen igen nagy jelentőségű a szocialista nemzetközi munkamegosztás az európai népi demokráciák között is. így például Lengyelország szenet, színesfémeket, vegyipari termékeket és gépeket szállít más szocialista országoknak: a Német Demokratikus Köztársaság — gépeket és vegyipari termékeket: a Csehszlovák Köztársaság — gépeket és egyes nyersanyagokat, különöse« kokszot és kokszolható szenet, valamint könnyűipari termékeket; Magyarország - gépeket, élelmiszereket, mező- gazdasági nyersanyagokat, bau- xitot és alumíniumot, Románia — olajat és olajipari termékeket, élelmiszereket, mezőgazdasági nyersanyagokat és gépeket; Bulgária — színesfémeket, élelmiszereket, mezőgazdasági termékeket, könnyűipari gyártmányokat és gépeket is; a munkamegosztásba egyre nagyobb mértékben bekapcsolódik Albánia is.

Mindez csak kezdete a szabad és egyenjogú szocialista népek között kialakuló munka- megosztás, nemzetközi szakosítás és termelési kooperáció rendszerének. Már napjainkban is világosan megmutatkozik azonban a szocialista munka- megosztás fölénye a munka- megosztás kapitalista rendszerével szemben.

„Életfogytiglani karrierünk a munkanélküliség“

A jéghegy - felszínen és a víz alatt

... Ketten mennek az utcán - Eisenhower elnök és Strauss kereskedelemügyi miniszter. Az utóbbi az elnökhöz fordulva, titokzatosan súgja: „Ne nézzen hátra, azt hiszem, valaki követ bennünket“. S közvetlenül a hátuk mögött ott halad egy jól megtermett izmos munkás, zsebrevágott kézzel. Kabátján felirat: „4 millió 724 ezer munkanélküli“.

DETROIT MINDEN HETEDIK MUPJJ4ÄSA MUNKANÉLKÜLI

Sok amerikai lapban jelent meg Horblock neves karikaturistának ez a jellemző rajza, amely kifejezi a washingtoni hivatalos körök azon törekvését, hogy kitérjenek a krónikussá vált tömeges munkanélküliség égető -problémájának megoldása elől. Még január 9- én Eisenhower a kongresszushoz intézett üzenetében ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy a gazdasági válság és a munkanélküliség most már a múlté lesz, az ország „az egészséges és energikus restauráció‘y útjára lépett. El sem csendült a taps a washingtoni Capitolium boltívei alatt, amelyet az „örvendetes“ bejelentés váltott ki a hírügynökségek máris világgá kürtölték, hogy csupán tavaly kétmillió 600 ezren veszítették el jogukat a munkanélküli segélyre az Egyesült Államokban.

A termelés automatizálása, a futószalag-rendszer fokozása és a gazdaság veszteglése millió és millió munkáskezet tett „fölöslegessé“. A szakszervezeti funkcionáriusok szerint Detroitban még akkor is több mint 200 ezer munkanélküli marad, ha az autótársaságok a válságnélküli 1957-es szintre növelik a gépkocsik gyártását. Detroitban ma minden hetedik munkás munkanélküli^ Nyu- gat-Virginia államban 45 ezer bányásznak nincs munkája, New York város körzetében és New Yersey-ben minden huszadik ember munkanélküli. Az elképesztő helyzetre jellemző Quentin Barret bányászvároska, ahol az egyik iskola tanítójának jelentéséből kitűnik, hogy a tanulók közül 61 gyermek egyáltalán nem reggelizhetik.

Ilyen körülmények között érthető, miért mondják a detroiti munkanélküli autómunkások keserű iróniával: „A mi életfogytiglani karrierünk a munkanélküliség“. A Labourer című szakszervezeti folyóirat nemrég jéghegyhez hasonlította a munkanélküliséget. A víz felszíne fölé emelkedő jégtömb csupán a munkanélküliségről

Az alábbiakban Litoskónak, a Pravda New York-i tudósítója cikkeinek, valamint több amerikai lap írása nyomán rövid áttekintést kívánunk adni az amerikai munkanélküliségről.

szóló száraz statisztika — írja a lap. — Lent pedig, a felszín alatt, a munkanélküliek aggodalomtól meggyötört gyermekei és családtagjai milliószámra fuldokolnak.“

KÉT ELADÖ GYERMEK - 500 DOLLÁRÉRT

Nemrég sok amerikai lapban megjelent két kisfiú fényképe a következő feltűnő felirattal: „A szüleik el akarták adni őket“. A rendőrség megakadályozta az alkut és börtönbe vetette a szülőket. Elképzelhető, mennyire felháborította ez a botrányos történet a becsületes amerikaiakat! A New York Post elhatározta, hogy fényt derít ennek a nagy port felvert ügynek igazi indítékaira. Kiderült, hogy a két gyermek apja, a második világháború veteránja, már több mint egy éve képtelen munkához jutni. Miután minden holmiját eladta, Texas államba költözött családjával.

Ám a szerencse itt sem mosolygott rá. Se pénz, se munka. S egy elkeseredett pillanatban Ötlött fel benne a gondolat, hogy 500 dollárért eladja két gyermekét.

— Ez megmentette volna őket az éhenhalástól — mondotta az apa az újságíróknak..

„VEGYETEK, VEGYETEK, VEGYETEK!“

A reklám neonfényei egész Amerikát elárasztják. Lépten- nyomon plakátokat, feliratokat, hirdetéseket lát az ember: „Vegyetek, vegyetek, vegyetek!“ — hívnak, kiáltanak, csalogatnak a reklámok.

Igen ritkán fordul csak elő, hogy feltűnik az ilyen egyszerű hirdetés: „Munkaerőt keresünk“. Detroitban a Croger- társaság egyik áruházának ajtajában nemrég hirdetés jelent meg: „Hetvenöt elárusítót keresünk“. Néhány óra múlva, a fagy ellenére hétszáz munkára vágyó férfi és nő tolongott a kapu előtt. A szerencse hetvenöt kedveltje munkához jutott, a többiek azonban ismét szertefoszlottak.

Szertefoszlottak, mint a többi ötmillió amerikai munkanélküli vágyai...

A külső és a belső...

horderejű és példamutató döntés látott napvilágot. A düsseldorfi bírák elhatározták, hogy a náci hanglemezeket „nácítla- nítani“ fogják. Haladéktalanul riadóautók indultak útnak, s a hitleri hanglemezek terjesztési helyein szigorú rendőrtisztviselők láttak munkához. Utasításaiknak megfelelően sorra vették a lemezeket és kis fehér lapokkal kérlelhetetlenül leragasztották a borítólapokon látható összes horogkereszteket. A hanglemezek viszont maradtak.

A vasszigorral végrehajtott „borítólap-hadművelet“ után a hatósági közegek a jól végzett munka örömével visszatértek támaszpontjaikra A hitleri bűnszövetkezet hangjának árusítása pedig — amerikai alaptőkével — folyik tovább egész Nyugat-Németországban.

Ismét beigazolódott, meny- h nyíre elvi alapokon funkcionál ti Nyugat-Németországban az d igazságszolgáltatás gépezete. a Itt van ugyanis a náci hang-'n lemez-sorozat ügye. Mint isme- r retes, a New York-i „Doku- h mentum-gramofonlemezt gyár- h tó vállalat“ vezetőinek jóvoltá- s ból néhány márka ellenében ti egy jó fél órán át felidézték V Hitler, Gőring és Göbbels ere- Is deti üvöltözéseit és a náci szó- g noklatokat a gondos rendező- h ség Időnként dobszó, kürthar- A sogás és SS-indulók hangjaival ti tette stílszerűvé. Nos, amikor már kétségtelenné vált, hogy az amerikai —nyugatnémet h együttműködés ezen legújabb n terméke világviszonylatban is ti mélységes felháborodást kel- b tett, a düsseldorfi bíróság ha- s ladéktalanui intézkedett: 50 GS t< 8404-588 JS szám alatt nagy- N