Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-28 / 17. szám
T S zalonnás Bálint húszéves volt és nem tudta, hogy mi a szerelem. Mulatságokba nem járt, a táncra ügyetlen volt a lába, így aztán sokáig nem érezhette a bájos leányarcok tüzelő melegének szívbe hatoló áramlását. Pedig nem volt magának való legény. Megfordult mindenütt, ahol a többiek. De a párját nem tudta és nem is akarta megtalálni. Mert hol van az megírva a szerelem történetében, hogy a természeten erőszakot lehet venni. Mindennek eljön az ideje, mindenre sor kerül, mondják az öregebbek. Az egyik sze- lídebb vérű legénynek valamelyik tavasznyílás sajgatja meg istenesen a szívét, a másiknak pedig egy ütött-kopott viskó a falu legszélén, amit mi fonó- háznak nevezünk történetünkben. • Ezerkilencszáznegyvennyolc tavaszán is ott tanyáztak a fiatalok. A lányok estéről estére végigülték a lócát, pergett kezükben az orsó, s egy lapos mellű falubéli cigány egyetlen hegedűje élesztette, dagasztotta a kedvüket. Mikor már jól beleverekedték magukat a hangulatba, besurrantak a legények is öten-tizen és a guzsa- lyokról felkapkodták a visító lányokat, s illegtek-billegtek éjfélekig az egy szál hegedűs cincogására. Bálint szintén szorgalmas látogatója volt a fonóháznak. Ott ülögetett a lócán nagy árvaságban, s csak nézte, nézte a porvető jókedvet, a kacarászó leányokat, de komolyabban egyiken sem akadt meg a szeme. Pedig a szomszédja, a virágszép Bernáth Erzsi feltűnően incselkedett vele s többször be akarta vonni a táncba, hasztalan. A legény nem állt kötélnek, elpirult akárhányszor s a helyéről mégse mozdult. Megelégedett annyival, hogy a topogó lábak forgatagába nézett. Erzsi azonban nem volt akármilyen lány. Huncut volt és fö- löttéb pajkos. Másnak kapaszkodott a vállába s Bálintot leste. És olyan igézőn, olyan hívón vetett lángot égszínkék szemének mécsese, hogy a jeget is elolvasztotta volna. Bálint persze a jégnél is keményebbnek mutatkozott, kikerülte a lány perzselő tekintetét, lesütögette szemét a porba s hallgatott töredelmesen, mint a tömlöc fenekére vetett rab. Hanem az egyik tavaszi este későbben állított be a szokottnál, mert valami csodálatos dolog történt vele, sok olyan dolgot fedezett fel a házak közt, amit észre sem vett eddig: a virágszirmos fákat, a halványan barnuló -estét és a kis patak csobogását. Valahogy nehezére esett a menés, gyakran meg- megállt és eltűnődött azon, hogy a fák fehérszirmú ágai a Bernét Erzsi kerekded arcát játsszák a szeme elé. Melegség járta át a testét s ez sehogyan sem egyezett a szél hideg levegőjével, mintha egyszeriben más legény lett volna ... Beköszönt Illedelmesen a hangos, zslvajgó fonóházba és letelepedett megszokott helyére, Bernáth Erzsi mellé. — Hol jártál, mért késtél, Bálint? — súgta hallhatóan a lány és úgy maradt hozzábújva. — Nem tartozók talán számadással — felelte hűvösen Bálint, de már akadozó lélegzet- vétellel s testében szétömlő forrósággal. MACS JÖZSEF Olthatatlan szerelem rádra, a Szvitbe, keresik nagyon a munkást, isten velad Gömör!... A felkerekedés azonban nem ment könnyen. Halasztgatta az indulás időpontját napról napra, hétről hétre és kínlódott, szenvedett annyit, mint egy ba- ' rom. Pedig futhatott, menekül- ; hetett volna már nyugodtan, a lányt végigsértette levelével s az elhatározó lépésre szánta | magát. Szemlátomást engedett ' a szülei akaratának, s azok augusztus első vasárnapjára kitűzték az eljegyzés napját. Nem volt még Bálintnak soha olyan nehéz vasárnapja. Hajnalban felkelt s harangozásig kóborolt egyik házból a másikba és sehol nem tudott megmaradni. Futkosott, mint az eszét vesztett s reszketett egy pillanatért, hogy szót- válthasson Erzsivel. A templomból ki- jövet lett volna erre alkalmas pillanat, de álljon elé asszonyok, emberek szeme előtt? Meghúzódott a legények csoportosulása mögött s onnan leste az Erzsi foncsíkos haját, égszínkék szemét, s össze is akadt a pillantásuk. Jól ránézett a lányra, akinek mosolya végigvonaglott az arcán, olyan nagyon szomorúan tekintett a Bálint szemébe. M egdobbant a szíve, felsaj- gott a lelke és azt mondta magában, hogy nem eszik délben, megfogja a kerékpárját és világgá megy. S ha egészen nem is jut el a végére, a szomszéd falut bizonyosan eléri és majd ott megpihen, elvegyül a lányok közt, esetleg szépeket is mond valamelyiknek, mert kutyaharapást a szőrével gyógyítják. A házból azonban délutánig sem mert kimozdulni. Azt hitte, mindenkinek megakad rajta a szeme... Alkonytájt pattant fel a biciklijére és jól beletaposott a pedálba. Az utat koszorúzó gyümölcsfák alatt lányok beszéltek, vagy daloltak legényekkel, s megpillantotta Erzsit is Czakó Pirivel. A fiú nem volt velük, készülődött a leánykérésre. Erzsiék is észrevették Bálintot s nyomban belekezdtek egy szép emlékeztető nótába: „Hideg szél fúj édesanyám, hozza ki a kendőm ... “ Hiába igyekezett Bálint sebesen elhúzni mellettük, a neki szánt dal beleragadt a fülébe s onnan lecsordult a szívére. Leszegett fejjel és elsötétült szemmel vitte magával a nótát s nem bírta a pedált a lába. Visszafordult lassan és újból megközelítette Erzsiéket. De már nem haladhatott el mesz- sze, a lány szava megállította. — Szeretnék veled beszélni, Bálint! Vér lökődött az arcába s kegyetlen gúny sistergett a nyelvén. — Engedd meg, hogy gratuláljak — mondta és nyújtotta a kezét. — Nem fogadom el — felelte Erzsi s hálásan pislogott Pirire, aki messzebb lépegetett el, hogy ne zavarja őket. — Este kérőd lesz... — fullasztották Bálintot a szavak. — Az igaz... de ott enyém lesz az utolsó szó — jelentette ki Erzsi s közel simult Bálinthoz. é Eljönnél innét velem?-'Hova?- — remegett meg a legény hangja . — Akárhova, csak el a pokol kapujából! — Ha megbocsájtod azt a rossz levelemet... ! Erzsi könnyes szemmel biccentett igent, s mint szemerkélő eső függönye mögül a nap, felragyogott az arca. Bálintban ismét muzsikálni kezdett az elveszettnek hitt élet. Olyan öröm ragadta el, hogy ölébe szerette volna kapni a lányt. — Éjfélkor itt várlak, ezen a helyen, elmegyünk Poprádra, ha másképp nem lehet — kiabálta vissza a bicikliről. S még a sötét este beálltáig minden szükséges holmit bepakolt a táskájába. Aztán útrakészen behúzódott a Bernáthék udvarába a kertek felől. A kemence mögül nézte végig Erzsi elutasító válaszát, a kérők csúfos leégését. E lmentek, elvonultak civakodva a kérők s ő még maradt valameddig. Míg a holdvilág szelíd fényében a Tátra magas ormai felé vetett egy pillantást és a tenyerére. — Munkás tenyér az enyém, vígan eltart egy fiatalasszonyt — motyogta sövénynek, ke- , mencének s nagy kerülővel ki- I lopakodott a faluból. |_ PETRIK JÖZSEF: Májusi este Ha majd a felvonulás után kék fátylat sző az alkonyat és ezer fény villan a Dunán, add kedvesem a karodat. Boldogan kószálunk majd, s merre? olyan mindegy lesz az nekünk; száz szerelmes közt is az este mi a legvígabbak leszünk. S ha sajkáját a víz ölébe ereszti majd a tiszta hold és ezüstösen vilió fénye hoz felém arcodról mosolyt s felsóhajtnak a fák a parton illatosán, szerelmesen, és újból, századszor bevallom, hogy te vagy az egyetlenem. nak, összedobogott a szívük. Titokban, lopva pillogtak egymásra, miközben Erzsi boldogan pörgette az orsót s elpihentette kezét a Bálint térdén. K ésőn érte utói a szerelem Bálintot, de annál inkább felviharozta. Attól az estétől se nem látott, se nem hallott. Idáig nem ismert érzés fészkelt a szívébe s ez a fészek igen nehéz volt, alig bírt lépni, dolgozni vele. A falu határával szomszédos állami birtokra járt szántani, vetni s nem győzte kivárni az estét. Mihelyt tehette, iparkodott haza, magába kapkodta az ételt és szaladás a fonóházba. Nem akart késni egy fél percet sem, mert a szerelemmel egyszerre jelentkezett a féltés, s ne kapaszkodjon ezentúl senki az Erzsi derekába. Akkor volt nyugodtan, ha mellette ült, ha a sebesen forgó orsóját nézte s ha éjfélnek ezen az oldalán elkísérhette a kapujukig. Hány sötét éjszakába parázslóit bele a szemük, hány lefutó csillagnak kísérték végig az útját, hányszor csapott orrukba a tavaszi levegő pezsdítette föld szaga? Nem gondoltak semmire, csak a mellüket feszítő boldogságra, s nem is beszélgettek nagyon. Hallgattak kéz a kézben és mosolyogtak szélesen a természet változásán, a Bálint táncra finomult lábán, mert már ők Is forogtak a fonóház poros földjén, forogtak és összesimultak nem egyszer. Készülődtek a legközelebbi nyilvános mulatságra, a vasárnap éjszakai ösz- szefogózásra, amikor a falu színe előtt mondják ki: végtelenül szeretik egymást! Akkor még eszébe sem jutott Bálintnak, hogy a lányos anya is közbeszólhat. Hiszen ez a tavasz már a tudatlannal is éreztette, hogy a munkástebuddogtak, surrogtak a fűszagos estéken Czakó Piriékhez, Megszokták, természetesnek vették az odajárást s azt gondolták, hogy ez a legbiztosabb rendje találkozásaiknak. S mikor mindent eligazítottnak véltek megint, akkor vágódott legmélyebben húsukba a kés. Bernáthék szomszédfalusi legényt édesgettek be az udvarukba, egy hórihorgas gazdafiút, aki harmincéves korával mindenképpen megfelelt a gyors házasságra. Erzsi elmaradozott a találkákról, magya- rázkódó üzeneteket küldött csupán, s Bálintot valósággal fojtogatták az érzései. Ha eddig is szenvedett már, most aztán megtapasztalta a szerelemvesztés szörnyű poklát. Fetrengett a munkában, fet- rengett a faluban, s a vasárnapokat meg vad loholásban töltötte el, lopakodva járt a sétáló, viháncoló lányok után, mert köztük pillantotta meg Erzsijét Is a szomszédfalusi legénnyel. A lány is észrevehette gyakran Bálintot, mert hétfői na- sokon leveleket küldözgetett leki, hogy ne haragudjon rá, a szülei zavarják ki sétálni a fiúval, pedig nem szereti s nem is bírja sokáig ezt a helyzetet. De Bálint nem hitt a levelében, slolvasta és összetépte dühösen. Majd ő is tollat fogott és vak dühében lehordta hűtlen- lek, csapodárnak, legénybolon- lítónak a lányt, s vastag betűkkel a levele végére kanya- •ította: — Éljetek boldogul, engem többet nem érdekelsz! Megbánta nagyon a szigorú evelet és az utolsónak szánt izenetet, mert a lányt nemtörődömségbe taszította vele és izzel meggyorsította az események fejlődését. De nem tehetett mást, az egész világot negutálta már s magában eltö- célte, hogy felkerekedik a fa- uból s elmegy dolgozni PopMennek, mennek, megyünk. Hányán? Nézz majd be a házakba, az udvarokba, a lakásokba: üresek. Hányán? Ha mind, egyszerre emelnénk a kezünket, öklünket, szinte beláthatatlan a karok sűrű erfieje. Ha mind egyszerre lépnénk, egy dobbanásra, az lenne csak erőpróbája a földnek. Ha jelre, egyszerre énekelnénk, micsoda világkórus szárnyalna! Talán elhallatszana mindenüvé, ahol így mennek — zászlók alatt — a fővárosokba, kis városokba, községekbe, falvakba — mindenüvé, ahol csak május elsejét viszik a szívükben. Mennek, mennek, megyünk. Esztendők óta, évről évre. Az erdő nő így fiatal fáival, ahogy fiatalokkal növekszik a menetünk. Szólítsd majd meg azt a sárgahajú lányt, a vidámat, tudja-e, hogy valamikor csak parancsra várt az éles rendőrkard, hogy hüvelyéből kivillanjon a májusi felvonulókra? Apjára is... Hallott róla, igen... De oly messze van tőle mindez — hiszen már történelem —, mintha azt kérdeznéd, miképp is indultak Bécs ellen Mátyás fekete vitézei? Már az is csak foszló emlék, hogy az első szabad májusban anyja visz- szanézett az utcáról, s ő ott állt az ablaknál sápadtan, soványan, gyermekmosolyával tündökölve. Kérdezd csak meg: apja a Kábelgyárból indul, anyja a Danubiusból, a két fivér a petrzalkai Matadorból jön... Az utcán, napsütésben a család — az egész családdal: velünk. A gépek alszanak, pihennek a villamosok, autóbuszok. Az iroda is az úttestre lép, a fiatal mérnöknő fiókjába teszi a logarlécet. Tessék, azért számoljunk: hány tánclépés, amíg a tarkaruhás, piroscsizmás csoport körbefogózva, táncolva elér a Sztálin térre? Vagy mennyi együtt a vidámság, hány méter a mosolygás, lehet-e mérni a friss pirossá- got, amelyet a májusi fény festeget az arcokra? Ugye nagy lecke lenne? Csupa nagy lecke az is, amit ünnep után meg kell oldani, esztergályo- zásból, csecsemőápolásból, házépítésből, kaszálásból. Vannak jó tanulók s vannak közepesek, de a cél egy: vizsgázni életből, gazdagodásból, vagy nagy, komoly szóval: szocializmusból! Barna fiatalasszonyok, szőke lányok és fiúk haját kavarja a meleg szerelmes májusi szél. Micsoda szép lányok, a barna — árvácska, a szűke — százszorszép, a fekete — mályva — virágoskert. A gyanakvó, a jobbra kacsingató ámulhat, hogy mi nőtt ki a földből! A vén házak, az öreg épületek csak nézhetik: milyen tavasz lép ki a gyárakból, az írógépek mellől, az üzletek pultjai mögül... WITTENBERG JÖZSEF Ott megpihent kissé s aztán azzal a merész elhatározással iramodott neki a falunak, hogy benyit Bernáthékhoz és bejelenti: — Szeretem Erzsit és ő is szeret engem. Minket egymástól el nem választanak. A kapuban azonban megtorpant. Csak állt szíve nagy sebével és belesekedett az ablakon. Erzsi a konyhában szenvedett az apja dorgáló szavaitól, s nem ellenkezett, nem dacolt, melyik lány merné szelíd fényű szemét az édesapjára vetni ilyenkor ? — Házad van, földed van, annak meg semmije sincs — hallotta Bálint kiverődni az édesapa dorgáló hangját s szívét mintha kapocsba fogták volna. — Ne lássunk meg többet az Dldalán! — hajtogatta az édesanyja is. A lány nem is bírta'hallgatni sokáig a szíve ellen beszélő til- :ó szavakat, beszaladt a szobába és az asztalra borult. Megreszkető vállacskája integetett a legénynek. Bálint úgy botorkált haza, mintha minden vllágoló csillag lefutott volna az égről. Nem aludt egy szemerkényit sem. Hánykolódott az ágyán s csak íyögött nagy fájdalmában. Az édesanyja, a fiatalon összetö- aörödött asszony állított felé 5s kérdéseivel próbálta gyó- jyítgatni. ' — Hol fáj, mid fáj, fiam? — A szívem fáj, édesanyám — felelte kínosan a legény és lejét belefúrta a párnába. — Belehabarodtál valakibe? — Bernáth Erzsibe. — Te bolond .. te bolond!.. Hát olyan szekérre kapaszkodni, amelyik sose vesz fel. Olyanra. É desanyja sopankozva feküdt vissza, Bálint meg vergődött reggelig. Minden eddig történt esemény lepergett előtte szoron- gatón, félelmesen. És az erő úgy hullott le róla, mint a harmat a fákról, ha a szél megérintette koronájukat. Elveszítette Erzsit, a legszebb, a legjobb lányt, ezt sírta a lelke ... Hej, mekkorát tévedett pedig! A szerelem olyan, mint a víz sodrása: ha emitt feltartóztatják folyásában, amott tör utat magának. Eltiltották Bálinttól örökre Erzsit s a lány nem tágított, Czakó Piriékhez járt a találkákra. S az ottani találkozások, a lefüggönyözött szoba izgalmai édesebbé s mélyebbé kovácsolták a szerelmet. Bár a legényben már fájón tombolt a féltés s a beszélgetés tárgya sem volt más akkoriban, csak — Tűrsz értem, Erzsi? — Tűrök, Bálint!... És minden féltő szavára egy- egy végtelennek tetsző össze- borulás következett. Szorosan tartotta a lányt karjai közt, mintha attól kellene félnie mindig, hogy láthatatlan kezek kiragadják öleléséből. S a tavasz így fordult lángoló nyárelejébe. Szerelmes ölelkezések fölött szétszórták a fák virágaikat, s ők önfeledten ikles világ... Vidáman, szerel mesen lejtettek a táncteremben. Igen ám, csakhogy Ber- náthné rangos asszony és ke- vély, éjfélig sem bírta nézni a lázas összesimulásukat, haragosan lobbant a szeme, hogy színe előtt igazolódik a sok pletyka: Erzsi a Szalonnás Bálinté. Hát ő ezt nem engedi s a hölgyválasz bejelentésekor odatoppant a lányához, aki egy határtalan mosoly a táncoltató- ja karján, és elrántotta a legénytől. — Apád beteg, mára elég volt! — mondja ellentmondást nem tűrőn és haragosan villantja szemét a legényre. A lány mindjárt keresztül látta, hogy egy szó sem igaz abból, amit az édesanyja mondott, de mert el akarta kerülni a csúfságot, gyorsan megszorította a Bálint kezét és lehajtott fejjel sündörgött el a mulatságból. A legény meg párja- vesztetten maradt, minden kíváncsi szem az arcába tapadt. Bénán, megsemmisülten állt a sok szempár kereszttüzében és mozdulni, kiugorni nem tudott. í\zt érezte a táncterem közepén, hogy megcsúszik alatta a padló. A zenére s a keringő párok topogására ocsúdott fel és kifutott az udvarra. Kirohant a szabad ég alá, áogy kemény vállát a leszakad- li készülő világ alá tartsa! “ — Ha tudnád, amit én tue ' — dobta ki ügyesen befogóját a Erzsi. — Mit tudsz? — kérdezte a a legény és tekintete most hullt a először a lány tengermélységü t szemébe. — Tetszel nekem!- Feneketlen csend követte a- furcsa vallomást. A lány a le- gény arcára lesekedett, szép 3 barna szemének rebbenésére < s gyöngyöző homlokára. A belé- ä sejlő gondolat parányi gyöngy- szemeket pergetett a szemöl- dökére. — Szép lány vagy, Erzsi — ; szólt azután fátyolos hangon . Bálint. — Szívesen is járnék 3 veled, de esküdj meg, hogy nem- csapsz be? 5 A lány szívére emelte kezét. > — Esküszöm, nem csapiak be! A cigány nótába kezdett, fel1 kerekedtek a táncoló párok s a ■ lányért nem jött senki, a fonó■ háznak igen jő szeme van, ül- ; hettek szorosan egymás mel> lett. : — Mert házatok van és föl: detek... — folytatta gondolatait a legény. — Nekem viszont . a jó nevemen kívül semmi... ; csak a tisztességes ruhám és ' két munkás kezem. , — Bízhatsz bennem — sii mult a lány keze a Bálintéba. , Aztán végképp elhallgattak.. Mint az összefogott galambpár-
