Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-17 / 11. szám
A világ érdeklődésének középpontjában az elmúlt héten Is kétségen kívül Berlin, továbbá a Németországgal kötendő békeszerződés, valamint a Nyugat és Kelet közötti tárgyalások kérdése maradt. A kérdések fontosságát mégesak megerősítette Hruscsov elvtárs útja a Német Demokratikus Kötztársa- ságba és Macmillan európai körútja. Mindkét esetben a fenti kérdésekről tárgyaltak. Jelenleg azonban a Közép-Kelet is magára vonta a figyelmet, igaz, hogy csak néhány órára. Ugyanis Moszulban, a szíriai- török határmenti iraki városban egy ezredes - nevét fölösleges is megemlíteni - néhány kalandorral együtt reakciós puccsot szervezett Kássztm kormánya ellen. A puccs jellege a felkelők különböző rádiónyilatkozataiból tűnik ki a legjobban. (Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy ez a rádió-leadó nincs iraki területen). A nyilatkozatok különféle kommunistaellenes jelszavakat tartalmaztak és annak adtak kifejezést, hogy jobb viszonyt kell teremteni Irak és az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia között. Huszonnégy óra múlva már vége volt a felkelésnek. Nem is volna érdemes ezzel behatóbban foglalkozni, ha nem kényszerülnénk arra, hogy a következő fontos megállapításra jussunk: Közép-Keleten sem lehet különféle felkeléseket szítani és kormányokat megdönteni, ha azok a népre támaszkodnak. PARANCSOL HIDEG ZUHANYT? Jelenleg olyan hangok hallatszanak Nyugaton, hogy a közönséges halandó kételkedni kezd a józan emberi észben. A hangokból azt vesszük ki, hogy a nyugati nagyhatalmaknak a legnagyobb gondot Berlin okozza. így pl. Acheson volt amerikai külügyminiszter az amerikai Saturday Evening Post című lapban a következő nézeteket magyarázza: Hruscsov állítólag hatalmába akarja keríteni Nyu- gat-Berlint, Nyugat-Európából ki akarja űzni az amerikaiakat és az „Övilág“ (azaz Európa) ura akar lenni. A NDK, nyomban a szovjetektől átvett jogkör megszerzése után, blokád alá veszi Berlint. Ilyen esetre Acheson azt tanácsolja, hogy „a konvenciós fegyverek segítségével kell keresztültörni", s még azt is hozzáteszi, hogy az atomfegyvereket tegyék félre. De nemcsak Achesonnak vannak ilyen csodálatos ötletei, Symington, az amerikai kongresszus tagja például kijelentette: „A valóságban tulajdón- képpen vagy a háború veszélye, vagy a szégyenletes megadás létezik“. Sporkman szenátor még nagyobb szamárságot mondott: „Az oroszok állítólag nem elégednek meg azzal, hogy csak Berlinre korlátozzák a háborút, hanem háborút szítanak Közép- Keleten és Tajvanban is“. Mi erre csak azt mondhatjuk: Boldogok a lelki szegények. Érdekes, hogy az a szovjet javaslat, mely szerint Berlirtf szabad várossá kell nyilvánítani, továbbá a Németországgal kötendő békeszerződésre vonatkozó szovjet javaslat a* egyes kongresszusi tagok és generálisok körében milyen visszhangra talált. Ezekkel a lázas felszólalásokkal szemben éles ellentétben áll a szovjet kormány állásfoglalása, melyet Hruscsov elvtárs NDK-ban tett látogatása alkalmából elmondott beszédében fejtett ki. Hruscsov elvtárs beszédéből mindenekelőtt ez hangzik ki: tárgyalni és újból tárgyalni! FRANCIAORSZÄG VÁLASZTOTT Igen, Franciaország választott, mégpedig úgy, hogy a reakciósok lélegzete kissé elakadt. Franciaországban a községi választások első fordulójában, mely vasárnap, március 8-án zajlott 1«, a kommunista párt jelentős számú szavazatot nyert. Kisebb lett de Gaulle pártjának a befolyása. Elmondhatjuk, hogy minden negyedik francia a kommunista pártra szavazott, sőt Párizsban minden harmadik. Párizsban Franciaország Kommunista Pártja két mandátummal többet kapott és a 90 mandátum közül-össze- sen 29 mandátummal rendelkezik. Le Havre-ben 18 kommunista áll 19 nemkommiínistával szemben. Még három-négy hónappal ezelőtt tanúi voltunk annak, hogy a francia választók részben eltávolodtak a kommunista párttól, amely az őszi választások alkalmával a szavazatok 25 %-a helyett csak 18 %-t kapott. Mi az oka annak, hogy a kommunista párt újból a régi pozícióját tölti be, és sok helyütt még meg is erősödött? Az egyik francia lap erre a kérdésre a következő szavakkal adja meg a választ: „Kezdődik a munkanélküliség és a háború folytatódik“. Röviden mondva: Franciaországban a néptömegek, amelyek az őszi választások alatt hajlottak a különféle ígéretekre, elhitték, hogy „felújul Francia- ország nagysága“ - mint ahogy azt de Gaulle hangoztatta. De a nép ma már átlát a szitán, mert azokban az alapvető kérdésekben, melyek alapján a francia polgár a kormányt bírálja, tehát elsősorban az algériai háború kérdéséhen és a szociális kérdésekben, az ígéretek ígéretek maradtak. Most vasárnap tartották meg a községi választások második fordulóját, minthogy március 8-án a 40 000 község felében nem érték el a szavazatok szükséges abszolút többségét. A választások eredményei azt mutatják, hogy a francia reakciónak sok helyütt sikerült a községi képviselőtestületekből eltávolítani a haladó, kommunista jelölteket. Elmondhatjuk: annak ellenére, hogy a választások eredményei arra engednek következtetni, hogy az eredmények a baloldal sikerét igazolják és érvényesül a francia nép egészséges, demokratikus gondolkodása, a francia reakció elleni komoly harcok még csak ezután következnek. Mi Amint azt már közöltük, Nylkita Szergejevics Hruscsov látogatást tett a lipcsei tavaszi árumintavásáron és megtekintette a kiállítás expozícióit. A központi pavilon textilkiállításánál Walter Ulbrichttal, Németország Szocialista Egységpártja első titkárával az árucikkek minőségét vizsgálják. Macmillan utazik Isten nevelő virgácsa* Bonni vezető politikai körök számára a háborús hajsza és ezen belül különösen az atomfel - fegyverkezés alátámasztásánál egyre nagyobb szerepet kapnak a klerikális reakció képviselői. A keresztény-demokrata irányzatok fő feladata, hogy minden eszközzel segítsék elő a nyugati integrációt és ily módon az erős kéz politikájának érvényesülését. A minden emberi logikától és reálpolitikai elgondolástól mentes klerikális filozófia egyik tétele, hogy a „szocialista országok ellen a háború megindítása jogos és igazságos". Dr. Jaeger, a nyugat-németországi keresztény- demokrata párt egyházi kapcsolatairól közismert jogi szakembere a bonni parlamentben nemrég kifejtette, hogy a világ egy részéi „úriemberek“ vezetik. Ennek a résznek a kötelessége, hogy a másik résszel szemben minden eszközt felhasználjon, hogy előbb-utóbb ott is bekövetkezzék az „úriemberek" vezetésének ideális állapota. Nem kérdéses, hogy ezek az elméletek lényegileg már a hitleri faji mítosz folytatói, csak a szóhasználat változott bizonyos mértékben. Ebben a sorban Assmussen főapát és keresztény-demokrata ideológus már odáig jutott el, hogy az atombombát „isten nevelő virgácsának" nevezte el. Lehetséges, hogy ez az újszerű elgondolás hívta fel az Egyesült Államok politikai vezetőinek figyelmét a főapáira, mert emlékezetes megállapítása óta már több ízben járt Amerikában, ahol befolyásos vezető politikusokkal folytatott tárgyalásokat. A nyugat-németországi klerikális reakció persze korántsem korlátozza tevékenységét külpolitikai kérdések interpretálására. A „keresztény munkásmozgalom" gondolata ugyan mär Xlll. Leó pápa 1891-ben kiadott „Berum novarum" -óban napvilágot látott, de a gyakorlatba legerőteljesebben éppen a bonni keresztényüzemi alkotmányt, amely alapjában az alkalmazottak kötelességévé teszi, hogy esetleges megpróbáltatásokat keresztény türelemmel viseljenek el. Az üzemi alkotmány szerint rendkívül fontos, hogy a munkások teljes „összhangban" tevékenykedjenek a gyártulajdonosokkal. Ennek az elgondolásnak a propagálására a Ruhr-vidéken nemrég új püspökséget alapítottak, ahová Hengsbach esseni püspököt iktatták be. Az ó tevékenységével a Ruhr-vidéki konszernek vezetői annyira elégedettek voltak, hogy néhány héttel ezelőtt a gyártulajdonosok szövetségének nagygyűlésén rendkívül meleg dicséretben részesítették. Külön kiemelték. hogy Hengsbach püspök a sztrájkmozgalmak megakadályozásánál • minden esetben komoly szerepet játszott, és elsősorban neki köszönhetői hogy a szakszervezeteket a gyártulajdonosokkal szoros együttműködésre tudták késztetni. Végül meg kell említenünk, hogy Nyugat-Németországban, a keresztény-demokrata politika az utánpótlásról is igyekszik megfelelően gondoskodni. König - steinben állították fel a klerikális propaganda központi iskoláját. Ennek a centrumnak az ország különböző részeiben 1400 leányvállalata van, ahol tömegesen képezik ki a már korábban vázolt ideológiai elképzelések tolmácso- lóit. Az atomhalál propagálása nyilvánvalóan az összes működő szemináriumok erejét meghaladja, még akkor is, ha „ügyes" fordulattal a bombát virgácsnak keresztelik át. Macmillan brit miniszterei nők megkezdte nyugati körútját, az elkövetkezendő napokban tárgyalásokat folytat francia és nyugat-német politikusokkal, majd az Egyesült Államok államférfiaival tanácskozik. Az angol sajtó nagy teret szentel a miniszterelnök útjának, amelynek bevallott célja, hogy kialakítsa az egységes nyugati politikát. Feltűnő ezzel kapcsolatban számos angol lapnak az a megjegyzése, hogy a miniszterelnöknek Nyugaton nehezebb dolga lesz, mint Moszkvában volt. Felsorolta a párizsi, bonni és washingtoni akadályokat és a legsúlyosabb nehézségeket Washingtonban látja. Az Egyesült Államok iránt rendszerint nagyon barátságos SUNDAY EXPRES hevesen támadja Washingtont, s Anglia tűrhetetlen megalázásának tekinti, hogy valahányszor találkozóra van szükség, mindig az angol miniszterelnöknek kell Washingtonba mennie. Ez a középkorra emlékeztet, amikor a császár magához rendelte a leigázott fejedelmeket — írja. Az amerikaiak ostobák, ha lebecsülik azt a felháborodást, amelyet Angliában sok eljárásuk vált ki. így például a .kereskedelmi akadályok, amelyekkel az angol árukat kizárják Amerikából, azután az angol cégeknek adott amerikai megrendelések visszavonása a katonai biztonság hamis ürügyén, az Angliában levő amerikai támaszpontok tisztjeinek basáskodása angol polgárokkal szemben és az az eljárás, hogy Amerika saját kezében tartja a rendelkezést azoknak a rakétáknak hidrogénbombatöltetei felett, amelyeknek támaszpontjait angol adófizetők pénzéből Angliában építik meg. Megdöbbentő helyzet az, hogy Anglia védelmét Amerika tartja szilárdan a kezében! Mindez szét- mállasztja az angol-amerikai szövetség szikláját és utat nyit Angliában az amerikaellenes indulatok számára. A People szerint Macmillanre az a keserves feladat vár, hogy rábírja szövetségeseit: hagyják abba azt a teatrális fogadkozást, hogy hajlandók Berlin miatt háborút indítani. Inkább tárgyaljanak Hruscsovval — írja a lap. A DAILY EXPRES politikai tudósítója írja: Macmillan feladata, hogy közös politika megteremtésére bírja rá a jelenleg erősen meghasonlott nyugati hatalmakat. Nehézségeit súlyosbítja az a tény, hogy szövetségesei nem tudják megbocsátani, hogy moszkvai útjftval magához ragadta a kezdeményezést. Valahogyan csillapítani kell sértődöttségüket, mert nemcsak azt hiszik, hogy Mac millan kompromisszumba akarta őket beugrasztani, hanem azt is, hogy elragadja a Nyugat vezér! szerepét. A nyugati primadonnák csatája Párizsban kezdődik, ahol Macmillan első ellenfelével találkozik. Ez az ellenfél a francia „nem“-ember, de Gaulle, aki még soha sem mondott „igen“-t, amióta hatalomra került. A londoni South Kensington városnegyed kommunistái tűntetnek a lakbérek felemelése ellen. A háztulajdonosok az utcára akarják dobni azokat a bérlőket, akik nem tudják megfizetni a házbért. ADENAUER BETILTJA A BÉKÉT Vannak cselekedetek, amelyekkel nemcsak az egyéniségek árulják el olykor önkénytelenül felfogásukat, hanem amelyekkel a kormányok is leleplezik politikájuknak gondosan titkolt igazi arcát. Ez történt most Nyugat-Németor- szágban: Adenauer kormánya betiltotta az NSZK területén működő összes békebizottságokat. Az Adenauer-kormány szándékait illetően idáig sem lehetett senkinek illúziója. Már régóta tudjuk, hogy Bonnban hosszabb idő óta a náci milita- rizmus és agresszív politika feltámasztásán fáradoznak. Mostanig a hivatalos politika azonban legalább olykor hangoztatta békés szándékát. A békebizottságok betiltásával Adenauerék végképp megmutatták igazi arcukat. A történelemben már volt hasonló példa a haladó és békés eszmék boszorkányüldözésére, de azokat sohasem lehetett elnémítani. S az emberek békevágyát adminisztratív intézkedésekkel nem lehet elhallgattatni még Nyugat-Németor- szágban sem. IDEGENLÉGIÖ Különös hír érkezett a messzi Dominikából: Trujillo diktátor idegenlégiót akar létesíteni. Magyarul ez annyit jelent, hogy Trujillo zsoldosokat akar fogadni maga köré — s erre nyilván az késztette, hogy a latin-amerikei diktátorok alatt körös-körül mozog a föld. Az elnök úr tehát most már abban a hadseregben sem bízik, amelynek fiacskája, a húszon- egynéhány éves „tábornok“ és botrányhős a vezérkari főnöke. Elég egy pillantást vetni a latin-amerikai eseményekre, hogy tisztán lássa az ember: a diktatúra napjai Dominikában is meg vannak számlálva. Az idegenlégió-féle Intézményekkel együtt... CMEHA NÉGER GYERMEKEK TŰZHALÁLA LITTLE ROCKBAN Tűz ütött ki egy Little Rock-i iskolában. A lángok elpusztították az intézet hálótermét. A legújabb hírek szerint 17 növendék életét vesztette. Mint ismertes, Little Rock hosszú időn keresztül állt a nemzetközi érdeklődés középpontjában az amerikai faji üldözés jelképeként. A tűz keletkezésének okát még nem állapították meg, de egy biztos: a kigyulladt tanintézetben — csak néger gyermekek laknak. Kövér Bili a csendes amerikai modellje EGY ÖREG Az elmúlt napokban bejárta a világsajtót a hír: Washingtonban 77 éves korában meghalt William J. Donovan nyugalmazott vezérőrnagy, az amerikai hírszerző szolgálat az OSS (Office of Strategic Services) volt vezetője, akit szakmai körökben' Kövér Bilinek becéztek. ÚR SÖTÉT POLITIKAI MACHINÁCIÓI ABESSZÍNIA, SPANYOLORSZÁG... Eredetileg ügyvédi pályán működött. A huszas évek vége felé került kapcsolatba — az Egyesült Államok főügyészhelyetteseként — Herbert Hoo- werrel, az FBI, a titkosrendőrség mindenható főnökével. Ettől kezdve fordult érdeklődése a hírszerzés felé. Az akkori amerikai katonai hírszerző szolgálat meglehetősen kezdetleges volt. Donovan volt egyike azoknak, akik kiépítették a mai, demokrata irányzat próbálta át- ... ...... vinni. A politikai klerikalizmus az e9ész világra kiterjedő, su- képviselói a nyugat-német or- ly°s dollármilliókkal dolgozó szágrészben kidolgozták az új mammutintézményt. Donovan meggyőződése az volt, hogy a dolgokat „tapasztalatszerzéssel“ kell kezdeni. Az olasz-abesszín háború idején Badoglio tábornagy expedí- ciós hadseregének főhadiszállásán ott volt egy amerikai tiszt, akit a Duce baráti invitálására küldött oda az Egyesült Államok vezérkara. A tisztet Donovan ezredesnek hívták. A felgyújtott abesszín falvak még füstölögtek, amikor a „Kövér Bill“ már a polgárháborús Spanyolországban bukkant fel. Mint utólag mondogatta, nem akarta elmulasztani a „nagy háború főpróbájának“ megtekintését... Szorgos tapasztalatszerzéséért-e, vagy másért, nem tudni, de az biztos, hogy Donovan a második világháború kitörésekor már nagy szaktekintélynek számít. Amikor a különféle amerikai kémszolgálatokat OSS név alatt egyetlen szervezetbe tömörítik, az intézmény vezetőjeként nem is jöhet más számításba, mint Donovan, aki akkor már vezérőrnagy. Gondosan megválogatja munkatársait. Az FBI kipróbált emberei, fehérgárdista orosz emigránsok, valamint egy-két olyan multimilliomos, mint Mellos és Astor tűnnek fel körülötte. Jobb keze és Svájcban székelő főmegbízottja Dulles külügyminiszter fivére, Allan Dulles lett. ÉSZAK-AFRIKA, DÉLKELET- ÄZSIA ... Donovan jó szervezőnek bizonyult: a háború idején egyedül Németország területén már 200 nagystílű ügynöke működött és pontosan 1126 titkos hadiszállására. Nem utolsó sorban ezeknek köszönhető, hogy az amerikai tőkeérdekeltségekhez tartozó náci hadiipari üzemek még véletlenül sem szenvedtek komolyabb károkat a szőnyegbombázásak során. Az OSS közreműködött az 1942-es észak-afrikai partraszállásban is, de szintén előre tekintett: különböző mesterkedésekkel (például Giraud és De Gaulle francia tábornokok közötti ellentét szításával) igyekezett biztosítani a fekete kontinens feletti, háború utáni amerikai befolyást. Igazán nem az OSS- en múlt, hogy a dolgok másként alakultak, és Afrikában ma a „függetlenség“ befolyása hódít. A háború befejezését követő években az OSS-t átszervezik, megalakul a CIA és Donovan nyugalomba vonul Utódja, Allan Dulles, a legtehetségesebb tanítvány lesz. Donovan visszavonulása csak formális. Továbbra is tanácsokkal látja el Dullest, főtoborzója ben. 1950 nyarán Zürichben arra buzdítja a semleges Svájc polgárait, hogy a Szovjetunióval szembeni magatartást illetően Hitlertől is tanuljanak. A nyugalomba vonult öregúr meglepően sokat utazik. Akár Oslóban tűnik fel, akár Singa- púrban, számítani lehet arra, hogy abban a térségben a hidegháború űjabb lökést kap. Nyugalmazása aztán még formálisan is megszűnik: 1953 augusztusában az Egyesült Államok thaiföldi nagkövetének nevezik ki. Három évig él Bangkokban és ezalatt nem volt olyan sötét politikai machináció Délkelet-Ázsiában, amelyben ne lett volna benne az ő keze is. Sok tapasztalt megfigyelőnek az a meggyőződése, hogy az ö üzelmei is ihlették Graham Green-t „A csendes amerikai“ megírására. 1956 elején Donovan ismét nyilvánosan visszavonul. De azért 1956 őszén, a magyar ellenforradalom kirobbantása után, ismét azonnal Bécsben lesz a kelet, , európai országokból megszökött terem. Mikor meggyőződik arado-vevovel rendelkező kisebb árulóknak, könyveket ír, cikke- ról, hogy az ő számára itt nem megbízott juttatta el rendsze- zik — s mindezt a „preventív terem babér, rezignáltan niedres hadyelentéseit az OSS fő- háború“ kirobbantása érdeké- jegyzi:
