Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-17 / 11. szám
m M ■ W m £F Mf £% m Jr M ^ ..r.‘T i&M ^ dtiF ZiZ #/l v> l.*ref*9&gft A csisz íszlovAkíai közpon ti bizottságának lapja Bratislava, 1959. március 17. VIII. évfolyam, 11. szám. Ara 60 fillér. Fémhulladék gyűjtéssel is elősegíthetjük a lakásépítkezést A II #■ g I m M M jpr fa B OMk P m 4P IK M MA AM wmf. Mf 1 Éh ll'fA ffpsi §9 Ml i Ipl % I | 1§■ m IVIlHifliP El vl Wl K%bP Ilii ; ■ ■ ' V- ki II IK m ■ R#l $ '■n jégkorong világbajnokságok táblázatához mi most egy •nás táblázatot közlünk: Milyen sorrendben járultak hozzá a CSISZ kerületi szervezetei a Szolidaritási Alaphoz? Első helyen a Hradec Králo- vé-i CSISZ-szerveztek állnak, akik 82 000 koronát gyűjtöttek össze. Második helyre Prága- vidék került, annak ellenére, hogy 16 000 koronával többet gyűjtöttek, mint Hradec Králo- vén. Harmadik helyen Olomouc áll, majd Pardubice, Jihlava és Karlovy Vary következik. Csak utánuk jön Brno, Bratislava és Liberec. Prágában a CSISZ- tagok és a pionírok csak másfél ezer koronával gyűjtöttek többet, mint a bratislavaiak, és ezért az utolsók közé osztjuk be őket. Az utolsók között szerepel Üstí nad Labem, Plzen, továbbá Zilina, Gottwaldov, Ostrava és Presov. Valamennyi kerület részt vesz a további fordulókban is és hisszük, hogy még pótolják a mulasztásokat. Az első köztársaság idején a nagyvárosokban kényszerlakásokból, összetákolt kunyhókból egész kolóniák épültek. A kapitalista időszak lakáskultúrájára még sokáig visszaemlékezünk majd. A lakások nem feleltek meg a korszerű higiénia törvényeinek. A prágai lakások 70 %-a egy-két helyiségből állt. A CSKP KB határozata rávi- minden lehetőséget, az állami, lágít arra az útra, amely oda üzemi és magánépítkezést is fel vezet, hogy hazánkban 1970-ig kell használni, hogy eleget te- minden család megfelelő lakás- gyünk e feladatnak. Míg az sál rendelkezzen. 1946 —58-as években összesen Hatalmas feladat, ez, s ezért félmillió házat építettünk, a köA párt és a nép egységes akarata SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE 1959. március 11 —12-én Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ülést tartott, s azon megvitatta a CSKP Központi Bizottságának március 4—5-én kelt nagy jelentőségű fii* határozatait, melyeket népünk életszínvonalának emeléséről, valamint a mezőgazdasági termelés lényeges növeléséről hozott. Karol Bacílek elvtárs megnyitó beszédében 1 hangsúlyozta, hogy dolgozóink igen nagy lelkesedéssel fogadták a párt életszínvonal emelésére tett intézkedéseit. Sok üzemben és falu- . j ban gyűléseket és összejöveteleket tartottak, melyeken a dolgozók hálájukat fejezték ki pártunknak és kormányunknak azért a rendszeres gondoskodásért, melynek eredményeképpen népünk egyre jobb és örömtelibb életet élhet. (A beszámoló kivonatát a napilapok közlik.) A jégkorong Milyen összefüggés lehet e két fogalom között? — kérdezhetné az alvasó a cím láttán. De ha Prágában a Vencel-téren látjuk, hogy a Turista utazási iroda előtt mennyire tolonganak az emberek Bratislavába, akik a Csehszlovákia —Kanada jégkorong mérkőzésre akarnak repülni 222.— koronáért, akkor rögtön rájövünk, hogy valami összefüggésnek mégiscsak kell lenni a két dolog között. John Ahearne, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke, a legnagyobb csodálatának adott kifejezést és megállapította, hogy olyan óriási érdeklődést a jégkorong iránt még sehol sem tapasztalt, mint nálunk. Egy félmillió ember' szerette volna megtekinteni a világbajnoki mérkőzéseket. Azért osztották el a jegyeket a munkahelyeken, hogy azok részesüljenek előnyben, akik a jegyeket valóban meg is érdemlik. . Érdekes elolvasni a tavalyi világbajnokságról szóló híreket. Osloból ezt írták: A Norvégia - Svédország jégkorong-mérkőzésre 3674 jegy kelt el. A legkevesebb látogató a Kanada — Finnország mérkőzésen volt. Csak 436 néző volt jelen. Mivel magyarázzuk ezt? Norvégiában talán kisebb az érdeklődés a jégkorong iránt? Nézzünk végig nálunk a stadionokon! Hogyan tolonganak a jegyekért; ezenkívül adjuk hozzá a 350 000 televíziós készülék tulajdonosát és azok ismerőseit és ismerőseinek ismerőseit. Szóval mégiscsak van valami összefüggés a jégkorong és az életszínvonal között. Ma az öregek és a rokkantak biztosítására 5595 millió koronával többet fordít az állam, mint 1937-ben. A burzsoá rendszer a 4105 millió koronából, melyet a nyugdíjasok között osztott fel, csak 404 milliót juttatott a munkásoknak, 201 milliót a bányászoknak, ami a teljes összeg 14 %-át tette ki. Az állami és a magánalkalmazottak nyugdíjára majdnem 3 milliárdot, azaz az összeg 75 %-át fordította. A munkásoknak csak a morzsák jutottak. És mi a helyzet ma? Még 1937-ben az állami alkalmazottak átlag nyolcszor magasabb nyugdíjat kaptak, mint a munkások. Ma már a háború előtti régi nyugdíjasok közül a bányászok kapják a legnagyobb nyugdíjat. 1948-tól 1956-ig megkétszereződött a dolgozók nyugdíja. Milliókban kifejezve 3, 302,000.000 Kfa 3.2-18. OOP. OOOKii 2.98*1,OOP. OOP K1» 2,890,000.000 Ki. 2.798,000.000 Ki, 2.073,00 0.0 OQKta 1.t»A2,OOO.OOOKti 1.29 3,000.000X1» 1.116,000.000X1» w.ooo.ooow» ÍMjJOMOOK. ma i 1950 1949 1951 1855 1955 1957 Érdemes megfigyelni, hogy hazánkban mennyi gyermekpótlékot fizetnek ki és mennyivel emelkedik a kifizetett összeg. Emellett megjegyezzük, hogy a kimutatás csak az alkalmazottak gyermekeire vonatkozik és nincsenek feltüntetve azok az összegek, melyeket nevelési járulék címén kapnak a nyugdíjasok. A CSKP KB határozata után az évi összeg túllépi a 4 milliárd koronát. A családok a gyermekekkel együtt kb. annyit kapnak, mint amennyibe az Őrlik vizíerőműhöz hasonló duzzasztó gát építése kerül. vetkező 12 évben 1 200 000 lakást kell felépítenünk. És ezek a lakások valóban korsze- - rűek, kényelmesek lesznek. A lakások építésénél sok fémre van szükségünk. Olyan sokra? - gondolja magában az olvasó, amikor a CSKP KB határozatát olvassa. A kohóipar és az ércbányák minisztériuma 809 000 tonna betonvas, 3.4 millió m2 radiátor, 85 000 méter öntött vízvezetékcső, 1.8 millió m acélcső, 80 000 tonna fémcsavar biztosítását rendeli el. Honnan veszünk annyi acélt, vasat és öntvényt? A décíni Královopolské gépüzem fiatal dolgozói elhatározták, hogy nagytakarítást rendeznek az üzemben és minden sarkot rendbe hoznak. Az ösz- szegyűjtött hulladékokért 2226 koronát kaptak és azt a Szolidaritási Alapra fordították. A hulíni Vasművekben is rendet teremtettek a fiatalok és 36 tonna vashulladék máris elszállításra vár. De nemcsak az üzemekben, hanem a falvakban, a városokban is találkozunk ócskavassal. Még más úton is biztosítani lehet a fémgyűjtést. A frydlanti Transport üzem konstruktőrjei egy rakodó gép szerkesztésénél 71 kg anyagot takarítanak meg. Bizonyára más lehetőségek is nyílnak arra, hogy a lakásépítés szükségleteit acéllal és vassal fedezzük. MM Mint minden évben, ez idén is március 28-án, Ján Amos Komensky a „nemzetek tanítójáénak születésnapján legeredményesebb tanítóinkat az érdemes és példás tanító címmel tüntetik ki. A központi ünnepségek Prágában, a történelmi nevezetességű Karolinumban lesznek. A kormány képviselőinek jelenlétében 50 kiváló tanítót és 28 egyéb iskolai dolgozót tüntetnek ki. Ebben az évben olyan tanítók és nevelők kapnak kitüntetést, akik hosszú évek során önfel- áldozóan dolgoztak és a szocialista nevelés terén kiváló eredményeket értek el. ‘f* Minden embert megtréfál a szerelem. Így volt évezredek óta, így lesz míg ember él a földön. Hogy e tréfa néha nagyon keserű vagy nagyon csípős, erről nem tehet a szerelem. Erről már csak az emberek tehetnek. A férfi és a nő. A férfiak azt állítják, hogy a nő. Az öreg Catullus sem bízott már Lesbiában. Pedig sok pénzt költött rá. Mámorító versekkel csiklandozta hiúságát. Nem használt. A rómaiak merész szavú költője belepusztult ebbe a szerelembe. Nem róhatjuk fel hát neki, ha így vélekedett a nőkről: ... „amit nő súg szeretője fülébe, szélbe írott betű csak, rajz rohand vizeken“. Villon, az akasztöfáravaló csavargó költő sem boldogult a szerelemmel. Végül is a vastag Margot-ra szorult. De legalább őszintén bevallja: „Ha a nő, kit hűségesen szolgáltam, akinek örültem, s akitől annyi gyötrelem kínját-piszkát hódolva tűrtem, megmondja mindjárt s egysze* kz agronómus Magas, barna fiatalember, a neve: ifjú Csóka István. Mindenki megtalálhatja Po- zsonyeperjesen, s ha a falu- •i ban nem lelnék, akkor a ’ gazdasági udvarban, vagy a határban keressék. De ha , személye iránt érdeklődnek, rögtön fűzzék a kérdéshez, hogy az ifjú Csókát keresik, A különben a falubeliek bizonyára az idősebbhez külde- ! nék. Bár így sem jár rosszul • az ismeretlen, mert idős Csóka István, mióta a faluban szövetkezet létezik, te»I hát kerek tíz esztendeje, az • elnöki tisztséget gyakorolja. S bizony aligha találnánk olyan embert, aki nálánál i jobban ismeri a szövetkezet ügyes-bajos dolgait. Pistára, az agronómusra azt mondják, hogy az apja fia. Először traktoros volt, majd a két éves mesteriskola elvégzése után rábízták az 1100 hektárt. " — Próbáld meg — biztatgatták az idősebbek, — • majd segítünk mi is, de fiatal ember kell ide. Most, három év távlatából Gudi János, Zsillé Ferenc és Csóka József, a dunaszerda- helyi mezőgazdasági techni- , kuni másodikos tanulói egy hetes gyakorlati munkán vesznek részt a szövetkezetben. Amikor ott jártunk éppen műtrágyát kevertek. I visszanézve, látják, hogy helyesen cselekedtek. Pista i szorgalmas, nem élt vissza , bizalmukkal. Munkája van bőven. Főként most, hogy a szövetkezet átvette a traktorosbrigádot, néha azt Ifjú Csóka István, a pozsony- eperjesi szövetkezet agronó- musa szintén részt vesz az EFSZ-ek IV. kongresszusán. sem tudja, hova fusson először. Jó, hogy van a kis „Pionír“, — a begyűjtési versenyben nyerték — ezt nyergeli meg nap-nap után. — A munkaegység értéke ? Az idén 24 koronára terveztük. Ha sikerül az egyes növényeket megfelelő időben elvetni és helyesen gondozni, valamint elérjük a tervezett létszámot az állatállománynál is, akkor tervünk reális lesz. Végigjárva a szövetkezetét, úgy látjuk, hogy a tagokat nem szükséges munkára serkenteni. Látják, hogy a szövetkezet fejlődése, erősödése az egyedüli út jobb- Iétjük növeléséhez. Nagyot fejlődött, hosszú utat tett meg az eperjesi szövetkezet tíz év alatt. Ezt elsősorban az idősebbek tudják, akik végigküzdötték ezt az évtizedet. A fiataloknak van kitől példát venni. Nagy itt a tudásszomj, a szövetkezeti esti iskolát harmincketten látogatják, és tizenkét olyan idősebb és fiatal tanul a különböző mezőgazdasági szakiskolákon, akiket a szövetkezet küldött és ezek vissza is jönnek a szövetkezetbe. Azt hiszem, a szövetkezeti tagoknál a szorgalom mellett a szaktudás lesz az, ami az ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítésében segít. — cs — A burgonyapíramis körül egy egész sereg fiatal leányt és fiút találtunk. mm mmmmmm ■ f «» sötét verem rüen, hogy mit akar — de nem! nem ám! — könnyű lett volna menekülnöm horgáról idejekorán“. De eleinte ő is elhitte: „Hogy liszt a hamu s a homok, s a vén paróka új kalap ...“ Shakespeare is gyakran látta rózsaszínben a világot ama bizonyos „fekete hölgy" közelében, máskülönben miért is tette volna fel a kérdést: „Vajon a vak, ha szerelmes, szintén rózsaszínben látja a világot?" Végül őt is megvakította a szerelem, s így kiált fel: „kínok szerelem, köny- nyed megvakít: tiszta szem látná bűnös foltjaid!" Euripides híres görög tragédiaíró sem. állt a helyzet magaslatán, amikor élettársaf választott. Két felesége volt, de egyik se vált be, igaz, hogy ő sem volt egy Adonis. Örökül hagyta ránk, hogy: „Nincs gyönyörűség, mely nagyobb volna a szerelem gyönyörűségénél; nincs szenvedés, amely nagyobb volna a szerelem szenvedésénél, és nincs unalom, amely nagyobb volna, mint két kiábrándult ember unalma". Vajon mennyit unatkozhatott a jó öreg Euripides? George Sand is hévvel kereste a szerelmet: „A legnagyobb szenvedés a szerelem s milyen nehéz lemondani erről a szenvedésről". Sokat szenvedhetett, hiszen úgy váltogatta barátait, mint a ruháját. Ne feledjük el, hogy nő volt, méghozzá — írónő. Strindberg is rosszul nősült, s keserűen kellett megállapítania az élet nagy igazságát: „Az udvarlás: művészi hadmozdulat; a mátkaság: fegyverszünet; a házasság: nyílt háború". Nem, nem beszélt a levegőbe. A legokosabbat mégis Stendhal mondotta: „A szerelem filozófiájában egyetlen maradéknélküli igazság van: az, hogy a szerelemnek nincs filozófiája". Mert, mint Petőfi is megállapította: „A szerelem, sötét verem".-ds-
