Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-05 / 32. szám

KEZDET ELŐTT Á nagy nyári munkák köze­pette, valamint a kellemes szó­rakozások ellenére is, komoly munkába kell fogni a CSISZ-ta- goknak az alapszervezetek ér­dekében. A jelen időszakban az egyik legfőbb tennivaló az évzá­ró taggyűlések megszervezése. Az évzáró taggyűlések jó meg­szervezésétől függ az alapszer­vezetek további fejlődése és nagyban hozzájárul a CSISZ- tagok jobb szervezeti életéhez is egy-egy jól megszervezett évzá­ró közgyűlés. A párkányi járásban már hoz­záláttak e feladat megoldásához. A CSISZ járási vezetősége ala­posan fontolóra vette, hogy mit kell tennie, mivel segítheti az alapszervezeteket ebben a fontos ténykedésben. A járási vezetőség tagjai egymás közt felosztották a szervezési munka egy-egy ré­szét, és egy vagy két alapszer­vezet fölött vállalt minden ve­zetőségi tag védnökséget. A ve­zetőségi tagok feladata lesz el­lenőrizni azt, hogy az alapszer­vezetek miképpen haladnak az évzáró közgyűlés előkészítésé­nek munkálataiban. Ügy hatá­roztak, hogy minden alapszerve­zetnél két vezetőségi gyűlést tartanak. A vezetőségi gyűlése­ken alaposan letárgyalják az év­záró gyűlés programját, és azt, hogy az alapszervezet milyen feladatokat tűzzön maga elé a jövőben. Az alapszervezetek ve­zetőségeinek ajánlatára jelölik az új vezetőségi tagokat. Alapos körültekintéssel teszik ezt, mert ettől függ, hogy voltaképpen milyen lesz egy-egy újonnan választott vezetőség. A jelöltek­kel előbb megbeszélik, hogy vál- lalják-e a feladatot, van-e ide­jük s kedvük a funkciók betöl­tését e. Tekintetbe veszik a csa­ládi körülményeket, a foglalko­zást és más szempontokat is. Például az olyan fiatalokat, akik igen távol dolgoznak s munká­jukon kívül leköti őket a haza-, valamint a munkahelyre való utazás, és ezért csak nehezen tudnának bekapcsolódni tevéke­nyebben az alapszervezet mun­kájába, inkább nem jelölik veze­tőségi tagnak, minthogy az alap­szervezet ennek kárát vallja. A rátermettséget is figyelembe ve­szik. Megnézik, hogy tudásánál, adottságánál fogva képes-e a fiatal helyt állni a vezetőségben. A beszámolót, amelyet az alapszervezet múlt évi tevékeny­ségéről tartanak, igen pontosan írják meg. Kihangsúlyozzák, hogy mit végeztek el a fiatalok azokból a célkitűzésekből, ame­lyeket az elmúlt évzáró gyűlésen elfogadtak. Rámutatnak azokra a hibákra, amelyek akadályozták a célkitűzések megvalósítását. Név szerint megdicsérik azokat a fiatalokat, akik komolyabb eredménnyel vettek részt a szer­vezeti életben és más munkák­ban is, viszont bírálják azokat a CSISZ-tagokat, akik elhanya­golták feladataikat és nem úgy vettek részt az alapszervezet munkájában, mint ahogy azt tő­lük elvárták. A dicséret és a bí­rálat igen jó nevelő hatással van a fiatalokra, • de természetesen az önkritikának sem szabad hiá­nyoznia, különösen akkor, ha vezetőségi tagok mulasztásairól van szó. Hiszen sok helyen ép­pen a vezetőségen múlott, hogy az alapszervezet nem a legjob­bak közé tartozik a járásban. Hogy a vezetőségi tagok önkri- tikailag is felfedjék a hibákat, erről a járási vezetőség tagjai gondoskodnak. Az évzáró gyűlés megszerve­zéséhez járul alapvetően az a tény, hogy az alapszervezet min­den tagja jelen legyen. Igen szép dolog és hasznos, ha ezenkívül még idősebbek is részt vesznek, mert így gyakorlati tanácsokkal láthatják el a fiatalokat. Monda­ni sem kell, hogy a helybeli tö­megszervezetek képviselői, va­lamint a helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és az EFSZ képviselője is jelenjen meg. Arra pedig minden módszert meg kell ragadni, hogy a tagok mindannyian ott legyenek. Erre nézve nem elégséges az, hogy elküldjük a meghívókat, vagy pedig kidoboljuk, közhírré tesz- szük az évzáró gyűlést. Hiába küldenénk el a meghívókat a CSISZ-tagoknak, ha például nem választanánk meg helyesen a gyűlés időpontját. Előrelátóan gondoskodni kell arról, nehogy akkorra hívjuk össze, amikor valami különleges esemény lesz a faluban. Például, ha táncmu­latság, vagy a szomszéd faluban búcsú lesz, akkor több fiatalnál akadály mei ülhet fel, hogy részt vegyen az évzáró gyűlésen. Az ilyen eseteket tehát tekintetbe kell venni és a lehető legalkal­masabb időpontot és napot vá­lasszuk meg a gyűlés megtartá­sára. Bizonyára minden járásban készülnek már erre a nagy fel­adatra. A párkányi járás készü­lődéseiből, példájából azonban mégis meríteni lehet némi ta­pasztalatot. Igen lényeges pél­dául az is, hogy ne halasszák a járási vezetőségek az évzáró gyűlések megszervezését. Nem lehet azt mondani, hogy hiszen van még idő, ráérünk néhány hét múlva is neki fogni ennek a dolognak. Gondoljunk arra, mi­lyen gyakran jönnek közbe kü­lönféle akadályok, még akkor is, ha a legjobban választottuk meg a gyűlés időpontját. Ha később­re kell halasztani egy-egy év­záró gyűlést, az már elég nagy hiba és a járási konferencia ro­vására is mehet. Ha azonban jól kihasználjuk az időt, és ha vala­milyen akadály merül fel,' ami miatt egy-két helyen el kell ha­lasztani az évzáró gyűlést, még mindig nem történik komolyabb baj, mert még határidőben meg­tarthatjuk. Erre igyekezzünk! B. I. Az első nikotin-klinika Börje Ejrup, a stockholmi Ka- rilín-korház docense évek óta kutatja már, hogy hogyan lehet leszoktatni a dohányzásról azo­kat, akiknek ez ártalmas egész­ségükre: szív-, tüdő-, vagy gyo- morbántalmakat okoz, vagy vér­keringési zavarokat. A nyugta­tószerek, a figyelmeztetések ha­tása igen kevés volt. Viszont egy napon néhány páciense el­mondta neki, hogy nem ízlik már a dohányzás. Kiderült, hogy előzőleg Lobeliri-injékciót kap­tak. A Lobelin a nikotinnal ro­kon-anyag és a vérkeringési za­varok ellen használják. Már 1936-ban .egy amerikai orvos, dr.- Dorsey lobelin-szulfátokat adott tabletta formában néhány megrögzött dohányosnak, de a betegeknél olyan káros mellék­tünetek léptek fel, hogy abba kellett hagyni a kísérleteket. Dr. Ejrup most már lobelin-hyd- rokloriddal próbálkozott és en­nek nem volt káros mellékhatá­Miután húsz beteg jelentette, hogy leszokott a dohányzásról a lobelin-injekciók után — 1955 végén dr. Ejrup megnyitotta állandó rendelőjét megrögzött dohányosok kezelésére. 1956 de­cemberében Stockholm városa hivatalosan is berendezte a világ első, nikotintól elvonó klinikáját. Dr. Ejrupon kívül még két or­vos, két ápolónő és néhány la­boráns dolgozik a klinikán, amely naponta körülbelül húsz beteget fogadhat. Mivel állandóan több száz beteg vár felvételre, ezért ez év februárjában már fiókot is nyitottak Stockholm egyik elővárosában. A nikotin-klinika egyelőre csak azokat fogadhatja éi keze­lésre, akiknél komoly ártalmakat jelent a dohányzás. A várószo­bában egyébként tizénkét-tizen- négy éves fiatalokat is láttunk, egész kék volt a kezük, oly sú­lyos vérkeringési zavarok léptek fel a túlzott dohányzás követ­keztében. BODNAR GIZELLA: A „Pá“ köszönésre vonatkozó­lag véleményünk a következő: A magyar nyelvben ez bevett köszöntés. Az idősebb nő mond­ja a fiatalabbnak, vagy egyforma korúak használják, akik nem tegezik egymást. Melegebb, ba­rátságosabb, mint a „jó napot“, de a tegezésnél egy fokkal hi­degebb. Használják még nem nagyon bizalmas ismerősök, de a fiatal lánynak is így köszön az idősebb asszony, aki hanglejtésben és mosollyal az arcán a közvetlen­ségnek adja ezzel tanújelét. Fia­tal idősebbel szemben nem hasz­nálhatja, csak akkor, ha a jó viszony ad erre magyarázatot. VIDA SÁNDOR: Amint leveléből olvastuk, a le­írt eset nem is olyan bonyolult, mint ahogy gondolja. r A fiatal lányka véleményünk szerint rossz útra tért, amely lejt és az ilyen úton igen nehéz a megállás. A szülők minden ok nélkül nem űznek el hazulról valakit. Továbbá nem maradha­tott a nővérénél sem. Katona ismerőse szakított vele, mert rá­jött, hogy hűtlenkedik, aztán meg a lány leveléből kiolvastuk, hogy katona udvarlója mellett egy időben még néhánnyal volt ismeretsége. Ne okozzon magának szemre­hányást, mert nem ön az oko­zója a dolgok fejlődésének, ha­nem kizárólag a lány sajnálatra- méltó természete. Mivel ő nem is ír önnek, hagyni kell a dolgot. Ne gondol­jon rá, szórakozzék más, de le­hetőleg komolyabb lánnyal. A katona még egyszer hálás lesz Önnek. Különben is, Ön olyan fiatal, hogy az ilyen csalódáso­kat nagyon hamar kiheveri. Mivel a lobelin drága, az elvo­nó kúra száz svéd koronába ke­rül. (kb. 200 korona) és tíz napig tart. A beteg minden nap lobe- lin-hydroklorid befecskendezési kap. Minden esetről naplót ve­zetnek. 1957-ben ötszáz kezelt beteg közül 325 abbahagyta a dohányzást, 170 a minimálisra csökkentette és csupán 5, tehát egy százalék fújja a füstöt úgy, mint azelőtt. Csak egy kérdésre nem ad vá­laszt a hír: vajon mennyi ideig tart a lobelin-kúra hatása? >» «♦» +» +» +» « Hogyan főztek a régiek? A legősibb főzési mód a kö­vetkező volt: A földbe lyukat vájtak és azt nyúzott állatbörrel bélelték ki. Az így vízhatlanná vált tartályt vízzel töltötték meg és ebbe dobálták a megfezésre szánt élelmiszereket. Ebbe a víz­be aztán tűzben forróvá mele­gített köveket hajigáltak, majd azokat valószínűleg újakkal cse­rélték ki. Ősidőkből származó ásatások agyaggal bélelt gödrö­ket hoztak felszínre, amelyek­ben főzéshez használt kődarabo­kat is találtak. Ez az agyagszél- lél kibélelt gödör volt tehát a mai fazék ősanyja. Az étel el­készítésének másik módja, a tü­zes kövek közötti gőzölés vagy párolás volt. Igen gyakori hasz­nálatú lehetett a nyárs, mint a legegyszerűbb elkészítési mód­szerek egyike. A XIII. századig a lakásokban nem volt tűzhely vagy kályha. A tehetősebbek há­zának közepén úgynevezett le­fedett tűzgödör volt, amely fe­lett főztek és sütöttek. Ezekben a gödrökben nagy fahasábok ég­tek és képzelhetjük, milyen füst és szem-maró levegő lehetett az ilyen lakásokban. Aratás Mexikói fametszet x$X Jó most, a hűs vízen csónakázni Furcsaságok A szendvicset nem a Sandvick- szigeteken ették először, amint azt gondolnánk. A „Feltalálója“, IV. Earl Sandvich (Szendvics) nagyon szeretett kártyázni és hogy ezt a nemes foglalkozást étkezéssel ne kelljen félbeszakí­tom, kitalálta ezt az étkezési módot. ★ Guillotine doktorról nevezték el az egyik legborzalmasabb hírű kivégző eszközt, melynek ma­gyar neve• nyaktiló. A doktor úr nem találta fel ezt a szerszámot, hanem csak ajánlotta az alkot­mányos gyűlésnek. /X///////////////////////////////////y/////////////////////////////y///////////////y///////////////////////wz/w^>zz///w/«« A többgyermekes családok életszínvonala A CSKP XI. kongresszusa az életszínvonal emelésére vonat­kozólag három pontba foglalta a fő feladatokat. 1. Lakosságunk személyes szükségleteinek eme­lése mellett elsősorban emelni kell a többgyermekes, kisebb jövedelemmel rendelkező csalá­dok életszínvonalát. 2. 1970-ig lényegében meg kell oldani a lakáskérdést. 3. Ki kell szélesí­teni és javítani kell a lakosság­nak nyújtott szolgálatokat. Ami az első kérdést illeti, ismeretes az a tény, hogy a család nem dolgözó tagjai által csökken az egy családtagra eső átlagjöve­delem. Ha a családokat a havi jöve­delem szerint osztjuk fel, akkor a többgyermekes családok több­nyire a létra alacsonyabb fokára kerülnek. Ha ezt legalább hoz­závetőleg számokban akarnánk kifjezni és a gyermektelen csa­ládoknál az 1ÖÓ0 koronát ven­nénk alapul, akkor az egy-gyer- mekes családok életszínvonala 85-öt, a két-gyermekes családnál 75-öt, a három-gyermekes csa­ládnál 70-et tenne ki. A család jövedelmét a családok száma szernt kell felmérni. ‘ A 900 koronával rendelkező égvén minden bizonnyal maga­sabb életszínvonalat biztosít magának, mint az 1400 koroná­val rendelkező négy-gyermekes családapa. Van itt még valami, ami befolyásolja a többtagú csa­lád jövedelmét. Ha több kis­gyermek van a családban, akkor az asszony nehezebben mehet munkába, viszont amikor a gyer­mekek már felnőttek, az anya újból munkába mehet, hogy a családnak nagyobb jövedelmet biztosítson. Ahol az asszony munkába jár, ott a családban az egy tagra eső jövedelem 68 százalékkal magasabb, mint ahol az asszony csak a háztartásban foglalatoskodik. A gyermektelen s esetleg az egyrgyermekes családok és a több-gyermekes családok között fennálló színvonal-különbséget a CSKP XI. kongresszusa hatá­rozatának értelmében gazdasá­gi, kulturális és szociális intéz­kedések útján kívánják felemel­ni. Az állam természetesen át­veszi a gyermekről való gondos­kodás egy részét. A több-gyer­mekes család helyzete ma már nemcsak magánügy. Ha az életszínvonal emelésére vonatkozó kongresszusi határo­zatot teljesíteni akarjuk, akkor ez azt jelenti, hogy megfelelő formákat kell találni arra, hogy a több-gyermekes családok ré­szére előnyöket nyújthassunk. Nem is volna például nehéz, ha például az ipari cikkek bevásár­lásánál és a lakbér fizetésnél nyújtanánk előnyöket. Az élel­miszer bevásárlásánál már ne­hezebben menne, nem biztos, hogy igazságosan járnánk el. A konkrét formára még rá kell jönni, a legjobb azonban mégis az volna, ha a nyújtandó elő­nyöket a gyermekpótlék kere­tén belül annyira felemelnék, hogy az élelmiszer bevásárlásá­val és a gyermekek nevelésésel kapcsolatos kiadásokat fedezné. Minden árcsökkentésnél egy bi­zonyos összeget a családi pótlé­kok emelésére kellene fordítani és a két- és többgyermekes családok megsegítésére kellene fordítani. Ezeket a családokat előnyben lehetne részesíteni a legfonto­sabb élelmiszerek, a textiláru és cipő bevásárlásnál is, de a leg­előnyösebb mégis az volna, ha a gyermekpótlékot emelnék, mert akkor ezt az előnyt feltét­lenül csakis azok élveznék, ak knek az valóban kijár. Lé­lektanilag is előnyösebb, ha egy összegben kapják meg az illeté­kesek a nyújtott előnyöket. Az élelmiszertermelés emelé­sére irányuló intézkedéseket azonban csak akkor tudjuk vég­rehajtani, ha fellendül a nép­gazdaságunk. A CSKP XI. kong­resszusa határozatainak teljesít tése csakis rajtunk múlik. Mun­kánkkal járuljunk hozzá a bol­dog jövő terveinek teljesítésé­hez. JlftI PROKOPEC MARIA BANUS: Az ő szemükbe nézek Dalom nem ízlik, az sem, ahogy ti énekeltek, Azok szemébe nézek, kk töprengön figyelnek, S e vádat olvasom ki: rokonszenves dalok, De kérdésekre várunk, s ti választ adjatok. Munkásruhájú versed ma cifrálkodva rebben És mindent könnyen old meg, akár egy operettben: De nekünk kik e vas-kort kovácsoljuk, - kajánul Nevetnünk kell, ha száraz cipót adtok kalácsul. Igaz, nem ismerünk mi magunkra semmiképpen Az emberben, kit ön fest, ki torz a szürkeségben, Lapos fejű de felfújt, mint domború tükörben S egy állvány tengelyére csavarva tündököl fenn. Szeretnők jobban látni magunkat általad, Dalod sújtson keményen, nehéz harcunk alatt, Dobogjon, nyögjön, üssön és perzseljen sebet, — A forradalmak unják a nyálkás méz-levet. Románból fordította: FRANYÖ ZOLTÁN Négy napon át a kígyó ölelésében Emberemlékezet óta nem lát- bátrabb favágóval feltette fiát harap szegény Andrij arcába. tak olyan óriáskígyót Rosztokán, a kárpátukrajnai hegyi faluban, mint amely a közelmúltban majdnem halálra ölelte a Jackó fiút. Andrij az apjával az erdőn járt. A kolhoz fáját fuvarozták haza. Mindegyikük egy-egy ka­litka fa elé állt, s megkezdte a rakodást. Andrij kalitkájának már csaknem a fele a szekérre vándorolt, amikor a fiú hirtelen szörnyű szorítást érzett a dere­ka körül, fel egészen a melléig. Magára pillantott. Azt hitte, menten elájul: egy hatalmas mérgeskígyő tekeredett rá alat- tomban. Hossza megvolt négy méter, vastagsága egy kisarasz. Az óriás hüllő fészkét rejtegette hát a kalitka, s amikor Andrij az utolsó hasábot is leemelte a fészekről, a vén utálat észrevét­len a teste köré csavarodott,, s mint aki szerelmes, otromba, hideg fejét a fiú arcához szorí­totta. A halálos rémület még a szót is Andrijba fojtotta. Sze­gény még moccanni se mert. Ar- tikulátlan hangok törtek fel tor­kából. Az öreg Jackó páni félel­mében összecsődítette a favágó­kat. De az ö akaratukat is bék­lyóba verte a babonás félelem. A fiú közelébe se mertek menni, Andrij nyögött, szuszogott, arca halottsápadt volt. Végre az öreg Jackó megemberelte magát s két kígyóstul a szekérre s gyorsan beszekerezett vele a faluba. Andrij a pokoli szorítástól csak tátogott, mint a partra vetett hal. Minden épkézláb ember a Jac- kó-házhoz csődült. Előkerült az orvos, aki nyomban gyorsan ölő mérget akart a hüllő farkába fecskendezni. De az óbégató szülők lebeszélték, — mondván, hogy a bestia a tűszúrásra bele­A nováki Béke bányában dolgo­zó Domin k Tuzincin úgy dön­tőt! hogy állandóan munkahe­lyéül választja a bányát. Andrij már reggel óta nerr evett, meg kellett hát etetni. A: okos kígyó is étvágyat kapott de csak abból volt hajlandó en­ni, amit Andrij a tányérban ha­gyott. Evés közben feje egy pil­lanatra sem hagyta el melet párnáját: Andrij arcát. Pedig a: emberek cihákkal, botokkal fel fegyverezve ott álltak a székei nyöszörgő Andrij mellett, hog; alkalmas pillanatban lecsaphas sanak az undok dögre. Köztül volt a falu milicistája is, kézé ben felhúzott pisztollyal, tg telt el az egész éjszaka. Senk sem aludt. Jackóné a szobába: siratta egyetlen fiát. Andrij el torzult arccal nyöszörgőit. Vir rasztással, Andrij és a kígy etetésével telt el a második és harmadik nap is. A negyedik na hajnalán az éber őrök elálmo sodtak. A minden hájjal megken hüllőnek feltűnt a nagy csent Körül akart nézni a homálybar mi lehet zsinatoló őrzőivel s fe jét kíváncsian előrenyújtotta. E volt a veszte, mert a milicist éberségével nem számolt. Alig hogy otromba feje elhagyta fiú arcát, lecsapott rá a milicist keze. Nyakon csípte s beledur rántottá pisztolyát. Andrij el ájult. Gyorsan lefejtették róla hüllögyűrűt s magához térítet ték.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom