Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-29 / 31. szám
HALLO, HALLO... Itt Ögyalia, jelentést kérek, ismételje... Ki a legjobb? Megtakarítás ... Jó, jó, köszönöm. Az ógyallai gép- és traktorállomás szívében, vagy jobban mondva „agyában" a diszpécser irodában Keszán Kálmán és Po- nisková Kamilla most végzik a reggeli „tornát", jegyzik a brigádok tegnapi teljesítményeit. Az asztalon papírhalmaz, látszatra minden darab egyjorma, kock'ás, vonalazott, hajladozik a ráírt számok alatt. Két kéz gépiesen emelgeti a különböző célokat szolgáló lapokat, megfelelő helyre bejegyzik az odaillő számokat, százalékokat. Most egyelőre minden számot csak egy helyre írnak, de azután ... A nap folyamán vagy húszféle kimutatást készítenek — sosem gondoltam, hogy ennyien érdeklődnek az aratás menete iránt! Szól a telefon, röpködnek d számok, tizenhat brigádközpont jelentkezik egymásután, minden reggel a megszokott sorrendben. S azt a rengeteg számot, százalékot, ami egy járás traktorosainak,' kombájnosainak napi teljesítményét fejezi ki, ez a két ember rögzíti, majd továbbítja csalhatatlan pontossággal, hogy senkit ne érjen sérelem, vagy megrövidítés. Érdeklődünk. Papírokat, kimutatásokat teregetnek elénk, hogy saját szemünkkel lássuk fehéren a feketét. De mi a számerdő vizsgálása helyett inkább a felvilágosítást 'hallgatjuk. Ez számunkra érthetőbb. — Tegnap reggel' óta minden kombájnunk dolgozik. Csehországi vendégeink is megérkeztek időben, huszonkét kombájnnal, meg a tapolcsányi gépállomás is kölcsönzött öt kombájnt. No, de mi sem maradunk adósok, harmincöt kombájnnal és tizenöt önkötözőgéppel fizetjük vissza a kölcsönt a csehországi gépállomásoknak. — A teljesítmények? — Fabula Pál, Klikó János és Jalsovsky Béla már teljesítették aratási tervüket. Sőt az utóbbi egész a tegnapi napig első volt Szlovákiában a kombájnosok versenyében. A cseh kombájnosok teljesítményükkel szinte minden brigádban az első helyeken állnak. Érdemes jelkeresni őket. Megfogadjuk a tanácsot, útrakelünk. Ögyallát magunk mögött hagyva, úgy érezzük magunkat, mint a SIVATAGBAN Por, porfelhő, és újból csak por. A kavargó szél földig hajlítja a búzát, majd hirtelen más oldalról felegyenesíti, de csak azért, hogy újból az ellenkező oldalra hajtsa. Ez bizony nem aratásra való idő. Az út mellett frissen húzott barázda barnít. A traktorbúgást is hallani, de maga a gép, a lánctalpas, csak később, a tábla szélén kerül elénk. A fordulóban felemelkednek, megcsillannak a fényes ekefejek, majd újból becsúsznak a sárga tartó alá. Erősödik a búgás, nő a porfelleg, elnyeli az ekét, majd az egész traktort a sárga tarlóra zizegve hulló milliónyi repülő porszem, majd sodródik tovább, s szürke lepellel vonja be az új barázda nedves barnaságát. Ha nem láttuk volna az imént beforduló lánctalpast, azt hinnénk, hogy ezt már egy hete szántották. A szél, a porfelhő az uralkodó — de mégsem! A szentpéteri falu szélén hiába kavarja a szél a búzatengert, hiába csapja a port a kombájnosok arcába, ereje gyengének bizonyul. Három kombájn dacol az idővel, egyszerűen nem veszik figyelembe. A dühöngő szél csupán annyit tehet, hogy mérgében széttúrja a kombájnok után maradt szalmarakásokat. De ez az öröme sem tart sokáig, mert a szent- Péteriek jó gazdák, egy-két nap múlva összeszedik a szalmát, nem hagyják a tarlón heverni. A magra meg kiváltképpen vigyáznak — de nemcsak ők, a kombájnosok is. Ezt igazolják egy idős néni szavai, aki a falu szélén, az árok partján egy kis csapat libát legeltetett és panaszt tett a kombájnosok ellen, mondván hogy: nem találni azok után egy kalászt sem, minek hajtsam oda a szegény libuskákat. Valóban nem láttunk kalászt a tarlón. Most már megértettük, hogy miért dicsérték annyira a három cseh kombájnost, akiket még látásból is csak alig ismer a falu. Kora reggeltől késő estig alig szállnak le gépükről. Ha valaki néhány szót kíván velük váltani, hát csak tessék, lépjen fel a fordulóban, ott megy leglassabban a gép, vagy várja meg, míg megállnak kiengedni a magot, akkor szívesen válaszolnak kérdéseire. De különben nem állnak meg senki kedvéért egy fél percre sem. Ezen igyekezet eredménye, hogy Basny Jaroslav kombájnos és két prostéjovi kollégája a három kombájnnal 420 —450 mázsa tiszta szemet csépelnek ki naponta. Még 250 hektár gabona áll talpon, s ha minden jól megy, hat-hét nap múlva befejezik az aratást. A helybeli kombájnosok a másik táblán dolgoznak, a vendégek és a vendéglátók versenyeznek! Még valamit: bővül a szentpéteri szövetkezet, az egyéniek közül öten írták alá a belépési nyilatkozatot. Ez is azt bizonyítja, hogy jó irányban fejlődik a szövetkezet. A cseh kombájnosok és traktorosok szorgalmasan segítenek a termés betakarításában Szlovákia déli járásaiban. Zaják Jozef, a prostéjovi GTÄ traktorosa tavaly a galánlai járásban aratott, most meg a szentpéteri szövetkezet tábláiról szállítja raktárba az idei termést. MARCELHÁZÁN a fa’u szélén új brigádközpont épül. Mögötte terül el a szövetkezet kertészete, amelynek már búzatábla a szomszédja. Ezen a táblán reggel óta dolgozik nyolc kombájn. Itt már látni a szárazság nyomait. Bár a kalászok szépen fejlettek, a szalma rövid, s ritka a búza, ez a tábla gyönge termést ad. Ennek nem örülnek a kombájnosok. Szokola Jánost ezenkívül még más is bosszantja. Mutogatja a hepehupást talajt, az aránytalanul mély barázdákat: „Hát lehet ilyen talajon jó munkát végezni?" Bizony nem lehet. Jó lesz, ha p jiÉöben a traktorosok már szántáskor és a vetés előkészítésekor gondolnak az aratásra és főleg kombájnos társaikra. Azt h’szem, ez teljesíthető kívánság. Marcinké bácsi, a szövetkezet idős kerülője, még megjegyzi, hogy a másik tábla olyan szép sima, mint az asztal, pedig hát azt is traktorok szántották és készítettek elő a vetésre. Majd mintegy út rovatául még hozzá- toldja: traktoros cs traktoros között nagy különbség van ám! AZ ÜTŐN a gépállomás mozgó javítóműhelyével találkozunk. Nem panaszkodnak a fiúk, van munkájuk bőven, de az idén még nem történt nagyobb „operáció". Öt ilyen javítóműhely járja a járást, s naponta öt-hat kombájnon végeznek kisebb nagyobb műtétet. Ha számításba vesszük a hetvenhat kombájnt és majdnem ugyanannyi önkötözögepet — no meg az elmúlt évek nagy nyári „kombájn-operáctóít", akkor csak dicsérettel szólhatunk mindazokról, akik ezeket a gépeket az aratásra előkészítették. DÉLUTÁN a gépállomás kapujában izmos, magas fiatalemberrel találkozunk. Skrivánek János, a hetényi traktorosbrigád vezetője. Ekevasakat hozott élesíteni. Megáll, de csak néhány szórd: — A fiatalok? Van két új kombájnosunk, Vörös István és Luca Imre. Igyekszik mindkettő, persze minden kezdet nehéz ... Reméljük, hogy helytállnak — köszön, siet tovább, nincs ideje a beszélgetésre. Mi még meghallgatunk egykét jelentést, de nincs semmi „érdekes". A mai nap is jól zárult: Marcelházán az egyik tábla tizenöt mázsát adott hektáronként, a másik több mint huszonötöt, Kingyesről harminc mázsa hektárátlagról adnak hírt... Ügy látszik, hiába makrancos- kodott az időjárás. Az országnak lesz kenyere bőven. Tíz óra után az ógyallai gépállomás diszpécser-irodájában is elalszik a villany. Ógyalla, 1958. július 17. CSETÖ JÁNOS Szokola János kombájnos és Bélái Ferenc igyekeznek az aratással a marcelliázi szövetkezetben. Ők is azok közé tartoznak, akik fölmennek Csehországba, visszaadni a kölcsönt. Kitüntetettek Kedden, 1958 július 22-én Kreimar elvtárs, a mező- és erdőgazdasági megbízott helyettese, a CSISZ Vel'ká Lomnica-i szervezetének adta át a Megbízottak Testületé és a CSISZ SZKB zászlaját, amely a legjobb szlovákiai ifjúsági szervezetet illeti meg. Ez a szervezet valóban megérdemli a kitüntetést, mert kiváló munkát végzett nemcsak a mezőgazdasági feladatok teljesítése terén, hanem a kulturális tömegmunkában is. Az állami gazdaságban 98 fiatal dolgozik, ezek közül 87 CSISZ-tag. Most már az állami gazdaság minden részlegén működik CSISZ szervezet. Az ifjúságnak köszönhető, hogy a mezőgazdasági feladatokat idejében teljesítették mind az állattenyésztésben, mind a növénytermelésben. Kiváló dolgozók például Kubala elvtárs traktoros és Rudolf Chorogrickv kombájnos, aki 52 hektár helyett 78 hektáron végezte el a cséplést. Az ifjúsági munkacsapatok minden egyes tagja tudásának legjavát nyújtotta és mindent elkövetett, hogy a tervet pontosan, időben teljesítsék. A kitűnő eredményeket főleg annak köszönhetik, hogy pontosan betartották az agrotechnikai határidőket és bevezették a haladó munkamódszereket. Az állami gazdaságon működő CSISZ-szer- vezet munkaversenyt indított és az eremények nem maradtak el. A téli időszakban az ifjúsági munkacsapatok vezetőit oktatásban részesítették, igen kedvező alkalmat nyújtottak nekik arra, hogy elmélyítsék elméleti tudásukat és megismerkedjenek az alapvető ökonómiai törvényekkel. A kultúrtevékenységet sem hanyagolták el. 1957-ben „Lom- nican“ néven húsztagú együttest szerveztek Az együttes hetven- háromszor lépett fel és bekapcsolódott az ifjúsági alkotóver- senybe. A járásban az első helyre került. A népművészeti alkotóversenyben a második helyre került. Az együttes fellépett az abrahamovcei és a Slovenská Ves-i szövetkezet alakuló gyűlésén is. A palárikovoi tapasztalatok nyomán már a CSISZ- szervezet hagyományaihoz tartozik, hogy minden évben ifjúsági találkozót rendeznek. A fiatal dolgozók kicserélik tapasztalataikat és kedélyesen elszórakoznak. Gyakran kirándulásokat rendeznek. Voltak már az Árvái Duzzasztógáton, több barlangot is meglátogattak. Gyakran bejárnak Tátrafüredre, a mozi- és a színházelőadásokra. Nem feledkeznek meg a fiatal idénymunkásokról sem és azokat is bevonják a szervezeti életbe. Különböző együtteseket és érdekköröket is alakítanak számukra. A vrbovi együttes már több helyen fellépett, így például Busovcén és Lomnicán. Jó volna, ha a CSlSZ-szerve- zetek követnék a Vel'ká Lomni- caiak példáját és többet törődnének a kuitúrtevékenységgel is. Ä CSISZ Vel'ká Lomnica-i szervezete valóban megérdemli a nagy kitüntetést és a jövőben is bizonyára mindent elkövet, hogy még szebb eredményeket érjen el. SAKŰ JÁN EGY AUSZTRÁLIAI kutató beszámol arról, hogy az egyik csendes-óceáni szigeten a bennszülöttek, akik eddig fontdollár- és yen-alapon számítottak, áttértek a sertés-valutára, mivel a fenti fizetési eszközök nem bizonyultak elég értékállónak. ★ ATOMROBBANTÁS gátolja a geofizikai kutatást. A Vityaz nevű szovjet kutatóhajó, amely a nemzetközi geofizikai év kutatási programja keretében a Csendes-Öceánon megközelítette a Marshall-szigeteket kutatómunkájának abbahagyására és e terület elhagyására kényszerült, mert az amerikai nukleáris robbantási kísérletek következtében a hajón rádióaktív eső erős lecsapódását észlelték, a tudósok és a legénység pedig nem voltak felkészülve a sugárfertőzés elleni védekezésre. ★ NAGY TELJESfTMÉNYÜ turbinákat építenek az NDK-ban. A Német Demokratikus Köztársaságban már építik azt a 100 000 kilowattos turbinát, amelyet az ország első atomerőművében helyeznek majd üzembe. Emellett a berlini Turbina- és Generátorművekben egy , 200 000 kilowattos gőzturbina építését készítik elő, a szovjetunióbeli lenjngrádi és harkovi gyárakkal folytatott tapasztalatcsere alapján. A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg 1840 kilowattóra energia- termelés jut egy főre, azaz máris több mint a Német Szövetségi Köztársaságban. 1965- ben az egy főre jutó villamosenergia mennyiség eléri majd a 3.500 kilowattórát. ★ PÁRIZSBAN a 27 szajnai híd közül rövidesen ötöt modem szerkezettel cserélnek fel, egyrészt azért, mert kiöregedtek, másrészt, mert zavarják a szajnai hajózást. ★ A Szovjetunióban hatalmas ütemben fejlesztik a közlekedést. Ma már repülőgépek százai bonyolítják le a városok közötti forgalmat és a szakértők véleménye szerint a személyszállítás nagy részét néhány éven belül teljesen átveszik a repülőgépek. Nem felejtkezik azonban meg a szovjet állam a „hagyományos" közlekedési eszközök fejlesztéséről, például a vasúthálózat korszerűsítéséről sem. Tizenöt év alatt 40 ezer kilométer vasútvonalat villamosítanak. A legnagyobb jelentőségű a távol-keleti t ransz-szibériai vasútvonal átállítása villamos vontatásra. Moszkvától Vlagyivosztokig a jVT em messze a bajcsi állo. mástól, az erdő szélén, szerényen meghúzódik néhány fehérré meszelt kis épület: Vietorník, a híres ifjúsági tenyészfarm áll előttünk. Ügy is mondhatnánk, hogy tizenkét lány birodalma. Egy idősebb farmer vezetésével kizárólag lányok dolgoznak itt. Jó munkájuk híre messzire eljutott. Szétvitték az itt kikelt kiscsirkék, a szép tenyészkakasok és az itt termelt sok-sok tojás i A farm tenyészfarmként szerepel, de tavaly 156 darab toiásátlaoot értek el tvúJ A tenyészkakasok a badban az erdő apró fehérre meszelt ólakban laknak. Gondozójuk két nagyon ügyes lány, Lengyel Margit és Miklovics Mária. Az utóbbi látható képünkön egyik kedvencével. iy Minden tojás még a? 61- “ ban számot kap, aszerint. hogy melyik tyúk tojta. Az összegyűjtött tojásokat aztán Miklovics Etus előbb a mérlegre, majd a raktárba szállítja. Szlávik Júlia és Geleta Irén fontos munkát végeznek: mérik a tojások súlyát. Bárcsak mindenütt ilyen 62 grammos tojásokkal teljesítenék beadási kötelezettségüket! | A farmon minden percnyi pontossággal történik: az etetés is. A lányok nemcsak az időpontra, hanem a helyes adagolásra is ügyelnek. Keresztes Erzsivel és Kecskés Valival „élelemszállítás“ közben találkoztunk. EJ hoz a farm idős veze- A tisztaság megtartásá- töjén, és a tizenkét lányon kívül még két csacsi és egy lovacska is hozzájárul, Mindhárman szótfogadnak a lányoknak és hűségesen húzzák a szemetes kocsit. vonat útja a felsó vezeték teljes kiépítése után két nappal rövidül meg. A Szovjetunió már jelenleg is az első helyet foglalja el a világon a villamosított vonalak hossza tekintetében. Csaknem nyolcezer kilométeres vonalszakaszon száguldanak gyors, kényelmes villamosszerel''ények. A munka meggyorsításához a szovjet üzemeken kívül külföldi cégek munkáját is felhasználják. A múlt évben például a szovjet kereskedelmi szervek nagyszámú villanymozdonyt rendeltek híres francia gyáraknál. Ebben az évben mintegy 1700 kilóm'teres vasútvonalat villamosítanak Egyebek között Moszkva környékén a nagy iparvidékeken. a Don-medencében és az Uraiban épülnek új felső vezetékek.