Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-25 / 48. szám

A szovjet népgazdaság fejlesztéséről szóló hétéves tervben előirányzott intézkedések eredményeképpen már a kö­zeli években a Szovjetunióban lesz a legrövidebb mun­kanap és munkahét a világon. 1960-ban befejeződik az áttérés a hétórás, egyes iparágak­ban pedig a hatórás munkanapra. 1964-től kezdve fokozatosan áttérnek a még rövidebb, 35-36 órás munkahétre. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a rövidített munkanap kö­vetkeztében nem csökkennek a munkabérek. A kosztromai textilkombinát munkásai már néhány hónap óta ötnapos munkahetet tartanak, hetenként két munkaszüneti nappal. A heti munkaidő ott összesen harmincnyolc és fél óra. Az ötnapos munkahét bevezetése óta a textilmunkások ke­resete jelentősen — átlag 40 — 50 százalékkal — emelkedett. Űj üzemek épülnek a Bolgár Népköztársaságban A burzsoá uralom alatt Bulgáriának teljesen fejletlen volt az ipara, de a Szovjetunió és Csehszlovákia önzetlen segítségével a felszabadulás után virágzó ipar épült fel. A második ötéves tervben a bolgár gépipar már 500 különféle gépet gyárt. A termelési tervet az idén 4.4%-al túllépték. Képünkön a Várna közelében épült szódaüzemet látjuk r Árleszállítás Bulgáriában A kommunisták a nép érdekeit védik Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt KB Politbü- rőjának tagja, a KB titkára vá­lasztási beszédet mondott a pá­rizsi televízióban. Beszéde bevezető részében Jacques Duclos kiemelte, hogy az élet szüntelen drágulása, a megrövidített munkahét beve­zetése és az elbocsátások nyug­talanítják a francia dolgozókat, majd a többi között ezeket mondotta: Az új alkotmány a jövőben megnehezíti a parlament mű­ködését. Ilyen körülmények kö­zött csakis a nép akaratára, a munkásokra és a demokratikus szervezetekre támaszkodó kom­munista ellenzék harcolhat eredménnyel a dolgozó töme­gek életszínvonalának emelésé­re szolgáló intézkedések kiví­vásáért. Az elmúlt hónapban a mun­kásoknak kifizetett összbérek 10 millió frankkal csökkentek. A kommunista párt síkraszáll a fizetések, a nyugdíjak és a családi pótlék emeléséért. A Francia Kommunista Párt kö­veteli a munkahét megrövidí­tését a fizetések csökkentése nélkül és munkanélküli segély­alap létesítését a vállalattulaj­donosok terhére. A párt követeli, hogy az al­gériai háborúra fordított össze­get fordítsák a nép javára, építsenek olcsó lakásokat és iskolákat. A kommunista párt mint a béke védelmezője négy év óta szüntelenül harcol az algériai kérdés békés megoldásáért. Ha a kormánykörök elfogadták vol­na a párt javaslatait, a francia nép fiai megmenekültek volna a véráldozattól. Az algériai kérdést tárgyalások útján és olyan módon kell rendezni, hogy a megoldás megfeleljen Fran­ciaország és Algéria népei jo­gainak és érdekeinek. Francia- országnak állást kell foglalnia az összes népek közötti békás együttműködés mellett, köve­telnie kell a fegyverkezési haj­sza és a nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetését, le kell mondania arról a politikáról, amely előmozdítja a nyugat­német militarizmus feltámasz­tását. A Francia Kommunista Párt olyan jelölteket állít a válasz­tásokon, akik mindenekelőtt a nép érdekeinek megvédését, Franciaország érdekeit tartják szem előtt. Végül Jacques Duclos felhív­ta a demokratikus érzelmű ha­zafiakat, hogy szavazzanak a kommunista jelöltekre, akik a munkásokkal és a demokrati­kus erőkkel együtt küzdenek a francia nemzet újjászületésé­ért, a békéért, a népek közötti megegyezésért, a társadalmi haladásért. 8 demokrácia győzelme A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN A VÁLASZTÖK 99.87 SZÁZALÉKA A NEMZETI FRONT JELÖLTJEIRE SZAVA- • ZOTT. Az ADN jelentése szerint a választók 99.87 százaléka a De­mokratikus Németország Nem­zeti Frontjának jelöltjeire sza­vazott. A választásokon a vá­lasztójogosult polgárok 98.89 százaléka vett részt. Az érvé­nyes szavazatok aránya 99.87, az érvénytelen szavazatoké 0.13 százaléka a Nemzeti Front je­löltjei ellen szavazott. Az angol korma'ny kénytelen tárgyalni a máltaiakkal Alig néhány hete indultak harcba a bolgár dolgozók a har­madik ötéves terv határidő előtti teljesítésiért, s ennek az országos harcnak máris je­lentkeznek az eredményei. A vasárnapi bolgár lapok jelenté­se szerint a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának határozata értelmében november 16-tól leszállították számos iparcikk árát. Az árleszállításról szóló ha­tározat értelmében 30 — 40 szá­zalékkal csökkent a jégszekré­nyek, porszívók, parkettkefélő gépek, rádiók, rádióalkatrészek, fényképezőgépek és órák ára. Tíz-tizenöt százalékkal csök­kentették a nylon fehérneműk és ruházati cikkek, valamint a len-, kender- és pamutáruk árát. A fentieken kívül csök­kentették a gumiáruk, vasáruk, edényáruk, evőeszközök és kő- olajtermékek árát. Hét-tizen- négy százalékkal csökken a gépkocsik, motorkerékpárok ára és 50 százalékkal leszállí­tották a gépkocsitartási adót is. Igen jelentős a villanyáram- díjszabás 30 — 35 százalékos csökkentése a vidéki városok­ban és falvakban. A most vég­rehajtott árleszállítással tovább emelkedik a bolgár dolgozók reáljövedelme és megszűnik számos iparcikk luxusjellege. Mint ismeretes az angol kor­mány nyolc hónappal ezelőtt feloszlatta a máltai kormányt és a parlamentet, s elrendelte az ostromállapotot. Most a sztrájkok és a máltai közvéle­mény egyre nyomatékosabb kö­vetelése következtében az an­gol kormány kénytelen tárgyal­ni a három máltai politikai párt megbizottaival a sziget további sorsáról. A november 18-án London­ban megkezdett tárgyalások fő problémája az űj alkotmány ki­dolgozása lesz. A tárgyalásokon részt vesznek a három máltai politikai párt — a labourista, a nacionalista és a haladó párt — megbízottai. Teaház a Venusbergen Abendländische Akademie- nek — napnyugati akadémiának — hívják azt a középkorban illő szövetséget, amely a többi kö­zött vissza akarja hozni a Habsburgokat — Otto szemé­lyében, és nyíltan hirdeti a „Fronfváros‘~ vagy főváros Nyugat Berlinben 62 imperia­lista kémiroda működik. Hét amerikai kémszervezet csoporto­sul a kémközpontok köré. Mind­ez a Német Demokratikus Köz­társaság területén történik, ahonnan Nyug at-Német országból szabad a bejárás, mert a ketté­osztott Berlinben lehetetlen el­lenőrizni a határokat. Sok ember az egyik szektorban lakik és a másikba jár munkába. Az imperialisták Berlint „frontvárosnak“ nevezték. A front, amely a város területén el­terjed a kémek, a felbujtók harc­tere. A demokratikus állam kel­lős közepén a legnagyobb ellen­ségei élnek. Berlin város négy­hatalmi kormányzata a Berlinre vonatkozó háború utáni megál­lapodásból ered. A nyugati ha­talmak semmibe se veszik a meg­állapodásokat, nem vezették ke­resztül a dena- cifikációt, nem kormányozzák Németországot mint egységes országot, a koncerneknek és a nagybirtokosoknak visszaadták hatalmukat, felújítják a német imperializmus erejét és háborús uszításokkal nyugtalanítják a világot. A megállapodás egyik- pontját azonban betartják. Ber­linben állandóan amerikai, brit és francia katonák állomásoz­nak. Nem csoda, hogy a nagyhatal­mak még gondolni sem akarnak arra, hogy Berlin eddigi rendjén változtatni is lehetne. A józan ész azt diktálja, hogy bizony namion fontos volna változtatni ezen a helyzeten és a változás magára Berlinre nézve is üdvös volna. Berlin a valóságban nem „frontváros“, hanem a Német Demokratikus Köztársaság fővá­rosa, és a jövőben egész Német­ország fővárosa. NEM LÉTEZŐ EGZISZTENCIA Volt már a Német Demokrati­kus Köztársaságban? Sokan kö­zülünk már jártunk ott. Bonn el­képzelése szerint azonban ez az állam nem is létezik és a Szov­jetunió ennek a „nem létező“ or­szágnak akarja átadni a jogha­talmat Berlinben. Ezt egész ter­mészetes folyamatnak vesszük. A Szovjetunió a Német Demok­ratikus Köztársaságban minde­nütt ezt tette. Ebben senki sem akadályozhatja meg és senki sem tagadhatja le, hogy ez jogában áll. Es most egyszer­re a nyugati nagy­hatalmak megré­mülnek és attól tartanak, * hogy kénytelenek lesznek tárgyalásba bocsát­kozni a Német De­mokratikus Köztár­saság hivatalaival. Saját maguk meggyőződnek arról, hogy ez az állam valóban létezik és mennyi­re virágzik. NEM AKARNAK HAZAMENNI Hogy kik? Az amerikaiak. Az amerikai katonák persze szíve­sen hazamennének, de az urasá- gok nem. Nemcsak Berlintől, ha­nem a kínai partmenti szigetek­től és Tajvantól is nehezen bú­csúznak. Máshonnan sem a kar­nak megmozdulni. Koreában is letelepedtek és a kínai népi ön­kéntesek távozása után sem tesz­nek eleget a kínai-koreai felhí­vásnak és nem hagyják el Kore­át. Hasonlóképppen mint Berlinben az amerikaiak távozá­sa ott is igen üdvös lenne. Mint a pió­cák odatapadtak a megszállt területek­hez, ragaszkodnak a külföldi katonai támaszpontokhoz és a bennszü­löttek nyílt tiltakozása ellenére sem értik meg, hogy mi a teen­dőjük. A Szovjetunió azt a javaslatot tette, hogy a világűr békés célo­kat szolgáló használatára vonat­kozó megállapodáson kívül az Egyesült Államok építse le ka­tonai támaszpontjait. A helyzet ugyanis az, hogy az Egyesült Ál­lamok ezekről a támaszpontokról akarta támadásait intézni a szo­cialista országok ellen, és abban a hitben ringatta magát, hogy az ellentámadás nem érinti az ame­rikai városokat. Az interkonti­nentális ballisztikus rakéta véget vet ezeknek az elképzeléseknek és az amerikai sértetlenségről alkotott álmoknak. Az amerikai generálisok be szeretnék szün­tetni a ballisztikus rakéta hasz­nálatát, de továbbra is fenn sze­retnék tartani támaszpontjaikat. Katonai előnyöket szeretnének szerezni saját maguk számára és ezeket aztán felhasználni. Ez a helyzet természetesen tarthatat­lan és az egész világ látja, hogy az amerikai megszálló hadsereg távozásával sok minden megvál­tozna. német-római császárság újra létrehozásának szükségességét is. Ennek a monarchists akadé­miának a tagjai között nemcsak trónkövetelőket lehet találni, hanem egy magát köztársaság­nak és demokráciának nevező állam jónéhány miniszterét is. Nevezetesen a bonni kormány­ról van szó. Heinrich von Brentano külügyminiszter, a napnyugati akadémia egyik ki­magasló tagja. Persze, nem ő az egyetlen tag, s most csak azért szólunk róla, mert a külügymi­niszter úr alaposan beleélte ma­gát az akadémia napnyugati terveibe és úgy véli, hogy a császári vagy legalábbis fö- hercegi mennyország az ő szá­mára — máris leszállt a földre. Egyenesen Bonnba és ott is a Venusbergre. E szépnevű hegyen von Bren­tano — aki csak az ő számára gyártott különleges cigarettá­kat szív — szerény hajlékot építtetett magának. A háznak — bár a házigazda megcsonto­sodott agglegény és a férfitár­saságot előnyben részesíti — hét egymásbanyíló hálószobája van. A padlókat keleti szőnye­gek takarják, a falakon súlyos metszett tükrök csillognak. A fürdő és tussolóhelyiség falai­nak burkolatát Karrarából hoz­ták, a „budoárt“ drága kárpitok teszik otthonossá. A házhoz egy tízezer négyzetméteres park tartozik, úszómedencével, nád­tetős teaházzal. A közismerten szerény mi­niszter minderre potom 794 900 márkát adott ki. Igaz, nem a saját, hanem az adófizetők zsebéből. Aligha lehet csodálkozni az adófizetők szövetségének tilta­kozásán, akik drágának találták a vityillót és kijelentették: „Ügy gondoltuk, hogy Német­országban az abszolutista ural­kodó fejedelmek ideje lejárt“. Úgy látszik tévedtek... A köznyelv pedig megtalálta a megoldást: a külügyminisztert Brentano hercegnek nevezték el. Tilághiradó Felvételünk Moszkvában, egy űjságkloszk előtt készült. A szovjet lapok november 14-én közölték N. Sz. Hruscsov „A Szovjetunió nemzetgazdaságának az 1959-65-ös évekre vonatkozó irányszámai“ című beszámolóját, me­lyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kong­resszusán januárban ad elő. Az amerikaiak megakadályozzák Korea egyesítését Képünkön látjuk, amint az amerikai rendőrök nem en­gedik meg, hogy észak-koreai újságírók részt vegyenek az amerikaiak részéről rendezett sajtókonferencián 1957 januárjában Csehszlovákiában letartóztatták W. Salzig mérnököt, a Gehlen-féle hírszolgálat emberét. Képünkön a Salzignál talált kémszolgálati felszerelést, speciálisan okmányok fényképezésére szolgáló fényképe­zőgépet, vegyszereket látunk, melyek segítségével kül­földre juttatta a titkos iratok híreit. A magyarországi hároméves terv szerint az 1958 —61-es években a magyar iparban nagy horderejű változásokra kerül a sor és az ipari termelés 25%-al emelkedik. Az ipari fellendülést a Szovjetunió nyújtotta hosszúlejáratú kölcsönök teszik lehetővé. A gépipar és a gyógyszeripar terén különösen fellendül a termelés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom