Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-04 / 45. szám

csetó yÁNos : TJ a külföldön valami érdeke- set meglát az ember, aka­ratlanul is hazagondol és hason­lítani kezd. Persze a • dolgoknak eszerinti értékelése nem mindig fedi a valóságot. Nem egyszer bizony alaposan melléfog a túl­buzgó hasonlítgató. Vélem is ez történt. Ahogy a suhanó autó ablakán keresztül megpillantot­tam a síkságot, rögtön „kis Csallóköznek“ könyveltem el. Csak később vettem észre, hogy a vidék alig hasonlít a mi Csal­lóközünkre. Bár a Riga melletti rész síkság — a homokos föld alig adja meg a nálunk elért közepes hozamot — de hol van­nak itt a nagy csallóközi faluk? Csupa kicsi tanya tarkítja a ha­tárt. Apró tavak, kövér rétek és legelők, fenyőligetek. Ott, ahol még tizenöt évvel ezelőtt mo­csár, ingovány uralkodott, kol­hozcsordák legelésznek. A szán­tóföld kevés, ■ ennek is csak felébe vetnek gabonaféléket, a többi kertészet. Rövid tízperc­nyi autóút után, mikor feltűnnek az első dombok, egészen elszállt „csallóközi illú­zióm". Ezeket az emelkedése­ket a lettek hegyeknek hív­ják. Pedig legmagasabb a „Cajzinkalns" is csak 312 méter­re emelkedik a tenger színe fö­lött. Érdekes, hogy minden hegyhez fűződik egy-egy monda, vagy legenda. Persze ezt csak a hegy környé­kén lakók isme­rik. Egyedül az Imant legenda képez kivételt, amely a Kék hegyhez (Zilajs- kalns) fűződik. Azt tartja a néphit, hogy ezen hegy alatt ahissza álmát a hős Imant vitéz, aki mindig győzedelmeskedett az idegen hódítók felett. Évszázadok során ha ellenség igáját nyögte a nép, sokat fohászkodott és hívta a vitéz Imant. Mindig bízott benne, hogy egyszer megnyílik a hegy és előjön a kis csapat, hogy elűzze az ellenséget. A ma élők már mosolyogva, azt hiszem csak megszokásból adják tovább az unokáknak az említett hős tör­ténetet. lAiyjiyn mögött megláthatná országunk legnagyobb tavát, a Rezna tavat. (Területe 56 négyzet kilométer). Igyekeztem figyelemmel kísér­ni hadonászó kezét, de mégis csak azt mondhatom; sokat hal­lottam, de keveset láttam. Ügy éreztem magam a kormánykerék mellett ülő elnök mellett, mint diákkoromban a történelem órán. Könnyű volt megállapítani, hogy vendéglátóm, a kolhozelnök olyan alapos történelmi és föld­rajzismeretekkel rendelkezik, ami egy tanárnak is dicséretére válnék. — Hátha tanár is? — e kérdés megismerkedésünk óta élt ben­nem, de még eddig nem kínál­kozott kedvező alkalom, hogy megkérdezhettem volna. Végre fenn az irodában —, ahová első­nek vezetett, hogy papíron is bemutassa a gazdálkodást, — az ifjúság meg a tanulás kérdésé­nek feszegetése közben megem­lítette, hogy mezőgazdasági főis­kolát végezett. Anna Jansone a kertészeti cso­port egyik kiváló dolgozója kaporszedés közben. Kísérőm és vendéglátóm Kalisz elvtárs a Marupe kolhoz elnöke a lehető legtöbbet szeretett vol­na elmondani a vidékről. Időn­ként meg-meglassította az autót és balkezével szaporán mutogat­ta az érdekességeket. — Ott a kiserdő melleit csap­tak le először a partizánok a né­metekre. Ez a rész itt a legjobb tőzeget adja ... Amott a domb Szép, ízléses, szinte festői népviseletet hordanak a lett lányok - per­sze már kevés helyen. Ha táncra perdül­nek, vállukon jellegzetes bojtban meg­megcsendül egy parányi csengő. A fő és középiskolát végzett kolhoz elnök itt nem fehér holló. Ha valaki a rigai kerületben sta­tisztikát akarna készíteni egyik kezén megszámolhatná azokat az elnököket, akiknek nincs kö­zépiskolai végzettségük. Olyat, aki legalább kétéves szakiskolát ne végzett volna, egyet sem ta­lálna. Pedig itt sem gyerekek vez 'tik a kolhozokat. A vezető- helyeken érett, meglett embe­rekkel találkoztam, de mindany- nyian tanulnak, még az is, aki főiskolát végzett. alisz elvtárs hat éve kolhoz -*•* elnök és agronómus is egy személyben. Nálunk az ezer hek­táros szövetkezetben már külön agronómus van és a nyári idő­szak idején főleg az elnök és az agronómus majd el szakadnak a sok munkában. Az agronómu- sok és csoportvezetők futnak nálunk a legtöbbet. Itt valahogy fordítva van. Csendesen járnak, alaposan megfontolnak mindent, aztán intézkednek, irányítják a munkát. Az 510 hektárnyi szántót, va­lamint a rétet és legelőt négy állandó munkacsoport között osztották fel. A csoportvezetők személyesen felelnek a termelési terv teljesítéséért. A terven fe­lüli termékekért pótjutalmat kapnak. Egy-egy ilyen csoport- vezető a héttagú kolhozvezető­ség utasításai alapján önállóan gazdálkodik és szervezi a mun­kát. Persze itt nem ismernek olyan munkamódszereket, mint nálunk egyes garammenti szö­vetkezetekben, hogy a csoport­vezető reggel futja végig a cso­port tagjait és gyors iramban szétosztja a teendőket. Ezek az emberek — eltekintve az időjá­rás változásoktól — már napok­kal előre tudják, mit kell elvé­gezniük. Erről volt alkalmam személyesen is meggyőződni. Az állattenyésztési farmon alig két kilométerre a falutól — ahol folytattam a faluban megkezdett háztííznézést, úgy éreztem ma­gam mint odahaza . egy épülő szövetkezeti udvaron. Hiába folyton kísért a hasonlítás! Ök is alig több mint tíz éve kezdték a kolhoz mozgalmat. Az első kolhozok 1946 őszén alakultak. De itt a termékenyebb földben gyorsabban fogant a gondolat és 1949 januárjában, mikor össze­ült a Lett Szovjet Kommunista Párt X. kongresszusa már 25 000 földműves gazdálkodott közös­ben. Valamennyien szívesen em­lékeznek vissza 1950 május 1-re. Még olyan felvonulást sosem látott a rigai öreg vár. Büszkén hirdették a felíratok, hogy a szocialista szektor a földterület 95 százalékán gazdálkodik. Az én vendéglátóim 1948 őszén alakították meg a közöst. Nagy gondot okozott nekik az építke­zés, mivel környékükön egyálta­lán nincsen kő. Leleményesen oldották meg ezt a kérdést. Ab­ból építették, ami éppen a ke- zükügyében volt. Így épült fel az állattenyésztési farm, ahol az is­tállóban még most sincsen gépe­sítve az etetés és a trágyakihor­dás — de van 180 kiváló fejős­tehén, 4000 literes évi átlaggal és két tucatnyi törzskönyves üsző. A hizlaldában meg vagy kétszer ennyi másféléves bika­borjú. A sertésfarm.on valóban röfö- gés fogadott, mivel etetés ideje lévén 450 éhes száj követelte a vacsoráját. Házigazdánkat el­ragadta a vendéglátói láz. Szere­tett volna mindent megmutatni, bár ő is érezte, hogy ez lehetet­lenség — nem futja az időnkből. Végén megelégedett azzal, hogy bepillantunk az anyasertésekhez. Hát ez hosszú pillantás volt — majd egy negyed óra! Kalisz elv­társban itt éreztem először fel­csillanni a gazda büszkeségét. Bármilyen szerényen mondta is: Ettől a 36 anyasertéstől átlag minden évben 22 malacot válasz­tunk el — kicsendült hangjából az öröm. Én e szavak értelmét úgy őriztem meg, mintha csak azt mondta volna, hogy: ugy-e nem henyéltünk tíz évig, min­den, amit lát, szorgalmas mun­kánk gyümölcse! Már pedig láttam éppen ele­get: 220 kolhoztag birodalmának java részét. így elmélkedtem az autóban és gondolatban már el­köszöntem a kolhoztól. Búcsú­zásom kicsit korainak bizonyult. — A kertészeket nem kerül­hetjük el — adta tudtomra ven­déglátóm. ]\/f íg a kocsi símán gurult ■*■*■*■ a dülöúton, a kertészet felé újabb előadássorozat követ­kezett: az időjárásról, mely meglehetősen mostoha, a kapor­ról, mely kényesebb mint a szép­lány, meg a paradicsomról, mely csak üvegházban hajlandó beér­Kalisz elvtárs: kolhozelnök, agronóm és sofőr egy személy­ben. Igaz az utóbbi foglalkozást csak egy éve űzi, mióta kiváló tervező és irányító munkájáért a járástól egy Pobedát kapott ajándékba. Bepillantva a két hatalmas üvegházba, szemügyre vettük az érdegélö paradicsomot. Nem lát­ni meg rajta, hogy harmadik növényként került ide — két termést már piacra adtak az üvegházból. Nem maradt itt ki­használatlanul egy arasznyi hely sem. Még a farmon lévő két családi ház padlásán is paradi­csom terem. Ügy okoskodtak a kolhoztagok, hogy a ház üveg­tetejét busásan megtéríti az alatta érlelődő paradicsom, Szá­mításuk jól bevált. Másfél millió rubel tiszta jövedelmet ad éven­te a kertészet, a másik másfél milliót meg az állattenyésztés. Azért mondta az egyik kapor- szedő kislány huncut mosollyal, hogy az a „tizenöt rubelecske" meglesz az idén is munkaegysé­genként. — De neked a tízezer rube­lecske is ugye? — toldotta meg csoportvezető. A lány pirulva elhallgatott, a többiekböl kitört a kacagás. Az elnök szolgált a további felvilágosítással: — Tízezer rubel hosszúlejáratú házépítési köl­csönt ad a kolhoz ’az új háza­soknak, akik mindketten a kol­hozban dolgoznak. Annus jöven­dőbeli férjével szintén azon tizennyolc közé tartozik, akik m ... Pedig hiába makrancoskodik a jövő tavaszon elkezdik a ház az időjárás. A kaporszedő ifjú- építést. A Marupe kolhoz kertészeti farmján olyanok mint a többi, csak a tetejük paradicsom terem. található házak épp üveg és a padlásukon UíuU iw/tl A járási konferencia min­dig összegezése egy-egy év munkájának, eredményeinek és hiányosságainak. Az ógyallai járás ifjúsága is felmérte az egy év alatt megtett utat. Mivel a járás i tisztán mezőgazdasági jel- i legű. ezért elsősorban a me- i zőgazdaság elé tűzött fel- i adatok megoldása került j előtérbe. A fiatalok a leg- ; több szövetkezetben és az ( állami gazdaságban is jó ] munkát végeztek. A szentpéteri szövetke- < zetben három ifjúsági mun- ■ kacsapat dolgozik. A szolé- ; szeti csapat a gondjaira ; bízott 14.5 hektár területen a tervezett 30 mázsa helyett 44 mázsa termést ért el hektáronként. így a csoport 1 211 mázsa szőlőt termelt terven felül. Ugyanilyen szép eredménnyel dicseked­hetnek a kertészeti csapat ! tagjai, is. Űk 10 tonna para- : dicsomot termeltek terven ' felül. A szövetkezet vezető- sége helyesen értékeli a 1 fiatalok szorgalmát és lehe­tővé tette azt is, hogy há- 1 romnapos kiránduláson ve­gyenek részt. Még van jónéhány falu,. ! ahol hasonló szép eredmé- 1 nyékét értek el a szerveze- i ték, de a konferencia arra ; is figyelmeztetett, hogy 1 a járási vezetőcégnek több 1 gondot kell fordítani a ; gyenge falusi szervezetek i munkájára. Olyanok is van- 1 nak a járásban, akik annyi­ra felelőtlenül dolgoznak, • hogy még a konferencián : sem képviseltették magukat. Annál nagyobb elismeréssel kell szólni a bajcsi állami gazdaságban dolgozó fiata­lokról. A CSISZ-szervezet vezetőségének jó munkája, valamint a gazadság veze­tőinek megértése folytán az elmúlt évben igazán sok szép eredményt értek el a fiatalok. Helyes, hogy az ifjúság figyelmét elsősorban a termelési feladatok meg­oldására irányítják, mert így érték el, hogy sok kivá­ló dolgozója van a gazda­ságnak — de nem feledkez­tek meg a politikai oktatás­ról és a kulturális tevé­kenységről sem. Az új járási vezetőségnek támogatnia kell a konferen­cián elhangzott kezdemé­nyezést, hogy az állami gaz­daságban működő alapszer- *vezetek szorosabb barátsá­got kössenek egy-egy falusi szervezettel. Járjanak el egymás gyűléseire, kulturá­lis rendezvényeire és az állami gazdaságban jól be­vált munkamódszereket igyekezzenek átültetni a fa­lusi szervezetekben. Ha a járás ifjúsága telje­síteni akarja kötelezettség- . vállalását, melyszerint 100 új tagot szerez a szövetke­zetekbe az EFSZ-ek IV. kongresszusáig, és 2000 köbméter komposztot készít, akkor az új vezetőségnek minden alapszervezetet ak­tivizálni kell, mert csak e kötelezettségvállalások teljesítésével köszönthetik méltóan a CSISZ III. kong­resszusát. -s­Egy a sok közül Hrochuv Tynec kis falu, a chrudimi járásban. Szorgos em­berek lakják, akik a falusi éle­tet széppé igyekeznek tenni. Nem riadnak vissza az áldoza­toktól és mindent elkövetnek, csakhogy a fiatalok elégedettek legyenek. A CSISZ falusi szer­vezete gyengén működik, a szervezet két év óta alig fejt ki valami tevékenységet. Nem akadt a faluban senki, aki ösz- szeterelte volna a fiatalokat és ahol megnézték Mähen Jánosik című darabját. A fiatalok egyre öntudato­sakban beleolvadtak a szerve­zeti életbe. A lakosság is csak­hamar felfigyelt az ifjúsági szervezet tevékenységére. A fiatalok a munkában is szép eredményeket értek el, nemcsak a kultúrtevékenység terén. A CSKP XI. kongresszusa tiszteletére több kötelezettség­ebben a faluban is fordulat állt vállalást tettek és vállalásukat sági brigád olyan selymesen bá­nik a kaporral, hogy öröm nézni munkájukat. Százötven fiatal dolgozik a közösben és a kolhoz­tagok átlag életkora 24 év. Pe­dig itt van a város vagy félórá­nyira — ezernyi munkalehető­séggel. Még sincs olyan család, ahonnan egy-egy fiú vagy leány elmenekült volna, hogy miért? Erre igen érthető választ kaptam a kertészeti csoport vezetőjétől: — Nálunk nemcsak a szülő gondol gyermeke jövőjére, ha­nem a kolhoz vezetősége is. Megadunk nékik mindent, amit jónak látunk. Ha szükséges fe- nyítünk, ha megérdemlik, dicsé­rünk — a mi gyermekeink. A brigádvezető mo.^t az utób­bit választja. Dicséri a csoportot, a 140%-os napi teljesítményért. be. Amikor 1957 végén a CSISZ falusi szervezete új vezetősé­get választott, akkor még sen­ki se hitte, hogy Ieküzdik a ne­hézségeket. Jozef Sládek kezdettől fogva nem adta fel a reményt és min­dig kihangsúlyozta társai előtt, csak akarni kell és meglássá­tok nálunk is megy majd min­den, mint a karikacsapás. És valóban.'Először is „klub­esteket“ vezettek be. Csakha­mar segítőtársakra akadtak és szép műsorokról gondoskodtak. A fiatalok helyiséget is kerítet­tek, egyik klub est- a másikat követte. Megszervezték a rá­dióhallgatók körét is, minden kedd és péntekre összeállítot­ták a helyi adó műsorát. Meg­hívták a Hadsereggel Együtt­működők Szövetségének veze­tőjét is és beszélgetést ren­deztek a gépkocsikról. A fiúk nagyon örültek ezeknek a ren­dezvényeknek. Az ifjúsági szer­vezet a kis gyermekekről sem feledkezett meg és mese dél­utánokat rendeztek. Nem ment olyan könnyen, eleinte bizony nagyon is nó­gatni kellett az embereket. Hallani se akartak például ar­ról, hogy karnevált rendezze­nek. A végén a karnevál na­gyon jól sikerült, a fiatalok megmutatták, hogy milyen ügyes szervezők és rendezők. A karnevál jövedelméből 20 CSISZ-tag elment Pardubicéba nemcsak teljesítették, hanem túlteljesítették. A helyi EFSZ- ben több mint 50 ár területen zöldséget gondoztak, kiépítet­ték a Tyrs-parkot és védnök­séget vállaltak felette. Az ara­tási versenyben is szépen elhe­lyezkedtek, délutánonként több mint ezer brigádórát dolgoztak le. A járási versenyben első helyre kerültek és díszokleve­let nyertek. Az őszi munka idején 200 brigádórát dolgoztak le, előfi­zetőket toboroztak az ifjúsági Hajtó számára. 50 tagot szer­veztek be a „Tanuljunk a párt­ról" érdekkörbe és 8 elvtársat a pártoktatási évre. Jó munkát végeztek és jó eredményt értek el. Az ifjúsági szervezet rendezvénye iránt a lakosság is nagyon érdeklődik, sok idősebb dolgozó részt vett a Hanus íróval rendezett be­szélgetésen, szívesen eljárnak az ifjúsági előadásokra, többek között a járási orvos színvona­las egészségügyi előadásokat tart a fiatalok számára és min­dig bizalommal fordulhatnak az orvoshoz. A jövőre nézve is szép ter­veket kovácsolnak, beszélgetést tartanak a Komszomolról, a lipcsei vásárról és előkészítik az Ifjúsági Alkotóversenyt. Táncmulatságokról sem feled­keznek meg. A Hrochuv Ty- nec-i fiatalok valóban követés- reméltó példát mutatnak. R. JURÁK ®®®S®®E®®®®®®®®®Sa®®EEEESE®®S®®®fflI*jESa®®®®®®®®®®®®®EES®S®®®®SE®®BHa , üzem fiataljai bekapcsolódtak hektár földterületen gazdálko- az „Irány 1958 december“ moz- dik. A szövetkezetben 130 mun- galomba. 411000 korona meg- kaerő talán elégségesnek is bi- takarítását vállalták. A Frano zonyulna, de a hiba ott van, Kral' nevét viselő ifjúsági kol- hogy nincsenek fiatalok. Az lektíva 20 000 korona megtaka- EFSZ-ben csak egy húsz éven rítását vállalta és eddig már aluli nő dolgozik. A faluban 6109 koronás eredményt értek el. 0 A komáromi hajógyár fia­taljai válaszoltak a kubrai fel­hívásra és a CSISZ III. kong­resszusa tisztéletére újabb vál­lalást tettek. A „legjobb újító“ címéért rendezett verseny ke­retén belül a fiatalok 21 újí­tási javaslatot nyújtottak be. A javaslatok értéke 250 000 ko­rona. Ezenkívül vállalták, hogy az új üzemi klub építésénél 400 órát dolgoznak. • A bratislavai J. Dimitrov persze van elég fiatal, s ezt főként akkor látni, amikor a • Szlovákiában júliustól 1464 fiatal lépett be a szövetkeze­tekbe. A kassai kerületben, ahol 800 fiatal megnyerését vállalták, eddig 386 ifjú szö­vetkezeti tagot szereztek. * HOL VANNAK A FIATALOK ? A rimajánosi szövetkezet 860 reggeli vonatokat figyeljük, sajnos elhagyták a mezőgazda­ságot. Nagy feladat vár a szö­vetkezetre, a helyi nemzeti bi­zottságokra, de főként a CSISZ- szervezetre — nekik kell meg­nyerni a fiatalokat a mezőgaz­daság számára. (Csacsó István leveléből.) é # /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom