Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-21 / 43. szám
Egy másik népszavazás is lezajlott e napokban, körülbelül egy időben a De Gaulle- félével, sőt hasonló módszerekkel és hasonló előjelekkel is. Ez a népszavazás ugyan sokkal kisebb terjedelmű volt, mint az, amivel De Gaulle eltemette a Francia Köztársaság alkotmányát, de következményeiben talán nem kevésbé súlyos. Alapjában véve itt is az alkotmányról van szó, mégpedig az Egyesült Államok alkotmányáról.'1 Faubus kormányzó, az Egyesült Államok egyik legreakció- sabb déli államának, Arkansas- nak a kormányzója, Little Rockban népszavazást rendezett a faji elkülönítés kérdéséről. A hírhedt iskolabotrány óta, amit a különféle reakciós társadalmi szervezetekkel kar-, öltve a helyi hatóságok szerveztek — hogy megakadályozzák a fehér és a néger gyerekek közös iskoláztatását — valósággal jelképes értelmet kapott Little Rock neve, ami egyébként magyarul „Kis szik- lá“-t jelent. Ügy látszik, ez a szikla nem is olyan kicsi, legalábbis elég nagy ahhoz, hogy az Egyesült Államok államgépezetében zavarokat okozzon. A Little Rock-botrányhoz, mely másfél év óta van napirenden, s nemhogy elülne, de mindegyre tovább dagad, nem csupán a déli államok hagyományos négergyülölete tartozik, hanem az amerikai államszerkezet lazasága is. Különben elképzelhetetlen lenne, hogy a helyi kormányzat a fegyveres ellenállástól a népszavazásig minden eszközt igénybe vehet az állam törvények nyilvános és erősen demonstratív szabotálá- sára. A washingtoni kormány úgynevezett szegregációs törvénye, mely fel akarta számolni a fehérek és a négerek közötti megkülönböztetést — mellesleg majdnem egy évszázaddal az észak-amerikai polgárháború után — egyes déli államokban rendkívül heves ellenállást váltott ki. Különösen a fehérek és a négerek együttélésének legkritikusabb területén: az iskolákban. Little Rockban ez az ellenállás olyan méreteket öltött, mégpedig az arkansasi hatóságok fellépése következtében, hogy Eisenhower elnök kénytelen volt katonaságot vezényelni a városba. Az egész tavalyi iskolaév valósággal polgárháborús hangulatban tartotta a várost. Mert kilenc néger gyerek tanulni akart. Ez idén aztán az történt, hogy. az arkansasi bíróság egyszerűen hatálytalanította a kormány iskolatörvényét és visszaállította a négerek elkülönítését. Faubus kormányzó, aki a mozgalom élén állt, nem elégedett meg ennyivel. Népszavazást rendelt el, hogy bebizonyítsa, mennyire ragaszkodik Little Rock lakossága a megkülönböztető rendszabályok fenntartásához. Valóban 75 százalékos többséget sikerült elérnie, ami egyébként nem is túlságosan nagy arányszám egy olyan országban, amelynek közélete a Ku-Klux-Klan és a többi reakciós klánok ellenőrzése alatt áll. Akárhogy is van,' ez a népszavazási komédia tragikusan jellemző a legnagyobb kapitalista ország úgynevezett „demokráciájára". Persze nemcsak a faji megkülönböztetés szempontjából. Bár az is eléggé jellemző, hogy a XX. század derekán az Egyesült Államokban szabadon virágzik az egyik legsötétebb és leggonoszabb előítélet, melyből tudjuk, milyen könnyen lehet végzetes politikai fegyvert kovácsolni. De nemcsak erről van szó. A Little Rock-ügy abban a formában, ahogy most jelentkezik a világ előtt, már nem pusztán a négerkérdést érinti, hanem az egész amerikai államszerkezetet, pontosabban az Egyesült Államok polgárainak belső biztonságát. S ezt a „demokráciát“ akarják az amerikaiak fegyverekkel és dollárokkal rákényszeríteni a világra. A z Egyesült Államok távol-keleti politikája megint teljes egyértelműségében áll a világ közvéleménye előtt. Ismét lelepleződött a dullest blöffölés. Az amerikai külügyminiszter október 14-én tartott sajtóértekezletén szinte teljes egészében semmivé zúzta önmaga két hét előtti elméletét, amely annak idején nagy visszhangot váltott ki a nyugati sajtóban. Ismeretes, hogy Dulles szeptember 30-án „ostobaságnak“ minősítette nagysámú csangkajsekista csapatok összevonását a partmenti szigeteken. Most viszont azt mondotta „nincsenek olyan terveim, hogy Csang Kaj-sek generalisszimuszt sürgessem Kimoj és Macu szigetén állomásozó erőinek csökkentésére“. Az amerikai külügyminiszter szavaiból ugyanakkor az is kitűnt, hogy az utóbbi időben olyannyira hangoztatott „békés szándékai" mögött tulajdonképpen az agresszió kiterjesztésének és a távol-keleti feszültség további szításának tervei állanak. Közölte ugyanis, hogy McElroy amerikai hadügyminiszter, aki jelenleg Tajvan szigetén folytat tárgyalásokat a csangkajsekista vezérkolomposokkal, arról igyekszik meggyőzni őket, hogy fokozzák a Kimojon és Macun állomásozó egységek tűzerejét és csoportosítsák át a csapatokat. Dulles különböző hátsó szándékokat igyekezett tulajdonítani annak a pekingi döntésnek, hogy további két héttel meghosz- szabbították ai ágyúzási szünetet. A State Department irányítója ebben „taktikát“ keres, de nem átallja később kijelenteni: „remélem, a kimoji tűzszünet legutóbbi meghosszabbítását újabb követi majd“. Eisenhower elnök szerdán tartott sajtóértekezletet és ezen lényegesen szóról-szóra megismételte Dulles érvelését és tételeit. A z arab államok között érdekes összetűzésre került sor, melyet olvasóink talán érthetetlennek találnak. Az Arab Liga tuniszi «képviselője szemére vetette Egyiptomnak, hogy az Arab Liga teljesen Egyiptom, és egyetlenegy férfi szolgálatában áll. Kétségtelen, hogy csakis Nasszerra, az egyiptomi elnökre céloztak. Az egyiptomi küldöttség e megjegyzések elhangzása után elhagyta az Arab Liga ülését. Kétségtelen, hogy Egyiptom sikereket ért el az imperialistaellenes politikában és Egyiptomnak, az arab népek szószólójának helyzetében negatív vonásokat is észlelhetünk. Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy Egyiptom élén — az egyiptomi nép fejlődési szakaszához mérten haladó és imperialistaellenes — burzsoázia áll. Tunisz szemrehányásai mögött — más rejlik. Meg kell azonban mondanunk, hogy a Tuniszban uralmon lévő burzsoáziát (Burgiba elnök) úgynevezett mérsékelt nyugatbarát nemzeti burzsoáziának tartják. Az arisztokrácia képviselői erősen Nyugat befolyása alatt állnak. De nem tételezhetjük fel, hogy az összetűzés, melyre sor került, valóban komoly lenne. Az egyiptomi és tuniszi burzsoázia között több a közös kapocs, mint az ellentét. Az ENSZ napja Immár tizenharmodszor ünnepli a világ október 24-én az Egyesült Nemzetek Szövetségének megalakulását. Az ENSZ a fasisztaellenes felszabadító harc szülöftje. Amikor 1945- ben a győzelmes háború befejezése után a szövetséges nemzetek ezt a reprezentatív világszervezetet megalakították, mindenki bízott benne, hogy a béke, az együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás egyik legfontosabb eszközévé válik. Nem akarunk ünneprontók lenni, de be kell vallanunk az igazat: az ENSZ csak részben teljesítette a hozzáfűzött reményeket. Igaz, számbelileg, tagságára nézve megnövekedett és néhány fontos intézkedésével, például a szuezi konfliktus esetében, nagyban hozzájárult a világbéke megőrzéséhez. Ugyanakkor az ENSZ működésére is rányomta bélyegét az Egyesült Államok erőszakos, öntelt és világuralomra törő politikája Szégyenfolt/az ENSZ történetében a koreai háború, és a felfújt „magyar ügy“ tárgyalása, stb. Az ENSZ hatásos ténykedését ma leginkább az a tény gátolja, hogy a világ lakosságának egy negyedét 'reprezentáló Kínai Népköztársaság nem gyakorolhatja e szervezetben törvényes jogait. Az Egyesült Államok szavazógépezete segítségével fenntartják azt az állapotot, amikor a 650 milliós kínai nemzetet a Csankajsek-klikk, ez a „politikai hulla“, képviseli. Az ENSZ-ben tehát elég megoldatlan kérdés van, mely nélkül nem teljesítheti kellőképpen küldetését. A jövőre való tekintettel megállapíthatjuk: az ENSZ nagy szolgálatokat tehet a világbéke megőrzése érdekében, ha érvényesülni fog határozataiban az emberiség igazi akarata és ha a „kerekasztal“ körül minden szuverén nemzet egyaránt foglal majd helyet. (St.) Két hét telt el azóta, hogy Franciaországban jóváhagyták az alkotmányt, de a fasisztáknak már szarvai nőttek. A múlt héten olyan rendeletet tettek közé, ami nagy kihatással lehet a demokratikus szabadságjogokra. Különben olvassuk el a szöveget. „Azok a személyek, akik a közbiztonságot azzal veszélyeztetik, hogy közvetlenül vagy közvetve anyagi vagy egyéb segítséget nyújtanak az algériai departement felkelőinek, azokat a belügyminisztérium rendelete értelmében ki lehet költöztetni, vagy arra lehet kényszeríteni, hogy a belügyminisztérium által Harc a pápai trónusért A Szovjetszkaja Rosszija cikke Meghalt XII. Pius pápa, polgári nevén Eugenio Pacelli, egy római nagybankár-család sarja. A katolikus egyház legfelső szintjén, a bíborosok között kíméletlen harc indult a pápai trónusért. Ez a harc nem ma kezdődött: a pápa ember — és minden ember halandó. Ezért már hosszú évekkel ezelőtt kezdték vitatni a pápai tiara örökségének kérdését. A Vatikán hatalmas erő, amely régóta szövetségese a világreakciónak. A pápaság óriási ideológiai hatást gyakorol a világ csaknem minden országában élő sok tízmillió katolikusra. A 44 hektáros vatikáni Yör- peáilamból 380 000 katoli- likus papot és a szerzetesek több mint egymilliós hadseregét irányítják. A katolikus egyház: pénzügyi nagyhatalom, amelynek vagyonát dollármilliókban számolják. A Vatikán aranytartalékának egy részét a Morgan-bankokban őrzik, amellyel a papság különösen szoros kapcsolatban van. A Vatikán árnyának másik része Svájcban van. Az elhunyt pápát a világ egyik leggazdagabb emberének tekintette a nyugati sajtó. Az amerikai kormányköröknek érdekük, hogy a Vatikánt még inkább magukhoz láncolják abban a politikai és ideológiai harcban, amelyet a világuralomért vívnak a szocialista és a béketábor ellen. Ezért az amerikai monopóliumok számára az lenne a legmegfelelőbb, ha Spellman New York-i bíboros, a harcias imperializmus legelvael kultabb híve foglalná a pápai trónust. Spellman bíboros jelölését alátámasztja az a tény, hogy a Vatikán bevételeinek 70 — 80 százalékát az Egyesült Államokból kapja és ezen belül csupán a brooklini és a New York7i érsekség többet ad a pápai pénztárba, mint egész Franciaország ... Mindazonáltal nyugati sajtóközleményekből ítélve Spellmannak lényegesen kevesebb esélye van, mint néhány más várományosnak. Ennek oka, hogy az utóbbi 300 évben az olaszok ragadták magukhoz a pápai tiarát. Ezért vatikáni körökben Giuseppe Sirl bíboros, génuai érsek nevét emlegetik. A többi pápai várományos között Ruffini palermói érsek arról ismeretes, hogy Olaszország egész életét és politikáját alá akarja rendelni az egyháznak. Ogadzsanjan bíboros nevét is emlegetik, aki a Vatikán kémszervezeteinek egyik vezetője. öt tartják az „orosz kérdés“ és az arab-keleti ügyek „szakértőjének". , A világ minden országából hamarosan összegyűlnek a bíborosok a konklévéra és szavazással döntik el a vitát, hogy ki legyen az új pápa. Olaszországban az a szólás-mondás járja: „Amikor a konklávéra megy, pápának hiszi magát — de kifelé jövet megint csak bíboros“. A bíborosok éles harca, marakodása néha a legváratlanabb eredményekhez vezet és ilyenkor a pápai trónusra olyan ember kerül, akinek jelölésére egyáltalán nem számított a sajtó. megjelölt helyeken tartózkodjanak". Egyszerű szavakkal ez annyit jelent, hogy Franciaországban koncentrációs táborba kerülnek azok a személyek, akiket az ellenállási mozgalom támogatásának gyanúja alá vesznek. A francia haladó nyilvánosság joggal felháborodott egy ilyen rendelet felett. Ezt a rendeletet ugyanis úgy fogalmazták, hogy sokféleképpen magyarázhatják. Mi az, hogy közvetett segítség? Talán az, hogy valaki cikket ír az algériai háború ellen, vagy taáln az, hogy olyan algériaival érintkezik, aki az ellenállási mozgalomban folytatott tevékenységért már le volt tartóztatva? Azt jelenti talán ez a közvetett segítség, hogy az ember esetleg élelmet ad börtönben sínylődő algériai gyermekeinek? Amint látjuk, a magyarázat különféle lehet. A francia kormány e lépésének van még egy másik veszélye is. Franciaország a hagyományos szabadság országa, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" jelszava francia földön született, de Gaulle hatalomrajutása arról tanúskodik, hogy ezek a demokratikus hagyományok mégsem olyan szilárdak, mint amikor megszülettek. Feltételezzük, hogy Franciaországban létrejönnek u koncentrációs táborok. Sok francia majd azt mondja: Igen, de ezek a táborok főképpen az algériaiak vagy azok számára készültek, akik harcukat segítik. A veszély azonban abban áll, hogy a táborok létezését a francia polgárok esetleg megszokják. És egy idő múlva a hivatalos francia közlönyben megjelenik néhány egyszerű sor, az akkor és akkor megjelent kormányrendelet adaléka, melynek értelmében a rendeletben foglalt intézkedések mindazokra vonatkoznak, akik de Gaulle politikája ellen vannak, esetleg azokra, akik vörös nyakkendőt viselnek, egyszóval mindazokra, akik valamit elkövetnek és az ilyen rendeletet megjelentető hatalmas nem tűri, hogy elkövessék. És ebben rejlik Franciaország nagy veszedelme. KLEIN LÁSZLÓ Világhsradó A Lihacsevov moszkvai autógyár megkezdte a ZIL 111 jelzésű kocsik gyártását. A ZIL 111-es kocsi óránként 170 kilométeres sebességet ér el. A gépkocsivezető anélkül, hogy helyéről elmozdulna, kinyithatja és bezárhatja a gépkocsi összes ablakait. Gazdasági válság jelei az Egyesült Államokban. A gazdasági „hanyatlásra“ az Egyesült Államokban — így nevezik a kapitalista gazdasági szakértők a mostani válságot — többnyire a dolgozók és a kis középvállalatok fizetnek rá, mert nem rendelkeznek elégséges tőkekészletekkel. Az Egyesült Államokban júliusban 1253 cég, augusztusban pedig 1127 cég jelentett be csődöt. A cégek tulajdonosai és alkalmazottai növelik a munka- nélküliek számát. A válság jeleivel lépten nyomon találkozunk. New York utcáin sok elhagyott üres üzlet és irodahelyiséget látni. Képünkön is egy ilyen üzlethelyiséget látunk, amelyen ott lóg a tátyla: „Kiadó". További náci generálist vettek fel a NATO szerveibe. Párizsban a jövő év elején további náci generális telepedik le, mégpedig Friedrich Foertsch, a nyugatnémet Bundeswehrt vezérezredese, aki majd a „tervezési és politikai osztályon“ parancsnokhelyettesi funkciót tölt be. Képünkön balról Foertsch mint náci generális, jobbra pedig ugyancsak ő a NATO hadsereg tábornoki egyenruhájában. Vuhanban, (Kínai Népköztársaság) felépült az első Martin-kemence, amely nemcsak Kínában, hanem az egész világon a legnagyobb. A kemencét a Szovjetunió segítségével 14 hónap alatt építették fel. Képünkön a vuhani vasműveket látjuk éjjeli megvilágításban.
