Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-21 / 43. szám

Imikék mm mmmm M ég talán ez a lírai cím sem fedi a valóságot, ■ azt a megkapóan sok természeti szép­séget, amellyel az utazót a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság elhalmozza. Ezt a kis országot, alig több mint kétmillió lakosá­val gyakran nevezik a folyók és tavak országának. Területén, amely alig ói 000 négyzetkilo­méter, több mint 3000 tavat tar­tanak számon. Ha valaki veröfényes nyári délután enged a csábításnak és a rigai repülőtéren 'gépbe száll, felejthetetlen emlékekkel gazda­godik. Ekkor érti meg igazán, hogy miért hívják a Fúgától északra húzódó területet „lett Svájcnak". Valóban, a természeti szépségek kinesesháza ez a rész. Madártávlatból a kéken csillogó apró tavak, a szabálytalan sok­szög alakú sötétzöld erdők, a va­lamivel. világosabb legelők, s az apró falvakat — jobban mondva tanyákat — sejtető piros-fehér pontok szorosan egybeolvadva festői képet alkotnak. Engem a repülőgép ablakán keresztül igézett meg először a vidék szépsége, majd másnap növelte meglepetésemet az ország gaz­dagsága, az emberek optimizmu­sa, egymáshoz való emberi vi­szonya. Minden nap, jobban mondva minden óra tartogatott számomra valami újat, valami érdekeset s közelebb hozott a lett néphez, melynek életéröl eddig bizony igen gyér ismere­teim voltak. Most sem mondha­tom azt, hogy megismertem az országot, de bepillantást nyertem lakosai életébe, és számomra ez sokat jelent. Riga a főváros az ország la­kosságának több mint egynegyed lálkozunk. Itt székel a Lett Álla­mi Népi Együttes. Megtudom, hogy Vilisz Lacisz kiváló Sztálin- díjas író Űj partok felé című regényéből Marger Zarin, a híres zeneszerző háromfelvonásos ope­rát írt. Ezt gyakorolja a zenekar a balettcsoporttal együtt. A lett népzenére alapozott operát gszre Moszkvában is bemutatják. felhagyva a kereskedők há- zát, rövid döre megállunk három egyemeletes ház előtt. Ezek, és a szomszéd utcában álló raktár, a XIII. században épültek, s a város legrégibb épületei. In­nen alig 10 percnyire találjuk a vgros legismertebb templomát, tetején életnagyságú rézkakassal. Ez a templom fontos szerepet játszott a város életében. A to­ronyból lelógó harangkötél ma már csak dísz, de hajdanában egész a földig ért és minden polgárnak, joga volt meghúzni, ha észrevette, hogy a várost ve­szedelem fenyegeti. Ez a harang a legrégibb és legnagyobb, így elsőbbséget élvezett a többivel szemben. Ö kondult meg mindéig évben I. Péter üdvözlésére, aki a nyarat itt a Dvina partján ma is fennálló üdülőjében töltötte. Feljegyzések szerint a cár igen jól érezte itt magát, a város­atyák meg 'valóságos kedvencei voltak. Igaz, a kikötő jövedelmé­ből tekintélyes részt zsebre tett az állampénztár, de azért a város vezetőinek is maradt. Biztosan ez a megmaradt „csekélység" késztette arra a város vezetőinek nemes szívét, hogy I. Pétert a város díszpolgárává válasszák. A jószívű cár kegyeskedett elfo­gadni az ajánlatot, átvette a vá­roskapu két külön kulcsát, me­bélyesedett, a patak feltöltődött és a kikötő leszorult mai helyé­re, a Nyugati Dvinára. Itt fejlő­dött aztán a századok folyamán hatalmas tengeri kikötővé. Of ismerősöm bíztatására fel­kapaszkodtunk az egyik daru kabinjába és innen igyekeztem, megörökíteni a kikötő életét. Sajnos már az első percben érez­tem, hogy kísérletem kudarcba fullad. Sem a toll, sem a fény­képezőgép lencséje nem tudja visszaadni azt a csodálatos lát­ványt, ami a kis ablakon kikan­dikálva elém tárult: a rakpart menten vagy 20 km hosszúság­ban lépegető, nyikorgó, emelke­dő acéldaruk egész erdeje, majd egy kékes tengersáv a kis hajók és a part között — ezen siklónak a motorosok — beljebb a büszke tengerjárók kéményei füstölög­nek. Igazi tengert kikötő, amely­nek életet még a mozivászon Vitorlások a tengeren A lett rádió és televízió épülete Rigában J, Péter nyári üdülőjének egy része. Érdekessége, hogy a lát­ható fákat a lapos tetőre ültették, tehát a valóságban nem fák, hanem törpe bokrok. részét élteti falai között. A há­ború alatt óriási károkat szen­vedett. Amit nem pusztítottak el c támadók és védők lövedékei, 'azt a németek visszavonulásuk során igyekeztek megsemmisíte­ni. Felrobbantott hidak, gyárak, rombadölt városnegyedek hir­dették barbárságukat. A háború után épült részek új, korszerű város képét nyújtják. A 11 km hosszú Lenin út forgalmával és szélességével a prágai Vencel - térre emlékeztet. Közepén a gondozott gyepszönyeget élősö- vény és két sor zöldelö fa sze­gélyezi. Ide menekülnek a hőség élöl az emberek, s pihenést lel­nek itt, a város forgatagának kellős közepén. De elég letérni a forgalmas főútról egy-egy mellékutcába, s néhány száz mé­teres séta után már az ősi Riga maradványai tárulnak elénk és akaratlanul is idézik a múltat. Még áll az 1200-as évek elején épült Svéd kapu, azt mondják 16 ilyen kapuja volt a városnak, ezek őrizték a hajdani híres ipa­ros és kereskedő települést. A kereskedők útjának kezdetén két fontos épület áll egymással szemben. Jobboldalon az iparo­sok, bal felől a kereskedők háza. Az utóbbinak földszintjén az ülésteremben még a XV. század szele csapja meg az embert. Eb­ben a teremben tartották gyűlé­seiket a kereskedők. A falakon megtalálhatók mindazon városok címerei, amelyek Rigával keres­kedtek. A karzaton levő három széken ültek a tanácskozás ve­zetői. Sajnos, ebből az időből vajmi kevés írott emlék maradt. Az egyetlen szemtanú a sarokban meghúzódó játékasztal — a mai billiárdasztal őse — tudna csak mesélni a vitatkozásokról, a por­tékájukat dicsérő szakállas pén­zeszsákok itt töltött óráiról. Fent az emeleten a lett kul­túra hivatásos terjesztőivel ta­lyek 70 deka tiszta aranyat tar­talmaztak. A cári üdülőt éppúgy, mint az öreg várat most restau­rálják. A vár egyik részében gyönyörűen berendezett pionír­ház van. A. vár falaitól a Dvináig terje­dő rész a háború után romhal­maz volt. Nehéz volna kimutatni, hogy hány szombatot és vasár­napot töltöttek itt serény mun­kában a város komszomolistái, míg elkészült a-gyönyörű sétány. A zöld pázsit, az ízlésesen elhe­lyezett padok és virágok mind az ő kezük munkája nyoméin kerültek ide. Ezért hívják Kom- szomol sétánynak. Ha felmegyünk a folyón átíve­lő vasbeton hídra, már látjuk a kikötőben horgoayzó hajók egy részét. Oj ismerősöm B. Vaszil alezredes jóvoltából könnyű mo­torossal siklunk végig a nehéz tengerjárók között, s csodáljuk a rakparton és a hajókon nyüzs­gő embertömeget. Mindezt látva el sem tudom képzelni, milyen is lehetett az első kikötő, amely a Xlll. században a Riga pata­kon, a mai vasútállomás közelé­ben volt. Később a város tere­sem képes hűen tükrözni — ezt látni kell! A kikötő és a város forgata- gától nem messze, alig 14 kilométernyire fenyöerdök ár­nyékában találjuk a tengeri für­dőhelyek egyik legszebbikét. A szanatóriumok, kórházak, üdülő­helyek és szállodák a tengerpart 18 kilométeres szakaszát tartják birtokukban. Ezt a külön kis kertvárost Rigával villamos- és autójárat köti össze. A fenyves szélétől egészen a tengerig hú­zódik a jürdózők kedvence, a 60—70 méter széles homoksző­nyeg. Emellcédettebb részén már a kora délelőtti órákban megje­lennek az idősebbek nyugágyai, de dél jelé más csak a naper­nyők tarka seregét látni. Lent, ahol már szilárdabb a homok, az ifjúság vette birtokába a partot. Legkedveltebb játékuk a röplab­da. Ha elunták, akkor csatár­láncba fejlődve megrohamozzák a tarajos, fodros hullámokat, majd. újra kezdik a játékot. Aki néhány órát eltölt a ten­gerparton, megkóstolja a keser­nyés sós vizet, végignyújtózik a homokszönyegen, — mindun­talan visszavágyik arra a helyre. Szállodánk rokkant portása, aki háború előtt tengerész volt, rög­tön megérkezésünk után, alig hogy összeismerkedtünk, figyel­münkbe ajánlotta a naplementét. Ügy beszélt róla, mint egy na­ponként megismétlődő égi tüne­ményről. Most, hogy itt állok a fenyves szélén és nézem a látóhatár széle jelé közelgő öreg napunkat — eszembe jutnak a portás szavai: mindennapi égi tünemény’. Mikor az izzó vörös korong fele eltűnt a tenger kékjében, azt hittem, hogy rögtön sisteregni kezd — ’mint az izzó vasgolyó a vízbe- mártáskor — de nem! Lebukott anélkül, hogy füstölt volna, csu­pán rőt-vörös sugarait lövette félj ele még néhány percig. Mi, az idegenek megilletődve szemléltük a mindennapi csodát, míg a ri­gaiak csupán azt mondták, hogy: lement a nap, gyerünk, kezdődik u koncert. • Koszobuckij szovjet tuT dós magas frekvenciájú vil­lanyárammal irtott ki olyan ro­varokat, amelyekre semmiféle vegyszerek nem hatottak. A mezőgazdasági dolgozók meg­állapították, hogy a villany­áramnak kitett vetés sokkal ellenállóbb lett. • A madarak már megszok­ták a madárijesztőket. Noer- mvkvar szovjet agronómus azt állítja, hogy elég, ha a fákon vagy bokrokon szeletekre vá­gott hagymát helyezünk el, az is elűzi a madarakat. ® Olaszországban Bologna mellett hatalmas méhészetek­ben speciálisan csakis kiránynő méh tenyésztéssel foglalkoz­nak. Évente 20 — 25 000 Lin- gustika fajtájú kiránynő mé- het tenyésztenek és külföldre szállítják őket. • A krasznojarszki kerület benerovi szovhozában egy te­héntől egyszerre négy borjú jött a világra. Súlyuk összesen 61 kilót tett ki. A bratislavai „Cérnagyár“ hazánk egyik legrégibb üzeme. Minőségi gyártmányaikat már évtizedek óta jól ismerik nem­csak hazánkban, hanem külföl­dön is. Néhány évvel ezelőtt az üzemet Nemzetközi Nőnap — üzemnek nevezték el. Ezt a ne­vet valóban megérdemli, mert a dolgozók 80% -a asszony és fiatal lány. A dolgozók többsé­ge Dunaszerdahelyről és So- morjáról vonaton vagy autóbu­szon jár be munkába. A FIATALOK Az üzem termelése tavaly erősen csökkent. Különféle hí­rek keringtek az üzemről, hol nem teljesítették a tervet, hol meg más nehézségek merültek fel. Az idei kilátások sem sok jóval kecsegtettek. A helyzetet csakis a fiatalok tudták meg­menteni, akik talpra álltak és megmutatták, hogy mit tudnak. Ifjúsági munkacsapatokat szer­veztek és versenyt indítottak a CSISZ üzemi szervezete ván­dorzászlajáért. Az első negyed­évben már 15 ifjúsági munka- csoport csatlakozott a verseny­zőkhöz és jóminöségű gyárt­mányokkal harcoltak a terv teljesítéséért. Ma már valamennyi ifjúsági kollektíva 100%-ra teljesíti a termelési tervet, s Marienka Gastanová kollektívája például 125 százalékos átlagteljesít­ményt mutat fel. A fiatalok külföldön is öreg­bítik az üzem jó hírnevét és pontosan betartják a minőségi feltételeket. Eddig már ötször elnyerték a „Példás export- üzem" címet, s erről a kitün­tetésről bizony nem mondanak le olyan könnyen. SZÓRAKOZÁS, KULTÚRA Az üzemben túlnyomóan fia­talok dolgoznak. Az idősebb dolgozók elvárják, hogy kultu­rális téren is kezdeményező tevékenységet fejtsenek ki. Az üzemnek jelenleg nincs olyan helyisége, ahol a fiatalok ösz- szejöhetnének és az érdekkö­rökben tevékenykedhetnének. Jövőre azonban felépül az új internátus és akkor megfelelő helyiségeket kapnak, ahol majd fellendül a kultűrtevékenység is. Életre kel az énekkar és a szlovák színjátszó kör is. A magyar színjátszó kör most is jól működik és már eddig is sok szép sikert ért el. Az ének­kar 95%-ban munkásokból áll. Dél-Szlovákiában már több he­lyen vendégszerepeitek és rendkívül nehéz körülmények között több mint 3500 kilomé­tert tettek meg. Estera Spisiáková, az üzem egyik legjobb dolgozója A népművészeti verseny ke­rületi fordulójában előadták Barta Lajos Szerelem című da­rabját és megérdemelt sikert arattak. A kezdő műkedvelő színjátszó körök között a ke­rületi fordulóban első helyre kerültek. SIKERES KONFERENCIA A múlt hónapban megtartot­ták a CSISZ üzemi konferenciá­ját. Az eredmények megmutat­ták, hogy a CSISZ alapszerve- ze.te valóban jó munkát vég­zett. Az Ifjúság Dunai Találkozója alkalmából kifejtett jó munká­ért a CSISZ alapszervezetét a CSISZ járási vezetősége dísz­oklevelével tüntette ki. A konferencia küldöttei jóvá­hagyták a valóban gazdag mun­katervet. A fiatalok mindent elkövetnek, hogy lelkiismeretes munkájukkal az üzemet fellen­dítsék. JOZEF BORISEK — Nézd csak, így kell — Helena Gubricová fiatal mesternő tanítja a kezelő munkáslányt. rCistárkány ban Tengerparti részlet Mezőgazdasági dolgozóink szaktudásának fokozása érde­kében pártunk és kormányunk nagy segítséget nyújt. Külön­féle szaktanfolyamok útján le­hetőséget ad a szövetkezet dol­gozóinak, hogy tudásukat bő­vítsék. Járásaink legtöbb szö­vetkezetében nagy örömmel fogadják ezt a gondosságot és élnek a lehetőséggel. Kistár- kánvban a szövetkezet vezetői szintén elhatározták, hogy az ifjúságot a kétéves tanoncisko­lában nevelik. Gondoskodtak helyiségről és biztosították azt is, hogy a mezőgazdasági szak- tantárgyak mellett a tanulók elsajátítsák a háztartási, vala­mint a fa- és fémmegmunká­lási tudnivalókat is. A kistárkányi szövetkezet vezetői leleményesen és ötlete­sen oldják meg a legkomolyabb problémákat. Törődnek a szak­káderek nevelésével és azt akarják, hogy a fejlődési folya­mat egy percre se álljon meg. A szövetkezetben új munka­forrásokat biztosítanak, s így szép, példás eredményeket ér­nek el. Kötelezettséget vállal­tak, hogy ötéves tervüket négy év alatt teljesítik. Már több termelési ágban közel állnak az 1959-es év feladatainak teljesí­téséhez. Ezek az eredmények a szövetkezeti tagok becsületes munkáját tükrözik. A fiatalok is példásan kive­szik részüket minden munká­ból. A járásban jó hírnévre tettek szert, már nem egyszer részesültek dicsérő elismerés­ben. Legtöbben a gyümölcsös­ben és a zöldségkertben dol­goznak Pencko Lajos bácsi ve­zetésével. Szeretik a szövetke­zetét és ragaszkodnak hozzá. Az egyik dalosajkú kislány, Kulcsár Erzsiké valamennyiük nevében így nyilatkozik:- Mi nem megyünk más szakmába, sem távoli vidékre, mert szüksége van ránk a szö­vetkezetnek és szeretjük a föl­det. Elmondják, hogy jól keres­nek és elégedettek. Berta Irén még megjegyzi, hogy azért vá­lasztották a mezőgazdasági munkát, mert úgy látják, hogy a szövetkezet nyújtja számuk­ra a legjobb megélhetést. Van­nak olyanok is, akik más pályán kezdtek, de visszahúzta őket a drága anyaföld. így járt Balog Gyula is. Nem bánta meg, hogy hazajött, mert most ő is a mezőgazdasági tanonciskolá­ban tanul. Farkas Barna igen találóan foglalta össze mind- annyiuk véleményét: — Tanulni akarunk, azután többet, jobbat és olcsóbban termelni. Ezért tanulunk már több mint huSzan a tanonciskolában. KÄRPÄTHI EMILIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom