Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-07 / 41. szám

A FOGLAI,KOZÄSOMNAK KÖSZÖNHETEM Simone Signorét és Yves Montand a hangverseny után a moszkvai beszélgetnek autógyár munkásaival Simone Signorét és Yves Montand vidéki ntf-hnmikhnn velünk a folyóiratokban és az újságokban. Azon a napon, amikor Cathe­rine született, megfogadtam magamban hogy nem keverem őt be a mi színészi életünkbe. Normális gyermekkort akarunk neki biztosítani, már amennyi­re ez lehetséges, hiszen tudva­lévő, hogy mi nem élünk „nor­mális“ életet A színészek gyermekei ha­mar rájönnek, hogy szüleik A művész-házaspár jól érzi magát a szovjet fiatolok körében élete állandó munka. De nem­csak dolgozni látják a szülőket, hanem tanúik a szerepekről éc alakításokról folyó nem mindig kellemes vitáknak is. Sokan azt hiszik, hogy Cathe­rine talán púpos, vagy legalább is keresztben áll az orra. De én megnyugtatok mindenkit: Ca­therine teljesen ép és normá­lis, sőt a legszebb kislány, akit valaha is láttam. Sokszor, kü­lönösen a nyári szünidők alatt, nem tudtam ellenállni, hogy le ne fényképezzék őt velem, te­hát van néhány közös képünk. A riporterek azonban, akik a képeket készítették, eleget tettek kérésemnek, és nem tették közzé őket. A képek cszkis a mi élvezetünkre szol­gálnak. wÁo&im KELETI TURNÉ Utolsó nagy utazásom során.l amikoris Yves-t kísértem kele­ti turnéján, meglátogattuk Moszkvát, Leningrádot, Kijevet és a népi demokratikus orszá­gokat: a Német Demokratikus Köztársaságot, Lengyelorszá­got, Csehszlovákiát, azután Ro­mániát, Bulgáriát, Magyaror­Meglátogattam a múzeumo­kat, bár minden szégyenkezés nélkül bevallom, hogy nem va­gyok „múzeumbarát“. Bármi­lyen szép is a múzeum s bár­milyen értékek is vannak benne a legművészibb módon elhe­lyezve, nincsenek rám olyan benyomással, mint azok a dol­vüli egészség megtestesülésé­vel hatott rám. A kevésbé fiatal generáció, vagyis az enyém, egyrészről a fáradság és a nélkülözéssel teli gyer­mekkor benyomását keltette bennem, másrészről a háborús évek alatti erőfeszítést, majd a győzelem utáni újjáépítésben »»»»»»¥¥»»»»»?¥»»¥»»»*¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥* | A moszkvai képzőművészeti I kiállítás előtt X Az utóbbi hetekben a vonó, a billentyű, a karnagyi 4 pálca mesterei, a bukaresti zenei verseny és fesztivál A álltak az érdeklődés középpontjában. Most pedig fes- 4 tőink, szobrászaink kezében kevesebbet pihen az ecset I és a véső. Nagy fellépésre készülnek festőink és szob- X rászaink: a szocialista országok moszkvai képzőművé- X szeti kiállítására. A tárlat, 12 szocialista ország legjobb 4 művészeinek közös tárlata, az utóbbi évek egyik leg- 4 nagyobb képzőművészeti eseménye lesz. A hatalmas 4 seregszemle, amelyen napjaink leghaladóbb művészete, 4 a szocialista realista művészet az egész világ előtt Is- 4 mételten bebizonyítja felsőbbrendűségét minden más 4 alkotási módszerrel szemben. A Bukarestben befejeződött a Nemzetközi Zenefesztivál, melyet Enescu nagy román ze­neszerző emlékére rendeztek. A fesztivál keretén belül a vi­lág legnagyobb élő hegedűmű­vészei, mint pl. David Ojsztrach (Szovjetunió) és Yehudi Me­nuhin (Egyesült Államok) lép­tek fel. A versenyben 28 hegedűmű­vész vett részt. Az első díjat Ruha István (Románia) és Va­rujan Cozighian (Románia' nyerte, a második díjat Ewge- ni Szmirnov (Szovjetunió), i harmadik díjat pedig Ralpl Holmes (Anglia) kapta. jr Uj zenei gondolkodásmód E nescu élete mintasze­rűen példázza, hogy igazán nagy művész csak az lehet, aki soha el nem szakad népétöl. Moldvai parasztcsalád­ból származik, 1881-ben szüle­tett. Apja jófor­mán azt sem tudta, hogy mi fán terem a he­gedű, amikor hat éves kisfia unszolására ha­zahozott valami háromhúros hangszert, me­lyet valahol a nyakába varr­tak. A tehetsé­ges ifjú Jassy- ba, majd Párizs­ba került. Wag­ner egyik legki­tűnőbb ismerőjét, Bach csodála­tos interpretátorát a hazai táj érlelte meg. A század első évti­zedeiben a zeneszerző, a hege­dűművész, a karmester híre már túllép a határon, otthon Romá­niában megszervezte a zenei életet. 1933-ban az elsők között van, akik aláírják a Szovjetunió Barátai elnevezéssel alapított egyesület alakuló okmányát. Hu­zamosabb ideig Párizsban élt és az Oedipus című operáját is ott mutatták be. Az egykori moldvai parasztfiú művészetéről a legna­gyobb mesterek: Toscanini, Sto­kowski a legnagyobb elragadta­tás hangján nyilatkoztak. Enescu zenéjével új zenei gondolkodás­mód jelentkezett. Nem foglalko­zott tudományos kutatással, mint Bartók és Kodály, de első­sorban a népi előadásmódot ta­nulmányozta és ennek szemszö­géből látta a népi zenét általá­Gh. Angel Enescu, a legnagyobb román szerző mellszobra. bem. Az a fajta volt, aki nemcsak megindult Ságot ébresztett gatóiban. Amikor muzsikált olyc volt, mint amilyenek a nagyc nagy pedagógusok és prófétc lehettek egykor — így íme azok, akiknek alkalmuk volt jt len lenni hangversenyein. A bi karesti ünnepi játékokon rész vevő zenekritikusoknak az a ve leménye, hogy Enescu nagy mi vészeiében az a csodálatos < nagyszerű, hogy a nép dallama> panaszait, sikereit általános é\ dekü módon fejezte ki. A né művészet és az ihletre terméki nyül'ó klasszikus ízlés együtt ápolása ma már egyetemes hí gyománnyá lett. A Nemzetkö Zenefesztiválon ebben a szélién ben versengtek kínaiak, némi tek, amerikaiak, magyarok, n mánok és más nemzetek. PÖV/DÍN E napokban töltötte be 90-ik évét Olga Knípperová-Csehová szovjet színésznő — a nagy író özvegye. ★ Egy newyorki könyvkiadónál megjelent Alma Mahler-Wer- fel: És a híd a szerelem című könyve. A könyv szerzője ma 78 éves. Első férje Gustav Mahler nagy zeneszerző, a má­sodik férje pedig Franz Werfel Ismert német író volt. ★ Szeptember 26-28-án zajlott le Bécsben a harmonikázók vi­lágversenye, amelyen nemcsak a technikai tudást, hanem a résztvevők zenetehetségét is kiértékelték. ★ Egy párizsi folyóirat pályá­zatot irt ki a legszebb szerel­mes levélre. A pályázatot ej 14 éves fiú nyerte el, aki a írta: „Olyan üres, mint ez a 1 vélpapiros, olyan üres az i szívem, amikor nem vagy veled“. ★ Csehszlovákiában 475 m gyarnyelvű színjátszó-csopo működik a komáromi Terük Színházon és a bratislavai F luszínház magyar együttes kívül. A csoportok tavaly 42 előadást tartottak. ★ India nemzeti színházán alapjait rakják le Űj Delhibe ahol évek óta folynak az élők szülétek egy hívatásos szín székből álló. európai fogalma nak megfelelő színház szerv zésére. Első darabjuk, melj színre visznek, a Sakuntala < mű klasszikus indiai drá; lesz. ★ Bartók Béla a nagy magy zeneszerző életéről Agat Fassett angol Írónő tollából r gény jelent meg. >♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦ééééé»ééééé++ szágot. Jártunk Jugoszláviában is. Nem lennék becsületes, ha azt állítanám, hogy megismer­tem ezeket az államokat és népük életét. Hiszen hogyan lehetne megismerni egy orszá­got, amelynek egy — legföljebb két — városában néhány napig tartózkodik az ember. Montand szüntelenül dolgozott a turné folyamán, mert nemcsak hogy estéről-estére hangversenye­zett, hanem énekelt nappal is, üzemekben, klubokban, egyete­meken. És ha azt nem is mond­hatom, hogy megismertem eze­ket az országokat, egyet kije­lenthetek: a Szovjetunióban és a népi demokratikus országok­ban volt legszorosabb kapcso­latunk a közönséggel, és még hozzá milyen közönséggel! Egyes helyeken, mint például a moszkvai Téli Stadionban Montand 17 000 ember előtt énekelt. Az üzemekben pedig, .miután az emberek annyira „oda voltak“, Yves közvetlenül a műhelyekben lépett fel. Le­állították a gépeket, s úgy hallgatták Yves-t, aki egy emelvényen, vagy rögtönzött színpadon énekelt. Ez volt az egyetlen mód, hogy mindazok­nak legalább egy része hallhas­sa Yves-t, akik hallani akarták, hiszen a hangversenytermek befogadóképessége legföljebb 1500 — 2000 személy. Meglepett, hogy úgy tetszett, mintha a közönség megértette volna nyelvünket. Ügy viselke­dett, mint akár a francia kö­zönség, reagált minden apró­ságra, nevetett, ahol nevetni kellett, tehát kimondottan él­vezett. A szovjet nép lelkes szere­tettel vett körül minket, s a szenvedélyességig menő ven­dégszeretetüknek lépten-nyo- mon tanújelét adták. Mindany- nyian egyszerűek, kedvesek és barátságosak. Az alatt a néhány óra alatt, amit „szabad idő“-nek mond­hatok, körülnéztem egy kicsit, s mindjárt az elején meg kell mondanom, hogy valósággal bá­mulatba ejtett az a rendkívüli gondoskodás, amiben az állam a gyermekeket részesíti. A gyermekeken meg is látszik az örömteli gyermekkor, szépek s csak úgy virulnak az egész­ségtől. Meglepett a gyermekek iskolai előmenetelének nívója is. Igaz, hogy csak franciából és angolból mutathatták be tu­dásukat, de ez elég volt nekem ahhoz, hogy képet nyerjek ma­gas színvonalukról. LÁTVÁNYOSSÁGOK A látott darabok közül két­ségtelenül legjobban tetszett Majakovszkij Fürdő-je, a Sza­tíra Színházban A Nagy Szín­házban sajnos nem láthattam táncolni Ulanovát, aki London­ban bokáját flcamította, de megvolt az az örömöm, hogy beszélhettem vele. Olyan finom és méltóságteljes jelenség, akit mintha valamilyen titokzatos­ság lebegne körül. Lényét Gre­ta Garbóhoz hasonlítják, s ez igaz is! gok, amiket véletlenül az utcán vagy a szabadban fedezek fel. Szerencsém volt, Kijev mellett találtam kis fafaragásokat, amikkel a parasztok díszítik kapuikat saját ízlésük szerint, s mondhatom, hogy ezek a népművészet remekeihez tar­toznak. Sok hatalmas építészeti alkotás nyomukba sem jöhet. Végül, voltunk az egyetemen, ahol Montand énekelt a diá­koknak. Meg kell mondanom, hogy ez nem is egy egyetem, hanem egy valóságos város, ahol az autóbuszvonalak he­lyett liftek közlekednek, ahol az amfiteátrumok előadóter­mekkel és gyönyörű lakóhelyi­ségekkel váltakoznak. Csodála­tos egy hely ez, és hatalmassá­ga ellenére kicsinynek bizonyul az itt tanulni vágyó fiatalok számára. Nem egy múzeumban, hanem magánlakáson, névszerint Hja Erenburg lakásán fedeztem fel fiatal szovjet festőművészek bámulatraméltó alkotásait. So­kat beszéltünk fiatalokkal a jelenről, a modern zenéről és a jazzről, s a kellemes vitatko­zások gyakran reggelig tartot­tak. Különben is itt az a szo­kás, ha valahol vendégek van­nak, reggeli három óra előtt nemigen mennek aludni. A LENINGRÄD1 ERDŐ Leningrád egy fenséges és csodálatos város, de ami nekem még a palotáknál is jobban tetzett, az egy, a repülőtértől balra elterülő, kilométereken keresztül húzódó erdő Jobbra egy tábla jelzi, hogy a második világháború folyamán itt állí­tották, meg az előrenyomuló németeket, akik !JC0 napig áll­tak itt, állandó ostrom alatt tartva a várost és hősies la­kosságát. És Leningrád kiállta minden háborúk legszörnyűbb ostromát. A háború után az erdő min­den fáját a város ostromát át­élt egy-egy lakos ültette. De nemcsak ez bizonyítja a második világháború nyomait, sem az, hogy nem találkozunk emberrel, aki ne vesztette vol­na el valakijét a háborúban. Nem, és nem is romok mutat­ják a háború pusztítását, ha­nem éppen ellenkezőleg, hatal­mas, óriási építmények, új üzemek, gyárak, a fehéren vil­logó háztömegek sorai. Mert új itt csaknem minden, hiszen a háború felmérhetetlen káro­kat okozott. A legfiatalabb generáció az öröm, az életerő és a rendkí­a nehéz körülmények között kifejtett tevékenységet fejezte ki. A FRANCIÁK NEM ISMERIK A FÖLDRAJZOT Erről legjobban a múlt év­ben, utazásaim során győződ­tem meg. Mi egy fogalom alá vesszük az íreket az angolok­kal, az ukránokat az oroszok­kal, alig tudunk különbséget tenni bolgár és lengyel között. Annak ellenére, hogy minden országban csak néhány napig tartózkodtam, ez elég volt ah­hoz, hogy rájöjjek: ezen orszá­gok mindegyike „igazi" önálló állam, az ő saját gazdasági adottságaival, kultúrájával és nemzeti szokásaival. CATHERINE Sokszor tették fel nekem a kérdést, miért nem fényké- peztetem a kislányomat, miért nem jelenik meg az ő képe is És most szeretnék egyet- mást elmondani azokból aj örömökből, amiket foglalkozá­somnak köszönhetek, mert a festő egyedül fest, az író egye­dül ír, de mi, színészek együtl játszunk és együtt szórako­zunk. Köszönetét kell monda­nom azért, hogy egy jól sike­rült film az egész világba szét­viszi nevünket. Mert egy film­ből a néző általában — elég igazságtalanul — csak a szí­nész nevét jegyezi meg, a film többi munkatársának neve ha­marosan feledésbe merül. Min­ket, színészeket, megállítanak az utcán Rio de Janeiroban vagy Mexikóban egyaránt: „Láttam ebben és ebben a film­ben, nagyon tetszett“ — és ez nekünk igazi, őszinte örömet okoz. Köszönetét szeretnék mon- Mani azokért az anyagi javak­ért is, amelyeket foglalkozásom biztosít számomra. Hiszen min­denki tudja, mi nagyon jól élünk: káprázatos utazásokat tehetünk, mindenütt elragad­tatással fogadnak minket, amerre csak megyünk, mindig a legjobb szállodákban lakunk, elegánsan öltözködünk, és egy kicsit azt csinálunk, amit aka­runk. Az igaz, hogy néha három hónapig egyfolytában, szünet és megállás nélkül dolgozunk, viszont utána, mondjuk négy hónapig tetszésünkre sétálha­tunk és — habár ez gyerekesen hangzik, de részemre ez a leg­nagyobb öröm - délután is elmehetünk moziba. De bármeny- | nyíre is szeret- | jiik mestersé­günket, nem | tartom helyes- I nek, hogy vala- | ki csak a mun- ! kájának éljen. | Ezzel nem aka- I rom azt mon­dani, hogy gon- I dolatunkban is I ne foglalkoz- | zunk munkánk­kal, ne törjük a fejünket kü­lönféle alakítá­sok jobb művé­szi kivitelén, ne vágyjunk min­dig jobb és I szebb szere- I pekre. Ez kell. I De nem szüksé- I ges mindig a I filmekre gon- I dőlni. Kell, hogy I „élni“ is időt szakítsunk ma- • gunknak. Ügy tudom, Gireau- doux mondotta: „Ha nem vigyá­zol, az életed nélküled folyik“. Ezt nagyon helyesnek tartom, és igyek-. szem eszerint berendezni az életemet. Szerintem, ha egy férfit szeretünk, osztozni kell vele az életben, és érdeklődés­sel kell kísérni mindazt, amit ő csinál. És ha valakinek gyer­meke van, mint nekem, nem szabad hagyni, hogy a szülő távollétében nőjön fel, Nem szabad figyelem nélkül hagyni a mások életét és öt méternyi távolságban élni min­denkitől. Ügy hiszem, hogy figyelni kell az életet és itt visszatérek a foglalkozásom­hoz: játszani annyit jelent, mint visszaadni az igazságot, vagy, hogy vissza tudjuk adni az igazságot, figyelni kell az életet: csak ilyen feltételek mellett lehet jól játszani, va­gyis visszaadni az életet úgy, ahogy látjuk. VÉGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom