Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-07 / 41. szám
TÁVOL- ÉS KÖZÉP-KELET I Mi lesz Algériával? f Az algériaiak 96 száza- £ léka „igen“-t tett a szavazóurnába! Ez annyit jelent, hogy száz algériai közül csak négy nem egyezik bele az integrációba, amit de Gaulle javasol. Algéria francia akar lenni! Éljen a francia Algéria! Éljen Franciaország! — körülbelül így fejezhetnénk ki a hangulatot, amit a reakciós körök igyekeztek terjeszteni Franciaországban az Algériában lezajlott referendum eredményeinek kihirdetése után. De a logika egész mást mond. Hogyan is lehetséges az, hogy egy félmillió francia katona nem tud leszámolni a négyekkel a száz közül?! Van egy bölcs mondás, mely szerint a kevesebb sokszor tábbet jelent. Ugyanúgy vagyunk ezzel a kilencvenhat százalékkal is. Figyeljük csak meg, hogy mit Irt a Neue Züricher Zeitung tudósítója néhány nappal a referendum előtt erről a szavazási aritmetikáról. „Párizsban a referendum algériai túlságosan jó eredményei az ottani uralkodó körökben rossz érzéseket váltanak ki. A várható 98%-os többséget inkább a nemzeti felszabadító mozgalom programjára leadott szavazatoknak tekinthetnénk, mert ez a mozgalom az egész vállalkozást komédiának tartja, hiszen az eredmények alapjain a francia közvélemény azt hihetné, hogy Algériában ellenzék nem is létezik“. A tudósító a továbbiakban azt írja, hogy de Gaulle egy 12 tagú bizottságot küldött Algé- riába, hogy a feltűnően ^ nagy többséget csökkentsék és az eredményt valószínűbbé tegyék. Természetesen ez nem sikerült. Kilencvenhat százalék, vagy kilencvennyolc százalék az aztán már ugyan mindegy. így a nemzeti felszabadító mozgalom teljes elégtételt kapott. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a választás valóban komédia volt. S hogy milyen körülmények között folyt le a választás, afelől bőven számoltak be a napilapok. De hallgassuk meg Trinquier ezredest, az algériai francia csapatok egyik parancsnokának szavait, hogy teljes képet alkothassunk, milyen emberek és milyen eszközökkel biztosították a referendum végrehajtását. „Ebben a háborúban csak kemény eszközökkel győzhetünk. A puha eszközök nem vezetnek semmire“ — jelentette ki Trinquier ezredes, az Associated Press tudósítójának néhány nappal a referendum előtt. Az ezredes úr számára a kiégetett falvak, a rengeteg halott és a megkínzott ezrek „puha“ eszközöket jelentenek. Az ezredes úr kiindulva abből, hogy de Gaulle győz, a következőket merészeli mondani: „Adjatok legényt és terrorizálom egész Párizst“. És kérdezitek, hogy hogyan ? Ezt is átgondolta az ezredes úr. „öt halottat hagynék minden éjszaka az utcán!“ Nem, kedves olvasó, nem vagy a hitleri Németországban 1933-ban, hanem Franciaországban 1958-ban. KLEIN LÄSZLÖ m Az elmúlt hét elejét türelmetlenül várták az egész világon. A hét első napjai ugyanis meghozták a franciaországi népszavazás eredményeit. Vajon sikerül-e de Gaullenak és a francia burzsoáziának keresztülvinni cselszövéseit? Ezenkívül más kérdések is foglalkoztatták a világ közvéleményét. Elsősorban az állandósult tajvani feszültség és az a kiegyensúlyozatlan helyzet, amely Közép-Keleten uralkodik. Oj probléma is felmerült: Burma. U-Nu burmai miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy benyújtja lemondását és a hatalmat Ne Vin tábornoknak, a burmai hadsereg parancsnokának adja át. U-Nu és Ne Vin kijelentései alapján arra a következtetésre juthatnánk, hogy Burma megőrzi az aktív semlegesség politikáját és nem csatlakozik semmiféle blokkhoz. Természetesen felmerül a kérdés: tulajdonképpen miről van szó, mi történik Burmában? A haladó irányú aktív semleges- ségi politika képviselője lemond, a hatalmat Ne Vin tábornok veszi át, aki, amint tudjuk, kommunistaellenes beálíltású, ez nem kétséges. Ne Vin tábornok azt állítja, hogy megőrzi az eddigi politikai irányzatot, hat hónapon belül választásokra kerül a sor, s az eredmény alapján majd megalakul az új kormány. De hát mire való mindez? Világos, hogy Burmában hasonló folyamat megy végbe, mint Indonéziában. A burmai burzsoázia legreakciósabb képviselői elégedetlenek az imperialista ellenes politikával és ezért változtatni szeretnének p politikai irányzaton. A következő hetek majd meghozzák a magyarázatot. Kitöltetlen váltó — de Gaulle számára A kereskedelemben kitöltetlen vagy biancó-váltónak azt nevezzük, amikor az egyik üzletfél aláírja az üres váltót és a másik fél tetszés szerint kitölti. Valahogyan az ilyen ügylethez hasonlíthatjuk a mai franciaországi helyzetet. ^ Tévednénk, ha azt hinnők, hogy a vasárnapi népszavazás* után Franciaországban már enyhült a helyzet. De Gaulle győzelmét előre megjósoltuk, amikor láttuk, hogy a szocialisták és a radikális szocialisták az igen mellett határoztak. Nyolcvan százalékos igen szavazatot azonban nem vártunk. A népszavazás eredménye — írja például a la Libre Belgique nevű katolikus lap — több mint a de Gaulle kormány győzelme — ez már diadalt jelent. De az igen szavazatok nyolcvan százalékát is könnyen megmagyarázhatjuk. Vegyük csak az egyszerű francia választót. A francia választó már belefáradt a sok kormányválságba, megviselte a végtelen algériai háború és csalódott a különféle kormányprogramokban. Két út állt előtte: de Gaullera, vagy az ellenzékre szavaz. De Gaulle azt ígérte, hogy befejezi a parlamenti komédiát és Algériában véget vet a háborúnak. Milyen ígéreteket tett az ellenzék? Milyen programot tűzött ki? Amikor feltesszük ezt a kérdést, zavarba jövünk. Valóban, tulajdonképpen mi is az ellenzék programja? Csakis a kommunista párt lépett fel pozitív célkitűzéssel, de programjával a többiek nem azonosították magukat. Mégis, mit akar tehát az ellenzék? Azt akarják talán, hogy úgy mint eddig, néhány hónaponként váltakozzanak a kormányok, továbbra se legyenek képesek megoldani az algériai kérdést és Franciaország mint nagyhatalom állandóan gyengébb legyen? Ne csodálkozzunk tehát, hogy a francia választó az ismert és eddig eredményteleneknek bizonyuló lehetőségek közül — az eddig ismeretlen utat választotta. Sikert csak akkor remélhetünk, amikor majd az úgynevezett baloldal pártjai, azaz a kommunisták, a szocialisták és a radikális szocialisták konkrét programot terjesztenek elő, olyan programot, amely a munkásosztály és a középrétegek érdekét követi. Ez azt jelenti, hogy csakis akkor, hogyha a baloldal egyesül. Franciaország most ez előtt a politikai folyamat előtt áll és ez a folyamat — sajnos igen fájdalmas lesz. Az ENSZ közgyűlése a múlt héten folytatta általános vitáját. A közgyűlésen különféle kérdések kerülték megvitatásra. Az elhangzott beszédek azonban főleg Tajvan és a Közép-Kelet kérdésével foglalkoztak. Az ENSZ híreiből kiviláglik, hogy a nyugati nagyhatalmak kijelentették — s lehet, hogy Libanon és Jordánia kormányaival is megegyeztek —, hogy ezekből az országokból kívánják hadseregüket. Ez a határozat bizonyos fokig váratlanul jött. Igaz, hogy a világ közvéleménye mindkét nagyhatalom kormányára óriási nyomást gyakorol. Dehogy az említett kormányok olyan engedékenyek lennének? Az amerikaiak helyzetét könnyebben megértjük. Annak ellenére, hogy hadseregük Libanonban van, ebben az országban a hatalmat az ellenzék ragadta magához. A törvényes kormány akarata ellenére az amerikaiak számára majdnem lehetetlenné válna az országban való maradás. Jordániában kissé más a helyzet. Nem titok, hogy Husszein kormánya elsősorban az angol katonaság segítségével tartja kezében a hatalmat. Husszein valamikor ellenezte, hogy az angol katonaságot az ENSZ egységeivel helyettesítsék. Mit jelent most ez a változás? Kötve hisszük, hogy az angol és amerikai kormányt pusztán csak a demokrácia indító okai vezérelnék. A jövő hét majd megmutatja, hogy mi rejlik az angol-amerikai gesztus mögött. Távol-Keleten a helyzet nem változott. Csankejsekék megszállták a partmenti szigeteket, ezeket azonban a kínai néphadsereg tüzérsége állandóan blokád alatt tartja. Az USA külügyminisztériuma kijelentette, hogy a szigetek ellen intézett akció esetén fegyveresen közbelép. A Kínai Népköztársaság képviselői viszont ismételten hangsúlyozzák, hogy a szigetek felszabadítása a Kínai Népköz- társaság elidegeníthetetlen jogaKözben az amerikai kormány a békeapostol szerepét játsza. Azt mondja: kössünk békét — kössünk fegyverszünetet. Képzeljük csak el a követkző helyzetet: Egy szép reggel arra ébrednél kedves olvasónk, hogy házad táján idegenek fészkelték be magukat. Természetesen kiűznéd őket ugyebár? És mit szólnál ahhoz, hogy az egyik betolakodó ezt kiáltaná: Micsoda támadás — ez a nemzetközi béke megsértését jelenti. Kössünk békét — kössünk fegyverszünetet. Tajvannal, csang- kejsekékkel és amerikai barátaikkal hasonló a helyzet. Látogatás a kőkorszakban a kapaukok között VÄSÄR - A „DISZNÖ-ÜNNE- PEN“ A kökorszakből érkezett vissza az idén Európába Sten Bergman francia kutató. Üj- Guinea szigetén ismerkedett egy alig néhány esztendővel ezelőtt repülőgépről felfedezett új néptörzse, a kapaukok életével. Nem volt könnyű dolga, hiszen nemrégen még az emberevő pápuákhoz közelálló kapaukok földjére lépni: fehér ember számára egyenlő volt a halállal... A holland gyarmatosítók először a rendőrséggel és a kötelező robottal ismertették meg a bennszülötteket — mint a nyugati civilizáció két „áldásával". Sikerült is különféle értéktelen mutatós ajándékokkal a maguk szolgálatába állítani néhány kapauk férfit, ellátták őket puskával is — ezek azonban alig várták az alkalmat, hogy levessék egyenruhájukat és puskástól, töltényekkel megrakva visszaszökjenek az őserdőbe, vadászni... A kapaukok ugyanis mindenáron ragaszkodnak kőkorszak- beli életmódjukhoz, s ma is ősi szokásaik szerint élnek, megülik ősi ünnepeiket. Élelmük rákokból és édes gyökerekből áll, ruházatuk pedig: a nők faháncsból font szoknyát, a férfiak keskeny „erényövet“ viselnek. Fegyverük az íj és a nyíl, s kitűnő íjászok. Erkölcsi szabályaik igen szigorúak. Ha egy férjes asszony otthagyja élettársát, őt is, párját is rettenetes halál v'rja: előbb összetörik kar- és lábcsontjaikat, s csak hosszú kínszenvedés után adják meg nekik a kegyelemdöfést... Legnagyobb ünnepük az úgynevezett „disznó-ünnep“. Ilyenkor a legnagyobb faluba csődül a szomszéd falvak, települések népe, s a falu teréül használt mezőn áll a vásár. Háncsszoknyák, övék, az arc és a test díszítésére használt festékek, hajba való tolldíszek, fülbevalók és orrdíszek, láncok cserélnek gazdát. Az asszonyok néha tucatnyi nyakéket is viselnek — de akadnak férfiak, akik náluknál is hiúbbak. Akinek eladni való disznója van, megfelelő mennyiségű cauri-kagy- lóért eladhatja, s ezért aztán asszonyt vásárolhat magának. Mert ilyenkor ismerkednek a fiatalok, s a férfiak mindig találnak egy-két eladó asszonyt — akiért a „cauri-pénzt“ apjának és a leány fiútestvérének fizetik ki. TÄNCKUNYHÖ ÉS ÉDESGYÖKÉR Az ünnepséget hosszú előkészületek és szertartások előzik meg. Tánckunj’hót építenek, amelynek közelében édesgyökeret ültetnek, hogy a vendégek érkezésekor közel legyen az élelmiszer. A vendégek azután farudakon hozzák a disznókat, egész éjszaka folyik a tánc és másnap megkezdődik a vásár. A disznókból óriási lakomát csapnak — s a rákövetkező nap szétszélednek. Elsősorban az asszonyok dolgoznak, kenuval rákokai halásznak a folyóból — hálóval. Egy-egy asszonynak általában öt-hat gyermeke van, de nagy a gyermekhalandóság. A gyerekek mindig anyjukkal vannak, a picik kosárban, a nagyobbacskák a hátán, a többiek szaladnak utána. A hat-hét éves fiúk átköltöznek apjuk kunyhójába — mert a férfiak és a nők külön-külön laknak — s tizenkét éves korukban már együtt mennek apjukkal a csatába. Az egyes törzsek ugyanis gyakran megtámadják egymást ... MENNYIBE KERÜL EGY KAPAUK LEÁNY? Egy kapauk leány ára egyébként 200 cauri-kagyló és két disznó. Ha egyszer megvásárolták, a férfi tulajdona lesz, s mennél több asszonya van egy kapauknak, annál nagyobb a tekintélye. A fiúk 16-17 éves korukban nősülnek, a lányok 14 — 16 éves korukban mennek férjhez. Ha a fiatalok megegyezték, összeül a családi tanács és megegyeznek a végső árban, özvegyek ugyanis már 61 cauriért is kaphatók... A földeket az asszonyok művelik, de néha összefognak férjük ellen, s nem dolgoznak. Ilyenkor a férj nyíllal támad nejeire. A kapaukok azonban általában csendesen élnek, primitív kőkorszakbeü viszonyok között — s csak a holland hatóságok háborgatják őket... Az amerikaiak tajvani provokációihoz. Képünkön szemléltető módon látjuk, hogy az Egyesült Államok menynyire beleszól a Kínai Népköztársaság belügyeítm. Az amerikaiak katonai repülőgépei Tajvan egyik repülőtéren készenlétben állnak. A SZOVJETUNIÓ KÉNYTELEN FOLYTATNI AZ ATOMFEGY VERKlSÉRLETEKET A Szovjetunió kormánya remélte, hogy az atomfegyverkísérletek beszüntetésére hozott egyoldalú elhatározását az USA és Nagy Britannia kormányai is követni fogják. Mivel azonban ezek a kormányok az elmúlt időben az atom- és hidrogén fegy kísérletek egész sorozt hajtották végre, a szót kormány nem engedh hogy az USA és Nagy I tannia ilyen akcióival szt ben kárt szenvedjenek szovjet állam blztcnságá érdekei. A Thai-földi küldöttség tagjai megtekintik Prága nevezetességeit. A Brüsszeli Világkiállítás csehszlovák pavilonjában a csehszlovák játékok körül mindig nagy a sürgésforgás. Egyaránt érdeklődnek a gyerekek és a felnőttek A Nemzetközi Diákszövetség V. kongresszusának résztvevői tiszteletére szeptember 15-én fogadást rendeztek. Képünkön Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke és Jiri Pelikán, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke a kongresszus résztvevőinek körében.
