Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-30 / 40. szám
EMLÉKEZÉSEIM A SZÄLEMI BOSZORKÁNYOK Ennek a darabnak igen nagy fontosságot tulajdonítok, ez volt az első nagy — nekem szinte óriásnak tetsző — színpadi szerepem. Filmkarrieremben mind nagyobb lépésekkel haladtam, már bizonyos technikát is elsajátítottam, de emellett úgy éreztem, hogy mindinkább eltávolodom a színháztól. Sokan — szakemberek — azt állítják, hogy nem lehet mind a kettőt csinálni Valaki vagy színész, vagy filmszínész. En nem vagyok ezen a véleményen. M„r akkor kezdtem félni, amikor Yves Montanddal elolvastuk a darabot és elhatároztuk, hogy eljátsszuk. Yves Montand és Raymond Rouleau rendező nagyon bíztattak és segítségemre is voltak, annyira, hogy ezt minden kezdő színésznek szívből kívánom. A Szálemi boszorkányok nehéz darab, de nagy siker volt, teljes siker, megbecsült siker és közönségsiker. Nap-nap után 280-szór játszottuk és végigéltük. Azután Yves Montand, Raymond Rouleau és én elhatároztuk, hogy filmet készítünk belőle. Ez nem volt éppen könnyű dolog, de talál-- tunk egy jó producert, Raymond Borde- rie-t, Montand és én pedig arra is vállalkoztunk, hogy co- producerei leszünk a filmnek, ami azt jelenti, hogy alakításunkért nem kapunk fizetést. Sokáig tartana részletezni a film forgatásának körülményeit és nehézségeit. A film szövegkönyvének megírását Jean Paul Sartre vállalta, ami szerencsés megoldás volt, úgy- {tpgy ...nem a színpadon any- nyiszor elismételt szöveget mondtuk, a felvevőgép előtt. A felvevőgép éles lencséje a színésztől ugyanis friss játékot követelt, amit ő egy számtalanszor ismételt szöveggel nem tud megoldani. Egyesek hibáztatják, hogy a film hosszú. Én viszont nem hiszem, hogy egy ilyen rettenetes történetet becsületesen, rövidebben el lehet készíteni. A film bejárta a külföldet és mindenütt sikert aratott. Ehhez nekem csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy mi mindannyian szívből játszottunk és mindenki tehetségének és tudásának legjavát adta. Mi így találjuk jónak, így tetszik amilyen, így szeretjük és büszkék vagyunk magunkra érte. SZÉP UTAKAT TETTEM Előre is hangsúlyozom, hogy én tulajdonképpen sosem utaztam a saját szórakozásomra, vagy azért, mert ezt vagy azt az országot vagy annak nevezetességeit látni szerettem volna. Nálam az uta'ás egyet jelent a munkával, s bőröndcsomagolás közben sohasem arra gondolok, hogy milyen élvezetet hoz majd számomra az idegen ország, hanem hogyan megy majd ott a munka. És miután külföldre mindig dolgozni megyek — kivétel, ha Montandot kísérem hangvor- senykórútján - nem is sokat Iátok az országból Időm legnagyobb részét a filmstúdiókban töltöm, azok pedig a világ minden táján egyformák. Egyformák a filmszakemberek is egyforma mozdulattal dolgozik a világosító, vagy akár az operatőr, bármilyen nyelven adja is az utasításokat. Londont szeretem. Még fiatal amilyennek az olasz filmekből ismerjük. Mit fűzzek ehhez hozzá ? Útban London felé. A művész- házaspár részt vett a Londonban megrendezett Francia Filmhéten. BRAZÍLIAI BENYOMÁSOK Brazíliáról nem sokat mondhatok. Yves egy kabaréban énekelt, naponta kb. éjjel 2-ig, úgyhogy 4 óra előtt sosem kerültem ágyba, s természetesen ezzel agyon volt ütve a következő napunk. Télen voltunk ott, délután 4-kor már sötét volt, tehát a természetben nem sokat gyönyörködhettünk, őszintén szólva az egész Brazíliát és a brazil életet jobban megismertem Amado könyveiből, mint hotel-palotánk ablakából. Dehát ez is egy „hivatalos“ út volt, és azért nevezetes, mert Montand akkor — 1950-ben — énekelt utoljára kabaréban. Mexikót, ezt a kimondottan érdekes országot, s naponta olyan emberekkel dolgoztam együtt, — Luis Bunuel, Charles Vanel, Michel Piccoli — akiknek/a társaságában lenni valóban élvezetet jelent. Hetekig éltünk együtt, sokszor nehéz feltételek mellett (egy dzsungel kellős közepén) és remekül Vonatkozik ez csodálatosan szép földrajzi fekvésére, éghajlatára, spanyol-indián ke- verékü bennszülötteire és'épü- leteinek stílusara egyaránt. A mexikói bennszülöttek udvariassága valósággal elkápráztató. Jó bizonyíték erre a következő példa- Egy kisebb városkában, . Cotsamoloaton-ban egy kis utcai cipőtisztító fiú tisztította lábbelimet. (Megjegyzendő, hogy Mexikóban a cipő- tisztítás „igazi" foglalkozás, a szállodákban ugyanis nem tisztítják a cipőket, és az üzletekben sem kapható cipőkrém.) A gyerek kb. 11 éves lehetett s meghívásomra bejött velem egy kávéházba. Nagyon rossz spanyolsággal megkínáltam őt egy pohár coca-colával. Visszautasított, s azon-nyomban sajátmaga rendelt egyet. A tulajdonos segítségével, — aki tudott valamit angolul — megkérdeztem, miért nem fogadta el az én meghívásomat. Nagy- komolyan azt válaszolta, hogy „ő férfi, s egy férfi sohasem fogadhatja el, hogy egy nő fizesse az italát“. Nagyon sajnálta, hogy nincs abban a helyzetben, hogy az ő vendége lehettem volna. A mexikóiak — jogosan — büszkék országukra. A növényzet tipikusan tropikus, s a meA Szálemi boszorkányok 100. előadását, amint látjuk, „illőképpen“ ünnepekék meg. Simonét Signorét és Yves Montand felvágják az ünnepi tortát. lány koromban voltam ott és már akkor megtetszettek a Viktória királynő korabeli bútorok. Szeretem a kis angol kávéházakat. Olaszországot akkor ismertem meg, amikor Yves Montand filmezett c)tt, s elkísértem őt. Annyit mondhatok, hogy mindaz a sok szép, amit Olaszországról híresztelnek, igaz. Ügy érzem ott magam, mint otthon, hiszen rokonaim is vannak ebben az országban, Montand ugyanis olasz származású. Olaszország különben olyan, A szálami boszorkányok egyik s Nem szereti ezt a műfajt, azóta csak színpadon lép fel. megértettük egymást. AHOGY MEXIKÓT LÄTTAM Mexikó maga érdekes ország. Amilyen kevéssé ismertem meg Brazíliát, olyannyira módomban volt „tapasztalatokat gyűjteni“ Mexikóban. Három hónapig filmeztem ott, a Halál a kertben című filmet forgattuk. Nem mondhatnám, hogy a film művészi szempontból valamit is ér, részemre azonban örökké emlékezetesek maradnak elkészítésének körülményei. Alaposan megismertem zinpadi jelenete xikőiakat jellemző elmaradhatatlan »széles kalap tényleg „elmaradhatatlan“. Mexikóban megbetegedtem, sárgaságot kaptam. Én jól tudom, hogy ezt a betegséget megkaphattam volna a földkerekség bármely táján, a mexikóiak azonban nagyon megijedtek, hogy én talán valamilyen mexikói betegségnek tulajdonítom. De még, ha így is lett volna, nem változtatná meg rajongó szeretetemet ez ország iránt. Meg kell mondanom még azt is, hogy a mexkóiak nagyon szeretik a francia filmeket és-mese Az oroszlán, a róka és a farkas Az oroszlán, a róka és a farkas jó barátságban élt együtt. Egy szép nap közösen vadászatra indultak és egy szamarat, egy nyulat és egy őzikét zsákmányoltak. — Osszad fel a zsákmányt — mondta az oroszlán a farkasnak. — Mi sem könnyebb ennél: a szamarat te kapod, a nyulat a róka, és én kapom az őzikét! Az oroszlán nagyon mérges lett, nem találta igazságosnak a felosztást. Ráugrott ? farkasra és átharapta a nyakát. Majd a rókához fordult — Nos, osszad fel te a zsákmányt. — Misem könnyebb ennél — felelte a róka és vidáman a farkát csóválta. A szamarat elviszed magaddal ebédre, az őzikét vacsorára, a nyulat közben gedi£<<elfogyasztod^^_^____> Nagyon tetszett ám ez a beszéd az oroszlánnak és ezt mondta a rókának. — Nagyszerű, valóban okosan beszélsz, mondd csak ki tanított meg arra, hogy ilyen igazságos légy. Simone Signorét elkíséri férjét, Yves Montandot olaszországi turnéjára. A képen: Megérkezés a római repülőtérre hogy az utcán nem mehettem végig anélkül, hogy nevemen ne szólítottak volna, ez pedig minden színésznek, — különösen, ha olyan messze van hazájától — igen jólesik. Csak azt sajnálom, hogy Catherine és Yves nem volt velem, mert szeretteinkkel jólesik osztozni az örömben, benyomásokban, meg azután hazatértem után annyira „kifárasztottam" őket mexikói élményeim mesélésével, hogy olyan lépésre határoztuk el magunkat, mint még soha: „privát“ útra indulunk, mégpedig Mexikóba. (Folytatjuk) — Ö, bátor oroszlán — felelte a róka, erre a bölcsességre a farkas feje tanított meg, amikor levált a törzséről. A bölcs és a tengerész A bölcs egyszer tengeri útra indult és megkérdezte a tengerészt. — Mondd: tudsz írni és olvasni? — Nem — hangzott a válasz. — Akkor elvesztetted az életed felét — felelte a bölcs. Nagy vihar kerekedett, a hajó zátonyra futott és süllyedni kezdett. A tengerész megkérdezte a bölcset, tud-e úszni. — Nem — hangzott a válasz. — Akkor — felelte a tengerész, — az egész életedet elvesztetted. A Vili. századtól a XII. századig Damaszkus volt a ku!túrvilág központja A Közép-Keleten mostanában lejátszódó világesemények jobb megértése szempontjából talán nem lesz érdekesség nélküli, ha alább egy kis áttekintést adunk az arab nemzet történelmének főbb mozzanatairól. „arab nemzet" magában foglalja Marokkót, Algériát, Tuniszt, Líbiát, Szudán északi részét, Egyiptomot, Jordániát, Libanont, Izrael egy bizonyos részét, Szíriát, Irakot, Kuveit-et Szaudi-Arábiát, Jement és az Arab-félsziget még számos kis államát és Anglia fennhatósága alatt álló területeit: egészben véve kb. 80 millió embert. Néprajzi tekintetben az „arab nemzet" sok századon keresztül végighúzódó kereszteződésnek és asszimilációnak az eredménye. Az „igazi" és tulajdonképpeni arabok (Arábia déli részén élő beduintörzsek leszármazottjai, akik a Mohamed, Allah prófétája által alapított új vallás jóslata értelmében 622-ben i. u. megindulta^ a világ meghódítására) alig 5%-át teszik ki az ossz-arab lakosságnak és főképpen Arábiában, Jordániában és Jemenben vannak letelepedve Vallási szempontból végtelen számú szekta létezik. Az írott nyelv Marokkótól egészen a Perzsa-öbölig mindenütt ugyanaz: ezzel szemben a beszélt nyelv sok változást szenvedett. A legfontosabb arabosított néprajzi csoportok a koptok (Egyiptom), az armenoi- dok (Szíria és Libanon), a kur- dok (Irak) és a berberek (Algéria, Tunisz, Marokkó, ahol azonban nincsenek teljesen arabosít- va). TÖRTÉNELEM Az „iszlám" arabul annyit jelent, mint „a szív megalázkodása", és a „muzulmám" azt jelképezi, aki „Allah akarata előtt meg tud alázkodm". Ebből következik az arab történelem és az arab hódítások vallási jellege. Mohamed Mekkában 632-ben időszámításunk után halt meg és ez az év lett a még máig is használatban levő iszlám naptár első napja (új éve). Mohamed követői elindultak a világ meghódítására amire vallási okokon kívül valószínűleg országaik szegénysége is kényszerítette őket. Tizenöt évnél kevesebb idő alatt meghódították Palesztinát, Jordániát, Irakot, Irán egy részét, Egyiptomot, Szíriát és Libanont: ezután nyugat felé fordultak és elfoglalták Líbiát, Tuniszt, Algériát, Marokkót, Szicíliát és Spanyolországot. Cordovát, ezt a legszebb spanyol várost a kalifák, azaz a „próféta helytartói" alapították, Palermo az araboknak köszönheti fellendülését, épp úgy mint több más szicíliai város is. 1063-ban a nyugati keresztény nemzetek, melyek az arabok szemében a legvisszamaradottabbak és legreakciósabbak voltak — megindították a muzulmánok ellen az első keresztesháborút, amely Libanonban, Szíriában és Palesztinában súlyos pusztításokat okozott. Ezalatt az „arab impérium", melyet túlságos kiterjedése miatt belső vetélkedések és viszályok ástak alá, lassú bomlásnak indult és fokozatosan a törökök zsákmánya lett (Közép-Kelet és Libanon), vagy pedig az európai hatalmak uralma alá került (Tunisz, Marokkó, Algéria). AZ IMPERIALISTA OSZTOZKODÁS Amerika felfedezése után Európa elvesztette érdeklődését a Közép-Kelet tránt Ez az érdeklődés csak a petróleum felfedezése után kezdett ismét feléledni. Az olajmezők feletti uralom megszilárdítása céljából szükséges volt az arabok lakta területek és kormányaik ellenőrzése. Ezért az arab nemzetet végtelen számú különálló államra darabolták fel (60 ilyen alakulatra, amelyekből csak az Arab-félszigeten több, mint 50 volt). Ezt a döntést a francia és angol olajmágnások már 1015 májusában hozták Cannes-ban. Ezt a megállapodást, mely a ,,Sykes- Picot szerződés" név alatt ismeretes, 1918-ban írták alá, és ez az arabok ellenkezése 1 dacára olyan új államok létrehozását határozta el, mint Irak, Transz- jordánia, Szíria és Libanon, amelyek addig az időpontig egyetlen közigazgatási egységet képeztek. Az imperialisták az arab népnek ezen ú. n. „vízszintes" szétdara- bolásán kívül egy ú. n. „függőleges" elhatárolást is véghezvit- tek, amennyiben kihasítottak belőle egy búsásan fizetett „vezető csoportot", míg az arab nép tömege továbbra is a legnagyobb nyomorban sínylődött. Az iraki lakosság életszínvonala még nemrégiben alacsonyabb volt, mint 3000 évvel ezelőtt. A TERMÉSZETI GAZDAGSÁG Az arabvilág legfőbb gazdagsága természetesen a petróleum. A Közép-Kelet tartalékait az egész világ feltárt és feltáratlan készleteinek kb. 60%-ra becsülik. A Közép-Kelet mostani termelése kb. 200 millió tonnát tesz ki évente azaz a világtermelésnek kb 25%-át. Egyéb természeti kincsek: az uránium (Marokkóban és Szudánban), foszfátok (Marokkóban és Algériában), különféle ércek (Egyiptom és Algéria), gyapot (Egyiptom és Szíria), datolya (Szíria, Libanon, Irán), hal (Líbia), gyöngy (az arab-tengerparti államok) stb. A NEMZETI MOZGALMAK A nemzeti mozgalom nem fejlődött ki mindenütt ugyanabban az ütemben; elsősorban Szíriában és Egyiptomban, e két, kultúra szempontjából viszonylag legfejlettebb országban indult meg, bár a gyarmatosítással szemben mutatkozó ellenállás formájában mindenütt és mindig jelen volt: az egyiptomi felkelés 1881-ben. amikor az angolok Alexandriát bombázták; a partizánharc Algériában, amely 1831-től kis megszakításokkal egészen napjainkig tart; az iraki törökellenes felkelés 1914-ben, az állandó francia- ellenes felkelések 1924-tól 1930- ig Libanonban, az iraki angolellenes forrongások 1927-től 1952-ig; az utolsó 1958. júl. 14-én győzelemmel légzödött. A nemzeti mozgalmak sorában meg kell említeni továbbá az úgyszólván szünet nélküli háborúskodást az angolok és Oman, Buráim, Aden, Jemen és Arábia egyéb arab törzsei között, valamint a marokkói szultánok háborúját a franciák és a spanyolok ellen. A* „arab nemzet" egész történelme a maga egészében már évtizedek óta nem egyéb, mint szabadságharcok egész láncolata g.z imperialista megszállás ellen, a függetlenség kivívásáért. Ezeknek a harcoknak a végső célja azonban az egész nemzeti mozgalom egységesítése, illetve, ha csak fokonként is, egy olyan állam létrehozása, amely magában foglalja az egész „arab nemzetet" az Atlanti-óceántól az Indiai- óceán partjáig, a Földközi-tengertől a sötét Afrika határáig. A KULTÚRA Kultúránkért adósai vágunk az araboknak. Nélkülük elvesztettük volna a görög kultúra kincseit is, melyeket az araboknak kultúra iránti szeretete juttatott el hozzánk. Ök voltak az elsők, akik bevezették a „technikát" az emberi kéz munkájában, ök vetették meg a kémia és az algebra alapjait, és ők vezették be az arab számokat, melyeket mind a mai napig használunk. Az arabok tették „nemzetközivé" a kultúrát, adták meg „egyetemes" voltát, amelyre az emberiség máig büszke lehet. A nyolcadiktól a tizenkettedik századig a világ kultúráját egyedül az arabok képviselték. Damaszkusz volt a világ középpontja. A müveit embereknek Európában is ismerniök kellett az arab nyelvet, hogy a tudomány utolsó felfedezéseit megtanulhassák. Napjainkban, karöltve a nemzet politikai újjászületésével, az arab kultúra erőteljes fellendülése is észlelhető. Nem kétséges, hogy ez a jellegzetes földközi-tengeri kultúra jelentősen hozzájárul az egész világ civilizációjának emelkedéséhez. Ro,
