Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-30 / 40. szám
1938 SZEPTEMBERÉBEN NYÍLT ÁRULÁSRA KERÜLT SOR „Teljesítsük kötelességünket! Szavunkat betartjuk!“ — mondta Litvinov elvtárs, a Szovjetunió külügyi népbiztosa. HITLER ÖRDÖGI TERVE CSEHSZLOVÄKIA ELLEN A diplomáciai iratok tökéletesen megvilágítják a müncheni egyezmény hátterét. Amint tudjuk, 1938 márciusában Hitler megszállta Ausztriát. Március 29-én Jodl ezredes naplójába bejegyezhette: „Hitlerrel megállapodtunk a Csehszlovák Köztársaság elleni katonai támadás részleteiben“. Hitler és Keitel ezredes április 22-én részletesen megtárgyalta a támadást. Május 30-án Hitler a következő titkos utasítást írta alá: külügyminiszternek: „A szudé- ta kérdés alkalmas arra, hogy a Csehszlovák Köztársaság ellen katonai támadást készítsenek elő“. Amikor Henlein, a szudétanémetek vezére júliusban azt az utasítást kapta, hogy a szudétavidéken egyre jobban fokozza a feszültséget, von Dirksen, a londoni német követ közölhette a Wilhelm Strassei külügyi hivatallal: „A Chamberlain-Halifax kormány legfontosabb célkitűzése, hogy a totális államokkal egyezséget kössön. Az alapvető pontokban közeledett a németországi irányelvekhez, tehát azt akarja Ilyen körülmények között mire volt jó a közvetítő? Runcimann lord — a legsiralmasabb diplomata — Benes elnökkel tárgjal. 1. POLITIKAI FELTÉTELEK Eltökélt szándékom, hogy a legrövidebb időn belül megtámadjuk Csehszlovákiát. A politikai vezetőkre hárul az a feladat, hogy a legalkalmasabb pillanatot előidézzék és megállapítsák. A siker csak akkor biztos, hogyha kellő időben ragadjuk ki a megfelelő pillanatot. Ezért ebbe az irányba haelérni: 1. hogy a Szovjetunió ne befolyásolja az európai államok sorsának kialakítását; 2. a Nép- szövetség háttérbe szoruljon; 3. a célszerűség érdekében kétoldali tárgyalások és szerződések jöjjenek létre“. A brit' kormány ezért küldte ki Runcimann lordot Csehszlovákiába. A lord mint magán- közv títő a következő utasítást vitte magával; „A Csehszlovák Csehszlovákia szeptember 19- én Angliától és Franciaországtól közös jegyzéket kapott. Ebben tudomására hozták, hogy a szudétavidékről le kell mondania. A két nagyhatalom arra a „megállapításra kényszerült, hogy a béke fenntartása és Csehszlovákia létérdéke veszélyeztetve lenne, hogyha Csehszlovákia erről a területről a Német Birodalom javára nem mondana le“. Ezt az ultimátumot a nagyhatalmak nem egy ellenséges kormányhoz intézték, amelynek hadserege támadást készített elő egy idegen ország ellen, vagy pedig elvesztett egy háborút, ez az ultimátum egy olyan országnak szólt, amelyet támadás és közvetlenül az a veszély fenyegetett, hogy területének nagy részét elveszti! És az ultimátumot Franciaország, a Csehszlovák Köztársaság szövetségese írta alá! A csehszlovák kormány az ultimátumra szeptember 20-án válaszolt és két körülményre hívta fel a figyelmet: 1. A javaslatokat Csehszlovákia képviselőinek megkérdezése nélkül szövegezték meg. Ezek a javaslatok a Csehszlovák Köztársaság ellen irányulnak, Csehszlovákiát még csak meg se hallgatták. 2. Csehszlovákia megcsonkítása komoly horderejű politikai változásokat idézne elő egész Közép- és Dél-Európában. Fel- bomlanának az erőviszonyok és ez a többi államra nézve is komoly következményekkel járna“. Szeptember 21-én Benes elnök fogadta a brit és francia nagykövetet. Bazil Newton brit nagykövet erről a találkozásról így számolt be: „Megmagyaráztuk neki, hogy ultimátumról van szó!“ A követek még hozzáfűzték: „Hogyha a csehek szövetkeznek az oroszokkal, akkor a háború a bolsevikek elleni keresztesháborúvá változhatna. Ebben esetben Anglia és Franciaország kormányai sem állnának félre!“ Ez a diplomáciai körülírás világosan megmutatja: Anglia és Franciaország kormánya felkészült, hogy a háborúban Hitler oldalán vegyen részt. Csehszlovákia a náci Németország koalíciójának nyomása alatt szeptember 21-én délután 5 órakor kapitulált. Hitler szeptember 23-án Godesberg- ben még felemelte igényeit és nyíltan háborúval fenyegetőzött. Szeptember 28-án Chamberlain boldogan közölte Hitlerrel: „Háború és hosszas húzavona nélkül is mindent elérhet!“ Egy Nem mindig egyszerű megmagyarázni, hogy milyen körülmények vezettek egy háború kitöréséhez. A diplomaták többnyire gondosan elrejtik valódi szándékukat, a békéről beszélnek és egész más terveket kovácsolnak. A nagy nyilvánosság rendszerint csak a háború után tudja meg a kulisszatitkokat. A szovjet kormány 1917 októberében napvilágra hozta a cári irattár anyagát és akkor láttuk csak világosan, hogy az imperialista nagyhatalmak az első háborúban milyen célokat követtek. Amikor 20 évvel ezelőtt létrejött a müncheni egyezmény, csak kevesen tudták, hogy a zárt ajtók mögött milyen megállapodások történtek. Csak amikor . már megindult a szerencsétlenségek áradata, akkor döbbentek rá a szomorú valóságra. Ma már világosan látjuk, kezünkben vannak a bizonyítékok — a „titkos“ okiratok. Tudjuk, hogy a második világháborút is az imperialisták robbantották ki. laszthatatlanul minden előkészületet meg kell tenni. 2. AZ AKCIÖ MEGINDÍTÁSÁNAK POLITIKAI LEHETŐSÉGEIRŐL A tervezett támadáshoz: a) fel kell használni a kívülről érkező megfelelő alkalmat; b) megfelelő politikai indokot kell találni; c) az ellenséget meg kell lepni; d) villámgyorsan támadni kell. Katonailag és politikailag a legalkalmasabb, hogyha Németország olyan esemény következtében léphet közbe, amely tűrhetetlen módon provokál és a világ közvéleménye előtt jogot formál arra, hogy Németország orvoslást keressen“. ANGLIA ÉS FRANCIAORSZÁG PISZKOS JÁTÉKA Basil Newton, prágai angol nagykövet már március 15-én jelentette Londonba Halifax Köztársaság számára sokkal könnyebb volna, hogyha elfogadná az együttműködést és a helyzetet úgy ecsetelné, hogy a javaslatokra vonatkozó kezdeményezés Csehszlovákiától indult ki és az angol kormány csak hozzájárult a javaslatokhoz“. Lord Runcimann küldetéséről Sir Neville ; Henderson, a berlini brit nagykövet így nyilatkozott: „Hogyha lord Runcimann fáradozásai eredménytelennek mutatkoznának, akkor világossá válna, hogy a sikertelenségért a cseheket okolhatjuk, a németeknek van igazuk és jogukban áll az igazságért erőszakkai síkraszállni“. Ez' azt jelenti, hog'y Hitlernek még jobban „fel kell srófolni“ az igényeit, hogy ezzel előidézze a csehek „hajthatatlansá- gát“. Az angol kormány pedig a továbbiakban szabad kezet nyújt a németeknek. .Hitler szó szerint így cselekedett. Henlein szeptember 13-án katonai segítséget kért a Német Birodalomtól. Neville Chamberlain brit miniszterelnök szeptember 15-én Berch- tesgadenbe repült, hogy személyesen jelen legyen a Csehszlovák Köztársaság feldarabolásánál. Az aljas játszma egyik partnere: Neville Chamberlain angol külügyminiszter Münchenbe érkezett. — Képünkön megérkezése után a náci nagyságok oldalán látjuk. nappal később a müncheni konferencián ultimátum formájában feltálalták a Csehszlovákia elleni követelményeket és —. Csehszlovákia kénytelen volt beadni a derekát. AZ ÁRULÁS BETETŐZÉSE 1938. október 21-én, néhány héttel a müncheni egyezmény aláírása után, Hitler a következő parancsot adta Keitel ezredesnek: „Végezni Csehszlovákia maradványával, Csehszlovákiát teljesen kiradírozni!“ Londonban, ugyanúgy mint Prágában, jól tudták, hogy miről van szó. Chvalkovsky, Csehszlovákia külügyminisztere az angol kormányhoz fordult, hogy a müncheni szerződés értelmében garantálja csonka Csehszlovákia határait. Az angol kormány válaszát Bazil Newton angol követ közvetítette, Az angol kormány azt tanácsolta áldozatának, hogy védelemért gyilkosához forduljon és kije- jelentette, „legjobb lenne, ha Csehszlovákia elfogadná Németország védelmét“. így értelmezte az angol kormány azt af „garanciát“, melyet Csehszlovákia a müncheni egyezmény aláírásánál komolyan számításba vett 1939. március középen elindították a „zöld" akciót. Március 14-én Háchát, a Csehszlovák Köztársaság elnökét és külügyminiszterét Berlinbe hívták, ahol Ribbentrop, Gőring és Keitel jelenlétében tudomására hozták, hogy Nagy-Britan- nia és Franciaország még any- nyira se áll ki Csehszlovákiáért, mint ahogy azt Münchenben tette Hogyha Hácha nem írja alá a német megszállásra vonatkozó beleegyezést, akkor a német hadsereg azonnal megszállja Csehszlovákiát. Gőring még hozzáfűzte, • hogy a légierők Prágát azonnal teljesen a földdel teszik egyenlővé. Hácha 1939. március 15-én mindent aláírt, amit csak kértek tőle. A HÁTTÉRBEN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Washington állásfoglalása ezekben a sorsdöntő napokban egészen világos volt. Akkor, amikor a Wehrmacht Bécsbe bevonult, Herbert Hoower, az Egyesült Államok elnöke Hitlernek és Gőringnek kijelentette: „Tökéletesen megérti azt a politikát, amely Kelet és nem Nyugat-Európa ellen irányul“. 1938. szeptember 8-án Hoover elnök Bullitthoz, az Egyesült Államok franciaországi követéhez fordult, hogy támogassa a német imperializmus törekvéseit. Az Egyesült Államok 1938. szeptember 25-én még világosabban megmutatta szándékait. Beneá elnök csak azt kérte, hogy az Egyesült Államok jelentse ki: nem helyesli és nem engedi, hogy a Csehszlovák Köztársaságot felosszák. Benes kérésének nem tettek eleget. Az Egyesült Államok Hitlerhez és Mussolinihez fordult és egy olyan konferencia összehívását javasolta, amelyen a Szovjetunió nem venne részt. Az Egyesült Államok a döntő órákban a német imperialisták követeléseit elismerte, a Csehszlovák Köztársaság kérésének nem tett eleget és a német agressziót támogatta. Amikor már létrejött a müncheni egyezmény, Herbert Hoover és Bullitt követ egész nyíltan megmondta, hogy miért támogatták a német imperializmust. 1938. október 28-án Hoover kijelentette: „Biztosan tudom, hogy Németország és a többi fasiszta álam nem akar háborút viselni a nyugati demokráciák ellen, amíg ezek a demokráciák nem állnak útjába a „keleti előretörésnek“. Bullitt 1938. november 21-én kijelentette: „A demokratikus államok azt kívánnák, hogy a Német Birodalom és, Oroszország között összetűzésre kerüljön sor. Mivel a Szovjetunió erejét nem ismerjük, lehetséges, hogy Németország messze kerülne támaszpontjaitól és hosszadalmas erővesztő harcra volna ítélve. A demokratikus államok ezért.. “ A BECSAPOTT POLGÁROK München politikája több célt köpetett, de ezek a célok szorosan összefüggtek egymással. München elsősorban a német militarizmust és imperializmust akarta támogatni és megerősíteni. Másodsorban a német militarizmust fel akarta használni a Szovjetunió ellen. Harmad- sorban Csehszlovákia kiszolgáltatása fokozta azokat a politikai és sztratégiai vonzóerőket, amelyek Kelet irányába húztak. A müncheni döntés felszakította a háború zsilipjeit, de az áradat először csakis a Szovjetunióra zúdult. MIT TANULTUNK EBBŐL? A nagyhatalmak napjainkban a Német Szövetségi Köztársaságban ugyanazokat a fasiszta köröket és ugyanazt a külpolitikát támogatják. München a Német Szövetségi Köztársaságban fekszik, de az ördögi szerződés, amely e város nevéhez fűződik tulajdonképpen teljesen beleolvadt az Atlanti Paktumba. A Német Szövetségi Köztársaságban egyre hangosabban igényt taranak a szu- détavidékre. Dr. J. Brosche 1956-ban Münchenben kiadott könyvében olvassuk, hogy „Európában a szudétavidéken található az atomenergia termeléséhez szükséges legtöbb nyersanyag“. A kör bezárul. A Rajna- és a Ruhr-vidéki élősdiek most is, mint mindig idegen ásványokat és stratégiai előnyöket akarnak. Biztosak vagyunk abban, hogy a „számlát a gazda nélkül csinálják". De ne becsüljük le a sarokba szorított aljas gazemberek erejét. Frankfurtban és Darmstadtban, a Német Szövetségi Köztársaságban nagy veszély fenyeget: itt vannak elhelyezve a „Nike- Ajax“ nevű amerikai légelhárító rakéták. Néhány héttel ezelőtt az Egyesült Államokban ilyen rakéták robbantak fel. A robbanásnak 10 halálos áldozata volt és 20 ember súlyosan megsebesült.