Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-30 / 40. szám

Kolozsvári levél: Tíz éves az Állami Magyar Opera Az erdélyi magyar operaját­szás történetileg szorosan ösz- szefügg az erdélyi magyar színház kezdeteivel. Feltevések szerint már 1517-ben tartottak kolostorainkban iskolai színjá­tékokat. Biztos adataink a ko­lozsvári magyar színpaddal kapcsolatban csak 1792. no­vember 11-étől vannak, mely dátummal kezdi a „nemes ifjak társulata“ a magyar nyelv ér­dekében küzdelmes harcát. E kicsiny színjátszó társaság leg­főbb célja prózai darabok elő­adása volt, de rövidesen mű­sorra tűztek zenés darabokat is. 1798-ban a következő éne­kes játékokat mutatják be: Ha­vasi juhászlegény, Ingle és Já- rikó, Pikkó herceg és Jutka per’si és sok más főleg külföldi eredetű művet, pnelyeket leg­gyakrabban úgy ültettek át magyar nyelvre, hogy egyúttal hazai viszonyainkra is alkal­mazták. Az 1880-as években már az úgynevezett nagyoperát is játszanak („Az égi háború"). Négy évvel később Schikaneder müve ,,A’ tscörgő sapka“ című vígopera kerül bemutatásra. (Schikaneder Mozartnak volt librettistája, ő írta a Varázs­fuvola szövegkönyvét és Mo­zart halála után — hálából amiért a nagy zeneszerző meg­mentette a csődtől, átdolgozta a Don Juan-t és saját neve alatt játszatta.) Állandó balettmestert alkal­maz már ebben az időben a színház Reinwart József Károly személyében, aki önálló balett­estéket rendez, s a játszott táncjátékok témáját is maga írja. (A chínai ünneplés vagyis ugyanaz egy nap két mennyeg- ző, A háládatosság áldozata, stb.) A társulat egyik és máig Is híres karmestere Lavotta Já­nos volt. E kislétszámú társu­lat tagjai drámát, énekes játé­kot, operát, balettet egyaránt játszottak, mégsem kerülhették el az igen gyakran jelentkező anyagi csődöt, a társulat rész­beni vagy teljes felbomlását. Igen gyakori volt a kiváló szí­nészanyag Pestre való távozása és a rövid időközökben válta­kozó igazgatók pénzügyi buká­sa. De többször érték meg az újrakezdést is, ami mindig új reményeket, nagyobb bátorsá­got és szárnyalóbb lendületet is jelentett. A zenés darabok és operák iránti hagyományaik azonban mindig együtt marad­tak a prózai játékok igényével és ennek tudható be, hogy az 1820-as években már szinte va­<siiBimrs)tgíüTiiimisimmiai[snsipiigi!iiiiii»:i8!|g||gi[iiTg|i8i[giriiiaiiginimPiwPiig|iBiPiíiii8i[iiiinsi[giBi 12J ­i a a a a GYURCSO ISTVÁN-: Kenessey: Keszkenő III. felvonása lamennyi Rossini mű előadásra került Kolozsváron. Szerdahelyi József mellett Déryné is fényes sikereket aratott e társulatnál, és naplójában sok helyütt fog­lalkozik a kolozsvári színház művészi és adminisztrációs kérdéseivel. Később, az 1860-as években Ö-Románia területén is ven­dégszerepeit a kolozsvári tár­sulat és műsorát Erkel Hunya­di Lászlójával nyitotta és We­ber Bűvös vadász-ával zárta le. Az operaelőadások iránti igény évről-évre nőtt és ennek meg­felelően gyarapodott az elő­adott művek száma is. A világháború utáni időkben azonban a színház igazgatója képtelen vállalni az operatár­sulattal járó súlyosabb anyagi terheket és egyre ritkábban kerülnek műsorra operaelőadá­sok, hogy rövid időn belül vég­leg lekerüljenek a falragaszok­ról. 1942 — 44 között újra feléled az operakulthsz Kolozsvárott, majd 1948 december 11-től ál­jaim támogatással, Állami Ma-' gyár Opera címmel önálló és független intézetként kezdje el többízben félbeszakadt pálya­futását. Teljes, de nagyrészt kifor­ratlan és kezdő művészsze­mélyzettel indul az intézmény és az államosított kolozsvári Magyar Színház épületében nyer elhelyezést. Felváltva tar­totta eleinte heti két, később heti négy és öt előadását. A társulat évről-évre gyarapo­dott, új és új tehetségeket ka­rolt fel színes és egyre komo­lyabb zenei művek előadására vállalkozott, hogy rövid, kilenc évi működés után az államilag kategorizált operák első osztá­lyába kerüljön. A kezdő Háry János óta Smetana, Verdi, Puc­cini, D’Albert művei kerültek bemutatásra. Erkel, Offenbach, Mascagni és Leoncavallo után a német zeneóriás Wagner Bolygó hollandi-ja is _ műsorra került. Nagyszámú táncost felölelő balettkarral is rendelkezik az opera és a rövidebb balettelő­adásokat nem számítva, olyan teljes estét betöltő táncjátékok kerültek előadásra, mint a Bah- csiszeráji szökőkút. Vörös pi­pacs, Keszkenő, Surale, Calin. Szűkebb értelemben vett székhelyén kívül más városok­ba is ellátogat az opera és több ízben élvezte a főváros ven­dégszeretetét is. Kisoperákkal, operettekkel, táncjátékokkal a kisebb városokat is felkeresi. Nagy baráti körre és ielkes kö­zönségre tett szert az Állami Magyar Opera ezalatt a kilenc esztendő alatt. Ma már orszá­gosan elismert énekesekkel, karmesterekkel, • rendezőkkel, táncosokkal rendelkezik, akik közül többen „érdemes művész“ címmel felruházott polgárai népköztársaságunknak. Gyak­ran vendégszerepeinek idegen színpadokon az opera művészei és az opera is gyakran lát ven­dégül külföldi operaénekese­ket. Az elmúlt évek során a környező államok mindegyike képviseltette magát művészei által a magyar -operában és va­lamennyien kedvező véleményt alakítottak ki e fiatal, de lelkes gárdájú társulatról. A március végén bemutatott Víg özvegy próbái párhuzamo­san folytak a Turandott (Pucci­ni) próbáival. A bermítató óta a Puccini operában nem foglal­koztatott művészszemélyzet Flotow Mártá-ját tanulta. A tö­mör zeneileg roppant nehéz Turandot rövid három hónap alatt készült el. Az opera nagy feladatokra hivatott balett­együttese Kodály, Jóra, Debus­sy, Ravel és Gershwin egy-egy rövidebb művéből álló előadás­ra készül. Wolfgang Bordiert: A KENYER Az asszony hirtelen felriadt. Fél három volt. Azon törte a fe­jét, miért is ébredt fel. Megvan! Valaki a konyhában belerúgott egy székbe. Hallgatózik. Csönd, teljes csönd. Végigtapogatta a szomszédos ágyat. Üres. Azért van itt ilyen szokatlan csönd: hiányzik az ö lélegzée. Felkelt. A sötét lakáson végigcsoszogott a konyhába. Ott egymásba üt­köztek. Eél hármat ütött az óra. A konyhaszekrény mellett volá­néi fehérséget látott. Felcsavarta a villany kapcsolóját. Szemben álltak egymással. Ingben. Éjjel. Fél háromkor a konyhában. Az asztalon tányér feküdt ke­nyérrel. Nyilvánvaló: férje leszelt magának egy karaj kenyeret. A kés a tányér mellett volt. Az ab­roszon morzsa. Este, mielőtt le- feküsznek, a térítőt mindig le szokta söpörni. Minden este. Most meg ott a morzsa. Mellette pedig a kés. Hirtelen összebor- zongott: a burkolattégla felöl hi­deg áramlik testébe. Elfordult a kenyértől. „Azt hittem, van itt valaki.. “ — mondta az ember és körülné­zett a konyhában. „Én is hallottam valamit ..." — válaszolt az asszony és meg­döbbentőn látja, milyen öreg is már az ó férje, így ingben, éjjel. Olyan öregnek látszik, mint ami­lyen.a valóságban. Hatvanhárom. Nappal néha fiatalabbnak tűnt. „Hát bizony már elég öregecske" — gondolta a férfi — „így éjjel, ingben.“ Majd folytatta: „Sok függ ám a hajtól is az asszo­nyoknál, különösen éjszaka, .— ó, a haj döntő tényező. Az teszi egyszerre öreggé!" „Cipőt kellett volna húznod. Mezítláb a jéghideg kövön! Még megfázol.“ Nem nézett a férjére, mert nem tudta elviselni, hogy hazu­dott. Hazudik harminchárom évi házasság után. „Azt. hittem, van itt valaki", mondta újra és ismét oly értel­metlenül nézett egyik sarokból a másikba. „Valamit hallottam itt és így arra gondoltam, van itt valami." „Én is hallottam valamit. Ám, úgy látszik, tévedtem." Leszedte az asztalt és lesöpörte róla a morzsát. „Valóban tévedhettünk" — szólt újra a férfi, bizonytalanul, mint a visszhang. Segíteni akart az asszony; „Gyere, biztos az utcán zörgött valami. Gyere. Aludjunk. Még megfázol. Ezen a jéghideg kő­burkolaton. Férje az ablakot nézte: „Igen, valóban kint lehetett az a zaj. Én meg azt hittem, hogy itt volt minálunk." Az asszony a kapcsolóhoz nyúlt. „Mindjárt el kell csavar­nom a villanyt", — gondolta, különben ismét a tányérra kelle­ne néznem" — Megyek, — mondta és elcsavarta a villanyt. „Az valahol kint lehetett. Szél­ben a vízlevezetőcső mindig ne­kiütődik a falnak. Bizonyára az volt. Szélben a vízlevezető min­dig zörög." Mindketten a hálószoba felé csoszogtak a sötét folyosón. Me- zítlen lábaik csattogtak a pad­lón. „Szél van odakint" — szólalt meg a férfi. „Már egész éjjel fú." Már az ágyban feküdtek, ami­kor megszólalt az asszony: „Igen, egész éjjel fú a szél. A vízleve­zetőcső lehetett. „Ügy van. Én meg azt hittem, a konyhán zörög valami. Pedig minden bizonnyal a vízlevezető volt. „Ezt azonban már úgy mondotta, mintha féligmeddig aludna. Megfigyelte az asszony, mily természetellenes férje hangja, amikor nem mon'd igazat. „Hi­deg van" — mondta és könnye­dén ásított — „a tbkaró alá bú­jok. Jó éjszakát. „Jó éjszakát" — válaszolt és hozzátette: „Bizony már elég hideg van." Aztán csönd lett. Hosszabb idő múlva azt hallja az asszony, hogy férje csöndesen és óvatosan rágcsál. Készakarattal mélyen és egyenletesen lélegzett, nehogy észrevegye férje, hogy figyeli. Ám férje rágcsálása oly szabály­szerű és rendszeres volt, hogy mellette lassan elszundított. Mikor másnap este hazajött, négy karaj kenyeret tett férje tányérjához. Azelőtt csak hár­mat ehetett. „Nyugodtan megehetsz négy darabot" — mondta és eltávozott a fényről, „én ezt a kenyeret most valahogy nem bírom. Egyél csak eggyel többet. Én annyit nem tudok megemészteni." Nézi az asszony: férje egész a tányér fölé hajol, föl se tekint. Megsajnálta. „Mégse való, hogy csak két karaj kenyeret egyél", mondta de csak úgy a tányérjába. „Csak edd. Mondom, hogy a kenyeret újabban nem igen bí­rom. Edd csak." Az asszony jóval később ült csak vissza a fénybe. SIPOS GYŐZŐ ford.- Vonatablakból Bíbic rikoltoz, nyúl füle látszik, akácfa ága földig meghajol, fácánkakas három tyúkkal játszik: rohan a vonat, fújtat, zakatol. Az örház kertjében két kisgyerek vizet rekeszt, buzgón sarat dagaszt. Félpercig hallgatnak a kerekek... s fújtat, zakatol, rohan a vonat. Messze nézek. Túl a rozskalászok dárdás tengerén a Kiskárpátok opál kék ködében vibrál a táj: Könyöklők a vonat ablakában, s a csattogó kerekek zajában lent, fönt, mindenen túl, Te vársz reám. Decemberben lesz tíz éves a magyar opera és a jubileumi ünnepségek során bemutatásra kerül a Bartók műsor is. (A Verdi Rigoletto című operájá­nak II. felvonásából. Silda: Trenka Éva, a Montreai herceg: Borbély Ferenc kékszakállú herceg vára, Fából faragott királyfi.) Pezsgő és erős ritmusú élet folyik az Állami Magyar Operá­ban. Az elért eredmények és az együttesbe vetett bizalom egyre nagyobb és művészibb feladatokra kötelezik az opera dolgozóit, s az ifjú és lelkes művészközösség egyre szebb és kimagaslóbb előadásokkal igyekszik nemesebbé és tartal­masabbá tenni a közönség, va­lamennyiünk életét. szíjgyártó Sándor (Kolozsvár) KULCSÁR TIBOR: Orgonák alatt Tavasz volt, oly szép, mint már régen, május, oly szép, mint tán soha. izzott a táj a nap hevében s a föld selymeszöld bársonya. Orgonák rügyeztek körültünk, ezüst-fehérek és lilák. — A bokrok alján ketten ültünk: a lányka, és én, a diák. Boldog volt s kacagott a lányka, csillogott tengermély szeme ... Méhek szálltak az orgonákra s szerelmes rigók éneke szállt szilajul, fel, az egekbe ... Mily tiszta, mily kék volt az ég! Táncot lejtett száz tarka lepke, virágok nyíltak szerteszét. S aztán — hiába — mennem kellett, elvitt egy este a vonat. Elröpültek a boldog percek oly gyorsan, mint a gondolat. Szinte még most is érzem, látom, a harmat cseppje, hogy remeg az ezüst-szirmú orgonákon, s a lány szemén a könnyeket. S jött a nyár, száz villám cikázott, s elsodorták a viharok a szememről a legszebb álmot, orgonákról az illatot. És mintha minden velük szállna: — a rigók és a szerelem, a méh, a lepke és a lányka nincs már, hiába keresem. BaBEESEEEEEEEESEEEEEEaEaBEEEEBEaEEBEEEaEBEEE AbtotóMcett A Lumiére-fivéreknek, a mozgókép feltalálóinak szobrát a franciaországi la Ciotat váro­sában nemrégiben leplezték le. Az ünnepségen a szobrot a Lu- miére-fivérek A vonat érkezése la Ciotat pályaudvarára című első filmjének egyik jelenetét ábrázoló lepellel takarták. HELYREIGAZÍTÁS Sajnálatos véletlen folytán múlt heti számunk első oldalán közölt a Csoda című írás szerzőjének neve kimaradt. Mint azt a szövegből olvasóink megtudhatták a szerző Illés Béla Kossuth-díjas író. Hüttinger László az „Álomope­rett“ librettójának szerzője. A komáromi Szabadtéri Szín­padon szeptember közepén mu­tatták be először Hüttinger László — Stanek András Alom- aperett című szatirikus nagy­operettjét. A mű két komáromi fiatal­ember dicséretes munkája. A librettó szerzője Hüttinger László, a hajógyár színészgár­dájának vezetője, a gyár tiszt­viselője. Az operett zenéjét Stanek András komponálta. A cselekmény egy kisváros­ban játszódik le, ahol az üzem kerthelyiségében a dolgozók júniálist rendeznek. A hirtelen kerekedő vihar az üzem legkü­lönbözőbb egyéniségeit egy sá­tor alá sodorja, ahol csipkelő­dés közben nagy vita fejlődik ki a szerelem körül. A régi és az új generáció a maga igazát erősítgeti. Beleszól a vitába egy atomtudós, aki csodálatos találmányával az egész jelenlé­vő társaságot elviszi a múltba, ahonnan mindenki személyes meggyőződése alapján gyorsan visszakívánkozik a jelenbe. Közben a vihar is elmúlik. A darab szereplői nagyrészt fiatalok. Sikerrel szerepeltek: Molnár Margit, Buczkó Jutka, Löwinger László, Szabó Ági és Morvay Dodó. Nagy rutinnal játszott Csevár Ferenc. Jó ala­kítást nyújtott Zernovácz Géza, Szűcs Sándor, Angyal Rózsi, Gabarek Zsuzsa és a többiek is. A darab rendezésénél szakta­nácsaival sokat segített Műnk István rendező is. DEÁK ÁRPÁD Az Álomoperett két szereplője. Eta, a szobalány Szabó Eta és Michel főkomornyík Buczko Mihály.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom