Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-30 / 40. szám

fiwiitel iopcsioylni A belterjes gaz­dálkodás egyik előfeltétele a gyümölcster­mesztés. Arány­lag nem nagy be­fektetéssel szá­mottevő hasznot hajt egy jól ke­zelt gyümölcsös• minden EFSZ- nek, nemzetgaz­dasági szem­pontból pedig nehezen lehet ki­számítani, mennyi haszon származik a gyümölcster­mesztésből. Mé­gis sok helyen nem törődnek kellően a már lyeken fúsítsanak, gyümölcsösö­ket telepítsenek. A kopcsányi szövetkezeti tagok az idén már 50 mázsQ gyümölcsöt adnak át a felvásárló szerveknek. Ez is szép haszon és néhány év alatt megtérülnek a telepítés költsé­gei, jövőre pedig már nagy ter­mést várnak. Vilma Hanzalíková büszkén állítja, hogy az ő gyümölcsösük a legjobbak közé tartozik a bra- tislavai kerületben. Ugyanezt ál­lítja a többi kopcsányi EFSZ tag is. Örömmel fogtak az almaszü­retnek és bizony a fiatalok most már láthatják, milyen érdemes volt gyümölcsfákat ültetni. telepített gyümölcsösökkel sem. Példa erre sok csallóközi szö­vetkezet vagy a muzslai EFSZ, ahol nagyon elhanyagolják a gyümölcstermesztést. , Nem így járnak el a kopcsányi szövetkezeti tagok. Ebben az évben már termőre fordultak azok a gyümölcsfák; amelyeket néhány évvel ezelőtt ültettek. A fiatalok is kivették részüket a faültetésből, örömmel vesznek részt az ápolási munkálatokban is. Mindenhol így kellene eljárni a CSISZ-tagoknak. Az EFSZ-ek- ben dolgozó fiataloknak kezde­ményezni kellene, hogy az utak mentén és az arra alkalmas he­Párttagok az alapszervezetben A CSISZ kongresszusának tiszteletére három ifjúsági bri­gádot szerveztek a lónyabányai Magnezit-művek présműhelyé­ben. A három ifjúsági brigád általános munkaterv teljesít­ménye a legutóbbi kiértékelés szerint 120%-os. Ez pedig nagy szó, mert bizony a chrommag- nezit téglák préselése igen ké­nyes munka, szigorúan be kell tartani az előírt technológiai szabályokat. Vigyázni kell a téglák külsejére, tartósságára stb. Ki az a három fiatal funkcio­nárius, akik az ifjúsági brigá­dokat vezetik? Az egyiket Mas- ny Jánosnak hívják. Szegény munkáscsaládból származik, ki­váló munkás. Érdemeiért több­ször kitüntették, politikai té­ren szinte kimagasló tevékeny­séget fejt ki. Már fiatalon a CSKP tagja lett. Az üzemi CSISZ-szervezet egyhangúlag őt küldte a CSISZ III. szlová­kiai kongresszusára. A második brigád vezetője Bálint László. Fontos munkabeosztásán kívül több politikai funkciót is vál­lalt. Komoly szervezőmunkát fejt ki a fiatalok között. Soltés János vezeti a harmadik ifjú­sági brigádot. Az üzemben, jó munkateljesítménye miatt min­denki ismeri. Szüntelen töri valamiben a fejét. Üjítójavas- latai jnár több tízezer korona megtakarítást eredményeztek. Munkahelyén 130 °/o teljesít­ményt ér el. Politikai téren szintén szorgalmas munkát vé­gez, örömmel foglalkozik a CSISZ-szefvezettel. Ő is párt­tag és a XI. pártkongresszus után az eddigieknél még tevé­kenyebben kapcsolódik a fiata­lok nevelésében, hiszen a párt- kongresszus határozata is ki­mondja, hogy a párttagok töb­bet foglalkozzanak a fiatalok­kal. A lónyabányai Magnezit­művek üzemi pártszervezeté­nek tagjai odaadással vezetik a CSISZ-szervezetet. Példa rá az a három párttag is, akikről a fentiekben írtunk. KONKOLY LAJOS Tyúk a csirkétől A füleki EFSZ tagjai jelentős eseményről emlékezhettek meg az utóbbi napokban. Most múlt egy éve, hogy megalakult az EFSZ. A közös gazdálkodás éle­tében egy év jelentős idő, ha nem is sokat öregszik ezalatt egy EFSZ tag sem. A kezdeti időszakon átesett a füleki szö­vetkezet is, és most már a ko­moly fejlődés útjára lépett. Fischler János sem az EFSZ- ben öregedett meg. Jó pár év­tizedig üzemi munkás volt a zománcgyárban, ott járt el feje felett az idő, súlyos terhet rak­va a vállára, de azért most is tagbaszakadt, korához viszo­nyítva erős ember. Fischler elvtárs az ellenőrző bizottság elnöke, így hát benne van a ke­ze a szövetkezet megszervezé­sében és fejlődésében is. Vele szemben Lakatos László állt, jobban mondva ült, amikor rá­juk találtam. Lakatos László fiatal CSISZ-tag, Rapról került ide. Két éves könyvelői iskolát végzettt; az idén fejezte be a tanulmányait és 11 éves közép­iskolai érettségit tett. Három hónapja dolgozik a füleki EFSZ- beh. Elmondta, hogy amikor a járási mezőgazdasági osztályon munkára jelentkezett, ökonó- musnak a szövetkezetbe küld­ték. Meg kell mondani, hogy nem éppen a legszerencsésebb beosztást kapta. Bár a könyve­lőnek ehhez is kell érteni, de az ökonőmusnak egészen más feladata van. ő pedig a kömK velőshez ért jobban, és azt á munkát is szeretné végezni. Ogylátszik sokszor még a járá­si nemzeti bizottságok is meg­feledkeznek arról, hogy min­denkit a maga helyére állítsa­nak, pedig ezzel ugyancsak so­kat kellene törődni. — Hogy tetszik a szövetke­zetben, sokáig szeretnél itt dol­gozni — kérdeztem tőle. Amikor elvégeztem a 11 éves középiskolát, úgy határoztam, hogy a mezőgazdaságban dol­gozom, zootechnikus szerettem volna lenni, de tervem nem si­került és így könyvelői iskolá­ba mentem. Sok mindent ta­pasztaltam már itt a szövetke­zetben, alaposan körülnéztem, mit kellene megváltoztatni, ho­gyan kellene a munkát meg­szervezni, hogy jobban menjen. Erre már Fischler János is közbeszólt: bizony még sokat kell tenni, hogy az EFSZ mun­kája sikeresebb legyen. Mindk^ten elmondják, hogy a munkacsoportvezetők ráter­mettsége nem a legmegfelelőbb. Sokszor a normákat sem tud­ják pontosan elszámolni, beír­ni. Az utóbbi időben azonban már sokat javult a helyzet ezen a téren is, ami főként Lakatos Lászlónak köszönhető. A fiú azonban mégis panasz­kodni kezdett. Lelkiismeretesen dolgozik, egyedül a szövetkezet érdekeit tartja szem előtt, és mégis mind a tagság, mind az EFSZ vezetősége részéről olyan hangok hallatszanak, hogy mi­nek ilyen fiatal gyerek a nya­kukon. A járási nemzeti bizott­ság odaküldte őt és bajnak A szerelem és a házasság mindig örök problémája volt az embereknek, főleg a fiatalok­nak, Valószínűleg az is marad, mert ma is sok fiatal teszi fel a kérdést: kihez menjen fele­ségül, vagy kit vegyen el fele­ségül. A szerkesztőségbe nap- ról-napra hozza a leveleket a posta, amelyekben a fiatalok kiöntik óhajukat, örömüket vagy bánatukat a házasodással, ismerkedéssel, vagy szerelmi problémáikkal kapcsolatban. Leszögezhetjük, hogy egyre több az olyan házasság, amely a szerelmen alapszik és semmi köze sincs az anyagiassághoz, a vagyonhoz, de a családi te­kintélyek hagyományos házas­sági akadályként szereplése is eltűnt. Nemrég például beszél­tem egy tanítónővel, aki azt mondta, hogy örömmel férjhez menne egy üzemi szakmunkás­hoz. Ugyanez a többi lányok véleménye is és a fiúk is úgy beszélnek, hogy nem szeretik a világtól elzárkózott maradi lányokat, hanem inkább az élet­vidámabbakat kedvelik inkább. Mondani sem kell, hogy nagyon helyes a fiatalok elképzelése, amikor úgy döntenek, hogy a munkája és tevékeynsége után ítélik meg leendő házastársu­kat: Mégis, némely fiatal túl­zásba esik, kissé eltorzítja a valóságot kivált akkor, amikor hatalmas különbségeket tesz az egyes szakmák és iparágak kö­zött. Különbség valóban van, de szem előtt kell tartani, hogy minden munka, amit becsülete­sen elvégeznek a társadalom szempontjából egyaránt fontos. Az elmondottak alapján most már szólhatunk ahhoz a csalló­közi kislányhoz is, aki pa­naszkodik. hogy a szülei nem akarják feleségül adni egy me­zőgazdasági iskolát végzett fiú­hoz. Szívesebben beleegyezné­nek a házasságba, ha autósze­relőről, villanyszerelőről vagy Első a szerelem egyéb hasonló foglalkozású egyénről lenne szó. Nem veszik tekintetbe, hogy a mezőgazda­ság igen fontos szerves része népgazdaságunknak és semmi­vel sem végez alábbvaló mun­kát az, aki a mezőn vagy az istállóban dolgozik. Semmivel sem csorbul a tekintélye olyan emberek előtt, akik komolyan gondolkodnak az élet felől és elérkeztek arra a fokra, hogy egyformán megbecsülnek min­den jól elvégzett munkát. Ha a fiú megállja helyét beosztásá­ban, és különben is rendesnek mondható, semmi akadálya sem lehet a házasságnak. A leány leveléből is kitűnik, hogy ko­molyan vonzódnak egymáshoz, de a rég letűnt icjők árnya ne­hezedik föléjük, küzdeniük kell, hogy egymáséi legyenek. Van más eset is. A losonci járás egyik falujában egy föld­műves belépett az EFSZ-be. Helyzetével elégedett, a lányát azonban nem képes meggyőzni, hogy a mezőgazdaságban dol­gozzon. A leány a tetejébe nem­rég kijelentette, hogy ő hol­miféle földtúró paraszthoz nem megy feleségül, mégha az ille­tőbe a világ összes lánya is szerelmes lenne. Öt nem ér­dekli más, csak keveset kelljen dolgozni, és „úri" lakásban lakjon. Ezért gyárba ment dol­gozni, bár lehet, hogy a szö­vetkezetben kényelmesebben többet keresne. Mit mondjunk erről az eset­ről? Azt, hogy a leány ugyan­csak elszakadt az élettől, nem ismeri problémáit és gyökeret vert nála a kispolgári gondol­kodás. Még nem tudja, hogy már nem abban a világban élünk, amikor a falu leggazda­gabb kuláklányai örömmel men­tek feleségül egy falusi aljegy­zőhöz, csendőrhöz vagy a leg­alacsonyabb beosztású Írnok­hoz. Urat akartak játszani, de volt is mit aprítaniok a tejbe, mert apjuknak annyi földje volt, amiből úriasan eltarthatta az egész családot. Ezt bizony tudomásul kell vennie az előbb említett lány­nak is. Különben is saját ma­gát ítéli el, amikor a fétjhez- menésével kapcsolatban nem a szerelemből indul ki, hanem csak azt nézi, üzemi munkás-e a vőlegényjelöltje, vagy pedig a mezőgazdaságban dolgozik. A fiatal házasok életét nem az dönti el, hogy milyen fog­lalkozást űznek. Ez tizedrángű kérdés a házasságban, azt hi­szem minden lány és fiú tudja, hogy a boldog házasság a meg­értésen és a szereteten alap­szik. Milyen helytelen elgondo­lás, magunkkal szemben is erő­szakos cselekedet az, ha kikap­csoljuk ezeket az érzelmeket, háttérbe szorítjuk azért, mert például mezőgazdaságban dol­gozó fiatallal kellene házassá­got kötni. És bizony még van­nak lányok, akik lemondanak a megértésről, a szeretetről, csak azért, hogy a faluban azt be­szélhessék, hogy ő, mondjuk egy autószerelőhöz ment fele­ségül. Pedig mennyire ragaszkod­tak az idősebbek a földhöz! Jól tudjuk, hogy hányszor elmondta az öreg parasztember ^!Pgy asszony, hogy „az öreg­apám is ezen a földön vetett.“ Vajon fontos termelőeszköznek tartották a földet? Megértet­ték a mezőgazdaság fontossá­gát? Hányszor mondták a falu­siak, hogy ők dolgoznak az urakra. Mindent megértettek és az urakra is ők dolgoztak, és most miért nem értik meg hogy a mezőgazdaság a népi demokratikus rendszerben is fontos része a nemzetgazda­ságnak. Miért ítélik el, miért nézik ki a faluból azt a mező- gazdasági iskolát végzett fiút, aki a csallóközi leányt akar­ja elvenni? Ha azt kérdez­nénk, hol van itt az igazság, nem tudnánk a kérdésre felel­ni. Ne a kispolgári életmódban lássa a falusi ember és a fiatal további fejlődésünket. A mai életfelfogás merőben más a ré­gitől, és nem az az értékes em­ber, aki naponta esetleg tíz féldecit megiszik a kocsmában, és autószerelő, hanem az, aki becsületes munkát végez és a kocsma helyett inkább társa­dalmi munkába kapcsolódik be. Igaza volt egy leánynak, akivel az egyik faluban találkoztam. Azt panaszolta, hogy igen ren­des fiú a vőlegénye, csak hát lássa, most én a CSISZ tagsági gyűlésen vagyok, ő meg oda­haza anyámmal ül, nem szeret ide járni. Bizony - tette hoz­zá — sokat kell majd vesződ­nöm vele, amíg átnevelem. Nem lehet életcélja egy fiatalnak sem, hogy meneküljön a föld­től, mert a városban nem talál­hatja meg mindenki számítását. A házasságban sem azt kell nézni, hol dolgozik az a fiú aki­hez feleségül akarunk menni, hanem azt, hogy meg értjük-e vele egymást. f B. I. Rövid séta Bratislavában Bratislava egyik legszebb utcájának, a M4- chalska utcának egy részlete a Mihálykapuval tartják, hogy nálánál sokkal idősebb embereknek vagy asz- szonyoknak magyaráz, esetleg tanácsot ad, vagy a szövetkezet alapszabályainak szellemében valamit javasol is. Hiába, nem szívesen veszik a füleki EFSZ- tagok, hogy a tyúk tanuljon a csirkétől. Élettapasztalatukat, tekintélyüket érzik megcsor­bítva és méghozzá egy 20 éves gyerek ejti ezt a csorbát. Ebbe nehezen törődnek bele — pa­naszkodott Lakatos László.- No, János bácsi mit szól ehhez? Jogos a fiú panasza? — Be kell vallani, — mon­dotta — hogy az EFSZ már egyet-mást köszönhet Lakatos Lászlónak, bár nem akarom őt szembe dicsérni. Igaz az is, hogy a tagság nem szívesen nyugodott bele, hogy őt ide küldték, az volt a kifogás, hogy fiatal. Meg azért is felzúdultak a tagok, mert leváltották az agronómust, akit mi választot­tunk meg és éppen akkor küld­ték ide Lacit. A járási nemzeti bizottság nem hagyta jóvá, hogy külön agronómusunk le­gyen, mert rfiég kevés a földte­rület, közben egy gyereket ide- küldött a nyakunkra — beszél­ték széltében-hosszában, tehát ez is oka volt, hogy kedvezőt­lenül fogadták őt. Így próbálta elkenni János bácsi a problémát. Reméljük megváltozik a hely­zet és az egy éves szövetkezet gyorsabb fejlődésnek indul. B. I. Bratislavában Mihálykapu ut­cának nevének egy szép régi utcát. Régi bolt­íven át indulunk el (persze ne menjünk a kis árkád alatt, ha babonások va­gyunk, mert ez a régi bratislavai monda szerint szerencsétlen­séget jelent) s gondolkozzunk el azon, hogy a boltív külső ol­dalán latin fel­irat 1723-ban azt jelentette, hogy minden ki­rályság, mely önmagában meg- hasonlott, fel­bomlik. A boltív belsején képet festett a kor, mely László királyt ábrázolta ló­háton. Ezt a 'képet Kölcsey Fe­renc is megcsodálta, amikor a boltívről országgyűlési naplójá­ban 1833. március 13-án emléke­zett meg. Ezután a régi hídra jutunk, ez volt valaha a főkapu felvonója és az alatta levő vár­árokban rendezték a vasárnapi népmulatságokat, melyek főként céllövészetben csúcsosodtak ki. Néhány lépés után elérkeztünk Bratislava egyik legjellegzete­sebb épületéhez, a Mihálykapu- hoz, mely oly sok festő ecsetjét és sok író tollát ihlette meg. Valaha ez volt a város kapuja, ezt külső formája ma is elárulja, de hogy a kapu felett emelkedő tornyot miért hívják Mihály to­ronynak, arra nagyobbrészt csak a srégi bratislavaiak tudnak uá- laszolni, akik emlékezetükben tartják, hogy 1757-ben egy Eller Péter nevű rézműves megalkotta a torony tetején levő szobrot és bibliai témát feldolgozva a sár­kánnyal küzdő Mihály arkangyalt formálta meg. Bratislavának va­laha négy kapuja volt. A Lenin- grádská utca végén állott a Lő- rinckapu, a Rybárska brána utca végén a Halászkapu, míg a külső városnegyed elején a Vödric ka­pu, melyen át a várból a városba lehetett bejutni. A város a XVII. és XIX. században három kaput leromboltatott, de az utolsó kapu kisebb-nagyobb vátozásokkal maradt. A szögletes toróny min­den oldalán óra mutatta az időt, a város azonban ennek ellenére szükségesnek tartotta, hogy kü­lön toronyőr kiáltsa ki minden negyedórában a pontos időt, akár a müezzin a török mecset erké­lyén az esti imádságot. Bezzeg elcsodálkoznának ezen a főutca mai járókelői. Pedig hát ez a szokás még a múlt évszázad végén is élő valóság volt. A Mi­hálykapu alatt jobbra kis szűk utcát, a Lakatos utcát találjuk, mely arról híres, hogy egyik há­zában született 1855. április 11- én a nagy tudós és archeológus, Römer Flóris, aki Bratislavában végezte középiskoláit és 1845- ben, mint a bratislavai akadémia tanára itt tanított. Ha azonban egyenesen folytat­juk utunkat a Mihálykapu utcán, úgy eljutunk az Egyetemi Könyvtár épületéhez, melyben a burzsoa köztársaság idején a Legfelső Bíróság székelt, s amelyen ma is egy 1753-ból származó tábla hirdeti a régi di­csőséget. Talán nem minden já­rókelő tudja, hogy ebben az épületben, melyet Römisch ud­vari építész emelt, 1848-ig az országgyűléseket tartottak, s fa­lai között megfordult Csokonai Vitéz Mihály is, aki a Diétái Magyar Múzsát szerkesztette. Ebben az épületben alkották meg az 1848-as törvényeket. Az épü­let falai között alapította meg Széchényi István a Magyar Tudo­mányos Akadémiát. A Jirásek utca 7—9-es háztömbje szintén sokat tudna mesélni. Az első házat a bratislavai németek Altes Münzes Hausnak neveztek, azaz régi pénzverő háznak és teljes joggal. Már Nagy Lajos veretett ebben a házban pénzt és Zsig­mondtól 1430-ban Bratislava pénzverési szabadalmat is kapott, minek következtében a régi ház forgalma még jobban emelkedett. A Jirásek utca 9-es számú há­zon, melyben ma a Szlovák Kép­zőművészeti Alap vállalata van, a tábla ma is büszkén hirdeti, hogy ez a ház volt a híres Aka­démia Istropolitana székhelye. Vitéz János érsek ösztönzésére az egyetemet 1457-ben létesítet­te Mátyás király, mely egész az alapító haláláig működött. A Ji­rásek utca 15. számú házat a régi oklevelek Királyi Curiának ne­vezték, itt szálltak meg valaha a fővárosba érkező királyok és királynők. 1441-ben Erzsébet ki­rálynő, Albert király neje lakott ebben a házban. Ekkor a házat Bratislava város tanácsa átalakí­totta és a régi ház olyan szép külsőt kapott, hogy Valentini Cézár olasz diplomata a házról mint díszes palotáról emlékezett meg. Ebben a házban lakott a népkirály, az igazságos Mátyás nejével, Beatrixszal, amikor Bécs ellen vonult. 1526-ban itt lakott Mária királynő, akinek férje II. Lajos a mohácsi vész alkalmából a Csele patakba fúlt. A házat a XVIII. században nagyobbrészt lerombolták és helyén emelték az úgynevezett Wittmann házat. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ **»«* ***** 1 Sok galamb röpköd Bratislavában és néha ellepnek egy-egy utcarészletet. Ilyenkor a járókelők etetik őket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom