Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-08 / 28. szám

így kezdődött a fiatalok Dunai Találkozója második részének megnyitása. JANA ÚJRA Kíváncsian vártuk az ifjúság Dunai Találkozója második ré­szének megnyitását. Fiatalok, idősebbek nagy csoportokban érkeztek az amfiteátrumba és sok fiatal máris elfoglalta a he­lyét, vidáman beszélgettek, tár­salogtak. Én is egy vidám tár­salgó csoportnál találtam ma­gam és egyszerre tízen is hely- lyel kínáltak. Igen barátságos fiatalok voltak. A Hradec Králove-i pedagó­giai iskola C£ISZ-szervezetének tagjai vagyunk — mutatkoztak be. Elmondták, milyen nagy volt az érdeklődés a hradec kerület­ben is a Dunai Találkozó iránt. El is jöttek a kerületből több százan Bratislavába, megismer­ni ezt a szép várost és azokat a fiatalokat, akik az ország más részéiből kerültek ide. Többek között egy énekkar és egy tánc­csoport is jött Hradec Králové- ból. A körülöttem lévő fiatalok előre kíváncsiak voltak a sze­replésükre. Jana Vújtechová, aki szintén tanítójelölt, elmondta, milyen az élet Hradec Králavéban. Mi­lyen sok vidám fiatal él ott, akik különböző iskolákban ta­nulnak, vagy üzemekben dol­goznak. Bár ő Dvor Králove-i iány, szülei is ott élnek, csak Hradec Královéban tanul, a tan­év alatt internátusbán lakik tehát ritkán van odahaza. Kitü­nően tanul és alig várta, hogy a találkozóra indulhasson.. . — Járt már Bratislavában? — Még sohasem voltam itt — beszélte. Ugyan kíváncsi volt erre a híres városra, sokat ol­vasott és hallott is már róla, és bizony a Duna is vonzotta őt. Mert gyönyörű folyó, meg- kapóan látványos. Amikor ide érkeztek, az első útjuk a Duná­hoz vezetett, s elámultak a nagy folyó láttán. Sokat sétáltak a part menti sétányon s alig tud­tak elszakadni attól. Igaz, még pár napot itt töltenek és a Du­nát minden nap megnézik. A cseh fiatalokat azonban a . város is elragadta. Az ősi Vár, a jellegzetes régi utcák, a szép üzletek, az utcák tisztasága szép emlékeket váltott ki belő­lük. Jana a találkozóról is öröm­mel nyilatkozott. Nemcsak kul­turális téren van jelentősége a találkozónak — mondotta, ha­nem hazánk fiataljainak barát­sága szempontjából is. Cseh, szlovák és magyar fiatalok ba­rátkoznak, ismerik meg egy­mást, ez örökké emlékezetessé teszi a Dunai Találkozót. Nem­csak az ország egy részével is­merkednek meg a fiatalok, ha­nem azt is megtudjuk, hogy a Tátra alatt is, a Csallóközben és a cseh országrészeken váll­vetve dolgoznak a XI. párt- kongresszusnak valóraváltásá­Éreítségi találkozó Közöljük mindazokkal, akik 1953 augusztusában a komá­romi Magyar Tannyelvű Gim­náziumban érettségiztek, hogy 1958. július 19-én d. u. 16 órakor a komáromi Cent­ral Szállóban lesz az első érettségi találkozó. Bővebb felvilágosítást Balogh György (Komárno, ul. Gén. Svobodu 38.) nyújt. A rendezőség. <Szép napon tör fent ért, a szocializmus mihamarabbi felépítéséért. Amikor Jana megtudta, hogy mi készül Bratislavában, azon­nal határozqtt: résztvesz a ta­lálkozón. Legalább ő is megis­meri Bratislavát és azokat a fia­talokat, akik szintén eljönnek a találkozóra. — Tudja, jó orszá­got látni, még egy fiatal lány­nak is — felelt a kérdésekre mosolyogva. De egy hervadhatatlan mosoly mindig az ajkán ül, valahány­szor a találkozó jön szóba. Bol­dogan, és megelégedettséggel mondotta el, hogy érdemes volt eljönnie. A kassai és nyitrai ke­rületekből jött CSISZ-tagokkal ismerkedett meg társaival együtt. Nem a véletlen sors, hanem a találkozó hozta őket össze. Barátokra leltek ezekben a fiatalokban és jő ismeretsé­get kötöttek. Ez a barátság to­vább lelkesíti iskolájuk CSISZ- tagjait a további jobb tanulás­ra, jobb munkára. Megkérdeztem, szándékozik-e még Bratislavába vagy Szlová­kiába jönni. — Minden vágyam, hogy újra eljöjjek — felelte. Legközeleb­bi kirándulása alkalmával újra Szlovákiába jön. Szeretné meg­ismerni az itteni szép tájakat, városokat. Különösen a Tátrára, a Garam völgyére és a Duna 'mentére kíváncsi. Jana és a .többi Hradec Krá­love-i’ fiatal megszerette Szlo­vákiát. ’ ’ • " - ­— bi — A z alkonyat piros függönyt -fi- terített a városra. A moz­golódás azonban mintha még csak most vette volna kezdetét, pedig egész nap eléggé víg han­gulat uralkodott mindenkin. Bratislava az ifjúság Dunai Ta­lálkozójának vidám hetét élte. A Hviezdoslav téren is pezsgett az élet. Amúgy is alkonyatkor élén­kül meg a tér, a találkozó nap­jaiban pedig fokozottabban volt így. Valami ismeretlen okból ki­folyólag a kékinges CSISZ-tagok százai tartózkodtak a téren. Ma­gam sem tudom hogyan, egyszer csak a puszta véletlen két fia­tallal hozott össze. Egy fiúval és egy lánnyal. Beszélgettek a tö­megben, úgy éreztém bekapcso­lódom a beszélgetésbe. Megis­merkedtünk és amint észrevet­tem, hogy nem alkalmatlanko­dom, a Duna-part felé indultunk. Nem váltam el tőlük azonnal. A Pionír nevű hajón foglaltunk helyet, jól esett egy kis pihenés, két sört rendeltünk és egy mál­naszörpöt, Bertának a leánynak. Berta Besztercebánya kornyé­kéről, Vlkanováról jött Bratisla­vába a találkozóra. Hogyan ke­rült ismeretségbe Várhegyi Gá­borral, egy komáromi fiúval, azt nem tudom, de hogy kedves és forró ismeretségnek látszott, az biztos, azt éreztem mint hívat­lan harmadik személy, aki pilla­natnyilag társaságukhoz tartoz­tam. Miről beszélgessünk hát? Ünkénytelenül a találkozóra te­reltem a beszélgetést, ha már a sors összehozott-velük. Lega­lább képet nyerek — gondoltam magamban, a két fiatal barátsá­gáról, valamint arról, hogyan érzik magukat ezen az örömtel­jes találkozón. Bizonyára minden fiatal jól érezte magát, de a jó a találkozón élet reszóló barátsá­gok keletkeznek, s gondoltam, megtudom, ők ketten vajon ho­gyan barátkoztak össze? — Nem látogatsz el Vlkanová- ra? — kérdeztem Gábort csak úgy heccből. — Ha akar eljöhet — vágta rá Berta, nem olyan csúnya falu az, hogy egy idegen ne találhatná fel magát benne. Gábor szó nélkül mosolygott. — Ha a te helyedben lennék, én ugyan a közeljövőben meglá­togatnám Bertát, — húztam to­vább Gábort. De arra\már Gábor is úgy nyi- s latkozott, hogy egy szóval sem- mondta, ellene van a látogatás­- nak. Ha idő és alkalom lesz rá,- miért ne, nincs olyan túlságos- messze Komáromtól. A barátság- elvégre sok mindenre jogosít, '• mintha ezt gondolta volna ma- '■ gában a fiú. ’< De mit szólnának a falujukban — kérdeztem a lánytól, nem lé­- kelnék meg Gábor fejét a nagy '• merészsége miatt a többi légé- . nyék? — Ugyan mit gondol, nem . harminc évvel ezelőtt élünk — . szólt a lány szinte neheztelően. t Közben egy hatalmas hajó hú- s zott el mellettünk. A Baross z nevű magyar hajó volt. Erdek- . lödve néztük az árral szemben . úszó irtózatos erőt kifejtő hajót. . Egyszerre csak Berta szólalt •> meg, s azt mondta, hogy sokat . szeretne utazni és főként Pestre r menne örömmel. Meg aztán Komárommal is t megismerkedne — mondta neki- Gábor. Kérdezte meg szeret né-e ’i a kacskaringós zeg-zúgos utcá­- kát, ahol az idegen majdnem i mindig eltéved. i Berta sem mondott ellent az ', utazásnak, képzeletében már Ko- t mórom felé robogott vele a vo- i nat. y A beszélgetés további fonala a találkozó kulturális rendezvé­nyeiről és a fellépésekről szövő­dött. Kitértünk a sportra is és végül a munkahelynél, a terme­lésnél kötöttünk ki. Bizalmasan, minden feszélyezett ség nélkül tárgyaltuk a problémákat, úgy mintha az iskola padjaitól kezd­ve örökké egymásra lettünk vol­na utalva. Semmi idegenszerű­ség, semmi zárkózottság nem vegyült egyikünk hangulatába sem, a legbarátiabban, a leg- öszintébben nyilatkoztunk egy­másnak a szóbanforgó dolgokkal kapcsolatban. Egy-egy pillanat­nyi beszédszünetben eszembe villant, hogy hátha házasság lesz a két fiatal ismeretségéből. Eh, bolondság — gondoltam aztán magamban, nem kell mindjárt házasodni, ha két fiatal megis­meri egymást, bár azt is lehet, viszont az ismeretségből szilárd baráti kötelékek fonódhatnak. Sok barátság, ismeretség ke­letkezett a Dunai Találkozón. A fiatolok, ha összekerültek, elbe­szélgettek egymás életéről, fog­lalkozásáról, sót még az alap­szervezetük helyzetét is szóba- hozták. Megérdeklődtek, meny­nyit keresnek, mennyi a fizeté­sük. Hogyan dolgoznak a szövet­kezetekben vagy állami gazda­ságban, vagy milyen agrotechni­kai intézkedéseket tesznek. A mulatság, a vasárnap délutáni tánc, a kirándulások mind-mind szőnyegre kerültek. A nyitrai kerületből egy fiatal fiú egy gottwaldovi fiúval tárgyalta, ho­gyan kell megszervezni helyesen egy kirándulást. Az ismeretség­ből barátság keletkezik, a barát­ság pedig kifejleszti a szeretet gyökerét és a barátkozni tudó fiatalok soha nem lesznek ellen­ségei egymásnak, mint ahogy soha nem is voltak azok. Nem akartam nyűgösködni, alkalmatlapkodni, elbúcsúztam tőlük, de még együtt mentünk ki a hajóról a Duna-partra. Ők a Kultúra és Pihenés Parkja felé vették útjukat, én a Nemzeti Színház irányába mentem. Egye­dül mentem, de úgy éreztem, mind a hárman együtt vagyunk. B. I. Viszontlátásra! Egy zakorovcei pionír búcsúzik Thi Khanh ko­reai pionírpajtástól a Dana­parton. Viszontlátásra! Az ország minden részéből vörös nyakkendős pionírok ér­keztek Bratislavába. Ők voltak az Országos Alkotó Verseny fő­szereplői, művészei, melyet ez évben a CSISZ KB Pozsonyban összpontosított. Nevezetes és szép volt június 25-én az a beszélgetés is, mely a Klement Gottwald-Pionírház- ban folyt le a „Csankáné gyer­mekei“ című könyv és írójának, Frano Král'nak életéről. Ezen a beszélgetésen jelen volt Krista feendová, ki elmesélte a pionír­pajtásoknak, hogyan képzelte ő el Frano Král’t mindaddig, míg nem ismerte. Többek között ezt mondta: — Mindig azt gondoltam, hogy Frano Krá! egy telt, darabos, bajuszos komoly bácsi. Egyszer, mikor azt a feladatot kaptam a munkahelyemen, hogy az írót látogassam meg, igyekeztem magamat komollyá tenni, már azzal is, hogy a szokottnál job­ban lesimítottam hajamat, feke­tébe öltöztem, hogy így komo­lyabbnak nézzek ki. Amikor ta­lálkoztam vele rájöttem tévedé­semre. Egy sovány, kellemes, csendes ember állt előttem, és így izgalmam feleslegessé vált. így beszélt tehát Frano Érái­ról Krista Bendová. Elmondta mindazokat a nehézségeket, me­lyek között Frano Král' író soká élt. Beteges volt, méghozzá na­gyon beteg, de azért nem feled­kezett meg a pártról és sokat tett, hogy ma boldogabban él­jünk. Szép volt ez az ankét. De ez még nem volt minden, mert a Pionírházban és udvarán egy álló hétig voltak beszélgetések híres írókkal és művészekkel, s közben folytak a kultúr- és sportfellépések is. Az összes ke­rületek képviselői azon igyekez­tek, hogy ők legyenek az elsők, ők vigyék el a győzelmi serle­get. Az eredmények és a győz­tesek váltakoztak, hol a bratis- lavaiak, hol a prágaiak, majd az osztrávaiak végeztek az első helyen. Például a gránát-dobás­ban Repka pajtás, a casticei nyolcéves középiskola tanulója lett az első. Hosszú, nagyon hosszú lenne, ha mindent elszeretnénk mon­dani, ami egy hétig Pozsonyban történt. Vasárnap, június 29-én sötét, borús este volt. A járókelők igyekeztek, hogy minél előbb fedél alá kerüljenek, mert úgy látszott, hogy nagy eső lesz és almos mindent. A járókelők i Pihenés és Kultúra Parkja felé igyekeztek, az utolsó estre, nelyet az alkotó versenyben jyőztes pionírok készítettek elő. 3okan azzal a tudattal mentek >da, hogy köszönetét mondjanak i kis pajtásoknak a hét szőra- cozásáért és kitartó munkájuk­ért, no meg, hogy üdvözöljék i győzteseket. így telt meg nyolc óra előtt i Kultúr Park .sportterme. A jyőztesek utóljára mutatták be udásukat. Sok szépet láttunk is hallottunk tőlük, ez bizonyí- otta a kitörő taps, mellyel i közönség a kultúra ifjú ter- esztőitől búcsúzott. Műsort műsor, tapsot taps :övetett. A kosztolnaiak a csép- ladaró táncot mutatták be, a rer^cséni gyermekotthon ének- :soportja békedallal búcsúzott közönségtől. A legnagyobb neglepetés volt a befejezés agy 500 tagú pionírcsoport kö- ös fellépéssel búcsúzott a Du- iai Találkozótól. Viszontlátásra övőre! egyik ember ezért, másik azért érzi jól magát. Kiváncsi voltam a két fiatalra. Tudtam, hogy Diniková Jana, aki oklevelet nyert az ifjúság Dunai Találkozója zongoraversenyén, anyja és testvérei társaságában. BÍZUNK ABBAN . .. A rozsnyói magyar pedagó­giai iskolából az idén 80 tanuló jelentkezett Vel'ká Lomnicára, nyári brigádmunkára. A brigád jelentőségét az is emeli, hogy a szlovák környezetben a résztve­vőknek alkalmuk nyílik a szlo­vák nyelv gyakorlására, elsajá­títására. Továbbá megismerik hazánk egyik legszebb részét, természeti szépségét, a Magas Tátrát. A CSISZ kassai kerületi vezetősége a brigád idejére ver­senyt ír ki, melyből természe­tesen mi is kivesszük részün­két. bízunk abban, hogy jól megálljuk helyünket, és úgy mint tavaly, elnyerjük a Vel’ká Lomnica-i állami gazdaság ván­dorzászlaját. ADORJÁN ZOCTÁN, Rozsnyó. TIZENNÉGGYEL TÖBBEN A bácskai szövetkezeti tagok többen lettek 14 fiatallal.. A sző- 5 vetkezetbe lépő CSISZ-tagok I igen kiváló munkát végeznek a t közös vagyon gyarapítása érdé- I képen. A fiúk és lányok na- E gyobbrészt a zöldség- és gyű- £ mölcskertészetben dolgoznak, de ha más munkaszakaszra ke­rülnek, örömmel veszik azt a munkát is. A vezetőség a leg­nagyobb megelégedéssel beszél a fiatalokról. A legjobban dől- c gozó fiatalok Csermák Ilona, j: Krajnyik Irma, Katkó Rózsi, j, Katkó Erzsébet, Bajka Mária, t Vígh Jolán és Kardos Ilona. a KÄSZONYI ISTVÁN t TELJESÍTETTÉK j VÁLLALÁSUKAT j, Az érsekújvári 11 éves ma- r gyár tannyelvű középiskolában r ünnepi CSISZ tagsági gyűlést k tartottak. A tanulók a gyűlésen t megvitatták pártunk XI. kong- l< resszusának jelentőségét és f azokat az eredményeket, ame- r lyek a CSKP-nak köszönhetők. Kiértékeltük a pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezett­ségek teljesítését is. A kultúr- ház építésénél 3500, az új sta­dion építésénél pedig 2000 bri­gádórát dolgoztak a tanulók. A Nyitra-Zsitva folyók szabá­lyozási munkálataihoz 60 tagú brigádcsoportot biztosított az iskolai CSISZ-szervezet. Az esztrádműsorok rendezése is sikerrel járt és különösen a kö­bölkúti vendégszereplés zárult teljes sikerrel. Az odaadó mun­káért az iskolai CSISZ-szervezet elnyerte a CSISZ járási vezető­ségének vándorzászlaját. PÁL MIKLÖS, Érsekújvár. SZÉPÜL IPOLYBALOG Az ipolybalogi fiatalok nagy gondot fordítanak falujuk szé­pítésére. A falu szépítése érde­kében a helyi nemzeti bizottság többször műszakot szervez, amelyen a fiatalok az időseb­bekkel karöltve kiveszik részü­ket. Rendbehozták a futballpá- lyát, s most egy mellékutca kövezésén dolgoznak. Amellett nem feledkeznek meg a kultu­rális tevékenységről sem. A közelmúltban nagy sikerrel mu­tatták be a Cigány és a Bújócs­ka című színdarabokat. A be­folyt pénzen ping-pong felsze­relést és gramofont vásároltak. HUSZÁR .TÖZSEF, Ipolybalog. B. I. •tr -ir Levelezni, ismerkedni szeretnénk Mindenről szívesen levelez­nék. Bélyeget és képeslapokat gyűjtök. Szeretem a zenét, spor­tot, táncot, filmeket. Szívesen rajzolok és nagyon sokat olva­sok. A zalaegerszegi középis­kolában tanulok, 16 éves va­gyok. Címem: Ősz Mária, Bala- tonfenyves. Zala megye. Ma­gyarország. Tizenhét éves diáklány va­gyok, nagyon érdekel a sport, politika. Szeretném, ha a labda­rúgó világbajnoksággal kapcso­latban kapnák több levelet és véleményt. A mozi, színház és turisztika is kedvenc szórako­zásaim közé tartozik. Címem: Ländler Rózsa, Budapest, VII., Péterfi Sándor u. 19. Levelezni, ismerkedni szeret­nék csehszlovákiai fiatalokkal és színészekről kérnék fényké­peket, mert szenvedélyes kép­gyűjtő vagyok. A salgótarjáni gimnázium harmadéves tanulója vagyok. Címem: Balogh Erzsé­bet, János akna u. p. Hontlese- nye, Magyarország. Már régen szerettem volna külföldi fiatallal levelezni, és most az Üj Ifjúságon keresztül próbálok levelezőtársat találni. Most járom a gimnázium 3. osz­tályát, 18 éves vagyok. Szere­tem a zenét, filmet, színházat. Levelezni szeretnék bármilyen témáról. Címem: Koncz Anna, Mezőkövesd, II. Gaál István üt 13. Magyarország. Örömmel leveleznék csehszlo­vákiai fiatalokkal bármilyen té­máról. Érdekel az utazás és fényképeket is szeretnék cse­rélni szép tájakról, városokról. Minden levélre válaszolok. Cí­mem: Jámbor Irén, Kaposvár, Kórház. Egészségügyi iskola. Magyarország. A marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti főiskola II. éves gyógyszerész-hallgatója vagyok. Nagyon szeretem a sportot, a zenét és színházat. Irodalmi kérdésekről, zenéről, filmről le­veleznék. Címem: Sántha Irén, Tg. Mures, Str. Crisan 5. Romá­nia. Még egy pillanat s kész az emlék! Az ógyaílai járásban levő agyagosi állami gazdaság fiataljai is feljöttek a Dunai Találko­zóra. Sok-sok ejnlékkel tértek haza. v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom