Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-18 / 8. szám

Bratislava, 1958. február 18. VII. évfolyam, 8. szám. An 60 fillér üdvözöljük a győzelmes Februárt I A Februári Győzelem tisztele­tére országszerte megindultak a kötelezettségvállalások. Napról- napra több fiatal kapcsolódik be a vállalásokba, ami méltó meg­ünneplése a Februári Győzelem 10. évfordulójának. Az érsekúj­vári Elektrosvit üzem dolgozói is értékes kötelezettségvállalá­sokkal köszöntik a Győzelmes Februárt és a párt XI. kong­resszusát. Ebben az évben legalább száz­ezer normaórát takarítanak meg az üzem dolgozói. Ez 272.000.- koronát tesz ki. A megtakarítást szorgalmas, odaadó munkával, továbbá újításokkal érik el. Ha­ladó munkamódszerek hatáso­sabb alkalmazásával is előre vi­szik céljukat. A nováki Wilhelm Pick Vegy­ipari üzem dolgozói a kormány és a Szakszervezeti Tanács Vö­rös zászlajának birtokosai meg­tárgyalták és elfogadták a bra- tislavai Kerület vegyiüzemeinek versenyfelhívását a Februári Győzelem 10. évfordulója és a W. pártkongresszus tiszteletére tett összüzeml kötelezettségvál­lalással felelnek rá. Az üzem <arbantartó kollektívája vállal­ta, hogy a különféle mosóporok jyártását február 28-ig még fo­tózzák. A hulladék és kiselejte- tett anyagok felhasználásával az ilső negyedévben 12.400.- koro- lát takarítanak meg. A nováki éTUbelm Pick Vegyipari üzemek lolgozóinak összüzemi kötele- céttségvállalását T5 kollektív és 186 egyéni vállalással támaszt­ják alá. A komáromi hajógyár fiatal lolgozól is két komplex brigá- lot alakítanak a szerelő és a echnológiai osztályon a Febru- iri Győzelem tiszteletére. Üze­ni méretben kiterjesztik az if­júság mülióiért mozgalmat és 100.000.- koronát takarítanak meg különböző újításokkal és új munkamódszerek bevezetésével. A handlovai szénbányák üzemi CSISZ szervezetének vezetősége a fiatalokkal egyetértésben el­határozta, hogy ifjúsági műsza­kot tartanak. Továbbá a negyed­éves tervüket 1.000 tonna szén­nel túlteljesítik. A párkányi járásban tizenöt ifjúsági munkacsapatot alakí­tottak a szövetkezetben 200 fia­tal szövetkezeti taggal. A tizen­öt munkacsapat hivatása lesz majd a szövetkezetek növény- termelését fokozni. A CSISZ karvai alapszervezete két ifjú­sági munkacsapatot szervezett a szövetkezetben. Ezenkívül tíz fiatalt nyernek meg a közös gaz­dálkodás számára. A munkacsa­patokra a szakszerű növényter­melés miatt igen nagy szüksége van a karvai szövetkezetnek és bízva remélhetjük, hogy a fia­talok eredményei folytán még gázdagabb lesz majd a szövet­kezet. A szenicei járásban 8000 bri­gádórát dolgoznak le a fiatalok a szövetkezeti építkezéseknél. Ezzel az állattenyésztés további fokozásához járulnak hozzá, mert egészséges, korszerű is­tállókat építenek az állatoknak. A fiatalok sokat foglalkoznak a rétek és legelők javításával. A Februári Győzelem tiszteleté­re eddig 90.000 hektárnyi rét és legelő megjavítására tettek kö­telezettségvállalást a fiatalok országszerte. .A kassai kerület­ben további 700 fiatalt nyernek -ppure}(unui fn pfeui ^foieiBil V meg a szövetkezetek számára, szerek bevezetésével teszik az eddiginél is gazdaságosabbá a szövetkezeti termelést. A kötelezettségvállalások té­tele még nem fejeződött be, ha­nem napról-napra szélesebb mé­reteket ölt. A fiatalok méltóan UnneplUc a Februári Győzelmet. tAKAS'i lakások építésének .. államunk jelentős figyelmet szentel. 19.ö7-ben majdnem 64.000 lakást és az elmúlt tíz évben pe­dig 410.000 új lakást nyertünk. Az ered­mények még kedvezőbbek lehetnének, ha az építészek teljesítették volna a tervet. ^Tavaly például 1.550 lakással maradtak"" adósak, úgyhogy az állam nyújtotta eszközöket nem merítették ki. Ez még azonban nem jelenti azt, hogy nár ne lennének lakásgondjaink. A la- g {áskécdést nem lehet olyan egyszerűen 5 megoldani. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy négy- g százezer lakással károsultunk, azáltal, hogy a háború y idején nem építettünk és a lakosság száma, a természetes S szaporulat által tavalyelőtt 135.520 személlyel gyarapo- ö dott. Ezer és ezer család elhagyta a régi egészségtelen, g meg nem felelő lakását, minden évben legalább 7 ezer 5 rossz, lakhatatlan lakást bontanak le. Ha tekintetbe vesz- ^ szűk ezeket a körülményeket, akkor feltétlenül el kell H hogy ismerjük, ebben az irányban is sok változás történt, ß Nemcsak mi küzdünk lakásnehézségekkel, ismeretes, hogy g például Angliában is több mint egymillió lakásra várnak 5 az emberek. Érdekes átnézni az European Housing Situa- H tion 1956 című angol brosúrát, amelyből megtudjuk, hogy 2 nálunk ezer lakásra 286 lakó jut, Belgiumban 347, Dániá- ^ ban 312, Franciaországban 238, Hollamliában 230, Norvé- ^ piában 279, a Német Szövetségi Köztársaságban 223, H Ausztráliában 320, Angliában pedig 282. I Szervezeti HÍREK s SÍ A CSISZ FELSÖPAIONYI alap­szervezete és a Csemadok helyi­csoportja közösen bemutatták a Mézeskalács című háromfelvo- násos dalos mesejátékot. A rai- hályfai kultúrházban is fellép­tek, és a vendégszereplőket lelkes tapssal jutalmazta a né­zőközönség. A színdarabot Ra­vasz Ilona tanítónő rendezte és kitünően válogatta össze a sze­replőket. A bujdosó katona szerepét Rences Sándor, a királynőt pedig Kiss Erzsébet alakította. Nagy Aranka pedig szegény árvalány volt. Hozzájárultak még a darab sikeréhez Sidő János, Farkas Sándor, Tóth Vince és Mrva Lászlóné. Az énekeket Kiss Béla zenekara kísérte. AZ OTROKOCSI FIATALOK az Utóbbi időben komoly kulturális ténykedést fejtenek ki. Olajos Barnabás az otrokocsi kulturális élet idős úttörője, a Kubó című színművet tanította be a fiata­lokkal. A szereplők közül elsőnek Odler Teréziát kell megemlíteni, aki a cigányasszony szerepét alakította. Továbbá Czetner Ro­zália és Kubaia András a „két hű szerető“ szintén sikert ara­tott a közönség előtt. Külön dicséretet érdemel Miglavic Ma­rika, és Olajos Katica, akik először léptek fel színpadon. De a többi szereplők Gubala István, Gubala László, Czetner András, Adorján István, Pozsga István, Galó Irénke és Lenkei Ilonka is kitünően alakították szerepüket. A TORNALJAl MAGYAR 11 éves középiskola tanulói egy egész estét betöltő esztrádmű- sort tanulnak be. Az iskolában jól működik a zenekar is, ami Fejes János és Pákozdy tanár elvtársnak érdeme is. A tánc­csoport pedig tervbe vette több népitánc betanulását. Remélhe­tő. hogy a közönség előtt is sikert aratnak fellépéseikkel. fl^önyörü téli délelőtt volt, amikor vonatom &epü//ő- gött az ipolyviski állomása. A hópihék úgy csapdosták az ember szemét és orrát, mintha a falucska határain őrködő Ma- bérről, vagy a Kopaszhegyröl fe­hér konfetti-milliókkal üdvözöl­ték volna a jövevényeket a he­gyek tündérei. Ez a hasonlat pe- dig úgy jutott eszembe, hogy a keskeny töltés-úton egy tündér- járású, fiatal leány ballagott előttem, oly kecsesen rótta a fa­lu felé vezető ösvényt, hogy az ember még kéklő orral is önkén­telenül azt kívánta, bárcsak az ölébe kaphatná egy két pillanat­ra. És ekkor érzékeltem először, hogy, milyen áldott vendégsze­rető, kedveskedő nép is az ipoly­viski nép! Mert az én tündérem úgylátszik megérezte az utána bukdácsoló idegen kívánságát, karcsú bokái egy pillanatra ösz- szeütődtek egy hóvalfedett alat­tomos csuszka síkosságán, és a következő percben már lábacs­kái gz ég felé kalimpáltak. Így keriUt egy pillanatra karjaim közé első ipolyviski ismerősöm, akinek nevét (Csaía Mártának hívják) csak azért merem itt el­árulni, mert később vőlegényé­nek, Smiknya Jóskának is elme­séltük megismerkedésünk ka­cagtató epizódját. Mártuska, amint útközben el­mesélte, {mert az már csak ter­mészetes, hogy esése után együtt folytattuk az utat) 17 éves, de már kicsiny szíve nagyon-nagyon csordultig telt egy nem is olyan i^mkretlen vágytól és érzéstől. Rettenetesen szerelmes abba a hetyke-képü 20 éves Smiknya Jóskába, jaj, de mikor lehet még hites felesége annak a betyár szívrablónak! Ekként tudtam meg aztán. IPOLYUISKI hogy a hátralevő katonáskodás bizony itt egyetlen akadálya az egybekelésnek, a kis kertész­lánykának „stafirungja," új bú­tora is meg van már, s a legény­nek számlálatlanul fekszenek ezresei a bankban. Hogy miből? Hát abból, hogy Smiknya Jóska a délutáni zárszámadáskor is 30.762 koronát kap apjával együtt, a kislánynak pedig. 5737 korona üti a markát. Hát még ha hozzávesszük az évközben megkapott előleget, (munkaegy­ségenként 15 koronát!) meg a munkaegységenként mintegy 20 korona értékű természetbenit! Hát akadhat fiatal, aki elvágyód­na ebből a kis földiparadicsom­ból? AMIT SENKI SEM ÉRT Kora délelőtt kezdődött az ünnepélyes zárszámadási gyűlés az ipolyviski kultúrházban, me­lyet zsúfolásig megtöltött a tag­ság: asszonyok, leányok, férfiak, gyermekek. A gyűlés lefolyásúról fölösleges külön beszámolni, olyan volt az, mint minden év­ben, minden ipolyviski évzáró gyűlés, szorgalom és hozzáértés szülte gyönyörű termelési ered­ményekről, még nagyobb célki­tűzésekről, dicséretekről és kri- tizálásokról beszéltek szépen és ékesen a szövetkezet vezetői. Ilyen ékes beszéd volt például az, hogy az 1957-es évben negy­ven korona munkaegység értéket ért el az ipolyviski szorgalom, és másfélmillió korona szétosztá­sában fut ez a gyűlés után kife­jezésre. S ilyen kritika volt az, hogy mindennek dacára mégis akadnak még olyan érthetetlen csökönyösök, (nem is kevesen, 180 hektár gazdái!) akik inkább koplalnak, állatként gürcölnek, csakhogy meghajtanák gőgös fe­jüket, és belépnének falujuk szö- vetkezetébe. Ámulva nézegettem Egy aláírás és kifizetik a pénzt! a gyűlés utáni boldog arcokat, a fiatal Bab Gézáét, aki 11 438 koronát vett át a szövetkezet hivatalnoknöjétöl. Bállá .'.. -né- tól, vagy Kényes Sándorét aki családjával együtt 56 000 koro­nát, Kovács Györgyét aki 52 000 koronát, és Tóth Istvánét aki 48 000 koronát vágott zsebre, és ámulva nézegettem lelki szeme­immel a kunyhóikban megbújt 2-3 hektáros konokokat, akik talán kétségbeesetten, szégyen­kezve, vagy tehetetlen dühük­ben családjukat sanyargatva ne­szelik falubeli társaik, rokonaik, komáik boldog kacagását. Nem értem, nem értem, s ezen a he­lyen is csak azt tudom üzenni a viski szövetkezet vezetőségének: nyújtsák ki kezüket ezekért a talán szemérmességből, tálán nyakasságból szenvedőkért, s ba­ráti szóval, ba­ráti szívvel hív­ják el maguk közé! Hej-haj, dinem- dánom! Kedves kis kultúrműsor, pompás disznó­toros vacsora, majd hajnalig tartó dinom-dá- nőm zárta be az ipolyviski szö- vetkezetesek bol­dog február nyol- cadikáját. A fia­talság vidám táncra perdült, az idősek a híres viski pince aranyszínű nedű­jének toroköblö­getésével adózott a nagy nap fér­fias kívánalmai­nak, felharsantak a gyönyörű régi Ipolysági nóták, N—nn

Next

/
Oldalképek
Tartalom