Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-18 / 8. szám

gunak tartja a lap a legmaga­sabb szintű megbeszéléseket „mégpedig nem jövőre, hanem még az idén, néhány hónapon belül“. 'vA világsajtó továbbra is a csúcsértekezlet kilátásait latolgatja. A Monde szerint a Kelet-Nyugat közötti tár­gyalások megtartása körüli vitában jelenleg az eljárások kérylése került az előtérbe. Hammai'skjöld moszkvai út­jának eredete is ,.az eljárási kérdés“ tisztázásában kere­sendő. A főtitkár nagyon féltékenyen őrzi az ENSZ elöjqgaiL, az eljárás tekintetében és'a kelet-nyugati tár­gyalások újra-felvételét, az ENSZ „keretébe“ vagy lega­lábbis az ENSZ „védnöJcsége“ alá akarja helyezni. Pierre Courtade, a Humanité vezércikkében megállapítja, hogy a kelet-nyugati értekezlet gondolata néhány nap óta olyan előrehaladást mutat, hogy már új szakaszról lehet beszélni a nemzetk.özí kapcsolatokban. Az európai köz­vélemény széles rétegei ma a Rapacki-tervet a békeprob­lémák általános rendezése lehetséges kezdetének tekintik. A Rapacdci-tervröl egyébként az amerikai lapok is kény­telenek elismerni, hogy az elképzelés egyezik Európa népeinek alapvető érdekeivel. Sulzberger, a New York Times párizj5i tudósítója kifejti, hogy a terv széleskörű európai meg^'itatása pozitív jel, mert azt mutatia, hogy újabb módszereket keresnek a feszültség enyhítesk'e. Eltérések vannak Washington és London között a csúcs- találkozó megtartásának módozatait illetően. Az angol kormány álláspontjának kialakításában mindjobban érez­teti hatását a közvélemény mind erőteljesebb ható nyo­mása. Legutóbb Caistkell, az Angol Munkáspárt vezetője nyilatkozott az eddigieknél is egyértelműbb módon az értekezlet megtartása mellett. „Határozottan kijelentjük — mondotta Gaistkell — hogy meg kell tartani a legma­gasabb szintű tárgyalásokat, hozzá kell járulnunk a hid­rogén íegyverkisérietek beszüntetéséhez és elő kell mozdítanunk az európai semleges övezet megteremtését“. ' tása lesz magának a puszta i ténynek, hogy a világ vezető i államféríiai összejöttek ugyan- I abban a tanácsteremben és egy AZ ANGOL MINISZTERELNÖK válasza Bulganyin második üze­netére, kifejezésre juttatja Mac- millannak azt. a szándékát, hogy hajlandó résztvenni a kormány­fői értekezleöen. Az angol pol­gári sajtó és a munkáspárti Daily Herald növekvő bizakodás­sal ítéli meg a csúcstalálkozó esélyeit. A lapok ebben vonat­kozásban bizonyos haladást fe­deznek fel Macmillan válaszában. Az erősen jobboldali Daily Sketch szerint általában biztosra veszik, hogy az idén nyáron megtartják a csúcstalálkozót. A News Cro- nicle a következőképp kommen­tálja az angol választ: Eisenho­wer úgy nyilatkozott, hogy nél­külözhetetlen az alapos előké­szítés „diplomáciai úton és külüjg^minisztereink által“, Mac­millan viszont az „és“ kötőszót az életbevágóan fontos ,,vagy“ kötőszóval cserélte ki. Az ötmil- liő példányszámban megjelenő Daily Mirror vezércikkében úgy vélekedik, hogy a világ problé­máit nem lehet egyetlen négy­hatalmi értekezleten megoldani. A lap szerint viszont óriási ha­közös asztal körül folytatnak megbeszéléseket. Létfontossá­érdeklödésének középpontjában a francia-tuniszi viszony kiéle­ződése áll. A francia lapok ve­zető helyen foglalkoznak a Sza- tiet Szidi Juszeíi tuniszi falu terrorbombázással és a francia minisztertanács ülésével. A Paris Journal szerint Gaillard miniszterelnök dilemmában van. Egyik lehetősége az. hogy meg kell büntetnie a bombázásért felelősöket, az algériai főpa­rancsnokot, amint ezt tőle a szocialisták követelik. Ez azon­ban csak kihívást jelentene a jobboldal felé és súlyosbítaná a hadseregen belüli egyébként is súlyos helyzetet. A másik al­ternatíva szerint Gaillard „fe­dezné" a katonai parancsnoko­kat. Ebben az esetben — a lap szerint — a szocialista minisz­terek a kormányból kiválás gon­dolatával foglalkoznának. A pá­rizsi sajtó továbbra is nyitva hagyja a kérdést: Ki a felelős Szakiet-i bombázásért? KI adott parancsot a légitámadásra? A Humanité rámutat arra, hogy a „merénylet tettesei“ az algériai francia hatóságok. A Liberation szerint a kormány felelős a meg­torló intézkedésért. A lap meg­állapítja, hogy az ilyen kormány többé nem méltó Franciaország vezetésére. A Combat hangsú­lyozza: „Amikor mindenki pa­Megholt Morcéi Cochin Marcel Cachin, francia kommunista képviselő, a nem­zetgyűlés legidősebb tagja, a Humanité igazgatója, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, február 12-én reggel meghalt.' Marcel Cachin 1869-ben született az észak-franciaor­szági Paimpolban. Filozófiai tanulmányokat végzett, majd tanári pályára lépett. Már fiatal korában bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, 1920-ban a kommunista párt megszervezésében töltött be vezető szerepet. 1918- tól az Humanité kiadója, 1935-ben szenátorrá választot­ták. Ö volt az első kommunista szenátor'a francia köztár­sasági tanácsban. A múlt év novemberében Lenin-díjjal tüntették ki, Franciaország és a Szovjetunió barátsága érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékenységéért. rancsol, senki sem kormányoz többé!“ Párizsban feltűnést keltett a New York Herald Tribune-ban J. AIsop tollából közölt cikk, amely a Pineau külügyminiszter­rel folytatott beszélgetésről szá­mol be. Az amerikai újságírók szerint Pineau „szomorú téve­désnek“ minősítette Szakiét bombázását és kijelentette: „a francia kormány egyetlenegy fajta akcióra sem adott felhatal­mazást“. A minisztertanács után azonban a külügyminiszter meg­cáfolta, hogy ilyen kijelentése­ket tett volna az újságíró előtt, és azzal vádolta Alsopót, hogy „kiforgatta a szavait“. Angliában tüntettek a rakéta támaszpontok és a nukleáris fegy­verekkel való átrepUlések ellen és követelik a csúcsértekezlet megtartását, A tüntetők hatalmas tömege a parlament épülete elé vonult. Jelszavaikkal hangoztatták a meg nem támadási szerződés meg­kötését és a csúcsértekezlet összehívását. merev politikájára újabb csapást mértek. Wolfgang Döring, a Szabad Demokrata Párt észak- rajna-westfáliai frakciójának el­nöke, a párt most megtartott kongresszusán kijelentette: „A német kérdésről szőlő négyha­talmi tanácskozásnak nem sza­bad kudarcot vallania, azért, mert a Német Demokratikus Köztársaság politikusai is részt akarnak venni az értekezleten“. A kijelentés sebet ütött Ade­nauer plitikáján. A kancellár, aki magát a német egység első számú hívének nevezi, csökö­nyösen visszautasttja annak elis­merését, hogy az egyesülés felé az első logikus lépés az NDK kormányával való tárgyalások felvétele. A Döring nyilatkozat pedig megint egyszer világossá teszi: Nyugat-Németországban mind kevesebben vannak, akik lehetségesnek tartják az NDK- val való tárgyalások elutasítá­sát. „Létesítsenek a két német állam részvételével atommentes övezetet“ — javasolja Rapacki. „Nem“ — hangzik Bonn válasza. „Lépjen ki a két német állam az egymással szemben álló két katonai szövetségből“ — java­solja Grotewohl. „Vonják ki Németország mind­két feléből a külföldi csapato­kat“ — javasolja Hruscsov. „Nem, Nem és nem!“ — fele­lik Bonnban. Ezek a javaslatok azonban Adenauer minden akadékosko­dása ellenére mind nagyobb visszhangra találnak a Német Szövetségi Köztársaság lakossá­gánál. ,,Adenauer igen rossz szolgálatot tesz a nemzetközi enyhülésnek és a leszerelésre törekvő erőknek“ — mondotta legutóbb a szociáldemokrata vezér, Ollenhauer, javasolja a Rapacki-terv megvizsgálását. A Szabad Demokrata Párt fent idézett álláspontja pedig most újult erővel mutatja: Nyugat- Németországban egyre többen látják, hogy Adenauer konoksá- ga nemcsak a nemzetközi eny­hülésnek, hanem a német egy­ség ügyének is a legnagyobb akadálya. tanácskozott a dívsz VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Az ülést Bruno Bernini, a Dívsz elnöke nyitotta meg. A négynapos tanácskozáson meg­tárgyalták a Dívsz legutóbbi kiovi kongresszusén hozott ha­tározatok végrehajtását és a \’ilágszövetség idei programját, majd a következő 19ö9-es Világ­ifjúsági Találkozó előkészítésé­nek kérdéseiről beszéltek; végül pedig megtárgyalták a DÍVSZ, valamint az ázsiai és afrikai or­szágok ifjúsági szervezetei kö­zötti kapcsolat problémáit. Az első. napirendi pontot Bruno Bernini terjesztette elő, a má­sodik napirendi pont beszámoló­ját Christian Echard a DÍVSZ kievben megválasztott új főtit­kára adta elő. Szibéria szénkészlete csak­nem tlztrilliő tonna — ez csupán egyike azoknak a lé- leazetelállítő számoknak,' amelyekkel a szocialista épí-- tés során találkozunk. Szibé­ria nemcsak szénben gazdag,.^ hanem az eddig ismert ada­tok arra mutatnak, hogv a természeti kincsek egyik leg­gazdagabb tárháza az egész világon. Más társadalmi rend kö­rülményei között Szibéria az ipari államok nversanyag- gyarmatává vált volna. A Szovjetunió azonban nem hagyja kihasználatlanul azt a lehetőséget, hogy a termé­szet e kincsesbányáját a nép érdekében folytatott tudomá­nyos munka egyik leghatal­masabb bázisává építse ki. Szibéria gazdagsága nem né­hány ember hasznát, hanem a szovjet nép és ra.ita keresz­.AZ OB MENTEN TÜBB TÍZEZER LAKOSÚ TUDÖSVÄROS LÉTESÜL. AZ ÚJ TUDOMÁNYOS KÖZ­PONT A SZOCIALISTA VÁROSÉPÍTÉS KÍSÉRLETI LABORATÓR ÚMA. tül az egész emberiség bol­dogulását szolgálja. Az élet irama a tudomá­nyos fejlődés gyorsasága nem engedi, hogy az új tudomá­nyos központ — amelyre oly nagv szükség van — önma­gától alakuljon ki. Évtizedek helyett 3-4 év alatt épült fel az Ob partján a több tízezer lákosú új tudós-város. Az Ob mellett, ahol ma még hőbo­rította érintetlen fák tízezrei magasodnak az ég felé, már túrják a földet az exkaváto­rok. zakatolnak a fúrógépek. A tél közepén érezzük a nagy tavaszi építkezések szívveré­sét. S különösen érezzük ott. ahol az úi város tervei kelnek életre a mérnökök rajzain. Vessünk egv pillan­tást a tervekre. EGYETEM. NYOMDA. KÖNYVTÁR, KLINIKA. .. Egymástól megfelelő tá­volságban emelkednek a tu­dományos intézetek tágas épületei. Az itt kialakítandó komplexus elsősorban fizikai és matematikai irányú lesz, de tovább fejlődnek majd a régebben felállított intézetek is. Ezenkívül itt épül fel a szibériai és távolkeleti tudo­mányos intézetek számára szükséges tudományos káde­rek képzését ellátó termé­szettudományi jellegű egye­tem. az ország keleti telének legnagyobb, mintegy 4-6 mil­lió kötetet magában foglaló tudományos kiadövállalat megfelelő nyomdával. Felépül továbbá egv kísérleti üzem az úi műszaki berendezések elkészítése és kioróbálása céljából és egy klinika a Szovjet Orvostudományi Aka­démia által felállítandó Inté­zet munkájának gyakorlati feilesztésére. Egyre újabb intézetek nőnek maid ki a földből Novoszibirszk köze­lében. a fiatal Ob-tenger partján, s lerakják az alap­jait egy új tudós-városnak, amelyet korszerű betonautó- út és villamosított vasútvo­nal köt össze Novoszibirszk- kel. AZ ÚJ VAROSBAN TOVÁBB ÉLNEK A RÉGI FÄK A tengerhez közel, az er- dófc'en áll maid az egyetem. A várost átszelő két főútvo­nal jobb és bal oldalán két- és háromemeletes lakóházak épülnek, de ezek miatt nem pusztítják ki az erdőt: hadd éljenek tovább a, fák a házak között. A város intézményei közül kiemelkedő lesz a Tu­dósok Háza, könyvtárral és tudományos konferenciák vaav kongresszusok rendezé­sére is alkalmas, tágas helyi­ségekkel. A város szélén pe­dig földszintes és egyemele­tes villák épülnek, megfelelő nagyságú kerttel és többnyi­re garázzsal, hogy legyen hová beállítani az autókat. A tenger irányában az Ob fe­lé fújó szelet felfogó erdő­sáv belső szélén látjuk a sta­dion ovális aveoszőnvegét, a sportcsarnokot és a park kö­zepén épülő szabadtéri szín­házat. A KÉNYELEM VAROSA Az egész város távfűtésű lesz. s természetesen beve­zetik a gázt. a villanyt, a te­lefont és a rádiót. Egyébként úgynevezett mikrokerületek- re oszlik, s mindegyiknek meglesz a saját klubja, sport­pályája, bölcsődéje és óvo­dája, iskolája, éttermei, üz­letei és műhelyei, amelyek teljes mértékben eleget tud­nak tenni a lakőssáa szük­ségleteinek. Az úi tudomá­nyos központ tehát a szocia­lista városépítés hatalmas kísérleti laboratóriuma lesz. Szibériára tehát nagy épít­kezések hainala köszöntött, s az a hatalmas földterület, amelynek neve a negyven esztendővel ezelőtti időkben csupán rettegést és borzal­mat keltett az emberekben, megindul a rohamos fejlődés útján. * Bambusznádból közleke­dési eszköz. Indonéziában a közleke­dés még ugyanolyan pri­mitiv, mint az ipar és a mezőgazdaság. A gyarma­tosítók örökségéhez tar­tozik az is, hogy a lakos­ság kétharmad része írás­tudatlan. Hatvanezer em­berre egy orvos jut. A hollandoknak menni kell A háromszázötven éves portugál, holland, és ja­pán gyarmati uralom után 1945 augusztusában Su­karno elnök kikiáltotta a független Indonéz Köz­társaságot. A hollandok természetesen nem akar­lak olyan könnyen lemon­dani ,.tulajdonukról“ és" ezért az 1948-49-es évek­ben véres összeütközé­sekre került a sor, melyek végül a fiatal köztársaság elismerésével végződtek. A hollandok már csak Nyugat-Iriánt tartják bir­tokukban, és ehhez kör­mük szakadtáig ragasz­kodnak. Amint ismeretes a dolgozók megszállták a holland tulajdonokat, ez­rével utasították ki a- hol­landokat és hajókkal ha­zaszállítják őket. Lanorkshire-ben, Ang­liában, a tűzoltóság és a rendőrség a Calder folyö medrének egy részéből kiszivattyúzta a vizet. Azt remélték, hogy megtalál­ják a közelmúltban el­hunyt tizenhétéves Iza- belle Cock-ot. Nem tud­ják, bűntény áldozata lett-e a fiatal leány, vagy pedig öngyilkosságot kö­vetett el. Cecília Dijone, a híres kanadai ötön ikrek egyike férjhez ment, és kijelen­tette, hogy öt gyermeket szeretne, de nem ötös ik­reket. tnWMllfiriTTr-in—r--------------------------------------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom