Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-11 / 7. szám
A csúcsértekezlet megtartásával kapcsolatos véleménycsere újabb szakaszhoz érkezett azzal az üzenettel, amelyet Bulganvin intézett Eisenhowerhez. Milyen a viszonya egyrészt a nyugati hatalmaknak és másrészt a Szovjetuniónak a csúcsértekezlethez; Ismeretes, hogy a Szovjetunió javasolta összehívni a csúcs- értekezletet, A Szovjetunió képviselői ügy vélték, hogy most, amikor a leszerelés kérdése Németország egyesítése, és ezzel Összefüggően az európai kollektív biztonság kérdése zsákutcába futott, s továbbá, amikor a közép-keleti hel.yzet feszült, alkalmas lenne összehívni a legkompetensebb politikai tényezőket, kormányfőket. A nyugati hatalmak nem mondták, hogy nem. Igen-t mondottak, de olyan ellenvetésekkel, ami gyakorlatilag egyenlő az elvetéssel. Hajlandók lennének értekezni, ha ezt megelőzi a külügyminiszterek értekezlete, amely mélyebben foglalkozna a kérdésekkel. Ez annyit jelent, hogy ha néhány hónap múlva a külügyminiszterek összeülnének, a tárgyalásokat elnapolnák, vagy megállapítanák, hogy nincsenek meg a kellő feltételek ahhoz, hogy megegyezzenek. Röviden; a nyugati hatalmak, és főleg az amerikai uralkodó körök azon fáradoznak, hogy hogyan fuilasszák be a csúcsértekezletet kUlönMző tectmikai és pro- cedurális {Nroblémákkal. A kapitalista kormánykörök néni kívánják a csúcsértekezletet. A Szovjetunió olyan kérdéseket javasol a napirendre, ami a nyugatiaknak kellemetlen, vagy olyanokat, amit már elutasítottak. A tavalyi tárgyalásokon elutasították a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések beszüntetését, valamint ezt a kötelezettséget, hogy ezen fegyvereket nem fogják használni. Amerika, Nagy Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország negatívan foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy vonják ki a külföldi hadseregket Európa területéről, vagy hogy Közép- Európa néhány országából atommentes övezetet létesítsenek. Az Atlanti-paktum és a Varsói szerződés megnemtámadási szerződést elutasították, főleg Amerika és Nyugat-Németország vezetői. És ezek azok a pontok, amit javasol a Szovjetunió, hogy tárgyalják meg a csúcsértekezleten. Ha az Egyesült Államok és szövetségesei belemennének a csúcsértekezletbe, valamint a felsorolt kérdések megtárgyalásába, akkor a nyugatiak nemcsak a Szovjetunióval találnák magukat szemben, hanem az egész világ közvéleményével. Mert nem akad a földkerekségen - a kapitalista államok legagresszivabb körein kívül — egyetlen ember se. aki a béke érdekében károsnak minősítené a nukleáris fegyverek kísérletezésének betiltását, a megnemtámadási szerződést, és az atommentes övezetet. A nyugatiak egészen elszigetelődnének a saját követeléseikkel, mert semmi közük a békéhez. Hogy mUyenek ezek a követelések? Ezt nemrégen Eisenhower fejtette ki a válaszában: a) megszüntetni a vétójogot! Másszóval: egyezzetek bele, hogy AmerUsa a kapitalista országok többségével uralják az ENSZ-t; b) tárgyaljunk a népi demokratikus országok politikai rendszerének megváltoztatásáról. Másszóval: újítsuk lel ezekben az országokbana kapitalizmust; c) egyesítsük Németországot „szabad választások" útján. Másszóval: csatoljuk NDK-t a nyugat-német kapitalistákhoz. A nyugati kapitalista uralkodó köröknek ezek a fő követelései. De ezeknek a követeléseknek nincs semmi néven nevezendő közös vonaluk a békével és a világkbzvélemény számára idegen. Tehát így viszonyul a Nyugat a csúcsértekezlethez. Egyet aznoban ne felejtsünk el, hogy a világközvélemény olyan erősen követeli az egyes kérdések megoldását (mint például a nukleáris fegyverek betiltását, atommentes övezet létrehozását stb.), hogy a nyugatiak akarva-nem akarva, bele kell, hogy menjenek, a csúcsértekezlet megtartásába. A politikai köröket és a közvéleményt kétségen kívül a csúcsértekezlet kérdése foglalkoztatta. Nem létezett egyetlen egy olyan államférfi sem, aki beszédében ne érintette volna ezt az égető időszerű kérdést. A Szovjetunió és Amerika megvilágította nézeteit és kirakták kártyáikat. Most arról van szó, hogy megtalálják azokat a közös pontokat, amelyek alkalmasak arra, hogy ezekből indúljanak ki és a tárgyalások sikerre vezessenek. A nagy nyilvánosság ezen kérdés mellett igen érdeklődött az új arab állam iránt, amely az utóbbi napokban keletkezett. Az a zavar, amelyet az egységes arab köztársaság születése az imperializmus országaiban keltett, már egymaga is jelzi, hogy miképpen értékeljük ezt az új államot. És végül itt van az amerikai szputnyik, amely izgalomba hozta a kedélyeket. VÉGRE AMERIKAI SZPUTNYIK Még élénken visszaemlékezünk arra, hogy az amerikai szputnyik sikertelen fellövése miatt milyen szörnyű felsülés érte az amerikai uralkodóköröket. Senki se kételkedett benne, hogy az amerikai tudósoknak egyszer majd sikerül a mesterséges hold fellövése. Hiszen ehhez a technikailag igen fejlett országnak minden elméleti lehetősége megvan. Amikor a kapitalista „felsöbbrendű embereknek“ csö- dött mondott a kétségbeesett kísérletük, és nem sikerült bebizonyítani, hogy a szocialista világgal szemben fölényben vannak, akkor egy bizonyos elégtételt éreztünk. Érdekes, hogy hogyan fogadták a világon az amerikai mesterséges hold fellövését. Az amerikai politikusok úgy fogadták ezt az eseményt, mint valamit, ami részben helyrebillentheti tekintélyüket. Olyan feltevések hangzottak el, melyek szerint most már Amerika újból mint egyenrangú partner állhat a Szovjetunióval szemben és ezáltal tulajdonképpen megerősödött J. F. Dullesnek- a helyzete, akit az ENSZ-ben már 1949-ben Visinszkij, a szovjet képviselő „háborús, uszltónak“ nevezett. Hanem hagyjuk most a magas körök véleményét és figyeljük meg, hogy miképpen fogadta a mesterséges hold féllövését az egyszerű ember. A jogos büszkeség mellé, hogy az ő államának is sikerült valami hasonlót létrehozni, rögtön felötlött benne a kérdés, vajon a mesterséges hold fellövése hozzájárul-e ahhoz, hogy konferenciához üljenek le a kormányfők. A washingtoni és a nyugateurópai levelezők legalább így is ecsetelik a helyzetet. Az egyszerű emberek számára ez fontosabb kérdés, mint a politikusok és generálisok számítgatásai. Térjünk csak vissza a számlt- gatásokra. Nyugaton a mesterséges hold kibocsátásával kapcsolatosan megint hangoztatni kezdték a kapitalista rendszer fölényét és az amerikai felsőbbrendűséget. Még viccek is keringnek erről. Az egyik amerikai a mesterséges hold fellövése után megkérdezi egy honfitársát: „Milyen nyelven szólítja majd meg az amerikai szputnyik a szovjet szputnyikot?“ — „Természetesen németül" — hangzott a válasz. Az igazság ugyanis az, hogy az amerikai Jupiter C rakétát, amely a mesterséges holdat a világűrbe fellőtte Wernherr von Braun, a német V-2 rakéta konstruktőrje állította össze. így néz ki az amerikai felsőbbrendűség, náci konstruktőrrel. Közép-Keleten az elmúlt héten két esemény történt, amely- lyel foglalkozni akarunk. Két különböző természetű eseményről van szó. Ankarában, a török fővárosban értekezletet tartottak a bagdadi paktum államainak képviselői. Amikor az értekezletnek vége volt, megkérdezték Dullest, az amerikai államtitkárt, hogy miképpen értékeli az értekezletet. Dulles azt felelte, hogy nagyon meg van vele elégedve. Kissé csodálkozunk az újságírókon, hogy Dullesnek ezt a kérdést tették fel. Nincs olyan politikus, aki hasonló alkalomkor másképpen felelt volna. Nem piszkíthatja be a saját fészkét. Helyesebb lett volna, ha a kérdést az értekezlet többi tagjainak teszik fel. A feleletek között nagy eltérés mutatkozott volna. Törökországnak nem sikerült megoldani a Nagy Britanniával folyó régi vitát: Ciprus kérdését. Iraknak nem sikerült az az igyekezete, hogy a bagdadi paktum államainak figyelmét Izrael felé fordítsa. Pakisztán nem kapta meg azt a támogatást, melyet az Indiával Kazsmir miatt folytatott vitában elvárt. így tehát az értekezlet olyan hivatalos jelentést adott ki, amelyben csakis a kommunistaellenes szólamok vannak. Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok a bagdadi paktum országai számára 10 millió dollár segélyt ígért, a közlekedés kiépítésének céljaira. Maga Törökország 300 millió dollárt kért! Talán érdekes megemlíteni, hogy ugyanabban az időben a Szovjetunió Egyiptom számára 200 millió dollár értékben nyújtott kölcsönt. Ne csodálkozzunk rajta, hogy akadtak olyan hangok, amelyek azt jósolták, hogy ez a paktum, melyet öt évre aláírtak, öt év után valóban befejezi tengődő életét. Ezzel a politikai ronccsal szemben éles ellentétben áll az egységes arab köztársaság. Egyik oldalon látjuk a világ imperializmus vezetése és hatása alatt álló néhány középkeleti államot és velük .szemben 'az imperialistaellenes nemzeti burzsoázia vezette egyesített arab államot. Londnban ezt az új államot állítólag bizalmatlansággal és pesszimizmussal fogadták — írják az ottani levelezők. Ne csodálkozzunk rajta, az új arab állam ebben a gazdag országban az imperializmus végét jelenti. Az imperialisták féltik a gazdasági fölényüket, féltik a kőolajat, ehhez minden okuk megvan. Mint az AFP közli, a Cape Canaveral-i terepről szerdán helyi időszámítás szerint 2.33 órakor felröpitették a Vanguard- rakétát. Mint az amerikai hadügyminisztérium jelentette, a rakéta a tengerészet mesterséges holdjának hordozója, nyomban a fel- repítés után felrobbant. 5 BARATH ENDRE; Aum A párducok barátja ^ Alexandriában, a Mahmud- ^ • csatorna partján terül el ^ a dús muzzai állatkert. Kicsiny a muzzai állatkert, í de roppant érdekes. S meg\ riasztja az idegent. Marosak \ azért is, mert első pillantás^ ra, mintha rácsok nélkül sza^ badon élnének itt az állatok. ^ .4 sürii fák és bokrok közt ^ van elrejtve az a néhány 5 ketrec, amely biztonságunkat $ óvja. S festői, mély szakodé$ kok, vermek, sziklaoszlopok... ^ Mindez a szabad természet ^ teljes illúzióját kelti. Sokszí^ nü különös madarak rikoltoz^ nak, strucc kiált a pálmák i között, kolibrik szivárványos 5 tollazata villan. Egy mohó ^ fényestestü fóka követelőén ^ tátog és szinte emberi hangon ^ Á'iált. Csillogás, bögés, fütyü^ lés. ugatás, szuszogás olvad ^ össze itt riasztó, mégis oly i érdekes, vonzó hangzavarban. § Orosziánpár ül békésen egy^ más mellett, medvék cani\ magnak, tigris nyújtózkodik, \ elefánt tülköl, orrmányát len^ geti és roppant hátát ringatja ^ iromba lépteivel. Két kiskorú ^ zsiráf rágcsál valamit a mai gasban, hosszú nyakuk mint í ifjú pálma törzse, kíváncsian ^ szimatolnak, apró szemük \ forog lefelé nem néznek, pál\ mák koronáinak szintjén alul ^ nem terjed a kiváncsiságuk. ^ Amott egy köralakú ketI recben két hatalmas párduc ^ fekszik, egymással szemben, ^ nyugalmasan, úgy tűnik, szin^ te elmélkedve. Szépek, erő^ sek, hím az egyik, nőstény a másik. A börtön sorsban a páros élet mégis csak vigasztalást jelent. Kerekképíi zömök fiú áll meg a ketrec előtt. Tizenhét esztendős lehet. Hosszú bokáig érő gal- labiát visel, s fején egy ócska, kiszolgált trópusi sisakot. Idetartozik az állatkerthez, ápoló, etető, így nevezik. Vödröt hozott a vödörben jókora véres nyers húsdarabok, úgylátszik a két nubia most ebédel. Nézem az etetést s elképedek. Hosszú hegyes, kétágú villával szokták minálunk táplálni a vadakat, oroszlánt, tigrist, párducot, hpizt és ez a fiú kezével szedi ki a hüs- darabokat s ügy eteti a roppant vadállatokat, mintha kölyökmacskák lennének. Benyújtja nékik a rácson, kézzel s nemhogy ledobná a földre, hanem egyenest szájukba, fogaik közé rakja. Látva ámulatomat egy idős bácsi, aki a ketreccel szemben üldögél egy pádon, odaszól csendesen. — Ahmed nem fél tőlük. Nincs is mit félnie. Azért ilyenkor még ö sem megy be közéjük. Majd ha jóllaktak... Nézd majd meg azt... Körülsétálom a kis állatkertet és mire visszaérek ide, a párducok ketrecéhez, Ahmedet már odabent látom. Ott üí a két fenevad közt, behunyt szemmel, feje a nőstény oldalán nyugszik, arcán szelíd és bágyadt jóérzés, akár egy beteg, enyhelázú kisgyerek hajolna, dőlne bizalommal a meleg anyai testhez. — Ezek a párducok igazi vadak ám ... — mondja, magyarázza többféle nyelvet vegyítve az állatkert törzsvendége — s Ahmed is az. Vad és mégis szelíd. Az emberek világában ö afféle félkegyelműnek számit. Beszélni nem tud, néma. De az állatok nyelvét úgy ismeri, mint Salamon király, akinek tetteit a bibliátok sorolja el... Ez a csendesszavú, okosan hunyorgató bácsika, akinek sűrű fehér szakállából, bajuszából valóságos erdőtüzet jelezve száll, gomolyog a cigarettafüst, Mahmud ibn Ali el Saffari, az ókori irodalom nagy ismerője, az ind Védők irataitól firdusi Sahmanéjáig és az Odysszeáig, nem is szólva a Koránról és az arab bölcselők könyveiről, — mindent szinte betévy tud, a Bibliában is ugyancsak otthonos. Még idéz is Salamon példabeszédeiből. Igazi élmény hallgatni az ilyen nagytudású férfiút. Hát még, hogyha anyanyelvén szólhatna hozzám. Bizonyos, hogy legalább- dús nyelvezetével, románcok és balladák zengő hangján mondaná el a nuzzai állatkert kis gondozójának különös történetét. Megpróbálom felvirágozni, „visszaszéplteni". Mahmud ibn Ali al Saffarinnak az idegen szavakkal kiizködö, nehézkes, tétova és hiányos mondatait. így hangzott hát nz elbeszélése valahogyan: — Nyolc éve annak, hogy egy tevekaraván rátalált Ahmedre ... A vadállatok táplálták és azok nevelték, számum és chamszin verte, simogatta, lángoló nap égette, oroszlánok otromba, behúzott karmü talpa becézte borit.., Elhagyták, elvesztették-e a szülei nem tudja senki. Ahmed meztelen volt, rúgott, harapott és karmolt, amikor erőszakkal felrakták egy dro- medár nyergére. Pihenőnél, amikor a karaván utasai sátort vertek éjszakára, Ahmed el akart szökni, futásnak eredt; nagynehezen sikerült megfogni a vicsorgó kis fenevadat. Amikor Alexandriába értek, a fiút sorra megmutatták azoknak a szülőknek, akik ez években gyermekük eltűnését jelentették. Hanem ezek közül nem akadt egy sem, ki az elvadult gyermeket magáénak vállalta volna. Intézetbe került Ahmed, megpróbálták oktatni, nevelni, hiába minden. Nem fogott rajta semmi. Egyedül a neve volt az, ami rajtaragadt, Ahmed. Végülts az emberi közösségből visszakerüli ismét az állatok közé ... Ügy éreztem, lesújtó történet ez, amit a tiszteletreméltó Saffari elmondott nékem. S csodálHoztam, hogy arca mégis oly derűs, s szeme is vidám. — Tudod, — mondotta még — Ahmed tisztán és boldogan él az ö kedves vadjai között. Hanem azért minekünk szomorúság lenne elsorvadni hagyni egy emberi lelket... .Ami nem sikerült a legböl- csebb és legtürelmesebb bíráknak, tanítóknak, azt köny- nytiszerrel véghezvitte, egy... A nagytudományú Mahmud ihn al Saffari hirtelen feltekintett és elhallgatott. Nagyot szippantott cigarettájából, bajuszának, szakáUának fehér bozótja fUstött árasztott, füstöt és mosolyt. — Figyelj csak, kedves idegen ... — csípett felém szemével. Kistermetű leány tűnt fel a pálma és rotang levelekkel árnyékolt úton. Ábrán- ^ dós szemű, álmodozóan ringó ^ járású vad, feketehajú, erős- ^ törzsű karcsú leány volt, ajka ^ szögletein báj és kíváncsiság ^ és édes anyai jóság igézete. ^ S a fiú, benn a ketrecben, bár § csukva volt a szeme, ahogy ^ elnyújtózott a békén szusza- ^ gó, jóllakott állatok között, ^ egyszeriben felérzett. Felpat- ^ tant, lesimította köntösét, ^ kiosont a vasajtón s bezár- ^ ta ... És egyszerre, mintha § lehámiott volna arcáról az ^ öntudatlanság tétovasága, ki- ^ húzta magát, szemében érter ^ lem csillant, öröm és vágy és ^ szégyenkezés. ^ — Ami nem sikerült a leg- ^ bölcsebb és legtürelmesebb ^ bíráknak, tanítóknak... is- ^ mételte Saffari — azt íme, § véghezvitte, egy tudatlan, \ egyszerű gyermekleány. Lá- ^ tód, jó uram, mily csodálata- ^ sak, mily kifürkészhetetlenek ^ Allah tettei s útjai... Kira- ^ gadta ezt a fiút, az emberek ^ közül, ki tudná, hogy miért, ^ miuégett, s mo.st visszaheUje- ^ zi, ügyes és erős szolgáját. A ^ szerelmet küldte el Ahmedért, \ hogy megéréntvén a szivét, ^ s feUobbantván sorvadó és ^ kihűlt lelkét, sorainkba ve- ^ zesse ... ^ Így Írtam te híven a bölcs ^ s igazhtvS Mahmud ibn Ali al i Saffari szavait, ott, a nuzzai § állatkert padján, szemben a \ nubiai párducok ketrecével. \ S közben .Ahmed már odébb- ^ sétált szép kedvesével, akiről ^ immár sohasem tudhatom ^ meg. — Zainahnak, Ferialnak, ^ avagy Amalnak hivták-e va- i jón? 5 Mindegy. Ahmed már el § tudja suttogni a nevét s a ^ lány megtanítja hamarosan § más emberi szavakra is... § (Részlet a közeljövőben ^ megjelenő „Judike rabja ^ voltam" c. Könyvből.) i Nem írigylésreméltó azoknak a légionáriusoknak a sorsa, akik a Szaharában teljesítenek szolgálatot. Ők az életüket teszik kockára, párizsi tőzsdések, meg a piszkos háború nyereségeit vágják zsebre. Osztrák expedíció készül Afrikában. Egy tuniszi kikötőben partra szállítják az autókat. A felszerelés javarészét a Német Demokratikus Köztársaság szállította. A londoni állatkert szenzációja. A r.nocéro- szok történetélnn másodszor fordult elő, hogy európai fogságuk idején baby-rinocérosz született. Őfelsége a király a legfiatalabb alattvalójának csak később nö meg a szarva. Jumbo egyike azoknak az elefántoknak, amelyek Burmában az ira.adi delta kikötőben a nehéz fatörzseket szállítják. Egyiptom történetében először fordult elő, hogy bevezetUí a kötelező ötéves iskolalátogatást. A múltban munkanélküli volt nagyon sok tanító. Most viszont tanitóhiány van.