Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-11 / 7. szám

A csúcsértekezlet megtartásával kapcsolatos véleménycsere újabb szakaszhoz érkezett azzal az üzenettel, amelyet Bulganvin intézett Eisenhowerhez. Milyen a viszonya egyrészt a nyugati hatalmaknak és más­részt a Szovjetuniónak a csúcsértekezlethez; Ismeretes, hogy a Szovjetunió javasolta összehívni a csúcs- értekezletet, A Szovjetunió képviselői ügy vélték, hogy most, amikor a leszerelés kérdése Németország egyesítése, és ezzel Összefüggően az európai kollektív biztonság kérdése zsákutcába futott, s továbbá, amikor a közép-keleti hel.yzet feszült, alkal­mas lenne összehívni a legkompetensebb politikai tényezőket, kormányfőket. A nyugati hatalmak nem mondták, hogy nem. Igen-t mondot­tak, de olyan ellenvetésekkel, ami gyakorlatilag egyenlő az elvetéssel. Hajlandók lennének értekezni, ha ezt megelőzi a külügyminiszterek értekezlete, amely mélyebben foglalkozna a kérdésekkel. Ez annyit jelent, hogy ha néhány hónap múlva a külügyminiszterek összeülnének, a tárgyalásokat elnapolnák, vagy megállapítanák, hogy nincsenek meg a kellő feltételek ahhoz, hogy megegyezzenek. Röviden; a nyugati hatalmak, és főleg az amerikai uralkodó körök azon fáradoznak, hogy hogyan fuilasszák be a csúcsértekezletet kUlönMző tectmikai és pro- cedurális {Nroblémákkal. A kapitalista kormánykörök néni kívánják a csúcsértekezle­tet. A Szovjetunió olyan kérdéseket javasol a napirendre, ami a nyugatiaknak kellemetlen, vagy olyanokat, amit már elutasí­tottak. A tavalyi tárgyalásokon elutasították a nukleáris fegy­verekkel való kísérletezések beszüntetését, valamint ezt a köte­lezettséget, hogy ezen fegyvereket nem fogják használni. Amerika, Nagy Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország negatívan foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy vonják ki a külföldi hadseregket Európa területéről, vagy hogy Közép- Európa néhány országából atommentes övezetet létesítsenek. Az Atlanti-paktum és a Varsói szerződés megnemtámadási szerződést elutasították, főleg Amerika és Nyugat-Németország vezetői. És ezek azok a pontok, amit javasol a Szovjetunió, hogy tárgyalják meg a csúcsértekezleten. Ha az Egyesült Államok és szövetségesei belemennének a csúcsértekezletbe, valamint a felsorolt kérdések megtárgyalásába, akkor a nyugatiak nem­csak a Szovjetunióval találnák magukat szemben, hanem az egész világ közvéleményével. Mert nem akad a földkerekségen - a kapitalista államok legagresszivabb körein kívül — egyet­len ember se. aki a béke érdekében károsnak minősítené a nuk­leáris fegyverek kísérletezésének betiltását, a megnemtámadási szerződést, és az atommentes övezetet. A nyugatiak egészen elszigetelődnének a saját követeléseikkel, mert semmi közük a békéhez. Hogy mUyenek ezek a követelések? Ezt nemrégen Eisenhower fejtette ki a válaszában: a) megszüntetni a vétójogot! Másszóval: egyezzetek bele, hogy AmerUsa a kapitalista országok többségével uralják az ENSZ-t; b) tárgyaljunk a népi demokratikus országok politikai rend­szerének megváltoztatásáról. Másszóval: újítsuk lel ezekben az országokbana kapitalizmust; c) egyesítsük Németországot „szabad választások" útján. Másszóval: csatoljuk NDK-t a nyugat-német kapitalistákhoz. A nyugati kapitalista uralkodó köröknek ezek a fő követelései. De ezeknek a követeléseknek nincs semmi néven nevezendő közös vonaluk a békével és a világkbzvélemény számára idegen. Tehát így viszonyul a Nyugat a csúcsértekezlethez. Egyet aznoban ne felejtsünk el, hogy a világközvélemény olyan erősen követeli az egyes kérdések megoldását (mint például a nuk­leáris fegyverek betiltását, atommentes övezet létrehozását stb.), hogy a nyugatiak akarva-nem akarva, bele kell, hogy menjenek, a csúcsértekezlet megtartásába. A politikai köröket és a közvéleményt kétségen kí­vül a csúcsértekezlet kérdése foglalkoztatta. Nem létezett egyetlen egy olyan államférfi sem, aki beszé­dében ne érintette volna ezt az égető időszerű kérdést. A Szovjetunió és Amerika megvilágította nézeteit és kirakták kártyáikat. Most arról van szó, hogy megta­lálják azokat a közös pontokat, amelyek alkalmasak arra, hogy ezekből indúljanak ki és a tárgyalások si­kerre vezessenek. A nagy nyilvánosság ezen kérdés mellett igen érdek­lődött az új arab állam iránt, amely az utóbbi napok­ban keletkezett. Az a zavar, amelyet az egységes arab köztársaság születése az imperializmus országaiban keltett, már egymaga is jelzi, hogy miképpen értékel­jük ezt az új államot. És végül itt van az amerikai szputnyik, amely izga­lomba hozta a kedélyeket. VÉGRE AMERIKAI SZPUTNYIK Még élénken visszaemlékezünk arra, hogy az amerikai szputnyik sikertelen fellövése miatt mi­lyen szörnyű felsülés érte az amerikai uralkodóköröket. Senki se kételkedett benne, hogy az amerikai tudósoknak egyszer majd sikerül a mesterséges hold fellövése. Hiszen ehhez a tech­nikailag igen fejlett országnak minden elméleti lehetősége megvan. Amikor a kapitalista „felsöbbrendű embereknek“ csö- dött mondott a kétségbeesett kísérletük, és nem sikerült be­bizonyítani, hogy a szocialista világgal szemben fölényben van­nak, akkor egy bizonyos elégté­telt éreztünk. Érdekes, hogy ho­gyan fogadták a világon az amerikai mesterséges hold fel­lövését. Az amerikai politikusok úgy fogadták ezt az eseményt, mint valamit, ami részben hely­rebillentheti tekintélyüket. Olyan feltevések hangzottak el, me­lyek szerint most már Amerika újból mint egyenrangú partner állhat a Szovjetunióval szemben és ezáltal tulajdonképpen meg­erősödött J. F. Dullesnek- a hely­zete, akit az ENSZ-ben már 1949-ben Visinszkij, a szovjet képviselő „háborús, uszltónak“ nevezett. Hanem hagyjuk most a magas körök véleményét és figyeljük meg, hogy miképpen fogadta a mesterséges hold féllövését az egyszerű ember. A jogos büsz­keség mellé, hogy az ő államá­nak is sikerült valami hasonlót létrehozni, rögtön felötlött ben­ne a kérdés, vajon a mestersé­ges hold fellövése hozzájárul-e ahhoz, hogy konferenciához ül­jenek le a kormányfők. A wa­shingtoni és a nyugateurópai le­velezők legalább így is ecsete­lik a helyzetet. Az egyszerű em­berek számára ez fontosabb kér­dés, mint a politikusok és gene­rálisok számítgatásai. Térjünk csak vissza a számlt- gatásokra. Nyugaton a mester­séges hold kibocsátásával kap­csolatosan megint hangoztatni kezdték a kapitalista rendszer fölényét és az amerikai felsőbb­rendűséget. Még viccek is ke­ringnek erről. Az egyik ameri­kai a mesterséges hold fellövése után megkérdezi egy honfitár­sát: „Milyen nyelven szólítja majd meg az amerikai szputnyik a szovjet szputnyikot?“ — „Természetesen németül" — hangzott a válasz. Az igazság ugyanis az, hogy az amerikai Jupiter C rakétát, amely a mes­terséges holdat a világűrbe fel­lőtte Wernherr von Braun, a német V-2 rakéta konstruktőrje állította össze. így néz ki az amerikai felsőbbrendűség, náci konstruktőrrel. Közép-Keleten az elmúlt hé­ten két esemény történt, amely- lyel foglalkozni akarunk. Két különböző természetű esemény­ről van szó. Ankarában, a török főváros­ban értekezletet tartottak a bagdadi paktum államainak kép­viselői. Amikor az értekezletnek vége volt, megkérdezték Dul­lest, az amerikai államtitkárt, hogy miképpen értékeli az érte­kezletet. Dulles azt felelte, hogy nagyon meg van vele elégedve. Kissé csodálkozunk az újságíró­kon, hogy Dullesnek ezt a kér­dést tették fel. Nincs olyan po­litikus, aki hasonló alkalomkor másképpen felelt volna. Nem piszkíthatja be a saját fészkét. Helyesebb lett volna, ha a kér­dést az értekezlet többi tagjai­nak teszik fel. A feleletek kö­zött nagy eltérés mutatkozott volna. Törökországnak nem sikerült megoldani a Nagy Britanniával folyó régi vitát: Ciprus kérdé­sét. Iraknak nem sikerült az az igyekezete, hogy a bagdadi pak­tum államainak figyelmét Izrael felé fordítsa. Pakisztán nem kapta meg azt a támogatást, melyet az Indiával Kazsmir mi­att folytatott vitában elvárt. így tehát az értekezlet olyan hiva­talos jelentést adott ki, amely­ben csakis a kommunistaellenes szólamok vannak. Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok a bagdadi paktum országai szá­mára 10 millió dollár segélyt ígért, a közlekedés kiépítésének céljaira. Maga Törökország 300 millió dollárt kért! Talán érde­kes megemlíteni, hogy ugyan­abban az időben a Szovjetunió Egyiptom számára 200 millió dollár értékben nyújtott köl­csönt. Ne csodálkozzunk rajta, hogy akadtak olyan hangok, amelyek azt jósolták, hogy ez a paktum, melyet öt évre aláírtak, öt év után valóban befejezi tengődő életét. Ezzel a politikai ronccsal szemben éles ellentétben áll az egységes arab köztársaság. Egyik oldalon látjuk a világ im­perializmus vezetése és hatása alatt álló néhány középkeleti államot és velük .szemben 'az imperialistaellenes nemzeti bur­zsoázia vezette egyesített arab államot. Londnban ezt az új államot állítólag bizalmatlansággal és pesszimizmussal fogadták — ír­ják az ottani levelezők. Ne cso­dálkozzunk rajta, az új arab ál­lam ebben a gazdag országban az imperializmus végét jelenti. Az imperialisták féltik a gazda­sági fölényüket, féltik a kőola­jat, ehhez minden okuk megvan. Mint az AFP közli, a Cape Canaveral-i terepről szerdán helyi időszámítás szerint 2.33 órakor felröpitették a Vanguard- rakétát. Mint az amerikai hadügymi­nisztérium jelentette, a rakéta a tengerészet mesterséges hold­jának hordozója, nyomban a fel- repítés után felrobbant. 5 BARATH ENDRE; Aum A párducok barátja ^ Alexandriában, a Mahmud- ^ • csatorna partján terül el ^ a dús muzzai állatkert. Kicsiny a muzzai állatkert, í de roppant érdekes. S meg­\ riasztja az idegent. Marosak \ azért is, mert első pillantás­^ ra, mintha rácsok nélkül sza­^ badon élnének itt az állatok. ^ .4 sürii fák és bokrok közt ^ van elrejtve az a néhány 5 ketrec, amely biztonságunkat $ óvja. S festői, mély szakodé­$ kok, vermek, sziklaoszlopok... ^ Mindez a szabad természet ^ teljes illúzióját kelti. Sokszí­^ nü különös madarak rikoltoz­^ nak, strucc kiált a pálmák i között, kolibrik szivárványos 5 tollazata villan. Egy mohó ^ fényestestü fóka követelőén ^ tátog és szinte emberi hangon ^ Á'iált. Csillogás, bögés, fütyü­^ lés. ugatás, szuszogás olvad ^ össze itt riasztó, mégis oly i érdekes, vonzó hangzavarban. § Orosziánpár ül békésen egy­^ más mellett, medvék cani­\ magnak, tigris nyújtózkodik, \ elefánt tülköl, orrmányát len­^ geti és roppant hátát ringatja ^ iromba lépteivel. Két kiskorú ^ zsiráf rágcsál valamit a ma­i gasban, hosszú nyakuk mint í ifjú pálma törzse, kíváncsian ^ szimatolnak, apró szemük \ forog lefelé nem néznek, pál­\ mák koronáinak szintjén alul ^ nem terjed a kiváncsiságuk. ^ Amott egy köralakú ket­I recben két hatalmas párduc ^ fekszik, egymással szemben, ^ nyugalmasan, úgy tűnik, szin­^ te elmélkedve. Szépek, erő­^ sek, hím az egyik, nőstény a másik. A börtön sorsban a páros élet mégis csak vi­gasztalást jelent. Kerekképíi zömök fiú áll meg a ketrec előtt. Tizenhét esztendős le­het. Hosszú bokáig érő gal- labiát visel, s fején egy ócska, kiszolgált trópusi sisakot. Idetartozik az állatkerthez, ápoló, etető, így nevezik. Vödröt hozott a vödörben jókora véres nyers húsdara­bok, úgylátszik a két nubia most ebédel. Nézem az etetést s elképe­dek. Hosszú hegyes, kétágú villával szokták minálunk táplálni a vadakat, oroszlánt, tigrist, párducot, hpizt és ez a fiú kezével szedi ki a hüs- darabokat s ügy eteti a rop­pant vadállatokat, mintha kölyökmacskák lennének. Be­nyújtja nékik a rácson, kéz­zel s nemhogy ledobná a föld­re, hanem egyenest szájukba, fogaik közé rakja. Látva ámulatomat egy idős bácsi, aki a ketreccel szemben üldögél egy pádon, odaszól csendesen. — Ahmed nem fél tőlük. Nincs is mit félnie. Azért ilyenkor még ö sem megy be közéjük. Majd ha jóllaktak... Nézd majd meg azt... Körülsétálom a kis állat­kertet és mire visszaérek ide, a párducok ketrecéhez, Ahme­det már odabent látom. Ott üí a két fenevad közt, be­hunyt szemmel, feje a nős­tény oldalán nyugszik, arcán szelíd és bágyadt jóérzés, akár egy beteg, enyhelázú kisgyerek hajolna, dőlne bi­zalommal a meleg anyai test­hez. — Ezek a párducok igazi vadak ám ... — mondja, ma­gyarázza többféle nyelvet ve­gyítve az állatkert törzsven­dége — s Ahmed is az. Vad és mégis szelíd. Az emberek világában ö afféle félkegyel­műnek számit. Beszélni nem tud, néma. De az állatok nyelvét úgy ismeri, mint Sa­lamon király, akinek tetteit a bibliátok sorolja el... Ez a csendesszavú, okosan hunyorgató bácsika, akinek sűrű fehér szakállából, baju­szából valóságos erdőtüzet jelezve száll, gomolyog a ci­garettafüst, Mahmud ibn Ali el Saffari, az ókori irodalom nagy ismerője, az ind Védők irataitól firdusi Sahmanéjáig és az Odysszeáig, nem is szólva a Koránról és az arab bölcselők könyveiről, — min­dent szinte betévy tud, a Bib­liában is ugyancsak otthonos. Még idéz is Salamon példa­beszédeiből. Igazi élmény hallgatni az ilyen nagytudású férfiút. Hát még, hogyha anyanyelvén szólhatna hoz­zám. Bizonyos, hogy legalább- dús nyelvezetével, románcok és balladák zengő hangján mondaná el a nuzzai állatkert kis gondozójának különös történetét. Megpróbálom felvirágozni, „visszaszéplteni". Mahmud ibn Ali al Saffarinnak az ide­gen szavakkal kiizködö, ne­hézkes, tétova és hiányos mondatait. így hangzott hát nz elbeszélése valahogyan: — Nyolc éve annak, hogy egy tevekaraván rátalált Ah­medre ... A vadállatok táp­lálták és azok nevelték, szá­mum és chamszin verte, si­mogatta, lángoló nap égette, oroszlánok otromba, behúzott karmü talpa becézte borit.., Elhagyták, elvesztették-e a szülei nem tudja senki. Ah­med meztelen volt, rúgott, harapott és karmolt, amikor erőszakkal felrakták egy dro- medár nyergére. Pihenőnél, amikor a karaván utasai sá­tort vertek éjszakára, Ahmed el akart szökni, futásnak eredt; nagynehezen sikerült megfogni a vicsorgó kis fene­vadat. Amikor Alexandriába értek, a fiút sorra megmutatták azoknak a szülőknek, akik ez években gyermekük eltűnését jelentették. Hanem ezek kö­zül nem akadt egy sem, ki az elvadult gyermeket magáénak vállalta volna. Intézetbe ke­rült Ahmed, megpróbálták oktatni, nevelni, hiába min­den. Nem fogott rajta semmi. Egyedül a neve volt az, ami rajtaragadt, Ahmed. Végülts az emberi közös­ségből visszakerüli ismét az állatok közé ... Ügy éreztem, lesújtó törté­net ez, amit a tiszteletremél­tó Saffari elmondott nékem. S csodálHoztam, hogy arca mégis oly derűs, s szeme is vidám. — Tudod, — mondotta még — Ahmed tisztán és boldogan él az ö kedves vadjai között. Hanem azért minekünk szo­morúság lenne elsorvadni hagyni egy emberi lelket... .Ami nem sikerült a legböl- csebb és legtürelmesebb bí­ráknak, tanítóknak, azt köny- nytiszerrel véghezvitte, egy... A nagytudományú Mahmud ihn al Saffari hirtelen felte­kintett és elhallgatott. Na­gyot szippantott cigarettájá­ból, bajuszának, szakáUának fehér bozótja fUstött árasz­tott, füstöt és mosolyt. — Figyelj csak, kedves ide­gen ... — csípett felém sze­mével. Kistermetű leány tűnt fel a pálma és rotang leve­lekkel árnyékolt úton. Ábrán- ^ dós szemű, álmodozóan ringó ^ járású vad, feketehajú, erős- ^ törzsű karcsú leány volt, ajka ^ szögletein báj és kíváncsiság ^ és édes anyai jóság igézete. ^ S a fiú, benn a ketrecben, bár § csukva volt a szeme, ahogy ^ elnyújtózott a békén szusza- ^ gó, jóllakott állatok között, ^ egyszeriben felérzett. Felpat- ^ tant, lesimította köntösét, ^ kiosont a vasajtón s bezár- ^ ta ... És egyszerre, mintha § lehámiott volna arcáról az ^ öntudatlanság tétovasága, ki- ^ húzta magát, szemében érter ^ lem csillant, öröm és vágy és ^ szégyenkezés. ^ — Ami nem sikerült a leg- ^ bölcsebb és legtürelmesebb ^ bíráknak, tanítóknak... is- ^ mételte Saffari — azt íme, § véghezvitte, egy tudatlan, \ egyszerű gyermekleány. Lá- ^ tód, jó uram, mily csodálata- ^ sak, mily kifürkészhetetlenek ^ Allah tettei s útjai... Kira- ^ gadta ezt a fiút, az emberek ^ közül, ki tudná, hogy miért, ^ miuégett, s mo.st visszaheUje- ^ zi, ügyes és erős szolgáját. A ^ szerelmet küldte el Ahmedért, \ hogy megéréntvén a szivét, ^ s feUobbantván sorvadó és ^ kihűlt lelkét, sorainkba ve- ^ zesse ... ^ Így Írtam te híven a bölcs ^ s igazhtvS Mahmud ibn Ali al i Saffari szavait, ott, a nuzzai § állatkert padján, szemben a \ nubiai párducok ketrecével. \ S közben .Ahmed már odébb- ^ sétált szép kedvesével, akiről ^ immár sohasem tudhatom ^ meg. — Zainahnak, Ferialnak, ^ avagy Amalnak hivták-e va- i jón? 5 Mindegy. Ahmed már el § tudja suttogni a nevét s a ^ lány megtanítja hamarosan § más emberi szavakra is... § (Részlet a közeljövőben ^ megjelenő „Judike rabja ^ voltam" c. Könyvből.) i Nem írigylésreméltó azoknak a légionáriusok­nak a sorsa, akik a Szaha­rában teljesítenek szol­gálatot. Ők az életüket teszik kockára, párizsi tőzsdések, meg a piszkos háború nyereségeit vágják zsebre. Osztrák expedíció ké­szül Afrikában. Egy tuni­szi kikötőben partra szál­lítják az autókat. A fel­szerelés javarészét a Né­met Demokratikus Köz­társaság szállította. A londoni állatkert szenzációja. A r.nocéro- szok történetélnn másod­szor fordult elő, hogy európai fogságuk idején baby-rinocérosz született. Őfelsége a király a leg­fiatalabb alattvalójának csak később nö meg a szarva. Jumbo egyike azoknak az elefántoknak, amelyek Burmában az ira.adi del­ta kikötőben a nehéz fa­törzseket szállítják. Egyiptom történetében először fordult elő, hogy bevezetUí a kötelező öt­éves iskolalátogatást. A múltban munkanélküli volt nagyon sok tanító. Most viszont tanitóhiány van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom