Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-03 / 23. szám
« LAKOS GYÖRGY: T ángol a határ. ^ Göbölyös egyébként is olyan, mint egy jól fütött kazán, most azonban robbanás fenyegeti Már a verejték is kiapadt, csupán az erek feszülnek pattanásig. A harmadik gyereket várják, akinek fiúnak kell lenni, ha van igazság a földön. Csak hát Sárikának már nem való üyen perzselő nyárban a kévekötözés, mert a kaszát is lassabbra kell fogni miatta, nehogy meghajtsa a nagy igyekvéssel. Alig több így a munkaegység, mintha magában dolgozna. S lám Sárika csak piheg, verejtéket hány a teste és napszítta arcáról eltűnik a vér. — Bajod van Sárikám? — kérdezte, míg a többi kaszát fent és egy nadrágos embert tartott szemmel, ki a Burkusék kutyájával hadakozott, — Semmi. Csak nyugtalan a fiad — mondta csendesen az asszony s alig állott a lábán. — Szédülsz? — Nagy a forróság. — De a jóistenit, nem vagyúnk mi arra rászorulva, hogy hét hónapra vesd ki magadból! Minek vagyok én akkor! — dült-fúlt Göbölyös és elfektette a kaszát. Odament, támogatta Sárikát. Oly szépen kísérte egy árnyékos bokorhoz, hogy valami idegen ráfoghatta volna, hogy ez igen, ez egy szép fiatal szerelmespár. A többiek se ügyeltek rá, csak a brigádvezető, a Suba Józsi bácsi. Ez mindent észrevesz, ennél nem lehet magas tarlót hagyni, vagy kényelmes és kapkodó kaszálással gubancolni a rendet, nehezíteni a kévekötők munkáját. Suba Józsi bácsi azt is jól látja, hogy Göbölyös elvezette a tűző napról a feleségét, csak várt még, hogy mi lesz. — Egy ügyes lányt Göbölyösnek! — kiáltotta. S arra gondolt, hogy Süvegesné kellene annak, az itt a legügyesebb, a lomha ura mögött úgyse csinm egyebet, csak fecseg és viháncol, zavarja a többieket. De nem akarta a házaspárt megbontani. Süvegesné éppen egy kévén térdepelt, a kötést húzta, bogozta szorosra. Az izomfeszüléstől majd kibuggyant a ruhából a melle. Közben meg azt figyelte, hogy ki lesz a vállalkozó s amint meglátta a kis vézna Tegze Piroskát Göbölyös felé indulni, ráfenyegetett a sarlóval. — Jössz te ide! Be köll azt még kepézni is máma! — azzal futni kezdett a Göbölyös sora felé s odakacsintott a brigádvezetönek; — Ugye, Józsi bátyám! Az öregnek vér szökött a fejébe. A Süvegesné oly ravaszul, csúfondárosan és emberböszi- tően tud kacsintani. Ez egy olyan bővérű asz- szony,^ hogy nincs még egy a tagság között, s a húsa is! El lehet a bolhát pattintani rajta. A harmadik kör után Göbölyös meglátta, hogy nagy fórja van. A dohányt is megkívánta. Ahogy az akácokig ért, fához támasztotta a kaszát s behúzódott a hiisbe, a gödörbe. Mert gödör volt ott még mindig az útépítéskor, valamikor száz esztendeje ásták ki onnan a földet. De most már fü nőtt, amire le lehet ülni. Papírt elő és beleszórni a szétporladt leveles dohányt. S közben még nevetni is lehet, hogy a Süvegesné vajon hogyan töri magát. Mert ezt megizzasztja ma még! Estére nem lesz kedve viháncolni, meg figurázni. Mert tízesztendős asszony létére cicázóbbkedvü, mint a süldölá- nyok. És mosolygott a kurta kis kefebajusz alá, míg a port szórta a papírba. Kétannyit, mint a cigarettához kell, mert a féle elszóródott. Végre csak összejött egy sodorásnyi abból a törmelék dohány65l. Mégis csak várt vele, nem csúsztatta a mutató fölé a hüvelyket a papírossal, csak figyelt méltatlankodva és csodálkozva. A Süvegesné illegett a bokrok és fák közt, egyenesen feléje. Ez meg nagy bátorság. A marokszedö ne a kaszásra ügyeljen, az elhagyott búzakalászon járjon a szeme! — Hát Te?! Tán meguntad? — szólt azért barátságosan. Az meg csak ringatta magát és szemtelenül legyezgette a szokriyájával az alsóját. — Nem én ültem a hüsbe napot lopni! — Ha majd befogtál, akkor legyen szád! — szólt rá és már gyanakodott, hogy amilyen fürge, elnyühetetlen asszony ez, még végezhetett is azóta. — Mit gondolsz, ott tudnám hagyni félbeJ — mondta az asszony. S odaállt Göbölyös fölé. Göbölyös az asszony mellét nézte, az volt ennek a legnagyobb ékessége, az a vigyázzban álló, lándzsahegyes melle. Ez nem szült még, mint Sárika, ez nem koptatódott ej. A Sárikának is szép melle volt lánykorában, ámbár közel se ilyen eXöreugró, hegyesedő, hanem szép, telt, duzzadt, asszonyos. Ez már kell, ilyet még nem kóstolt. Ebbe kellene belecibálni most nagydühösen, hogy jajgasson a fájdalomtól ez a nagyszájú. De csak azért tűrte, hogy odaüljön a Süvegesné melléje. És oly furcsán nézte, elandalod- va, hogy a dohány mind kiszóródott a papírból. S ez tetszett Süvegesnének. Rámutatott az üres papírra és csúfondárosan kacagott. Göbölyös nem értette, mi lelte. Az a lándzsaforma, hegyes vászonfödte húsdarab nem akart leszállni a szeméről, míg a markába nem kapta és bele nem szorított. — Ne vacakolj, fáj! — sziszegte csendesen Süvegesné és nem tiltakozott, inkább elkapta az ember két e-ős vállát rí úgy húzta magára. S minden oly különösen rózsaszín lett, csak az asszony duzzadt szája volt mindent túlvirító, túlpiros. ^ öbölyös nem csókolta meg. Tápászkodott ^ volna, de Süvegesné úgy belekapaszkodott, mint egy megrúgdalt, elszánt kis hörcsög. — Mit akarsz te tőlem? — háborgott az ember. maga sem tudta, hányadán áll. — Nem félsz, hogy agyonverlek?! Süvegesné meg mintha csak örült volna ennek a bősz haragnak. — Azt se bánom, ha agyonversz! — Majd agyonver az urad! — Lusta az arra. Olyan az az ágyban is, mint az aratásban. Nógatni köll kevés eséllyel. Ezen meg mosolyogni kellett. Nem is jutottak többre. A kaszások suhintása már jó közelről hallatszott. Süvegeené kilibbent az árnyékból. A pici asszony szinte megmagasodott a napon, amint a haját igazgatta, meg a félrefordult ruháját, a szégyentelen. Józsi bácsi jól megfigyelte, s amikor ebédhez ültek, az is Józsi bácsinak tűnt fel, hogy Göbölyös milyen durván mordult hirtelen Sárikára: „De a jóistenit! Nem tört volna le a kezed, lm előre kikészíted az ételt!" Mert nem szokott Göbölyös így beszélni a feleségével. De most beléje költözött valamiféle ördög. S Józsi bácsi egyformán feddő és sajnálkozó tekintettel mérte végig Süvegesnét, ki még ebédhez is oly mutogatva tudott leülni, közben szenteskedön hízelgett az urának, míg a másiknak kínálta magát. Az ö dolguk. Nem a brigádvezetö dolga! S ezzel meg is nyugodott egy időre. Göbölyös is úgy vette, mintha semmi se történt volna, csak a nap sütne mindennap magasabbról. Beletüzesedett a munkába, fújta— A mikorban még nincsen benne az, hogy hol! — mondta mégis. S még mosolygott is a bajusza alatt, legényesen, tréfásan. Hát már itt tartunk! Ilyen gyorsan. Ezt még Süvegesné se remélte, pedig tudta a yzódját, hogyan kell a bikát vadítani. — A te gondod csak az legyen, hogy mikor! ~ csicseregte. A fene ezt a kaszát! Micsoda acél az, hogy már megint fenni kell! Fenni-fenni, míg csak közeibe nem ér Süvegesné. — No Juci! — mondta és pengette a követ a kasza élén. — Holnap a Kárász-tanyán hálunk. Holnap megeshet. Süvegesné belemerült a munkába. Talán nem is hallja a hangot a kasza pengésétől! Abbahagyta hát Göbölyös a fenést. — Figyelsz, Juci! — türelmetlenkedett. — Hallom. — Akkor mért nem felelsz? — Mit feleljek? — Hogy hol. Nagy győzelem ez, amikor már a férfi sürget. Ilyenkor már megfőtt egészen, mint a jÓ laska. Ha itt tartunk, akkor már nem kell siettetni semmit. Megjön minden magától, mint a felhővel a zápor. Várt kissé Süvegesné is és csak aztán mondta: — A csőszkunyhónál. Figyeld, mikor megyek, s csak gyere utánam. ajned felé, a Kárász-tanyára menet. Göbölyös jól megfigyelte a csőszkunyhót a dinnyeföld szélén. Csak a teteje maradt meg tavalyról, azt is behorpasztotta helyenként az időjárás viszontagsága. A széna oly nedves odabent, mint a trágya. A tavalyi dinnyeérés óta nem lakott ott ember s már érésig nem is fog. Ahhoz pedig sok idő kell még, mert az idén bőven hullott a meny- nyei áldás és a sok esőtől megszaladt, de annál lassabban indult az érés. Még a kevéske sárgadinnye is ehetetlen, pedig az korán kelt ki, hullott magból. tott, mint a gőzgép és szinte vágtatott d többiek előtt. Józsi bácsi nem ellensége a fürge haladásnak, de már ő azt tartotta: „Ezzel a Göbölyössel van valami!" Ugyanezt a véleményt táplálta Süvegesné is és el nem maradt volna a kévekötéssel. A kettejük ügyét már két napja elő se hozta, az embertől várt bíztatást. Ö már kimondotta a magáét, mégse cafka, hogy könyörögjön egy ölelésért. Itt fogja várni Süvegesné. Göbölyös a csiklandós gondolattól átölelte Sárikát s ez melegen hozzásimult. — Eső lesz — mondta komolyan és halkan Sárika. — Eső? — döbbent meg Göbölyös, s valahogy y mégse oánta volna, ha csakugyan esik. De hát nem esett. Száraz felhők fedték el a napot, igazi aratóknak való idő volt. A várandós test úgy ringott, mint az érett zatábla. Göbölyös úgy találta, hogy Sárikámé finomabb bőre van, mint annak a keményhúsú, libabőrü Süvegesnének. Az ám, Süvegesné meg merre van? Nemisokáig kellett kutatnia a szemével. Ott feltünősködött, kacérkodott, viháncolt az egyik kombájnvezetővel. Pelyhesállú, szőke kölyök a kombájnos, de ennek a telhetetlen asszonynak nem számít, csak nadrág legyen. — Cafat! — motyogta Göbölyös. Ahhoz is még egyszer kellene születnie Süvegesnének, hogy hírbe hozza magát miatta! Hiszen ezt kézről kézre adják, le sem megy róla a férfiszag. Dél tájban Göbölyös mégis megörült, amikor Süvegesné bíztatóan rákacsintott. Hogy kitalálta, hogy ilyenkor jó elterelni a figyelmet! Csak cicázik a kombájnossal, csalja, ámítja. Ilyen csuda ravaszság nem telne ki Sárikából. Suba Józsi bácsi bukkant elő, két kévét ö is felkapott, úgy farolt Göbölyöshöz. — Vigyázz a feleségedre. Pali! Vagyunk elegen, óvhatod. — Csak sétálok, Józsi bácsi. Könnyebb lesz a szülés — mondta az asszony. — Hogyan hívjátok majd, ha meglesz? Sárika felegyenesedett s alaktalan testéből tiszta, tejes jószag áradt. — Pál lesz ez is! — S ha lány lesz? — Fiú lesz! — mondta magabiztosan az asz- szony s Göbölyös hálásan tekintett rá. Nagyon- nagyon jólesett, hogy Sárika olyan természetesnek veszi, hogy Pál lesz. A Göbölyös-családban mindig első férfiak voltak a Pálok, ime, most az ő fiúkban öröklődik a név. S ez a nagy jóérzés és az együttes munka el is feledtette vele, hogy neki ügye lesz ma Süye- gesnével. Este se jutott volna eszébe, ha Süvegesné oda nem megy a vályúhoz. Süvegesné úgy emelte a vályúba a lábát s úgy mosogatta nagy igyekezettel, hogy minden mozdulat hívás, figyelmeztetés volt. Sötét, nehéz éjjel nyomakodott a tanyára, belepett minden zugot árnyával. Apró esőcseppek cseperegtek. A z istállóban petróleumlámpa világított. Vil- lány is lesz itt, csakhogy még befejezetlen az építkezés. Ez a tilosban járóknak kedvez, mert ha elfújják a lámpát, nem egykönnyü fényt kattintani. S elfújták. Göbölyös éppen csak annyit tudott megfigyelni, hogy közvetlen mellette vackalódott Süveges, mellette meg Süvegesné. Süveges nyomban úgy aludt, mint a disznó, még röfögött és horkantott is hozzá. Kis idő múlva egy mezítlábas árnyék suhant ki az ajtón. Göbölyös megérezte, hogy ki ment ki. — Forró vagy, Pál — suttogta Sárika s úgy simogatta a férfit, mint aki lázat talált. Lélegzetmentes, csendes éjszaka volt, csak az istálló vendégei neszeztek, félálomban, első álomban. Göbölyös minden szívütése Süvegesné egy- egy szapora lépése volt. Most kerülte el a górét, most kerüli meg a kacsaúsztatót, most tér a friss csapásra s most, pontosan most, megérkezett a dinnyeföldre a csőszkunyhóhoz. Sárika a tenyerével hűsítette az ura homlokát. Göbölyös nem bírta tovább. Két marokkal rázott lelket a málészájú Süvegesbe. — No! Mi a baj? — A Juci vár rád... A csöszkünyhóriál. — Mit akar? Göbölyös a lelket is megrázta benne. — Eridj, ha mondom! A hülye istenedet, minek házasodtál meg, ha furto-furt aludnál!. Süveges kábán, félálomban kászálódott. De Göbölyös befulladt a nagyszárú búza tengerébe. Még mindig jobb ez, mint a mindenféle érzésekben, gondolatokban elsüllyedni. Mert nagy a rontás rajta. Mióta ez a nöszemély kikezdett vele. A Sárikával is szeretne éppúgy kedves lenni, s a legszebb s^ava is gorombasággá fordul. S esténként, ha betér a Sárika öreganyjához, a gyerekeket megnézi, azokhoz sincs oly játékos szava, mint máskor mindig. Egyre rágja valami belülről. Meg kellett volna mondani vüágos szóval, hogy Göbölyös Pálnál rynes keresnivalója senki asszonyának. Van neki olyan Sárikája, akit nem adna száz Süveges- néért. Hát meg is mondja! Még máma. Éppen ideje jött, hogy a kaszát kő alá fogja. Megállott tehát abban az egyszerű, kényelmes terpeszben, ahogyan ő szokta. Ráköpött az acélra és huzigálja, pengette rajta a követ. Süvegesné a közelében kötözött, kicsit féloldalt és nekifohászkodva, hogy majd felborította a buzgalom. Hát most! — megmondja neki, áperté. De az asszony megelőzte. Nem mozdult az a kévétől semennyit, a szeme se Göbölyöst kutatta, inh'abb az elmaradt többi kaszást. Ügy mondta, mintha csak magának; — No Pali, te is csak bornyúkötélre kerülsz! Visszakerült a kő a bőrtokba, de válasz még nem született. — Mért nem szólsz — és belepirosodott a csicsergő könyörgésbe az a hamis asszonyi arc. — Mit szóljak? — buggyant ki belőle, mielőtt meggondolhatta volna. Ez elegendő volt Süvegesnének. Ettől már szikrázott újból, mint az üvegcserép. Ilyen szemtelen nöszemélyt! Nem látja ez, hogy Sárika ott kuksol a dűlő alatt, hűségesen. Nincs neki semmi panasza, mint ennek arra a tehetetlen urára. Ezen a helyen két kombájn aratta-csépelte a gabonát, a kaszásoknak is kévét hordani és kepézni kellett. Göbölyös is ráfanyalodott az asz- szonymunkára. Kis idő múlva Sárika is odament mellé, a borús időben ő is elhuzogálta a tarlón a kévéket, még ugyancsak szaporázta, hogy ura alig győzte kepébe rakni. Most meg Sárika homlokán kelt volna el a vizesborogatás. A forróság elárasztotta, mintha a nap fütene, izzón. Hozzásimult az urához, a nagy derék emberhez, akit hiába vár Süvegesné. Az övé ez a férfi, az övé és a gyerekeké, és ők nem adják oda senkinek. De hiszen Pál se menne el semmi pénzért. Gertrud Hill asszony Colom- busban azzal a kéréssel kereste fel az egyik szerkesztőséget, hogy ne írjanak a válóperéről. Hillné asszony ugyanis arról tart lélektani előadásokat, hogy hogyan érjük el az ideális családi életet. ★ A statisztika szerint az amerikai férfiak ötven millió dollárt adnak illatszerekre. Tíz millióval többet, mint a nők. ★ Az Egyesült Államokban külön földrajzkönyvet adtak ki a férjhezmenni szándékozó fiatal lányok számára. A térképen feltüntetik, hogy hol él több lérfi, mint nő. ★ Angliában kész konzerveket árusítanak a macskák és a kutyák számára A kilenc m''lió angliai kutya és macska évente több mint 25 millió font sterling értékben fogyaszt el konzervet. ★ Brüsszelbe 60 cowboy érkezett az amerikai vadnyugatról és 58 sziúindián. . ★ A római rádió „dupla vagy semmi“ versenyén az egyUt jelentkező különös javaslatot tett: bármilyen ismeretkörből hajlandó válaszolni, csak az a kikötése, hogy a feltett kérdéseknek „ó" betűvel kell kezdődniük. A rádió vezetősége elfogadta a javaslatot, a jelentkező minden kérdésre megfelelt, majd elmondta, hogy hosszú évekig börtönben ült, ahol a lexikon „0“ betűs kötete állt rendelkezésére. Ezt viszont tökéletesen betanulta. ★ Quebecken (Kanada) Mr. Sinclair Thompson egy feladott levelét visszakapta, amelyen a posta következő megjegyzése állt: Címzett 1957-ben meghalt, új címét nem közölte. ★ A hátrafelé járásban egy amerikai diák világrekordot állított fel. New Yorkból Mollywoodba ment visszafele és mint győztes egy csókot kapott Jane Mans- fieldtől. ★ Amerikában egyre nő az elmebetegek száma, jelenleg 16 millió elmebeteget kezelnek, s így minden tizedik amerikai elmebeteg. ★ Eperone asszony Louisvillében (Egyesült .Államok) a harmme- egyedik házassági évfordulón a 20-ik gyermekkel ajándékozta meg férjét. ★ Az Amerikai Detektívirók Szövetségének 420 tagja van. Többnyire nők. Az alakuló gyűlésen az egyik írónő kijelentette: a nők számára a legnehezebb feladat, hogy mindvégig titokban tartsák a tettest. Monaco hercege Párizsban külön sajtóirodát rendezett be, ahol pár hónapos kisfia, a monacói trónörökös hogylétéről adnak ki tudósításokat. Jó pénzért még fényképek is kaphatók.
