Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-03 / 23. szám

Nagy kitüntetés Az idén pionírjaink nagy ki­tüntetésben részesültek. Június elsején a Nemzetközi Gyermek­nap alkalmából köztársasági el­nökünk, Antonin Novotny elv­társ azon pionírcsapatok kikül­döttjeit, akik a „Pioniro^t a köz­társaságért“ mozgalomban szép eredményt értek el, Lányban fogadta. Szlovákiából körülbelül 800 és egész orszábó! 2000 pionír láto­gatott el Lányba. A kitüntető látogatáson -észt vett pioníro­kat szűkebo hazájukban ünne­pélyesen bi*'súztatták. A jól végzett munkáért a szép eredményekért nagy kitüntetés várt az egyes pionírcsapatok tagjaira. Nagy fejtörést okozott, hogy kit válasszanak ki, hisz sok a szorgalmas pionír és így nehéz a választás. A kérdést azonban mindenütt jól megfontolták és a legjobbak közül a legjobbakat választották. A dunaszerdahelyi járásból Molnár Tibor, Kogler István stb. mentek I.ányba, akik jó munkájukkal méltán kiérde­melték, hogy ezen a nagy és szép ünnepségen részt vehesse­nek. Sok-sok levél íródott szere­tett elnökünk számára. A pio­nírszervezetek arról számoltak be, hogyan dolgoztak, mit tettek és mit fognak tenni a jövőben hazánk felvirágoztatásáért. Volt miről beszámolni, mert a pionírok főként a „Pionírok a köztársaságért“ mozgalomban értek el kimagasló eredménye­ket, mint pl. Bősön, ahol már 52 pionír nyerte el a vörös sza­lagot. Nagy sikert értek el a hulladékvas gyűjtésben, az EFSZ-be 1000 órát dolgoztak és az utolsó két mázsa papírt má­jus 9-én adták le. Ezenkívül voltak olyanok is, akik a cseme- tefák ültetésében segédkeztek. Ezért a munkáért nagy összeget kaptak. és a pénzen televíziós készüléket vásároltak. E mozga­lom iineretében versenyre keltek a hetényi pionírokkal. .Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy a pionírok megértették feladatukat. Az első raj 190 bri­gádórát dolgozott az iskola szé­pítésében és három mázsa vas­hulladékot, továbbá 120 kg pa­pírt' gyűjtöttek. A harmadik raj 380 órát teljesített és 570 kg vashulladékot gyűjtött. Példás a kosztolnai pionírok munkája is. Űk voltak a mozgalom elsői és a következő kötelezettséget vállalták;, a helyi EFSZ-be 2880 brigádórát dolgoznak és gon­dozzák a szövetkezet gyümöl­csösét. Ősszel és tavasszal öt hektár rétet és legelőt tisztíta­nak ki. Az iskola szépítés! moz­galomban 250 és a mákgyűjtés­ben 960 brigádórát dolgoznak, továbbá 25 mázsa vashulladékot és négy mázsa papírt gyűjtenek. A kötelezettségeket a XI. pártkongresszus és a CSISZ kongresszus tiszteletére vállal­ták. j SZABÖPÄL GITA Interjú a holnap pionírjával fS RDÖNGÖS JÖSZÄG a rádió- mikrofón, még a feleltető professzornál is félelmetesebb! Ügy dadog előtte a legvakme- röbb felnőtt is, mintha kis di­ák lenne, s Pythagoras tételéből kellene szekundát javítania. Emlékszem egy esetre — akkor még csak másodszor álltam a mikrofon előtt — egy aránylag rövid szöveget kellett szalagra olvasni. Amikor később lehall­gattam a „pászt“, elképedve meredtem a hahotázó techni­kusra. Ma helyett „ma-mát“, ló helyett „ló-lót“ nyöszörgött vissza a gép. Mindezt pedig az­ért mondtam el, rövid beveze­tésképpen, hogy aki e tudósítás alapján netalán kedvet kapna a rádjóriporterségre, ne higgyje, hogy minden olyan aranyos, mint amilyennek látszik. PERSZE a mikrofonláztól el­tekintve, gyönyörö mesterség a rádiósmesterség, bár sok min­denen át kell a rádióriporter­nek addig mennie, amíg két- három perces riportját szár­nyukra vehetik az éter hullámai. Ne beszéljünk most az úgyne­vezett nagy riportokról, amikor a rádiós csak azért, hogy né­hány percnyi érdekességgel ked­veskedjen a rádió hallgatóságá­nak, ejtőernyős ugrásokra is válalkozik. A bratislavai rádió egy aránylag csendes szerkesz­tőségének munkáján keresztül, a pionír- és gyermekadás is­mertetésével szeretném olvasó­inkat végigvezetni azokon a he­lyeken, ahol százak és százak törik a fejüket azon, hogy a közönséget szórakoztatva ne­veljék. Nézzük hát, kedves ol­vasók, mi történik addig a per­cig, amíg a nagy rádiőpalotából felénk árad a jólismert kedves köszöntés: „Üdvözlünk bennete­ket kedves kis pajtások — itt a csehszlovák rádió ifjúsági ma­gyar adása. MAGAS, INGUJJAS fiatalember ballag a kis falu poros utcáján. Nem is ballag, de inkább ván­szorog, 30 fokos meleg ragaszt­ja hátához az inget s emellett a vállán himbálózó tíz kilónyi súlyú börtáska sem ok arra, hogy szárnyakat adjon bakan­csainak. A nyolcéves iskola felé tart, de ameddig odáig elér, hárman is odakiabálnak hozzá a dróthálós kerítések mögül: „Aztán hozzánk is térjen be majd hé, nálunk is akad egy kis villanyjavítani való!“ A fiatal­ember csak mosolyog magában, olyan melege van, hogy még magyarázkodásra sincs kedve. FEHÉR KÓR KAREL CAPEK DRÄMÄJA A BRATISLAVAI HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZBAN A hitleri Németország indulásának idején a cseh drámaírás egyik iegkíemelkedöbb alakja, Karel Capek, megírta korunk élethű nagy drámáját, a Fehér kór-t. A dráma abban az időben született, amikor a fasi.szta Németország egyre nyomatékosab­ban kezdett fellépni követeléseivel. Capek realista drámája azonban nem az a mű, amellyel az európai művészetben általá­ban találkozunk. Capek realizmusát mindenütt átszövi az idők folyása, a világot forradalmi szemléletével látja, doktor Gallen aiak,ját az igaz harcos küzdeni tudó humanizmusával festi, fan­táziája megtermékenyíti a valóságot. A Fehér kór rendezőjét Jozef Budskyt felesleges újra bemu­tatni. Művészeti érettségének és csúcsokat ostromló tehetségé­nek nemcsak jeleivel, hanem vitathatatlan bizonyítékaival is találkoztunk már. Ladislav Vychodil, áüamdíjas kifejezően szép díszletei között a dráma igazi alakjai kelnek életre. Jozef Kroner és Július Pántik államdíjas színészek felváltva játszák a legnehezebb szerepet: Doktor Gallent, a vergődő orvost, aki a borzalmas kórtól akarja megmenteni embertársait. Dr. Sige- lius udvari tanácsos kicsinyes emberi ravaszságát és élveteg cinizmusát kitűnően ábrázolja Mikulás Huba államdíjas. A marsall szerepében felváltva Ladislav Chudík és Gastav Valach államdíjasok nagyvonalú művészettel rajzolják meg a figura útját, jeliemét. A Krüg gyár kispolgári igazgatóját döbbenetesen hiteles, nagy művészettel, kiváló arcjátékkal Karol Skovay mu­tatja be. A színművészetnek kivételes magaslataira jutott fel Karol Machata és Jozef .Sándor, akik ugyancsak felváltva ját­szák Krüg báró szerepét De elismeréssel kell szólnunk az együttes műiden tagjáról, akik kisebb szerepükben is hozzájá­rultak az előadás nagy sikeréhez. WITTENBERG JÖZSEF Képes riport a hangos riportról Csak az iskolában kacag egy na­gyot s meséli el az igazgatónak, hogy villanyszerelő táskának nézték ,,klangeret“-jét a pa­rasztasszonyok Csakhamar meg­indul azonban az érdekes mun­ka, a táskában rejtett ügyes magnetofon egy kulcsfordításra halkan zümmögni kezd, parányi mikrofon van a szerkezethez kapcsolva és már stúdió is a kicsiny iskola. Gyermekek víg dalát, pionírok dicsekedését, kis emberkék szavalatait veszi fel hangszalagra a rádiószerkesztö. Persze mindez nem megy olyan egyszerűen, ahogy itt leírom. Tudni kell ám a gyermekek nyelvén beszélni, előre tudni kell, kitől mit is fog kérdezni, s jaj meg ne sejtsék a ,,srácok“, hogy egy valóságos rádió felve­vőgép az az előttük heverő fur­csa skatulya. Később még a ta­nító is mond egy-két mondatot, aztán újabb kutyagolás a legkö­zelebbi faluba, vagy a vasútál­lomásra. Hát így kezdi munká­ját a rádió annyiaktól irigyelt szerkesztője! egy heti harminc perces és egy húsz perces adás műsorra ösz- szeállításához ? Öh jaj,, kedves olvasó, ugyan mit tudod te, mennyi fáradságba és hozzáér­tésbe kerül ennek a „mindössze“ ötven perces műsornak az ösz- szeszedése, feldolgozása és mű­vészi formában való feltálalása! Figyelj csak egy kicsit, mennyi mindent kell még a rádiószer- kesztönek tenni, amíg a ..nagy nyilvánosság“ megállapíthatja, hogy ez a műsor is megnyerte a tetszést. KLANGERETTEL, vagy kocsi- baszerelt magnetofonnal csak olyan müsorszámot szoktak „teljátszani“, melynek szereplői távol élnek Bratislavától, s nem ülhetnek be egy-két perces ri­port miatt a rádiópalota stúdió­jába. Azokat a müsorszámokat azonban, mélyeket színészek is lejátszhatnak, mint például egy- egy pionír színdarab, rendsze­rint az úgynevezett „stúdióban“ játsszák hangszalagra. A stúdió egy hatalmas, minden külső zaj­tól elszigetelt terem, egy üveg­A LENIN TERI rádiópalota ne­gyedik emeletén van a magyar pionír- és gyer­mekadás köz­pontja. Csupán egyetlen helyi­ségből áll ez a szerkesztőség, hiszen mindösz- sze hárman dol­goznak benne. Ritzkó Béla a pionír félórát állítja össze és Szoldin Ilona a szerda délelőtti „mese húsz per­cet“. A harma­dik munkatárs. Lázás Anna vi­szont a titkárnői feadatokat vég­zi. Levelez, má­sol s a fordítási munkákban te­vékenykedik. Ezenkívül per­sze számtalan Szoldin Ilona szerkesztő, Janda Magda, Boráros író, költő és József a népszerű énekes. Kardos Ilona és Dit- munkatárs se- rich Marien az ötös stúdióban feljátszás közben, gédkezik njég a műsor összeállításánál. Állandó fallal az úgynevezett rendező- rendező például Koren Branis- fülkével van összekötve, míg a lav, a bratislavai Nemzeti Szín- tényleges feljátszógép egy har- ház tagja, s állandó szereplő madik teremben forgatja a Boráros József a népszerű éne- hangszalagot. Ha a feljátszás kés is, nem is beszélve az isten- megkezdődik, piros fény gyűl tudja hány pionír és felnőtt ki a stúdió ajtaján s jaj annak, szereplőről és müsorbemondó- aki ilyenkor be merne nyitni a ról. feljátszó terembe. A stúdióban NO PERSZE, jogosan teheti elmondott szöveget feljátszás- fel a kérdést most az olvasó: kor a rendező fülkéből a ren- hát aztán kell-e ennyi ember dező és a szerkesztő hallgatja. Koren Branislav a N. SZ. tagja, rendező és Haveta Sándor tech­nikus a rendezófUlkéböl figyelik a stúdióban folyó feljátszást. Az ö éberségüktől függ, hogy hibátlan lesz-e a közvetítés. Ha megbotlik a szereplő nyelve, vagy nem tetszetős a hangsúly és a kiejtés, csak int a rendező a vele együtt dolgozó „keverő technikusnak“, aki azonnal el­zárja a mikrofont, a harmadik teremben a másik technikus is leállítja a gépet, és megismétlik a hibásan elmondott szöveget. A harmadik teremben dolgozó technikus a fel.játszás alatt mindjárt „meg is nyírja“ a sza­lagot, így aztán nem marad azon más, csak a helyesen elmondott szöveg. Jellemző a „mikrofon­lázra“, hogy nem egyszer három négy óráig is eltart az ötvenöt perces feljátszás. Külön felada­ta még a szerkesztőnek az is, hogy a klangerettel, vagy vágó­kocsival felvett hangszalagról visszajátszás közben eltávolítsa, „kinyírja" az oda nem való be­szédhibákat. Ez szintén egy olyan feladat, ami sok időt el­rabol a riport szerkesztőjétől. HADD említsek meg végül egy-két olyan érdekességet, amely szorosan összetartozik a műsorkészítéssel. Ilyen például a különböző kellékek alkalma­zása és a hang különböző módon történő színezése. Ha például egy jelenet lejátszásához kutya­ugatás, mennydörgés, vagy mondjuk vonatzakatolás szük­séges, égyszerüen kivesz a kel­I léktárból egy ilyet a szerkesztő. Amilyen zörejt csak el tud kép­zelni az ember, minden ,,kulisz- sza“ hangszalagra van véve. Ezt aztán úgy belekeveri a techni­kus a jelenetbe, vagy riportba, hogy senki sem hinné, nem vi­hariján játszották-e tel a szó- bantorgó szalagot. De ugyan­ilyen trükköket lehet véghez­vinni a mikrofon helyzetének változtatásával is. Még azt is meg lehet csinálni, hogy bár a stúdióban kiabál a szereplő, az adásban mégis úgy hallatszik, mintha egy kút mélyéről szállna felénk a hang. Még arra is érde­mes egy-két szót vesztegetni, miért nem ismeri meg saját hangját az, aki először hallja rádión keresztül. Azért, mert az ember annyira megszokja sa­ját beszédjét, annyira nem fi­gyel saját hangjára, hogy ami­kor a mikrofonon keresztül hallja, teljesen idegenszerűnek tűnik. HÁT BIZONY ennyire furcsa ez a rádiós foglalkozás kedves olvasó' Furcsa? Fáradságos? Különös? — vajon melyik jelző illik legjobban erre a nehéz mesterségre? Ne törd a fejed olvasó, feltettem én ezt a kér­dést maguknak a rádiósoknak is. S hogy mi volt a felelet? Egyetlen mondat csupán: a rá­diós élet legszebb a világon! NEUMANN JÁNOS Ezerkilencszázötvennyolc a nemzetközi labdarúgás nagy éve. Ez év nyárén dől el: melyik or­szág válogatott csapata lesz négy évig a legnépszerűbb sportág világbajnoka. E büszke címet eddig csak három ország szerezte n^g: Uruguay, Olasz­ország kétszer-kétszer és a Né­met Szövetségi Köztársaság egyszer. A Svédországban meg­rendezésre kerülő világbajnoki torna tehát még csak a hatodik lesz. Miért csak a hatodik? Ta­lán annyira fiatal lenne még ez a sportág, hogy több világbajno­ki torna rendezésére nem fu­totta a múltjából... ? Koránt­sem. A labdarúgás nagyon régi sport. Annyira régi, hogy erede­tét a sporttörténelem nem is tudja kimutatni. Egy legendás hagyomány szerint állítólag Kí­nában találták ki. Lehet, hogy így van, de a valóságot talán már sohasem tudjuk meg, hiszen még azt sem tudjuk, milyen úton került e labdajáték Euró­pába, ahol első formájában a középkori olasz városokban kul- tiválták. A sportvilág viszont Angliát tartja a labdarúgás ha­zájának. Nem éppen érdemtele­nül, hiszen ebben az országban fejlődött ki a labdarúgás sport­szerű formája, ebben az < rszág- ban alakult meg 1863-ban az első labdarúgó-szövetség, a szi­getországban rendeztek először bajnokságot. MEGALAKUL A NEMZETKÖZI SZÖVETSÉG A labdarúgás első térhódítása után 1904-ben Párizsban alakult meg a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (Federation Interna­tionale de Football Association), melynek Anglia, Wales, Írország, Németország, Svájc, Belgium és Hollandia voltak a kezdeménye­zői. Már a FIFA megalakulása után tervbe vették a világbaj­nokság kiírását, amelyet az alap­szabályok értelmében csak a FIFA-nak volt joga megrendez­ni. A terv megvalósítása azon­ban kb. negyedszázaddal késett, hiszen az első hivatalos világ­bajnokságot csak 1930-ban ren­dezték meg. Az első — világbajnoksággal felérő — nemzetközi tornára azonban már jóval előbb sor ke­rült. Ennek színhelye 1908-ban a londoni olimpia volt. Aki azon­ban a különböző olimpiai év­könyveket forgatja, rábukkan­hat, hogy a labdarúgás tulaj­donképpen már 1900-tól szere­pel az olimpiai játékok műsorá­ban. Ügy látszik azonban, hogy az 1908 előtti olimpiai labdarú­gó-tornákat sehol sem emelték ,,rangra“. Ez könnyen érthető, hiszen az 1900-as párizsi olim­pián mindössze egyetlen egy mérkőzésre került csak sor: az Anglia képviseletében megjelent londoni Upton Park csapata és Franciaország válogatottja kö­zött, Mondanunk sem kell, hogy az angol csapat győzött (4:0 arányban). Hasonló volt a hely­zet az 1904-ben St. Louis-ban megrendezett olimpián is, ahol Kanada nyerte az „olimpiai baj­nokságot“. Kanada ehhez a cím­hez úgy jutott, hogy az Egyesült Államok St. Rose of St. Louis nevű klubcsapatát megverte (szintén 4:0-ra). Valamivel ja­vult a helyzet 1906-ban, amikor a görögök Athénben rendkívüli olimpiai játékokat rendeztek, az újkori olimpia tízéves évfor­dulója alkalmából. Az athéni tornára elküldte csapatát Dánia, amely Törökország „A“, Török­ország „B“ és Görögország csa­patának bizonyította be, hogy jobb náluk. AZ OLIMPIAI LABDAR ÜGÖ- TORNÁK Az első nagyobbszabású or­szágok közötti labdarúgó-torna (amelynek győztese a nemhiva­talos világbajnoki címet visel­hette) — mint már említettük — az 1908. évi londoni olimpia műsorán szerepelt. Erre a tor­nára az Osztrák-Magyar Monar­chia kötelékébe tartozott Ma­gyarország és Csehország is ne­vezett, válogatottját azonban egyik sem küldte el. Lássuk mégis, kik voltak a részvevők, mik voltak az eredmények!? Selejtező; Anglia —Svédország 12:1, Dánia — Franciaország B 9:0. Ha Csehország elküldi csa­patát, a selejtezőben Francia- ország A ellen mérkőzött volna. Elődöntő: Anglia — Hollandia 4:0, Dánia — Franciaország A 17:1. Az olimpiai játékok első elis­mert labdarúgó-bajnoka Anglia lett, mivel a döntőben 2:0-ra legyőzte kitűnő tanítványát, a dánokat. Az 1912-es stockholmi olim­piára már 11 ország küldte el válogatott csapatát, ami annak a bizonyítéka, hqgy Európában széles körben meghódította a fiatalságot a kerek börlabda. A részvevők között ott van már Olaszország, Ausztria és Ma­gyarország, sőt a jelenlegi olim­piai bajnok országának egykori elődje: a cári Oroszország is. A negyvenhat év előtti erőviszo­nyokról beszéljenek az eredmé­nyek: Selejtező: Hollandia-Svédor­szág 4:3, Ausztria — Németor­szág 5:1, Finnország—Olaszor­szág 3:2. Negyeddöntő: Dánia—Norvé­gia 7:Ó, Hollandia—Ausztria 3:1, Finnország — Oroszország 2:1, Anglia — Magyarország 7:0. (A magyarok jól „kifogták“ első ellenfelüket. Vigaszuk azonban akadt, mert később megnyerték a vigaszdíjat; a döntőben 3:0-ra győzték le Ausztriát.) Elődöntő: Dánia — Hollandia 4:1, Anglia — Finnország 4:0. A döntőt tehát ismét az angol és a dán csapat vívta. A dáno­kat abban az időben joggal il­lette meg Európában (s így az egé-z világon) a második hely a labdarúgás koronázatlan kirá­lyai, — az angolok — mögött, akik ezen az olimpiai döntőn 4:2-re nyertek. Persze, azért ne tévesszen meg senkit se ez az eredmény. A két ország labda-' rúgása között jóval nagyobb volt a különbség, mint amit a kétgólos győzelem sejtet. Ang­liában már a múlt században szétválaszt jtták az amatőr és profi-batballt. A londoni és stockholmi olimpiák döntője csupán azt bizonyítja, hogy ab­ban az időben az angol amatö«' rök is jobbak voltak, m'nt a kontinens bármely válogatottja. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom