Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-03 / 23. szám
Az országos szavaló versenyekről Poétanép vagyunk — mondogatják az emberek. Hogy ez mennyiben igaz, nem tisztem megállapítani. Annyi azonban bi- hogy szeretjük a szép beszédet, és jómagunk is szívein beszélünk, ha erre alkalom adódik. Szeretjük valamennyien, ha egy-egy jó szónokot hallunk beszélni — különösen akkor, ha az a mi gondolatainknak ad zengőn, csengön-bongón kifejezést a hang muzsikáló és szívhezszóló erejével. Csakhogy ahhoz, hogy valaki olyan tökéletességre tegyen szert az előadó művészetben, hogy a csodálatot, az elismerést kiérdemelje — hosszú, fáradságos utat kell megtennie. Mindezt azonban nem várhatjuk teljesen az ifjúsági szavaló versenyektől. Ez csak előkészítője, mintegy bevezetője annak a munkának, amely a művésszé érést megelőzi. Mert a középiskolának nem az a célja, hogy jó sza- valókat, előadókat biztosítson, hanem az, hogy az egész osztállyal, tanulóifjúsággal megszerettessék az irodalmat, az írott betűt. A Komáromban május 24. és 25-én megrendezett országos szavaló versenyen azonban ez az elv nem tükröződött vissza. A versenyzők nagy többsége az első- és másodfokú iskolákból került ki. A harmadfokról már kevesebb, a főiskolákról senki, s a dolgozó ifjúság köréből pedig egy részvevő volt. A kétnapos verseny első napján egy időben folyt a próza és a vers előadása is. Egymásután léptek az emelvényre a kerületi versenyek győztesei, hogy tudásukkal, felkészültségükkel a bíráló-bizottság és a gyérszámú közönség elismerését megnyerjék. És amint ilyenkor lenni szokott, voltak jók, jobbak — akinek több volt az ismerőse, nagyobb tapsot kapott akinek kevesebb, az beérte kevesebbel is. Dicséretre méltó azonban, hogy a bíráló-bizottságot ez az előadás értékének megítélésében egyáltalán nem befolyásolta. A szavalók közül kivált tudásával Beke Sándor, a pozsonyi pedagógiai gimnázium tanulója, aki a IV. korosztályban első és a szavaló verseny abszolút győztese lett. Úgyszintén Szilva Erika, a komáromi ped. gimn. növendéke, aki második lett a IV. korosztályban. Szép volt még a ligetfalusi Kulcsár Valéria és a losonci Pálházi Béla szavalata. A prózai előadók ez évben sokkal felkészültebbek és jobbak voltak, mint a szavalók. Itt igazán nehéz dolga volt a bírálóknak: kié legyen az elsőbbség. Mészáros Erzsébet, a pozsonyi gazdasági iskola érettségire készülő diákja, aki első lett a prózai előadásban. Tamási Áron: Szép Domokos Anna című müvét nagy sikerrel adta elő. Szép volt még Ant Agnes és Havas Éva előadása. S a többi is oly ügyes, magabiztos — szinte mesélő egyszerűséggel, a kisebbek a maguk önkéntelen naívságukkal adták elő a Móra, ill. Móricz novellákat, hogy dicséretükre válik. Mindössze a téma-választásba csúszott akarva-akaratlanul egy kis hiba. Valamennyien olyan tárgyú írást választottak, amely tele volt érzelgős, szentimentális részekkel és legalább egy halottal zárult. A fiatalsághoz jobban illik az optimizmus, a minden akadályt leküzdő e^. Ez hiányzott ezekből az előadásokból. De a szavalók is sokszor korukhoz nem illő verset választottak. A másik dolog, ami szinte egyhangúvá tette a versenyt, hogy Petőfi, Arany, Ady és József Attila versein kívül alig hallottunk mást. Én örömmel hallgattam volna egy-egy Juhász Gyula, Tóth Árpád, Illyés Gyula verset, s esetleg más költő verseit is. Színesebb, gazdagabb, nagyobb skálájú lett volna a verseny. A második nap közös megbeszélésre és a díjak kiosztására került a sor. Hoffer Lajos, az érsekújvári tizenegyéves iskola tanára tartott előadást a költészetről, majd Siposs Jenő, a Területi Színház tagja a jó előadás kellékeiről beszélt, amit szemléltető bemutatással fejezett be. (A verseket Konrád József a TSz tagja adta elő.) Ezután következett,a vita, ahol igen helyesen felvetették azt a gondolatot is, hogy a következő évben rendezendő versenyt előbb (tehát márciusban) és más városban tartsák. A versenyt azért kell előbb rendezni, mert ilyenkor a középiskolákon már érettségiznek, vagy felvételi vizsgára mennek, és emiatt sokan kiesnek a versenyből. Ezért nem hallhattuk középiskoláink egyik legjobb szavalóját. Kopasz Csillát, akinek szereplése bizonyára emelte volna a verseny színvonalát. Máshol meg azért, mert meglepő az az érdektelenség, amelyet a komáromiak tanúsítottak a szavaló verseny iránt. Sem a kétnapos nyilvános versenyen, sem pedig a szombat esti ünnepi bemutatón — ahol a verseiny legjobbjai léptek fel — nem volt közönség. Kissé furcsa, hogy ahol három magyar középiskola is van, a diákságot nem érdekli egy országos szavaló verseny. (Ügy hallom a tanárok egyenesen megtiltják, hogy a diákok színházba, vagy más kultúrrendezvényre járjanak. Kíváncsi vagyok, milyen kultúrembereket nevel az ilyen iskola? Ügy gondolom, erre pontos választ adott a szavaló és előadó verseny üres terme.) Dicséretet érdemel Kanyar István, a nyitrai kerület magyar iskoláinak tanfelügyelője azért a hatalmas munkáért, amit a rendezésben végzett. Amikor megkérdeztem, mit javasolna a verseny még jobbá tételére, így válaszolt: — Ahhoz, hogy jobb és szebb, illetve nagyobb méretű legyen a verseny, szükséges, hogy a többi tömegszervezet, s elsősorban a CSISZ, a CSEMADOK és a szakszervezet is bekapcsolódjon a munkába, mert ha mindegyik külön-külön dolgozik, az erők szétforgácsolódnak és kisebb az eredmény. GYÜRE LAJOS A kajali tamburás együttes A galántai járás Kajal községében nagy sikernek örvend egy tamburás együttes. A Csemadok tamburásai gyakran szórakoztatják mind a helybelieket, mind a közeli falvak lakosságát. Sikeres szereplésük jutalmául a járási nemzeti bizottság egy hangszóróval ajándékozta meg az együttest. Krajcsovics Ferdinánd A nagymegyeri állami gazdaság mellett működő CSISZ-csoport változatos kultúrműsorral lépett fel az állami gazdaság egyes osztályain. Ezzel a fellépésükkel azokat az AC-doIgozó- kat szórakoztatták, akiknek csak ritkán van alkalmuk, hogy zete a csehszlovákiai fiatal magyar költők részvételével irodalmi estet rendezett. Az üdvözlő beszédet CSISZ- elnökünk tartotta, utána Tóth Tibor, a Csehszlovák írószövetség tagja mondta el beszámolóját, melyben ismertette az irodalmi est célját. Utána a költők mutatkoztak be s verseiket hol ők maguk, hol diákok szavalták. Cselényi László „A vallomás“ és „A kesejlábú csikóm“. Kulcsár Tibor „A nyolcadikos lányok“, Gyüre Lajos „Rügyfakadás“ és „Beszélgetés anyámmal“ című versei aratták a legnagyobb sikert. Mély benyomást tettek Tözsér Árpád és Simkó Tibor versei. Bratlslavában az Ifjúsági Színházban színre került Egri VUctor államdíjas író drámája „Az örök láng“. A képen Omár (J. Vasek) és Fatime (E. Lokvencová) a dráma egyik jelenetéből. napi munkájuk után testileg és szellemileg íelüdüljenek, mert az egyes gazdasági udvarok nagy távolságra fekszenek a járási székhelytől. A CSISZ-kultűrcso- port ének- és táncegyütteséhez a kísérőzenét Arack' György szolgáltatta. Fellépésük osztatlan sikert aratott és a CSISZ- szervezet kultürcsoportját műsorával a jövőben is bármUcor szívesen látják. B. J. A nágybalogi ifjúság elhatározta, hogy az EFSZ tagjait az aratási és egyéb nyári munkákban megsegíti. Nem feledkeztünk meg a község kulturális életéről sem. A Csemadok vezetősége tervbe vette néhány színdarab betanulását, amit mi fiatalok nagy örömmel fogadtunk. IBOS SAROLTA A somorjai 11 éves magyar tannyelvű iskola CSISZ-szerveAz irodalmi est minden részvevő számára sokat jelentett, mert nemes szórakozás mellett irodalmi tudásukat is elmélyítettük. PÖSFAY BÉLA Az ifjúsági Alkotóverseny kassai kerületi fordulóját Iglón tartották, s a járások legjobb csoportjai az első helyekért versengtek. A rozsnyói járási forduló legjobb csoportja pedagógiai iskolánk táncegyüttese volt s így első díjjal be kellett volna kerülnünk a kerületi fordulóba, de még meghívót sem kaptunk. Nagy és indokolt felháborodásunkra tudtuk csak meg, hogy a verseny kerületi fordulójába a rozsnyói 11 éves iskola tánccsoportját hívták be, jóllehet a járási fordulóban mögöttünk a második helyen végzett. ADORJÄN ZOLTÁN A szélesvásznú film * művészeti Amilyen közhely, hogy a film a technikával szorosan összefüggő művészet — hiszen éppen ezért fejezi ki korát néha még az irodalomnál is eredményesebben — annyira meglepőek a filmmel kapcsolatos technikai újítások. Már a huszas évek eleje óta előrelátható volt, hogy a filmnek a hang felé kellett fejlődnie — mégis micsoda megbotránkozást keltett Vogt, Engel és Masolle eljárásának alkalmazása! Még olyan európai hírű s ma már halhatatlan kiválóságok, elméleti férfiak is felháborodtak eleinte, mint Balázs Béla. De a film néhány zsákutcától eltekintve mégsem vált fotografált színpaddá a hang bevezetése után. Azután jöttek a színek; a második világháborút követő fellendülés után pedig mindenki várta az új meglepetést, a térhatású filmet. Ehelyett azonban — meglehetősen váratlanul — nem a térhatású film jelent meg, hanem egy látszólag ennél sokkal igénytelenebb, bár rendkívüli költséges „műfaj“, a szélesvásznú film. Ez az irányzat, mint neve is mutatja, lényegében mindössze annyiban tér el a „rendes“ filmtől, hogy a képet a megszokottnál mintegy háromszor nagyobb vászonra vetítik. Ezáltal a néző intenzívebben vél bekapcsolódni az előtte lepergő cselekménybe. Ennek az eljárásnak költségesebb szabadalmai még azt is lehetővé teszik, hogy a hang térhatásúvá válhat. Amint látjuk, ezek a szélesvásznú szabadalmak elősorban illúziót ígérnek. Az elmúlt néhány év azonban mégis azt bizonyítja: a szélesvásznú eljárás nem maradt puszta csodabogár — mint mondjuk az utóbbi két évtized plasztikus próbálkozásai -, hanem egyre több ország és filmgyártó vállalat által alkalmazott, bevett módszerré vált. Tudomásul kell tehát vennünk, annál is inkább, mert a kinemaszkóp- filmek újfajta művészi lehetőségeket kínálnak; ügyes rendezők élnek is a lehetőségekkel. Az eddig megszokott, úgynevezett normálfilmeknél a film alkotói — rendező, operatőr, vágó — elsősorban képsorokban gondolkodtak és az egyes kockák, megkomponálása - melyeket a mozik bejáratai előtt is láthatunk — viszonylag kevésbé fwitos dramaturgiai feladatot jelentett, és, a filmkockák funkciója is másodlagos volt. Hogy egy erőltetett, de a megértéshez mégis közelvezetö és ezért jogosult példát lássunk: míg a festő a maga szükségképpen mozdulatlan képét a legnagyobb gonddal komponálja meg, elhelyezvén benne a kívánt „szereplőket“ — (virágot, embert, tárgyat stb.) — addig a filmrendező egy-egy ilyen képet, filmkockát csak a mozgást kifejező képsor apró részletének tekint: e filmkockát is meg kell természetesen komponálni, azonban a Egészségű^ problémái tevékenység a normálfilmnél főleg arra korlátozódik, hogy a kép előterében látható adott „szereplő“ — (embercsoport vagy akár tárgyak stb.) — világosan és félreérthetetlenül megmutatkozzék. Az egyes filmkockákon belül úgyszólván sohasem tagolódott mélységben a látnivaló: ilyen módon csak a festmény mesél, a film mindezt képsorokkal oldja meg. Például. El kell mesélni, hogy egy szobában — vagy akár kertben — két ember beszél egymással, miközben a háttérben mondjuk másik két ember ellenünk cselekszik vagy egyszerűen másképpen oldja meg ezt a normálfilm? Úgy, hogy vagy kocsizással, vagy vágással előtt látjuk az egyik párt, azután a másikat; előbb a helyiség egyik részletét, azután a másikat. A cselekmény tehát időben megoszlik, bár térben azonos helyen zajlik. Ez a differenciáltság a normálfilmnek bizonyos fokig korlátja, mert rendkívüli módon függeni kell az időtől. Ezt a korlátot dönti le a szélesvásznú film azzal, hogy térben és időben összefüggő több cselekményt tud ábrázolni. Amit egy jiormálfilm tíz perc alatt közölt a nézővel, azt a szélesvásznú film három perc alatt teheti. És itt térhetünk ki a második sajátosságra, illetve művészi problémára. A szélesvászon ugyanis kiváló lehetőséget nyújt tömegek mozgatására és tájak bemutatására; mégpedig úgy, hogy a tömeg és a táj fontos hangulati vagy jellemet ábrázo- • ló aláfestésként a hőssel azonos képkockán jelenik meg. Ez látszólag természetes dolog, de csak látszólag, mert a normálfilm ezt is meg kellett, hogy ossza időben. A filmművészet a szélesvásznú filmmel érkezett egy újabb állomáshoz. A komáromi Magyar Területi Színház a bratislaval Új Színpadon vendégszerepelt. Szigligeti- Tabl ,,A kalandor grófnő“ című háromfelvonásos zenés vígjátékát mutatták be. A képen látható Cséfalvay Kató — Adelald szerepében. :yi előadás A bocsárdi mezőgazdasági iskolában nemrég egészségügyi előadást szerveztünk. Az előadást 110 tanuló hallgatta végig. Sokat merítettünk dr. Fodor kassai orvos előadásából. Dr. Fodor Hangoztatta, hogyan öltözködjünk, hogyan éljünk egészségesen és főleg arra mutatott rá, milyen nagy kincs az egészség, mennyire meg kell becsülnünk, mert igen nagy szükségünk lesz rá, ha kikerülünk az életbe. Sohasem felejtem el, amit az előadás alats- tanultam, és kívánatos lenne, hogy a többi iskolában is rendezzenek ilyen előadásokat. CZAJLIK JÓZSEF, mezőgazd. iskola, Bocsárd. yH. ajust zápor Az égen szürke, haragos iel- hők tornyosultak. A széna illatú levegő szinte perzselte az ember arcát. Julcsa hirtelen bágyadtsá- got érzett, a gereblye nyelére támaszkodott. Szólni akart az anyjának, mert a férje távolabb rakta a petrencét, de torka elszorult és szeme előtt fekete karikák kezdtek táncot járni. Valami különös fájdalmat érzett, ami az utóbbi időben egyre gyakrabban ismétlődött. Igaz, nem tart soká, pár perc alatt elmúlik és újra frissnek érzi magát, tesz-vesz amit tud. Azt mondják így köny- nyebb a szülés, neki pedig már nem sok ideje lehet hátra, dehái melyik falusi asszony tartja azt számon. Van annak gondja elég. De most, mintha nem akarna a fájdalom szűnni.. Már állni sem bír. Lekívánkozik a zizegő selymes szénára. Az anyja is észreveszi lánya kínlódását. — Mi van veled Julcsa? Teljesen eltorzult az arcod, — dobja el Bori néni ijedten a villát és szalad a lányához. — Jaj istenem, mi lesz velem? — nyög fel Julcsában a két ség- beesés. — Dezsőből — kiált torkasza- kadtából az öregasszony a vejé- nek — gyere gyorsan! Julcsát azonnal haza kell vinni. Nincs messze a falu, mégis ömlik Dezsőről a verejték, mire az orvosi rendelőbe ér. A várakozók félre állnak előle. Mire Julcsát hazaszállították a zivatar is megeredt. Sűrű cseppek paskolták a piroscserepes tetőket, a föld mohón itta az éltető nedvet. Dezső besegítette a feleségét s a konyhában várta, mi lesz. A szobából néha kihallatszott egy- egy jajszó. A zivatar már átvonult, szivárvány tűnt fel a keleti égen. Dezső már úgy érezte, órák múltak el, amióta itt ül tétlenül. Végre gyermeksírás szűrődött ki a zárt ajtó mögül. — Megállj! mosolyodott el az újdonsült apa — majd adok én neked, ha megnősz, hogy így megijesztettél — s jóleső büszkeség töltötte el, mikor a távozó orvos kezet szorított vele. SZENK SANDOR Esti őrségen Mily távoli, kedves szép emlékek lépődnek fel szivem tÓ-fenekén, ha a fáradt est álmosan átölel, ha kapás lányok lenge dala száll, e rzelid, ölelő lágy dallamok: bennük a hüs alkony aranya ég és szerelmes csókok láza lobog. Dalukban nem hervadnak el sosem a mézillatú fürtös akácfák, sem a rigófüttyös vén gesztenyék. Ö dalos lányok, holnapi kis mamák, ti mindig daloljatok, veletek dalol az álmodó esti tát ii, míg békés csöndben minden elpihen: csak én maradok ébren, s hü fegyverem TÖRÖK ELEMÉR
