Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-11 / 11. szám
Afanaszij Iva- navies szobájában tanácskoztak az emberek. Megjöttek a voroncovkaiak, a ífWlW'fF !//>' küszöbön leráz- . 11 \\ • K H /' ták a havat a wi 'WVft / csizmájukról, ■ ' ‘ alázatosan meghajoltak az ikon előtt és elkezdöS ’ l dött a beszélgetés. Afanaszij Iva- novics hallgatott. Afanaszij Iva- novics mindig hallgatott. Gogolt neve volt, de nem hasorilitott ahhoz a régimódi földbirtokoshoz, aki száz évvel ezelőtt lett híres az irodalomban, nem evett naponta kilencszer, mint Gogol hőse, hasa körül nem sürgölődött a koros Pukherija Iva- ,, . . novna, sózott rizikével, epres barátfülével és aludt- *^JÍel, hogy könnyű legyen az emésztése. Az ő Baucisa már rég meghalt, s a fia is elesett valahol a Kárpátokban, vagy talán Vilna alatt? Sohasem tudta pontosan megállapítani, de nem is kutatta. Amikor közölték vele, elhallgatott, a csend ügy övez- te a fejéi, mint a kopasz védöszen- tekét a dicsfény. Csönd apónak hívták. A hallgatás mély volt és tiszta. O lett a falu bölcse. Szívesen meghívott mindenkit, s el is jöttek hozzá, meséltek neki, megmártották gondolataikat a szótlan ajkak kút- jában, hogy elválasszák a szennyet a bölcseségtől. Ö hallgatott és tanácsokat adott. Tanácsot adott, ha azt kérdezték, hogy mikor válasszák el a borjút. Vagy ha beteg volt valaki. Vagy amikor Nyikifor Nyikiforovics rajtakapta a lányát a határban Mihail Jevgrafoviccsal. Vagy felhőszakadáskor. Vagy a pünkösdi ünnepek előtt, amikor a voroncovkai házak virágba és zöldbe öltöztek. Szülés előtt vagy keresztelőkör: némán bó- logatatt a keresztnevekre, amik a szülőknek tetszettek, hiszen maguk választották őket. így hallgatott és adta tanácsait Csönd apó. Tegnap, a múlt héten, tavaly. De ma nem. Ma másféle tanácskozás folyt Afanaszij Ivanovics szobájában. Nem akart véget érni és komoly volt. Komolyabb, mint egy temetés. Komolyabb, mint egy új csikó. Komolyabb, mint Dobroljubov gyilkossága hét évvel ezelőtt. Már elmúlt a tavasz és a nyár, a földeken már learatták a sovány termést, már lehullottak az első nedves hópelyhek és meg is szürkültek a szomorú novemberben. Közben Pjotr Andrejevics Holikov, a kerületi párttitkár, nyolcszor járt Voroncovkában, Nyolcszor magyarázta el a kollektivizálást elölről, hátulról, előre. Beszélt úgy, hogy a kezében papirokat tartott, és beszélt papírok nélkül is. Nyolcszor nézett a szemek közé, amelyekben nöttön nőtt a bizalmatlanság: „Miért igyekszik ez annyit, csak nem akar becsapni minket?" De mire befejezte, már nem volt egyedül. Elsőnek Misa állt mellé, egy komszomolista. Azután Dmitrij Konsztantyinovics, leszerelt vöröskatona. Nem volt valami bíztató kezdet. Erről a két emberről az a hír járta, hogy különcök, bogarasak és Misának mindig kifelé állt a rúd- ja hazulról. De őszre már egész kis csoport voroncovkai állt Pjotr Andrejevics mellett, s már nem Pjotr Andrejevicsnek hívták, nagy alázattal, hanem egyszerűen így: „A mi Potyánk." Ok voltak a legszegényebbek a faluban. A rongyosok. Volt egy darabka földjük és idegeneknek is dolgoztak. Pénzért, igáért, a szükségben kapott kölcsönért. Hiába, nincs ez jól — így hát Petya szavai leghamarabb öhozzájuk talűták meg az utat. Voroncovka érezte, hogy történik valami. Valami új, egészen világosan érezte. Valami gyanús. A véget nem érő, komoly tanácskozások Afanaszij Ivanovicsnál folytak le. Csönd apó pedig hallgatott a kollektivizálásról. * Baucis: mondabeli név. Philemon és Baucis, a boldog házastársak mintaképei. JULIUS FUCIK: CSÖND APÓ Csönd apó nem felel. Csönd apó kérdez. Hiába hallgatott, semmit sem tudtak kiszűrni a hallgatásából. Végül maga is belátta ezt. Mindennel meg volt békülve, ismerte az ő Voron- covkáját. Tudásának ez volt a titka. Bólintott az életre, bólintott a halálra, ezért volt bölcs. De most egyszeriben rájött arra, hogy a világ bonyolulttá vált, van benne valami ismeretlen. Lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó, de még nem barátkozott meg vele. S most már nem elég a fejbólintás. El akarják venni a földeket? Gépeket akarnak adni? Csönd apó nem tudta. Nyugtalan lett, hogy az élet váratlanul úgy összebonyolódott, a nagy csönd felszínén egyszerre csak hullámok torlódtak, és vaiahonnét a hallgatás mélységéből zavaros kétségek merültek fel. Ki ez a nagy színésznő ^ Ha art állítjuk, hogy az utóbbi évtized egyik legnagyobb sztárja,^ ^még akkor sem túlzunk. Nemzetiségére nézve olasz, nálunk elsősorban^ ^olasz filmekben láthattuk, de játszott már francia és amerikai filmek-S ^ben is. Kiváló színésznői tehetségére vall, hogy egyformán jól játszik^ ^falusi lányt vagy nagyvilági dámát. Többször az Új Ifjúságban is írtunk^ §róla és képét is közöltük. Hírt adtunk arról is, hogy tavaly nyáron imüvésznó boldog mama lett. Férje jugoszláv származású orvos. Egyéb-^ 5 ként ö is szerepelt már filmekben, egy esetben feleségével is. a Hút-^ ^lenség című filmben. Nehogy valaki tévedésbe essék, ezt a filmet,^ ^nálunk nem vetítették. ^ ^ • A művésznő önéletrajzából tudjuk, hogy nem is voltak színészi am- ^ ^bíciöi, véletlenül meglátta öt egy filmrendező, aki statisztának szer-^ ^zödtette. Miután már néhány filmben statisztált, nagyobb szerepet is^ ^kapott. Ezekben jól bevált, úgyhogy csakhamar főszerepet bíztak rá.^ ^1949 —50-es idényben már hat filmben játszott főszerepet és ^ azóta ^ ^állandóan csak nagy szerepekben láthatjuk. ^ ^ A 9. számunkban közölt rejtvény helyes megfejtése; Jindiich^ ^Plachta és Jaroslav Marvan. ^ ^ Könyvjutalomban részesültek. Kalocsai Ilona. Bolyk, Suszták Mária $ ^Stúrovo, Solík Milan Rokycany. | Voroncovkára lehullott a hó, azután eljött a tavasz. Március elején szertefröcskölve az óriási tócsák vizét, félrevágva a sarat és az olvadozó jégtáblákat, egy traktor gördült be Voroncovkába. Az egész falu összegyűlt a főtéren, a traktor körül. A főszónok a szovhoz traktoristája voú. Azután Pjotr Andrejevics beszélt. Végül egy ljubimovkai szomszéd, egyéves kolhoztag. Felolvastak egy írásos tervezetet és megmagyarázták, hogy így igazságos: — „.Minden voroncovkai kis- és középparaszt artyelbe tömörül: munkaerejét, szerszámait, szekereit, igásjószágát egyetlen gazdaságban egyesíti: a földeken felszántják a mezsgyéket, tiszta, elsőosztályú vetőmagot vetnek: minden talajt hasznosítanak, egy talpalatnyi földet sem hagynak ugaron: a szovhoz kötelezi magát, hogy segítségükre lesz traktoraival, ekéivel és aratáskor a kaszálógépeivel: vetőmagot és műtrágyát ad kölcsön, s csépléskor traktoros cséplőgépet, ezért a termés negyedrészét kéri..." Eddig a pontig a voroncovkai parasztság idegesen és nyugtalanul hallgat. Most már értik: elmosolyodnak. Végre megvan a magyarázat: a termés negyedrésze. Most már szilárd talajon állnak. Ki tudnak igazodni, tudják, mire számíthatnak, szóval így volna a segítség, a termés negyedéért, lám, galambocskák, a búzánkra pályáznak. Nincs ebben semmi titok vagy csoda, üzlet az egész. Most már kézzelfoghatóbb a kolhoz, biztosabb a gyanú. A ljubimovkai kolhoztag kér szót. — Nem csalás ez. polgártársak, azért jöttem ide, hogy igazoljam előttetek, egy évvel ezelőtt ugyanúgy mosolyogtunk, tőlünk akkor harmadrész kívántak, és csak kevesen voltunk, akik azt mondtuk: „Megpróbáljuk." Megpróbáltuk, és már a nyáron, szomszédok, meglátszott a haszon ... A voroncovkaiak visszaemlékeznek: „Igazat mond." Az egész kerületben mesélték, milyen termésük volt a ljubimovkai kolhoztagoknak a rossz termés évében. De tán csak kivétel volt. Tán éppen csak rossz esztendőben adódik ilyen kivétel? Ki tudja, másutt hogy van? Az okosabbak próbálkozzanak meg a kolhozzal, ha majd sikerül nekik, a többi még mindig ráér. Csönd apó nyeli a szavakat a fülével, szemével meg a traktort. Most már nem olyan a gyűlés, hogy az előadó beszél, a többiek meg hallgatnak. A voroncovkaiakból megered a szó. Ellenkeznek, tiltakoznak, kérdéseket tesznek fel. De be se fejezhetnek egy mondatot, a ljubimovkai ember és a traktorista félbeszakítja őket s kapkodva felel nekik. Nagy a zűrzavar, de egyszerre csak felkiált a türelmetlen Pjotr Andrejevics: — Polgártársak, ki van a kolhoz mellett ? A legszegényebbek vonakodva felemelik a kezüket. Misa, a komszomolista. A leszerelt vöröskatona. £s Csönd apó. — Maga, Afanaszij ivanovics? Csönd apó elmondja élete leghoszszabb beszédét: — Nem szavazok, Piotr Andrejevics, csak szót kérek. — Tessék, Afanaszij Ivanovics. — Sokat kíván tőlünk, Pjotr Andrejevics, túl sokat egyszerre. Csák most hallottuk, s már döntsünk isi Adjon nekünk holnapig haladékot, polgártárs, meghányjuk-vetjük a dolgot, aztán majd szólunk. Egész napés egész éjjel tart a tanácskozás Afanaszij Ivanovics szobájában. Csönd apó hallgat, csak a fejével mutatja, hogy igen vagy nem, Voroncovka megfordul a szobában, a ház előtt kis csoportok alakulnak. Csönd apó nemcsak bölcs. Csönd apónak két lova is van, és övé az ottani földek legjava. Nem szegény ember, polgártársak, jó gazda. Reggel, a szovjet porlepte irodájában — a falon, szemben, Lenin képe, a sarokban egy ikon — megírják a kolhoz alapítólevelét és aláírják a szerződést a kolhozzal. Az első helyen egy maszatos ujjlenyomat díszeleg. Afanaszij Ivanovics aláírása. Ezen a napon lépett bel a harcba Voroncovka. ,,Tisztelendő úr* Különös dolog történt Királyréven. S erről írnunk kell, nemcsak különlegessége miatt, hanem főleg azért, hogy a történtekből levonjuk a tanulságot. Hogy mindjárt az elején kezdjük; Tímár Imre plébános mint hitoktató arra tanította a falu apraját-nagy- ját, hogyan kell becsületesen élni, hogyan kell az Or parancsolatát teljesíteni. Erről prédikált a szószékről, — s az iskolában a gyerekeknek az erkölcsről és jóságról beszélt. És aki hallgatta a „tisztelendő úr" ékes szavát, azt gondolta, szívből beszél, maga is azt érzi, vallja, amit mond. Szóval a király- réviek hittek plébánosuk szavának, hittek a hit szószólójának szentségében. Azám, csakhogy az emberek között vannak még képmutatók. A királyréviek sem ismerték jó! a „tisztelendő urat". A vallás vakon hívőit így könnyen átejthette, kihasználván azok bizalmát, de egy-i ben vak buzgalmukat is. Amikor a dolog kitudódott, a faluban még sokan kételkedtek benne: „Ugyan, mit gondoltak, a mi tisztelendő urunk ..." — mondogat, ták az emberek. Csakhogy van egy közmondás, amely szerbit „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél", s ez ebben az esetben is beigazolódott. A faluban suttogtak, s ezt a közbiztemsági szerv is meghallotta, s nyomban megkezdte a „csomó" kibogozását. S amikor már a kibogozott szálak a plébános bűntettét igazolták, és a közbiztonsági szerv meglátogat^ a plébániát, a „tisztelendő úr" a reszület előtt megeskUdött: „Uram, esküszöm, büntetlen vagyok". De azt csak a paradicsomi kígyó tehette meg, hogy elhitette az egész emberiséggel hazugságát, ma már mégis csak más a világ, és a plébános úrnak ez nem sikerült. Lehet, azért, mert a paradicsomi kígyót nem vonta senki se felelősségre, viszont a „tisztelendő úrat" igen, éspedig a galántai népbíróság és a napokban a kerületi bíróság Bratislavában. Hogy miért felelt a plébános úr? - Tímár Imre, a hit prédikátora huszonháromszor vett erőszakot tizennégy 8—11 éves kislányokon. A feszületre megesküdött plébános beismerte bűneit. Bevallotta, hogy kiskorú leányokat csalogatott a plébániára, ahol aztán a saját akarata szerint cselekedett velük. S nehogy a kislányok valami rosszra gondoljanak, betakarta azok arcát. A leányokat a hittanórákról csalogatta, s miután kielégítette vágyait, gyümölccsel, cukorkákkal kedveskedett és meghagyta nekik, hogy otthon semmit se mondjanak. Am kitudódott a dolog, s a szülők nehezen viselik el ezt a meggyalá- zást. Áldozatul estek saját hitüknek, s érzésüket nehéz kifejezni Mindenesetre a történet tanulságos volt sokaknak, de korántsem mindenkinek. Pedig hát a „tisztelendő úr" cselekedetére szókincsünkben nem találunk eléggé elítélő kifejezést. Kell, hogy az embereket elgondolkoztassa ez az eset, mert a képmutatás bármikor áldozatul ejtheti a hívőket. A királyrévi lelkész garázdálkodása véget ért. A bíróság meghozta az ítéletet: Timár Imre volt plébánost tizennégy évi szabadságvesztésre, öt évi állampolgári jogvesztésre ítélte. Ezenkívül a büntetés kitöltése után tíz évig nem végezhet lelkészi munkát. Megérdemelten került a tisztítóhelyre. (ks) I Szekeres cigányok I éneke E Ne csókolj meg az úton! 1 Jön az uram, baj lesz... 1 Aj lilaj, I haj laj lilaj, baj lesz. a Ne csókolj meg az úton! I Aj lilaj... 3 Csókolj meg a bokorban, S azt nem tudja meg senki... a Aj lilaj, ^ haj laj lilaj, a bokorban, f azt nem tudja meg senki! g Aj lilaj ... Keserves a paraszt élete (KÍNAI VERS) Tavasszal pár szem magot vetek, helyette télig ezer terem. Mért érzek én kínzó éhséget, ha küzdők, izzadok e zöld tengeren? Fenn a zeniten ragyog a Nap, a termést öntözi vérünk, verítékünk. Ki tudja, a paraszt mit ad, hogy legyen pár szem aranyszínű, apró kölesünk . . . Fordította: NAGY LXSZLÖ
