Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-11 / 11. szám

^asparek 'Tiborral - begedü fiélkül\

nővel voltam jugoszláviai hang- versenykörúton. Belgrad, Szabadka, Újvidék voltak az állomások. 1938-ban Budapesten a Zeneakadémián adtam hangversenyt, majd Stuttgart és Weimar következett.

Olyan egyszerűen beszél, mini ha mindez természetes lenn' Valaki elvégzi a zeneakadémiS hangversenyeket ad szerte Eu répában ... Taps, siker, közönsé ünneplése... Pedig ezt nei lehet olyan könnyen elérni.. Még az egyszerű tehetség, an az első feltétel, is kevés ... ki váló tehetség kell hozzá, olya irzés, tapintás az újjakban, ame lyeknek érintésére a vonó va rázslatos melódiákat csal elő hegedű húrjaiból.

Mintha csak a gondolataima 3lvasná, huncutkás mosollyá izól a művész:

— Egy hegedűs űjjainak sze^ •epét a zsonglőrködéssel leA huszas évek elején egy nyurga, fekete, göndörhajű kisfiút irat be mamája a bratislavai Széna-téri elemi iskola első osztályéba. A fiúcska figyelmes, jól viselkedik, ... de az ábécével baj van. Nem tudja megérteni, hogy a tanító bácsi egyszerűen leírja: g, és nem tesz melléje semmit, ö, a biztonság kedvéért vonalakra Írja a betűket, hiszen, hogy/ is lehetne másképp? Különben szót fogad, úgy Írja a betűt, ahogy a tanító bácsi mutatja — nem ponttal, körrel Jelzi őket, mint eddig tanulta, de a vonalakat nem hagyja el... ! Furcsa neki az olvasás is, ugyanis ő már tökéletesen tud olvasni — kottát. Igen. A betűket még nem ismeri, de kis kezében már gyakorlottan tartja a hegedűt, s új- jacskáival olyan biztonsággal húzza a vonót, hogy aki hallja, nem kételkedhet abban, hogy mi lesz ebből a vékony, komoly kisfiúból. Csak egy lehet hegedűművész. És az is lett; hegedűművész. a Szlovák Filharmónia szólistája: Gasparek Tibor.

Évtizedek teltek el, munkában, sikerekben gazdag évek.

Gasparek Tibor/ hazánk egyik legnagyobb művésze. szerényen beszél az elmúlt esztendőkről.

— Édesanyám zongoratanárnő volt, zenei légkörben nevelkedtem — meséli szinte bocsánatkérően, így magyarázza meg azt, hogy művész lett belőle. — Alig voltam négy éves, amikor pötyög- tetni kezdtem a billentyűket, de ahogy nőttem, mindinkább a hegedűhöz vonzódtam. Hét éves koromban szerepeltem először nyilvánosság előtt, mint Smrcek cseh hegedűtanár növendéke. Nagyon boldog voltam akkor, hogy megmutathatom a közönségnek, hogy mit tudok...

Slost pedig a közönség boldog, ha Gasparek megmutatja, mit tud ... vágok*B művész szavába, aki mosollyal igyekszik elhárítani a dicséretet.

— Érettségi után a bécsi zeneakadémián tanultam, majd mint az akadémia abszolvense visszatértem Bratislavába és a Városi Zeneiskola hegedűtanára lettem.

t—: Mikor és hol hangversenyezett először?

— 1935-ben egy bécsi énekes

hét összehasonlítani. Gyakorolni, és megint csak gyakorolni, amíg az ujjak szinte maguktól játszanak ...

A művész karosszékben ül, nappali ruhában „zsonglőröskö- dö" hosszú kezei most nyugodtan pihennek oié- ben, a szobában csend, a nagy sikerekről tanúskodó babér- koszorúk is csak némán hallgatják „gazdájuk" elbeszélését, - én előttem gon dolatban zsúfolt hangversenyterem van, a pódiumon a frakkba öltözött Gasparek a megszokott mozdulattal ;me!í álláhcz a hegedűt... fü- emben Bach Ciacconájának, 3rahms D-moIl szonátájának, Beethoven Kreutzer szonátájá- lak örökszép dallama keveredik, le a művész hangjára visszazök- cenek a valóságba:

— 1942 óta a rádió szimtoni- cus zenekarának voltam a hang- •ersenymestere. Azután, amikor negalakult a Szlovák Filharmó- lia — melynek alapitó tagjai cözöft voltam, életem egyik leg- lehezebb, de emellett legszebb döszaka következett. — Lelke- ledéssel, majdnem hévvel be- izél, szemei ragyognak. — Az ij zenekar vonósainak betanítá- ;a, csiszolása, az én feladatom mit. Sok volt a fiatal, kevés [yakorlattal rendelkező muzsi- :us, úgyhogy mondhatom, hogy 'alöságos úttörőmunkát végezem — mondja mosolyogva — le azt hiszem, nem túlzók, ha ízt mondom, meg is van az redménye, A Szlov;ík Filharmó- lia nem csak itthon, de külföl- Ibn Is megállja a helyét, ezt lutatja múlt évi ausztriai és

A forradalmi megmozdulások 1843 márciusában a polgári forradalomban csúcsosodtak ki. Lu- dovít Stúr, mint az első szlová- ^kiai politikai lap szerkesztője és ^mint Zólyom város képviselője a ^pesti parlamentben fáradhatat- ^lanul a feudális rend eltörléséiért küzdött. Kezdettől fogva jegyedül harcolt a jobbágyköte- ^lezettség eltörléséért. Haladó, ^forradalmi gondolatait a legjob- ^ban az 1848 március 6-án a par- ^lamentben elhangzott beszéde ^tükrözi vissza.

^ „Karok és rendek! Főleg arra ^ kérem, hogy a népet a jobbágy- ^ kötelezettség alól minél előbb ^felszabadítsa, mert az idő szigo- ^rú arca ránk tekint és figyel- ^meztet bennünket. Többször már ^nem kívánom ismételni, hogy ^ ezek a viszonyok sodorták né- ^ púnkét ilyen szerencsétlen hely- ^zetbe. Kiszámítottam, hogy né- > pünk jobbágykötelezettség cí- ^men 21 millió aranyat fizet, § emellett a hadisarc és az adó ^alig 1 millió aranyat tesz ki.

^ Népünket nem annyira a hadi- §sarc és az adó nyomja, hanem a ^ jobbágykötelezettség.

^ Továbbá arra kérem a karokat ^és rendeket, hogy népünk kivál- ^tására olyan eszközöket állapításának meg, amelyek az örök ^időkre való kiváltást minél Johnban megkönnyftenék. Ezt kívántja a kérdés megoldása és az ^igazság. Hazánk adófizető népe ^különösen a felvidéken a tavalyi ^éhínség, az uralkodó nyomor, in- ^ség és különböző betegségek ^ alatt nyög és a népnek nem állanak módjában olyan eszközök, ^ amelyekkel kiválthatná magát. |Ha a végleges kiváltást a népre t hagynák, ez azt jelentené, hogy ^ annak lehetőségét eltitkolnák lelőtte.

^ Honnan venne a nép olyan ^összeget, amely a kiváltásra ^elégséges volna? Az igazság ^megkívánja, hogy a nép a haza t segítségével lehetségessé tegye ta kiváltást, hiszen, a hosszú év- ^ ezredek folyamán vajon nem-e a

mmeji

6»

Különös szülés # király honoráriuma •

M

inden bizonnyal volt alkalmunk már látni, amint a kis csirkéi életét féltő kotlóstyúk merészen ráveti magát a nagy kutyára. Ilyen esetekben a kutya rendszerint megfeledkezik előnyeiről, erejéről és meghátrál védtelen kicsi, de merész ellenfele elöl. A bátoirságnak döntő jelentősége van. Ilyen eseteket számtalanszor megfigyeltem mind a természetben, mind pedig a fogságban tartott vadállatok között is. Néha egy kis állat merészen megtámadja még az embert is ás arra kényszeríti, hogy futásban kéressen menedéket. Sohasem felejtek el egy mulatságos esetet, amely egy papagállyal, egy piros bóbitás vagy molukkai kakaduval kapcsolatban esett meg. Ez a pompás és eszes madár egészen szelíd volt. Néha lehetett látni, amint a fákon mászkált, de a nap bizonyos óráiban az etetés időpontjában mindig visszatért a madárházba. ahol mindenféle madarakat tartottak. Egy alkalommal messziről jött vendégeket hívtak meg a madarak megtekintésére. Az ismeretlenek behatolása szemmel láthatólag nem tetszett a kakadunak és felborzolva gyönyörű halványrőzsaszínű tollazatát bátran megtámadta az egyik vendéget. A madár támadása annyira lendületes volt, hogy általános kavarodást keltett. Mindenki megzavarodott és nem tudta mit csináljon. Az állatkert munkatársa azt javasolta, hogy sürgősen hagyjuk el a helyiséget. Csak ezzel sikerült kikerülni a felingerelt nagy kakadu fájdalmas csípéséit.

Ugyancsak nem felejtem el -azt az esetet, amely egy párduc meg egy őz között-játszódott le. Történetesen egy filmfelvételnél kellett jelen lennem.

SZPANGENBERG:

k bátorság a győzelem záloga

A felvételekhez már jölelöre mindenféle állatokat fogtak. Skorpiókat, rovarpókokat, különféle kígyókat, gyíkokat, ugró egereket, sündisznókat és még más állatokat. Ezek voltak tulajdonképpen a film hősei.

A film rendezői a létért való kegyetlen küzdelmet akarták bemutatni, amely szüntelenül folyik a természetben, de az ember rendszerint nem veszi észre. Sajnálatos módon azonban ezeket a mozzanatokat túlságosan leegyszerűsített és durva formában próbálták ábrázolni. A négylábú és a szárnyasz művészektől csak egyet kívántak, hogy saját életüket megvédelmezve elpusztítsák és felfalják egymást. Mindössze ez volt az ö szerepük. Azokat az állatokat, amelyek nem voltak hajlandók küzdeni, erőszakos úton kényszerítették arra, hogy harcba bocsátkozzanak.

A filmre felvették azt a mozzanatot, araikor egy nagy mérges kígyó megöl és aztán egészen elnyel egy egeret. Az elpusztult egér felváltására megjelenik a színen a közönséges sündisznó. Megragadja fogaival a kígyó farkát és tüskés gombolyaggá tekeredik össze. A kígyó próbál megszabadulni, rátámad a sündiszijöra és igyekszik méregfogaival megharapni. Végül is a sündiszné szétmarcangolja a sebekkel borított elerötlenedett kígyót. De nem sokáig örülhet győzelmének. A nagy füles bagolynak, ennek a nagy éjszakai madárnak támadásával szemben nem jelentenek veszedelmet a sündlsznó tüskéi, melyek a kígyó halálát okozták. A filmrendező még erősebb mozzanatokat akart belevinni a filmjébe. Olyan jelenetet akart megörökíteni, amikor a párduc széttépi a kis özet. A kijelölt napon két ketrecet raktak le, az egyikben volt az őz, a másikban a párduc.

Az állatkert dolgozói csak nagy nehézen tudták visszatartani a szokatlan látványra Összecsődült tömeget. Végül amikor már minden elő van készítve, kinyílt annak a ketrecnek az ajtaja, amelyben az őz volt elhelyezve. A kecses állat könnyű ugrásokkal kint termett és egész otthonosan érezte magát. Már régóta élt az állatkertben és gyakran látott ketrecben tanyázó nagy ragadozókat. Megszokta már a bőgésü- ket.

De most kitárult a ragadozó ketrecének ajtaja. Mindenki megdermedt a feszült várakozásban. Ügy látszott hogy a kiéheztetett párduc nem várat magára és haladéktalanul végez áldozatával. Am a ragadozó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Behű- zödott a ketrec sarkába, fehér fogait vicsorgatta de egyáltalán nem szándékozott kibújni onnan. Nem volt hajlan- *dö „eljátszani a neki szánt szerepet.“ És hogyan viselkedett az öz? Általános csodálkozásra nem ijedt meg, csak kíváncsisággal figyelte a párducot. Azután egy hatalmas ugrást téve előre, beledöfött a párduc oldalába. A ragadozó teljesen elvesztette önuralmát. Abbeli próbálkozásában, hogy elrejtőzzék üldözője elöl, hol a meredek partra ugrott, hol a ketrec rácsára. A ragadozó nem bírta ki az erős idegfeszültséget, egyszerre csak görcsöt ka- pótt és szivbénulásban kimúlt. És az öz? Életben maradt. A párduc más körülmények között szabadon nem viselkedett volna ilyen módon. Dehát sokáig élt mér ketrecben és a környezetét hirtelen változtatták meg, mindez meggátolta abban, hogy kinyilvánítsa ragadozó hajlamait. Mindezek tetejébe pedig az öz váratlan támadása súlyosbította idegállapotát és a pusztulását okozta.

L. Stúr

nép viselte az ország terheit?

Az igazság megkívánja, hogy a nép a kormányzásban olyan helyet kapjon, amelyet száz és ezerszer megérdemel, amiért annyit gürcölt. Ha tekintetbe vesszük a szegény nép érdemeit és nyomorát, abban a reményben ringatódzom, hogy akadnak olyan nemes népbarátok, akik kegyesen bánnak el jobbágyaikkal és olcsón kiegyeznek. Hiszen most a kamatokkal néhány éven belül ki lehet fizetni a tőkét és a nép ezeket a kamatokat már száz és száz év óta fizeti és fizeti. Ha a jobbágykötelezettség megszűnne, akkor megváltozna a helyzet, hiszen bizonyos tekintetben a jobbágy felszabadulna, míg másrészt még mindig az urak joghatalmában állnak. Az igazságszolgáltatás nem az egyes személyeket, hanem az egész országot érinti. Erre irányítom a karok és rendek figyelmét és bátorkodom figyelmébe ajánlani, hogy ebben a kérdésben minél előbb határozzon."

legutóbbi belgiumi szereplésünk i is, i

Az ismeretesen szűkszavú rnü- i vész, aki láthatóan nem szívesen; beszél magáról, még elárulja azt,; hogy 1952-ben a Zeneművészeti' Főiskola docense lett és ugyan- \ ebben az évben a szlovák zene I terén végzett érdemeiért, a Szlo- \ vák Filharmónia szólistája címet i kapta. i

— Többször is alkalmam volti külföldön bemutatni a szlovák; zenét. Suchen Fantáziáját én; játszottam először Szófiában, 1 Budapesten és szép sikereim! voltak a szlovák zenével Kari 1 Marx Stadtban, Linzben és 1 Brüsszelben is, hangversenyez- i tem továbbá Leipzigben, Drez-; dában, Romániában, Lengyelor- j szagban, gyakran Brüsszelben ... s Nehéz lenne így néhány szó- i ban hű képet adni egy művész j életéről. Egyet azonban látunk:! munka, szakadatlan munka, ta-1 nítás, gyakorlás, hangverseny, 1 követik egymást körforgásban.! És mindezért a közönség tapsa! a köszönet. MESTAN KATALIN!

asszony most — anélkül, hog eszméletre tért volna — egész séges kislányt hozott a világra.

Amikor az orvosok már úg vélték, hogy a szülés esedékess vált, sebészi beavatkozással vi lágra jött a gyermek. Az orvo sok és a család annyira bízna iz anya felépülésében, hog egyelőre nevet sem adtak a gye reknek, hadd jusson neki az a jröm.

Az utóbbi időkben a bete már néhány szót szólt, s egy szer-egyszer úgy tett, minth megismerné szeretteit. Ez azon áan mindig csak pillanatoki tart, s utána visszazuhan az áju lásba.

e

1'■ című szovjet folyóirat jelenti: Hermann Koppel hires dán ze- _ neszerző megzenésítette a blb- ’ liai Dávid király több zsoltárját. A neves művésztől természetesen azonnal elfogadta ezeket a ű műveket egy kiadóvállalat. Rö■ videsen megérkezett a cég anya- a gl elszámolása is. Az ehhez mellékelt levél szó szerint így hangzik: „A pompás műért járó ösz® szeg 75 százaléka öné, egyne■ gyede a szövegírót, Dávid urat illeti.“

; FRANZ SCHUBERT (17971828) a müdal megteremtője. Körülbelül hatszáz dalt komponált, ezek közül nyolcvanat Goethe verseire. Schubert operákat, daljátékokat, melodrámákat is Irt, de ezeknek 'nincs nagyobb jelentőségük.

ROBERT SCHUMANN (1797- 1828) Schubert mellett a dal legnagyobb mestere. Négy szimfóniája maradt és egyetlen operája a „Genoveva“, amely nem aratott nagy sikert. A zongora irodalom gyöngyszemeihez tartoznak a Karneval. Papillon, Kinderscenen című művei.

FELIX MENDELSOHN BER- THOLDY (1809-1847). A forma művésze. A legismertebb a „Lieder ohne Worte“ című műve. Hegedűversenyei, nyitányai, zenekari egytételes művei gyakran

szerepelnek a hangversenyek

műsorában.

FREDERIC CHOPIN (1810— 1849). Majdnem kizárólag esek zongorára komponált. Zenéje tele van bizarr hangulatokkal. Harmóniában, ritmusban, szakit a régi hagyományokkal. Művei a zongorairodalom remekművei.

HECTOR BERLIOZ (1803-1 1869). Naturalizmus törekedett, stílusa egészen más, mint Schu- manné vagy Chopiné az úgynevezett programzene hirdetője. Főként zenekari kompozíciói ismertek.

LISZT FERENC (1811-1886). Chopin mellett a legnagyobb virtuóz abban az időben. Technikailag a virtuozitás magaslatán állt. Tizenkét szimfónikus költeménye és a zongorára írt magyar rapszódiái az egész világon nagy sikert arattak.