Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-05 / 10. szám

44eädig itt eg? Azt hiszed, hogy győztes maradtál ha megbosszultad, mit vétettél, s meggyötörted, kit megbántottál Megcsaltad, hát megcsalod megint, magad csalva bosszúszomjasan: Borzadjon el, ha visszatekint volt éltére, s kutatón, félve, a te szemedtől menekülőn nézzen két gyereke szemébe. Botorkált már inaszakadtan, bortól és kíntól részegülten ... 2 Mit forraltál akkor magadban? 1 Kinevetted az árva verset: . 2 — „Reménytelenség“ ? Ne bolondozz'. — 2 s mit addig tettél, tovább tetted. i Meddig tart még, mikor lesz vége t a csőlátásnak és csalásnak ? | A színlelés nyolc hosszú éve l mikor foszlik emlékké szerte? i Mikor hull feledtető fátyol k a vágyra, kínra s förtelemre? I BABOS LÁSZLÓ | / 7 Megcsúfoltad és megvetetted: hazudsz újra józan belátást, mint hazudtál lányos szerelmet Ifjúság, szerelem, ábránd, úgy egy­máshoz tartozik, mint fához a levél, rúzsához a méhek, tavaszhoz a rügy- fakadás, fülemüléhez a dal. Az ábrándozáson sokan azt értik, hogy valaki nem a valóságnak él, el­tér a helyes iránytól, mondván, az ábrándozás megrontja az életet. Ezt így egyszerűen venni nem lehet. Az ábránd sohasem születik magától, an­nak kiváltója valami előzmény, élmény, benyomás. Másokat látva, könyveket olvasva, filmeket nézve alakul ki az ifjú agyában a képzelet. Ezért meg kell látni, hogy mik azok a dolgok, melyek helyes mederbe terelik az ifjú képzeletvilágát. Az ábránd rossz okozóit (cowboy regény, rossz, csábító példái ellen­súlyoznunk kell az ifjúságnál. A jó irodalom pozitív hőseivel megfogja az ifjút és maga után vonzza. Hős akar lenni, nagy tettekre vágyó hős, ki a hazáért képes élni és meghalni. Megtanul számítani, tervezgetni. A mi feladatunk, hogy terveiket, ábránd­jaikat, reális alapokra helyezzük. Elmondok egy történetet: Egyszer az iskolában beszéltem a pályaválasz­tásról. Nemsokára rá az osztályban egy fiú, körül kialakult egy öt-hat tagból álló csoport, mellyel szemben csődbe jutott minden tudományom. — Szidás, megszégyenítés, fenyegetés, harag, lehullott róluk, mint a falról a borsó. Végre lovat cseréltem, ösz- szebarátkoztam a „vezérrel“, Janival. Tetőtől-talpig derék gyerek volt, szé­pen fésült hajjal, pelyhedző bajússzal, pirosas arccal, még a kislányok szim­pátiáját is megnyerte. — Miért nem tanulsz, Jani? — kérdeztem az egyik órán. — Minek, úgyis katona leszek. — Baka, vagy kocsis? — Nem, hadnagy, tüzérhadnagy ..; — Hohó, fiacskám! Egy tüzérhad­nagy jó számtanista, tudja a földraj­zot, a tisztiiskolára akármilyen bizo­nyítvánnyal nem vesznek fel. Hitte is, nem is. Egyszer aztán alkalmam nyílt meg­hívni az iskolába egy tisztiiskolás katonát, aki elbeszélgetett az életük­ről. Bizony Janiék nagyon meglepődtek, amikor a katona arról beszét, hogy a hadseregnél épp olyan fontos a tudás, mint az élet más szakaszán. Janiék hittek neki, s e naptól ko­molyan hozzá fogtak a tanuláshoz. Nemsokára Jani lett az osztályelnök és nincs az a kisbíróból lett bíró, aki tisztét komolyabban látná el, mint ahogy Janinak kezéhez állt az elnök­ség. Tanult is, és napről-napra vál­tozott. Sajnos, rövid idő után elhagy­tam az iskolát és Jani visszaesett. Nem lett belőle csavargó, de tüzértiszt sem. Ma, ha találkozom vele, boldog vagyok és szívélyesen elbeszélgetünk. Az iskola, az ifjúsági szervezetek azon helyek, ahol megismerheti a fia­tal az élet távlatait, és csakis az tud lelkesedni, aki a mán túlnéz, aki el tudja képzelni a jövőt szépnek, gaz­dagnak, de nem valótlannak, csupa napsütöttnek, hanem olyannak, ami­lyen. A múlt a szerelemre nyomta rá bélyegét a legjobban. Ezért a legtöbb téves ábránd és annak elmaradhatat­lan következménye a csalódás pont a szerelemben fordul elő. Sok lány nem egy megértő szivet és olyan férfit vágy, kivel derült az élet árnyékos fele is, kivel az élet egész gondját- baját el lehet feledni, hanem kivel „nagysága“ lehet a nő, doktor úr a férje, mérnök úr a párja, kinek messziről köszönnek, nem nézve azt, hogy jellemre, emberségre, szeretetre, no meg .külsőre is van hozzá elég, csakhogy nem doktor az illető, hanem mondjuk autószerelő, vagy nem mér­nök, csak kombájnos, vagy bányász. A diákszerelem csak akkor válhat tartóssá, ha a rózsás percek, a holdas estéken, vagy a csobogó patak part­ján gondolnak a holnapra is. Ábrán­dozzunk a szerelemben, rajzoljunk álomképeket, mert az olyan mint égen a bárányfelhő, a zöld tó felett a fehér tavirózsa, mint sivatagban az oázis, képzeljük el a jövőt szépnek, gond­talannak, de tudatosítsuk, hogy azt csakis szorgalmas tanulással, komoly munkával érhetjük el. Ezért, ábrándozzon a fiatal, rajzol­jon szép képeket, képzelje el a jövőt minél szebbnek, boldogabbnak, keresse szive párját, minél jobbat, kedveseb­bet, fesse az életet olyannak, ahol több a fény, mint az árnyék, több a holdvilág, mint a vihar, ahol patak csobog, rózsa nyílik, a virágra pillangó röpül, de mindig a földön járjon, emberséggel éljen és igaz, tiszta szív­vel szeressen. Aki így nem tud ábrándozni, tanít­suk meg rá, ki nem akar, — sivár lesz az élete. VÉGH GUSZTÁV Atoák&t cvz .. .....................................I1IIIIIIII ...................................uhuiul Az alábbi cikkben ifj. Plachy Imre egy családnak a tragédiáját írja le dióhéjban, de a való- E = Ságnak teljesen megfelelően, úgy, ahogyan történt. A tragédia okozója a könnyelmű, kicsapongó, E E iszákos, családjával nem törődő, léha életét élő apa volt. Több levelezőnktől és olvasónktól is kap- E tunk hasonló esetekről szóló levelet, melyek szintén azt bizonygatják, hogy a gyermekeknek az E életét, a gyermekek jövőjét, nem egyszer éppen a szülők helytelen viselkedése rontja el. — Timiin nini mii !i in un mihi M mi min ...............................................................................mmiiiiiiimimimiiiiiimmmmiimmmmh Gyermekkorában el volt kényeztet­ve. Az anya féltő gonddal nevelte két gyermekét, Imrét és Máriát. Az apa jó állásban volt és így módjában állt családjának mindent megadni, ami a gondtalan élethez szükséges. Azonban kevesebb gonddal fordult feleségéhez a gyermekek anyjához. így a család­ban lassan beállott a szakadék, amely mindig nagyobb és nagyobb lett. Az apa szabad idejét más társaságokban kereste, ahol talán jobban tudtak hí­zelegni neki. Mindebből a gyermekek, akik ekkor már 5—6 évesek voltak, semmit sem értettek, csak a mind gyakrabbá vált éjszakai szóváltások ébresztették fel őket édes gyermeki álmukból. Napközben az anya elmerülve gon­dolataiban végezte munkáját a ház körül, férjét csak az asztalnál látta délben, utána megismétlődött az éj­szakai hazatérés. Két év múlva már nemcsak éjsza­kai szóváltások hallatszottak a ház­ból, hanem bizony sokszor a felfoko­zott idegesség hatása alatt tettleges - ség is előfordult a házastársak között. A gyermekek ekkor sírva könyörögtek, hogy csak ne bántsák egymást. Fel­riasztott éjszakai álmukból a sírás és hangos zokogás hallattszott ki az éjszaka csendjébe. S ez így ment hosszú hónapokon keresztül, amikor is végül a bíróság tett pontot a iC§gládi viszály befejezésére. ítéletében kimondotta, hogy a két gyerek az apjánál marad, s az anyának minden évben egy alkalommal meg lehet látogatni a gyermekeket. Szétszakadt a családi élet lánca és kezdődött egy véghetetlen hosszú szenvedésteli élet úgy az anyának, mint az apának és a két szülő nélkül maradt gyermek­nek. Legjobban az anya és a két gyermek érezte a cscJádi otthon fel­bomlását. Ök voltak legnagyobb kita­szítottjai ennek a keserves életnek. Az apa egyhamar túltette magát a p j . 7 /• változáson, megnősült s új asszony raiuriK templomára mellett próbálta elfeledni a múltat. Ez egyhamar sikerült is neki, mert az asszony szép volt és tudott azon a nyelven beszélni, amellyel behízeleg­te magát a férfi szívébe. A két gyer­mek azonban továbbra is árva maradt, mert az új „anya" csak a mesebeli Állok, majdnem az égben, széttekintek havas dombkoszorút látok: hegyeinket. No meg itt tőlem jobbra a templom tornya ágaskodik egy pár házat pásztoraivá. A torony! — Ügy áll két nagy hegy közé szúrva mint egy árokba fordított kocsi rúdja, mint egy karó, mit jelnek a földbe vertek — Kapom a sí orrát, nehogy neki menjek. Nem látom, csak gondolom, hogy tőle jobbra van a Felvég, alatta meg a parokja. Mögötte az Alvég, meg a Falurétje s — kész az egész falu, nincs tán egy marék se. Kicsinyke, de úgy látszik az nem határoz, mert úgy nyövi templomait mint egy város. Ez már második, az első összeomlott. Azt mondják, szél fútta róla le a tornyot. Nézem ezt a másikat. No ez nem holmi nádvityilló. Dehogy akar ez omolni. Áll, hirdetve: nem ad szélre, erőszakra, önként bontja magát majd ha ő akarja. Bólintok hozzá s tudom csak addig áll, míg bele nem fárad a dacba, mint a másik. TŐZSÉR ÁRPÁD mostoha szerepét töltötte be. így nőttek fel egészen addig, amíg elér­kezett a középiskola ideje s a gyer­mekek elkerültek a városba, ahol a középiskolát látogatták. Az apa időközben mind nagyobb sikereket ért el üzleti téren, jó egzisztenciája révén szép vagyont és tekintélyt harcolt ki magának. Az új asszony berendezte házukat s kezdtek úgynevezett „nagy­lábon" élni. Az apa gyermekeivel szemben anyagi oldalról mindent meg­adott, azonban nem gondolt a neve- f lésükkel. Havonta elküldte a koszt- pénzt, de sohasem érdeklődött, hogy mit csinálnak gyermekei. Az anya ez­alatt a gyermekei után való sóvár­gásban élte magányos életét. Egyszer Imre fia után, máskor Mária leánya után ment látogatóba. Ilyenkor mindig vitt valamit, amivel örömet szerzett nekik. Ez a szétszóródott élet egyikük részére sem hozott igazi megnyug­vást. Az apa az új asszony mellett élte gondtalan életét, az anya gyer­mekei után való vágyódásban sokat szenvedett, a gyermekek pedig sehol sem érezték otthon magukat. Amikor a vakáció megkezdődött, a többi diá­kok között ők voltak egyedül bánato­sak, mert nem volt igazi otthonuk. Otthon a „nagyúri" élet nem na­gyon tetszett nekik. Nem volt melege a családi tűzhelynek és minden csak mesterkélt volt. Esténként, ha lehetett kimenekültek a konyhába, ahol a szakácsnővel egy­szerű, meghitt, de őszinte beszélge­tést folytattak. Ha tehették, felkeres­ték a falu fiatalságát és azok között érezték igazán jól magukat, Imre is. Mária is egyszerű falusi fiatalokat választottak barátjuknak. Imre közben serdülő fiú lett, de apja és a mostoha sohasem kisérték figyelemmel életét. S ebben a tanács­talan sötétségben Imre romlani kez­dett. Nem látott semmit sem helyes­nek, jónak. Nap mint nap különféle csínyeket, majd később nagyobb bal­lépéseket követett el. Egy jó szülői tanács megállíthatta volna a lejtőn, amelyen elindult. Nem kormányozta senki, nem hajlíthatta senki és senki sem nyesegette vadhajtásait. Az apja bosszúsan jósolt neki akasztófát, ha meg nem javul, pedig végeredmény­ben nem volt rossz fiú, csak világ­talanul, vezető nélkül élte le életének legfontosabb éveit. S egy napon egy kis családi szóvál­tás elég volt ahhoz, hogy köszönés nélkül otthagyja otthonát és minden különösebb cél nélkül nyakába vegye az országot. Otthon nem szaladtak a rendőrségre kerestetni 'az egyetlen fiúgyermeket, abban bíztak, hogy majd hazajön. Imrében azonban mindjobban fokozódott cT lázadás tüze, s vágyó­dott egy jobb, önállóbb élet után, ahol majd meg tudja mutatni, hogy ő is életre való. Gyalog ment 500 kilométert szülő­falujától s vállalta az akkori idők legsanyarább kenyrét, de érezte és tudta, hogy lábra kell állania. Amikor vándorlásának végére ért, munkát keresett, hogy saját kerese­téből tartsa el magát. Édesanyját magához hívta s együtt próbálták megvetni új otthonuk alapját. Nehe­zen, sikerült is nekik, de boldogan is tértek haza egyszobás kis otthonukba, ahol az elvégzett munka felett érzett örömök adtak nekik igazi boldogságot. Hosszú évek becsületes munkája edzette meg az életre s igazi értelme lett életének. Ma, meglett korban, boldogan tekint vissza arra a napra, amikoh saját elhatározásából otthagyta a romlott szülői házat és önálló életet kezdett, mert ha ezt nem tette volna, bizo­nyára az akasztófán fejezte volna oe tragikusan indult életét. Egyedül a munka lehet igazi neve­lője az embernek. S ma, amikor élete munkája mellett faluja ifjúságának nevelését tűzte ki célul, sohasem fe­lejtkezik meg arról, hogy mindenki­nek figyelmeztetőül el ne mondja azt, hogy életünk iránymutatója és biztos alapja egyedül a jól elvégzett munka lehet. Ifj. PLACHY IMRE □□□□□□□□cannnnnnnnnnnnnn Következő számunkbanr Dobos László egyetemi segédtanár, az Irószö- ö vétség magyar tagoza­tának titkára szól hozzá a vitához. 195?, március $. Áhránd is valóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom