Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-02-26 / 9. szám

% OTTHONRA Minden fiatal lány és asszony ruha­tárának elengedhe­tetlen darabja a hosszú pongyola. A képen látható mindkét rajz fia­talos, meleg vagy könnyebb anyagból is elkészíthető. Az első modell kockás anyagból készül, például sárga-barna kockásból, sárga pántozással és bar­na tűzéssel a gal­lérnál, kézelőknél és zsebeknél. A má­sik modellt közép­anyagból készítjük, vagy sötétkék és piros anyagból cakkozással díszít­jük a sálgalléron, végig le az elején és a kézelőknél. ❖ Háztartási balesetek A baleseteknél és sérüléseknél rendkívül sokat jelent, ha addig is, míg az orvos megérkezik, kéznél van a gyors segít­ség. Elég gyakori a kés okozta vágott sérülés, alattomos a káposzta, tökgyalu, a reszelő, ezek mind mélyreható sérülést • okoznak. Egyesek azt hiszik, jót tesznek, ha olajos, zsíros kenőcsös kötést raknak a friss sérülésre. A friss sérülésekre csak száraz, steril kötést tegyünk, mert az megakadályozza a véralvadást, fellazítja a seb körül megbúvó kórokozókat. Egy másik gyakori sérülés a szálka. Ne próbáljuk magunk tűvel, ollóval eltávolítani, mert mélyreható, fájdalmas sok éjszaka nyugalmát elrabló kötőszöveti gyulladást idézhetünk elő. Ne resteljünk . ilyen látszólagos „kicsiség" miatt orvoshoz menni. Ha homok, korom, vagy szilánk kerül a szembe, takar­juk le tiszta, száraz kendövei és siessünk a legközelebbi sze­mészeti szakrendelésre. További gyakori baleset, az égés, forrázás. Tévhit, hogy az égett sebet olajjal kell bekenni! A hámját vesztett égett terü­letre ugyanis az olajjal együtt a fertőző csirák tömegét kenjük és így megfertőzzük. A legjobb a száraz, steril kötés. Sajnálatosan gyakori a különböző takarító és tisztítószerek által okozott mérgezés. Itt a legfontosabb a megelőzés. A pet­róleumot, lúgot, ne tegyük például ásványvizes üvegbe, írjuk rá mindig mi van benne, vagy figyelmeztetésül kössünk fekete szalagot az üveg nyakára. Baleset forrása a „munkaeszközök gondatlan karbantartása is". A mozgólábú asztalra rakott rozoga székről nem szabad c menyezetet porolni, csúszós padlón sose toljunk nehéz bú­tort, rossz villanyvasalót nem szabad hálózatba kapcsolni. Falidugaszba puszta drótvéget dugni tilos, vizes kézzel kapcso­lóhoz nyúlni: áramütéssel fenyeget. Hozzuk rendbe a villany- vezetékeket, húsdarabolásnál ne újjunkkal vezessük a kést, kenyérvágásnál ne rpagunk felé metszünk, forró zsír keverésé­nél fordítsuk félre fejünket, benzinnel ne gyújtsunk alá és ha benzinnel tiszítunk, ne dohányozzunk. Ne pepecseljünk a sérü­lésekkel, mert jobb a bajt megelőzni, mint gyógyítani. MŰZ6G Louis Moore, francia mérnök „robot * háziasszonyt" talált fel. A gépesített „háziasszony“ ruhát mos, edényt mosogat, felmossa a padlót, cipőt tisztít és az autók lemosását is töké- léetesen végzi el és mindez óránként 10 frankba kerül. * * * A szardíniát átlátszó egy milliméter vastagságú nylon dobozokba csomagol­ják már a közel jövőben, úgyhogy a vásárló látja a doboz tartalmát, anélkül, hogy kinyítaná. A szardínia halakat az eddigi módon sterilizálják és légüres térbe helyezik el őket. * * * Svédországban a tejet négyszögletes polietilénből készült zacskókba csoma­golják. Használat előtt a zacskót egész egyszerűen felszakítják. * * * A Frankfurt—Dortmund vasútvona­lon bevezették, hogy az utasok a szolgálati kocsiból közvetlenül fel­hívhatják a városok telefonközpontjait és hasonlóképpen az utasokat is fel lehet útközben hívni. * * * Achmed Adamov és Maina Alijeva, akik a Szovjetunióban Dagasztan köz­társaságban élnek, jó egészségben most ünnepelték 100-ik házassági évfordulójukat. ^ * * * D. A. Hardynénak Angliában 1954- ben Szilveszter-éjjel kislánya született. 1955-ben ugyancsak Szilveszter-éjjel 1957. február 26. A l/I megint leánya született és 1956 Szil­veszter-éjjel fia született. * * * Különös árvíz öntötte el az angliai Birmingham város egy részét. A város ecetgyárának több mint ezer literes tartálya felrobbant és a városnegyedet teljesen elöntötte a kiömlő ecet. — A szokatlan áradat magassága helyen­ként elérte az egy métert. * * * Cotland, svéd szigeten a világító- torony gázvezetékében, amely a vilá­gítás céljait szolgálja, egy pók tévedt és elzárta a vezetéket. A világító- torony kivilágításában rövid időre zavar állt be. Ez a pillanatnyi üzem­zavar is elég volt ahhoz, hogy az egyik halászhajó irányt tévesszen és zátonyra fusson. A szerencsétlenséget — csak egy pók okozta. * * * Franco spanyol diktátor mauzóleu­mot építtetett magának, melyhez hasonlót életében még egy diktátor sem emelt. A mauzóleum Madridtól egy órányira, egy hozzáférhetetlen sziklás hegyen épült. Ezt a „monu­mentális emlékművet" eddig Franco testőrségén és rendőrségén kívül még senki se látta, ezek őrzik rendületle­nül, nehogy avatatlan kíváncsiskodók megpillantsák. , * * * A világ leghíresebb csimpánza a négy és féléves Fred Muggs. Az amerikai televíziós stúdió legirigyeltebb sztárja. Saját autója és hatalmas ruhatára van. Frednek sokat kellett dolgozni, amíg idáig jutott, ötszáz szót ért, tud számolni, zongorázni, kártyát oszt, sőt játékközben csal is. Eredeti szo­kása, , hogyha téved, pofonüti magát. rTUBö M AH Y­Mi lesz a nemrég elsüllyedt „Andrea Doria“ olasz luxusgőzös sorsa? Bizonyára sokan emlékeznek még a tavaly nyáron elsüllyedt Andrea Doria nevű olasz óceánjáró esetére. A lu­xusgőzös Amerika partja közelében összeütközött a Stockholm nevű svéd hajóval. A Stockholm hajó orra ha­talmas léket vágott az Andrea Doria oldalába és az olasz óceánjáró elsüly- lyedt. A Stockholm — bár szintén megsérült — a maga erejéből elérte a partot, sőt még a süllyedő Andrea Doria menekültjeinek egy részét is felvette a fedélzetre. AHOL NEM SEGÍT A PUMPÁLÁS Az emlékezetes hajószerencsétlenség óta a mérnökök azon törik a fejüket, hogyan lehetne az elsüllyedt hajó ér­tékes roncsát a körülbelül 90 méteres mélységből felszínre hozni. A hajó kiemelésénél általában azt a gyakorlatot követik, hogy az elsülyedt hajó nyílásait a víz alatt elzárják és azután levegőt pumpálnak a ha jó testbe. A levegő rendszerint a víz színére emeli az elsüllyedt hajó­testet. Igen ám, de az Andrea Doria esete más. A hajó körülbelül 90 méteres mélységben fekszik és a hajótest ol­dalát 25 méternyi hosszúságban sza­kította fel az összeütközéskor a Stock­holm gőzös orra. A nagy rés víz alatt történt betömése nagyon sokba kerül­ne, gyakran kellene váltani a víz alatt dolgozó szakembereket, mert ebben a mélységben a víz nyoma a nyolcszor akkora, mint a felszínen. LÉGGÖMBÖK EMELIK KI A HA.IÖRONCSOT ? Egy Bedell nevű fiatal mérnök ere­deti és újszerű ötlettel állt .elő. Bedell ötletének az az alapja, hogy léggöm­bök üres hüvelyeit kellene a búvárok­nak az Andrea Doria hajó belsejében ügyesen elhelyezni és azután a víz színéről levegőt kellene pumpálni a hüvelyekbe. A ballonokba pumpált le­vegő azután a víz színére hajtaná fel a hatalmas luxushajőt. MIRE JÖ A FELFÚJHATÓ PETRÖLEUMTARTÄLY ? A víz alatti léggömbök elhelyezésé­nél az a legfontosabb, hogy a hajótest oldalán tátongó hatalmas rést is ki- töltsék, illetve elzárják. Szakértők szerint ilyen módon valószínű, hogy elegendő vizet tudnak a hajótest bel­sejéből kipréselni. A munkálatok so­rán két hajó, illetve a hajókon elhe­lyezett tíz hatalmas légszivattyú gon­doskodna a ballonok felfúvásáról. Bedell mérnök tervének kidolgozása sArán igyekezett megállapítani, mi le­gyen az a felfújható anyag, amely elég erős le. ne ahhoz, hogy a víz r—másának elléntálljon. ezenkívül olyan anyag legyen, hogv abban ne tehessenek kf _ei.. az .'les tárgyak, sempedig a hajó résének felszakított acél szélei. Bedell mérnök arra a megállapításra jutott, hogy ennek a célnak a leg­jobban az az anyag felel meg, ame­lyet az ipar a petróleum tárolásánál használatos úgynevezett „párna-tartá­lyok“ formájában állít elő. VlZALATTI „FELVONÓ" Arra a célra, hogy a felszínre emel­kedő hajótest vízszintes helyzetben érkezzen a felszínre, Bedell mérnök különös felvonót használ. Levegővel töltött pontonokról kábeleket enged­nének le a tengerfenékre és ott azo­kat lehorgonyoznák. A függőleges helyzetet elfoglaló s a hajótesthez csatlakozó kábeleknek önműködően szabályozni kellene a hajótest fel- emelkedését. A mérnök becslése szerint a kieme­lési munkálatok költségei körülbelül napi 20.000 dollárt tennének ki. Ked­vező időjárás és nyugodt tenger ese­tében talán már egy hónap alatt nap­világra tudná hozni a tenger mélyén heverő Andrea Dóriét. De ha viharos lenne a tenger, az nagyon megnehe­zítené a búvárok munkáját és három hónapig is eltartana, míg elkészülné­nek a vállalt feladattal. BÚVÁR VAN ELÉG, MÁR CSAK PÉNZ KELL! Már eddig is sok olyan búvár kö­zelítette meg a tenger fenekén heverő Andrea Doriát, akik meztelenül száll­tak le a 90 méteres mélységbe és buváröltöny, valamint búvárfelszerelés helyett, csupán a hátukra szerelt oxigéntartályt vitték magukkal. Ezek a szabadon és könnyedén mozgó bá­tor búvárok sok érdekes fényképfel­vételt készítettek. Már eddig is sok- olyan búvár jelentkezett, akik szeret­nének résztvenni a kiemelési munká­latokban. A terv elméletben jó, szakértők szerint „van a dologban fanluzia“ s a kidolgozás részletei is pontosak és megbízhatóak. Ha sikerül előteremteni hozzá a pénzt, — állítólag erre is van remény — úgy rövidesen hozzá­láthatnak ehhez az újszerű különleges és izgalmas munkához. Z. ü mezőgazdasági érdekkörök segítségére Víz nélkül élet nem létezik A jégkorszak befejezésekor az ég­hajlat megváltozott, felmelegedés állt be és a jég olvadásnak indult. Egyes kümatológusok a gleccserek jelen visszahúzódásából kiindulva úgy vélik, hogy a Föld fokozatosan kiszárad. El­hallgatják azonban a legfontosabbat, éspedig azt, hogy az éghajlat felmele­gedése ideiglenes is lehet, és a glecs- cserek ezért olvadnak. A gleccserek olvadása a Föld kiszá­radását nem bizonyítja. Nyugati „bo­rúlátó tudósok" azonban további ér­vekkel álltak elő: A mai sivatagok valamikor állítólag lakott területek voltak, ahol emberek éltek és állat­csordák legeltek. A Szaharát és Ará­biát a régmúltban nagy folyók szelték át. A geológusok ezt völgyek földré­tegeiből és hordalékaiból, továbbá a folyók medréből állapították meg. A Szahara szívében, az Ahaggarhegyek kis tavaiban ma is egy körülbelül mé­ternyi hosszúságú krokodil él, s az Atlasz hegységtől délre fekvő oázisok­ban kobrával is találkozhatunk. A Líbiai sivatagban mésztufarétegben tölgyfalevél nyomát találták. A „ború­látó tudósok" azt persze elfelejtették megmondani, hogy az egyiptomi civi­lizáció fejlődésének kezdetén a Szaha­ra helyenként erdős, termékeny sztyepp volt; hogy az erdők fokozatos kiirtásával és a növényzet lelegelte tű­sével a talaj nedvességtartalma csök­kent és a vegetáció is elpusztult. A csapadékban gazdag időszak a vege-/ tációs takaró elpusztulása után még bizonyos ideig fennmaradt. Az elfolyó víz a termőtalajt elhordta és maga után sziklás terméketlen vízmosásokat hagyott. A levegőben, mely védő pátatakaróját elvesztette, a hőmérsék­let ingadozása állt be; délben nagyon meleg volt, éjszaka viszont fagyott, s ezen felül még viharos szelek is tomboltak. Mindez a sziklás alapot kikezdte és futóhomokok keletkeztek. A kapitalista sajtónak a .föld ki­száradásáról" szóló elmélet kapóra .jött. A kapitalista rendszer védőügy­védjei így bizonyítékhoz jutottak, mely szerint az új sivatagok keletke­zéséért senkit sem terhel felelősség. Ki tehet a száraz amerikai szelekről'' Ki felelős az indiai éhínségekért? A helyzeten változtatni semmit sem le­het, kiszáradunk! — mondották böl­csen. A Föld kiszáradása fölött folytatott vitában legfőbb tényezőnek a csapa­déknak kellene lennie. A probléma becsületes és igazmondó megoldására törekvő kümatológusok az utolsó 150 évben esett csapadékot világviszony­latban összehasonlították és megálla­pították, hogy az átlagos csapadék nem változott. S minthogy a víz- és esőmennyiség hosszú esztendők átla­gában változatlan, csakis az emberek­től függ, hogyan gazdálkodnak ezzel a vízzel. Ahol az emberek a múltban a természetes vízforrásokat és víztar­talékokat elpusztították, ahol a vege­tációt megsemmisítették, ott sivatag keletkezett. Ahol szétrombolták a mesterséges öntözőberendezéseket, ott a termőtalajt pusztaság váltotta fej, s ahol a nedvességgel nem jól gazdál­kodtak, nemcsak a terméstől fosztot­ták meg magukat, de a végén még menekülésre is-kényszerültek. Egyedül Vízgyűjtő csatorna az embertől függ, hogy az eddigi ter­mőtalajt megtartja-e és a terméket­len földet képes-e termőtalajjá vál­toztatni ? A gazdag termés és a vízbőség receptje egy sok kulcsra nyíló kin­csesláda mélyén fekszik. E kulcsok egyikét talajtannak — pedológiának, másikat mikroklíma tannak és egy továbbit hidrológiának — talajjavítás­sal és vízgazdasággal foglalkozó tan­nak nevezzük. Az esővíz földre érve a talajba ha­tol. A talaj egy, a nedvesség feltar­tására szolgáló nagy tartályhoz hason­lítható; a talajból növények nőnek ki. . A mikroklíma a növényzet legköze­lebbi környezetében uralkodó éghajlat. Tőle függ, hogy a tenyészhel.yen mi­lyen a hőmérséklet, milyen szelek járnak, mekkora a párolgás és a har­mat mennyisége. A hidrológia a vízcsepp útját kipá- rólgás általi fogamzásától, a felhőkön és csapadékon át egészen vándorlása végéig, a növények gyökeréig vagy a patakba kíséri. Meliorációval a csapadékhiányban szenvedő területekre vizet vezetünk, és nedves területeket lecsapolunk. A vízgazdálkodás a víz e nagy gaz­dagságával takarékoskodik és az’ or­szág egész területén a vizet oda irá­nyítja, ahol arra a legnagyobb szükség van. HARC A SZÉL ÉS A FAGY ELLEN Ezernyolcszázkilencvenegyben az eu­rópai Oroszország feketeföld-övezetét szörnyű betegség sanyargatta. Az emberek éheztek, egész falvak kipusz­tultak. A betegség előidézője a szá­razság volt. Délkelet Oroszországban a száraz­ságok a XVII. századig rendkívüli tü­netnek számítottak; száz évből átlag­ban nyolc száraz terméketlen esztendő volt. A további évszázadokban a szá­raz esztendők azonban gyakrabban ismétlődtek. Miklós cár uralkodása alatt a XIX. században a sztyeppék terméketlen szárazságai hat-hét éven­ként ismétlődtek és nem egy, hanem mindig egymást követő két évig tar­tottak. Az embereken rémület lett. úrrá: „A sivatag a sztyeppbe hatol: Mitévők legyünk? Hogyan vessünk gátat ennek?" Ebben az időben a „Sztyeppünk ko­rábban és a jelenben" címmel egy könyv jelent meg, melyben szerzője a szárazság elleni küzdelemre kidolgo­zott tervet közölt és a „mitévők le­gyünk" kérdésre válasza így hangzott: Folyók és patakok szabályozása, a sztyeppen halastavak létesítése, a víz­választók forrásterületeinek újra erdő­sítése és fák ültetése mély völgyek környékén is. Az említett könyv szer­zője. Vaszilij Dokucsajev tanár (1846 —1901), aki már abban az időben elismert tudós volt, „Orosz cserno- zem" című disszertációs munkájával messze földön híressé vált, és a talaj­tan-ismeret megalapítója lett. A tala­jok életét és változtatásuk lehetőségét elismerte, s ezenfelül felfedezte az éghajlat talajképző hatását is. Az em­bereket az éhínség elől erdőknek, pa­takoknak és halastavaknak kellett megmenteniük. A szántóréteget kö­nyörtelenül szárító pusztító szél út­jába gátat kellett volna emelni, de Dokucsajev javaslatai papíron marad­tak. A cári kormánynak e tervek megvalósításához nem fűződött érde­ke, de a Nagy Októberi Forradalom után mégis megvalósultak. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom