Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-26 / 48. szám

Ljonyka már régen értett mindent. A térkép mellett guggolva óvatosan kémlelte a környéket, hogy egy alkalmas pillanatban beszaladjon a sűrű sötét erdőbe, segítségért kiabáljon, fel­verje az embereket és elfogja a szökni készülő gazembert. De Platonov éberen figyelte Ljony­kát és minden riadt mozdulatára zsebébe mé- lyesztette kezét. — Csendesen! Ljonyka kétségbeesetten ereszkedett a fűbe Platonov mellé. Keze nehéz éles kődarabra tévedt. — Éjfélkor, őrségváltás után megyünk át a határon. Ügyelj, hogy ne csapj zajt. Holnap reggel whiskivel vendégellek meg — mondotta álmosan Platonov és kezdte kifűzni cipőjét. — Gondolom izleni fog. Te, hogy vélekedsz? — kérdezte miközben ballábáról lehúzta a cipőt. Hogy mit gondolt Ljonyka a whiskivel kap­csolatban. Platonov már sohasem tudta meg. Mikor lehajolt, hogy cipőjét levesse, Ljonyka sovány kis kezébe szorította a követ és össze­szedve minden erejét kétségbeesett kiáltással Platonov fejéhez vágta. Amaz feljajdult, fel- emelkedett kissé, majd különös, értetlen tekin­tettel Ljonykára nézett és arccal a fűbe zuhant. Ljonyka a sűrűbe vetette magát. Mikor vagy száz méternyire ért, torkaszakadtából kiabálni kezdett. „Segítség! Segítség!“ De az erdő hallgatott. Ljonyka tovább rohant. Az ösvény, amelyen a vaksötétben szaladt, egy kis grűz faluba vezetett. Csak később tudta meg, hogy ez Csobiszhevi. A faluban mély csend íonolt. Csak két-három világos ablak tanúsítot­ta, hogy még nem alszik mindenki. Ljonyka valósággal lezuhant az egyik faluvégi ház magas feljárójára. — Bácsika — kiáltotta, amikor a zajra kilé­pett a házból egy grúz férfi — ott az erdőben egy kém van. Én a kővel fejbevertem .. De ezért elszökhet!... hadarta Ljonyka. — Van revolvere is ... Néhány perc múlva a helyi iskola igazgatója. Jászon Szaralidze —, mert őhozzá tévedt be Ljonyka — már telefonált Borzsomiba az állam­biztonsági hivatal rajoni kirendeltségéhez, mi­közben a kolhoz fiataljai, felverték az egész falut. Amikor Ljonyka alaposan kifújta magát, rész­letesen elmesélt mindent „barátjáról“ az idő­közben a faluba érkezett Pohcsivadze őrnagy­nak, a borzsomi állami rajoni állambiztonsági kirendeltség parancsnokának és Garcsecsivadze milicia kapitánynak. Elmesélte, hogyan barátko­zott meg vele, hogyan keltek útra együtt és végül hogyan ütötte fejbe a kővel. Az őrnagy azonnal felhívta a határőrséget, elmondta a tör­ténteket és húsz perc múlva már meg is érke­zett egy csapat katona rendőrkutyákkal. Egész éjjel keresték Platonovot, de nem tud­tak nyomára akadni. Pohcsivadze őrnagy szét­osztotta a harcosokat az utak mentén s az erdő szélén és nemsokára szoros gyűrű fogta körül a kémet. Mindenütt csapda leselkedett rá. A határon megkettőzték az őrséget. Várták a reggelt, hogy eredményesebbek folytathassák a bújkáló ellenség üldözését. \ Hajnalban az őrnagy és a határőrség parancs­noka tisztekből, katonákból, milicistákből és, kclhozparasztokból négy csoportot szervezett. Két csoport az erdőt fésülte át, egy másik a Kúra folyó medre mentén helyezkedett el, ix negyedik pedig a Dviribe vezető országutat figyelte. Nyomasztó csendben köszöntött pe a reggel. Alighogy felszállt a köd a hegyek között, Pohcsivadze csoportja újra behatolt az erdőbe. Az emberek óvatosan haladtak. Nem távolodtak el szomszédjaiktól, hogy akármikor egymás se­gítségére siethessenek. Legelői pórázon szaladt a sovány rendőrkutya. — Itt vetettük le a cipőnket — ismerte fel hirtelen a kis tisztást Ljonyka. Körös-körül semmi nesz. Csak a magas fe­nyők susogtak, valahol két szajkó szájait és mókusok kergetőztek. Csak a letiport fű tanús­kodott róla, hogy .itt valaha egy ember tartóz­kodott. — Szagold! — parancsolt a kutyára a vezető és hosszú pórázra engedte. A kutya odaszaladt, ahol néhány órával eze­lőtt a kém ült, körülszaglászott, idegesen, dü­hösen morogni kezdett, majd hirtelen elhallga­tott. — Keresd, keresd — ismételte türelmetlenül a vezető, de a rendőrkutya leült és csendesen, mintha bocsánatot kérne, megcsóválta a farkát. — Világos, parancsnok elvtárs! A kém valami vegyszert használt. Alfa nem tudja követni a nyomot... —* Sajnálom!... De ne töltsük hiába az időt, fésüljük át az erdőt — parancsolta Pohcsivadze. Délfelé már minden zegét-zúgát átkutatták az erdőnek, de eredménytelenül. A határőrök erősítették, hogy még egy madár sem repült át a határon észrevétlenül, de Pla­tonovot mintha a föld nyelte volna el. _Csak három óra körül került elő. Kilopózott az erdőből és óvatosan közeledett Dvirihez. Amikor meglátta a hídon álló embereket, újra bevetette magát a sűrűbe. Elhatározta, kivárja, amíg elmúlik a veszély, mindenáron átjut a folyón és elrejtőzik. Az őrség nem vette észre az ellenséget, de Szofja Georgievna-Lomszadzé- nek, a dviri középiskola takarítónőjének a vete­ményeskertből jövet feltűnt, hogy egy gyanús alak szalad az erdő felé. Szofja néni, ahogyan az egész falu nevezte, úgy tett, mintha nem vette volna észre az ismeretlent. Azonnal felkereste az iskola párt- titkárát, Divan Vartanovot. Egy félóra múlva Pohcsivadze csapata a milicistákkal és kolhoz­parasztokkal karöltve szoros gyűrűbe vonta az erdőszéli bokros területet. — Adja meg magát! Gyűrűben van — kiál­totta Pohcsivadze, amikor a csapat már egészen közel ért a csipkebokrokhoz. Feleletként két pisztolylövés dördült, de a golyók az emberek feje felett repültek el. — Bácsika, csak óvatosan! Gránát is van nála, láttam! — suttogta ijedten Ljonyka. — Na legényke, húzódj csak tovább! — mon­dotta Pohcsivadze és veszélytelén helyre tolta ' Ljonykát. — Utoljára mondom, adja meg magát! — ismételte Pohcsivadze. — Ellenkező esetben tüzet nyitunk. Egy örökkévalóságnak tűnő perc után halk nesz hallatszott, majd egy pisztoly repült ki a bokrok közül és végűi megjelent maga Pla­tonov is. Felemelt kezekkel tartott Pohcsivadze felé. — Te is itt vagy? — sziszegte dühösen, ami­kor meglátta Ljonykát, — Ha tudtam volna, befullasztlak a tengerbe ... — Fejezze be a társalgást! Letartóztatom! — lépett közbe a parancsnok. ... Motozáskor Platonovnál találtak még egy Walter pisztolyt 27 tölténnyel, egy Mils rend­szerű gránátot, egy fiola mérget, töltőtollpisz­tolyt, négy szovjet személyazonossági igazol­ványt és rengeteg különböző iratot, valamint huszonkétezerötszáz rubelt. Egy óra múlva Platonov már Borzsomiban volt. A kihallgatáson beismerte, hogy az ame­rikai kémszolgálat embere és május másodikára virradó éjszaka vetették be ejtőernyőn Roveny tartományban. Ljonyka segítségével még aznap megtalálták a kém elásott bőröndjét, lepecsételték és Plato- novval együtt egy külön repülőgépen Moszkvába szállították az áilambiztonsági parancsnokságra. EGY TELEFONBESZÉLGETÉS VÉGET VET A HAZUGSÁGNAK A meglehetősen keskeny szobában ketten tartózkodtak: Panty ele jev nyomozótiszt és a le­tartóztatott Platonov. Térdén nyugtatva hatal­mas kezét Platonov mintegy öt lépésnyire ült az őrnagytól. Olyan figyelmesen hallgatott meg minden kérdést, mintha örökre emlékezetébe akarta volna vésni őket. Platonovot immár ne­gyedszer hallgatja ki ez a fiatal, de tapasztalt nyomozótisztnek látszó őrnagy. Ma mielőtt be­kísérték volna a szobába, levették az ujjlenyo­matát. Hogy miért vettek ujjlenyomatot tőle azt sejtette, csak azt nem tudta elképzelni, mit akarnak ezzel bizonyítani. Egyre ez járt a fe­jében miközben az őrnagy kérdéseire válaszol- gatott. , Volt min töprengenie a nyomozótisztnek is1 Bár Gubanov tábornok nem siettette, Pantyele- ,iev tudta, hogy türelmetlenül várja a nyomozás eredményét. Az idő sürgetett: lehetséges, hogy nemcsak Platonovot vetették be, lehetséges, hogy valahol még bujkálnak kémek, akiket mi­nél hamarabb ártalmatlanná -kell tenniök. — Mi az ön igazi Keresztneve? Platonovnak már számtalanszor feltették ezt a kérdést, de még mindig összerázkódott halla­tára. A nyomozótiszt úgy tett, mintha nem venné észre. — Platonov Nyikoláj Kuzmics ... — Azt mondotta, hogy a Kosztroma tarto­mányi Szuszanyin rajonbeli Djakova községben született. így van-e ? — Igen. Ott születtem. 1935-ben anyámmal átköltöztünk Kosztromába. Nagyon rosszul ta­nultam. Még a négy elemit sem végeztem el. Tolvajok társaságába keveredtem ... kétszer el is ítéltek. 1945-ben behívtak katonának. Nem tetszett a szigorú fegyelem és két hónap múlva megszöktem. Sokáig vándoroltam városról- városra. Lopásból éltem. Aztán elhatároztam, hogy átszököm a határon. — Hogy sikerült átszöknie? — Amikor végleg elhatároztam magam, hogy meglógok, Borzsomiba utaztam és a Kúra folyó mentén a török határ felé tartottam. Hajnalban, amikor elvonult az őrjárat, átmásztam a drót­sövényen és átszaladtam a török részre. A tö­rök határőrök Erzerumba vittek. Ott egy tőrök és három amerikai hallgatott ki. — Utóbb mi történt? _— Azután Münchenbe küldtek. Egy hét múlva az amerikaiak kijelentették, hogy ha nem a szovjet hatóságok küldtek ki és nem akarok börtönbe kerülni, teljesítenem kell parancsaikat. Beleegyeztem ... Nemsokára máshova vittek, ahol két hónapig tanultam a kémiskolában. — Mi volt az álneve? — Vlagyimir. Milyen történetet találtak ki a maga számá­ra? — Hogy nem Djakovobann, hanem a szom­szédos Kosztilovoban születtem, a háború alatt a hadseregben szolgáltam és 1948-ban szerel­tem le. Az asztalon halkan, nagyon halkan megcsör­rent a telefon. Pantyelev sietősen nyúlt a kagy­ló után, figyelmesen meghallgatta, amit közöltek vele, miközben noteszében jegyzeteket készített-. Platonov óvatosan figyelte a nyomozótiszt min­den mozdulatát. — Nagyon helyes, Köszönöm! — mondotta Pantyelejev és letette a kagylót! (Folytatása következik) I Kultűrmozaik H Jugoszláviában a zágrábi filmstúdió Októ- g bér visszhangja címmel filmet készített a g Nagy Forradalom negyvenedik évfordulójá- g ra. A dokumentumfilm, amelyet K. Skanat = rendezett N. Szeferovics forgatókönyve M alapján, az 1957-es esztendő történelmi §j eseményeinek Európára, különösképpen a s mai Jugoszláviára tett hatását jeleníti meg. T öbb mint fél- ezrede tűn tek fel kara vánjaik Eu répa orszáqüt jain. Senki sem tudta honnan jönngk és hová tartóinak, Szár mazásuk talá ■ nyos volt, nyel­vüket senki sem értette, szoká­saikon mindenki elcsodálkozott. Értetlenül állt telük szemben i tudomány is, végül a mült században egy magyar ember egészen véletle­nül megtalálta titkuk nyitjához a kulcsot. Azóta egyre bővül, gyarapodik a rájuk vonatkozó ismeretek anyaga. tudtak elérni, részben az erő­szakos intézkedések, másrészt a cigányok ellenállása, a meg- gyökeresedett régi hagyomá­nyokhoz való ragaszkodása, kul­turális elmaradottságuk miatt, nyosan London, Párizsváros, Cl- gánybécs, Péró, Cigónia, Kole- gaváros és egyéb névvel illetnek a falubeliek. Sokszor tízen, vagy még többen szoronganak a te­nyérnyi kunyhóban, melynek „bútorzata" a toldott-f oldott, örökké füstölő tűzhely, a földre hintett „zizegő szalma" vagy rcngytömeg. Persze nagy szám­ban vannak már olyanok is, akik kulturáltabb körülmények között élnek, de zömükben még kunyhólakók. Többségükben — főleg az idő­sebb korosztály — analfabéta. Cigányírás nincs. így aztán a magasabb kultúra csak többszö­rös áttételben jut el hozzájuk. Az analfabétákra jellemző ki-, tűnő emlékezőtehetségük meg- figyelöképességiik van. Ami egy­szer megrögződik fejükben, az Cigányszépség MIT MOND RÖLUK A TUDOMÁNY? Mint már említettem, magyar ember — Vály István — találta meg titkuk nyitjához a kulcsot. Külföldi egyetemen együtt ta­nult malabári diákokkal és fel­tűnt neki, hogy nyelvük meny­nyire hasonlít a falujabeli ci- gányékhoz. Nyomában aztán mások is tanulmányozták a ci­gány nyelvet, és azt a megál­lapítást tették, hogy nyelvük az indoeurópai nyelvek indoiráni nyelvcsaládjához tartozik és számos eló-indiai nyelv — mint pl. a bengáli, asszáni, bihári, hindusztáni, radzsasztáni, pand- zsábi — rokona. A nyelvrokon­ság alapján tehát megállapítot­ták, hogy őshazájuk Indiában volt. HOGYAN JUTOTTAK EURÓPÁBA? Ezt is az összehasonlító nyelv- tudomány segítségével derítet­ték ki. A cigány nyelvben elő­forduló idegen eredetű jöve­vényszavak elemzésével ugyanis meg tudták húzni ezt az útvo­nalat is, melyen — hosszabb- rövidebb ideig megtelepedve, több hullámban — átvonultak. Perzsián, Szírián keresztül Észak-Afrikába jutottak, majd hosszabb egyiptomi tartózkodás után új állomáshelyük Görög­ország, ahol szintén évszázadoj kon át laktak, majd innen özönlöttek el Európát a XIV. században. Magyarországra Zsigmond ki­rály uralkodásának idején ván­doroltak be nagyobb számban és kaptak első ízben oltalom­levelet. * LETELEPÍTÉSI KÍSÉRLETEK Nálunk jobban beilleszkedtek a társadalomba és ilyen kegyet­len intézkedéseket nem hozták ellenük. Kóbor életmódjuk és ősi szokásaik megszüntetését akarták elérni. Asszimilálódásuk érdekében Mária Terézia hozott rendeletét, a Bánságba kívánta letelepíteni és polgárosítani őket. A rendelet hasznos célki­tűzései ellenére embertelen volt, mert kimondta, hogy egymás között nem házasodhatnak, gyer­mekeiket nem nevelhetik, ha­nem parasztcsaládokhoz kell kiadniok stb. Minthogy a ren­delethez fűzött remények nem váltak be, U. József újból meg­kísérelte letelepítésüket — ered­ménytelenül. Nagy részük to­vább folytatta addigi életmód­ját. Végleges megoldáshoz máig sem jutott a kérdés, azóta is napirenden levő probléma, de ma már egyre csökken jelentő­sége, mert életmódjuk most van átalakulóban. Azt, am<t az elmúlt évszázadok e téren nem — azt az elmúlt évtized nagy léptekkel vitte előre és az el­következő évek — várhatóan — teljesen megoldják. A CIGÁNYSÁG KÖZÖSSÉGI ÉLETE Európában való feltűnésükkor csoportjaik vajdák fósége alatt állottak, akik kezükben össz­pontosították a hatalmat. Mel­lette egy öregekből álló tanács ítélkezett a csoporthoz tartozók kihágásai ügyében. Vajdául min­dig a legtekintélyesebb cigányt választották magük között. Kor­látlan hatalommal rendelkezett törzsének tagjai felett. Amilyen mértékben azonban asszimiláló­dásuk előrehaladt, olyan mér­tékben csökkent a vajda hatal­ma. Végül már csak a párok összeházasodásához, és elválá­sukhoz való hozzájárulás tarto­zik a hatáskörébe, továbbá a csoport hatóságok előtti képvi­selete. Kultúrájuk a befogadó néppel való együttélés következtében át meg átszövődik idegen ele­mekkel, éppen úgy, ahogyan nyelvük is számos nyelvjárásra tagolódik. Kulturáltság szem­pontjából legfejlettebbek a mu­zsikusok. Életmódjukban, szoká­saikban is nagyrészt elmogya- rosodtak A cigány nyelvet ezek már nem beszélik. Varga Jenőke a Rajkó zenekar prímása már nem törlődik ki onnan soha. TENYÉRJÖSOK, KÁRTYAVE­TŐK ... A tenyérjóslásuk alapelve sze­rint a kéz formájának minden ujjnak, tenyérvonalnak külön jelentősége van. Akinek pl. kö­vér a hüvelykujja, azt felfogá­suk szerint sok szerencsétlenség Öreg cigányasszony éri. A hüvelykujj körmén levő fehér pontok sürgős nősülést jelentenek. A mutatóujjon ugyanaz nagy szerencsét ígér. A különösen hosszú középső ujj gazdája gazdag lesz. Akinek gyűrűsujja hajlása erősen bevá­gott, az magas kort ér el. Aki­nek a kisujja nagyon sárga, az hamarosan meghal. A kártyavetéshez, tenyérjós­láshoz minden cigánynő ért, úgyszintén az álomfejtéshez is. Az álomban előforduló tárgyak­nak, mozzanatoknak megvan a külön értelme, jelentősége, így pl. eső = szerencse, Jürdés - betegség, futás = veszteség, gyermek = harag, gomba = szerelem, hal = betegség, pipa = harag, utazás = házasság, sárga szín = irigység, tyúk = rossz hír, vér — ijedelem, virág = bánat. Természetesen ezeknek a jóslásoknak semmiféle tudo­mányos alapjuk nincsen. A zenéléshez való tehetségük­kel a spanyol, de főleg a ma­gyar cigányok tűnnek ki, any- nyira, hogy sok kutató — köz­tük Liszt Ferenc is — a ma­gyar zene megteremtőjének őket tartotta. CIGÄNYKUNYHÖ, CIGÁNYPUTRI Sátorlakó ma már alig akad közöttük. Többségük magatákol- ta kunyhóban vagy putriban húzza meg magát a faluvégi kunyhónegyedben, melyet gú­Előljáróban azzal kezdtem, hogy néhány évtizede még mi­lyen keveset tudott a cigányok­ról a tudomány, Ma már lénye­gesen közelebb jutottunk hoz­zájuk, de még mindig nem annyira, hogy teljesen megért­hessük őket. Sokat kell még munkálkodni kulturális és szo­ciális felemelésükön, hogy az annyi évszázad óta húzódó rín. cigánykérdés végre nyugvópont­ra jusson és hasznos polgárai legyenek a cigányok is társa­dalmunknak. Részlet a cigánykérdéssel foglalkozó Barátom Fábián című cseh­szlovák filmből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom