Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-26 / 48. szám

Válasz a levélre

„Nem az ócskavas közé, hanem a termelésbe!“

— Igen, igen már is megyek — rendszerint így kezdődik Rybár János napi .túrója“ és néhány perc múlva már az áldozat fölé hajlik, hogy bepillantson belsejébe.

A javítóműhelyben már nosz- szabb idő óta csengett a telefon.

— Az ördögbe is, miért nem jelentkeztek.

— Jaj elvtársnő, alig állok a lábamon, mentegetődzik Amelka József, a varrógépek javítóműhelyének vezetője. A fiúk a műhelyekben dolgoznak — fűz-- te hozzá.

— De nálunk is szükség van a javítókra Azokkal az amerikai „kerekekkel“ állandóan baj van, hangzott a telefonból.

— Na jő, majd elküldök valakit.

— De még ma?

— Igen, igen. Éppen most jött vissza Ribár Jankó. Hát már nyithatják is az ajtót a lányok.

— Ugyan nézd csak, hiszen tudja, hogy nős vagyok. Mit érdekelnek engem már a leányok — mondotta kissé sértődötten a jónövésű, kékszemű fiatalember, miközben aktatáskájából egy szalámizsemlyét húzott elő.

— Ejnye, mi az már tízóraizol? — kérdezte a mester meglepetten.

— Tudod Jankó, nem szívesen zavarlak evés közben, de az 1227-ben elromlott a gép. A munka fennakadt, és te tudod mit jelent az, ha nem teljesítik a tervet.

— Jó, jó, ne magyarázz olyan sokat. Ajtócsukás közben még bepillantott a táskába, megnézte, vajon ott van-e minden, és irány: a hatos épület ötödik emelete.

Még mielőtt a leányok befejezték volna a tízőraizást. az amerikai „kerekek" újból á kívánt ütemben kattogtak tovább.

— Köszönjük, Jankó. Ez aztán valami, ember vagy a talpadon Már, már az a veszély

fenyegetett, hogy nem teljesítjük a tervet — mondogatták a leányok. De az 1237. szántó ifjúsági műhelyből is hívtak. Náluk is javítani kell.

— Hm, na jó — hümmögött, letörölte homlokáról az izzadságot és három lépcsőt is ke- resztülugorva az 1237-es műhely felé sietett.

* * *

Az ifjúsági műhelyt a 7. számú épületben helyezték el a negyedik emeleten. Ribár Jankó amióta gépjavító lett, a távolságokat nem kilométerekben, hanem a lépcsők szerint szá- mitgatja. Az ötödik emeletről a földszintre 140 lépcső, a 7. számú épület földszintjéről a negyedik emeletig 112 lépcső. És ez csak egy kis ,,túra", jó- néhányszor megteszi. Attól függ, hogy mikor és hol állnak meg a kerekek. Bjzony az üzemben senki se íripyli tőle ezeket a „túrákat“. Talán még Dolezal, Zátopek, Kuc és a többi marathonfutó sem.

Hát ilyen a gépjavító élete. 160 gépnél mindig előfordul valami és ha csak egy is megáll, azt megérzi az egész műhely. Bizony a mesterek már sokszor hálálkodtak a gyors segélynyújtásért.

A gépjavítóknak köszönhető, hogy nem „úsznak" és teljesítették a tervet. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy mit jelent, ha nem teljesítik a tervet: panaszkodnak a munkások, hogy nem kapnák prémiumot, panaszkodnak az üzemvezetői, mert ők viszont felülről kapnak fejmosást. '

A gépjavítók azért „túráznak“ olyan szorgalmasan, hogy ne kerüljön sor erre a kétoldali panaszkodásra.

A nemzetgazdaságban a technika jobb kihasználását nem úgy kell értelmezni, mint eddig, necsak újabb gépeket követeljünk, hanem elsősorban a már ‘meglevő technikai felszereléseket kell kihasználni. (J. Dolansky: A nemzetgazdaság hatékonyságának emeléséről).

Tono Kolety, a partizánskei Augusztus 29. üzem CSTSZ titkára a beszámolóban vörössel aláhúzta az idézett mondatot. És jogosan. íme mit mond: „Nálunk is a fiatalok a munkatermelékenység emelését csakis új gépek beszerzésében látták. Mindig azt mondogatták, hogy majd meglátjátok, milyen teljesítményeket érünk el az új gépekkel. A régi gépeket pedig az ócskavas közé akarták dobni.

Ekkor közbelépett Rybár Jankó:

— Nem az ócskavasba, hanem kijavítani, és vissza a termelésbe.

A raktárban hat gép hevert, egyetlen ismertetőjelük a poron és rozsdán kívül egy cédula: „Az ócskavasba“.

Rybár Jankó munkához fogott. Mindjárt a szélsőn kezdte. Eleinte nehezen ment, bosz- szankodott, ki tudja, talán már meg is bánta a gyors ígéretet, de „csak azért is“ dolgozott tovább: szavát adta. Közben Bohus gépésszel és Tono Dvon- cek maróssal tanácskozott, ők segítettek új betéteket készíteni. így hozták rendbe a további hat gépet is, úgy, hogy most már nagyszerűen használhatók.

A fiatal partizánskei gépjavító így felélt a CSKP KB levelére. J. Z.

Mind több és több ifjúsági munkacsoport kapcsolódik be az „Ifjúság millióiért“ mozgalomba.

★ ★ ★

Teljesítettük

A tornaijai téglagyárban több mint 150 munkás dolgozik. Túlnyomó részük fiatal, s majdnem valamennyien CS1SZ tagok. Bizony elég nehéz munkát végeznek, de a gépek már itt is sokat segítenek a termelésben. Azelőtt a téglagyártáshoz szükséges agyag kitermelésénél 35 ember dolgozott, ma ezt a munkát két gép és hét ember végzi.

A fiatalok munka után szórakoznak és tanulnak. Szép könyvtár áll rendelkezésükre és azok számára, akik az asztali- teniszt kedvelik, központi füté- ses terem. Az idősebb munkások minden szakaszon átadják tapasztalataikat az ifjúságnak, csakis így jó munkával és mumkamegszervezéssel érték el, hogy az egész évi nyerstermelési tervüket (a téglagyártásnál) már októberben teljesítették. Azóta terven felül dolgoznak, de éppen olyan lendülettel mint azelőtt, mert tudják, sok cserépre és téglára van szükség az építkezéseknél.

GARAI JÁNOS

^ rudnóduzzasztónál

autószállítási vállalatnál dolgozott, eleinte büszke volt rá. hogy sofőr, és sohasem fogja meg a kapanyelét. Bizony a fiatalok néha tesznek is ilyen kijelentéseket, de később már ö is másképp gondolkozott. Igen jól keresett, de sokszor távol kellett lennie falujától, ami, ismerjük el, kissé kényelmetlen is lehet. Egyet gondolt a nyáron, pár hónapja beállt a szövetkezetbe, most már az autót lovakkal váltotta fel, ő a szövetkezet egyik legjobb kocsisa. A csoportvezető Csömör András és a két fiatal kocsis, Kiss Ijijos és Bokros István vitatkozni kezdtek az istállóban a kereset felöl. A csoportvezető, talán azért, hogy én is halljam, számolni kezdett és a végeredmény megmutatta, hogy 1400.— koronát, de néha többet is kereshetnek a szövetkezetben, persze beleszámítva az évvégi elszámoláskor kifizetett összeget is, ami az idén biztos 10.— koronára rúg ki munka- egységenként\ de az is lehet, hogy többre.

Tudjátok, mennyivel kerestem többet, amikor autóval jártam, nem kocsival? — vágott a számolásba Bokros István Havonként 100.— koronával, de néha még annyival sem. Azonban ez a 100.— korona kétszer duplán is elment, csak azért mert nem idehaza voltam és a távoli munkahelyre bizonyos fokig mindig ráfizet az ember. Egyszóval így nézve a dolgot, kevesebbet kerestem, mint a szövetkezetben.

BAG OTA ISTVÁN

— Egy rövid negyedóra es a gép dolgozhat tovább.

A KOCSISO

TZ omor, majdnem télies idő van, az utcán is csak néha tűnik fel egy-egy. járókelő. A kisudvarnoki utcák ugyan máskor sem lehetnek valami forgalmasak, de ez alkalommal igazán alig tudtam megérdek- iödni, merre van a szövetkezet irodája. Ott sem találtam senkit, csak a zárt ajtókat és végre nehezea összeakadtam Csömör Andrással, a növény- termesztési munkacsoport vezetőjével. Bejártuk aztán vele a gazdasági udvart, az istállókat.

Vadonatúj épületek, némelyike még mészszagú is. Milyen sokat változott itt a világ! Négy év előtt a falu lakossága még mereven tartózkodott a közös gazdálkodástól, úgy gondolta, hogy nem sok haszon van abban. A szövetkezet,- amelynek akkor kevés tagja volt, azonban megmutatta az utat,, megmutatta, hogy menynyire fölötte áll az egyéni gazdálkodási módszernek.\ Most már a falu lakossága a szövetkezetben dolgozik. Kisudvarnok szövetkezeti falu lett. A csoportvezető igen büszke erre, mert neki is része van ebben. Hiszen az iparból jöttek haza többen, köztük ö is, a faluba dolgozni, a szövetkezetbe, hogy megmutassák a mezőgazdasági munka sem lebecsülendő és a szövetkezetben is fenékig tejfel lehet az élet, ha jól dolgoznak és jól vezetik azt.

Bokros Istvánnal és Kiss Lajossal a lóistállóban találkozunk. Kiss Lajos már évek óta tagja a szövetkezetnek, de Bokros István új tag még. Az

Traktoristák hibája

A zsolnai és nyitrai kerület határán. egy magányos szlovák falu fekszik: Valasská Belá. Itt fakad a Nyitra egyik legészakibb mellékfolyója, a Belanka, amely Nagybelicnél ömlik az anyafolyóba így a Sztázs és a ítis Magúra között festői szép fekvésű völgyet képez, amelyet — _ a benne fekvő legnagyobb község után — Rudnóvölgynek neveznek. A Rudnóvölgy Szlovákiának nemcsak egyik legszebb része, hanem történelmi jellegzetességű tája is.

Alig indultam el az autóbusz- szal ■ Privigyéről, már Novákyn a történelemre figyelmezetett a templomtorony, amelyen egymás mellett van a kereszt, a félhold és a kakas, bizonyítékául annak, hogyan cseré’ődtek a történelem folyamán a templom birtokosai.

Divékújfalu és Rudnó pedig arról beszélnek, hogy valaha ezen a színszlovák vidéken telepedett meg a Divék nemzetség, amely a, 108 ösmagyar törzs egyike volt. Ebből a nemzetségből származtak a rud- naiak is, akik közül Rudnay Sándor a hercegprímási rangig vitte fel, ő koronázta magyar királlyá V. Lipótot is. Rudnón a Kino Priehrada (Duzzasztómozgó) felirat bizonyítja, hogy a kis falu nemcsak a múltban hívta fel magára_ a figyelmet, hanem _ fontos szerepet játszik szocializmust építő hazánkban is, mer itt van a Rudnói Duzzasztó. A Jednota üzlethelyiségétől kissé távolabb varinak a Zornica textil-üzem helyiségei, majd innen a dombon felfelé eljutunk abba a völgybe, amelyben valaha csak a Belanka folydogált. Azóta azonban itt hatalmas kombinát létesült. A turbocentrálé, a bánya és a Wilhelm Pieck chémiai gyár hármas üzeme. Hogy a három gyárat elegendő vízzel tudják ellátni, Rudnó és Kostolná között a Belanka medrét víztartállyá szélesítették ki.

Ez a rudnói vízduzzasztó afféle „kis nyitrai tenger“, 500 m széles és kb. két km hosszú. A duzzasztó vizét egy tizenkét kilométeres földalatti vezeték vezeti le Nováky-ig. A Belanka is tovább folyik, sőt van egy betoncsatorna is, amely akkor „vezeti le“ a fölösleges vizet, ha a duzzasztó színültig megtelt. Itt ugyanis a duzzasztó szélén egy kb. nyolc méteres beton üreg van, és amikor a víz eléri a szintet, vízesés- szerűen, nagy robajjal hull be az üregbe. A rudnói duzzasztó méreteiben korántsem éri el a híres árvái tengert, de fekvésének természeti szépségeivel messze túlszárnyalja.

Krsiak István elvtárs, a Helyi Nemzeti Bizottság titkára meséli, hogy az előmunkálatokat már 1948-ban végezték és 1949- ben már az építkezés is megkezdődött. 1953-ban elindult az első vízmennyiség Novákyra. Chrenko Antal elvtárs pedig

annak a véleményének ad kifejezést, hogy már most is számtalan külföldi látogató keresi fel a természeti szépsé- s gekben oly* gazdag rudnói duzzasztót.

A rudnói duzzasztó már üzemben van, de építése még mindig folyik — mondotta Stedlacsek elvtárs Nyitrán. — Egyébként ez a duzzasztó csak egy része nagy a vízműnek. Árról is kellett gondoskodni, hogy mi történjék akkor, ha a duzzasztó valamilyen oknál fogva nem tudna vizet szállítani. A Nyitrán két gát van még, van tartályunk és Novákyn ak- kumulátos medencénk, amelyet ott halastónak hívnak.

Ami az árvizek felfogását illeti, a temesi és belankai hegyekből annyi víz folyik le, hogy egyszer a duzzasztó sem volt elég. Bár vize másfél méterrel volt a szint alatt, két óra alatt úgy megtelt a hegyi vizekkel, hogy a Belanka ki is öntött, és Divékújfalu és Belanka is víz alá került. No de ez rendkívüli eset volt.

Hogy a turisztikát fellendítsük ezen a környéken, a duzzasztó partján „chatát“ készülünk építeni. Egyszer már sikeres vitorlás versenyt is rendeztek itt..

A rudnói duzzasztó nemcsak ipari szempontból fontos és tesz nagy szolgálatot, de a természetbarátok és sportkedvelők is igen megszerették.

M. L.

A szövetkezetek fejlődése kapcsolatban van a gépállomások tevékenységével is. A gépállomások, traktorosbrigád-köz- pontok és a szövetkezetek között egyre szorosabb a kapcsolat, hiszen nem is lehet ez másképp. A gépek kihasználása azonban sokszor még elég alacsony fokon áll, és sok javítanivalót hagy hátra. Különösen a felbári traktoros brigádközpontra vonatkozik ez.

A felbári traktoros brigádközpont vezetője Bősön lakott, beleunt az utazgatásba, elment haza agronómusnak. Üj vezetőt kaptak tehát a felbári traktorosok, de a változásnak szomorú eredménye lett. Nem javították meg a gépeket, különösen a takarmánvbetakarító gépek nem feleltek meg az üzemeltetésnek. így örtént, hogy a felbári szövetkezetben kézzel

szedték ki a krumplit a földből, pedig géppel is lehetett volna, ha jó lett volna a krumpliszedőgép. A silóznivaló takarmányt szintén kézikaszával kellett betakarítani, mert a takar- mánysilózó és kaszálógépek nem voltak üzemképes állapotban. Egyszer két traktor hagyta abba a munkát egyetlen csavar miatt, egyik azért, mert elromlott a csavarja, a másik pedig pótcsavarért ment a gépállomásra. Mennyi hajtóanyag veszteség, időveszteség! És milyen sokat doloztak a szövetkezeti tagok gépek nélkül, a krumpliszedésnél és a takarmánybetakarításnál, a traktorosbrigád hanyagsága miatt. Ez bizony anyagi veszteséget is jelent a felbári szövetkezetnek Rendet kell bizony teremteni a traktoros brigádközpontokon a szövetkezetek érdekébe*.

A rudnói duzzasztó. (Duboviczky Pál festménye)

• A RIMARÄHÖI mezőgazdasági mesteriskola tanulói pedig a vita folyamán vállalták, hogy 500 gyümölcsfát ültetnek el az ottani szövetkezet eddig még kihaszriálatlan földterületein. Ezáltal emelik majd a szövetkezet jövedelmét és a kihasználatlan földterületet is használhatóvá teszik. A különböző mezőgazdasági munl; íknél pedig 160 brigádórát dolgoznak majd le.

Napjaink kérdése: hogyan termei jünk jobban és olcsóbban? — erre igyekeznek feleletet adni munkahelyeiken a prágai CKD Sokolovo fiatal munkásai.