Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-10-15 / 42. szám

A diínaszerdahelyi asszonyok szeretnek moziba járni, sorakoznak a jegy­ért. Napról-napra számontartják a filmelőadásokat. Semmi kifogás ellene, őrömmel méltányolhatjuk ezt a kultúrszomjat. Bár mindenhol így lenne! — Hej, de azért a városszépítő akcióról sem szabad megfeledkezniök, mert po­rosak, szemetesek az utcák, sok helyen javítani kellene a járdákat, me­szelni, vakolni a házakat, épületeket, szó lehetne még a parkosításról is, egyszóval a várost is szépíthetnék. Nagy készülődés A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának tiszteletére napról-napra újabb kötelezettségek látnak napvilágot. A nagy évforduló megünneplésére méltóan készül az if­júság és úgyszólván megmozgatott minden alapszervezetet az ünnepi ké­szülődés. Grelák László, a tomaaljai 11 éves középiskola IX. osztályának tanulója az alábbiakban számol be az ünnepi készülődésről: A tornaaljai 11 éves magyar közép­iskola tanulói kötelezettséget vállaltak, hogy kultúrműsort tanulnak be és brigádmunkát végeznek: az iskola ud­varán megcsinálják a táv- és magas­ugró, valamint a kézilabda pályát. A határozatot tett követte. A lányok kikapálták a fűvet a pályáról, a fiúk megcsinálták a szükséges oszlopokat, jelzőberendezéseket, stb. Hornokat is hordtak a Sajóból a pálya talajára. — A kultúrműsort is tanulják és közvet­lenül a nagy évforduló ünnepén mu­tatják be. * CZETLI ÉVA, a rozsnyói, egészség- ügyi iskola tanulója szintén megírja, mit csinálnak az iskolában,' hogyan készülnek a nagy évfordulóra. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulója tiszteletére a* rozsnyói magyar egészségügyi iskola III. osztály növendékei a kötelező egészségügyi gyakoraton kívül a hely­ben levő kórházakban 200 órát ledol­goznak a betegek ápolásánál. — Ezzel hozzájárulnak a. tanulók, a dolgozók egészségének helyreállításában és vé­delmében. * MÄRTONVÖLGY1 LÄSZLÖ pedig ar­ról ír, hogy a komáromi képzőművé­szek képkiállítást rendeztek a nagy évforduló tiszteletére. A komáromi kultúrházban Mester Pál, Mester Julia, Szeberényi Elemér, Balogh Imre, Gan­zer Margit, Tóth András, Valach Lász­ló, Stauber György és Bajnóczy Jenő állították ki műveiket. A kiállítás ko­moly sikert jelentett, különösen Mes­ter Pál képei tűntek ki. Kellemes meglepetést jelentettek Mester Júlia képei is. A kiállítást többezer látogató nézte meg. Ilyen kiállítást rendeztek még Bajmócon, Érsekújvárott és Nyit- rán is. HOL ÍGy, HOL ÚGy 111» Ili I nur ura na Sokan és sokszor tolakodásnak, il­letlenségnek tartják a kíváncsiságot. Ne légy kíváncsi, mert hamar meg­öregszel — tartja a szólásmondás. Ez a csoda azonban ritkán következik be, mert sok öreg ember lenne már akkor a földön. Hozzá még, ha egy újságíró kíváncsiskodik? Ugyan kérem, ki veszi ezt tolakodásnak, vagy illetlenségnek, melyik újságíró nem kiváncsi? Kíváncsian léptünk be a somorjai 11 éves magyar középiskola ajtaján. Vajon hány Üj Ifjúság jár ebbe az iskolába, olvassák-e a tanulók ezt az újságot? Az igazgatóval nem tudtunk beszélni, valami hivatalos ügyben távol volt, az igazgató-helyettesnek tanítási órája volt, az iskolai CSISZ szervezet elnöke pedig szintén elfoglalt volt, tehát várni kellett. Egy jő óra múlva azonban nyugodtan beszélhettünk vele. El nem tudta képzelni, vajon mi az oka an­nak, hogy egy újság szerkesztőségéből keresik őt. Hldeghéti János vagyok — mutat­kozott be. Kertelés nélkül tettük fel a kérdést, hogy miért nem olvassák ebben az iskolában az Üj Ifjúságot. Az igazgató-helyettes is erre megsér­tődött, de Hidegkúti Jancsi is rossz néven vette a kérdést. Szinte kirob­bant belőle, hogy téves felvilágosítást kapott a szerkesztőség, mert 220 ta­nuló közül 190 előfizet az Űj Ifjúságra, a somorjai 11 éves középiskolában. — No de az évzáró taggyűlésen még megpróbáljuk terjeszteni a lapót és úgy gondoljuk, hogy 10—15-en .-még megrendelik. Többen nemigen, mert akinek nem jár, azoknak a családjuk­ban valaki előfizet a lapra, ök miért rendelnék meg újra? Bocsánatot kel­lett kérni, hogy igazságtalanul gyanú­sítottuk meg az iskolát és erre már Wallter elvtárs, az iskola igazgató- helyettese is nevetett, hogy így van, de nem történt semmi, a lényeg a fontos. Utána a galántai 11 éves közép­iskolába taktikát változtatva, azzal tnentünk be, hogy mi az oka, hogy olyan sokan fizetnek elő az Üj Ifjú­ságra ? Erre az igazgató, nagyon udvarias ember, azt mondta, hogy jobb lenne talán az iskolai szervezet elnökével beszélni erről és Nyérc tanár elvtárs- Sal. akit a tanári kar részéről a szer­vezet vezetőségébe választottak. Hívta is a szervezet elnökét és csakhamar megjelent az irodában. Hát bizony, sokan előfizetnek az iskolában erre az újságra — mondotta örömmel. Például a IX. osztályban hárman, a X. osztályban, azt hiszem, ketten, a XI. osztályban nem is tu­dom pontosan, mi a helyzet, de gon­dolom, hogy az osztály tanulóinak többsége előfizet az Üj Ifjúságra. Világos, hogy az igazgató sem tar­totta kielégítőnek az eredményt, de ebből láthatjuk, hogy milyen távlatok­ban gondolkozik a galántai iskolai szervezet vezetősége. Nyérc« tanár elvtárs éppen tanítási óráról jött ki, kezében komoly latin könyv, és csengő hangon próbált meg­győzni minket, hogy ha többen fizet­nének elő az iskolában a lapra, akkor az újságárusokat kellene felszólítani, hogy kevesebb Üj Ifjúságot rendelje­nek, mert hiszen a tanulók ott vásá­rolják a lapot példányonként. Hogy mennyi előfizető van az iskolában, azt nem tudta. A kíváncsi embert nehéz falhoz ál­lítani és úgy gondoljuk, hogy elfogyna az újságárusoknál a lap, ha elő is fizetnének a galántai 11 éves közép­iskola tanulói az Üj Hiúságra. — Pró­bálják csak meg, majd meglátjuk. OLVASÓINK ÍRJÁK Hétvége. T-am ­A Szovjetunióból és a népi demok­ratikus államokból sok száz orvos, mérnök, tudós és tanító jött Hanoi városába, hogy segítsen a fiatal köz­társaság felépítésében. Egész héten szorgalmas munka folyik itt. Egyik a másikat alig látja, de hét végén találkoznak és együtt mennek Tam- Daoba. Ez a kis ismertetésünk egyik ott dolgozó benyomásait ecseteli. Megbeszéltük, hogy szombat délután Hanoában a város központjában egy bizonyos helyen találkozunk. Szinte hullámszerűen terjedt a trópusi hő­ség. Bizony jól fog esni az ehhez nem szokott európai embernek a hűs hegyi levegő. Aki pontos volt, az elhelyezkedett a nyitott autókban, melyek ránk vá­rakoztak, a pontatlanok izzadhattak a fedett kocsikban. Ezen az úton csak az erősmotorú kocsik érnek célhoz, a többiek biz­tosra számíthatnak azzal, hogy valghol lemaradnak. Valamikor itt a francia gyarmatosítók tükörsima útja vezetett föl a hegyekbe. A háború alatt a partizánok felvágták az utat és alá­aknázták. Most már épül az új út. Mindenütt munkásokkal találkozunk, akik gőzhenger segítségével építenek. Barátságosan integetnek felénk. A 70 kilométeres út eltelt, a hegy lábánál vagyunk. Mégegyszer átnézzük a motorkat, hogy a hegycsúcsra sike­resen érjünk fel. A hegy magassága ugyanis minden átmenet nélkül, hir­telen emelkedik 1600 méter magas­ságig. Szerpentin utakon kapaszkodik kocsink, s már láthatók az apró fe­hér pontok — célpontunk: Tam-Dao házai. „Tam-Dao annyit jelent mint „Három sziget". Ezek a hegyek való­ban mint három sziget emelkedtek ki a hatalmas tengerből, évezredekkel ezelőtt. A tenger visszahúzódott és a „Vörös-folyó“ ásta be magát a he­gyek közé: mindig jobban és jobban feltöltötte a völgyeket a lehordott termőtalajjal és így alakult ki a mérhetetlen gazdag észak-vietnami fensík. Fölfelé haladunk, most már mind gyakrabban találkozunk embe­rekkel, akik kis kocsikban tüzelőfát gyűjtenek. A fQlyó torkolatánál csak bambusz terem, a fa ritkaság számba megy. A vietnami földművesek, akik ezt a gazdag folyótorkolatot lakják, — szegények. Nem éheznek, mint a gyar­matosítók alatt, csak még a földet megművelő eszközeik primitívek. Sokat kell küzdeniük a fenyegető száraz­ság, az ezt követő árvizek és a táj­fun szél ellen. Gyakran láthatjuk még a már igen régen használatos faekét is. A bivaly, mely hű segítőtársa az embernek, drága, így két vagy három család osztozik rajta. Tam-Dao utcáin már látunk traktort is, sőt messziről villanyagregát zúgását is halljuk. Ez a város valamikor a francia tisztek és magasrangú hivatalnokok kedvenc nyaralóhelye volt. Bár a fel­szabadító harcok idején erősen meg­rongálódott, mégis látható a régi pompa. Széles lépcsők, árnyékot adó pálmák szegélyezik az úgynevezett „úriházakat". Mellettük állnak a kis bambuszkunyhók, ahol a szolgák lak­tak. Tam-Daot őserdő veszi körül, párás, szinte melegágyi a levegő, de a hegyen kellemes hűvös. Csinos, tiszta és kényelmes faházakban la­kunk, ahol még zuhanyozók is van­nak. Nagy dolog ez, ézt azért emlí­tem meg, mert itt minden méter víz­vezetékcső egy kis vagyon. Az ember azt hinné a svájci hegyekben tartóz­kodik és nem Észak-Ázsiában. A vasárnap semmitevéssel telik el. Sétálunk, megmásszuk a sziklákat, a verandák árnyékában pihenünk. Gyö­nyörködünk a meseszép tájban. Néhá­nyon meg kedvet kapnak a jéghideg hegyipatakban meg is fürdeni. A hegymászás után farkas étvággyal esszük az ízletesen elkészített pirosra sült csirkéket, ami itt szokásos elede­lünk. Éjszaka ezekben a kis házakban, kényelmes ágyakban pihenjük ki egész heti fáradalmunkat és az elmarad­hatatlan moszkitó hálót sem felejtjük magunkra teríteni. Hétfőn reggel vezetőnk még egyet szív „vizipipájából", velünk is meg­kóstoltatja, de mi inkább hűek ma­radunk a saját pipánkhoz. Ennek valami sajtságos égettrongyhoz ha­sonló szaga van. S ezután hihetetlen ügyességgel már futunk is kocsinkkal le a szerpentinen. Megszoktuk már mi ezt, nyugtat meg minket, a háború alatt még gyorsabban hajtottunk „igaz, akkor a francia vadászok vol­tak mögöttünk". Ismét Hanoiban vagyunk a „Vörös- folyó" torkolatánál. Vc-etönk moso­lyogva búcsúzik. Viszontlátásra a kö­vetkező szombaton. V. Kellemes utazás Verőfényes időben fut ki vonatunk a bratislavai állomásról. Az utasok közül többen olvasnak, beszélgetnek, néhányan pedig azon törik a felüket, mihez kezdjenek majd a hosszú úton, mert Zsolnáig, a Tátráig vagy Kassáig elég hosszú az utazás. Azonban rgy- szerre megszólal a rádió és mindenki felderül. íme itt a technika egyik vívmánya a vonatrádió. Vannak, akik aludni szeretnének, majd később, azok is megnyugszanak, mert látják, hogy akkor lehet kikapcsolni a hangszórót, amikor akarják. Minden állomás előtt a rádióbemondó jelzi, hogy miről ne­vezetes a város, ahol megállunk és hogy készülhetnek-e a leszállásra már az utasok. A bemondó megemlékezik a vonatból látható várromokról, he­gyekről, és más nevezetes épületek­ről, Jó szolgálatot tesz a vonatrádió az utazóközönségnek! KOLLÄR LAJOS. Bratislava Raktár a borsi moziból A CS1SZ borsi alapszervezetének tag­jai betanultak egy színdarabot, Két ízben bemutatták a közönségnek, de még harmadszor is kérték az elő­adását. Sajnos, a harmadik előadásból nem lett semmi, mert nem volt he­lyiség, ahol az előadást megtarthat­ták volna. A helyi nemzeti bizottság ugyanis raktárnak foglalta le a mozi­helyiséget, ahol a színdarabot elő akarták adni. Az utcán mégsem lehat előadni, mit volt, mit tenni, a fiatalok abbahagyták az egész kezdeményezést. Nagyon szeretnénk, ha a jövőben nem fordulnának elő olyan esetek, hogy kultúrhelyiséget raktárnak hasz­nálják. Ez ugyanis akadályozza a falu kulturális fejlődését. ZELENÄK ISTVÁN, Perbanyik Egy évzáró Az ipolysági magyar 11 éves közép­iskola CSÍSZ szervezete is megtartotta az évzáró taggyűlést. A gyűlésen Ma­jor elvtárs, a CSISZ SZKB titkára, Köteles elvtárs az iskola igazgatója és a CSISZ járási titkára is jelen volt. Az évzáró taggyűlésen elhangzott beszámoló az iskolai szervezet mun­kájáról igen tartalmas volt és jó meg­világította a szervezet helyzetét. Az elmúlt év feladatait a legnagyobb mértékben teljesítettük is. — Sajnos azonban, még mindig vannak olyan tagjai az iskolai szervezetnek, akik semmiféle tevékenységbe nem kapcso­lódnak be. A múlt évi munkában a legjobb eredményt a XI. B osztály érte el! Politikai és kulturális téren is a legtevékenyebb osztálynak bizo­nyult. Politikai tevékenységünk a ma­gyarországi ellenforradalom idején volt a legnagyobb és legeredményesebb. A kultúrmunka terén érte el szer­vezetünk a legjobb eredményeket. — Dicséret illeti ezért ''Béla Máriát és Schmidt Gézát. Zenekarunk tagjai kö­zül Blaskó László, Darida Ernő, Gyu- rész István, Kulcsár Béla, Pintér I ajos és Sági Ferenc érdemel dicséretet. A zenekar igen eredményes munkát fejtett ki a tanév folyamán. Szereplé­sével több ízben szerzett kellemes estéket Ipolyság lakosságának. Az ?1- itiúlt évben eiért eredmények közé sorolhatjuk a szavalőverseny megren­dezését is. Pomozi Éva és Lóslca Tibor a verseny győzteseiként felkerültek a kerületi szavalóversenyre is, ahol szin­tén eredményesen szerepeltek. Pomozi Éva az országos szavalóversenyen is résztvett. Népi tánccsoportunk a járási Ifjúsági Alkotóverseny győztese lett. A XI. B osztály pedig több esztrád- műsort rendezett. Az évzáró taggyűlésen szó esett az olvasókörökről is. Iskolai szervezetünk történetében az olvasókörök évről- évre kudarccal végződnek, mindig megalakulnak, de soha sem fejezik be tevékenységüket. Hibásak ebben az olvasókörök vezetői: Darida Ernő, Gá­Szép képek kiállítása A dunaszerdahelyi járás műkedve­lői képzőművészeti kiállítást rendez­tek. A kiállításon sok szép festmény szerepelt. Különösen Nagy Edit, Tu- man Oszkár és Bellus Alfréd képei nyerték meg a közönség tetszését. — Dacára annak, hogy egyikük sem aka­démiai festő, mégis vannak olyan mű­veik, amelyek talán a komoly szak«- bírálatot is kibírnák. Ilyen, Nagy Edit­nek „Falu a hegyek alatt“ című fest­ménye, amelyet a legsikerültebbnek lehet mondani a kiállításon. Ezenkívül még „A kutya“ című festménye is igen megkapó. Tuman Oszkár képei közül „Ä szárnyasok“, „Erdőrészlet“ és a „Vihar“ emelkednek ki. A kiállítás megrendezésében részt­vett a CSISZ járási vezetősége is és naponta több mint 400 látogató nézte végig. PONGRÄCZ LAJOS Két olvasókör A Zdroj érsekújvári üzemi CSISZ Szervezete felkészült az új oktatási évre. Tagsági gyűlésen tárgyalták meg az alapszervezet tagjai az oktatási évvel kapcsolatos problémákat. — A CSISZ járási titkársága javasolt^ ne­kik, hogy az alapfokú politikai ^rök mellett még olvasókört is alakítsanak. A fiatalok olyan nagy érdeklődést ta­núsítanak az olvasókör iránt, hogy mindannyian jelentkeztek a körben Két olvasókört kellett alakítaniuk, mert egyben nagyon sok lett volna a jelentkező. Elhatározták, hogy mind­annyian megszerzik a Fucík-jelvényt. Azonkívül tánc- és énekcsoportot js alakítanak. Amint látjuk, megvan a feltétele, hogy az érsekújvári Zdroj üzemi szervezetének munkája a leg- hözelebbi időszakban megjavul. VÄRNAY TIBOR, Nagysurány taggyűlésről bor Éva, Hrubala János, Pál Gyula és Simelik Éva. Az iskolai CSISZ szervezet új veze­tőségének egyik fő célja legyen meg­győzni az ifjúságot a Fucík-jelvény megszerzésének jelentőségéről. Igazán mindenkinek szívügye lehetne isko­lánkban a Fucík-jelvény megszerzése. Továbbá szervezetünk kevés gondot fordított az iskolai pionír-szervezet munkájának támogatására. A pionír­vezetők közül jó munkát csak Tóth Gizella és Schuster Erzsébet végzett. Jóval gyengébb munkát fejtettek ki a pionírszervezetben Bajnok Istyán, Be­regszászi Katalin és Mozdrovicky Eri­ka. Ezen a téren fontos megjavítani a .munkát. Hiszen a pionírszervezet a CSISZ egy részét képezi, ezért helyez­zünk a jövőben nagyobb súlyt a pio­nírok nevelésére. A nyári szünidő alött iskolánk ta­nulói közül sokan brigádmunkát vé­geztek. Legtöbben a gabona gyors betakarításában segédkeztek. A nyár folyamán összesen 1720 briádórát dol­goztunk le: legtöbbet a IX. osztály. 419 brigádnapot, a legkevesebbet pe­dig a XI. A osztály, 200 brigádnapot. Petrezsély László 720, Beregszászi Ti­bort viszont 700 brigádőrát dolgozott le. Szervezetünk munkájában előforduló hiányosságok a szervezet vezetőségén és a tagokon egyformán múltak. Há­rom tudományos előadást is tervez­tünk az elmúlt évben, azonban egyiket sem tartotta meg az iskolai szervezet. Azt is kérdezhetjük a vezetőségtől, hogy mi ennek az oka? Az újabb eredmények sikere csak rajtunk múlik. Az újra megválasztott vezetőségnek az legyen a legfőbb feladata, hogy az évzáró taggyűlésen tapasztalt hibákat, , ami a szerveze­tünkben előfordul, minél hamarabb eltávolítsa. GYURÄSZ ISTVÁN, 11 éves középiskola, Ipolyság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom