Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-06 / 32. szám

fjúóay 1917 nyarán dühöngtek a had­bíróságok. egymást érték a ha­lálbüntetések. Korn.lilov tábor­nok és hadseregfőparancsnok augusztus 3-án követelte, hogy n halálbüntetést vezessék be az ország belsejében is, különben kiüríti Rigát. (Ezt a fenyegeté­sét később be is váltotta.) Augusztus 12-én. Kerenszki kezdeményezésére, megnyílt a moszkvai Nagy Színházban az Állami Tanácskozás, a kereske­dők, gyárosok, földbirtokosok, bankárok és a cári duma (volt országgyűlés) tagjainak gyűlése. Ez voit az ellenforradalmi erő — melyet több mint 300 dele­gátus képviselt — felvonulásá­nak főpróbája. A Szovjeteket az értekezleten a mensevikik és eszerek képviselték kb. százan. Az ellenforradalom vezetői arra számítottak, hogy e tanácskozá­son kikiáltják a katonai dikta­túrát. Az események azonban nem úgy fejlődtek, ahogy az ellenforradalmárok akarták. Az Állami Tanácskozás megnyitása napján a bolsevik párt központi bizottsága általános tiltakozó sztrájkot szervezett Moszkvában. Négyszázezer munkás sztrájkolt. Az Állami Tanácskozás villany- világítás nélkül ülésezett, vil­lanyosok se közlekedtek. E tanácskozás a kispolgárság vezetőinek üzlete volt a nagy­tőkésekkel, de egyúttal két dik­tátor üzlete is: egyiké, ki mái az volt, s a másiké, akit it kellett volna ezzé kikiáltani, t Tanácskozás mégis a „nemzet" nevében beszélt, holott a való­ságban a nemzet széles alapj; — a proletáriátus és szegény- parasztság — ki volt zárva eb bői. Viszont a vagyonos rétet minden árnyalata képviselve vol benne, akik mind előre szeret­tek volna inni a medve bőrére Kerenszki az értekezleten tar­tott megnyitóbeszédében kér­kedve fenyegetődzött, hoq' „vassal és vérrel“ fogja elnyom­ni a forradalmi mozgalomnál minden kísérletét, közöttük : parasztság kísérleteit, a nagy­birtokok önhatalmú elfoglalásá­ra. Kerenszki tudta, hogy Korn- jilov gyűjti katonáit, hogy fegy­veres puccsot hajtson végre Mégis mint „a forradalom elsf katonáját“ üdvözölte, mikor a: másnap, augusztus 13-án Moszk­vába érkezett az összes nagy- birtokos és börzepatkány lelke« üdvrivalgása közepette. Egymás­tól való kölcsönös biztonság és óvatosság kedvéért mindkét ve- télytárs azonban inkább vonato­kon aludt, amelyek készenlétben állottak a bármikori elutazásra. Kornjilov nyíltan követelte „a Bizottságok és Szovjetek eltör­lését“. Az entente (szövetsége­sek) követjei, akik a cári pá­holyt megtöltötték, senkit se üdvözöltek oly lelkesen, mint a vérszomjas Alexe jev-Kornjílov- Kaledin triumvirátust. Ha a Ta­nácskozás eredményét jobbfelé forduló üzletként lehetett el­könyvelni, ez nemcsak a reak­ciósoknak, hanem a nemzetközi tőkének is ínyére volt, hiszen ez ebben a nagyon is érdekelt szerepét játszotta. Nem csoda, ha „ötmilliárdos külföldi -hitel lehetősége volt a Moszkvai Ta­nácskozás legközelebbi eredmé­nye". Az Állami Tanácskozás nem vált azonban sem parlamentté, sem fordulattá. Bárhogy áhítoz­ta a polgárság összes árnyalata, hogy e Tanácskozás a tábornoki diktatúrát szentesítse, ez a for­dulat nem következett be. A tábornok urak világosan látták, hogy a proletariátus, amely a kizsákmányolok összegyűlt ban­dáját általános sztrájkkal üdvö­zölte, készen áll az ellenállásra, így a puccsszervezők nem me- tészeltek nyíltan fellépni és a katonai diktatúrát kikiáltani. Kornjilov visszatért inkább a Mogiiyovban levő főhadiszállá­sára. Időt kellett nyernie, hogy folytathassa az ellenforradalmi fordulatra irányuló készülődé­seit. Az összeesküvés el lett tehát halasztva, de nem volt elhárítva. KOLÄR LAJOS mérnök Az Olasz Kommunista Hiúsági Szövetség XV. kongresszusa Bolognában A gyönyörű, négyemeletes bo­lognai Városi Színházban folyt le június 20-tól huszonyolca- dikáig az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresz- szusa, amelyen Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt fő­A csehszlovák küldöttek Vác­lav Bartik (közepén) és Ludmila Ehrenberger voltak. iiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimimiiiiiiniiiiiiMiiiiHiiiiiiiiiiiiii Hogyan viselkedjünk Napvilágra kerültek a Heydrich elleni merénylet részletei Tizenöt éve annak, hogy a nácik földig rombolták le Li- dicét, megtorlásul a cseh nép hóhérja — Reinhard Heydrich náci helytartó ellen elkövetett merénylet miatt. A két cseh­szlovák hazafi által végrehajtott merényletről, az életben maradt részvevők tanúsága alapján ér­dekes, eddig ismeretlen részle­tek kerültek napvilágra. 1941 szeptemberében lett Heydrich a „Cseh Protektorá­tus" teljhatalmú ura. Feladatául a csehszlovák ellenállás^ mozga­lom vérbefojtását, és az ország legteljesebb gazdasági kiszipo­lyozását tűzték ki. Kíméletlenül neki is látott programja meg­valósításához. ÉRKEZÉS: EJTŐERNYŐVEL Ugyanebben az időben Skócia északi részén egy különleges is­kola működött- Itt képezték ki az úgynevezett „kommando“- kat, akik a megszállt területe­ken végrehajtandó speciális feladatokra készültek. „Garra- mour“ farmon volt a „cseh részleg“, ahol az Angliába emig­rált és ott önkéntesen katonai szolgálatot teljesítő csehszlová­kok tanultak. Közülük válogat­ták ki Ján Kubis és Jozef Gab­iik fiatal őrmestereket, mint a legalkalmasabbakat az „Antro- poid“ elnevezésű akció végre- hajtárára. így keresztelték el ugyanis a Heydrich elleni me­rénylet tervét. 1941 decemberében egy borús éjszakán ugrott le ejtőernyővel „Halifax“ típusú angol repülő­gépről a két őrmester, valahol az Érchegység vidékén. El vol­tak látva igazolványokkal, fegy­verrel, pénzzel, és más szüksé­ges kellékekkel. A sikerült föld- reszállás után megbízható bará­toknál húzódtak meg és nagy alapossággal kezdték gyűjteni a szükséges információkat. Végre, 1942. április 27-én, reggel eljött a cselekvés órája. Nyitott „Mercedes-Benz" kocsi­jával indult el Heydrich Pan- nonská Brezany Prága melletti városkából, prágai hivatalába. Szokástól eltérően ezúttal csak sofőrje — SS Oberscharführer Klein — volt vele. Az országút egyik kanyarénál, ahol a kocsi­nak lassítani kellett, egy fiatal­ember ugrott az úttest közepé­re, s esőkabátja alól kihúzta a géppisztolyt. Fegyvere azonban csütörtököt mondott, s ekkor társa Ján Kubis — bombát do­bott a kocsi elé, amely felrob­bant és a kocsit felborította. A kocsi utasai még éltek, s pisz­tolyt rántva tüzelni kezdtek a két támadóra. Rövid tüzpárbaj során, Heydrich és sofőrje hol­tan maradtak ott, a merénylők pedig kihasználva a zűrzavart —, nyomtalanul eltűntek, Dt’HÖNG A FÜHRER A sikeres merénylet hallatára Hitler valóságos dührohamot kapott: kiadta a parancsot a Gestapónak: mindenáron elfogni a tetteseket! Karl Hermann Frank —, Heydrich szárnyse­gédje —, szabad kezet kapott. 60 Ó00 főnyi újabb SS csapato­kat vezényeltek a „Protektorá­tus" területére és húszmillió korona vérdíjat tűztek ki a me­rénylők fejére. Ekkor rombolták le Lidicét, tömegesen gyilkolták a túszokat. Végtllis Frank ulti­mátumot intézett az egész nem­zethez: ha június 18-ig nem lesznek meg a tettesek, gyor­sítani fogják a túszok és csa­ládjaik kiirtását, a fennmaradt összes lakosságot pedig depor­tálják. A feszültség nőtt... és a fé­lelem, meg a pénzsóvárság_ egy embert árulóvá tett. Karel Curda tizedes volt az, akit egy másik csoporttal együtt szintén ejtő­ernyővel dobtak le Morvaország­ba, s tudott a merényletről. Két nappal az ultimátum lejárata előtt jelentkezett a Gestapónál, s közölte annak a családnak prágai elmét, ahol az „ejtőer­nyősök" meg szoktak szállni. A Moravecz-család lakásán rajta­ütést végzett 1 a Gestapo. Az asszony azonnal öngyilkos lett, férje kínzások közepette halt meg, de nem árult el semmit. A vendéglőkben szokásos ebéd előtt a tányért és az evőeszközt szalvétával előzőleg megtöriílni. Ez nem illik, de sajnos gyak­ran előfordul, hogy nem az idegenforgalomra berendezett vagy kisebb külvárosi étter­mekben gyakran á tisztaságra nem fordítanak kellő gondot, ami a szalvétán a törlés után meg is látszik, és így ez meg- bocsájthatö. De elsőrangú he­lyeken, ahol idegenek is meg­fordulnak, ezt ne csináljuk. A vendéglőben, akárcsak a kávéházban a helyhiány miatt gyakori, hogy idegenhez ülünk. Ilyenkor illik megkérdezni, sza­bad-e, és ha előbb távozunk, mint a velünk ülő ismeretlen, hajtsuk meg magunkat. Nem illik a pincérre piszegni. Ha messzebb van, akkor megvár­juk, amíg felénk jön, de ha nagyon sietős a dolgunk, akkor mi megyünk feléje. Az aperitív, illetve étvágy­gerjesztő, rendszerint valami tömény ital szokott lenni (bo­rovicska, konyak, mecseki). Ez­zel nem szokás koccintani és ezt nem szokás duplázni sem. Az előétel után sörrel kínálunk, aztán a bor, majd pezsgőn és végül feketekávé következik. Az üveget, mellyel töltünk, so­ha ne fogjuk tenyérrel felfelé, és ne fogjuk meg az üveg nya­kát. A nagyobb lakomákon beszé­dek elhangzására mindig csak a főétel, azaz pecsenye elfo­gyasztása után kerül sor. Ha valamely lakomáról, bankett­ről, előbb távozunk, elég a szomszédainktól búcsúznunk, de ha az magárthelyen van, akkor természetesen elsősorban a ven­déglátónak köszönjük meg a vendéglátást. Végül pedig volna néhány szavunk az olvasóhoz: A kívánt nevelést egy gyer­mek csak olyan családban kap­hatja meg, ahol a szeretet és tisztelet megvan. Az olyan csa­lódban, ahol a szülők vagy a testvérek egymásközt állandóan veszekednek és csúnya szavak­kal illetik egymást, nem lehet a gyereknek jó nevelést adni. Az ilyen légkörben a gyermek lelke eldurvul. De nem lesz más akkor sem, ha nélkülözi a szülői és testvéri szeretetet. Az ilyen gyerek a szeretet hiányát nagykorában akaratlanul is érez­teti a szüleivel és testvéreivel. Ilyenkor a kapcsolat meglazul és sokszor mint idegen embe­rek élnek egymás mellett. Az a szülő pedig, akt gyermekét szeretettel nem övezte körül, egy számára idegen gyereket nevelt fel, akit akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége lesz, az öregkorában nélkülözni fog­A nevelés a szeretettel, meg­becsüléssel összefügg. Amit a gyerek otthoni környezetében lát és hall, képezi lelkiiletének alapját. Fordítsunk nemcsak a ma­gunk, hanem környezetünk ne­velésére nagy gondot. Ne felejtsük el, hogy viselke­désünk egyéniségünk névjegye. teljesen klerikális reakció hívei­vé váltak. A Kommunista Ifjú­sági Szövetség maradt az egye­düli, amely az Ifjúság problé­máinak azonnali megoldását követeli, A vitafelszőlalások felkarolták az összes kérdéseket, amelyek az egész olasz ifjúságot érintik. A kongresszuson hangoztatták, hogy kívánatosnak tartják a katolikus ifjúsági szervezetekkel való együttműködés megvalósí­tását. Renzo TIvello, az Olasz Kom­munista Ifjúsági Szövetség tit­kára, így nyilatkozott: „Ha az ifjú kommunisták és katolikusok hozzá akarnak já­rulni a kapitalizmus megdönté­séhez, — amely a katolikus if­júság törekvése is — szükséges a dolgozók egysége. Ennek az egységnek mind az ifjú kom­munisták, mind a katolikusok, úttörőt lehetnek", Emo Egoli, a szocialista ifjú­sági mozgalom titkára szintén részt vett a kongresszuson. — Többek között ezeket mondotta: „Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusa nagyon fontos tényező az ország politi­kai életében. Fontos esemény, ha több mint 300 000 If jú olasz képviselő összejönnek és megvi­tatják az ifjúság és a nemzet problémáit. Mi szocialisták kü­lönös figyelemmel kísérjük az Olasz Kommunista Ifjúsági Szö­vetség kongresszusát". Á szo­cialista és a kommunista ifjúság — habár külön szervezetben tömörülnek — egy célért kell, hogy küzdjenek: éspedig a pol­gári rend átformálásáért, és azért, hogy a dolgozók osztálya az állam vezetésében is részt vehessen!1' * * * A kongresszuson részt vettek a Szovjetunió, Kína, a népi de­mokratikus országok, Jugoszlá­via, Franciaország és Ausztria baloldali ifjúsági szervezeteinek képviselői is. Húszéves fiú azonban nem bír­ta ki a Gestapó vallatási mód­szereit: elmondta, hogv az ejtő­ernyősök a prágai belvárosban lévő Szent Cirill görögkeleti templomban bújtak meg. A nagyarányú hadműveletben több száz SS vett részt. A hét ejtőernyős, köztük a két me­rénylő is — hősiesen harcolt, viszonozta a tüzet, s egyikük sem adta meg magát. A néme­tek már azon gondolkoztak, ne repítsék-e levegőbe az egész templomot? A hős védők végül a kriptába szorultak, s 8 órai tűzharc után csak úgy tudták őket elnémítani, hogy tűzoltó- fecskendők segítségével elárasz­tották a kriptát vízzel. Amikor az emelkedő víz a szájukig ért, s látván, hogy nincs már re­mény — egy-egy golyóval ön­maguk vetettek véget életüknek. Karl Hermann Frank és a Gestapó szolgálatába szegődött áruló Karel Curda (a megígért húszmillió vérdíjból csak ötöt kapott meg!) elnyerték méltó büntetésüket: 1945-ben mint háborús bűnösöket halálra Ítélte őket Prágában a népbíróság A két bátor ejtőernyős halá­lának évfordulóján rendezett emlékünnepélyen, Zdenek Fier- linger, a nemzetgyűlés elnöke mondott beszédet, amelyben méltatta a két önfeláldozó ha­zafit, a gyülöjt hóhér igazságos bíráit. ■gOH«<^CK»C)SOK8CSaK8<»aKS<3SCK»C8CK^ Ki lesz az erős? Mennyi minden összefut bennem és Benned; öröm is, bánat is, de erősebbek vagyunk mi ketten, a természet óceánokat teremtő erejénél. Mi keten! De meddig tart ugyan az erőnk? Roskadozni melyik váll, melyik kebel fog e tengernyi súly alatt'előbb? — Akarat! — így mondtad, vagy inkább gondoltad, magad erejét bízón túlbecsülve. Én is akarom! És két ember sok mindent tehet; de lehet, hogy harmadik lesz az erős, a szerelem! — Én kívánom, akarom, várom, hogy így legyen! GYÚR CSŐ ISTVÄN titkára és a párt számos ve­zetője is részt vettek. A kong­resszus elnökségének asztala fe­lett Gramsci, az Olasz Kommu­nista Párt alapítójának képe függött, és alatta a felirat: „A világ békéjéért, a demokratikus és szocialista Olaszországért". Minél tovább tartott a kong­resszus, annál inkább úgy tet­szett, mint ha Gramsci képe alatt ez a felírás lenne: „Akik nem adták meg magukat“. Ez a mondat különben az olaszor­szági ifjú kommunistákra vo­natkozik. Nemrégiben egy könyv is jelent meg, ezzel a címmel. Ténylegesen minden, a dele­gáltak által megvitatott téma után — a szocialista és katoli­kus ifjúsági szervezetek együtt­működése, az atombomba betil­tása, az európai ifjúság béke­találkozója, valamint az „egyen­lő munkáért egyenlő bért" el­véről — úgy látszott, hogy az olasz ifjú kommunisták az egye- düliek, akik nem adták meg magukat. Ezen a kongresszuson az olasz ifjúkommunisták bebizonyítot­ták, hogy az egyedüliek a mai Olaszországban, akik világosan látják, mit kell tenni, hogy az olasz ifjúság kijusson a zsák­utcából, melybe a monopolista kizsákmányolás és az állam kle- rikalizéciója beszorították. A kongresszuson tüzetesen megvitatták az olasz ifjúság je­lenlegi helyzetét és megállapí- tötták, mi az oka annak, hogy az ifjúság jejentős része távol­tartja magát a politikai és gaz­dasági harcoktól. Az utolsó tíz év politikája, amelynek következtében állan­dóan fokozódott a monopolisták és a klerikálisok által való ki­zsákmányolás, nem oldotta meg az ifjúság problémáit, sőt ellen­kezőleg, megnehezítette hely­zetét, mivelhogy a polgári ifjú­sági szervezetek belső krízise fokozódott és a keresztény-de­mokrata ifíúsáai szervezetek Az emberiség ifjúsága Két kéz: mindenünk, vagyo: nunk. Arany, ezüst, drágakövek, minekünk mindez a halott anyag hideg csillogása, mi csak a ke­zünkre vagyunk büszkék. Ha megkérdik tőlünk, mi a tiétek, felmutathatjuk a kezünket Gazdagok vagyunk. Miénk az első köbalta és az elektronikus fordítógép, a Mózes szobor és a Szuezi-csatorna, Picasso rajza és a moszkvai metro. Minden a kezünket dicséri: a búzaföld és a sárgarézből megálmodott vízcsap, a nemsokára keringő pályájára felröppenő műhold és ez a ceruza, amivel e sorokat írom. Kezünk maga az ifjúság: a konokul örök megújhodás, a tervező öröm, a fantázia és a lankadatlan teremtés. Minden álom általa él, a szerelem si­mogató tenyérré szelídíti, a gyűlölet ököllé haragítja. Rablók bemocskolták a ke­zünket. Vérrel. Apámat kiküld­ték Tirolba; 18 éves volt és azt mondták neki, hogy az olaszok ellenségei. Apám megmarkolta a puskát és újjá meghúzta a aravaszt. Harminc év sem telt gl és a barátomat kiküldték a Donhoz; 18 éves volt és azt mondták neki, hogy az oroszok ellenségei. Barátom megmarkol­ta ... y Kezek. Fogjuk egymás kezét. Olaszok, magyarok, románok, oroszok: a világ összes ifjai. Egymásba láncolódnak a kezek, az árkos tenyerek és az ujjak érintik egymást. A világ meg­művelésének nyoma kezünkön: az olaj szigorú sávjai, a kala­pács s a kapa nyelének dombos nyoma, kéklö tintafolt. Kezek: megsimogattuk a kedves haját, megszorítottuk apánk kezét, amikor elmentünk hazulról és most a szerelmesek minden gyengédségével és az apák min­den erejével, a munkások és a parasztok minden tapasztalatá­val, az írástudók minden fele­lősségével fogjuk egymás kezét. Mit akartok rablók a kezünk­kel? Satuba szorítottátok, le­vertétek az ujjakról a körmöt, megnyomorítottátok a kezeket és mégih nézzétek, léRe/{ « fo*3 zek, egészek, amint fogjuk egy­más kezét. Azt mondjátok, hogy a sötétbörü kéz nem ér annyit, mint a fehér? Buták vagytok, nem tudjátok, hogy Amerika minden felhőkarcoló­jában ott van a sötétbörü kezek álma. Azt mondjátok, hogy más az a kéz, amelyre azt mondjá­tok main, megint más az, amelynek hand a neve, és me­gint más az, amit rukí-nak mondanak? Buták vagytok, ret­tenetesen buták, mert elfelejti­tek, hogy minden kéznek öt ujja van, ötágú minden kéz, mint a csillag, amelyet a világ egynegyede felszegzett az ég boltozatára! Nem engedjük el egymás ke­zét. Itt állunk, teremtő kezek elszakíthatatlan lánca. Ez a lánc nem a rabság köteléke, nem rablás, rontás, rombolás szolgá­ja. Nézzétek a kezeket, az ujjak fürge mozgását, a tenyér ho­morú uajlását, a csuklót, a világ első emelócsigáját. Hát hiheti- tek, hogy mi, akik e csodálatos csigát megtoldottuk a szerszá­mok, gépek, gépezetek seregé-' vet, és ma már a csillagokba készülődünk általuk, valaha is a rablás, a rontás, a rombolás szolgálatába állunk ? A levelek erezete, a szertefu­tó sugárutak olyanok, mint a két ujjai: a természet gyúrt bennünket az anyag okos törvé­nyei szerint és mi is e törvé­nyek szerint alkotunk. Kezünk a békét akarja, elseperte a há­ború romjait és nem akar újra rombolni. Erősebben testvérek! Kezek, kezek: a világ felett, a világ öt földrészén, a tenge­reken, a városokban, a mezőn. Egyetlen kézzé váljon az embe­riség! Fiatalok vagyunk, az emberi­ség fiatal. A füvek, a fák és a madarak milliószor idősebbek, mint az ember. Fiatalok va­gyunk, hiszen a fiatalságot nem az évek számával mérik, hanem az időt is meghódító tettekkel és a jövő meghódítására készü­lő álmokkal. Fiatal az emberiség és úgy tetszik, nem akar és fjem is fog soha megöregedni. SZÁZ tftíQS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom