Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-09 / 28. szám

Immár másodszor kerül s húsz éves koráig itt marad. De ekkor már nem bírja tovább. Nem érdekli a pompa, a léha udvari élet, egyet akar csak: festeni. Az akkor híres mesternél, Tobias Verhaegt-nél tanulja a festés művészetét, de úgy Ver­b.aegt, mint további tanítómes­terei is, keveset tudnak adni a rendkívül tehetséges, fiatal Rubensnak. Nem is tanul egyik­nél sem sokáig, kapcsolatai ré­vén viszont sikerül neki már néhány megrendelést szerezni. Huszonhárom éves korában ellátogat Olaszországba, hogy a reneszánsz festészetet tanulmá­nyozza. Mély, soha el nem tűnő hatást gyakorolnak rá Tinto­FESZTIVALRIPORT AUTÓBUSZBAN A besztercei amfiteátrum zeng még a daltó\, s a környék egy­re visszhangzik a táncoló lá­bak kopogásától, mi mégse kísérhetjük buzgó figyelemmel azt a csodálatos felkészültséget, amit ifjúságunk mutat, mert a trencséni szlovák tizenegyéves iskola huszonöt-harminc tagú tánccsoportja egy szépen ki­dolgozott, művészien felfogott és tolmácsolt Farsangi lakodal­massal bűvöli el a többszáz főnyi közönséget. Olyan sikeres és megnyerő volt a bemutat­kozás ezzel a lakodalmassal, hogy nem maradhattunk tovább a közönség soraiban, a fiatalok keresésére indultunk. Ugyan hol találhatnánk rá a fiatalokra, a szereplőkre, ha nem az autóbuszban? Kicsit bágyadtan és izzadton ülnek bent a tanulók, néme­lyikük most húzza le magáról a gúnyát: a hímzett inget, nad­rágot és a súlytásos kabátot. Az arcok fáradtak, a mozdu­latok is, a szemek ellenben örömöt, derűt sugároznak, mert a Farsangi lakodalmas hangu­latának érzékeltetése és cse­lekményének drámai fokozása kitűnően sikerült. A közönség elragadtatással nézte, hogy a gyerekek mozdulataiból, játékos kedvéből hogyan bomlik ki a mese! Éves munka, gyakorlat, oly­kor nagyszerű egyetértés, oly­kor bosszankodás. rövidéleti.i civakodás, hogy így kellene, talán ez lenne a koreográfus elképzelése — ezek a gondola­tok születnek meg az ismer­kedő pillantásokban. Három fiatal tánctehetség közé sodródom, s először csak hunyorgunk egymásra, mintha napszemekbe néznénk. Nem tudom kicsodák, micsodák, az ország melyik tája nevelte, dajkálta őket, csak azt tudom, hogy a trencséni szlovák tizen­egyéves iskola tanulói és a lábuk sajátos népéletet fejez ki művészi szinten. találkoztak, milyen műsort ad­tak, mind benne a kérdésben, s ő csak billegeti a fejét. — Nem tudok válaszolni. A helységek nevét lehetetlenség­nek tartom felsorolni.-- Mégis ? — Stráznicén és Vychodnán többször az STM versenyeken. Az ábrándos, nehézkes szavú fiú édesapját is említi, aki a Az egyik barnahajú, barna­szemű fiú: Beniak Milan. Tizen­hat éves, tizedik osztályos ta­nuló. Népi táncok tolmácsolá­sában éli ki magát, tizenhárom éves korától gyakorol, életté, tartalommá varázsolja a szer­zők elképzeléseit — Hol léptetek már fel? Furcsának, mosoly ogtat ónak találja a kérdést, majd töp- rengtetőnek, mert hát hol lép­tek fel? Merre jártak, kikkel zólyomi vízierőművek dolgozója s aki a fiát táncolm még soha sem látta; az Össz-szlovákiui Fesztivál ajándékozta meg örömmel, csodálkozással. — Hova metsz érettségi után ? — Pozsonyba a filozófiára! — És a tánc? Azzal fel­hagysz ? — Folytatom, míg erővel és fiatalsággal rendelkezem. Kinn a sötétedésbe hajló ég­bolt alatt még ropják a táncot, énekelnek, dalolnak az együt­tesek; a trencséniek már túl vannak a fesztipáli szereplésen, izzadságukat letörölték, fárad­ságukat kipihenték, s ahogyan telnek a percek, úgy jön meg a gyerekek beszélő kedve. — Előbb Beniak Milánnál váltottunk szót, most már gondolkodón és beszédesen egy szőke, göndör- hajú, tizenkilenc éves lány is közénk furakodik és azt mond­ja diákos mókássággal: — No csak pofikám, vere­gesd meg a vállam, mert a si­ker főként az én érdemem. Aztán nevet hozzá, kedvvel bugyborékol, mert az én érde­memen értsd a mindannyiok érdemét, ezt fejezte ki a lány mókásan s egy kicsit bosz- szai\tásra kapatosán. Egyébként Orgoniková Tatiana a neve s a tánccsoport egyik alapít ó- tagja az iskolában. Mondjuk neki, hogy a többéves munká­nak, a fáradozásnak megvan az érdeme, a trencséniek részt- vehettek a Fesztiválon és mint halljuk, még Ostraván az or­szágos szemlén is fellépnek. A lány ránk veti pillantását és nem hunyászkodó, félénk természet, mert merné velünk is a bosszantó mókákat mivelni. Azt mondja: — Ostraváért és ezért a Fesztiválért bele se kezdtünk volna a próbákba. A fiúk szóértőn összenevet­nek ' — Hát ? Mire vágynak ? — Amire vágytunk, elértük. VI. Világifjúsági Találkozó, Moszkva, tudja, mi az? Értjük, most már igazán ért? jiik a lány szokatlan fellépését, s megbocsájtjuk a rátartiságot is. Mert ügyetlen, félénk, té­tova emberkék léptek be annak­idején a trencséni iskola kapu­ján, falvak, kisvárosok lassú­ságát hordozták szemükben, aztán riigyet fakasztott lelkűk­ben a tenni, megmutatni vá­gyás, összeverődtek egy lelkes kis táborban, hogy a kezdet nehézségein, bajain, problémáin túl a nagy világváros Moszkvá­ig emelkedjenek! — Ezerkilencszázötvenhét jú­lius huszonegyediké! — mond­ja nyomatékkai, s eddigi aka­rásra, tudásra kalaptevőn a tizenhét éves Geisberg Jóska. S mi sejtük, azért megkérdjük, mit jelent ez a dátum ? — Indulást Moszkvába! S itt a szó megakad, bele­hull a csöndbe, gondolatok, képzetek gyűjt ómedencéjébe. Mai gyerekekkel, CSISZ-tagok- kai beszélgettünk, akiket ez az ország, ez a vezetés tanított meg népi szokások, táncok, sa­játságos és kisebb területekre határolható életmódok tisztele­tére, szeretetére és tolmácsolá­sára! Mire idáig érünk szóban, gon­dolatban, a fiatalok útrakészen ülnek a buszban, felzúg a mo­tor és a jármű zökkenésére búcsút intenek a kezek. Az amfiteátrumból még Zólyomba mennek fellépni a gyerekek, s mi mégis úgy kívánjuk leírni, hogy Moszkvába mennek. Mert az amfiteátrum, Zólyom, Ostrava már csak perces állo­mások lehetnek a célig: — Moszkváig! MACS JÓZSEF-etto, Tizian és Raphael remek­művei. Ö is olyan Vénust akar festeni, mint Tizian vagy Gior­gione, s hogy ez sikerüljön, meg akarja találni a „titkot", amelynek birtokában e nagy olasz mesterek vissza tudták idni az emberi test melegségét. A „titok" megfejtése azonban zsák részben sikerült neki. Velencében találkozik a m.an: luai herceggel, aki alkalmazást kínál neki. Rubens elfogadja az ajánlatot s 1619-ig marad a herceg szolgálatában. Ekkor visszatért hazájába és Antver-' oenben telepszik le. Feleségül veszi a gyönyörű szép Isabella Brandt-ot, akinek „szeméből az ég tükröződik vissza". Még csak harminckét éves, amikor már elismert, jól kere­ső festő. Rubens divatba jön, nem is 'ud eleget tenni megrendelői kérésének. Ekkor egy szokatlan dologra határozza el magát: „festménygyárat" nyit. Ez lé-' nyegében egy festőiskola, ugya­nis Rubens csak a fővonásokat végzi él a képeken, a befejezést alkalmazottaira, a fiatal tehet­séges festőkre bízza. A festőis­kola iránt oly’ nagy az érdek­lődés, hogy Rubensnek százával kell visszautasítani a jelentke­zőket. A festőiskolában készült képek nehezítik meg megállapí­tani a Rubens-képek eredetisé­gét. Nem tudni, mennyit vég­zett a képen a mester, és mennyit a „segédek". A képek értéke ugyan számos esetben nem csökken, mert a festőiskola segédei közül oly’ nagy meste­rek kerültek ki, mint például Van Dyck, aki a portrait-festé­szetben egyenesen Tizian és Velazquez után következik. Rubens nagy művész, határo­zottan a festészet „nagyjai" közé tartozik, van azonban va- Igmi, amiben eltér jóformán összes müvésztársaitól, nemcsak a festészet, hanem általában a művészet terén. Rubens ugyanis üzletember, ami — kü­lönösen az igazi, nagy művészek között — a legnagyobb ritka­ság. Rubens azonban annyira megy, hogy megrendelőinek írásban pontosan részletezi, mennyibe kerül egy-egy fest­ménye, aszerint, hogy ő többet, vagy kevesebbet végez rajta. A negyvenegy éves Rubens Európa uralkodóitól elkényezte­tett művész. Medici Mária ké­relmére ő dekorálja a párizsi Luxemburg-palotát, Károly an­gol királyfiak monumentális művet fest a háború borzalmai­ról és a béke áldásossáaáról. A Cambridge-i egyetem díszdok­torává avatják és Fülöp spanyol király nemessé lépteti elő. Ti­zenkét évig tartózkodik felvált­va Spanyolországban, Francia- országban és Angliában. Majd ötvenhárom éves korában visz- szatér hazájába, s miután fele­sége három éve meghalt, felé- ségiil vesz egy tizenhat éves lányt. A szépséges Helént le­festi minden pózban, felöltözve, és öltözék nélkül. Sokan el is ítélték érte, hogy feleségét így nyilvánosság elé viszi, mire Rubens azt válaszolta, hogy a művészet mindig az erkölcs fölött áll. ' Rubens munkásságát fejlődé­sének emelkedése szerint három korszakra osztjuk. A remekmű­vekben gazdag harmadik kor­szak idején Rubens már öreg, beteg ember. De elérte a har­minc éven keresztül keresett „titkot", a színek titkát, a szín­keverés művészetét, s ebben azóta is csaknem egyeduralko­dóként ismeretes. De a harma­dik korszakban végre mesterévé lett a kompozíciónak is, ami pedig egész élete alatt gyengé­je volt. Legkiválóbb alkotásai­nak egyike ebből az időből az a remekmű, amelyen IV. Henrik francia király átveszi az angya­lok kezéből az olasz királynő arcképét. Ugyancsak egyedülál­ló a maga nemében Helénnek legyezős képe, a Parasztok tán­ca, Falusi búcsú. Kevéssel halála előtt százti- zenkét kénét aiándékoz „fest- ményayárából" IV. Fülöp spa­nyol királynak. A valóban feje­delmi ajándéktól meghatott király hálájának jeléül egy cso­port új, eredeti képet rendel az öreg mestertől. Mindketten, a király is, a festő is, tudják, hány a megrendelés már nem készül el. Még csak az első képen dolgozik Rubens, amikor örökre kiesik az ecset szorgal- mas, a világ műkincseit gazda­gító kezéből. GERŐ KÁTALltf Ha létezik az, hogy valaki' a „szerencse csillaga" alatt , született, úgy Rubens föltéile- ; nül az. Amit más, nagy művé­szek küzdelmes — sokszor egy életen át tartó — munka árán nyertek el, azt ő játszi kön­nyedséggel szerezte meg: még , fiatal korában elismert, híres művész lett s rövid időn belül tekintélyes vagyonra tett szert. * Peter Paul Rubens száműze­tésben született. Apját, Johann Rubenst nem politikai meggyő­ződése miatt száműzték. Az ok udvari szerelmi botrány volt, melynek egyrészről Anna, po- merániai hercegnő, másrészről a jess és csinos jogi doktor, Johann Rubens volt a főszerep­lője. Peter Paul születése után az apa nemsokára meghalt, és az anya négy gyermekével visz- szatért hazájába, Hollandiába. * A fiatal Rubens örökölte ap­ja szépségét és jó megjelené­sét. Tizenhárom éves, amikor mint apród Margaret de Eigne - Aremberg hercegnő udvarához A szerencse csillaga alatt Az ifjúsági alkotóverseny harmadik fordulójában a szebeni (eperjesi kerület) nyolcéves középiskola a „Cervená Satka" nevű tánc- és énekegyüttese nyerte el az első díjat és szép fellépésével méltóan zárta le az ifjúsági alkotóverseny központi versenyfellépéseken a győztes együttesek szemléjét. v/otíuyu /if umauyu tor riet yu&­dagabb lett. E napokban komoly események színhelye volt. Itt rendezték meg immár másod­szor is az Országos Ifjúsági Alkotó Versenyt. Meg kell je­gyeznünk, hogy az alkotóver­seny már eddig is szép ered­ményeket hozott. Hiszük, hogy a járási és a kerületi versenyek után az országos verseny még szebb, színesebb és gazdagabb lesz. Az első országos alkotó ver­seny 1949-ben volt, ugyancsak Ostraván, hazánk acél szívében A központi rendező bizottság­ban ma már új arcok, új em.- herek vesznek részt. Nem egyet szólított más munkahelyre az élet. Barátok, ismerősök váltak el, hogy ki-ki a maga portáján munkálkodjék kultúréletünk to­vábbi virágzásán. Ma, amikor hírt hallanak e nagyszerű kultúrmegmozdulás- ról, megdobban a szívük, s fel­idézik régi emlékeiket és öröm­mel töltik meg lelkűket, Szeret­nének újra itt lenni és gond­ban, izgalomban, örömben osz­tozni azokkal, akik szemtanúi, nézői vagy szereplői e neveze­tes, kedves és szép perceknek, óráknak, napoknak. Nagy ez az esemény annál is inkább, mert egy időre esett a Besztercebányán megrendezett Szlovákiai ifjúsági fesztivállal. Nem is beszélve a küszöbön álló Világifjúsági Találkozóról, melyet Moszkvában rendeznek meg. Tudjuk, hogy nemcsak azok vágytak ma Ostravára, akik egyszer már résztvettek a köz­ponti versenyben, hanem azok is, akik ilyen vagy olyan okból nem jöhettek el. Most látszik meg igazán, hogy érdemes volt dolgozni, küzdeni a járási és kerületi versenyeken az ered­ményes szereplését. Persze, akik a selejtezőkben kiestek, ne.adják fel a harcot, ne hagy­ják abba a megkezdett kultúr- munkát. Lebegjen szemük előtt, hogy az eredményes szereplés hosszú hónapok és évek kitartó munkáját, szilárd helytállást, állandó tenni és alkotni vá­gyást követel. Az ünnepélyes megnyitó ked­den, azaz június 25-én volt, melyen száz és száz pirosken- dős pionír vett részt. Azért csak pionírok, mert a verseny két részre van osztva: június 26-tól 30-ig a nyolcéves iskolák, június 30-tól július 7-ig pedig a tizenegyéves és más közép­iskolák tanulói szerepelnek. — Persze a versenyen munkás és parasztfiatalokból álló kultúr- csapatok is résztvesznek. Az első napon fellépések nem voltak. E nap csupán előkészü­lettel, városnézéssel, ismerke­déssel stb. telt el. teljes képet festeni a pionírok négynapos kultúrversenyéről. — Annál is inkább, mert a ver­senyfellépések más-más helye­ken s majd csaknem egyidóben voltak. Ehhez hozzájárult még az is,, hogy a fellépő kultúr- csoportokat külön kategóriába osztották, így például első ka­tegóriába sorolták a legifjobba­kat, azaz a 6—7 éves gyereke­ket, második kategóriába a 7— 10 év között lévőket, majd a harmadik kategóriába 10—14 éves pionírokat.s A versenyen külön szerepeltek az egyes is­kolák kultúrcsoportjai, szavalói. szólóénekesei, énekkarai, egyes és kettes szólóénekesek, zené­szek és énekcsoportok. Egyéni számokban leginkább Cseh és Morvaország kerületei szerepeltek. így nyilván, hogy e számokban a legtöbb helye­zést is ők kapták. Ám ha Szlo­vákiát Csehországhoz viszonyít­juk, meg kell állapítani, hogy régen még a nyomor tanyá­zott, ma vidámabban, boldogab­ban élnek az emberek, a hava­sok aljában gondtalanul hem­peregnek és játszadoznak a gyerekek. Ezt az új életet tükrözi vissza a Vörös kendő táncegyüttes. A pozsonypüspöki nyolcéves magyar iskola tánccsoportja a Pünkösdölés című kedves és nagyon szép tánccal szerepelt s majd ezt követően a Fonó­tánccal léptek jel és arattak nagy sikert a versenyfellépésen és a vidéki kultúrotthonokban is. Sajnos azonban, hogy a bí­ráló bizottság egyes tagjai vagy elfogultságból, vagy hozzá nem- értésből, nem adtak helyezést a tánccsoportnak. Pedig az összbíráló-bizottság és az új­ságírók, fényképészek, filmesek, akik csak látták a püspökiek táncfellépését, nagy elismeréssel nyilatkoztak, az igazán művé­sziesen táncoló együttesrőli — Ám ami szép, ami jó, elhall­gatni' mégsem lehet, mert ha helyezést nem is kapott az iskola, de elismerést és erkölcsi sikert, igen. Az összbíráló bi­zottság utólag elismerő dicsérő levéllel jutalmazta a kis pioní­rok nagyszerű szereplését. Utó­lagos elismerése ez annak, amit joggal megérdemelt ez a tánc­csoport. De ez is jobb, mint semmi, mert újabb kedvet és lelkesedést ad a gyerekeknek a további kultúrmunkára és szereplésekre. Már mint említet .' em, az egyéni számokban a legtöbb helyezést a cseh kerületek kap­ták, most hadd említsek meg a legjobbak közül egy nevet, a kedves és bájos hangú Malá Olgát, Pardubicéről, a 7 éves szavalót. Malá Olga az első kategóriában a szavalók közül az első díjat nyerte. A kis Ol­gának nagy sikere volt a va­sárnap megrendezett záró ün­nepélyen is, ahol a vitkovicei stadionban ezrek, hosszantartó tapsorkána méltatta a kis Olga szereplését. Nagyon szép és sok reménnyel kecsegtető hangja van a 10 éves Orbán Gizikének is, aki egy szlovák és egy magyar népdallal aratott nagy sikert minden fellépésén. Orbán Gizikét az édesapja kísérte harmonikával. Ő egyébként a pozsonypiispöki nyolcéves ma­gyar iskola tanulója. A máso­dik kategóriában harmadik he­lyezést nyert. Ha már itt tar­tok, meg kell említenem Hideg- hétiné Botlik Olga tanítónő nevét, aki már hét éi vezeti a pozsonypüspöki nyolcéves is­kola kultúrcsoportjort. Szeretnék még sok mindent elmondani e négynapos kultúr- versenyről, mely úgy hiszem, a szereplőknek és a nézőknek is felejthetetlen emlék marad. Ám ahhoz, hogy mindenkiről írjak, egy újságcikk kevés. — Sokat, nagyon sokat lehetne írni a fellépésekről, az élmé­nyekről, mindenről, ami hazánk acélszívében, a kormos, de mégis szép Ostravában, e rövid hét alatt történt. Engedtessék meg, hogy rövid beszámolómat azzal fejezzem be, hogy a hó­napokig tartó nehéz és fárad­ságos munkának igazán megvolt a gyümölcse. Az Országos Ifjú­sági Alkotóversenyen a közel 200 együttes bebizonyította, hogy mire képes és mit tud egy szabad ország ifjúsága. — Hisszük és reméljük, hogy a jövő évben megrendezendő or­szágos versenyen, mely ezúttal Prágában lesz, nemcsak az itt szerepelt, hanem új csoportok­kal is találkozunk majd, ahol újra tanujelét adják legifjabb emberpalántáink, a pionírok annak, hogy tudnak szépet és jót alkotni. (tör) A fellépések a város külön­böző részében és más-más he­lyiségekben folytak. 'A1' legjobb kultúrcsoportok a versenyen kí­vül a városban felállított sza­badtéri színpadokon és üzemi kultúrotthonokban is felléptek. Az előző nap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az egyes csoportok komolyan és alapo­san felkészültek az országos bemutatóra.' Ügy vélem, nem vall szégyent egy csoport sem, Bőven akad dolga a fotó­riportereknek, a filmfelvevők­nek, a televízió munkatársak­nak, akik az utókornak meg­örökítik a legifjabbak szép da­lait, temperamentumos táncait, szóló zene- és táncszámait. Őszintén megvallvu, nehéz Szlovákia kerületei léptek ft a legtöbb táncszámokkal, mindjárt meg is jegyzem, hog a táncszámokban legnagyob sikert és legtöbb helyezést a említett kerületek tánccsopor jai érték el. Vitán felül el kell ismernünk hogy a legtöbb tánccsoport i sabinovi (kisszebeni), a kostol nai, a pozsonypüspöki, a mar gecani és Karlovy-Vary-i tánc csoportok voltak. A sabinoviai Cervená satka (Vörös kendó táncegyüttese a harmadik ka tegóriában első helyezést nyer te. A tánc anyagát a gyereke és a tanítók gyűjtötték ossz különböző vidékekről. A tán mondanivalója röviden a követ kezd. Ott, ahol nem is olyat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom