Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-07-09 / 28. szám
Bratislava, 1957. július 9. A CS1SZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BÍZÓI TSAGA\AK LAPJA VI. évfolyam 28. szám Ára 60 fillér Üdvözöljük barátainkat Nagy örömmel hozzuk a hírt, hogy a testféri Szovjetunió dicső kommunista pártjának és kormányának küldöttsége e napokban meglátogatja hazánkat. Soha se felejtjük el és nem felejthetjük el szovjet barátainkat, akik fegyverrel kezükben, tankokon jöttek el, hogy népeinkét kiragadják a bestiális nácizmus karmai közül. Eljöttek hozzánk sokan, hogy segítsenek, magukkal hozták gazdag tapasztalataikat. —• Életünkben nincs olyan terület, ahol ne éreznénk a személyes kapcsolat áldásos hatását. És most, néhány napra eljönnek hozzánk — első ízben, mint hivatalos küldöttség, a hősi Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormányának képviselői, hogy viszonozzák a mi küldöttségünk téli látogatását. Nem jönnek idegenbe, úgy jönnek ide. mintha haza érkeznének, egy olyan országba, amely közel áll hozzájuk és amelyet jól ismernek. A mi szovjet elvtársaink olyan néppel találkoznak, akinek a Szovjetunió iránti barátság és szövetség szívügye.: Jó! tudjuk, hogy már maga a Szovjetunió létezése, a világ békéért folytatott harca, harca a leszerelésért, a? atomfegyverek betiltásáért, harca a felfegyverzett Nyugat-N'émetországból elhangzó háborús fenyegetések ellen, életfontosságú jelentőséggel bír a népidemokratikus államokra, a béke, demokrácia és a szocializmus ügye számára az egész világon. Éppen mi, itt a szocialista tábor nyugati oldalán sohase felejtkezünk meg arról, hogy a müncheni tragikus időkben ki volt egyetlen igaz jóbarátunk és ki védelmezte érdekeinket. Mi különösen értékeljük azt a védelmet, melyet a hatalmas Szovjetunióval kötött szerződésünk nyújt. Fbben látjuk a proletár internacionaiizmus elveinek időtlen időkig szóló jelentőségét. — Antikor pártunk és kormányunk küldöttsége a Szovjetunióban járt, a szovjet emberek úgy üdvözölték őket, mint kevés más küldöttséget. Moszkvában, Leningradban, Kievben és Szverd- lovszkban mindenütt olyan szeretettel és barátsággal fogadták küldöttségünket, mint a legjobb, leghúbb barátjuk és szövetségesük küldötteit- A február 20-én aláirt közös nyilatkozat bebizonyította, hogy ez a barátság milyen mély és gyümölcsöző. A Szovjetunió kommunista pártjának és kormányának küldöttsége röviddel a SZKP KB jelentőségteljes ülése után érkezik hozzánk. Az ülés értelme, jelentősége és eredménye az, hogy megszilárduljon az SZKP lenini egysége, útban előre, azon az úton, melyet a XX. kongresszus jelentőségteljes határozatai jelölnek meg Mindenki, akinek drága a szocializmus ügye, mélyen értékeli .az SZKP KB jelentőségteljes ülését. Szövetségünk és kölcsönös kapcsolataink elmélyítése nevében üdvözöljük a Szovjetunió kommunista pártjának és kormányának küldöttségét. Az elvtársak olyan országba jönnek, ahol Klcment, Gottwald és a forradalmi harcosaink örökének szellemében úgy őrizzük a Szovjetunió iránti szövetségünket és barátságunkat, mint a szemünk fényét és eltökéli szándékunk, hogy a Szovjetunió oldalán haladunk, soha másként. Ugye nem nehéz? játszi könnyedséggel megfejtheted az Új Ifjúság Nagy Nyári Versenyének kérdéseit. ötödik kérdésünk szintén érdekesnek mutatkozik. VÁLASZODAT JÚLIUS 20-IG VÁRJUK! Második kérdésünk helyes megfejtése Selmecfeénya-lfjúsági vasút Huncut a szellő: hej, belemarkol, haj, belecsipked fába, bokorba — mily csodaszépek —, ujja hegyétől zugnak a rétek. S már tovaröppen: hej, de szívéből, haj, de bolondul csap le a földre, hol kacarásznak vígan a lányok: jó a zsiványnak! S válogatós ám: hej, kire vágyik, haj, kire bámul — csak Julikára! Görnyed is kétrét, úgy löki feljebb szoknyaszegélyét. Bajban a szellő: hej, beleizzad, haj belereszket abba a percbe. Persze, csodát lát: ij szép Juli böro rózsa-parázsát.-w/y yv'yv'vAZ’vvvvvy'y'jvTWAr/r/r////////jvJ' — Mint halnak a vízre... olyan szükségünk van nekünk, embereknek, a barátságra — mondja Galina Ulanová, a világhírű szovjet balett-táncosnő. Ő is nagyon örül a moszkvai Fesztiválnak. Elsősorban a világ minden tájáról ideérkező táncművészeket szándékszik megnézni. A plasztikus és ritmikus mozdulatokban minden nemzet a maga módján igyekszik kifejezni mindazt, aminek örül, vagy ami neki fáj. A kifejezési mőd mindenütt más és más- Az indiai tánc nem hasonlít a kínaihoz.. Az orosz „horovod“-nak kevés köze van a mexikói ,,sambo“-hoz. Bizony, nagyon tarka a táncművészet. . _ • ■ _ Az ezévi Fesztivál, mely nálunk, Moszkvában lesz lebonyolítva, határtalan lehetőségeket nyújt a tánc mestereinek, hogy megmutassák igazi Kicsi koromban azt mondták, úyy neveltek a nagyok, hogy nézz meg fiam mindent, ha okos akarsz lenni, s nekem Besztercebányán van alkalmam szemmel tartani egy gyereket, egy hosszú lábú, furfangos eszií fickót, akinek a homloka alatt öregség és marádiság felfogása csillog: még a földön sem érzem magam biztonságban! A halandók nyelvén ez annyit jelent, hogy nem ül repülőre, autóbuszra, motorbiciklire, nem ö a saját lábára sem, mert, hogy még ott sem érezheti magát biztonságban. Ügy esik rá a tekintetem, hogy alkonyaikor a laskomer- sky völgybe indulunk a Fesztivál-fiatalok nagy erdei mulatságára, autóbusszal természetesen, s mindenki elfoglalja a helyét a járműben, csak ö áll és vár a megállónál paik'osan, legényesen, csintalanul zsebre- dugott kézzel. Kém állhat meg nyelvemen a tüzelő kíváncsiság. — Te nem jössz? — Nem én autóbuszon. — Hát? — Az apostolok lován. És elvágtat. Nyakába veszi a lábát és ugrik az embersürii közepébe. Este az erdő szélén veszem észre csuromvizesen, fáradtan. Szólnék hozzá ismét, kérdezném, de ö megelőz és ingerülten a szavamba vág. — Nem. Nekem ne beszélj. Nem ülök járműre. Nem zavarom, odébbállok s töprengek azon, ki ez a fickó, aki ötkilométereket gyalogol le egy szusszantásra, aztán kedvvel, jó hangulattal végigtáneolja az" éjszakát és szürkületkor gyalogol vissza a Fesztivál- városba, Besztercére. De nem jövök rá, hiába töröm a fejem. Elhatározom, hogy követni fogom a gyereket és kiderítem, mit takar ez a járműtől való félelem, húzódozás, hóbortot-e vagy valami mást? Az első napon simán, bökkenő nélkül kísérhetem. Hanem a kíváncsiságot most már agyonverni sem lehetne bennem. Megkínzottan, fájó lábbal bár, de megyek a fickó után. Megyek a Szlovák Nemzeti Felkelés téren, mellékutcákon, a Fesztivál százféle programadó helyein járok, ahová eszembe se jutni elmenni különben: megyek éhesen, szomjasan, tűző napon, szemerkélő esőben: megyek előre, mint az ember és hátrafelé, akár a rák: megyek, mert megy ő is, igazábanvéve csak ő megy. én csak utána fáradok s egy egész hétig annyit , gyalogolok, hogy ha egyenesbe fognám a megtett utat, nekivághatnák a VI. Világifjúsági Találkozó színhelyének, Moszkvának! S én a kíváncsi, az arra nevelt, hogy nézz meg mindent és tudj meg mindent, még a fiú jármüundorának okáról semmit nem tudok, pedig a Fesztivál utolsóelőtti napján már nem is megyek, nem lehet azt már menésnek nevezni. Ha ma- rqdék erőmet nem dobom be, akkor a kiszemelt fiút, a közlekedés ellenségét elveszítem. A téren még egyszer megpillantom az üldözött sarkát és a szép szökőkutat. S íme mi történik ekkor? A szökőkút eltűnik velem együtt, vagyis én összeesek. A járműellenes fickó karjaiban eszmélek, ö nyálából fel a kövezetről. Néz a szemembe és furcsán, rosszalón mozgatja a fejét, amitől én haragosan ripakodom. — Hol a jármű, hol a megálló? Száljjón fel gyorsan! Ki maga, minek jött maga a Fesztiválra, minek gyalogol ?— Mint aki veszi a szitát és átnéz rajta, sajnálkozón mondja: — Jó ember, én t^vgyalogló vagyok! — Micsoda? — ordítok ma: gamon belül. — Hivatásos távgyalogló! Jaj, világ, jaj, kíváncsiságom, megint összeesek. művészetüket, táncaik nemzeti jellegét vagy iskoláik irányvonalát. Mint művésznő, nagyon örülök, hogy' most ilyen közelről egyszerre ennyi különböző tánc- művészetet láthatok. A tánc különböző formáinak a váltakozása lehetőséget ad kölcsönös tapasztalatgvarapításra. Az ifjúság nagy ünnepén, a művészet tényezőinek, világnézeti különbség nélkül, alkalmuk lesz egymást megismerni és gazdag eszmecseréket folytatni. Én azt kívánom, hogy találkozhassak közismert európai és amerikai balerinákkal, és táncosokkal, már azért is, mert a személyes kapcsolat sokkal hatásosabb a levelezésnél. Szeretnék sokat beszélgetni a művészi tánc jelenlegi állásáról és fejlődéséről. Ezekben a beszélgetésekben biztosan mindannyian sok újat és érdekeset tudunk majd meg. Azt mondják, hogy a vitákban születik az igazság Azt hiszem, nemcsak az igazság, hanem' a barátság is- — És a barátságra most mindennél nagyobb szükség van. Még egy sjép kéget a gyűjteménybe, Egy kiváncsi panasza
