Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-09 / 28. szám

\ A világ figyelnie a múlt héten a Szovjetunióra összponto­sult. Nagy megelégedéssel fogadta a világ haladó emberisége a Szovjetunió Kommunista Párt Központi' Bizottságának hatá­rozatát; Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak kizárását az SZKP Központi Bizottságának elnökségéből és a Központi Bizottságából, valamint Sepilov elvtárs leváltását az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéről és kizárását a’ Központi Bizottság elnökségének póttagjai és a Központi Bi­zottság tagjai közül. Nyugaton különböző találgatásokba bocsát­koztak. Mindenben keresik az okot, csak nem a való igaz­ságban: bogy ez a csoport a párt politikai irányvonalának megváltoztatása céljából pártellenes frakciús módszerekkel igyekezett leváltani a pártnak az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésén megválasztott vezető szerveit. Továbbá említésre méltó az ENSZ leszerelési albizottságának londoni tárgyalásai. Ogvlátszik azt az optimizmust a megegye­zéssel, kapcsolatban, ami eddig Uralkodott, jó mértékben csök­kenteni kell. Az amerikaiak múlt heti javaslata, ami a nuk­leáris fegyverek gyártásának leállításához köti, a nukleáris fegyverekkel való kísérletezéseket — és közben érintetlenül hagyja a fegyverek- halmazát — ez csak egy elodázási manőver és a szovjet javaslat ellen irányul, ami kimondja, hogy azon­nal szüntessék be a kísérleteket a nukleáris fegyverekkel és ezt ellenőrizzék. Figyelmet igényel a Bundestag azon tárgyalása, amelyen az atomenergia kérdésével foglalkoznak és végül a szocialista pártok értekezlete Toulouséban. A SZOCIALISTÁK ÉS ALGÍR i „A szocialista párt válságon ment keresztül“ — írja a fran­cia szocialista pártok értekezle­tével kapcsolatosan a Neue Zü­richer Zeitung“ — és azzal fenyeget, hogy majd olyan so­káig tart, ameddig az algíri események tartanak. Hogy ez mennyire indokolt, azt az értekezlet tárgyalása megmutatta. Az értekezlet köz­ponti kérdését, az algíri kérdés képezte. Nem titok, hogy a szo­cialista pártban, mely soraiba tömöríti a munkásosztály és kisburzsoázia tagjait, már hosz- szabb idő óta ellentétek me­rültek fel. Különösen a szocia­lista párt sorai állandóan azt hangoztatják, hogy veget kell vetni az algíri véres háború­nak. Ez a növekvő ellentét a legutóbbi értekezleten is meg­mutatkozott. Az utolsó előtti értekezleten Liliében Guy Mol- let csoportja 363-al szemben 3.308 szavazatot kapott. Ma 1.200 küldött lépett' fel az al­gíri politika ellen. Az ellentét főleg abban rejlik, hogy Mollet csak a harcok befejezése után kíván tárgyalni az algíri haza­fiakkal, azaz akkor, amikor már leverték őket, vagy amikor a francia hadsereg már hatalma alá kerítette Algítjt. Míg az el­lenzék éppen abban látja a ki­utat, a mai helyzetből, hogy máris azon nyomban megkezdi az algíri szabadságharcosok ve­zetőivel a tárgyalást. Érdemes . behatóbban foglal­kozni azokkal a gondolatokkal, melyeket Guy Mollet az emlí- ; tett értekezleten előadott, ,,A függetlenség nem hoz megoldást, Semmiesetre se jelent szocialista megoldást, tehát olyan megoldást, amely meg­felelő volna úgy az Algíri euró­paiak, mint az arabok számára. Súlyos gazdasági válságba és politikai diktatúra alá kerülné­nek. Csakis a bolsevikiek nyer­nének Itt távlatokat“. Első pillantásra Guy Mollet valóban gondoskodónak látszik. De hogy bizonyítékai mennyire sántítanak, ezt abból is látjuk, hogy utolsó mentségül a „kom­munista mumushoz" folyamo­dik. A szocialista pártok értekez­lete befejeződött. Annak elle­nére, hogy megsokszorozódtak az erők. amelyek a szocialista vezető politikája ellen szegül­nek, mégis csak azt jelenti, hogy folytatják az eddigi irány­zatot. Még sok keserű tapasz­talatot szereznek, amíg az egy­szerű szocialista tagok is való­ban „szocialista megoldást" ér­nek el. ADENAUER MÉGIS FOG ATOMFEGYVERT GYÁRTANI? A múlt héten érdekes vita zajlott le a nyugatnémet Bun­destagban. Jóváhagyás végett előterjesz­tettek egy javaslatot az atom­energia békés felhasználására vonatkozóan- E javaslatban ben­ne kellett lennie egy szakasz­nak, aminek értelmében az atomberendezéseket csakis ez atomenergia békés felhasználá­séra szabad legyen felhasználni. S mi történt? Az előterjesztett javaslat megbukott, mert nem kapta meg a kétharmados szavazat- többséget, Körülbelül 44 keresz­ténydemokrata képviselő nem jelent meg a szavazásnál — ez biztosan a nagy hőség okozta — és Így a javaslat megbukott. Még jó emlékezetünkben van Adenauer kancellár kéjt hónap­pal ezelőtti felháborodása, Szmlrnov szovjet nagykövettel kapcsolatban. Annak idején a Szovjetunió jegyzéket intézeti Bonnhoz, amiben óvva inti őket a nyugatnémet hadsereg atom­fegyverekkel való felszerelésé­nek veszélyétől és úgyszintén az atomfegyverek gyártásától. Adenauer igen mérges volt Szmlrnovra. Állítólag rosszúl Informálta a szovjet kormányt. Amint Adenauer mondja, ö vi­lágosan kijelentette, hogy Nyu- gat-Németország nem akar nukleáris fegyvereket gyártani és ennek dacára a szovjet jegy­zék nem veszi tekintetbe ezt a kijelentését. Még csoda, hogy nem jelentette ki Szmirnóvot „nem kívánatos személynek“, mivel a szovjet kormánnyal nem ismertette a nézeteit. És íme, két hónap múlva a Bundestagban olyan törvény- javaslatot tárgyalnak, amely be­bizonyíthatná a kancellár dü- hösségének a jogosságát, de ez.t semmiképpen sem bizonyltja A német Bundestag nem akar semmi olyat jóváhagyni, ami Németországnak a nukleáris fegyverek termelésében valami­képpen is megkötné a kezét. Július 1-én Ili tagból álló parlamenti kiildöltség érkezett Bur­mából hazánkba, melyet Thokln Then Mmifl vezetett. A kül­döttség a nemzetiségek parlamentjének és a képviselőha/nak a tagjai. Képünkön a burmai parlamenti küldöttség tagjai elhagyják a ruzinl repülőteret. A koreai nép egyhangúlag támogatja a Koreai Népidemokrati­kus Köztársaság felhívását,, melyet a/ Egyesült Államok vezető köreinek ú.i törvényellenes akciói ellen tett. A tiltakozás az ellen irányul, hogy az amerikaiak Dél-Koreában atomtámasz­pontot akarnak létesíteni. Az Eszak-Korea-i főváros dolgozói június 26-án tiltakozó gyűlést tartották az ellen, hogy az amerikaiak megkísérlik « koreai békekötés megsértését Felvételünk Fenjanhan készült. Képünkön a tiltakozó gyűlés részvevőit látjuk. ok víz folyik a Szajnán, míg megérted, hogy milyen a párizsi utca. Minden utca más és megint más, a nappal és az éjjel különböző óráiban. Most legalább egy félméteres gondolatjelet kellene ide- bigyeszteni. Sok idő eltelik, míg érzékelni kezded a házakat, járdákat, mert Párizsban úgy látszik az utcákat nem a ház­sorok, hanem az autók oszlop­sorai képezik. Egyik autó kö­veti a másikat, olyan egymás­után hajtanak, mint ahogy a folyó medrében a víz folyik és a menetet a keresztutakon az útjelzők Irányítják. Ezeket sem­mi sem izgatja jobban, mint, amikor lassan haladsz előre. Mennyi rengeteg autó és bi­zonyára nemcsak gyárosok ül­nek bennünk. Rose Marie Dou- tart kisasszony L'Haureból volt PÁRIZSI UTCA (Jegyzetek a CSISZ küldöttsé­gének útjáról) olyan szíves és megmutatta új kocsiját. Pose Marie kisasszony melegen érdeklődik 'Csehszlo­vákia iránt. Meg is hívjuk öt. Lemondóan int. Sajnos, nem mehet, az apja iskolaigazgató, a maga is tanít és most közö­sen fizetik le a kocsiért a rész­leteket. Négyen megyünk egy sorban Párizs utcáin, Csehszlovákiaiak vagyunk és összesen 11 gyer­mekünk van. Francia barátunk alig akarja ezt elhinni, a fejét csóválja és magyarázatba bo­csátkozik. Náluk ez így van. Flőször autót vesznek, azután hűtőszekrényt, és csak sokkal később azután, meg azután jön a gyerek. Az utcához tartozik a kirán­dulási autókar sofőrje is. A ml sofőrünknek nincs kocsija, de még gyereke se. Vajon miért nincs autója? Naponta 1.200 frankot keres, de csak három napot dolgozik hetenként. — Tizenkétezer frankot fizet egy egyszobás lakásért. Amikor hat napig beteg volt, az orvosnak és az olyan kezelésért, amit a betegsegélyzö nem nyújt, vala­mint gyógyszerekért 3.000.— frankot fizetett ki. Az élelmi­szerek nem drágák és mégis: a vaj *00 frank, a jóminőségü hm ugyanannyi, cukor 118, az olaj ára 117 frank, a zöldség kilogrammonként 200-100 frank. Es hol van még a gázszámla, a fiit és és az öltözködés? Szá­mítsátok csak ki és akkor meg­értitek, hogy mit akart monda­ni az az ember, aki politika- merd esnek vallja magát: „az élet drágább, mint amennyit keresünk!" Elmúlt egy negyed óra és végül már hozzáláthatunk az utca leírásához. Milyen költőies és romantikusak az idők pati­nájával bevont házak, a nap­sugarak játszadoznak a házak ózsdi falain. Az utcák olyanok ..... de hiszen a fényképek többet elmondanak. Mi mondjuk el azt, amit a fényképezőgép nem örökíthet meg. Beszéljünk az üzletekről. Sok van belőlük és mindig töm­ve vannak. Garmadával vannak felhalmozva az árucikkek, a gombostűtől kezdve a cipőkön, ruházaton keresztül a nagy amerikai limuzinokig. Minden­ből van elég bőven és minde­nütt kevés a vásárló, az eláru­sító helyek szinte kongnak az ürességtől. Az objektív, melyet vásároltunk, nem férhet el a pénztárcánkban, még az auto- károk sofőrjének se, de mi be­tekintést nyerhetünk a franciák vásárlási lehetőségeibe. A kor­mány hivatalos adatai szerint Franciaországban a család lét­minimuma havonta 12.000 fran­kot tesz ki. Szakmák szerint 28.000 frankot. A dolgozók 13.8 százalékának van 20.000 frank jövedelme. 20—25.000 frankja van a dolgozók 15.9 százaléká­nak, míg viscont 25—30.000 frank jövedelme van a dolgo­zók 27 százalékának. így tehát a dolgozók felének nincs meg a: a jövedelme, amely a hiva­talosan megállapított létmini­mumhoz feltétlenül szükséges és a dolgozók egyharmadának csak valamivel van többje. Még csodálkozol ugye cseh­szlovák látogatónk, aki a mi üzleteinkre gondolsz. * * * Említettük, hogy a házak kü­lönösen a város közepén igen poétikusnak néznek ki, a csip- kcszerii rácsozató balkonok és a régi repedezett kapuk. Nem­csak Párizsban, hanem Rouen - ban és másutt is. Es megint valami, amit fényképezőgéppel nem örökíthetsz meg. A mun­kások 41 százaléka olyan la­kásban lakik, ahol nincs víz, a lakosok 79 százalékának nincs külön WC-je és -a lakások 88 százalékában, ahol nemcsak munkások, hanem hivatalnokok is laknak, nincs fürdőszobájuk. Már nem is csodálkozol azon, hogy éjjel fél egykor, amikor kiszállsz a párizsi földalattiból, a Metróból cs leállítják a köz­lekedést, nehezen jutsz keresz­tül a várakozók tömegein, akik arra lesnek, hogy mikor tér­hetnek nyugovóra, mert az éj­szaka hátralevő részét ott kény­telenek eltölteni. De láttunk az első párizsi éjszakánkon olyan embert is, aki a börze épületének egyik kiszögelésében zsákokból és rongyokból vetet t magának ágyat. * * * Ezalatt a bulvárokon és a Mont Martre terein és másutt pezsgőket bontogatnak és mil­liókat vernek a falnak. Láto­gass csak el a híres Moulin Rouge mulatóba, kettecskén a legszerényebben otthagyod egy párizsi varrónő kéthavi fizeté­sét. Nem is nagyon fontos, hogy oda menj,- hiszen más kabaréban vagy a kirakatokban színes plasztikus képekben megnézheted ugyanazt a prog- rammot. Anélkül, hogy kiván­csiak lennénk egy teljes miisor­számra, csak úgy találomra odanézünk: a színen a francia forradalom igazságot osztó esz­közét, a guillotlnt látjuk és vagy 15 inkább meztelen, mint ruhába öltözött asszony álldo­gál körülötte. .4 késhez vezető kötélnél egy kifogástalan frakk­ba öltözött férfi áll. Azon a deszkán, melyre az elítélt a fe­jét kell, hogy lehajtsa, egy meztelen női hátulsót látunk. Talán ezért, határozottan azon­ban az árak teszik, hogy livrés portások álldogálnak a bejárat előtt és befelé tessékelik először angolul, aztán németül és a vé­gén még franciául is a járó­kelőket. „Tessenek besétálni, az igazi hamisítatlan természe­tet csak lent látják meg!" Különben lehetsz éppen úgy 14, mint 70 éves, ha van 20 frankod, akkor egy automatá­ban végignézheted, hogy mikép­;•pen vetkőzik .egy nő A film •már lekopott, de a na is. Más iautomaták is szórakozást nyúj­tanak, például repülő, céllövö ...'válhat belőled, elektromos gép­fegyverrel veheted célba az el­lenséges repülőgépeket, vegy­iedig puskával indulhatsz med­vék ellen, esetleg futballmér­kőzést is rendezhetsz saját- magaddal szembe. Persze, hogy rendezhetsz, ha minduntalanul meg nem zavar­na a festettarcú. kikent, kifent "udvarias kisasszonyok, suttogó hamisítatlan angol beszéde, vagy , az üvegek csörömpölése. Ha J amerikait akarsz látni, akkor v van belőlük elég. Idős hölgye­ket furcsábbnál furcsább kala­pokban találhatsz a Louvreban, és fiatal katonai külsejű fiatal férfiakat civilben este vagy jobban mondva éjjel a bulváron. * * * Néhány pillanatfelvétel rövid párizsi csatangolásainkból. Es mégis elég ahhoz, hogy mélyen gondolkodóba essünk. — Még egy pillanatfelvétel a Poisoniere bulváron, néhány emeletes épü­let áll, nem valami fényes kül­sővel. A legfelső emelet úgylát­szik kiégett, A ház elmondhat­ná, hogy néhány hónappal ez­előtt hogyan védték meg a la­kói a felbőszült csőcselékkel szemben. Az épület sokat szenvedett, de nemkevésbé a védelmezői, egyiküket az oltási munkálatok közben lelőtték^ A körülzárt ház akkor szabadult fel, ami­kor az előváros gyáraiból a munkások eljöttek. Amikor az utcáról belépsz és megkérdezed, hogy vajon a VHumanité szerkesztőség épü­letiben jársz-e, az idősek jó­akarat ónak kinéző francia ud­variasan megadja a választ. Kinézel az ablakon a zajos bulvárra és arra' gondolsz, hogy a humanitás — emberséget jelent. MIROSLAV HILLER Az angol nemzetközösség ülésezett 1943-ban F Williams, egy neves angol politikus kijelen­tette: ..Az angol impérium rr.esz- szeáll az összeomlástól, gyor­san új erőre és össztartásra tesz szert". Az angol gyarma­tosítás utódjának szavai óhaj­tól tanúskodnak, de semmikép­pen sem tükrözik a reális hely­zetet. Az iskolás térképeken a rózsaszínű területek, melyek a , British Empire“ megjegyzéssel vannak ellátva, gyanúsan és gyorsan halványodnak. A brit impérium számára az 1956-os év nagyon kritikus volt. A brit impérium fő támasza az volt, hogy bírták az utakat az anyaszigettöl egész Indiáig- Ezt az utat a Gibraltár, Cip- rusz, Szuez, Aden, és Szingapúr jelentették. Ezek a helyek biz­tosították a brit impérium ha­lalmát. A tavaly Nagy Britan­nia elvesztette ellenőrzését vég­legesen e támaszpontok egyik legfontosabb ja fölött; Szuez fölött. Malájföldnek, ahol Szingapúr fekszik, kénytelen volt önálló­ságot adni Nagy Britannia. Cip- rusz már egy néhány éve forr, aminek a végét nem lehet más­képpen látni, mint, hogy hozzá fogják csatolni Görögországhoz. Az 1936-os évet a brit im­périum éppen hogy csak átvé­szelte. A szuezi kaland elég okot adott arra, hogy India, Ceylon mind hangosabban követeljék kilépésüket a Commonvvealth- böl, csak a brit akciók gyors felszámolásának köszönhető, hogy az angol nemzetközösség, nek mind a kilenc tagja össze­jött a múlt napokban London­ban. A Cammonwealth utolsó- előtti ülésétől egy figyelemre­mélté dolog történt. A közös­ségnek egy új tagja született: Ghana. E néger állam miniszter- elnöke az első szinesbőrű afri­kai képviselő, aki először lépett be a Downing Street-i házba és elfoglalta a helyét a kerék­asztalnál. Még három évvel ezelőtt angol börtönben sínylő­dött politikai tevékenységéért, hazájában, Akreban. Hasonló volt Nehru, India miniszterel­nök útja is, aki az angol bőr-' főnből az angol miniszterelnök székházéba került. Ghana| növelte a Commonwe­alth «zort sorait, akik a szfnes- bőrűeket képviselik; India, Cey­lon, Pakisztán a Dél-Afriká-i Unió és Ghana- Igaz, a Dél-Af- rlka-i Unió nem képviseli a színcsbörüeket, hanem a fehé­reket, az ottani fajgyűlölőket. Ha figyelmbe vesszük, hogy Malájföldet Is felakarják venni a Commonwealthbe, akkor a színesek és a fehérek arányo­san lesznek képviselve, öt az öthöz. Hogy az angol nemzetközös­ség formális, azt tudjuk, de ennek ellenére egész jogosan megkérdezhetjük, mi ’ tartja össze ezeket a különböző gaz­dasági és politikai jellegű 'or­szágokat. Nem Is járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hooy a különböző politikai célok el­lenére a gazdasági érdekek azok, arhelyek együtt tartják a nem­zetközösség államait. Az egész Commonwealth elsősorban gaz­dasági tömörülés és' csak az­után politikai alakulat. A reali­tás iránti anqol érzéknek kö­szönhető, hogy annak idején az angol vezetők felfedezték: a gazdasági érdek az a tényező, amelyen az egykori világhiro- ralmat valamennyire még ösz- sze lehet tartani, s ezért a Commonwealth-et elsősorban gazdasági érdekközösséggé épí­tették ki. Politikai szempont­ból rendkívül laza, majdnem azt mondhatnánk „eszmei“ for­mával ruházták fel. A színes domíniumokat elsősorban a gaz­dasági érdek fűzi Angliához. Az, hogy gazdaságilag, illetve iparilag gyengébbek lévén a volt anyaországnál, a dominiumi státus jogi egyenrangúságánál fogva számtalan olyan gazda­sági előnyt élveznek, amely előnyben a közösséghez nem tartozó államok nem részesül­hetnek.’ Az elmaradott országok kérése hogy az angol kapitalisták tő­kebefektetést eszközöljenek, ná­luk süket fülekre talált. És így, mint látjuk, ez az utolsó gazdasági közösség s minél tovább, annál gyatrább- —Iac— z

Next

/
Oldalképek
Tartalom