Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-07-09 / 28. szám
\ A világ figyelnie a múlt héten a Szovjetunióra összpontosult. Nagy megelégedéssel fogadta a világ haladó emberisége a Szovjetunió Kommunista Párt Központi' Bizottságának határozatát; Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak kizárását az SZKP Központi Bizottságának elnökségéből és a Központi Bizottságából, valamint Sepilov elvtárs leváltását az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéről és kizárását a’ Központi Bizottság elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül. Nyugaton különböző találgatásokba bocsátkoztak. Mindenben keresik az okot, csak nem a való igazságban: bogy ez a csoport a párt politikai irányvonalának megváltoztatása céljából pártellenes frakciús módszerekkel igyekezett leváltani a pártnak az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésén megválasztott vezető szerveit. Továbbá említésre méltó az ENSZ leszerelési albizottságának londoni tárgyalásai. Ogvlátszik azt az optimizmust a megegyezéssel, kapcsolatban, ami eddig Uralkodott, jó mértékben csökkenteni kell. Az amerikaiak múlt heti javaslata, ami a nukleáris fegyverek gyártásának leállításához köti, a nukleáris fegyverekkel való kísérletezéseket — és közben érintetlenül hagyja a fegyverek- halmazát — ez csak egy elodázási manőver és a szovjet javaslat ellen irányul, ami kimondja, hogy azonnal szüntessék be a kísérleteket a nukleáris fegyverekkel és ezt ellenőrizzék. Figyelmet igényel a Bundestag azon tárgyalása, amelyen az atomenergia kérdésével foglalkoznak és végül a szocialista pártok értekezlete Toulouséban. A SZOCIALISTÁK ÉS ALGÍR i „A szocialista párt válságon ment keresztül“ — írja a francia szocialista pártok értekezletével kapcsolatosan a Neue Züricher Zeitung“ — és azzal fenyeget, hogy majd olyan sokáig tart, ameddig az algíri események tartanak. Hogy ez mennyire indokolt, azt az értekezlet tárgyalása megmutatta. Az értekezlet központi kérdését, az algíri kérdés képezte. Nem titok, hogy a szocialista pártban, mely soraiba tömöríti a munkásosztály és kisburzsoázia tagjait, már hosz- szabb idő óta ellentétek merültek fel. Különösen a szocialista párt sorai állandóan azt hangoztatják, hogy veget kell vetni az algíri véres háborúnak. Ez a növekvő ellentét a legutóbbi értekezleten is megmutatkozott. Az utolsó előtti értekezleten Liliében Guy Mol- let csoportja 363-al szemben 3.308 szavazatot kapott. Ma 1.200 küldött lépett' fel az algíri politika ellen. Az ellentét főleg abban rejlik, hogy Mollet csak a harcok befejezése után kíván tárgyalni az algíri hazafiakkal, azaz akkor, amikor már leverték őket, vagy amikor a francia hadsereg már hatalma alá kerítette Algítjt. Míg az ellenzék éppen abban látja a kiutat, a mai helyzetből, hogy máris azon nyomban megkezdi az algíri szabadságharcosok vezetőivel a tárgyalást. Érdemes . behatóbban foglalkozni azokkal a gondolatokkal, melyeket Guy Mollet az emlí- ; tett értekezleten előadott, ,,A függetlenség nem hoz megoldást, Semmiesetre se jelent szocialista megoldást, tehát olyan megoldást, amely megfelelő volna úgy az Algíri európaiak, mint az arabok számára. Súlyos gazdasági válságba és politikai diktatúra alá kerülnének. Csakis a bolsevikiek nyernének Itt távlatokat“. Első pillantásra Guy Mollet valóban gondoskodónak látszik. De hogy bizonyítékai mennyire sántítanak, ezt abból is látjuk, hogy utolsó mentségül a „kommunista mumushoz" folyamodik. A szocialista pártok értekezlete befejeződött. Annak ellenére, hogy megsokszorozódtak az erők. amelyek a szocialista vezető politikája ellen szegülnek, mégis csak azt jelenti, hogy folytatják az eddigi irányzatot. Még sok keserű tapasztalatot szereznek, amíg az egyszerű szocialista tagok is valóban „szocialista megoldást" érnek el. ADENAUER MÉGIS FOG ATOMFEGYVERT GYÁRTANI? A múlt héten érdekes vita zajlott le a nyugatnémet Bundestagban. Jóváhagyás végett előterjesztettek egy javaslatot az atomenergia békés felhasználására vonatkozóan- E javaslatban benne kellett lennie egy szakasznak, aminek értelmében az atomberendezéseket csakis ez atomenergia békés felhasználáséra szabad legyen felhasználni. S mi történt? Az előterjesztett javaslat megbukott, mert nem kapta meg a kétharmados szavazat- többséget, Körülbelül 44 kereszténydemokrata képviselő nem jelent meg a szavazásnál — ez biztosan a nagy hőség okozta — és Így a javaslat megbukott. Még jó emlékezetünkben van Adenauer kancellár kéjt hónappal ezelőtti felháborodása, Szmlrnov szovjet nagykövettel kapcsolatban. Annak idején a Szovjetunió jegyzéket intézeti Bonnhoz, amiben óvva inti őket a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelésének veszélyétől és úgyszintén az atomfegyverek gyártásától. Adenauer igen mérges volt Szmlrnovra. Állítólag rosszúl Informálta a szovjet kormányt. Amint Adenauer mondja, ö világosan kijelentette, hogy Nyu- gat-Németország nem akar nukleáris fegyvereket gyártani és ennek dacára a szovjet jegyzék nem veszi tekintetbe ezt a kijelentését. Még csoda, hogy nem jelentette ki Szmirnóvot „nem kívánatos személynek“, mivel a szovjet kormánnyal nem ismertette a nézeteit. És íme, két hónap múlva a Bundestagban olyan törvény- javaslatot tárgyalnak, amely bebizonyíthatná a kancellár dü- hösségének a jogosságát, de ez.t semmiképpen sem bizonyltja A német Bundestag nem akar semmi olyat jóváhagyni, ami Németországnak a nukleáris fegyverek termelésében valamiképpen is megkötné a kezét. Július 1-én Ili tagból álló parlamenti kiildöltség érkezett Burmából hazánkba, melyet Thokln Then Mmifl vezetett. A küldöttség a nemzetiségek parlamentjének és a képviselőha/nak a tagjai. Képünkön a burmai parlamenti küldöttség tagjai elhagyják a ruzinl repülőteret. A koreai nép egyhangúlag támogatja a Koreai Népidemokratikus Köztársaság felhívását,, melyet a/ Egyesült Államok vezető köreinek ú.i törvényellenes akciói ellen tett. A tiltakozás az ellen irányul, hogy az amerikaiak Dél-Koreában atomtámaszpontot akarnak létesíteni. Az Eszak-Korea-i főváros dolgozói június 26-án tiltakozó gyűlést tartották az ellen, hogy az amerikaiak megkísérlik « koreai békekötés megsértését Felvételünk Fenjanhan készült. Képünkön a tiltakozó gyűlés részvevőit látjuk. ok víz folyik a Szajnán, míg megérted, hogy milyen a párizsi utca. Minden utca más és megint más, a nappal és az éjjel különböző óráiban. Most legalább egy félméteres gondolatjelet kellene ide- bigyeszteni. Sok idő eltelik, míg érzékelni kezded a házakat, járdákat, mert Párizsban úgy látszik az utcákat nem a házsorok, hanem az autók oszlopsorai képezik. Egyik autó követi a másikat, olyan egymásután hajtanak, mint ahogy a folyó medrében a víz folyik és a menetet a keresztutakon az útjelzők Irányítják. Ezeket semmi sem izgatja jobban, mint, amikor lassan haladsz előre. Mennyi rengeteg autó és bizonyára nemcsak gyárosok ülnek bennünk. Rose Marie Dou- tart kisasszony L'Haureból volt PÁRIZSI UTCA (Jegyzetek a CSISZ küldöttségének útjáról) olyan szíves és megmutatta új kocsiját. Pose Marie kisasszony melegen érdeklődik 'Csehszlovákia iránt. Meg is hívjuk öt. Lemondóan int. Sajnos, nem mehet, az apja iskolaigazgató, a maga is tanít és most közösen fizetik le a kocsiért a részleteket. Négyen megyünk egy sorban Párizs utcáin, Csehszlovákiaiak vagyunk és összesen 11 gyermekünk van. Francia barátunk alig akarja ezt elhinni, a fejét csóválja és magyarázatba bocsátkozik. Náluk ez így van. Flőször autót vesznek, azután hűtőszekrényt, és csak sokkal később azután, meg azután jön a gyerek. Az utcához tartozik a kirándulási autókar sofőrje is. A ml sofőrünknek nincs kocsija, de még gyereke se. Vajon miért nincs autója? Naponta 1.200 frankot keres, de csak három napot dolgozik hetenként. — Tizenkétezer frankot fizet egy egyszobás lakásért. Amikor hat napig beteg volt, az orvosnak és az olyan kezelésért, amit a betegsegélyzö nem nyújt, valamint gyógyszerekért 3.000.— frankot fizetett ki. Az élelmiszerek nem drágák és mégis: a vaj *00 frank, a jóminőségü hm ugyanannyi, cukor 118, az olaj ára 117 frank, a zöldség kilogrammonként 200-100 frank. Es hol van még a gázszámla, a fiit és és az öltözködés? Számítsátok csak ki és akkor megértitek, hogy mit akart mondani az az ember, aki politika- merd esnek vallja magát: „az élet drágább, mint amennyit keresünk!" Elmúlt egy negyed óra és végül már hozzáláthatunk az utca leírásához. Milyen költőies és romantikusak az idők patinájával bevont házak, a napsugarak játszadoznak a házak ózsdi falain. Az utcák olyanok ..... de hiszen a fényképek többet elmondanak. Mi mondjuk el azt, amit a fényképezőgép nem örökíthet meg. Beszéljünk az üzletekről. Sok van belőlük és mindig tömve vannak. Garmadával vannak felhalmozva az árucikkek, a gombostűtől kezdve a cipőkön, ruházaton keresztül a nagy amerikai limuzinokig. Mindenből van elég bőven és mindenütt kevés a vásárló, az elárusító helyek szinte kongnak az ürességtől. Az objektív, melyet vásároltunk, nem férhet el a pénztárcánkban, még az auto- károk sofőrjének se, de mi betekintést nyerhetünk a franciák vásárlási lehetőségeibe. A kormány hivatalos adatai szerint Franciaországban a család létminimuma havonta 12.000 frankot tesz ki. Szakmák szerint 28.000 frankot. A dolgozók 13.8 százalékának van 20.000 frank jövedelme. 20—25.000 frankja van a dolgozók 15.9 százalékának, míg viscont 25—30.000 frank jövedelme van a dolgozók 27 százalékának. így tehát a dolgozók felének nincs meg a: a jövedelme, amely a hivatalosan megállapított létminimumhoz feltétlenül szükséges és a dolgozók egyharmadának csak valamivel van többje. Még csodálkozol ugye csehszlovák látogatónk, aki a mi üzleteinkre gondolsz. * * * Említettük, hogy a házak különösen a város közepén igen poétikusnak néznek ki, a csip- kcszerii rácsozató balkonok és a régi repedezett kapuk. Nemcsak Párizsban, hanem Rouen - ban és másutt is. Es megint valami, amit fényképezőgéppel nem örökíthetsz meg. A munkások 41 százaléka olyan lakásban lakik, ahol nincs víz, a lakosok 79 százalékának nincs külön WC-je és -a lakások 88 százalékában, ahol nemcsak munkások, hanem hivatalnokok is laknak, nincs fürdőszobájuk. Már nem is csodálkozol azon, hogy éjjel fél egykor, amikor kiszállsz a párizsi földalattiból, a Metróból cs leállítják a közlekedést, nehezen jutsz keresztül a várakozók tömegein, akik arra lesnek, hogy mikor térhetnek nyugovóra, mert az éjszaka hátralevő részét ott kénytelenek eltölteni. De láttunk az első párizsi éjszakánkon olyan embert is, aki a börze épületének egyik kiszögelésében zsákokból és rongyokból vetet t magának ágyat. * * * Ezalatt a bulvárokon és a Mont Martre terein és másutt pezsgőket bontogatnak és milliókat vernek a falnak. Látogass csak el a híres Moulin Rouge mulatóba, kettecskén a legszerényebben otthagyod egy párizsi varrónő kéthavi fizetését. Nem is nagyon fontos, hogy oda menj,- hiszen más kabaréban vagy a kirakatokban színes plasztikus képekben megnézheted ugyanazt a prog- rammot. Anélkül, hogy kiváncsiak lennénk egy teljes miisorszámra, csak úgy találomra odanézünk: a színen a francia forradalom igazságot osztó eszközét, a guillotlnt látjuk és vagy 15 inkább meztelen, mint ruhába öltözött asszony álldogál körülötte. .4 késhez vezető kötélnél egy kifogástalan frakkba öltözött férfi áll. Azon a deszkán, melyre az elítélt a fejét kell, hogy lehajtsa, egy meztelen női hátulsót látunk. Talán ezért, határozottan azonban az árak teszik, hogy livrés portások álldogálnak a bejárat előtt és befelé tessékelik először angolul, aztán németül és a végén még franciául is a járókelőket. „Tessenek besétálni, az igazi hamisítatlan természetet csak lent látják meg!" Különben lehetsz éppen úgy 14, mint 70 éves, ha van 20 frankod, akkor egy automatában végignézheted, hogy mikép;•pen vetkőzik .egy nő A film •már lekopott, de a na is. Más iautomaták is szórakozást nyújtanak, például repülő, céllövö ...'válhat belőled, elektromos gépfegyverrel veheted célba az ellenséges repülőgépeket, vegyiedig puskával indulhatsz medvék ellen, esetleg futballmérkőzést is rendezhetsz saját- magaddal szembe. Persze, hogy rendezhetsz, ha minduntalanul meg nem zavarna a festettarcú. kikent, kifent "udvarias kisasszonyok, suttogó hamisítatlan angol beszéde, vagy , az üvegek csörömpölése. Ha J amerikait akarsz látni, akkor v van belőlük elég. Idős hölgyeket furcsábbnál furcsább kalapokban találhatsz a Louvreban, és fiatal katonai külsejű fiatal férfiakat civilben este vagy jobban mondva éjjel a bulváron. * * * Néhány pillanatfelvétel rövid párizsi csatangolásainkból. Es mégis elég ahhoz, hogy mélyen gondolkodóba essünk. — Még egy pillanatfelvétel a Poisoniere bulváron, néhány emeletes épület áll, nem valami fényes külsővel. A legfelső emelet úgylátszik kiégett, A ház elmondhatná, hogy néhány hónappal ezelőtt hogyan védték meg a lakói a felbőszült csőcselékkel szemben. Az épület sokat szenvedett, de nemkevésbé a védelmezői, egyiküket az oltási munkálatok közben lelőtték^ A körülzárt ház akkor szabadult fel, amikor az előváros gyáraiból a munkások eljöttek. Amikor az utcáról belépsz és megkérdezed, hogy vajon a VHumanité szerkesztőség épületiben jársz-e, az idősek jóakarat ónak kinéző francia udvariasan megadja a választ. Kinézel az ablakon a zajos bulvárra és arra' gondolsz, hogy a humanitás — emberséget jelent. MIROSLAV HILLER Az angol nemzetközösség ülésezett 1943-ban F Williams, egy neves angol politikus kijelentette: ..Az angol impérium rr.esz- szeáll az összeomlástól, gyorsan új erőre és össztartásra tesz szert". Az angol gyarmatosítás utódjának szavai óhajtól tanúskodnak, de semmiképpen sem tükrözik a reális helyzetet. Az iskolás térképeken a rózsaszínű területek, melyek a , British Empire“ megjegyzéssel vannak ellátva, gyanúsan és gyorsan halványodnak. A brit impérium számára az 1956-os év nagyon kritikus volt. A brit impérium fő támasza az volt, hogy bírták az utakat az anyaszigettöl egész Indiáig- Ezt az utat a Gibraltár, Cip- rusz, Szuez, Aden, és Szingapúr jelentették. Ezek a helyek biztosították a brit impérium halalmát. A tavaly Nagy Britannia elvesztette ellenőrzését véglegesen e támaszpontok egyik legfontosabb ja fölött; Szuez fölött. Malájföldnek, ahol Szingapúr fekszik, kénytelen volt önállóságot adni Nagy Britannia. Cip- rusz már egy néhány éve forr, aminek a végét nem lehet másképpen látni, mint, hogy hozzá fogják csatolni Görögországhoz. Az 1936-os évet a brit impérium éppen hogy csak átvészelte. A szuezi kaland elég okot adott arra, hogy India, Ceylon mind hangosabban követeljék kilépésüket a Commonvvealth- böl, csak a brit akciók gyors felszámolásának köszönhető, hogy az angol nemzetközösség, nek mind a kilenc tagja összejött a múlt napokban Londonban. A Cammonwealth utolsó- előtti ülésétől egy figyelemremélté dolog történt. A közösségnek egy új tagja született: Ghana. E néger állam miniszter- elnöke az első szinesbőrű afrikai képviselő, aki először lépett be a Downing Street-i házba és elfoglalta a helyét a kerékasztalnál. Még három évvel ezelőtt angol börtönben sínylődött politikai tevékenységéért, hazájában, Akreban. Hasonló volt Nehru, India miniszterelnök útja is, aki az angol bőr-' főnből az angol miniszterelnök székházéba került. Ghana| növelte a Commonwealth «zort sorait, akik a szfnes- bőrűeket képviselik; India, Ceylon, Pakisztán a Dél-Afriká-i Unió és Ghana- Igaz, a Dél-Af- rlka-i Unió nem képviseli a színcsbörüeket, hanem a fehéreket, az ottani fajgyűlölőket. Ha figyelmbe vesszük, hogy Malájföldet Is felakarják venni a Commonwealthbe, akkor a színesek és a fehérek arányosan lesznek képviselve, öt az öthöz. Hogy az angol nemzetközösség formális, azt tudjuk, de ennek ellenére egész jogosan megkérdezhetjük, mi ’ tartja össze ezeket a különböző gazdasági és politikai jellegű 'országokat. Nem Is járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hooy a különböző politikai célok ellenére a gazdasági érdekek azok, arhelyek együtt tartják a nemzetközösség államait. Az egész Commonwealth elsősorban gazdasági tömörülés és' csak azután politikai alakulat. A realitás iránti anqol érzéknek köszönhető, hogy annak idején az angol vezetők felfedezték: a gazdasági érdek az a tényező, amelyen az egykori világhiro- ralmat valamennyire még ösz- sze lehet tartani, s ezért a Commonwealth-et elsősorban gazdasági érdekközösséggé építették ki. Politikai szempontból rendkívül laza, majdnem azt mondhatnánk „eszmei“ formával ruházták fel. A színes domíniumokat elsősorban a gazdasági érdek fűzi Angliához. Az, hogy gazdaságilag, illetve iparilag gyengébbek lévén a volt anyaországnál, a dominiumi státus jogi egyenrangúságánál fogva számtalan olyan gazdasági előnyt élveznek, amely előnyben a közösséghez nem tartozó államok nem részesülhetnek.’ Az elmaradott országok kérése hogy az angol kapitalisták tőkebefektetést eszközöljenek, náluk süket fülekre talált. És így, mint látjuk, ez az utolsó gazdasági közösség s minél tovább, annál gyatrább- —Iac— z