Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-06-11 / 24. szám
/ ókai Mór szülővárosában, Komáromban rendezték meg az idei Országos Szavalóversenyt. E kedves, szép kis városka tekintélyét ez az esemény csak növeli. Annál is inkább, mert Szlovákia minden magyarlakta vidékéről egy-egy magyarajkú fiatal képviselte faluját, városát, járását, vagy kerületét. A versenyen, több mint 30 fiatal vett részt. Ez szép, ám, ami mégis fáj: egyetlenegy munkás vagy paraszt fiatal sem vett részt a versenyen. Nem tudom, mi ennek az oka, nem is boncolom. Egyet azonban megjegyzek: ez hiba, s valljuk meg őszintén, ezért mindannyiunkat súlyos mulasztás és felelősség terhel. Pedig, de szerettem volna hallani Ralog Péter, vagy Nagy István szájából is egy-egy szép Arany, Petőfi és Ady verset... így az elismerés a diákoknak marad. Közülük is annak, aki ezt ki is érdemelte. Ez a szám pedig nem sok. A tíz. vagy tizenkét helyezett közül elsőként kell megemlítenem Vas Gttót, az érsekújvári 11 éves magyar középiskola növendékét. Vass Ottó, Ady: Sírni, sírni, sírni... és Vörösmarthy: A vén cigány című versét adta élő, mély át érzéssel, tiszta hang- kiejtéssel, csak egy kissé nagyobb pátosszal, mint kellett volna. Csupán ennyit róhatunk fel hibájául. S egyben figyelmeztetjük is, hogy kerülje az erőltetett pátoszt és pózolást. Ugyanez a hiba Micinger Ágota verselöadásában is. Vigyáznia kell a pózolásra és a pátoszra, kiváltkép egy olyan versnél, amit ő adott elő, melynek a kiválasztásáért külön dicséret illeti. A vers, amit szavalt, Iszakovszkij verse: Ének a békéről A címe mindent elárul. Tehetséges szavaló Mészáros Erzsébet is. Nála óriási plusz a mértéktartás, a hangszínezés, hibája viszont a hatáskereső, arcmimika, mely olykor-olykor az ellenkező hatást váltja ki. Ö egyébként bratislavai. Arany János: Ágnes asszonyát adta elő. VASS OTXŐ Nem tudom, miért nem kapott helyezést Kardbs 11 ríná, Kaffka Margit: Pétiké jár című kedves éj bájos versének előadásáért. A verset szépen és igazán mély érzéssel adta elő. A bírálóbizottság eme döntésével nem értek egyet, mert véleményem szerint Kardos Ilonától jóval gyöngébb szavalok is kaptak első helyezést. A prózai előadók közül Kriszta Katalint és Pap Zsuzsannát kel(r kiemelnem. Itt megjegyzem, hogy szép teljesítmény volt minden prózai előadótól, hogy ők is könyv nélkül, azaz szóról- szóra betéve adtak elő egy-egy regényrészletet, novellát, vagy elbeszélést. ' Összegezve az egészet, megállapít hat juú, hogy az ez éri Országos Szavalóverseny lényegesen jobb volt, mint a tavalyi. Ám ismételten meg kel! jegyeznem, hogy jövőre szeretnénk a színpadon munkás és parasztfiatalt is látni. És még egyet; több CSISZ tagot, mert ezen a versenyen leginkább a pionírok szerepeltek. Nem mintha ezt kifogásolnám. Csak hadd szerepeljenek ők is, ez csak jó és bíztató. H ogy teljesebb legyen a verseny képe, szólnom kell az esti kultúrműsorról is, mit a komáromiak adtak. A zsúfolásig megtelt kultúrpalota nézői egy kis ízelítőt kaptak a komáromi műkedvelők műsorszámaiból is. Volt ott népitánc, dal és népizene is. A műkedvelők közül legnagyobb sikert a „Druzba" vegyes énekkar aratta. Az énekkar tagjai munkásfiatalok és diákok. Egy igazán erős és tehetséges együttes ez, mely az Ifjúsági alkotóverseny országos bemutatóján foggal remélheti a legjobbakat. Az énekkar vezetője, Bobok György, pedagógus minden elismerést megérdemel. Csak tanítsa és vezesse tovább ezt az együttest. Mi hálásak leszünk neki és az énekkar tagjainak is egy-egy szép népi vagy mozgalmi dal előadásáért, Xiert egy ilyen együttest öröm és jóleső érzés hallgatni. (tör) RÉV LÍVIA ZONGORAESTJE — V. GHEORHIU ÉS A BRÜNNI FILHARMONIKUSOK A bratislavai Zenei Fesztivál két szép hangversenyéről számolhatunk be olvasóinknak. Sorrendben első a magyar származású, de francia színeket képviselő Rév Lívia zongoraestje. — A művésznő, aki tudásának alapjait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerezte, nem okozott csalódást a közönségnek. — Finom ízléssel összeállított műsora, biztos technikája, nyugodt fölénye egyaránt elismerésre méltó. Igaz, dinamikai tekintetben szélesebb skálát vártunk volna tőle, de így is örlilni tudtunk a művészi értékű tolmácsolásának. Chopin 24 prelűdje — az érzelmeknek és színeknek ez a csodálatos kaleidoszkópja — főleg technikai megoldásában volt nagyszerű. A klasszikusok tolmácsolásában — Händel, Mozart — kaptunk legtöbbet rokonszenves vendégünktől, aki ha nem is „világklasszis", de kétségtelenül a kitűnő zongoristák közé tartozik. A Brünni Filharmónia kitűnő és igen magas színvonalat képviselő zenekarát Bretislav Bakala vezényelte rutinos kézzel, biztos tudással, de nem elegendő szuggesztlvltással.— Műsoruk kiemelkedő száma Schumann tavaszi Udeséget árasztó, örökifjú a-moll Zongoraversenye volt. amit egy nagyon-nagyon tehetséges fiatal pianista, Valentin Gheorghiu adott elő könnyedén, fölényesen, rutinosan, s annyi képzelőerővel, és lendülettel, amennyire — bevalljuk — nem voltunk elkészülve. Gheorghiu az idei Zenei Fesztivál második kellemes meglepetése (a bécsi W. Kamper után); i'aig-ivérig muzsikus, aki minden poreikájával benne él a hangok világában, s tökéletesen tolmácsolja a mű mondanivalóit. (Dr J.) KESERŰBB A SÍRÁS (Folytatás) Az ínyenc gyümölcs csak kísértett tovább. Egy asztalon állt nagy halomban. Az etető közben elügrott valahová Ni, most itt az alakalom! — villant át az agyán. Sebtében körülnézett. A közelben senki Hirtelen mozdulattal a gyümölcs felé nyúlt. Nem, mégse.1 — húzta vissza a karját. A majmok az eledelt látva, éktelen rikácsolásba kezdtek, A közelben még mindig senki. A banán és a narancs illata kihívóan csillandazza az orrát. Nem, nem lehetett ellenállni. Egy koszorú fügét a zsebébe süllyesztett, S mint aki jól végezte dolgát, nagy odaadással seperni kezdett. Megérkezett z etető. Szétosztotta az adagokat. S ekkor éktelen kiabálásba kezdett. Jóska nem értette ugyan szavait, de megsejtette a bajt, Hirtelen összefutottak az alkalamzottak Az etető hadonászva kiátozott. Bekövetkezett, amitő annyira }fét. A koszorú fügét megtalálták nála. A szempárok megvetést, gyűlöletet lövettek feléje. Egyszerre hatalmas villanás, valami fényképész örökítette meg a zavarában piruló, izzadó Jóskát. Innen is mennie kellett. Az etető hadonászva kiáltozott, volt Jóska fényképe! Magyar menekült, tolvaj! Hát ezek érdemelnek könyöriiletet ? És így tovább. Szörnyűséges szégyen! — A megaláztatás is csak bizonyos fokig viselhető el. — Haza, pajtás! Haza! Inkább börtön, mint ez! Jóskának mentőötlete támadt. Felkereste az ír családot, akiknél a karácsonyt töltötte. Nem koldulni, csupán kölcsönt ment kérni. — Visszaküldöm — otthonról. Az írek marasztalták, majd megváltozik. I^esz az jobb is. Most sok a menekült, egyszerre nem megy. Ö azonban hajthatatlan maradt. Az írektől any- nyi pénzt kapott, ami Belgiumig kettőjüknek elegendő az ül ra. Másnap indúltak. A kikötőben már várták az írek. Kis csomagot hoztak: élelmet az útra. Még egy jól becsomagolt zacskót is átnyújtottak Jóskának. Megnézte: szegfűmag. — Tudták, hogy kertész. Jóska szeméből hatalmas könnycsepp gördült le. A meghatottság tört utat. Egészen elszokott az efféle megnyilvánulásoktól. Lám, vannak jó emberek is. Hej, ha Angliában is mindenki ilyen volna! A hajó elszakadt a partról, Még sokáig integettek az íreknek. A part távolodott, mind sűrűbb ködfátyol nehezedett rá. Álmaink, reményeink szigete, isten veled! KIT KERES? Rata — ta — ta. Rata — ta- ta. Csattognak a gyors kerekei. A távolság egyre fogy, közeledik a magyar határ. Vajon mi vár rájuk? Börtön? Megvetés ? A kerekek csattogásának ütemére dobol a szív is. Néhány hete innen indultak el, s most megtért bűnösként térnek visz- sza — haza. Haza! Édes ízű szó. Repülhetsz vágyaid kibontott szárnyain keletnek, nyugatnak — a puha, meleg fészek csak visszavár mindenkor. Vándorolhatsz a nagyvilágban lázálmokat kergetve, de ha elfáradsz, a haza keblére zár. Bejárhatod a földkerekséget, dg országok, világvárosok káprázatos gazdagsága sem tud kárpótolni azért a kicsike, akácillatos, pacsirták dalától hangos földdarabért, ahol bölcsőd ringott, ahol az első lépéseket tetted, ahol az első szót gügyögted. S most ide térnek vissza. Feleség, gyermekek várják Igaz, nem hoznak kincseket, amint néhány hete hitték. De van-e nagyobb kincs a nyugodt otthonnál ? A haza szívélyesen fogadta eket. A határállomásról hamarosan útnak indították őket Budapest felé. Micsoda öröm lesz otthon! — Ujjongott Jóska. A négy lurkó belémcsümpeszkedik, elég lesz a sok kérdésre válaszolni. Budapestre estefelé érkeztek. Hevenyében búcsúztak egymástól s kik-ki sietetett övéihez. Jóska a kis csomagocskával a hóna alatt szinte repült a harmadik emeletre, Hosszan, türelmetlenül csengetett. Végtelennek tűnő várakozás után végre léptek közelednek az ajtó mögött. Majd csikordul a kulcs és ... Az ajtóban idegen arc jelenik meg. — Kit keres kérem? Jóska levegő után kapkod. — A ■.. családomat.., — A, maga a B. József, mrágkertész? — álmélkodik az asszony. — Igen ... — Szegény ember. A családja december végén külföldre menekült — maga után. Jóska űrt, végtelen űrt érez maga körül, amely egyre söté- tebb, egyre mélyebb. S ő zuhan a feneketlen sötétségbe. A szobában, az ő volt szobájukban tér magához. Az idegen asszony áll felette és vízzel kínálja. Víz a csapból, az 8 csapjukból. Hihetetlen, nem lehet igaz! Lassan körülnéz a szobában, amelyben már félhomály honol. De megváltozott itt minden! A berendezés, a bútorok. És hiányzik a négy gyerek, az asszony, akik valahol a nagyvilágban apjukat keresik. Ö az oka! Keresetről, jó sorról hazudott. S most az asszony a négy gyermekkel nekivágott a nagyvilágnak, ahonnan ö csalódva, csömörlötten tért vissza. Borzalom! NÉGY ÁRVA APJÁT KERESI Este ért Pistához. Az asszony a gyerek és Pista újjongva fogadták. Micsoda boldogság! Együtt vannak, újra együtt. De ö? Vele ml lesz? Pistáék rögtön észrevették a bajt, Jóska egy székre roskadt le. — Elmenekültek,., miattam,,. Nem használt a vígasztalás, a könny patakokban csurgóit az arcán, Szörnyű a bűntudat érzése! — Ne búsulj, nem veszett el semmi, Megtaláljuk őket s visz- szajönnek, mint mi is visszajöt- l Unk. — El... elveszett minden ... A szűk lakás konyhájában vetettek számára ágyat. Az álom messzire elkerülte, mert megpihenhet-e kavargó, forrongó lélek párnás ágyban? Reggel az asszony ébredt el-' s'ónek. Sietett reggelit készíteni visszatért férjének. — Jézusmária! Pista is kiugroH. A gáztűzhely felé dűlve feküdt mozdulatlanul, amelyen az egyik csap nyitva volt. A halott Jóska előzőleg az ablakot is kinyitotta, nehogy a gáz kárt tegyen az alvókban. Az orvosi megállapítás szerint az öngyilkosságot röviddel azelőtt, a reggeli órákban követte el. A lelki tusa tartott-e eddig, vagy csupán a háziakra való tekintettel tette-e ebben az időpontban? — örök titok marad. Ködös, esős időben csak Pistáék kísérték a koporsót. A friss sírhalmon egyetlen koszorú művirágokból.-- Tavaszra elvetjük a szeg: fűmagot, hadd virítson sírján az egyetlen, utolsó emlék — törülgette szemét Pista felesége. A sírásó a friss hantba köny- nyedén behelyezte a fejfát, amelyen ez a szerény szöveg áll: B. József, élt 38 évet. R József, akit a nagyvilág valamelyik zugában felesége és négy árvája keres, már őrükre hazatért. (Vége) Shaw Csokoládéhös-e a „fiatalok színpadán* A nyitrai kerületi Színházat az utóbbi időben egyre többen nevezik a „fiatalok színpadának“. Az együttes zömét a hra- tislavai Színi- és Zeneművészeti Főiskola fiatal abszolvensei alkotják, akik meg akarják mutatni „mit tudnak“. Május havában két bemutatóval is jelentkeztek: Lubomír Smrcok, szlovák író mai életből merített parasztdrámájával, a sokat vitatott Burco Magda-val, valamint az ír szatirikus Bemard Shaw kevésbé ismert három felvoná- sos komédiájával, a CsokoládéPOLÖNY1 SZONJA hős-sel, dr. Eugen Rosian, szlovák fordításában. Shaw ebben a darabban bal-; káni szláv témakörből merít, az 1885—86-os bolgár-szerb háborúból, és a darab színhelye is az akkori Bulgária. Szaranov bolgár őrnagyot az első hírek hősként ünnepük, mert lovasságával nekirontott a szerb tüzérségnek és győzött. Menyasszonya, Hajni a is hőst lát benne. A szerb csapatok menekülése során azonban egy kapitány ugrott be Rajnia ablakán és Rajnia elbújtatja és megmenti öt. A kapi<" tányról aztán kiderül, hogy nem is szerb, svájci, aki zsoldosként harcolt a szerb hadseregben és azt sem állítja magáról, hogy hős. Ellenkezőleg, bevallja, hogy a csatéban inkább fél, mert hát „tíz katona közül kilenc szokott félni", és azt is bevallja, hogy jobban szeret tarsolyában csokoládét hordani, mint töltényt. Rajnia el is nevezi „csokoládé- hős"-nek. Bluntschli kapitány,— mert fgy hívják a csokoládéhőst — elárul azonban mást is. Nem tudván azt, hogy Szaranov Rajnia menyasszonya, emondja, hogy a bolgár Őrnagy nem is „hős“, egyszerűen hadbíróságot érdemelne, mert hiszen a tüzérség csak azért nem lőtte szét a rohamot, mert nem volt lövedéke. Sok szellemes bonyodalom után Rajnia és Bluntschli egymásra találnak, Szaranov pedig véghez visz egy igazi hőstettet — az előítéletekkel terhes bolgár burzsoá atmoszférában megkéri Rajnia cselédjének, Lukénak a kezét, A darab tengelyében a csokoládéhős áll ő az a tipikus Shaw figura, akin keresztül a szocialista író elmondja nézeteit a burzsoá értelemben vett hősiességről és erkölcsről. A csokoládéhős színészi alakításától tehát igen sok függ. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Tánc, ének, megindító báj,.. Széljegyzetek az eperjesi Ukrán Népi Együttes munkájáról Az eperjesi Ukrán Népi Együttes bemutatkozó előadása lelkesedő visszhangot váltott ki a zsúfolásig megtelt nézőtér publikumából. Vitán felül áll:, egy ilyen bemutató sokat jelent, Mindaz, amit láttunk, sajátságos és eredeti ízű volt, mentes minden erőltetettségtől, amely kiforgatná a lényeget, vagyis azt, amit az ukrán népművészet rejt magában. Kormányunk mindig támogatta és bátorította hazai folklórunk fejlesztését és ez a bemutató a legkitűnőbb alkalom volt arra, hogy meggyőződhessünk: milyen magas fokra jutotak az eperjesi ukrán népművészek táncaik, dalaik, népszokásaik hagyományainak továbbfejlesztésében. Az újonnan szervezett népiegyüttes szinte valamennyi tagja olyan ifjakbói sorakozik, akik ezelőtt legfeljebb amatőr módon foglalkozott a tánccal — természetes tehát, hogy pár hőnap alatt nem szerezhették meg az átlagot túlszárnyaló tudást és főként a színpadi tapasztalatot. Közel száz jóindulatú, művész- hajlamú egyén gyűlt itt egybe, hogy szfvvel-lélekkel szolgálhassa népét, hazáját, szocialista köztársaságunkat. Az eperjesi „Poddukelsky ukrajinsktf l'udovy súbor“ most majd kelet-szlovákia városkáit és községeit látogatja meg, hogy lendületes műsorával felélessze, tovább éltesse és fejlessze népének szokás-, zene- és tánchagyományait. Júliusban országos turnét szerveznek, hogy az ukrán nép művészetét megismertessék, megszerettessék köztársaságunk valamennyi lakosával. Túlságosan messzemenő következtetéseket eddigi munkájuk és e bemutató után nem lehet még levonni és általánosítani sem lehet. De érdemes gondolkodni a még teljesen ki nem dolgozott lélektani szervezésen és módszeren. Mostani műsorukban a kompozíció adta feszültségét az előadóknak sikerült az elején kifejezniük, de produkciójuk nem tudta később fokozni a kellő hangulatot. A tánc nagy technikai felkészültséget kíván meg (és nem csak ugrálásból áll) (gy az előadásban jelentkező hiányosság főleg technikai kérdéssé minősül. Ez a bemutató után nyilván több időt fordítanak maid a tánc, de ugyanakkor a tánc- ének és általában a kompozíció teljes harmonizálására, kidolgozására. A néptánemúvészet folytonosan fejlődik és a vele együt nem haladó „szakember“ értékét veszíti. Új lendületre van tehát szükség, új formák keresésére, nem pedig túlzsúfolt — néhol unalmasan ható, hosszú témamentes életképekre, hanem arra a lüktető ütemre törekedjenek, amelyet valamennyi népi együttes világszerte műsoraiba Iktatott. A PULS (mert így nevezik rövidítve az eqyüttest) előadóművészeinek fejlődését és sikerét akkor tudjuk majd igazában lemérni, ha külső eszközeiket, minden esetben az igazi, következetes és őszinte alakmegformálás igénye fogja fűteni és tagjai, vezetői megértik, hogy egységesebb músor-szerkesztésre, világosabb, érthetőbb vonalvezetésre van szükség. Egy ilyen együttes, nem operett. Ébredjenek rá, hogy nem múkedvelés- ről van itt szó, hanem művészetről, népünk művészetéről. —< Több pozitívum kell tehát, ötlet és gradáció. Több átélésre van szükség és ne csupán, gyakran helytelenül kihasznált, illusztris túl játszásokkal igyekezzenek meghódítani a közönséget. Ezen sem a saját művészetüknek nem tesznek jő szolgálatot, sem- pedig a közönség ízlésének alakítását sem szolgálják igazán. Eőry M. EmiJ »Sírni, sírni, sírni. J
