Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-06-11 / 24. szám

SPORTSZERÜSÉG-ÉSSZERÜSÉG A bratislavai Klement Gottwald Pionír}iáz igazgatója, a gyermeknap afkal- mából a legjobb tanulóknak könyvjutalmat ad ád. A jutalomnak igen örül­nek a gyermekek. Kellemes vasárnap délután van, az okácillat ráült a falura. Az ebédutáni pihenés időszaka is elmúlt, széjjel kellene nézni, összetalálkozni az isme­rősökkel, elszórakozni valahol. Ahá, éppen futballmérkőzés készül, hiszen oda is elmehetünk. Két-három isme­rőssel már útközben összetalálkozunk és irány a pálya, várjuk a mérkőzés kezdetét A partizánskei és a párkányi labda­rúgó válogatott áll ki egymásai vetél­kedésre, hogy vajon melyik tizenegy nyeri meg a mérkőzést. Előre mennek a tippelések. Egyik, a nagyobb fél azt állítja, hogy a partizánskei játékosok jobbak, szebben játszanak, de viszont a párkányiaknak ismerősebb a közön­ség és a környezet, meg durvábbak is, lehet, hogy a szép játékkal mégha va­lamivel technikásabbak is • a parti- zánskeiak, nem tudnak érvényesülni a párkányiakkal szemben. Durvák a párkányiak, lerugdossák a sporttársaikat, már aztán, hogy lehet az? Ki tudja? Valamelyik mérkőzésen is durváskodtak odahaza, azért tiltot­ták le a párkányi fútballpályát és most nem játszhatnak rajta egy ideig. Ez az oka annak is, hogy a muzslai pá­lyán folyik le ez a mérkőzés a két csapat között, mert igazság szerint a párkányi pályán kellene megtörténni a találkozónak­Megszólal a bíró sípja, kezdődik a játék. A közönség a legtárg,világosabb, hiszen mind a két csapat idegen előtte nem ismernek egy játékot sem, így tehát mint ilyenkor rendesen történni szokott, a jobban játszó tizenegyet bíztatja. Ügy volt, ahogyan a többség vélekedett, a mérkőzés megkezdése előtt. Csakhogy a párkányiak mégsem tudtak a durvasággal sem érvényesül­ni, mert bizony a partizánskeiak góljai háromszor megmozgatták a párkányi kapus hálóját. A kisebb-nagyobb lök- dösésektől eltekintve, kezdetben még nem volt komoly durvaság — de itt megjegyezzük a kisebb-nagyobb lök- dösések is nagy durvaság számba men­nek, mert ez nem sportszerű. Hanem már akkor, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy kikapnak a párkányiak és pontot S zemélye nem von magára semmi különösebb figyelmet, Feid Ka- raibrahimovics-Karelli. Magas, inkább sovány, jó egészségben élő 24 éves jiatalember. Igen, személye nem vonja magára a figyelmet, de étkezésének különlegessége annál inkább. Fellépé­sekor nemcsak a nézőközönséget, ha­nem az orvostudományt is kérdőjel elé állítja. Karelli Boszniában nevelkedett, s mint kisgyermek nagyon szerette a szilvát és őszibarackot. Gyakran elő­fordult, hogy lenyelte a gyümölcs magját is. Ekkor figyeltek fel először hozzátartozói arra, hogy a lenyelt magot megemészti. Egy alkalommal kavicsot nyelt és ez sem okozott za­vart emésztésében, Inaskorában már valósággal szükségét érezte annak, hogy kemény tárgyakat egyen, meg­evett egy csomó vasforgácsot. Ahogy nőtt — úgy növekedett „ét-' vágya" is. Egy ízben a kocsmában felöntött a garatra, s fogadásból meg­evett egy söröspoharat és egy tá­nyért, Másnap, amikor kijózanodott, megijedt, hogy baja lesz, de minden simán elmúlt. Karelli most Jugoszlávia különböző városaiban mutatja be „evéstudomá­nyát“. Legutóbb Noviszádon nagyszá­mú közönség előtt fogyasztotta el kü­lönleges vacsoráját. A megterített asztalon bő választék volt. Előételnek gramofonlemez és kavics, utána varró­tű, rajzszeg, egy 60 cm hosszú lánc, porcelán és zománca s tányér, egy, kettő és öt dinárosok, pecsétviasz, alu- míniumvilla, zsilett, autógumi és egy 60 wattos égő. Ügy látszik ez alkalommal különö­sen éhes volt, mert asszisztense két­szer-háromszor rászólt: elég már: — azonban ő tovább ropogtatta a gra­mofonlemezt. Jókora falatokat haraJ pott le belőle, majd jól megrágva, lenyelte. Utána ivott fél pohár vizet és lenyelt néhány diónagyságú kavi­csot. , A pecsét viasz után néhány másod­perc alatt eltűnt a gyomrában a mint­egy 60 centiméter hosszú lánc is, s hogy ezt a „száraz" étlapot változat', tosabbá tegye — bekapott egy tojást. (Bizonyára héjastól!) Ezután következett a főétel, mutat- ványának legnehezebb és legidegfeszí- tőbb része, h rajzszegek és a zsilett- penge fogyasztása. Egymásután tűntek el a gyomrában a jókora rajzszegek. »Étkezés“ közben többször megnedve-' veszítenek, kezdődött csak meg igazán a ,rugbi“. Nehéz leírni azt a durvasá­got, amit a párkányiak műveltek, de egy kiragadó esetet, ami koronát tett az erőszakosságra, meg kell említeni, mégpedig azt, hogy az egyik párkányi játékos „simán" hasbarúgta az egyik partizánskei futballistát, Az eset any- nyira súlyos volt, hogy orvosi beavat­kozásra volt szükség. A bíró is köz­belépett, de a párkányiak megtámadták a bírót is. A nézőközönség előtt elter­jedt az hiedelem, ami lehet, hogy lo­gikus, hogyha verekedés van, letiltják a muzslai pályát is, nemcsak a párká­nyit. Azzal a vérmesebb, belemenősebb nézők berohantak a pályára és elkezd­ték verni a párkányiakat. Persze volt annyi eszük, azoknak, hogy idejében elfutottak, mert a józanabbak kinyi­tották a pálya kapóit és a résen volt rá alkalmuk elmenekülni. No meg az­tán akadt olyan játékos is, hogy a kerítésen vetette át magát, bizonysá­got téve arról, hogy ugyancsak sok­oldalú sportedzésen esett át, amíg pályára léphetett. És mindez miért? Azért, hogy vala­melyik játékos becsúszó szereléssel elveszi a másiktól a labdát, még nem kell pofonvágni. Azt is tudnia kell minden futballistának, ha egyszer a labdába rúg már, hogy mindig az a fél győz, amelyik szebben, jobban játszik, a közönség tetszését pedig csak ilyen módon lehet megnyerni. — A sport semmiféle ágazatában durva­sággal, erőszakkal győzni nem lehet, vagy legalábbis értékes győzelmet nem lehet aratni. A kemény játékot is le­het sportszerűen űzni. Ha valaki tel­jes odaadással tőle telhető lendülettel játszik a pályán s nyaktörö vagy bo- kaficamító tettekre is képes, azért, hogy megszerezze a labdát, még min­dig lehet sportszerű. De valakibe belerúgni, megverni, azért, mert job­ban, szebben játszik, vagy ha nem is játszik szebben, az ugyanannyi, mintha az utcán hasba vagy térden rúgok egy ismeretlen embert. Természetesen, hogy az ilyen tett nem lelkesíti a kö­zönséget és a sporttörvények is bün­tetik, a durvaságot elkövető játékost. Sajnos a jelen időszakban sok-sok sítette ingét a gyomra tájékán. — A közönség meggyőződhetett róla, hogy a nedves ing pillanatok alatt megszárad Karelli gyomrának hőségé­től. A zsilettpengéket először kétfelé harapta, majd ezeket még három­három részre és lenyelte. Igaz, utána nem egy pohár, hanem két pohár víz­re volt szüksége, úgy látszik nehezebb falat volt... Egy alumíniumvilla, majd néhány varrótű kettéharapása és elfogyasztása után az autógumival „birkózott". — Nehezen tudott leharapni belőle, bele- vörösödött, de végül is sikerült eltün­tetnie gyomrába. Különleges vacsoráját — miután a tányérokat is megette — egy 60 wat­tos villanykörtével fejezte be. Előbb a fémfoglalatát harapta le, majd be­vette a körtét a szájába és összerop- pantotta . . . Ez hát Karelli különleges vacsorája. Másfél éve foglalkozik hivatásszerűen vas- és egyéb tárgyak evésével. Ha huszonnégy órára eltér megszokott étlapjáról, akkor nagy fájdalmakat érez a gyomrában és elviselhetetlen jejfájás kínozza. Állkapcsa és nyaka szembetűnően fejlett. De fogai is különlegesek, hiszen 2.5—3 milliméter vastagságú acélt is átharap. Két foga azonban mégis csorba. Egy alkalommal ugyanis fran­durva játékos futballozik és sok csa­pat messze terjedő hírre tett szert az erőszakoskodásairól A CS1SZ alapszervezeteknek, vala­mint a Sokol egyesületeknek kell ezen segíteni. Flsősorban az lenne a meg­oldás, hogy eg.y-egy durvább kirohanás után a legközelebbi CSISZ vagy Sokol gyűlésen a fejére kell olvasni a fiatal futballistának és jószándékúan, vagy keményen megmagyarázni neki, hogy a más ember testi épsége fontosabb, mint a csapat helyezése, vagy mint két-három gól,'vagy egy szögletrúgás Azonkívül a durvaság nem a futballis­ta erejét vagy képességét mutatja ki, hanem a brutalitását. Tehát durvaság­gal semmiféleképpen nem válik kie­melkedő személlyé sem a faluban, sem a nézőközönség szemében. Ha nem használ a szép szó, a legradikálisabb intézkedést kell megvalósítani- nem kell pályára engedni, legalább addig, amíg nem változtatja meg nézetét. — Hiszen a csapatnak sem tesz jót, ha egy-két durva játékos van benne, mert veszélyezteti a létét, ugyanúgy járnak, mint a párkányiak, hogy a büntető szankciók sorozatán kell át­esniük és ezáltal csorbát szenved a sportteljesítményük a jó sportolók­nak is­A CSISZ-nek és a SOKOL egyesüle­teknek azt is meg kell már tüzetesen értetni minden fiatal sportolóval, hogy a sport elsősorban testedzést jelent, azután szórakozást, a teljesítmény pedig, ha a testedzést vesszük alapul csak másod, vagy harmadrangú szere­pet jelent. Ez az oka annak, hogy egy szépen technikásán játszó csapat, ha egy-két gólkülönbséggel vereséget is szenved valahol, még mindig jobb vé­leménnyel van róla a közönség, mint a durván játszó csapatról és szíveseb­ben is megnézi a játékát. Egyelőre elég ennyi, később majd beszélünk még a sportról. De a CSISZ alapszervezeteknek a júniusi tagsági gyűlésen beszélni Is és a tagsági gyű­lések után tenni is kell vaiamit ezen a téren, a sport jó hírnevéért és a sportolók testi épségéért a SOKOL egyesületekkel karöltve. Szünygi Z. cinkulcsot „evett", de mivel túl vas­tag volt és nem bírta elrágni, fogai közé szorította és kalapáccsal ütötte, hogy eltörjön. A kulcs eltört, de vele együtt két foga is. A pulai fesztivál alkalmából foga­dásból „megevett“ egy tizenhét kilós kompresszort. Más alkalommal három nap alatt egy kerékpárt. Karelli nemcsak kemény tárgyat eszik. Tavaly élő mérgeskígyókat is evett, de ettől kiütések jelentek meg rajta és ezért felhagyott a kígyók irtásával. Jól lehet, fő eledele vas, üveg, porcelán — naponta eszik húsz­harminc deka egyebet is. Legjobban a babot szereti, de nem veti meg a jó erős szilvapálinkát sem. A ljubljanai klinikán vizsgálat cél­jából savat akartak venni a gyomrá­ból. De mire a szondát kivették, hi­ányzott a fém része, s a gumija ösz- sze volt marva. Csupán néhány csepp savat sikerült kivenni, de az is lecsöp­pent a parkettra, sisteregni és füstölni kezdett és kiégette a parkettot. Aki Karelli mutatványait végignézi, akaratlanul is arra a megállapításra jut, hogy egész különleges természeti jelenséggel áll szemben. Az orvostu­domány bővebb tudományos magyará­zatot adhatna erről a nem minden­napi esetről. (A noviszadi Magyar Szó nyománj.f A CSISZ újból nagy feladatot vál­lalt, hogy a kuncicei építkezésekre ezer fiatal brigádost indít. A CSISZ bratislavai kerületi vezetősége is fog­lalkozott ezzel a kérdéssel. Svihorik elvtárs, a CSISZ szeredi járási vezető­ségén beszélt a toborzás előkészítésé­nek fontosságáról. Kihangsúlyozta, hogy először elméletileg, kell a tobor­zásra készülni. A járási vezetőség, a titkárság és az alapszervezetek elnö­keinek aktívája kell, hogy pontosan számonvegye a lehetőségeket, tehát a járás funkcionáriusai tanácskozzak meg, hogy miképpen lehetne brigá- dosokat toborozni a kuncicei építke­zésre. Az elméleti előkészítés alatt azt értette, hogy azok, akik rajzolni tud­nak, majd a villámhíradókhoz érdekes rajzokat készítenek és azok, akiknek kellemes a hangjuk, majd közremű­ködhetnek a helyi leadó mellett és az, akinek jó tolla van, azL, a járási me­zőgazdasági lapba írna cikkeket. Szóval alaposan és „elméletileg“ Is alaposan elő kell készíteni a toborzást. Svikrik elvtárs szavai szinte lázba hozták a szeredieket. Hric elvtárs, az 1957. április 17-én a Hlas Cudu-ban „Ostrava hívja a fiatalokat“ címen közzétett cikkében kifejezésre juttatta, hogy Svihorik elvtárs szavai túlságosan elméletinek tűntek fel. Mi történt a tanácskozás utáni hé­tig, azaz 1957. április 26-ig? A sze­redi járásra hárult az a feladat, hogy hét brigádost szerezzenek. Április Illés Bertalan, Bacska: Ez a versed is csak átlagos próbálkozás. Mi szí­vesen közölnénk tőled verset, ez nem rajtunk múlik. Küldjél jobbat. Mészáros Erzsébet, Bratislava: Le­velét köszönjük. ígérjük, hogy a jö­vőben nem feledkezünk meg arról, amit kért- Kérjük írjon ön is a tanu­lók kultúrmunkájáról. Abaházy Bertalan, Dobra: Beküldött novellád gyönge, közlésre még nem érett. Nincs a novellában ötlet, for­dulat, a befejezése is ellaposodik. Batyalik László, Nagysalló: Verselő készséged van, azonban verseid nem közölhetjük. Az ifjúság életéről írott cikkedet szívesen fogadjuk F. A. Perbenyík: Versed nagyon ál­talános, vezércikk ízű. Tanulj és olvass sokat. Racskó Jenő, Kassa: Verseid hatá­rozott tehetségről vallanak. Pontosab­ban és tömörebben fogalmazz. Várjuk további verseidet, örülnénk ha közöl­hetőt is küldené!­Horosz Árpád: Az újabb verseid is csak gyönge próbálkozások, sokat kell tanulnod. M. Erzsébet, Balony: A te versed is csak gyönge próbálkozás. A bíztatás elhamarkodott volna. A döntést rád bízzuk. Polák Dániel, Vízkelet: Itt van újra a tavasz című versedben semmi újat nem mondasz. Egy tanácsunk van, ha verselni akarsz, olvass és tanulj sokat. 26-án Bratislavában Szeredről kilenc hrigádos jelentkezett. Ez a kilenc fiú valóban kiváló, mert a Szereden je­lentkezett tizenkilenc fiatal közül, akik aláírták a jelentkezési ívet, a járásban a legjobbakat válogatták ki. Nem akartunk olyanokat küldeni, akik évente háromszor-négyszer vál­toztatják foglalkozásukat, de olyano­kat se, akiket már nemzetgazdaságunk fontos részlegeire kiküldtünk és nem teljesítették küldetésüket. Olyanokat sem akartunk küldeni, akik iszákosak és rossz a magaviseletük. Helyesen jártunk el, hogy nem küldtük Kolenic és Stoklas elvtársakat, akik Szereden csak lődörögnek és szinte látni rajtuk, hogy azon spekulálnak, miképpen lóg­hatnának meg Ostravába. Csakis olya­nokat küldtünk, akik jó munkások, mint például Masár elvtárs, a GXÄ traktorjavítóját és a bratislavai kerü­let ökölvívóját. Vele megy Galbavy elv­társ, a barátja is. A majcihovi szövet­kezet hat jó dolgozója is megy. Csakis akkor teljesíthetjük felada­tunkat, ha előzőleg elméletileg is ala­posan felkészülünk, mert a gyakorlat­ban csak akkor mutatkozik az ered­mény. A bratislavai kerület 1957 május ?2-én 80 brigádost küldött ki. A szere- diek teljesíteni akarják a feladatot. A CSISZ szeredi járási vezetőségének kollektívája. Levelezőink írják Az egységünk CSISZ szervezete fő­leg a kultúrmunka terén ért el jelen­tősebb sikereket. De a kultúrmunkával nem csak arra szorítkozunk, hogy szabad időnket kellemesebbé tegyük általa, hanem előadások segítségével meggyőzzük egységünk tagjait arról, hogy milyen fontos, hogy a harci gya­korlatokban jól megálljuk helyünket és pontosan teljesítsük a kitűzött íeí- adatokat. Hogy mennyire hatékonyan dolgozunk, bizonyítja az is, hogy a kultúrmunkáért kitüntették egységün­ket, a CSISZ kerületi bizottságának zászlajával. Az életünk különben igen vidám, sokat szórakozunk és a harci gyakor­latok mellett a testnevelésnek is igen fontos szerepet tulajdonítunk. 'Ä bevo- nulásunk óta sokat tanultunk, sokat fejlődtünk és mindig készen állunk a haza védelmére. NAGY ISTVÁN Katona * * HrS A füleki színjátszók Á füleki Béke-üzem klubjának szín­játszói mindenütt nagy sikerrel léptek fel Szigligeti: „Bajusz“ című víg játé­kából átírt Párizsi vendég című há^ romfelvonásos operettel. Losoncon S Vigadó nagytermében is bemutatták az operettet. Zubkó László ügyes ren­dezése, a szereplők jő alakítása, a kosztümöktől és a díszletektől a kö­zönség el volt ragadtatva. Tóth Adri­en, Perec Ica, Mázik Kató, Fehér Zol­tán, Dobiás Pál és Mihalik József j$ alakításukért sok tapsot kaptak* Ez nem háborús marad­vány, hanem a nagybodaki kemence, amelyet a lakosság közösen használ és a falu népének egy része ebben süti kenyerét, Ilyen kemen­cét más faluban nem talál­hatunk és régi, kedves ha­gyományt örökít meg szá­munkra. Ez a kemence még azért is érdekes, mert na­gyon régi néprajzi érdekes­ség közé lehet sorolni és sok vita, szerelmi valllomás, ta­lálka történt már a közelé­ben. A YASEVO EMBER 3 NAP ALATT MEGESZIK EGY KERÉKPÁRT Elmélet nélkül nincs gyakorlat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom