Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-04-16 / 16. szám

Jé&si (bácsi két i&v&íe. Kedves fiatal barátaim! Ne vegyétek rossz néven tőlem, hogy így egyszerre néven szólítalak mindnyájatokat, mint régi ismerősöket — pedig lehet, hogy sosem láttuk egymást. Valahogy én többnek érzem magam mint barát. Most ne az idő­sebb jogos szavát, hanem a felelősségérzetet értsétek szavamból. Én négy gyermeket neveltem fel — ha tud­nátok milyen viszonyok között — és ma hét unokám van. Talán fölösleges leírnom, hogy mennyire szeretem őket. Én is szülő vagyok, mint a ti szüléitek, akik éle­tüket is szívesen adnák gyermekük boldogságáért. — Örülhettek, hogy nincs szükség ilyen áldozatra, az élet ma már nem állítja úton-útfélen válaszút elé a szülői szívet: a gyümölcs, melyért mi hajdan hiába görnyed­tünk, ma tálcán kerül elétek — s ezt valahogy kevesen látják meg közületek. Az elmúlt hetekben többször utaztam vonaton, autó­buszon s annyi gúnyos, elégedetlen megjegyzést hallot­tam tőletek, hogy szinte hinni sem akartam fiilemnek. Szidtátok a vasútot, az autóbuszt, perces késésekért — vajon mennyit üldögéltek ti munkaidő alatt’ Ütöttétek a kártyát, vígan fújva a füstöt, ,észre sem vettétek, hogy a hatvan évesek hátatok mögött támaszkodnak — nékik már nem jutott ülőhely. Ezek az apró dolgok nagyon elkeserítettek és ez adta kezembe a tollat; a gúnyos mosoly, a szavak, amelyek ajkatokról elröp­pentek „már megint berseny!" Hej, de szívesen verse­nyeztem volna én is — és sokan apáitok közül is, 25-30 évvel ezelőtt, ha lett volna hol. Tudjátok ti, hogy éltünk mi akkor? 1931 It<; ná*un*< a helyzet olyan 1 kibírhatatlan, hogy a munkás­ság a végsőkig el van keseredve. — Még 1930-ban az uradalmak napi 15 koronát fizettek — s mire beköszön­tött a tél, már senkinek sem volt munkája. Fiatal, erőteljes munkás­embereknek koldulni kellett menni. Ekkor a zsíros parasztok azt mond­ták, hogy amíg a fiatal erős munká­sok. koldulni mennek, addig nem kell a néptől félni. Mi megértettük ezeknek a szavaknak a jelentőségét. A tardoskeddi proletáriátus tudatára ébredt annak, hogy nem koldulni, ha­nem harcolni kell a munkáért, a ke­nyérért, mert a mostani éhségrend alatt élni nem lehet. Megalakult a pártszervezet. Tavaly 15 korona napi bér volt és télre mégis csak a Koldulás maradt. Ez évben pedig már csak 7 korona 50 fillér napibért fizetnek a munkás­nyúzó figurák. Mi lesz az idei kere­setből a jövő télre? Hogyan lehet eből megélni? S ezért az éhségbérért reggel fél hattól este hétig, van úgy, hogy nyolcig is kell dolgozni. 13 óra hosszat 7.50 koronáért! 57 fillér jut egy órára Ebbe nem tud belenézni a szoc.- dem. „igazságügymniszter úr!“ Ez a kereset még a napi kosztra sem elég. Egy kiló kenyér 1 korona 10 fillér. A kenyér mellé való, reggel ÍSO fillér, ebéd 80 fillér, uzsonna 80 fillér. A vacsora vízben burgonya 1 korona. Főzelékre és dohányra 2 Jío- rona^ Tekintse meg ezt az étkezést a szoedem. közélelmezési miniszter. Bizonyára már csak a látásától is job­ban fog pislogni, mint a miskolci kocsonyában a béka. — Eddig és ne tovább — mondot­tuk ki mi tardoskeddi proletárok. — Késhegyig menő harcot fogunk foly­tatni a rend ellen. A tömeg éhezik és az urak mégsem intézkednek Azaz dehogy nem, majd kifelejtettem. Az elmúlt héten benyitottak hoz­zám este 9 órakor a csendőrök. A pa­rancsnok azt kérdezte, hogy hová járok dolgozni. — Sehová, mert nincs munkám — mondottam. — Családja van? — kérdezte. — Igen. Három — mondottam neki. — No és hogy lehet így élni — kérdezte csodálkozva a csendőr úr. Megmondtam neki, hogyha van le­ves, akkor nincs más, Ez már nem élet. A csendőrök szó nélkül elmen­tek. A tardoskeddi proletárok tömegesen jönnek a kommunista pártba és ettől félnek az urak, a népbutítók, akiknek addig jó, amíg némán tűrünk ... (a többit törölte a cenzor) „Munkás“ 1931. május 31. 1QCT Ma, teljes képet adni, fillérekre ' **** kiszámolni, hogy miből élünk, szinte lehetetlen. Nálunk a falu arca teljesen megváltozott. Egész új utcák épültek. Akik hajdan az árveréstől reszkettek, vagy munka nélkül álldo­gáltak, ma megelégedetten, gondtala­nul élnek. Nehéz volna összeszámolni, hogy a falunkban hány rádió, motor- kerékpár, mosógép van. Annak is csak örülni lehet, hogy vasárnap délután a sok gyermekkocsitól alig lehet sé­tálni az utcán. Változott a falu, s az emberek is. 1950 óta közösen gazdálkodunk.^ — A kezdet nem volt rózsás, de ma már nincs okünk panaszra. Tavaly a húsbeadást 100%-ra, a tojásbeadást 132%-ra teljesítettük. Szorgalmas munkánknak jelentkezett a gyümölcse is. Üj tagok léptek be szövetkeze­tünkbe. Az idén már olyan munkákat is elvégeztünk, amire azelőtt gondolni se mertünk: 45 hektáron összeszedtük és lehordtuk a kukorica tüsköt, be­kapáltunk 15 hektár őszi repcét s az összes őszi vetésünket fejtrágyáztuk. Ebben a munkában már az új szövet­kezeti tagok is resztvettek, akiknek 80%-a nő. A fiataljaink Majoros Já­nos, Cabany Béla, ifj. Bugyik Károly és Tátai István odaadóan dolgoznak munkahelyükön. Ugyanezt mondhatjuk el a többiekről is. A traktorosbrigád dolgozói is jól teljesítik feladatukat. A simításban a legjobb eredményt a 17 éves Majács László érte el, aki DT 54-es trakto­rával 35 hektáros teljesítményt is elért egy műszakban. Dózsa László és Ványa Károly traktorosok munká­járól is csak az elismerés hangján lehet szólni. Drenyina József munká­jára még az egyéni gazdálkodók is felfigyelnek. Ő vetette el a cukorré­pát, de a sotok oly egyenesek, mint Kelei Imrét, a szövetkezet fiatal so­főrjét nagy megtiszteltetés érte. Ed­digi jó munkájáért jelölték a helyi nemzeti bizottságba. Ő képviseli majd a tardoskeddi fiatalokat. Képesi József, a levél írója, a tardos­keddi szövetkezet ellenőrző bizottsá­gának elnöke. a vasúti sínpár. Öröm lesz majd ké­sőbb géppel dolgozni benne. A kuko­ricát is négyzetesen vetjük, úgy mint tavaly. Mészáros János traktorosnak már nagy gyakorlata van ebben a munkában. A fiatal traktorosok többnyire kint dolgoznak a határban, az idősebbek meg javítják a gépeket. Minden bri­gád a saját cséplőgépét javítja. így elkerülik a kellemetlenségeket, mert a javítási hibát nem lehet majd másra fogni. A munkák helyes menetére Bogdány Géza, a brigád agronómusa ügyel. Mindenütt ott van, segít, ta­nácsot ad. A téli szövetkezeti mun­kaiskolában szívesen adta át tapasz­talatait és a hallgatók azt mondják, hogy sokat tanultak tőle. így megy ma a mi életünk. Tele vagyunk problémákkal, tervekkel. Az új nemzeti bizottság hároméves ter­vében a sok más mellett már az új bölcsőde és a fürdő építése, valamint a. főút kikövezése is szerepel. Nem könnyű feladatok ezek, de megvalósít­hatók. ★ ★ ★ Kedves ifjú barátaim! E néhány sor csak vázlatos halvány képét adja annak a változásnak, amely nálunk véghezment. De nem­csak nálunk, mindenütt, országszerte. Százan, ezren látjuk, naponta tapasz­taljuk ezt. Nézzetek körül jobban ti is, ismerjétek meg a múltat s majd akkor jobban megbecsülitek a boldog jelent. Higyjétek el, ez sok idős harcos kívánsága. KÉPESI JÓZSEF Tardoskedd Kis Péter jó csokor ibolyát szedett o gyümölcsösben, Kerekes Pisti csak felét. Azt is úgy a markába gyömö­szölte, hogy a kis lila virágocskák fejecskéi szomorúan lekonyultak a nagy szorítástól. Péter kipirosodott arccal fütyörész- ve futkosott az illatos virágocskák után. Pisti andagolva követte öt... Egy diófa tövében megállt és úgy el­bámészkodott, hogy a hervadozó vi­rágocskák kihulltak a kezéből. Amíg ott ámult-bámult az útmenti sűrű szilvásból előugrott egy bozon­tos kutya. — Bodri! Itt, ni! Csikard meg! A bámészkodásból felvillanyozódott Pisti, úgy bíztatta kutyáját, mintha a lyuk­ba beleszaladt egérrel az ö szeren­cséje is eltűnt volna. A kutya ásta a földet mint valami fúrógép. Néha megállt. Szimatolt ide­gesen, aztán tovább ásott, Pisti csak leste-leste, de nem bírta • tovább nézni. Ő is neki látott a mun­kának. Mind a tíz körmével ásta a földet, és egyszer csak kiugrott belőle egy hosszú farkú egér. A Bodri, egy ugrással elcsípte, Egyet harapott. Nagyot nyelt és vége lett a kis egér­nek. A kutya abbahagyta a munkát, de Pisti nem. Addig kapargált, míg meg nem találta az egér fészkét ösz,- szerágott szénából, tele dióhéjjal. Akkora már Péter is vissza tért, kezében két csokor ibolyával. — Nos, komám, kedvez a szeren­cse?! — A rézangyalát még egy épp dió sincs benne. Csak a héját hagyta nekem. Éhesebbek az egerek, mint tavaly voltak. Emlékszel, milyen szép kicsirázott diókat vittem haza a múlt tavaszon. — Egyszer volt Budán kutyavásár, de többet se lesz — mondta Péter az elkedvetlenedett barátjának. — Ha már minden áron diót akarsz, ültess, de a magadéból ne várd, hogy az egerek raktározzanak neked. Ha ha­zamegyünk, én szívesen adok neked 22 diót is. Tízzel többet mint ameny- nyit a múlt éven találtál, csak hagyd abba az egerészést. — Tízzel több — mondogatta szinte magának Pisti — de abból nem lesz diófa. A múlt tavaszon is ültettem a magaméból a 12 dióhoz még másik 12-ót. De csak azok keltek ki, ame­lyeket az egérfeszekből kiszedtem. A fiúk tanácstalanul maradtak. Nem tudták mitévők legyenek. Szerencsé­jükre éppen akkor ért oda a szőlő­hegy csősze. Szinte megijedtek a vá­ratlan találkozástól. — No mibe töritek a fejeteket le­gények — szólt a csősz deríts han­gon. — Pisti diót szeretne ültetni — mondta Péter a pajtása ■ helyett — de a Bodri nem talált egyet sem. — No, emiatt sose szomorkodj! — Adok én neked egy párat. Ezeket ültesd el. — Azzal félmarék diót kimarkolt sziirtarisznyájából és Pisti­nek adta. A fiúk meglepődtek. — ilyen diót ültessek, aminek héja sincs ■— csodálkozott Pisti. — Tavaszkor csakis ilyet — vála­szolt a csősz. — Vidd haza, áztasd be vízbe vagy egy fél napig és azután ültesd el. Meglátod, úgy kikelnek, mint amelyeket az egérfészekböl ki­szedtél. Már reggeltől figyellek ben­neteket. Láttam, hogy nem kedvez a szerencse, ezért elhatároztam, hogy segítek rajtatok. Óvatosan letörtem a dióhéját, nézzétek meg, milyen szépen. Mind a négy cikk egybe van és egészséges. Tavaszkor ültetni ilyen diót kell. A keményhéjból csak nyár derekéin törne ki a csíra, de akkor a szárazság miatt elpusztulna. Ösz- szel nem kell letörni a héját, tavasz­ra úgyis kicsirázik, de a fagytól meg kell védeni a diót mint ahogy az egerek megvédik. Örömmel mentek haza a gyümöV esősből. Péter örült az ibolyának, a csősz Pistinek, a jövő kertésznek, Pisti meg annak, hogy megtanulta a dió­ültetést. CSURILLA JÓZSEF A FEHER ARANYERT A cukorrépatermelőkhöz intézett felhívásból Ez idén megvan minden feltéte­lünk ahhoz, hogy gazdag cukor­répatermelést érjünk el, hogy túl­lépjük a tervezett hozamokat és terven felül több ezer tonna cuk­rot termeljünk. Az idei tavasz ked­vező körülményei lehetővé teszik, hogy a cukorrépa vetését április 20-ra befejezzük. Szövetkezeti tagok, állami gazda­ságok dolgozói, földművesek! Fejezzétek be a cukorrépa ve­tésterületének túlnyomó részén a répa egyelését a nemzeti bizott­ságokba való választások győzelmé­nek napjáig, május 19-ig! Szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok, a gép- és traktorállo­mások dolgozói, földművesek! _— Kövessétek az EFSZ-ek III. orszá­gos kongresszusa küldötteinek, va­lamint a prerovi, kolini, és surá- nyi járások felhívását, mely a cu­korrépa tervezett termelésének túl­teljesítésére irányül és melybe már 53 járás kapcsolódott be. Az idei választásokat minden dol­gozó kötelezettségvállalásokkal üd- vözölie Nők, üzemek dolgozói, ifjúság, a városok és falvak többi lakós- sáqa! A nemzeti bizottságokba való választások alkalmából tegyetek hazafias kötelezettségvállalásokat és szervezzétek meg a cukorrépa egyeléséhez szükséges segítséget! Teljes mértékben használjátok ki a gépek erejét a sarabolásnál, a répa trágyázásánál és gondozásá­nál. M BAKUBA, mező- és erdőgazdasági miniszter. J. UHER, élelmiszeripari és mezőgazdasági termékbégyűjtési miniszter. Dr. V. SKODA, igazságügyminiszter, a nemzeti bizottságok irányítására létesített . bizottság elnöke. Régi Ismerősnél Jó a régi barátság felújítása, illetve elmélyítése különösen akkor, ha az igazán bensőséges, testvéri volt. De a pontosság, jobban mondva a való­ság kedvéért rámnézve ez a barát­ság inkább apai volt, mint testvéri. Huszonhat év, ennyi köztünk a kor­különbség, a mester és az egykori tanonc között. Ez a huszonöt év nem kevés, hacsak a kort nézzük, de nem is sok, ha a köztünk lévő kapcsolatok mélyére tekintünk. De hagyjuk a fejtegetést, inkább beszéljünk magáról az emberről, a külsőleg oly megtörtnek látszó, ' de lélekben és észjárásban még egyre élénk, a most már termelési ellen­őrről, a jó öreg Bikszádszkyról. Őszintén, az igazat megvallva, már 10 évvel ezelőtt megismerkedésünk után nem sokat vártam ettől a meg­tört fizikumú és már akkor rövidlátó embertől. De nemcsak nekem, hanem egykori tanonckollegáinak is ez volt a véleménye. Azonban tévedtünk. — Rokkantsága ellenére, görnyedő háttal csak egvre bújta a rajzokat, hajlon­gott az akkor még számunkra isme­retlen rajzokkal telefirkált táblepléhek fölé. Dehát hiába, az öreg rajzolt, vágta a pléhet, s közbe-közbe morgott, rá- rágyújtott, és dolgozott. Csak fizetés­kor és akkor volt vidámabb, amikor valamit megkérdeztünk tőle, amikor „rászorultak“. Az előbbinél azért mo­solygott, mert rendszerint többet ka­pott, mint a „parti“ többi tagja, az utóbbinál azért, mert megtisztelcsnek vélte, ha segítségét kérték. Így aztán mindenképpen jól járt Az egykori véleményünk megváltozott róla, job­ban kezdtük becsülni, lassan kezd­tünk terhére válni, legalább is mi úgy véltük. De a róla alkotott újabb vé­leményünkkel sem törődött sokat. — Legalább is szerintünk De a rövid két év könnyen elmúlt, a régi gárda majdnem teljesen fel­oszlott. Üjabbak jöttek helyükre, de azért az egykori parti tagjainak nagy része nem tudta megszokni az újabb környezetet, s a szerencsepróba után lassan-lassan, ha nem is mind, de visszaszállíngóztak. így a régi gárda lényegében mégis megmaradt. A bra­tislavai Vzduchotechnické závody üzemrészlegének e fontos csoportja huszonhétre szaporodott. De hogy a hazai és a külföldi megrendelések­nek egyre jobban eleget tehessenek, no meg, hogy a tagok közti kisebb- nagyobb súrlódások elsimuljanak, a huszonhéttagú csoportot három önálló egymással versenyző munkacsoportra osztották. így aztán kevesebb alkalom adódik a megnemértésre. jobban megy a munka, nagyobb alkalom nyílik a verseny kialakítására. És ezt a három csoportra alakított munkaközösséget irányítja és ellenőrzi Bikszádszkv József. Kérdésemre, ami kissé furcsán hangzott: meg van e elégedve a cso­port munkájával, és szereti-e az új munkabeosztást — röviden válaszolt: embereim nagv részét tanonckoruk óta ismerem, itt szabadultak nálunk, nincs titkolnivalónk egymás előtt, megértjük egymást, és ha kell, meg is mondjuk enymásnak véleményün­ket. Az én munkám a csoport mun­kájától függ, vagy pedig fordítva, de mindenesetre szeretem. De hidd el, nagyon jó érzés az. ha az embert becsülik, ha a régi barátok felkeresik, sorsa felöl érdeklődnek és ha úgy kell, meg is vigasztalják. Ilyenkor iga­zán jól érzem magam. ny. d. ★ ★ ★ Máté Pálné sertésgondozó a szi- licei szövetkezetben Szerinte a képen látható malacok a man­galica és a yorkshirei keresz­teződéséből származnak. Ez el­hihető, de az is lehetséges, sőt valószínűbb, hogy a mangalica sem volt tisztavérú. Az is ke­reszteződött más fajjal. Itt a hegyvidéken nem ritkaság, hogy a makkoló disznó párzik a vad­kannal. Az ilyen keverék mala­cok a szülőknek főleg jó tulaj­donságait örökli. A képen lát­ható malacok szőrzete azt is elárulja, hogy a két fajon kívül egy harmadiktól is örököltek valamilyen tulajdonságot a szi­lied malacok. TÖNRTÉnÍ?OS A DIÓ MEG A KIS EGÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom