Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-01 / 1. szám

A CSIS2 SZLOVÁKIÁI KÜZPOM1 BlZOllSAGANAK LAPJA

Bratislava, 1957. Január 1.

■awiBMMBnaMi

Ara 60 fillér.

VI. évfolyam, 1. szám

Mai számunkban:

Hogyan segíthetjük elő a kisgyermek motorikus fejlődését

(7. oldal)

............................................................mm....mj

Ima, megint elmúlt egy év. És hozzá számítjuk az emberemlékezet éta elmúlt évek sorához. Sokan felsóhajtanak: futnak az évek. r

Olyan éveket élünk, mint amilyeneket az emberek még nem éltek. Erre ugye gyorsan azt felelitek: természetesen, hiszen az évek nem ismétlődnek, és mi csak azokat az éveket éljük, amelyeket előttünk még nem éltek. Természetesen nem az évek hasonlóságáról és az egybeeső évekről van szó, hanem ennél sokkal többről. Arról az összehasonlíthatatlan korszakról — a mi korszakunkról. És ezt valóban semmivel sem hasonlíthatjuk össze.

Olyan éveket élünk, és a legnagyobb fordulatok olyan napjait, a haladás forradalmi idejét, olyan időben élünk, amelyben mindenhez, ami most születik, legyenek azok utcák, városok, lökhajtisos repülőgépek és tengerek, egész egyszerűen hozzáfűzzük a jelszót: új.

Az emberi ész nem áll meg az atommag felbontásánál, az élő anyag törvényeinek megismerésénél, és annál a látványnál, hogy kietlen puszták zöld, kies berkekké változnak. Nem, az ember nem áll meg, hanem egyszerűen tovább halad. A napenergiát akarja leigázni, saját szemével akarja látni a világűrt, a szótárakból ki akarja törölni a rossz betegségek neveit, meg akarja hosszabbítani az emberi életet. Az ember biztos kézzel leigázza a természetet.

I

De vajon csak azért legyünk büszkék, mert napjainkban atomautókon készülünk utazgatni és a folyóknak megváltoztatjuk a medrét? Nem, erre még nem lehetünk büszkék, ez még nem jelentené számunkra az igazi büszkeséget.

Olyan időben élünk, amelyet a leninizmus jelöl meg. Nemcsak a tudomány és a technika mozgolódik. Az emberek nemcsak az elemek összefüggéseit értették meg és a vegyészek ezt az élet érdekében felhasználják, nemcsak a csillagok egymáshoz való viszonyát ismerték meg az emberek, hanem rendezik az egymáshoz való viszonyokat is.

Milyen csábos a jövő! És mégse irigyeljük azokat, akik utánunk jönnek. A jövő embereinek gyermekei a meséskönyvekben majd olyan fejezetekre találnak, melyeket lélegzetfojtva olvasnak majd. ők irigykednek majd ránk. Hadd olvassák majd, hogy az új világ megalapítói közül hányán ültek börtönben, hányán sínylődtek a vesztőhelyeken, mindenütt ott, ahol ádáz harcot folytattak a tőkével szemben. Hadd tudják meg, hogy miképpen szorítottuk betongátak közé a Vág folyót, menynyire örültünk villanyvasútnak, hogyan raktuk le az első csehszlovák alom villanyerömú alapjait, hogyan változtattuk meg a falut, hogyan ereszkedtünk le a bányákba, árúkor a legtöbb erőre volt szükségünk. Hány éjszakán át lestük, vajon a kísérleti földjeinken nem fagynak-e el a délszaki növények, hányszor tűrtük el gépünk mellett, hogy úttörő munkánkért kigúnyoltak. És ha balsikerek is értek, nem vesztettük el reményünket. Hadd tudják meg késöbhi utódaink, hogy akkor is, amikor a lövészárkokban ránk tört az. ellenség, földjeinken megvert a szárazság és saját tudatlanságunk, hogy akkor is kibírtuk, mert előre szegeztük tekintetünket és láttuk, az elkövetkezendő fényes napokat. És ha netalán érthetetlennek tartanák elődjeik cselekedeteit, akik sokszor egészségüket is feláldozták a harcban és a munkában — nézzenek maguk köré. És soha, még akkor sem, amikor legboldogabbak lesznek, ne higyjék, hogy irigykedtünk rájuk, ha talán akadtak is közöttük olyanok, azok nem értették meg saját életüket.

A mi nemzedékünk mozdította meg a világot, mi, az összehasonlíthatatlan hősiességek korát éljük. Mi emeljük fel az embert, a legértékesebbet, amit a föld adott — eddig meg nem látott szépségre és bölcsességre Az emberiség lépésről-Iépésre előre halad. Az osztály- nélküli társadalom felé.

Ilyen gondolatokkal lépjük át az 1957-es év küszöbét, és kívánjuk olvasóinknak, hogy az elkövetkező napokat heteket és éveket, békében, örömteli munkában töltsük mint ahogy azt a szabad népi demokratikus Csehszlovákiában a második ötéves terv építői megérdemlik.

ADY:

Ifjú szívekben élek

Ifjú szívekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifjú hitel, örökös urának maradni:

Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű.

Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán,

Nem ér föl már szltkozódás, piszok:

Lányok s ifjak szívei védenek.

örök virágzás sors már az enyém.

Hiába törnek életemre,

Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény, De virágzás, de Élet és örök.

■kCöszöntjü az Uj esztendőt