Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-16 / 24. szám

0 1956. június Í6. Ö>tCéte James W. Pickson egy hentesüzletben kezdte karrierjét. A második világháború utáni évek­ben a viszonyok olyan kedvezően alakultak szá­mára, hogy egy nagyobb konzervgyár tulajdo­nosa lett. A következő hét évben óriási mennyiségű konzervet küldött először Nyugat-Európába, később aátán Koreába. A Pickson névvel kap­csolatosan már annyi nullát emlegettek, ameny- nyi elégséges ahhoz, hogy Picksonból a magán- vállalkozóból államférfi legyen. — Az ördögbe is, miért köldtük mi ezt az embert a szenátusba? — kiáltotta Globs. Talán azért, hogy ott úgy hallgasson, mint a csuka. Ezért pazaroltunk rá a választásokon annyi pénat? Mikor szedi már össze minden erejét és mikor mutatja meg, hogy mit tud? — Már csak öt nap ideje van hátra. Ha ad­dig nem hoz valami szenzációt, akikor beefst- zakat és fasirozottat csinálunk belőle. Hiszen a hentesmesterséghez csak ért ugyeljár? A következő napokban Pickson csak azon törte a fejét, hogy valami szenzációt hozzon a beszédében. A csütörtökre virradó éjjel össze­veszett a feleségével. Picksonné asszony beállí­totta a televízort, láthatóvá vált egy gyönyörű szép nő, egy szenátor felesége, aki csak most lépett ki a politikai porondra. Cecilia arra a következtetésre jutott, hogy az ő férje se nem szenátor, se nem politikus, ha­nem csak egy közönséges mészáros, egy re­ménytelenül ostoba fráter, aki a szenátusban hiába nyomja a széket, míg a többiek beszé­deket tartanak és hírnévre, dicsőségre tesznek szert. Nem, ez így nem mehet tovább. Ha ezen a héten nem vonja le a konzekvenciáidat, akkor majd én teszek ki magamért és én szerzek di­csőséget. Elhatározta, hogy a sajtóban közzé- tészi, hogy az Amerika iránti szeretete nem engedi, hogy egy olyan szenátor felesége le­gyen, aki nem tesz eleget a politikai köteles­ségének és ezért visszautazik az apjához New Orleans ba. Pickson egyre agyonkínozta magát. Hát, hogy lépjen a szenátus díszesen faragott emelvényé­re és milyen beszédet mondjon. Miről beszél­jen? Pedig téma akadna bőven. Hogyan tegye a kommunistákat felelőssé a szivarárak emel­kedéséért és az utcai forgalom túlterheléséért. Mert az ilyen rágalmazás nélkül a legjobb be­széd sem ér semmit. Pickson asszony csak a késő délelőtti órák­ban hagyta el a hálószobát, az éjjeli perpatvar után tüntetőleg más szobában aludt. A házban vésztjósló csend uralkodott. A nyitott ablakon keresztül a kertből behallatszott mister Taylor hangja. Pickson Taylort legidősebb fiához házi­tanítónak hozatta fel. — Amint már tudja — mondta mister Tay­lor, a földgömb huszonnégy részre van feloszt­va. Az egyes részekben egy órával eltolódik az idő. Kelet irányában egy órával előbbre, nyugat felé pedig egy órával vissza. Jack feleljen kér­désemre. Mivel magyarázza ezt a jelenséget? — Föld forog — felelte Jack. — Oké. És mondja merre ve'zet a demarká­ciós vonal, azaz a határ a nappal és az éjjel között ? — A Csendes Óceánon keresztül — vetette odahanyagul Jack. — Helyes. Most már még egyszer állapítsuk meg, hogy a földgömb mikor érkezik a nap sugaraitól megvilágított térségbe. — A nap sugarai először a Csendes Óceán Leonid Sobolew ázsiai partjára esnek Észak Szibériára, aztán Oroszország távolkeleti részére és Kínára. A napsugarak aztán egész Ázsián keresztül ván­dorolnak és Európába érkeznek az Atlanti Óceánon keresztül, míg végül bearanyozzák Észak és Dél-Amerika nyugati partját. James W. Pickson szenátor nagy garral fél­retolta a széket és kiment a kertbe. — Miért tanítja ezt a gyereket olyan badar­ságokra? — rivalt rá a házitanítóra. — Hát a maga felfogása szerint a nappal valahol Ázsiában, vagy Szibériában kezdődik? — Mister Pickson, a nemzetközi megállapo­dás értelmében ez így van és ezért én igazán nem tehetek. — Hát ez miért van így? Ha jól tudom a Föld forog. — Éppen ezért .kellett a kiinduló pontban megállapodni, s megállapítani, hogy hol kezdő­dik a nappal — vágott a szavába Taylor. 1884- ben egy nemzetközi konferencián megállapítot­ták, hogy ez a vonal a 180-as meridiánra esik. Ez a meridián Ázsia és merika között fut és felosztja a Csendes Óceánt. Á szenátor elhallgatott és mélyen elgondol­kozott. — Tudja mit — mondta a' végén, mondja meg egész nyíltan ez azt jelenti, hogy a nap sugarai először Szibériára és Kínára esnek? — Ügy van. — És mikor érkeznek a nap sugarai Ame­rikába ? — Sanghai a földgömb nyolcadik részében. Washington pedig a tizenkilencedik részében fekszik, szóval tizenegy óra múlva. — Oké — felelte Pickson. Ügy látom ezen gondolkodni kell. Adja csak ide azt a könyvet. Foglalkozzon a gyerekkel más tantárggyal. Pénteken nagy nap volt a szenátusban, Pick­son szenátor, aki azelőtt sohase lépett fel, most egyszer csak megjelent az emelvényen. Uraim! Önök mindannyian tudják, hogy az ultraibolya sugarak milyen kihatással vannak az emberi szervezetre. A tudomány bebizonyí­totta, hogy kevés ilyen ultraibolya sugárral rendelkezünk és ezeknek a sugaraknak' csak a kora reggeli órákban van meg az igazi értékük. A kora reggeli órákról hm, hm. a költők sok verset zengtek. Mivel gyakorlati gondolkodású ember vagyok, nem idézem ezeket a verseket. Az ökröt egyenesen a szarvánál ragadom meg, mert az ökrök közelebb állnak hozzám. A teremben helyeslő morajlás hallatszott. — Nem ott a hiba — folytatta Mister Pick­son, hogy a napsugárnak klienc óra körül kö­rülbelül ugyanolyan az értéke, mint a sertésnek szalonna nélkül... (A filmtudósítók, akik valami nagy szenzációt sejtettek, az emelvény felé közeledtek). — Szóval a legjobb ultraibolya sugarak el­tűntek a nap sugárzásából. És nincs meg az a lehetőségünk, hogy száz százalékosan élvezzük a nap sugarait. Egész egyszerűen nem élvez­hetjük őket. Uraim, elszörnyülködnének, ha meghallják, hogy a világkommunizmus elvonja az amerikaiaktól az ultraibolya sugarakat. A teremben általános a megrökönyödés. A riporterek jegyzetfüzeteik fölé hajolnak, a fényképészek reflektoraikkal élesen megvilágít­ják Pickson szenátor dühtől eltorzult arcát. — Uraim, ez még 1884-ben történt, A világ tudósai konferenciára gyűltek össze. Ha vissza­emlékeznek az iskolában tanultakra, tudják, hogy Földünk forog és ezért meg kellett álla­podni abban, hogy a föld melyik részén kez­dődik az új nap. Ezen a kongresszuson hiszé­keny amerikaiak is résztvettek, de annak ide­jén még nem voltak tisztában a világ kommu­nizmus ravaszságával és körmönfontságával. Ezek a becsületes és tisztességes emberek nem is sejtették, hogy mire ítélik el országukat és megfontolás nélkül aláírták a konferencia jegy­zőkönyvét, amely a nappal és éjjel közötti ha­tárt a Csendes Óceánra helyezte át. Gondolják csak meg, hogy mit jelent az, hogy |z első és legegészségesebb napsugarak Szibériára esnek, azután a kommunista Kínára, majd a forradalmi Vietnamra és a színesek országaira. Uraim, hát megengedhetjük azt, hogy az oroszok, kínaiak és a többi ázsiai népek ki­zsákmányolják az .értékes ultraibolya sugara­kat ? C Általános felháborodás. A filmvevőgépek kat­tognak. A.riporterek megrohanják.a telef nfül- kéket. — Uraim! Amikor a napsugarak gyógyító ereje már veszendőben van, az értéktelen nap­sugarak akkor esnek Amerikára. Most, — drá­mai mozdulattal, az órájára pillantott — pon­tosan 16.42 az idő. A kommunisták által ki­használt napsugarakban, amelyek most verőd­nek ablakainkra, már nincs egyetlenegy ultra­ibolyasugár sem. Ugyanebben a pillanatban va­lahol Sanghajban és Vladivosztokban a kommu­nisták százszázalékosan elszívják előlünk az éltető elixirt. Uraim, Felteszem a kérdést, hát meddig tűr­jük még ezt? Hát tűrjük ezt továbbra is? Remélem, hogy minden becsületesen .gondolko­dó amerikai osztja nézetemet és támogatja azon követelményemet, melyet a szövetségi kormány útján az Egyesült Nemzetek Szövet­ségéhez benyújtok. A nappal és az éjjel közötti határvonalat a Csendes Óceánról át kell he­lyezni az Atlanti Óceánra! Amerikának minden reggel kell friss, elsőrengú ultráibolyasugarakat kell kapni! Hosszantartó viharos taps fogadta szavait. A szónok öklével megfenyegette a napot és az órájára nézett. Így, tett Pickson szenátor hírnévre. Azt hiszitek, hogy ez a történet nem valódi? Igenis, meg nem. Mc Carthy az ismert amerikai szenátor Wis­consin államban nemrég egy vallási énekegye­sületben „leplezte le” a kommunistákat. Egy Bromfield nevű nagybirtokos Ohió államban at­tól tart, hogy a sárga margarin árusítása az országban elősegíti a kommunizmus terjedését! A kongresszuson így nyilatkozott: „Minden font elfogyasztott margarin csak növeli a kom­munizmust országunkban. Az Associated Press közzétette McCarthy ki­jelentését: „Sikerül majd mi nekünk visszafor­dítani a történelem kerekét!” Amint látjuk ezek a gentlemannek nem is állnak olyan messzire mister Picksontól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom