Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-16 / 24. szám
f956. június 16. 7 Ai cici küszöbéi! Válasz egy kislánynak Megható a történeted. A fiút hazulról elűzték és a sors a ti falutokba vetítette. Megértitek egymást, mert mindketten sokat. szenvedtetek gyermekkorotokban, sokat nélkülöztetek. A közös sors hozott össze benneteket. Soraidból azt veszem ki, hogy nagy a korkülönbség köMegértö jóbarát vagy, hogy ennyire szíveden viseled oaj- társad sorsát Soraidból úgy látom, hogy barátodat a csalódás nem érhette hirtelen. Abban a türelmetlenségben, mely- lye' barátod a kedvesétől levelet várt, nemcsak a boldog várakozás vegyült, hanem a türelmetlenség is, mert úgy látszik a barátod nem volt egészen biztos a dolgában. Piri Az utolsó árvíz a betontömbökből épült .dláznak“ nevezett egyetlen helyiség ajtaját is .elvitte. Már csalt az ablakon keresztül lehetett „közlekedni“. A családot elköltöztették és a faluban juttattak nekik egy szobát. Az apa vette át a szoba kulcsát. Nem mondhatjuk el róla, hogy a család fenntartója, mert egyáltalában nem törődött a gyermekeivel és amikor a 16 éves Aranka leánya beállított a kisebb gyerekekkel a 10 éves Bellával és a 8 éves Ottóval, az „új lakásba“ egész egyszerűen kidobta a gyerekeket. Mire az édesanyjuk megérkezett, a másik két fiúval, akik nehézen.ci- pekedtek a szegényes cókmók- kal, maguk előtt hajtották e- gyetlen kincsüket a. kecskét, és négy libát, Aranka és testvérzöttetek. Természetesen tudnunk kellene, hogy' hány év a különbség, mert csak akkor adhatnánk választ kérdésedre. Elméletileg csak annyit, hogy természetesen helyesebb ha a házastársak közül a férfi az idősebb, de a szabály alól mindig vannak kivételek. Ha körülnénem jegyezhette el magát máról-holnapra, eljegyzéséi bizonyára hosszabb ismerersö j e- '5z:e meg. Ha pedig Piri olyan kiegyensúlyozatlan lány, és csak kacérkodik a fiúkkal, de lényegében egyikhez sem érez mélye tV vonze'mat, akkor a fajtársad ne sajnálja, hogy íny történt. Jobb előbb, mim később. kéjük tehetetlenül ott ácsorog- tak a ház előtt, ahová az apjuk az orruk előtt egy idegen nővel behurcolkodott és nem engedte be őket. Leírhatatlan, hogy mit érzett az öt gyerek és az agyonkínzott szerencsétlen anyjuk. De nem estek kétségbe. A falu melléjük állt és az Ifjúsági Védelmi Hivatal közbelépett és közegei révén egy kö- zépszlovenszkói gyermekmen- helyben helyezte el őket, ahol kitünően érzik magukat és szorgalmasan tanulnak. Az apát a büntetőtörvény 210 paragrafusa alapján elí;él- ték. Szocialista államunkban a család ellen nem lehet vétkezni. S. L. zünk az életben, sokszor találkozunk boldog házastársakkal, ahol a nö sokkal idősebb. Ha különben nincsenek nézeteltérések közietek és megértitek, szeretitek egymást, akkor a korkülönbség nem játszhat szerepet. Anicka születtem Nagyon megértem a „boldogtalan leány“-t, mert ugyanolyan csalódáson estem keresztül, csakhogy én egy leányban, ó meg egy fiúban csalódott. A vonaton ismerkedtem meg azzal a leánnyal, akibe olyan halálosan beleszerettem, A leány viszonozta érzelmeimet, igaz, mély barátság fejlődött ki közöttünk. Gyakran találkoztunk, nyári estéken sokat sétáltunk kettesben. Daloltunk, nevettünk, örültünk az életnek, boldogok voltunk. Mindent elmondtunk egymásnak egész ő- szintén. Egyszer a szokottnál későbben jöttem a lányhoz, nem találtam otthon, a mulatságon volt. Utána mentem a mulatságra. Régi udvarlójával mulatott. Sajgó szívvel éppen annak a jelenetnek voltam a szemtanúja, amint a leány elővette fényképemet és széttépte. Már azt sem tudom, hogyan tántorogtam ki a teremből. Egy világ dőlt össze bennem. Búskomor lettem, elhanyagoltam munkámat, egyre mélyebben zuhantam a lejtőn. De az akarat győzött a vágy felett, a szív hatalmát legyőzte az ész, most már úgy érzem, mintha újjá születtem volna, már rá som gondolok arra a leányra, akit annyira szerettem. TÓTH GYULA Pongrácz Gábor katonának A falu melléjük állt Pepo mikor visz el a... ? Zajos, nagyon zajos vendéglő. (A nevét és a várost szándékosan nem írjuk ki.) Nem feltűnő hely, de mégis elüt a többitől. Szűk, meredeken lejtő lépcső a bejárata, gyönge a világítása. Esténként a vendégek közt kevés a józan. Ila akad is, hamar Teissza itt magát. Már maga a légkör is részegít. Valahogy úgy van itt, mint a pokolban: angyal ha odatéved perzselt lesz a szárnya. Pokolnak mégsem teljesen pokol ez a hely, sőt mennyországnak hiszik mind, kik ide járnak. Törzsvendég kevés van, mégis mindig telt a ház. Törzsvendég — itt szívós kocsmatöltelék. Sorra venni őket fölösleges. Egy húron' pétidül mind. A strici ért a pincér sokat jelentő pillantásából, a cigány megérti a strici kacsintását — így megy a telefon Pepo törzsvendég. Éjjel, nappal részeg. Hogy mikor és hol alszik, senki sem tudja. Sokszor maga se. Duhaj, csapzott hajú. vállas legény. Alulról, térdén úgy néz az emberre, hogy végigfu‘ mindenkinek a hátán a hideg. Les, mindig les valakire. Dolgozni? Nem dolgozik. Neve: Pepo, álnév. Az alvilág csakis így ismeri. Módszere: a megfélemlítés. Most. most éppen jön. 4z ajtóban megáll. Sunyi tekintete nem helyet, hanem^„haver.okat" keres. Nem messze a bejárattól ketten ülnek. Pepo oda imbolyog hajlott, lomha majomjárásával. Réveteg tekintete megakad az asztal sörösüvegén. — Sört isztok? — Ü hűm! — bóUntanak.- Az is ital? — S már nyúl is az üvegért. A többiek fognák, de Pepo már felemelte az üveget és minden teketória nélkül a háta mögé dobta. Az üveg koppon, s aj olajos padlón fröcskölve, forogva tovacsúszik. A teremben hirtelen csönd lett. A hang megakadt, a pohár megállt a levegőben. Még a cigány is elhallgatott. Senki se moccan. Csak az a batonkabátos fiatalember húzza, jobban össze magát, akinek a lábánál megállt a forgó, fröcskölő üveg. Nem néz a kabátjára — mintha észre se venné, hogy csupa sör lett. Különben is érzi, hogyha szól, baj lesz. A riad! szemek Pepot lesik Pepo fektál, dühöng. A haverok csitítgalják. Néhány nö is előkerül, ők is próbálnak Pepo lelkére hatni. Ahogy így bizakodnak, mindegyiknek a tekintete a batonkabátos fiatalemberre sandít. Súgják is Pe/lónak, hogy a fiatalúr valószínű haragszik. — Mit? — rándít Pepo a vállán. Mit akar uz at? S már megy is a batonkabátos felé. — Valami baja van? — Nem. .*. Nemi — hebegi a vendég s most már végképp nem tudja, hogy hová legyen, mit tegyen félelmében, zavarában. Pincér és rendőr sehol sincs. — Szóval nem haragszol. Azért! Én jó haver vagyok, de csak ha... — Pepo csikorít a fogával és jelentőségteljesen felemeli hatalmas mancsát. — Bn is... — hebegi a . vendég. — Azért! Pepo kezet nyújt és már húzza is maga alá a széket. A pincér most már megjelenik, bólint a kérésre és már hozza is a két féldecit. A balonkabá- tos vendég fizet. Jön a cigány is, cincogni kezd. Pepo dirigál, a vendég fizet. Jönnek a haverok, hogy bizonyítsák szegény vendégnek: ők mellette voltak. És ismét a pincér )ön és jönnek mások is, akiket nem illő a nevükön említeni. Pepo hajós volt. Ha jönnek az egyenruhás hajósok, mind megismerik.' Hajós volt. Volt! Ma? Nehéz megmondani, hogy a sötétben mi , „dolgozik". De mégis már ideje lenne utánajárni. Pepo nemcsak egy van. Többen vannak, csupán több névre hallgatnak. Jó lenne, ha már eltűnnének a vendéglőkből. Pepo: Pepot Egy hónap múlva, alaposabban meglesünk. Ha addig... De reméljük! ELETEBOL (3éllövészeli versenyek A vitorlázó repülés nagy mesterei garaival bearanyozza a Hadsereggé Együttműködök Szövetsége kerület aeroklubjának repülőterét Bratislavi Dvornikban. A légtér örömteli zsoi gással telik meg. Kedvező időjá'í esetén a hangárokból egész nap eg< más után szállnak fel a motoros és motornélküli gépek, hogy módot nyűi sanak a Hadsereggel Együttműködi. Szövetsége tagjainak a légi vitorU zás gyakorlására. Délután és estefe se vége se hossza nincs a Hadsere: gél .'gyültműködök Szövetsége tagj. gyakorlatainak. A sportrepülők leik. sedése határtalan és nem enged aláb % A céllövészeti versenyeket a tisztek és katonák nagy érdeklődéssel kísérik.' A versenyek idején a katonák és tisztek között nupy az izgalom. A versenyzők gyerekes szenvedéllyel ragadják „teg a puskáké . a flóberteket és pisztolyokat. Egyenesen „istenítik" fegyvereiket. Nagy örömet és izgalmat vált ki, ha csak megfoghatják és meg- simopathatják a puskájukat. A versenyzők eaész idő alatt nagyon izgatottak, verseny közben is gyakran megsimogatják puskájukat, pisztolyukat, hasonlóképpen, mint ahogy a lóversenyeken a versenyző lovakat szokták. Es szinte beszélnek a fegyverekhez: „Aztán nehogy csalódjak benned, és felsüliünk!“. Az első teli találat után még jobban ragaszkodnak a puskáikhoz. Hevesebben dobog a szivük, kíméletesebben és gyöngédeb- ben bánnak a puskákkal, mintha csak a kedvesüket sirho«atnák. Ilyenkor a katona elfelejti, hogy milyen sok kellemetlenséget és kényelmetlenséget okozott a puska, amiatt az „átkozott" puska miatt hányszor nem mehetett sétára, mert a parancsndoka betiltotta, piszkos volt a puska... Most azonban senki se gondol ezekre a kellemetlenségekre. A versenyző céllövő kezében a puska minden és ha a céllövészet jól megy, akkor még csak fokozódik a puska iránti tiszteletük és ragaszkodásuk. No, akadnak olyanok is, akik néhány sikertelen lövés után a legszívesebben a földhöz vágnák a fegyvert. Természetesen szegény puska milsem tehet róla, hanem a tulajdonosa, hiszen a „kedveséről“ nem gondoskodott kellőképpen, keveset foglalkozott vele, és így hűtlen lelt hozzá. Bizony, a puska szeszélyes józág, Most azonban azokról a céllövőkről akarunk beszelni, akik '’legel foglalkoztak fegyverükkel. Azok bizony kitűnő eredményeket .értek el a céllövészetben. Nagyobb távolságokon és mozgó célpontokat is pontosan eltalálnak. — Hja barátom, a céllövészetet állandóan gyakorolni kell — mondja Ivanics katona bajtársának, Hudec katonának, aki a céllövészetben nem ért el valami kívá1 eredményeket. Ugyanaz a helyzet, mint a futball- nái. Ha nem gyakorolod, akkor úgy jársz, mint az elefánt az üvegedény között. — Tudod, a céllövészeti versenyeknél nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy rendszerint fokozódik az idegesség és a lámpaláz, és az nagy baj. Ivanics katona mégevszer kihangsúlyozta: — Keveset gyakoroltál, lámpalázad is volt, ezért nem sikerült a céllövészet. Most megváltoztatják a tőtávolságot. Már csak azok kerülnek sorra,, akik az első körben megállták a helyüket. Ivanics katona most is nagyon ügyes, gyengéden meostmogatja „kedvesét". Most mozgó célpontokra lőnek. Vigyázz, buzdítja saját magát, hisz a puskájában, azért mégis óvatosnak kell tenni, de ezeken a versenyeken már sokan kitörték a fogukat. Ivanics katona összpontosítva figyel. A puskájára támaszkodik, szinte visszatartja lélegzetét és vizslaszemmel figyeli a mozgó célt. Puskájával most magtalálta a célt, célzott. Már jelentik is a teli találatot, nemcsak az elsőt, a másodikat, a harmadikat és a negyediket is. Ivanics katona nem beképzelt, de a becsvágy fűti s mindig az elsők között akar lenni. Nem ágaskodik, bogy .mindenki lássa. Most a szájával megérinti a puskáját, megöleli, mintha tsak valami szép leány lenne. Hiszen közösen győztek. Ivanics katona a győzelem után még sokáig simogatta puskáját. Egységünknél megszervezték a céllövők versenyét, és erre tizen jelentkeztek. A verseny előkészületeiben nagy érdemeket szerzett Vesely tiszt, aki mint mester céllövő ezresünknél második helyre került a tavaszi versenyen. A mi egységünknél a céllövők körének vezetője Frölich közkatona lett. A céllövők köre kezdettől fogva jól működik s hetenként- kétszer jönnek össze. — A legközelebbi versenyt a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége keretén belül rendezik meg. A céllövők körét szorgalmasan A Bratislava-dvorniki repülőtéren a pilóta ellenőrzi a gépét. .Nagyszerűen működik. A vitorlázó gépben Jarosluv Tichy mérnök, intsruktor ül, aki tanítványával együtt most végzi az első gyakorlati repülést. A gép ellenőrzése után a vitorlázógép nekilendül a motoré* gép tán. Szárnyai mögött távolodnak a Kis-Kárpátok hegyei, völgyei, a rónák és a bratislavai üzemek, épületek körvonalai. A gép eléri az 500 méteres magasságot. Az alacsonyan húzódó felhők között néha 1=1- kandikál a zászlókkal díszített repülőt és látni az emberek árnyékát is. A vitorlázógép megfelelő magasságban elmarad a motoros repülőgéptől. Es most áll be a motornélküli repülés legkomolyabb pillanata. A tanítvány állandó keringés közben, az instruktor utasítása szerint keresi a légköri áramlatokat. Az első repülés sikerét ez határozta meg. A vitorlázó repülőgép teljesen a pilóta kénye-kedvének van kiszolgáltatva. A repülő belemélyed a kúpszerű felhőbe, miáltal állandóan emelkedik. Az áramlatok felhasználása mellett a variometer egyenletesen emelkedik. A tanítvány szemével irányítja a repülést, beleékeli magát a fellegekbe, kering és emelkedik. Szabadon úszik a levegő tengeren. Felejthetetlen élmény, olyan csodálatos képet nyújtanak a kékes messzeségek. A pilóta úrrá lesz gépe fölött. v Különösen most, amikor a nap sulátogatja. Szépe katona is igen jó céllövő, dacára annak, hogy odahaza, polgári életében még puska nem volt a kezében. Szépe katona, amikor bevonult, egy szót sem tudott szlovákul vagy csehül és most már mindent jól megért ée elég folyékonyan beszél szlovákul. Bajnóczi katonával lakik egy szobában, aki nagyon sokat foglalkozik vele. A CSISZ-szervezetbe is belépett, jól felhasználja az idejét, sokat olvas és a szervezeti életben is kiveszi részét. PONGRÁCZ GABOR, közkatona A Hadsereggel Együttműködök Szövetsége keretén beül a repülés alapfokú köreiben sajátítják el a vitorlázó repülést és vizsgákkal bizonyítják be tudásukat. Azután pedig türelmetlenül várják az első repülés idejét. A kerületi aeroklub lehetővé teszi, hogy kedvtelésüknek hódoljanak és ha sikerül a repülés büszke mosoly játszik arcukon. Tichy Jarostai mérnök, instruktor keze alatt kiváló sportrepülők nevelkednek, akik valóban mesterei a repülésnek é. lelkes propagálórai r n- nek a szép és igen igényes sportágnak. A. JURACKA Jól működik a céllövök köre
