Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-16 / 24. szám

f956. június 16. 7 Ai cici küszöbéi! Válasz egy kislánynak Megható a történeted. A fiút hazulról elűzték és a sors a ti falutokba vetítette. Megértitek egymást, mert mindketten so­kat. szenvedtetek gyermekkoro­tokban, sokat nélkülöztetek. A közös sors hozott össze benne­teket. Soraidból azt veszem ki, hogy nagy a korkülönbség kö­Megértö jóbarát vagy, hogy ennyire szíveden viseled oaj- társad sorsát Soraidból úgy lá­tom, hogy barátodat a csaló­dás nem érhette hirtelen. Ab­ban a türelmetlenségben, mely- lye' barátod a kedvesétől le­velet várt, nemcsak a boldog várakozás vegyült, hanem a tü­relmetlenség is, mert úgy lát­szik a barátod nem volt egé­szen biztos a dolgában. Piri Az utolsó árvíz a betontöm­bökből épült .dláznak“ nevezett egyetlen helyiség ajtaját is .el­vitte. Már csalt az ablakon ke­resztül lehetett „közlekedni“. A családot elköltöztették és a faluban juttattak nekik egy szobát. Az apa vette át a szoba kul­csát. Nem mondhatjuk el ró­la, hogy a család fenntartója, mert egyáltalában nem törődött a gyermekeivel és amikor a 16 éves Aranka leánya beállított a kisebb gyerekekkel a 10 éves Bellával és a 8 éves Ottóval, az „új lakásba“ egész egyszerűen kidobta a gyerekeket. Mire az édesanyjuk megérkezett, a má­sik két fiúval, akik nehézen.ci- pekedtek a szegényes cókmók- kal, maguk előtt hajtották e- gyetlen kincsüket a. kecskét, és négy libát, Aranka és testvér­zöttetek. Természetesen tud­nunk kellene, hogy' hány év a különbség, mert csak akkor ad­hatnánk választ kérdésedre. El­méletileg csak annyit, hogy ter­mészetesen helyesebb ha a há­zastársak közül a férfi az idő­sebb, de a szabály alól mindig vannak kivételek. Ha körülné­nem jegyezhette el magát má­ról-holnapra, eljegyzéséi bizo­nyára hosszabb ismerersö j e- '5z:e meg. Ha pedig Piri olyan kiegyensúlyozatlan lány, és csak kacérkodik a fiúkkal, de lénye­gében egyikhez sem érez mé­lye tV vonze'mat, akkor a faj­társad ne sajnálja, hogy íny történt. Jobb előbb, mim ké­sőbb. kéjük tehetetlenül ott ácsorog- tak a ház előtt, ahová az ap­juk az orruk előtt egy idegen nővel behurcolkodott és nem engedte be őket. Leírhatatlan, hogy mit érzett az öt gyerek és az agyonkínzott szerencsétlen anyjuk. De nem estek kétségbe. A falu melléjük állt és az Ifjú­sági Védelmi Hivatal közbelé­pett és közegei révén egy kö- zépszlovenszkói gyermekmen- helyben helyezte el őket, ahol kitünően érzik magukat és szorgalmasan tanulnak. Az apát a büntetőtörvény 210 paragrafusa alapján elí;él- ték. Szocialista államunkban a család ellen nem lehet vétkez­ni. S. L. zünk az életben, sokszor talál­kozunk boldog házastársakkal, ahol a nö sokkal idősebb. Ha különben nincsenek nézetelté­rések közietek és megértitek, szeretitek egymást, akkor a korkülönbség nem játszhat sze­repet. Anicka születtem Nagyon megértem a „boldog­talan leány“-t, mert ugyanolyan csalódáson estem keresztül, csakhogy én egy leányban, ó meg egy fiúban csalódott. A vonaton ismerkedtem meg azzal a leánnyal, akibe olyan halálosan beleszerettem, A leány viszonozta érzelmeimet, igaz, mély barátság fejlődött ki közöttünk. Gyakran találkoz­tunk, nyári estéken sokat sé­táltunk kettesben. Daloltunk, nevettünk, örültünk az életnek, boldogok voltunk. Mindent el­mondtunk egymásnak egész ő- szintén. Egyszer a szokottnál későbben jöttem a lányhoz, nem találtam otthon, a mulatságon volt. Utána mentem a mulat­ságra. Régi udvarlójával mula­tott. Sajgó szívvel éppen annak a jelenetnek voltam a szemta­núja, amint a leány elővette fényképemet és széttépte. Már azt sem tudom, hogyan tánto­rogtam ki a teremből. Egy vi­lág dőlt össze bennem. Búsko­mor lettem, elhanyagoltam munkámat, egyre mélyebben zuhantam a lejtőn. De az aka­rat győzött a vágy felett, a szív hatalmát legyőzte az ész, most már úgy érzem, mintha újjá születtem volna, már rá som gondolok arra a leányra, akit annyira szerettem. TÓTH GYULA Pongrácz Gábor katonának A falu melléjük állt Pepo mikor visz el a... ? Zajos, nagyon zajos vendég­lő. (A nevét és a várost szán­dékosan nem írjuk ki.) Nem feltűnő hely, de mégis elüt a többitől. Szűk, meredeken lej­tő lépcső a bejárata, gyönge a világítása. Esténként a ven­dégek közt kevés a józan. Ila akad is, hamar Teissza itt ma­gát. Már maga a légkör is ré­szegít. Valahogy úgy van itt, mint a pokolban: angyal ha odatéved perzselt lesz a szár­nya. Pokolnak mégsem teljesen pokol ez a hely, sőt mennyor­szágnak hiszik mind, kik ide járnak. Törzsvendég kevés van, mégis mindig telt a ház. Törzsvendég — itt szívós kocsmatöltelék. Sorra venni őket fölösleges. Egy húron' pétidül mind. A strici ért a pincér sokat jelentő pillantá­sából, a cigány megérti a stri­ci kacsintását — így megy a telefon Pepo törzsvendég. Éjjel, nap­pal részeg. Hogy mikor és hol alszik, senki sem tudja. Sok­szor maga se. Duhaj, csapzott hajú. vállas legény. Alulról, térdén úgy néz az emberre, hogy végigfu‘ mindenkinek a hátán a hideg. Les, mindig les valakire. Dolgozni? Nem dolgozik. Neve: Pepo, álnév. Az alvilág csakis így ismeri. Módszere: a megfélemlítés. Most. most éppen jön. 4z ajtóban megáll. Sunyi tekinte­te nem helyet, hanem^„haver.o­kat" keres. Nem messze a be­járattól ketten ülnek. Pepo oda imbolyog hajlott, lomha ma­jomjárásával. Réveteg tekinte­te megakad az asztal sörös­üvegén. — Sört isztok? — Ü hűm! — bóUntanak.- Az is ital? — S már nyúl is az üvegért. A többiek fognák, de Pepo már felemelte az üveget és minden teketória nélkül a háta mögé dobta. Az üveg koppon, s aj olajos padlón fröcskölve, forogva tovacsúszik. A terem­ben hirtelen csönd lett. A hang megakadt, a pohár megállt a levegőben. Még a cigány is elhallgatott. Senki se moccan. Csak az a batonkabátos fiatal­ember húzza, jobban össze ma­gát, akinek a lábánál megállt a forgó, fröcskölő üveg. Nem néz a kabátjára — mintha észre se venné, hogy csupa sör lett. Különben is érzi, hogyha szól, baj lesz. A riad! szemek Pepot lesik Pepo fektál, dühöng. A have­rok csitítgalják. Néhány nö is előkerül, ők is próbálnak Pepo lelkére hatni. Ahogy így biza­kodnak, mindegyiknek a tekin­tete a batonkabátos fiatalem­berre sandít. Súgják is Pe/ló­nak, hogy a fiatalúr valószínű haragszik. — Mit? — rándít Pepo a vállán. Mit akar uz at? S már megy is a batonkabátos felé. — Valami baja van? — Nem. .*. Nemi — hebegi a vendég s most már végképp nem tudja, hogy hová legyen, mit tegyen félelmében, zavará­ban. Pincér és rendőr sehol sincs. — Szóval nem haragszol. Azért! Én jó haver vagyok, de csak ha... — Pepo csikorít a fogával és jelentőségteljesen felemeli hatalmas mancsát. — Bn is... — hebegi a . vendég. — Azért! Pepo kezet nyújt és már húzza is maga alá a széket. A pincér most már megjelenik, bólint a kérésre és már hozza is a két féldecit. A balonkabá- tos vendég fizet. Jön a cigány is, cincogni kezd. Pepo dirigál, a vendég fizet. Jönnek a ha­verok, hogy bizonyítsák sze­gény vendégnek: ők mellette voltak. És ismét a pincér )ön és jönnek mások is, akiket nem illő a nevükön említeni. Pepo hajós volt. Ha jönnek az egyenruhás hajósok, mind megismerik.' Hajós volt. Volt! Ma? Nehéz megmondani, hogy a sötétben mi , „dolgozik". De mégis már ideje lenne utána­járni. Pepo nemcsak egy van. Többen vannak, csupán több névre hallgatnak. Jó lenne, ha már eltűnnének a vendéglőkből. Pepo: Pepot Egy hónap múl­va, alaposabban meglesünk. Ha addig... De reméljük! ELETEBOL (3éllövészeli versenyek A vitorlázó repülés nagy mesterei garaival bearanyozza a Hadsereggé Együttműködök Szövetsége kerület aeroklubjának repülőterét Bratislavi Dvornikban. A légtér örömteli zsoi gással telik meg. Kedvező időjá'í esetén a hangárokból egész nap eg< más után szállnak fel a motoros és motornélküli gépek, hogy módot nyűi sanak a Hadsereggel Együttműködi. Szövetsége tagjainak a légi vitorU zás gyakorlására. Délután és estefe se vége se hossza nincs a Hadsere: gél .'gyültműködök Szövetsége tagj. gyakorlatainak. A sportrepülők leik. sedése határtalan és nem enged aláb % A céllövészeti versenyeket a tisztek és katonák nagy érdeklődéssel kísé­rik.' A versenyek idején a katonák és tisztek között nupy az izgalom. A versenyzők gyerekes szenvedéllyel ra­gadják „teg a puskáké . a flóberteket és pisztolyokat. Egyenesen „istenítik" fegyvereiket. Nagy örömet és izgalmat vált ki, ha csak megfoghatják és meg- simopathatják a puskájukat. A ver­senyzők eaész idő alatt nagyon izga­tottak, verseny közben is gyakran megsimogatják puskájukat, pisztolyu­kat, hasonlóképpen, mint ahogy a ló­versenyeken a versenyző lovakat szok­ták. Es szinte beszélnek a fegyverek­hez: „Aztán nehogy csalódjak ben­ned, és felsüliünk!“. Az első teli ta­lálat után még jobban ragaszkodnak a puskáikhoz. Hevesebben dobog a szivük, kíméletesebben és gyöngédeb- ben bánnak a puskákkal, mintha csak a kedvesüket sirho«atnák. Ilyenkor a katona elfelejti, hogy milyen sok kel­lemetlenséget és kényelmetlenséget okozott a puska, amiatt az „átkozott" puska miatt hányszor nem mehetett sétára, mert a parancsndoka betil­totta, piszkos volt a puska... Most azonban senki se gondol ezekre a kellemetlenségekre. A versenyző cél­lövő kezében a puska minden és ha a céllövészet jól megy, akkor még csak fokozódik a puska iránti tiszte­letük és ragaszkodásuk. No, akadnak olyanok is, akik néhány sikertelen lö­vés után a legszívesebben a földhöz vágnák a fegyvert. Természetesen sze­gény puska milsem tehet róla, hanem a tulajdonosa, hiszen a „kedveséről“ nem gondoskodott kellőképpen, keve­set foglalkozott vele, és így hűtlen lelt hozzá. Bizony, a puska szeszélyes józág, Most azonban azokról a céllövőkről akarunk beszelni, akik '’legel foglal­koztak fegyverükkel. Azok bizony ki­tűnő eredményeket .értek el a céllö­vészetben. Nagyobb távolságokon és mozgó célpontokat is pontosan elta­lálnak. — Hja barátom, a céllövésze­tet állandóan gyakorolni kell — mond­ja Ivanics katona bajtársának, Hudec katonának, aki a céllövészetben nem ért el valami kívá1 eredményeket. Ugyanaz a helyzet, mint a futball- nái. Ha nem gyakorolod, akkor úgy jársz, mint az elefánt az üvegedény között. — Tudod, a céllövészeti versenyek­nél nem szabad arról sem megfeled­kezni, hogy rendszerint fokozódik az idegesség és a lámpaláz, és az nagy baj. Ivanics katona mégevszer kihang­súlyozta: — Keveset gyakoroltál, lám­palázad is volt, ezért nem sikerült a céllövészet. Most megváltoztatják a tőtávolsá­got. Már csak azok kerülnek sorra,, akik az első körben megállták a he­lyüket. Ivanics katona most is nagyon ügyes, gyengéden meostmogatja „ked­vesét". Most mozgó célpontokra lő­nek. Vigyázz, buzdítja saját magát, hisz a puskájában, azért mégis óva­tosnak kell tenni, de ezeken a verse­nyeken már sokan kitörték a fogu­kat. Ivanics katona összpontosítva fi­gyel. A puskájára támaszkodik, szinte visszatartja lélegzetét és vizslaszem­mel figyeli a mozgó célt. Puskájával most magtalálta a célt, célzott. Már jelentik is a teli találatot, nemcsak az elsőt, a másodikat, a harmadikat és a negyediket is. Ivanics katona nem beképzelt, de a becsvágy fűti s mindig az elsők között akar lenni. Nem ágaskodik, bogy .mindenki lássa. Most a szájával megérinti a puskáját, megöleli, mintha tsak valami szép leány lenne. Hiszen közösen győztek. Ivanics katona a győzelem után még sokáig simogatta puskáját. Egységünknél megszervezték a cél­lövők versenyét, és erre tizen jelent­keztek. A verseny előkészületeiben nagy érdemeket szerzett Vesely tiszt, aki mint mester céllövő ezresünknél második helyre került a tavaszi ver­senyen. A mi egységünknél a céllö­vők körének vezetője Frölich közka­tona lett. A céllövők köre kezdettől fogva jól működik s hetenként- kétszer jönnek össze. — A legközelebbi versenyt a Hadsereggel Együttműkö­dők Szövetsége keretén belül rendezik meg. A céllövők körét szorgalmasan A Bratislava-dvorniki repülőtéren a pilóta ellenőrzi a gépét. .Nagyszerűen működik. A vitorlázó gépben Jarosluv Tichy mérnök, intsruktor ül, aki tanít­ványával együtt most végzi az első gyakorlati repülést. A gép ellenőrzése után a vitorlázógép nekilendül a mo­toré* gép tán. Szárnyai mögött tá­volodnak a Kis-Kárpátok hegyei, völ­gyei, a rónák és a bratislavai üzemek, épületek körvonalai. A gép eléri az 500 méteres magasságot. Az alacso­nyan húzódó felhők között néha 1=1- kandikál a zászlókkal díszített repü­lőt és látni az emberek árnyékát is. A vitorlázógép megfelelő magasság­ban elmarad a motoros repülőgéptől. Es most áll be a motornélküli repü­lés legkomolyabb pillanata. A tanít­vány állandó keringés közben, az in­struktor utasítása szerint keresi a lég­köri áramlatokat. Az első repülés sikerét ez határoz­ta meg. A vitorlázó repülőgép telje­sen a pilóta kénye-kedvének van ki­szolgáltatva. A repülő belemélyed a kúpszerű fel­hőbe, miáltal állandóan emelkedik. Az áramlatok felhasználása mellett a va­riometer egyenletesen emelkedik. A tanítvány szemével irányítja a repü­lést, beleékeli magát a fellegekbe, ke­ring és emelkedik. Szabadon úszik a levegő tengeren. Felejthetetlen élmény, olyan csodálatos képet nyújtanak a kékes messzeségek. A pilóta úrrá lesz gépe fölött. v Különösen most, amikor a nap su­látogatja. Szépe katona is igen jó céllövő, dacára annak, hogy odahaza, polgári életében még puska nem volt a kezében. Szépe katona, amikor be­vonult, egy szót sem tudott szlovákul vagy csehül és most már mindent jól megért ée elég folyékonyan beszél szlovákul. Bajnóczi katonával lakik egy szobában, aki nagyon sokat fog­lalkozik vele. A CSISZ-szervezetbe is belépett, jól felhasználja az idejét, sokat olvas és a szervezeti életben is kiveszi részét. PONGRÁCZ GABOR, közkatona A Hadsereggel Együttműködök Szö­vetsége keretén beül a repülés alap­fokú köreiben sajátítják el a vitorlá­zó repülést és vizsgákkal bizonyítják be tudásukat. Azután pedig türelmet­lenül várják az első repülés idejét. A kerületi aeroklub lehetővé teszi, hogy kedvtelésüknek hódoljanak és ha si­kerül a repülés büszke mosoly játszik arcukon. Tichy Jarostai mérnök, in­struktor keze alatt kiváló sportrepülők nevelkednek, akik valóban mesterei a repülésnek é. lelkes propagálórai r n- nek a szép és igen igényes sportág­nak. A. JURACKA Jól működik a céllövök köre

Next

/
Oldalképek
Tartalom