Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-03-03 / 9. szám

4 1956. március 3.------------------------------------------------------------------------------------­EGY ÜZEMI ÉTTEREMBEN A ki üzemi konyhán étkezik, az tapasztalatból tudja, hogy mennyit javult az utóbbi időben, de különösen az új évtől dolgozóink el­látása. Az üzemi éttermek központo­sítása is azt a célt szolgálta, hogy a dolgozók mennyiségileg és minőségi­leg jobb ellátásban részesüljenek. A Vörös Hadsereg utcai üzemi ét teremben is nagymértékben megja­vult a dolgozók ellátása. A közpon'o- sitás után Hollósí elvtárs vette át a konyha vezetését, s jó munkaszerve­zéssel elérte az étterembe járók tel­jes megelégedését. Ebédidő volt, mikor a Vörös Had­sereg utcai üzemi éttermet megláto­gatlak. A központosítás előtt az étte­rem a Csehszlovák Filmvállalathoz tartozott. Az étterem látogatóinak túlnyomó részét ma is a Csehszlovák Filmvállalat dolgozói képezik, de ide járnak a közeli építkezéseken dolgo­zó munkások, a közeli iskolákban ta­nító tanárok is, sőt még távolabbról is idejárnak, például a nemzeti biz­tonság tagjai. Az étterem helyisége nem nagy, de nincs is szükség nagyobbra, 150-en járnak ide rendszeresen tízóraira, ebédre, vacsorára. Kényelmesen elfér- vek. A környezet s a hangulat igen jó. A terem közepe táján egy állvá­nyon rádió, cigányzene szórakoztatja az étkezőket. Az asztalokon tiszta ab­roszok, vázákban virágok. A kiszol­gálás gyors, nem kell egy percet sem várni az ebédre. Ebédet hoznak nekünk is. Káposzta- leves van, ízletes és jó. Hát még a második fogás! Libahús rizzsel és almakompöttal. Nem ünnepi ebédről van szó, szürke hétköznap van. Azt hiszem ilyen hétköznapi ebéddel min­denki elégedett lehet. No. de mi most ettünk itt először s a legnagyobb va­lószínűség szerint utoljára is. Meg­kérdezzük ezért a szomszéd asztalnál ülőktől, a törzsvendégektől, hogy vannak megelégedve az itteni ellá­tással. Tóth elv társai szó­lítjuk meg elsőnek, ö esik legközelebb hozzánk. — En bizony nem voltam barátja az !lyen közös kony­háknak, — kezdi, de amióta a fele­ségem is dolgozni jár, rászorultam az üzemi konyhára Nem mindig és min­denütt főztek ám így, mint most itt, — teszi hozzá magyarázatul. Építkezésen dolgozom és meguntam a hideg ételt. Ezért jöt­tem ide az üzemi konyhába. Most elé­gedett vagyok a koszttal, mondhatom az asszony sem adott mindig ilyet. Megkérdezzük Gothe elvtárstól, egy közeli iskola tanárától, mi az ö véle­ménye. — Jól főznek itt, a kiszolgálás és a környezet nagyon jó. A koszi igen olcsó, 5.60 Kcs-be kerül a napi ellá­tás, de ebből a szakszervezet üzemi bizottsága 1.40 Kcs-t megtérít, úgy­hogy a napi étkezés mindössze 4.20 Kcs-be kerül. En nagyon elégedett vagyok itt mindennel. Hasonlóképpen elégedettek Vacko és Sutek elvtársak is, a nemzeti biz­tonság tagjai. Étkezhetnének közelebbi étkezdén is, de itt jobbnak találták a kasztot, ezért járnak ide. Dicsérnek a tisztaságtól kezdve, a kiszolgálásig mindent, csak azt kifogásolják, hogy kevés kenyeret adnak az ebédhez. A panaszt Hallási elvtársnak, a konyha vezetőjének tolmácsoljuk. Fel­világosit bennünket, hogy aki több kenyeret akar, az többet is kaphat a kiszabott adagnál. Takarékossági szempontból adagolják csak a kenye­ret, hogy feleslegesen el ne pazaro- lódjon. 13 enézünk a konyhába is. Mégis- merkedünk a szakáccsal. Malik elvtárssal. Jó munkaerő, ezelőtt a DOZAB-nál dolgozott, ahol jó mun­kájáért kitüntetésben részesült. Pa­naszkodik. Sok baj van az emberek­kel — mondja. Az előbb valaki combot kért tőle, de nem tudta teljesíteni kívánságát és ezért az illető veszekedni kezdett vele. Sőt a vita odáig fajult, hogy a vendég sértődötten otthagyta az adag­ját — mondván, egye meg ezt a sza­kács maga. — A libának csak két combja van, nem adhatok mindenkinek combot, de ezt egyesek nem akarják megérteni. — Sünden adagot nem sikerül az embernek egyformára osztani. Ebből aztán néha — mint most is — feles­leges vita lesz. De ha a panasz indokolt, minden esetben orvosolják is. Erről meggyő­ződtünk ottlétünk alatt. A combot követelő vendégnek sem volt igaza, de hogy mégis eleget tegyenek kéré­sének, kicserélték az adagját. A konyhában is, mint mindenhol az étkezőben példás tisztasággal ta­lálkoztunk. Nyugodtan, jóétvággyal ehet és eszik is mindenki. Az étlap kétfogásos, ha valaki nem szereti az egyik ételt, választhatja a másikat. Étkezés után, aki szomjas, a buffet-- ben vásárolhat innivalót. Minden tekintetben igyekeznek te­hát kielégíteni a vendégek igényét. Mielőtt búcsút vennénk az étteremtől, megnézzük a holnapi menüt: füstölt borjúhús, saláta és burgonyaleves van az étlapon. Jó étvágyat kívánunk hozzál (-bt.-) A kaonák érdeklődnek a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa iránt „Katona, hallottad, a kaszárnyában nem szabad politizálni. Az anyád mel­lett, ott politizálhatsz.“ így ordított rá a katonára egy tiszt, a kapitalista köztársaság idején. Ma már egész más a helyzet, a ka­szárnyákba száz és száz példányban járatják a lapokat és sok katona a saját nevére is rendel újságokat. A katonák minden este rádiót hallgat­hatnak. A napiparancs értelmében a katonáknak háromszor hetenként po­litikai beszámolót tartanak, hogy a katonákat a legidőszerűbb problémák­ról is tájékoztassák. A katonák a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusa idején türelmetlenül várták a lapokat és a rádióleadásokat. Alaposan megbeszél­ték a kongresszus beszámolót. Hiszen a kongresszus nagy körültekintéssel, részletesen foglalkozik korunk politi­kai gazdasági, kulturális és tudomá­nyos kérdéseivel A katonákat főleg Zukov, a szovjet hadsereg generálisá­nak beszéde érdekelte, aki a szovjet katonáknak a lelkére kötötte, hogy a Nagy Honvédő Háborúban résztvett katonák példája nyomán védjék meg a békét és építsenek erős bástyát az ellenség ellen. Ez a mi katonánknak is szól és az összejöveteleken sokat beszélnek arról, hogy a jövőben még szorgalmasabban teljesítik kötelessé­güket, alaposan elsajátítják a katonai tudományt és a modem fegyverek forgatását. Nem érdemes „tessék-lássék elvégezni az ellenőrzést cc jú mezőgazdászaink életéből A NOVÄKI BÁNYÁSZTANULÓK 1856 február 19-én teljesítették egyik kötelezettségvállalásukat, melyet a CSISZ szlovákiai kongresszusa tiszte­letére tettek, és 85 tanuló két mű­szakon dolgozott. 384 csille szenet termeltek és a bányásztanulók nor­máját 107 százalékra teljesítették. A legjobbak Stlbráni, Straka, Zikmund, Pankuh, Toráé és Pokrievka elvtársak voltak, akik az 1324-es számú falnál 90 csilla szenet termeltek és 150 szá­zalékra teljesítették a normát. Az 1355-ös falnál dolgozó bányásztanu­lók hasonló szép eredményeket értek el. Solá, Tóth, Nagy és Hecht elvtár­sak 41 csille szenet termeltek és két méteres folyosót vágtak ZlAR NAD HRONOM-ban az üzemi a CSISZ szervezet segített abban, hogy a 13. számú brigádban teljesítették a kötelezettségvállalást és a tervet 105 százalékra teljesítették. A fiata­lok azzal, hogy teljesítették a tervet, 147.000 koronát takarítottak meg az üzemnek, nyersanyagokban. A többi részlegen Is követték példájukat. A 13. számú brigád eredményein felbuzdulva a többi öntödében is if­júsági műszakot szerveztek és arra kötelezték magukat, hogy a tervet 100 százalékra teljesítik. A KLEMENT GOTTWALD ÜZEM­BEN a „Pionír" motorkerékpár fel­szerelésénél dolgozó ifjúsági munka- csoport túlteljesíti a tervet és 90 mo­torkerékpárral többet gyártanak. A szocialista munkaversenyek folytán az ifjúsági munkacsoportokban is le­rövidítik a munkaidőt. Egyesek mint például Stelskal elvtárs, aki arra kö­telezte magát, hogy 180 százalékra és Hlovac elvtárs, hogy 150 százalékra teljesíti a normát jó példával járnak elő. A TATRASV1T ÜZEMBEN a fiatalok a CSISZ szlovákiai kongresszus tisz­teletére 102 egyéni és 26 kollektív kötelezettségvállalást, ezenkívül a mű­helyek 20 és az üzem pedig 6 teljes üzemi vállalást tett, amelyek főleg a terv teljesítésére és a termékek minőségére Irányulnak. Vállalták, hogy 100 százalékosan teljesítik az első negyedév tervét úgy a választék, mint a termelési érték tekintetében és 250.000- koronával csökkentik az önköltségeket, és javítják a terven felül 11.050.- korona értékben elért termékek minőségét. A FEBRUÁRI HIDEG reggelen jgend és derengő félhomály borítja az ősi kastélyt A csendet éles sípszó töri meg, melynek nyomán villanyfény csillan az ablakokban. A folyosóról kiszűrődik a zaj, a lábdobogás. Ti- zenöt-tizenhatéves fiúk futnak vígan a reggeli tornára. A torna alatt az elesendesett folyo­sókon egy tanító jár fel s alá. Öllé Ferencnek hívják, 34 éves hajdani mosonő fia. Megáll az ablak előtt és nézi a tanulókat, a neveltjeit. Kitud­ja mire gondol? Lehet életpályája villant át agyán egy pillanatra, vagy talán a jelen és a jövő terveit latol­gatja, amely képes elfeledtetni vele a múltat, melynek említése az ő szájá­ban csak keserű ízt hagyott. Az udvaron ezalatt kemény vezény­szavak csattanak és véget ér a reg­geli torna. A következő percben már a mosdóból hangzik a zaj, a friss víz csobogása. Hét órára a szobákban újra rend és tisztaság uralkodik a negyven ta­nuló pedig jóízűen ropogtatja az illa­tos péksüteményt az étteremben. Ezek a fiúk és leányok gyorsan meg­szokták az iskola rendjét, pontosak, mint afféle kis katonák. Reggeli után újból a szobákban találjuk a tanuló­kat. Most van a reggeli ellenőrzés. A tanítók örömére mindenütt rend és tisztaság van. napi gyakorlati munkájának irányítá­sa körültekintést, pontosságot igényel. Öllé elvtárs hat tantárgyat tanít, emellett még a szövetkezeti téli is­kolákban is tart előadásokat. A tanítók becsületes munkájának megvan az eredménye is. A tanulók mind jobb tanulmányi eredményeket érnek el. Az elméleti tudás mellett a helyi EFSZ-ben gazdag gyakorlati ta­pasztalatokra tesznek szert. A CSISZ Ján Bucka tizedes rajában kevés a kezdeményezés. Például Makula ka­tona is hanyagul teljesíti kötelessé­geit és minden parancshoz megjegy­zéseket fűz. Az ilyen „jómadaraktól“ Bu.ka tizedes óva inti a katonákat. ,4 legjobb, ha az ilyeneket a CSISZ tagsági gyűlése elé visszük és ott megszégyenítjük őket. Nemcsak a CSISZ gyűlésen, turném a művészeti körben is kipellengérezték Makula katonát, és a hozzá hasonló cimbo­rákat. Rövid egyfelvonásos színdara­bot adtak elő, amelyben kigúnyolták a hanyagokat, igyekeztek kigyógyí­tani őket az „okoskodásból" és le­szoktatni őket arról, hogy a parancs elhangzása után ne szaporítsák >a szót. Sokat segít, lia rávilágítunk a különböző kinövésekre. A hanyag ka­tonákat gyakran gúnynevekkel tátják el és még a kaszárnya udvarán is „kakuk" vagy más gúnyos elnevezé­sekkel illetik őket. A jó katonákat Bucka tizedes meg­jutalmazza és példaképül állítja a többieknek. A jó kollektíva már sok hanyag katonára jó hatást gyakorolt és helyes útra térítette. A katonai szolgálat minden férfi számára bizo­nyos fokig tűzpróbát jelent. Megta­nítja a fiúkat a rendre és arra, hogy mi a kötelesség. A parancsnokok figyelmébe ajánl­juk, hogy telkiismeretesen vegyék a katonák nevelését, pontosan ellen­őrizzék a parancsok teljesítését, ne- csak úgy „tessék-tássék’ módjára. — Mert a hanyagság egyszer bosszút áll. A katona legyen az udvariasság, a következetsség és a rendesség min­taképe. Sajnos még mindig találko­zunk olyan katonákkal, akik nem di­csekedhetnek ezekkel a tulajdonságok­kal A parancsnokokra, tisztekre s altisztekre vár az a feladat, hogy többet törődjenek a rájuk bízott ka­tonák nevelésével, mert .,amilyen a parancsnok, olyan a katonája". Példásan teljesítették kötelességüket szabadságot kaptak Bán Zsigmond Még tíz perc és kezdődik a tanítás. A fiúk készítik a könyveket, füzete­ket. A folyosón új hang csendül. Tóth Zoltán nevelő osztja az utasítá­sokat. 0 irányítja az iskola menetét Ott áll mellette Horváth Ilona gya­korlati szakoktató is, aki már hajnal óta talpon van, végzi munkáját. Az iskola vezetőinek, irányítóinak nincs könnyű feladatuk. Huszonnégy fiú és tizenhat leány nevelése egész­Hegedüs Mária szervezet segíti a tanítók munkáját és a vezetőség tagjai maguk mutat­nak jó példát. Baán Zsiga a szerve­zet elnöke kiváló tanuló. De többen is vannak is hozzá hasonlók. Például ma az első órán állattenyésztésből majdnem a fél osztály egyest kapott. Csicsai László sem bánta meg. hogy eljött az iskolára, pedig majdnem le­beszélték odahaza, hogy nem ér az semmit, ott csak dolgozni lehet, de nem tanulni. Most már tudja, hogy azoknak, akik így beszéltek nem volt igazuk. A gyakorlati tapasztalatokra nagy szükségük van, ezt nem lehet leértékelni. A lányok pedig valósággal megkedvelték az állattenyésztést. Hogy a gyakorlati munka nem árt. ezt legjobban őnáluk látjuk, mert né­melyikük már hét kilót is hízott mióta az iskolán vannak. A TANULÁS és a gyakorlati munka- mellett még brigádozni is van idejük. A szövetkezetben 300 órát dolgoznak le. Emellett olvasnak, szórakoznak. A Fucsík körben . olvassák a .jelvény megszerzéséhez szükséges könyveket. A szülői értekezleten szép műsorral lépnek fel. Most egy négy fel voná sós vígjáték betanulását tervezgetik. Így munkában, tanulásban vígan telnek a napok. Észre sem veszik, úgy elcsú­szik egy év. de szorgalmas munkájuk eredménye a megszerzett tudás meg­marad segítőjük, támaszuk lesz az életben. Illés Bertalan Bős A parancsnok Miech örvezetöt ágyu- parancsnoknak jelölte ki. Ez a kine­vezés nem történt véletlenül. Miech örvezető mindig lelkiismeretesen tel­jesítette kötelességeit és ezért el­nyerte a „példás tüzér” címet. A tüzérek azt mondják, hogy fegy­vereik tapasztalt ügyes katonákat igé­nyelnek. Jó matematikusnak is kell lenni, hogy pontosan kiszámítsák « célt. Miech örvezető — CSISZ-tag, az alakulat egyik legjobb tüzére. Amikor a kiképzési év elején rábíztak egy ágyút, attól tartott, hogy majd nagy nehézségei lesznek. Zavarban volt. nem tudta, hogyan mondja meg a bajtársaknak, hogy továbbra is jó ba­rátságban akar lenni velük, de elvár­ja, hogy mindenki lelkiismeretesen teljesítse a parancsokat. Nem akarta megjátszani a „generálist” vagy vala­mi Napóleont, csak azt akarta, hogy a katonák tudatosan teljesítsék fela­dataikat és nemcsak azért, mert azt a parancs megköveteli tőlük. Miech örvezető, hogy úgy mondjuk hadilá­bon állt a bajtársakkal. Hányszor gú­nyolódtak vele. Miech őrvezetőt azon­ban ez nem bántotta és továbbra is komolyan vette a dolgokat. Sokszor már azon volt, hogy felkeresi a pa­rancsnokot és áthelyezését kéri, mert a barátság mégis... De aztán mégis csak meggondolta magát és nevetsé­gesnek tűnt fel neki az egész. A ba­rátainak elvégre mégis csak meg kell érteni, hogy ő nem akar ellenséges­kedést szítani, ő csak azt akarja, hogy az ágyúnál megállják a helyü­ket és a parancsnok meg legyen elé­gedve teljesítményükkel, és mindig telitalálat legyen. Miech örvezető becsvágya csakhamar ráragadt az „alárendelt" barátaira is. Az egyik CSISZ gyűlésen őszintén -megmondta, hogy bizony milyen kellemes volna, ha jó teljesítményükért a parancsnok megdicsérné és esetleg meg is jutal­mazná őket. Inkább csak dicsérjenek, mint büntessenek és azt mondják ró­lunk, hogy haszontalanok vagyunk. Miech örvezető civil életében az üzemben is, ahol mint lakatos dolgo­zik, mindig az elsők közé tartozott Már rögtön a katonai szolgálat első évében elnyerte a „példás tüzér” el­met. Bántja, hogy a barátai talán azt hiszik róla, hogy csak parancsolgatni szeret. De hiszen a CSISZ gyűlésen mindent aprólékosan megmagyarázott, és a fiúk úgylátszik meg is értették. Sok hó esett és igen kedvezőtlen körülmények között kellett kimenni a lövöldébe. Pontosan el akarták végez­ni a téli gyakorlatokat. Térdig jának a hóban, és a fagy is mintha próbára akarta volna tenni, hogy mennyire szilárdult meg az akaratuk. A hideg átjárta a csontjukat, a puska és az ágyú embertelenül hideg volt. A kis kollektíva barátságát alaposan próbá­ra tették. A fiúk, mint a tigrisek az akadályok ellenére is teljesítették Miech örvezető parancsait. Határozot­tan meg volt velük elégedve. Minden úgy ment, mint a karikacsapás Gyor­san felállították az ágyút és máris tüzelésre készítették elő. Néhány pa­rancsszó hangzott el és Miech őrve­zető megadta a parancsot: „tüzelj”. Mégegyszer megismételte. Nagyszerű. — jelentette a parancsnok. Miech őr­vezető ágyúja pontosan a célba talált. Nagyon örült ennek Miech őrvezető, és az „alárendeltjei” is, igazi jóbará­tai, akik a legnagyobb készséggel teljesítették parancsát. Kleéka tiszt — parancsnok Is meg­figyelte Miech örvezető ágyújának katonáit. Tudta, hogy a fiúknak jó! esne egy kis jutalom és azt is tudta, hogy minek örülnének a legjobban. Miech örvezetőnek és aztán a töb­bieknek is szabadságot adott. Miech örvezető visszagondolt a CSISZ gyűlésre és arra, hogy az mé­gis csak meghozta a maga gyümöl­csét. így van ez rendjén. Minden CSISZ-tag legfőbb igyekezete az le­gyen, hogy teljesítse kötelességeit, mint ahogy azt Miech őrvezető ágyú­jának emberei tették. Boldogan Írhatták meg haza. hogy kötelességeik példás teljesítéséért ju­talmul szabadságot kapnak és haza mehetnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom