Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-04 / 5. szám

1956. február 4. S „... Az utókor örökké emlékezni fog a komszomo- tisfákra, e fenkölt lelkű, cso­dálatosan állhatatos, lángoló szívű if jakra, akik Sztálin­grád falainál harcoltak .•. V. /. Csujkov elvtárs. Szent ereklye gyanánt őriz; zü. a harctéren talált, vérrel átitatott komszomol-tagsági könyveket. 1.091.546 sz. tagsági könyv. Mitya Iljivecs traktorgyári esz­tergályos tulajdona volt. Az ifjú harcos hősiesen küzdött a szeretett gyárért. Podolszkij parancsnok szakaszával első­nek hatolt be az üzem terüle­tére, megsemmisítette a néme­tek tűzállásait. A harc utolsó pillanataiban esett el. Vaszilij Gorodkov, a traktor- gyári komszomoi neveltje, egy tankista csapattal ment a tííz- vonalba. Tagsági könyvét meg­pörkölte a tűz. Gorodkov tan­kot vezetett, amikor a Gum- rak-telepet megrohamozták. A tank kigyulladt az ellenséges lövedéktől. Gorodkov nem hagyta el a helyét, folytatta a küzdelmet. Visszaverték a né­meteket. Gorodkov súlyos sebet kapott. Alig volt már eszmélet­nél s hívta bajtársait: • — A magaslati' még három méter. Előre, sztálingrádiak! Előre, sztálingrádiak! Oda nézzetek, hogy futnak a fa­siszták ... Ezek voltak utolsó szavai. Vaszilij Bedarev sztálingrádi komszomoi a németekkel való közelharcban esett el. Szurony vágta szét tagsági könyve lap­jait. fgv harcolt a sztálingrádi ifjúság... Sztálin elvtárs két kiváló párifunkcionáriusát Hruscsov és- Malenkov elvtársat küldte Sztá­lingrádba, akik szervező és po­litikai munkát végeztek a had­seregben s tömöritették a vá- rosvéde'em erőit. Ifiú és idős katonák jelen­téseinek ezrei tanúskodnak ar­ról, hogy a küzdők határtalan hittel fordultak Lenin és Sztá­lin nártja felé. Valamennvi ie- lentés íróia a Pártba való fel­vételét kéri. Sok kommunista halt hősi halélj ezekben a har­cokban: az ú> hősök ezrei — s köztük sok komszomolc — a legnehezebb rabokban lépett be a Párt soraiba s állt az el­esett küzdők helyére. A front vonala a Volga kö­zelében vonult. Alekszandr Ma- kuhinj félórával a támadás előtt, a „Vörös Október“-gyár műhelyéből ír a pártszervezet­nek: „Hiszek Sztálin elvtárs bölcsességében. Hiszek a Párt­ban: a Párt győzelemre vezet bennünket. A Bolsevik Párt méltó fia szeretnék lenni, ké­rem, vegyenek fel tagjelölt­nek.“ Ezerszámra érkeztek a Párt­ba ehhez hasonló kérelmek. Sztálingrádnál a német had­sereg megsemmisítő vereséget szenvedett, és nem tudott töb­bé felocsúdni. Mint ismeretes, a Sztálingrád alatti csata a 300.000 főnél többet számláló német hadsereg bekerítésével és szétzúzásával végződött. —■ Ebben a csatában hadseregünk múlhatatlan dicsőséggel övez­te zászlait és lerakta az ellen­ség felett való teljes győzelem tartós alapjait. A sztálingrádi győzelem a haditudományok koronájának, a sztálini stratégának és tak­tikának fényes diadala, mely­hez hasonlót nem ismer a nagy háborúk története. Abban az időben, amikor Európa Hitler hordáinak igája alatt nyögött, a sztálingrádi győzelem azt mennydörögte a világba, hogy a háború menetében fordulat következett be. Reményt öntött a leigázott népek szívébe — és gyászba borította a fasiszta Németországot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom huszonhatodik év­fordulóján Sztálin elvtárs be­számolójában a sztálingrádi csata ielentöségél értékelve, ezt mondta: „A sztálingrádi ütközet egy 300.000 főnyi német hadsereg bekerítésével, megsemmisítésé­vel és a körülzárt csapatok kö­rülbelül egyharmadrészének fog­ságba jutásával végződött. — Hogv képet alkothassunk ma­gunknak, annak a történelem­ben páratlan véres ütközetnek méreteiről, amely a sztálingrá­di mezőkön lefolyt, tudnunk kell, hogy a sztálingrádi ütkö­zet után 147.200 elesett német katonát és tisztet és 46.700 elesett szovjet katonát és tisz­tet szedtek össze és temettek ei. Sztálingrád volt a német fasiszta hadsereg alkonya. A sztálingrádi véres mérkőzés után, mint ismeretes, a néme­tek nem tudtak többé magukhoz térni.’ Négy találkozás \ egy emberrel • Az első szempillantásra a; kerületi konferenciák küldőt-1 tei mind egyformák. Egy-: forma élénk figyelemmel ki- j sérik a beszámolót, megtap-! solják a vitafelszólalásokat,: bírálnak és büszkén beszél- • nek sikerükről. így volt ez » Eperjesen is. De ha az asz- : tálnál, vagy a terem elő- ■ csarnokában beszélsz a kül- ! döttekkel, rájosz, hogy mind- : egyiknek meg van a sala- j tossága és saját tapasztala- > tai. Sokan kérdéseinkre ma- : gyárul, ukránul, vagy sá-■ rosiasan válaszolnak. De a 5 CS1SZ eperjesi kerületi kon- : ferenciá ján nem a nyelv ; volt a legfontosabb, hanem * a lelkes, bátor emberek. Fi-5 gyeljük csak meg valametyi-■ küket. : * Hagyjuk ma ki Loksa; Lászlót, a híres traktoris- ; tát, a Köztársasági Érdem- : rend hordozóját és a leg- : jobbak legjobbjait. A kon- ; ferencia első napján ott hal- j lód Papp Mihály elvtársat, : az eperjesi Jónás Záborsky; színház fiatal színészét fel- • szólalni, szombaton este.ta-: lálkoztunk vele másodszor, ; a színházban, amikor Klic- | pera „Csodatevő kalap“ cí- * mű színdarabjában Zvolecet ! iátsza. Harmadszor egy po- ; hár bornál találkozunk vele, • amikor kellemesen szórako-: zik barátjaival. Megtudjuk, • hogy _ huszonhat éves, a j színházhoz a gimnázium el- j végzése után került. A szín- ; házban a CSISZ szervezet ■ elnöke és hogy a szervezet ! itt jól működik, arról az ta- * núskodik. hogy aktívan ve- ; szí ki részét a CSISZ mun- > kájában a színház negyven ■ fiatal színésze, zenésze és ■ balettáncosa. A vasárnap es- ! ti mulatságon, amit a CSISZ • kerületi konferencia tiszteié- ; téré rendeztek, negyedszer S .találkozunk Pappal, ahol : mint sárosi népmesélő szó-; rakoztatja és nevetteti a ! fiatalokat. : Vagy beszélhetnénk a sze- ■ rény. fiatal ostravai techni- : kusról, Blazek Vladimírról, : aki vitafelszólalása után a ■ konferencia elnökségének át- ! adta a kelet-szlovákiai szén : első mintáját. , A szlovák nép nagy költője A szlovák költészet legna­gyobb alakja a XIX. század al­konyán és a XX. század hajna­lán a bátor és finom lírai han­gú költő, Pavel Országú Hviez- doslav volt. Költője és szószó­lója elnyomott népének. Az ő nevükben emelt szót a nagysá­gos és méltóságos urakhoz. „Mondjátok meg — félre az ámítással — ki vele nyíltan, nem köntörfalazva, oly igazán, ahogy a szív dobog, hogy ez a nép, mely enyém és tietek, rabszolga sorsot miért érdemel? ...” Vádló hangon vonja felelős­ségre az urakat mindazért, amit a nép ellen tettek. És miért? Mit vétett a nép? Ta­lán nem az ő „erős széles mel­le az alap. melyen álltok ezer éve?” Igen, az övé volt, az ö véres verejtékéből éltek és az ő yállán léptek hatalmuknak „szédítő fokára“. Hviedoslavnak e nagy versét („Ti nagyságosok, méltóságo- sok”) nemrégen találták meg a szlovák irodalmi történészek. Ugyanis e versét a Slovenské Pohlady című szlovák irodalmi folyóirat szerkesztője annak idején a nem közlendők közé soroltatta. Ez a verse egyike a legbát­rabb hangú verseinek. Ebben tükröződik ki legjobban szi­lárd és bátor kiállása a nép mellett. S ugyanakkor lobogó gyűlölete az urak ellen. „Tilt­sátok hát meg durva lábatok­nak besározni lelkét”. Nincs szüksége a népnek a dicső urakra és. ne is zavarják őt, mert ha cserbenhagyták,, de most már se „gáncs”, se „gát” nem tarthatja vissza öt attól, ha „tettre hívja“ a virradó nap. Hviezdoslav nem csak a saját népét szerette, hanem a többi elnyomott népet is. Tudta azt, hogy az urak ellen csakis a nemzetek közös összefogásával lehet győzni. Ezt láthatjuk: Igen, te Heroldia ‘ című versé­ben is. melyet válaszul írt Ady Endre „Magyar Jakobinus dala” című versére. „Mindnyájan szenvedünk titokban várva, hogy mégis lesz még hajr.alhasadás és földerül az elnyomottak napja. Közös ügyünkben egyesülünk valahára és mondjuk ki, nem leszünk mások rabja . .. Kiálts, többség, zúgj fel, te nyomor-óriás.” Az ő alkotása biztos gátat jelent a burzsoá nacionalizmus és kozmopoiitizmus ellen. A nacionalizmussal és a feudális szemlélettel szemben bebizo­nyította, hogy az „Ezer zsib­badt vágyból” csak úgy válhat erős akarat, ha a szenvedők egymásra találnak és a közös ügyért egyesült erővel száll­nak síkra, hogy „holnap már együtt vigadozzanak”. Költészete hűen tükrözte a kor társadalmi és politikai problémáit. Látta, és tudta, hogy hol a hiba, „miért lebe­gett“ hazája felett „a füstfelhő barna gyásza”. De tudta azt is, hogy közeleg már a leszá­molás órája és figyelmeztette is erre népét: „Hajnal kél s nem tudom szived miért döbben félve. Hogy vörös? Volt-e már fény, amely fekete? Vagy tán búvár gyanánt süllyedtél vak sötétbe, *S azért vont úgy magához a tenger feneke? Ha búvár vagy, a kor rángatja köteled már; Siess,, röpülj a mélyből a hajnalfénybe tel, S mutasd meg, hogy mi veszve s amit eltékozoltál, Pótolta azt a tenger igaz gyöngyeivel! A nagy szlovák költő min­den művében megmutatta, ho­gyan kell a költőnek a néppel összeforrnia. Az igazsággal, a valósággal ismertette meg a szlovák népet és életét költé­szetében és gyönyörű eposzai­ban. Legismertebb elbeszélő művei: A csősz felesége, Ezo Vlkolirtsky, Gábor Vlkolinsky. De közülük mégis a legnagyobb A csősz felesége című szociális eposza, melyben bemutatja a földesurak és a falusi szegé­nyek kibékíthetetlen osztály­ellentétét. Leleplezi a kizsák­mányolok kegyetlen és léha életét. Hviezdoslav annak elle­nére, hogy nem ismerte a munkások erejét mégis úgy beszélt a forradalomról, mint egy hatalmas erjedésről ideha­za és külföldön is. Számos köl­teményével üdvözölte az 1905- ös orosz forradalmat, amelyek­ben többek között ezt írta: „A vérfürdőből új világ keletke­zik”. És jóslása valóra vált. Ma már az elnyomott szlovák nép szabadon él és építi boldog hazáját. Nem hever már népe tétlenül és barna gyászfellegek sem lebegnek már a hegyek és mezők felett. Mert feltámadt a többség, az éhes óriás, hogy beteljesüljön a költő álma. — A hetvenötösöknél, — szólt közbe az egyik kísérő katona — egy kapitány elitta az egész ezredkasszát és ott kellett hagyja a had­sereget. most aztán megint kapitány, és egy őrmester, aki parolinak való anyagot lopott a kincstártól, több mint húsz csomaggal, most már törzsőrmester, és egy bakát a múltkor főbelőttek Szerbiában, mert egyszerre ette meg a konzervjét, amit három napra kapott. — Ez nem. tartozik ide, — jelentette ki a tizedes — de az igaz, hogy kölcsönkérni egy szegény káplártól két forintot borravalóra ... — tessék, itt a forint, — mondta Svejk — én nem akarok a maga kontójára meggazda­godni. Bs ha nekem adja majd azt a másik forintot, hát az is visszaadom magának, hogy ne bőgjön. Inkább örülhetne, ha valami kato­nai feljebbvalója pénzt kér kölcsön magától a cechre. Maga borzasztóan önző. Itt csak két nyavalyás forintról van szó, és én nagyon szeretném látni, hogy mit csinálna maga, ha fel kéne áldozza az életét is a katonai feljebb­valójáért, amikor ő sebesülten feküdne valahol az ellenséges vonalban, és magának az lenne a kötelessége, hogy megvédje öt és elvigye onnét a saját kezében, és a túloldalról sprap- nellel és minden egyébbel lőnének magára. — Maga ott összecsinálna magát, — véde­kezett a tizedes — maga kutyamosó. — Minden géfechtben sokan összecsinálják magukat, — szólt közbe megint az egyik kísérő katona — a múltkor mesélte Budéjovi- cében egy sebesült bajtárs, hogy amikor ro­hamra mentek, ö háromszor egymásután ösz- szécsinálta magát. Először, amikor kimásztak a *dekkungból a dráthinderniszek előtt, aztán amikor vágni kezdték a drótot, és harmadszor akkor csinálta tele a nadrágját, amikor az oroszok szuronnyal rájuk mentek és azt or­dították, hogy „hurrá". Aztán ők visszamene­kültek a dekkungba, és az egész svaimban nem vdt egy se, aki össze ne csinálta volna magát. A dekkitng tetején meg lábbal lefelé egy halott feküdt, akinek a kirohanásnál egy spapnel letépte a fél fejét, mintha kettéhasítot­ták volna, és ez abban az utolsó pillanatban úgy összecsinálta magát, hogy az egész ki­folyt a nadrágjából a bakancsára és onnét be a dekkungba a vérével együtt, Bs a koponyá­jának a másik fele meg a velő is mindjárt ott volt alatta. Az ember észre se veszi, és máris megvan. — Néha meg a gefechtben rosszát lesz az ember, — mondta Svejk, — megundorodik valamitől. Prágában mesélte a pohoreleci „ki­látóban" egy beteg lábbadozó, aki Przqmyslbnl jött vissza, hogy ott valahol a fesztung alatt szuronyroham volt, és övele egyszerre csak szembekerült egy orosz, marha nagy ember, *A fedezékből a drótakadályok előtt. mint egy hegy, és rárontott a szuronyával, és egy jó nagy csepp lógott az orrán. Ahogy ö meglátta ezt a cseppet, ezt a taknyot, mind­járt rosszul lett, és a *hilfszplaccra kellett, hogy menjen, ott aztán azt mondták, hogy meg van fertőzve kolerával, és elküldték a pesti koierásbarakkokba, és ott tényleg meg is kapta a kolerát. —- Közönséges baka vdt vagy pedig káp­lár? — kérdezte az egyéves önkéntes. — Káplár volt — felelte nyugodtan Svejk. — Megtörténhetett volna minden önkéntes­sel is — mondta bárgyún a tizedes-, de köz­ben diadalmasan nézeti az egyéves önkéntesre, mintha azt akarná mondani: „Na most meg­adtam neked, mit szólsz hozzá". De az önkéntes némán feküdt a pádon. Közeledtek Becshez. Akik nem aludtak, az ablakból nézték a Becs körüli drótakadályokai és erődítéseket, s ez a látvány némileg nyo­mottá tette az egész vonat kedélyét. Ha addig szüntelenül harsogott is a hátulsó vagonokból a Kasperské Hory-i hegylakók üvöltése: „Wann ich kumm, wann ich kumm, wantii ich wiéda, wieda kumm", most elhall­gatott, olyan kedveződen benyomást tettek a szögesdróiok, amelyek az egész Bécset körüí- drótozták. — Minden rendben van, — mondta Svejk, — a lövészárkokat szemlélve — minden a leg­nagyobb rendben van, csak itt a bécsiek, ha kirándulnak, könnyen eltéphetik a nadrág­jukat. Itt az ember óvatos kell, hogy tegyen. Becs különben is nagyon fontos város, — folytatta — hogy ne mondjak mást, mennyi vadállat van csak abban a schönbrunní mena- zsériában. Amikor évekkel ezelőtt Becsben vol­tam, mindig a majmokat szerettem a legjobban nézni, de ha valami személyiség kijön a csá­szári várból, akkor senkit se engednek oda a kordonon keresztül. Velem volt egy szabó is a tizedik kerületből, és ezt lecsukták, mert mindenáron látni akarta azokat a majmokat. — Aztán volt a várban is? — kérdezte a tizedes. — Az nagyon szép hely, — felelte Svejk — én nem voltam olt. de hallottam valakitől, aki ott volt. A legszebb az egészből a *burg- wache. Azt mondják, mindegyiknek két méter magasnak kell lenni, és utána kap egy tra­* Metőállomásra * Várörség fikot. Bs hercegnő ennyi van ott, mint a sze­mét. Átmentek valami pályaudvaron, s hallották maguk mögött az osztrák himnusz hangjait: a zenekar valószínűleg tévedésből jött ide, mert a vonat csak jóval később állt meg, egy má­sik pályaudvaron, volt menázsi és volt ünne­pélyes fogadtatás. De már nem úgy volt, mint a háború eleién, amikor a frontra menő katonák minden állo­máson torkig ették magukat, s amikor koszo­rúslányok üdvözölték őket, ostoba fehér ruhá­ban és még ostobább arckifejezéssel és á\lat- tian hülye bokrétákkal és valami hölgiinek még hülyébb szónoklatával, és a hölgy férje most borzasztó nagu hazafi és republikánus. A bécsi üdvözlésben résztvett az Osztrák Vöröskereszt három nőtagja, a bécsi asszo­nyok és lányok valamiféle háborús egyesüle­tének "két tagja, a bécsi elöljáróságnak egy hivatalos képviselője és egy katonai képviselő. Mindezen arcokról lerítt a fáradtság .4 ka­tonavonatok éjjel-nappal jártak, a szanitée- vagonok óránként hozták a sebesülteket, a pá­lyaudvarokon állandóan tolattak a hadifogoly- szállító szerelvények, s mindennél jelen kellett tenniük az összes testületek és egyesületek tagjainak. Ez így ment nap-nap után, és a kezdeti lelkesedés ásítássá változott, A tagok váltogatták egymást abban a szolgálatban, s mikor sor került rájuk, hogy kimenienek vala­melyik bécsi pályaudvarra, mindnek éppen fáradt kifejezés ült az arcán, mint azoknak, akik ma a budéjovicei ezred vonatát várták. A marhavagonokból olyan reménytelen arc­cal nézték ki a katonák, mint azok akikei az akasztófára visznek. Hölgyek léptek oda. és mézeskalácsot oszto­gattak nekik, a következő, cukorból csöpögte- tett feliratokkal: *„Sieg und Rache", „Gott strafe England", Der Oesterreicher hat ein Va- erland. Ez liebt’s und hat auch Ursach für’s Vaterland zu kämpfen." A Kasperské Hory-i hegylakók teletömték magukat mézeskaláccsal, anélkül, hogy közben eltűnt volna róluk a reménytelen arckifejezés. Aztán elhangzott a parancs, hogy szakaszon­ként menjenek menazsiért a tábori konyhák­hoz. amelyek a pályaudvaron álltak. * Győzelem és bosszú, „Isten büntesd meg Angliát“, „Az osztráknak van hazája, szereti azt. és oka is van rá, hogy harcoljon a ha­záért.“ LEV KIN: Sztálingrád into példába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom