Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-04 / 5. szám

1956. február 4.

fr

KELL AZ IDŐSEBBEK SEGÍTSÉGE

Alkonyaira járt már, amikor Csallóköz szertelen kanyargós útjai között azt kerestük, amely Illésházára vezet. A levegőben könnyű pára rezgeti és a leáldozó nap fénye szétfolyt benne; aranypirosan lobogott fel a táj. A síkságon egy-egy fekete facsoport jelezte a falut. Közelebb érve kivehettük a kukucs káló piros háztetőket. Jányok. Kismagyar, Illésháza.

„ Hlésháza egyik barátom szülőfaluja. Amikor a búcsúi tánc- mulatságon a dévajkodó fiatalokat néztem, nem is jutott eszembe, hogy a legközelebbi alkalommal komoly szerepben látom meg őket. Hogy az elején kezdjem, a CSISZ elnökét kerestük, de hiába. Mészáros Ilonka, a titkárnő kicsit szégyenkezve mondta, hogy a bevonult elnök helyett még mindig nem választottak újat. Tehát fej nélküli ez a szervezet?

— gondoltam én. Milyen lehet akkor munkája? El voltam készülve, hogy egy gyenge lábon álló széjjelhulladozó CSISZ szervezettel fogok megismerkedni. Később azonban bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Az illésházi CSISZ szervezet nem mondható rossznak, és ennek bizonyítására elegendő megemlítenünk eddig végzett jó munkájukat. Ez a munka azonban a múlt év őszétől aránylag csökkent, mivel a szervezet legjobb tagjai bevonultak. Az itthonmaradt vezetők kötelessége most ezt a hiányt pótolni: megbízható vezetőséget Választani és új tagokat megnyerni a CSISZ-be. Csakis így szerezheti vissza a szervezet jó nevét. Mert volt jó neve, a termelőszövetkezetnek is sokat segített. Az illésházi fiatalok huszonöt ár cukorrépát műveltek meg, szabad idejükben kapálták, egyelték. Azonkívül vagy 150 köbméter zöldtakarmányt sílóztak le. Sokszor segítettek a kévék összehordo- zásában. éjjel csépeltek és gabonát tisztítottak. Nos, szabad-e mindezt elfelejteni, és ezekre a tényekre nem építeni?

Körülbelül ez az érzés fűtötte a fiatalok szívét, amikor az új év első napjaiban összegyűltek. A kinti munka megszűnt, télen a CSISZ-nek más feladatai vannak; terieczteni a kultúrát. Köztük volt Kollát Antal elvtárs, a kultúrház elnöke is, — színdarabokat játszottak

— mondta, és ők elfogadták az ajánlatot. Képzeletükben átvonult egy-egy emlékezetes j élénél vagy' egész szerep. Élőre átérezték és mindnyájan lelkesülve vettek részt a darab választásában, a szerepek elosztásában, színpad összeállításában, és más munkákban. Megkértek egy negyvenéves, de íia- talszívű embert, Elek János bácsit, hogy tanítsa őket. S annak ellenére, hogy későn este jár haza munkából, és korán, négy órakor kel, elfogadta. János bácsi régi színkedvelő, fiatal korában szenvedélye volt a színpad és amit akkor a kor nem engedett, most találja meg régi vágyának kielégülését és kárpótlását. Nagyon szívesen járt' esténként a próbákra, ilyenkor felébredtek emlékei és fiatalnak érezhette magát. Ez azonban lelkének titka maradt és csupán abban mutatkozott meg. hogy türelmesebben, nagyobb szeretettel foglalkozott a

fiatalokkal, s ők is megérezték, hogy János bácsi elve komoly: vagy jól szerepelni, vagy sehogyan. Egyszer sem történt meg, hogy valaki hiányzott volna a próbákról. Ezek után várható volt a siker. Amikor a függöny utoljár.a gördült le és felhangzott a közönség tapsa, nyilvánvalóvá vált, hogy a várakozást felülmúlta.

A darab választása is szerencsés volt. Kubó, szlovák eredetű mű alakjai szólaltak meg a színpadon. Konfliktusa a falu életéből nagyon is ismeretes s a múltban számtalanszor megtörtént: a gazdagságért feláldozandó szerelem. Kubó, a főszereplő egyűgyű ember, de gazdag és ezért számot tart a szomszédok szegény, szépséges lánya, Annuska szerelmére. — Azonban, mint ember s mint udvarló is. egyformán fogyatékos és képtelen a lányt ele

Szombathy Méda két verse:

Maradj meg nekem

Nem akarok tőled kincset, sem gazdagságot, sem rangot.

Maradj, meg az álmaim szövőjének és én a leggazdagabb vagyok.

Maradj meg gyenge ihlet-gallynak, mely mélyen a Földbe gyökerez és én terebélyes fává növök, az idők viharai sem ölnek meg!

Maradj meg erős kősziklának, én rád építem váramat, s útvesztőidben bolyongva mindig megtalálom majd magamat!

1

Tátrai alkony

Lehullott az alkony, vidáman hömpölygött és míg palástját a Tátrára dobta, víg jó estét köszöntött.

Hetykén ballagott, vígat fütyürészett, mikor a Holddal sandán összenézett.... Aztán nyomtalanul, csendben elenyészett.

bítani. A szülők, akik szeretnék nyélbeütni ezt a házasságot, különféle tanácsokkal látják el és amikor Kubó ezek szerint cselekszik, még ellenszenvesebbé, nevetségesebbé válik. Annuska törhetetlen marad. Ő mást szeret: egy egyszerű; de szép világravaló cselédlegényt, Palit. Végre is győz az igaz szerelem. Annuska és Pali boldogok lesznek.

Sokszor feldolgozott téma ez, de a mű értékét még ez nem csökkenti, mert — mondjuk el tízszer, ezerszer is, hogy ilyen volt a múlt — számtalanszor akarták felcserélni és helyettesíteni a szerelem becses érzését pénzzel, vagyonnal.

Annuska szerepében Csényi Ilona, a szép szegény leány szerénységét, erkölcsi tisztaságát nagyon szépen tükröztette. Néhány érzelmes jelenetben negédséne nem is színészi, hanem természetes volt. Kubónak, Fekete Lacinak nehéz feladata volt. A topronygyosságot és egyűgyüséget kellett élesen, ellenszenvessé fokoznia és ennek eleget tett. Tisztán láthatóvá vált az az emberi különbség ő és a cseléd. Pali szerepét betöltő Holubik Antal között, amely azonfelül osztályellentét is volt. Dicséretreméltó még Nyársik Mariska és Kiss Vilma, akik maguknál idősebb személyeket alakítottak, ügyes megoldással. Általában mondhatjuk, hogy a :ó felkészültség még a kezdők természetes hibáit is sok helyütt elsimította. Siker volt ez, amilyennek örülni lehet. Elek János bácsi boldogan mosolygott a színpadon, a szereplők körében, fáradsága nem volt hiábavaló. És még aznap este a siker melengető hatása alatt elhatározták, hogy egy operettet fognak begyakorolni, a Csárdáskirálynőt. Merész elhatározás ez és nagyon meggondolandó. De ha mindenki komolyan veszi majd és a feladatokkal arányos lesz, feláldozókészségük, tudásuk, úgy biztosan sikerül. A CSISZ feladata gondoskodni a jó szervezésről, a gyakorlás gyors és síma lefolyásáról. így töltheti be azt a helyet, amely a falu életében egy ifjúsági szervezetet megillet. És ez a közös munkásság forrasztja majd őket tömör egységgé, amely egyedül képes teljesíteni a jövőben rájuk váró feladatokat.

PETRIK JÓZSEF

A Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban nagyon népszerűek az ismeretterjesztő filmek. Ezért az említett országokban igen fejlett az ismeretterjesztő filmek gyártása. Az utóbbi időben a természettudományi, földrajzi, egészségügyi filmek mellett egyre több ismeretterjesztő film készült a technika és a mezőgazdaság fejlődéséről is.

A fejlett filmtechníka lehetővé teszi a természeti jelenségek, bonyolult technikai folyamatok könnyű megértését. A film ezért gyakran a tudományos kutatások egyik sikeresen alkalmazott módszere.

Filmszínházaink az idén a Népi filmegyetem VIII. szemeszterének anyagát vetítik. A népi filmegyetem előadásait március 31-ig vetítik. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy dolgozóink egyre jobban érdeklődnek az ismeretterjesztő filmek iránt. Az ismeretterjesztő filmek kettős feladatot töltenek be: szemléltető módon tanítanak és egyúttal hasznosan szórakoztatnak is.

Az idei Népi fümegyetem anyaga három csoportra oszlik. Az első csoportba tartozó filmeket azokban a városokban és falvakban mutatják be, ahol eddig még nem rendezték meg a Népi filmegyetemet. Ebbe a csoportba tartozik „Az ember láthatatlan ellenségei” című egészségtudományi és a „Láthatatlan hullámok” című szovjet film. Az előbbi film a különböző betegségeket okozó baktériumokról, és az orvostudomány legújabb sikereiről szól. A Láthatatlan hullámok című ismeret- terjesztő film a rádiótechnika fejlődését, mai állását és jövőjét mutatja be igen érdekes és tanulságos módon.

A második csoportba tartozó filmeket azokban a filmszínházakban vetítik majd, melyekben már vetítették az első csoportba tartozó filmeket. A második csoportba, „Az élet forrásainál“ című szovjet és a „Kínai tavasz” című cseh film tartozik.

A harmadik csoportba tartozó filmeket azokban a filmszínházakban vetítik majd, melyekben már vetítették az előző két csoport anyagát. Ebbe a csoportba két igen érdekes film tartozik: Az atomenergia békés és háborús célokra való felhasználása és Az ember eredete és fejlődése.

Az előző film, kisérő filmjeként bemutatásra kerül a világ első atomvillanytelepéről készült szovjet film is, melyet először Genfben az atomtudósok konferenciáján mutattak be.

„Az ember eredete és fejlődése című film kisérő filmje az ugyanilyen című csehszlovák film, amely hazánk legrégibb lakosait mutatja be. A film azt bizonyítja, hogy az ember is alá van vetve a fejlődés törvényeinek.

A Népi filmegyetem előadásaira a tudományos és politikai ismereteket terjesztő társaság lektorokat küld, akik a bemutatott filmmel kapcsolatban előadást tartanak és a mozilátogatók kérdéseire kimerítő válaszokat adnak.

A Népi filmegyetem előadásai jó és közkedvelt eszközök a tudományos, szakmai és politikai ismeretek terjesztésére. Dolgozóink szívesen látogatják a Népi filmegyetem előadásait, ezért az idén a tavalyihoz viszonyítva jóval több filmszínházban vetítik a Népi filmegyetem előadásainak anyagát.

Az ismeretterjesztő filmek nagy segítséget nyújtanak íal- vainknak is. Dolgozó parasztságunknak módjában áll a filmelőadásokon elsajátítani az agrotechnika legújabb vívmányait és az űj haladó mezőgazdasági munkamódszereket is. Használjuk ki jól ezt a nem mindennapi tanulási lehetőséget!

Ott volt a tisztikonyha is, ahová Svejk elment tábori főlelkész parancsait teljesíteni, miközben az egyéves önkéntes várta, hogy megetessék, mert csak két kísérő katonát engedtek le az egész fogdavagon menázsijáért.

Svejk pontosan végrehajtotta a parancsokat, s a síneken átlépve, észrevette Lukás főhadnagyot, aki a vágányok között sétált, és várta, hogy neki is marad-e valami a tiszti menázsi- ból.

Lakás főhadnagy igen kellemetlen helyzetben• volt, minthogy egyelőre osztoznia kellett Kirschner főhadnaggyal egy tisztiszolgán. Ez a puccer tulajdonképpen csak a saját gazdájával törődött, és a legnagyobb mértékben szabotált, amikor Lukás főhadnagyra került a sor.

—r Kinek viszi ezt, Svejk? — kérdezte a szerencsétlen főhadnagy, amikor Svejk letette a földre a tisztikonyháról kicsalt holmik tömegét, melyet a köpenyébe csomagolt.

Svejk egy pillanatra meghökkent, de nyomban összeszedte magát. Arcáról tiszta fény és nyugalom sugárzott, úgy felelte:

— A főhadnagy úrnak, jelentem alássan. Csak nem tudom, hogy hol van a főhadnagy úr kupéja, és azt se tudom, hogy a vonatparancsnok úrnak nem-e volna kifogása ellene, hogy a főhadnagy úrral menjek. Ez a vonat- parancnok egy disznó.

Lukál főhadnagy kérdően nézett Svejkre, s a derék katona jámboran és bizalmasan így folytatta: — Igazán disznó, óberlajtnant úr, kérem. Amikor inspekción volt a vonatban, én mindjárt jelentettem neki, hogy már tizenegy óra van és leültem az egész büntetést, és vagy a marhavagonba tartozók, vagy az óberlajt- nant úrhoz, ő meg nagyon durván elbánt velem, hogy csak maradjak, ahol vagyok, legalább nem csinálok útközben valami botrányt az óberlajtnant úrnak.

Svejk vértanúja arcot vágott: — Mintha én bármikor is csináltam volna az óberlajtnant úrnak valami botrányt.

Lakás főhadnagy felsóhajtott.

— En biztos, hogy sose csináltam botrányt az óberlajtnant úrnak. — folytatta Svejk, — ha történt valami, az véletlen volt, kizárólag az isten rendelése, ahogy az öreg Vaníéek mondta Pelhrimovban, amikor leülte a harminc halódik büntetését. És soha semmit se csináltam szándékosan az óberlaitnant úrnak én mindig valami ügyes és jó dolgot akartam csinálni, és én nem tehetek róla, ha egyikünknek se lett belőle semmi haszna, hanem kizárólag fájdalom és szenvedés.

— Maga csak ne sírjon annyit, Svejk — mondta Lukás főhadnagy lágy hangon, ahogy a stábvagonokhoz közeledtek — majd én mindent elintézek, hogy megint velem lehessen.

— Óberlajtnant úrnak alázatosna jelentem., hogy nem sírok. Nekem csak egyszerre megfájdult a szivem, hogy mi ketien vagyunk a legszerencsétlenebb emberek ebben a háborúban, és az egész világon, és hogy egyikünk se tehet róla. Borzasztó sors ez, ha. meggondolom, hogy én világéletemben olyan gondos voltam.

— Nyugodjon már meg, Svejk.

— Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy ha ez nem lenne fegyelemsértés, akkor azt mondanám, hogy én egyáltalán nem tudok megnyugodni, de így azt kell mondjam, hogy óberlajtnant úr parancsára most már tökéletesen nyugodt vagyok.

— Nahát, akkor másszon be a vagonba, Svejk.

— Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy már mászok.

, £ * «jí

A brucki katonatábor fölött éjszakai csend honolt. A legénységi barakkokban a katonák vacogtak a hidegtől, s a tiszti barakkokban ki kellett nyitni az ablakokat a túlfűtöttség miatt.

Egyes pontokon, ahol strázsa állóit, időnként lépések hangzottak fel: az őr topogott, hogy elűzze az álmát.

Lent a Lajta-menti Bruckban fények látszottak, a cs. kir. húskonzervgyár fényei, éjjel- nappal folyt itt a munka, különböző hulladékokat dolgoztak fél. Mivel a katonatábor fasorai felé fújt a szél, oelejött a leveskonzer- vekbe főzött rothadó inak, paták, karmok és csontok bűze is.

Egy elhagyatott kis pavillonból, ahol azelőtt még békében, valami fényképész a katonákat fotografálta,' akik itt étiek le ifjúságukat a katonai lövőtéren, látni lehetett egy vörös villanylámpát lent a Lajta völgyében; a „Kuko- ricakalászhoz" címzett bordclyház lámpája volt — ezt az intézményt István íöherceg is megtisztelte látogatásával még 1908-ban, a nagy soproni hadgyakorlatok alkalmából, s most is tiszti társaság gyűlt össze benne minden nap.

Ez volt a legjobb hírű lokál, egyszerű katonák és önkéntesek nem látogathatták.

Ők a ..Rózsaházba" jártak, amelynek zöld

lámpája szintén odalátszott az elhagyott fényképész-műterembe.

Itt is érvényesült ugyanaz a kategorizálás, mint később a fronton, amikor a monarchia már semmi mást nem tudott a hadsereg segítségére küldeni, csak a dandártörzsek mellé rendelt mozgó bordélyházakat: az úgynevezett „puffokat“.

* * *

így aztán volt k. k. Offizierpuff, kk. Unter- offizierspuff, és k. k. Mannschaftspuff.

,4 Lajtamenti Bruck ragyogott, s a hídon túl a folyó túlsó partján éppúgy fénylelt Ki- rályhida — Ciszlajtánia és Transzlajtánia. Mindkét városban, a magyarban és az osztrákban is, cigányzenekarok játszottak, ragyogott a kávéházak és vendéglők ablaka, szólt a nóta, folyt az ivászat. A helybeli polgárok és hivatalnokok felvezették e kávéházakba és vendéglőid be hitveseikéi és nagylányaikat, s a Lajtamenti Brack, Bruck an der Leiter és Király- hida nem volt más, mint egyetlen hatalmas bordélyház.

A iábor egyik tiszti barakjában, éjszaka, Svejk Lukás főhadnagyot várta, aki este bement a városi színházba és még nem jött visz- sza. Svejk ott ült a főhadnagy megvetett ágyán, és vele szemben az asztalon Wenzi őrnagy tisztiszolgája ült.

Az őrnagy ugyanis visszatért az ezredhez, miután Szerbiában, a Drina mellett, megállapítást nyert teljes katonai tehetetlensége. Állítólag szétszedett és elpusztított egy ponton-hidat, amikor a fél zászlóalja még a túlsó oldalon volt. Most a királyhidai katonai lövőtérre osztották be parancsnoknak, és rábízták a tábor gazdasági ügyeit is. A tisztek azt beszélték, hogy Wenzi őrnagy most újm megszedi magát. Lukás és Wenzi szobája ugyanazon a folyosón volt.

Wenzi őrnagy tisztiszolgája, Mikulásek, egy himlőhelyes kis fickó, a lábát lóbálta és káromkodott: — A fene egye meg, hogy ez az én öreg zsiványom még mindig nem jön. Kiváncsi vagyok, hói csavarog egész éjszaka a vén gazember. Ha legalább ideadta volna a szobakulcsot, lefeküdnék és elszopogatnék egy kis bort. Annyi van neki, mint a fene.

— Azt mondják, hogy lopja, — jegyezte meg Svejk, aki nyugodtan szívta a főhadnagya cigarettáit, mivel ez megtiltotta neki, hogy ci

* Cs. kir. tiszti bordély, cs. kir. altiszti bordéli. cs. kir. legénységi bordély.

szobában pipázzon — neked mégiscsak tudni kéne, hogy honnét van a borotok.

— En oda megyek, ahová ő parancsolja, — mondta vékony hangon Mikulásek, ad egy cédulát, hogy faszoljak valamit a kórház. számára, aztán hazahozom.

— Es ha azt parancsolná, — kérdezte Svejk, — hogy lopd el az ezredkasszát, azt is megtenned? Itt, a falon túl, nagy a szád, de őeíőtte reszketsz, mint a nyárfalevél.

Mikulásek apró szemei hunyorogtak: — Azt meg kéne gondoljam.

— Semmit se szabad, hogy meggondolj, te zöldfülű, te nyesztett borjú! — kiáltott rá Svejk. de mindjárt elhallgatott, mert az ajtó kinyílt, és belépett Lukás főhadnagy. Rögtön látni leheteti, hogy igen emelkedett hangulatban van, mert fordítva volt rajta a csákó.

Mikulásek úgy megijedet, hogy elfelejtett leugrani az asztalról, de azért. ülve szalutált, ráadásul még arról is megfeledkezve, hogy nincs sapka a fején.

— Óberlajinant úrnak alázatosan jelentem, hogy minden renben van — jelentette Svejk, felvéve a legelöírásosabb szigorú katonai tartást, bár a cigaretta a szájában maradt.

Lukás főhadnagy ezt azonban nem vette észre, és egyenesen odament Mikulásekhez, aki dülledt szemmel figyelte a főhadnagy minden mozdulatát, s közben tovább szalutált és még mindig ott ült az asztalon.

— Lukás főhadnagy vagyok — mondta a házigazda, miután egy nem túlságosan biztos lépéssel Mikulásek elé állt — és magát, hogy hívják?

Mikulásek hallgatott. Lukás odahúzott egy széket Mikuláéek elé az asztalhoz, leüli, ránézett, és azt mondta: — Svejk, hozza ide nekem a kofferbőt a szolgálati revolveremet.

Mikulásek az egész idő alatt, míg Svejk a kofferben keresgélt, hallgatott, s csak bámult nagy rémülten a főhadnagyra. Ha ráeszmélt e pillanatban, hogy az asztalon üt, bizonyára méginkább kétségbeesik tőle, mert a lába hozzáért az ütő főhadnagy térdéhez.

— Halló, hogy hívják magát, ember? — kiáltott fel a főhadnagy MikuláSékre.

De Mikulásek tovább hallgatott. Mint ké sőbb megmagyarázta, valamiféle merevgörcsöt kapott a főhadnagy , váratlan megjelenésétől. Le akart ugorni, és nem tudott, felelni akart, és nem tudott, abba akarta hagyni a szalutá.- lást és nem sikerült.

(Folytatjuk.)